Magyar-keresztény tényfeltáró és vallástörténelmi kutatás

Madai földje - Média, a magik birodalma (3. rész)

A turanista irodalom és képzőművészet méd és párszi vonatkozásai

2019. október 15. - Szécsi Levente

,,Felbecsülhetetlen értékű asszír kincseket találtak Irak északi részén, az ókori Nimód városa helyén, egy kőszarkofágban. A Mószultól mintegy negyven kilométerre északra fekvő egykori Nimród helyén iraki régészek négy méter mélyen bukkantak a sírkamrára, amelyben - két holttest mellett - három rézládában arany dísztárgyak és ékszerek százait találták meg. A tudósok feltételezése szerint Ninli Somi Marmani királynénak, II. Assur-nászir-apli asszír uralkodó feleségének a sírhelyéről van szó. A király az időszámításunk előtti 884. és 858. között uralkodott az Asszír Birodalom fölött." (Heves Megyei Népújság, XL. évfolyam, 185. szám - 1989)

,,Kevesek előtt ismeretes, hogy a Tigris és Eufrátes folyók környékén Kr. e. már 6000 körül magas műveltségű nép, a szumir lakott, mely az összhangzó kutatások szerint az uralaltáji, másként turáni nyelvcsaládhoz tartozott. Az ő nevükhöz fűződik az írás feltalálása, mely pedig a szellemi élet alapja. Az ő írásuk ugyan nem betű, hanem képírás, melyből ékírás fejlődött, de érdemüket ez nem csökkentheti. Az írás birtokában nagy tudományos és szépirodalmi működést fejtettek ki. Legkiválóbbak a számtanban és a csillagászatban voltak. Tőlük származnak az első mértékegységek (láb, köbláb s egy köbláb víz súlya, a talentum), a hatvanas, illetve a tizenkettes számrendszer. A kört ők osztották 360 fokra, a fokot 60 percre. Kr. e. 4500 táján már csillagvizsgálót építettek és ismerték a Napon, Holdon kívül a Merkur, Venus, Mars, Jupiter és Saturnus bolygókat és a Venus keringésének idejét oly pontosan kiszámították, hogy mindössze 22 perc különbség van az ő és a mi számításaink között. Tőlük származik a hét napjainak megállapítása és a bolygókról való elnevezése. Naptárt csináltak már Kr. e. 5700 esztendővel, mely szerint az év 52 hétre oszlott, tehát alig tért el a miénktől. De hiszen ez is elég. Amikor másutt teljesen rendezetlen, kóbor törzsek barangoltak, náluk törvények szabályozták az állami, a társadalmi rendet, s amikor másutt még nem is hallottak az írásról, ők krónikákban megörökítették a történeti eseményeket. Nimródról, a Holdisten fiáról ősi mítosz szólt náluk, melyet később 12 énekből álló hőskölteménybe foglaltak. Lírai költészetükből pedig csak a zsoltár-jellegű énekeket említjük. Nincs helyünk arra, hogy építkezéseikről, szobrászatukról beszéljünk, hogy leírjuk csatornaépítő, folyamszabályozó munkásságukat. E néhány vonás elég világos igazolása a turáni alkotó erőnek, zsenialitásnak. Közelebbi meghatározással (nyelv, törzs szempontjából) a leletek nem szolgálnak s így meg kell elégedjünk azzal, hogy e szittyák (scythák) hazánknak kétségtelen, ha nem is kizárólagos lakói voltak, akik másfajta népek mellett századokon át itt éldegéltek ... Lényegében, sőt valószínűen nyelvben sem különböztek tőlük azután a szarmaták, akik Krisztus születése előtt az első században tűnnek föl a Duna-Tisza mellékén. Törzseik közül ismerjük a jazygokat, a limigantokat, szó van az amicentisek, meg a picentisek törzséről s egy hadjárat alkalmával itt szerepelnek a roxolánok is ... Jórészük nomád életmódot folytatott (metanastae), de azért a békés munka terén is megállották a helyüket. Kitűntek, mint ácsok, kik fából készítették kisebb-nagyobb házaikat. Állítólag Attila fapalotáit is szarmaták építették, pedig ezek a byzanci Priscos rhétor kényes ízlését is kielégítették." (Esztergom és Vidéke, XLV. évfolyam, 1. szám - 1924)

,,A Don-vadonban gázlunk újra, lelke támadt az ősregéknek, Hadúr már behódolt Krisztusnak, csak Ármány nem a békességnek. A Don-vadonban gázlunk újra, sötét vize a Kárpát sánca, a messze Alföld sorsát féltő, szívén kacskaringózó ránca. A Don ma sem lát minket másnak, mint egykor hajrázó, vad hősnek, Nimród méltó unokájának, a bátorsággal egyidősnek. A Don-vadonban gázlunk újra, nótás iramunk íjjas célja a béke mellünket megvédő, betörhetetlen szent acélja." (Magasi Artur - A Don-vadonban gázlunk újra - 1942)

,,Asmoug - Eggy ördög aki a magusoknak értelmek szerént, az Ahermannak követei közzül eggy, aki minden e világon lévő rossznak oka. Ez az ördög szerzi a familiákban az egyenetlenséget, a perlekedést az atyafiak köztt. A hadakozást a fejedelmek köztt." (Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona - 1792)

,,Ibn Ruszta és Gardizi (Gardézi Muhmud) perzsa történetírók szerint őseink tűzimádók voltak. Az utóbbi A legkiválóbb tudósítások 1049-1053 című műve a magyar őstörténet fontos forrása. A tűzimádást az ősmagyarok vonatkozásában azonban nem szabad úgy értelmezni mintha a párszizmusnak a Zoroaszter nevéhez fűződő dualisztikus vallásrendszernek lettek volna a hívei. Jóllehet nyelvünkben vannak nyomai az iráni műveltség hatásának, de ezek nem olyan erősek, hogy föltételezhessük egy vallásrendszer átvételét. Tudjuk, hogy a Pártus Királyság megújította és ápolta, támogatta a Zarathustrai hitet, amelynek a tűz volt a fő jelképe. A tűz a világmindenség urának legtisztább megnyilvánulása volt. A tűz minden formában, így a háztartásban és az áldozati oltárokon is nagy tiszteletben volt tartva." (Tűzoltó Múzeum Évkönyve 5. - 2004)

a8a096de3d798261a33230ef07ea5a92.jpgAnahita istennő szobra (Kr. e. 5. század)
(British Museum, London, Anglia)

,,Meghódítván különféle tartományokat, valamint a Perzsa Birodalom adóköteles országait. Sándor, az arbelai, persepolisi és susai győző, diadalmi bevonulást tart Ekbatanába, Media fővárosába és Babilonba, hol ünnepélyes hálaáldozatokat mutat be az égnek. Ezután Parthia, Baktria és az eddig meg nem hajolt szittyák legyőztével India ellen fordítja fegyvereit." (Leroy Lajos - A történelem katholikus bölcsészete - 1873)

,,Mesopotámiáról Kr. e. 4000 évre nyúlnak vissza történeti emlékeink. A babilóniai adatok szerint a legkorábbi királyok az agadei Szargon és fia Naramszin voltak, kik Kr. e. 3800-ban uralkodtak. Szargonról hadjáratokat is közölnek, melyek egész a középtengerig terjedtek. Ezekről az uralkodókról hiteles emlékeink vannak. Már ekkor az ország hosszú, változatos történetre tekinthetett vissza. Szargonnak igazi sémi neve van, de azt az ősrégi kulturát, melyből a hét planéta neve s a nekik megfelelő hét (a hónap négy negyede), a körnek 360 fokra s az évnek 12 hónapra, a hétnek hét napra s a napnak 24 órára és az órának 60 percre való felosztása hozzánk átszármazott, nem a Szargon népe fejlesztette ki, ez az ősbabilóniai kultúra 4000 évnél sokkal régibb s egy olyan néptől származik, mely magát szumeru-nek nevezte s mely többek szerint nem a sémi, hanem a turáni (töröktatár) népfajhoz tartozott. Ezt a nagymíveltségű népet egy erőszakos sémi bevándorlás árasztotta el. A szumeriek sémizálása után kezd csak megnyílni mi előttünk Mesopotámia története. Ezt az átalakulást már lépésről-lépésre figyelemmel kisérhetjük. Évszázadok alatt sikerült az erősebb és szívósabb sémi fajnak a szumeri népet teljesen magába olvasztani, de úgy, hogy régi kulturáját magáévá tette, írásmódját, az ékírást eltanulta tőle, mindezt egyszerűen átvette a nélkül, hogy a magáéból valamit hozzá adott volna. Előbb csak városi fejedelemségekről, egyes vidékek királyságairól van szó, a kiknek uralkodóit nagy számmal még a saját felirataikból a babilóniak tudósításaiból tudjuk kimutatni. Elég ezek közül a zirlabi Gudeát megemlítenünk, ki Kr. e. 2800 körül uralkodott s kitől nagyszámú skulptura és felirat maradt ránk. Az ő skulpturái már nagyfokú művészi jártasságot mutatnak. Felirataiban amanosi és libánoni cédrusokról beszél, mi arra vall, hogy a középtengeri tartományokkal állandó összeköttetésben volt Egyiptommal s Gudea skulptúráiban egyiptomi hatásokat vélnek felismerhetni." (Cscngey Gusztáv - A pátriárkák története - 1909)

,,Miután ezen alarod népek már az aluvium legrégibb idejében kifejlesztették individualitásukat, Előázsia területén uj színváltozás történt: az alarod népek közé egy uralaltaji, vagyis turáni nép tört be a távol északkeletről, a középiráni fensikon át és végre az alsó Eufrát mellett, annak baloldali vidékén telepedtek le. Ezek voltak a sumirok, egy nép, mely már csodálatos kultúrájának alapját az altai őshazából hozta magával. Ezen időben még a pluviális korszak volt uralkodó s Mezopotámia egyáltalán nem hasonlított a mostani területhez. Syria, Arábia, a Sahara még nem voltak sivatagok, Mezopotámia még nem volt steppe. Ott, ahol első vallási központjukat, s szent Nankit az Eufratnál felépítették, hol vízistenségeiknek első templomát emelték, csakugyan minden víz volt, miután épen Nankival szemben torkolt akkor még Arábiának óriás anonym folyója, melynek ma már csak egykori több kilométer széles, a Hedzsásból nagy kanyarulattal egész Arábián át követhetjük az alsó Eufratig futó medrét." (Tarczay Andor - A sziddimvölgyi csata - 1917)

,,Baal, Bel, Belus - Ezek a nevek, mind azoneggy pogány istennek nevei, akit a phoeniciusok és chaldaeaiak imádtak. Bál annyit teszen mint Úr és ezen nevezetet először az igaz Istennek adták. A pogányok minden dolgokat, melyeket ők isteni tisztelettel illettek, így neveztek: példának okáért a Napot, Hóldat, tsillagokat, meghaltt királyokat, nagy embereket. A chaldaeusok különösen ezen név alatt Marsot imádták, amint megtettszik Jofephusból, aki Thurusról a Ninus után való királyról így szóll: Marsnak álló képet emeltek az assyriusok, akit ők mint Istent, a Bál neve alatt tiszteltek. Úgy látszik, hogy a phoeniciusok a Bál neve alatt a Napot értették ... Amit a napkeletiek Bálnak hívtak, azt a görögök Zeusnak, a romaiak pedig Jupiternek nevezték." (Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona - 1792)

Így érthetővé válik Baalbek városának neve, amelyet a görögök Heliopolisnak, vagyis a Nap városállamának neveztek. Ennek az imént idézett szócikknek a folytatása:

,,Ezt az istent a phoenicusok megesmertették a carthagobeliekkel, mint megtettszik ezen esmeretes nevekből: Hannibal, Hasdrubal, Hierombal s a többi. Mert a napkeletieknél szokás vólt, hogy a nevekhez a magok isteneknek nevét is hozzá ragasztották ... A mahummedanusok azt mondják, hogy Abrahám, minekelötte Chaldaeából kijött vólna, eggyszer a chaldaeusok eggy mezőn nagy innepet ültek, ekkor ő azok minden bálvány isteneiket a Bálig, öszve-rontotta. Végre a fejszét, mellyel azokat öszve-tördelte, az utólsó bálványnak nyakába akasztotta, hogy a tselekedetet annak tulajdonítsák. A Korán szavai így vagynak: Mi Abrahámot megtanítottuk, s tudtuk, hogy ő arra a jelentésre érdemes, mellyre mi őtet méltóztattuk. Emlékezz-meg róla, midőn ő a maga atyjához és népéhez így szóllott: Mitsoda képek ezek, mellyeket ti olly buzgóságosan tiszteltek? - Azok pedig azt felelték: Mi úgy találtuk, hogy ezeket a mi atyaink tisztelték. Ő ekkor így szóllott: Valósággal mind ti, mind a ti atyáitok tévelyegtek. - Azok azt mondották: igaz-é az, a mit te mondasz, vagy tsak tréfálódol velünk? - Ö pedig felelt: Valófággal a ti uratok, a Mennynek és földnek ura, ő teremtette azt és én eggy vagyok azok közzűl, kik erről bizonyságot tesznek. Istenem segedelmével eggy próbát teszek a ti isteneiteken, mihellyt ti innét el- mentek. - Midőn tehát senki jelen nem vólna, be-ment Abrahám a templomba, az hol a bálványok állottak, s azokat kitsinytől fogva nagyig darabokra tördelte. Az emberek vissza-menvén s a pusztítást látván azt kérdezték: Ki tselekedte ezt a mi isteneinkkel? Bizony annak eggy istenteIen embernek kellett lenni! - Némellyek azt felelték: Hallottuk, hogy eggy ifjú ember káromlást szóllott, azok ellen, neve Abrahám. - Akkor azt mondták: Hozzátok ki hát őtet a nép elébe, hogy ellene bizonyságot tehessenek. - Midőn azért őtet a sokaság elé be-vitték, így szólltak neki: Te bántál-é így a mi isteneinkkel óh Abrahám? - Ő pedig így felelt: Nem, hanem ő közzűlök a legnagyobbik tselekedte ezt, azért azt kérdjétek meg, ha tud szóllani. - Azok azért ismét így szólltak eggymáshoz: Bizony ti istentelenek vagytok! - Azután ismét meg keményítették magokat, s így szólltak: Te tudod, ezek nem tudnak beszéllni. - Abrahám felelt: Hát miért imádjátok azt, akinektek sem ártani, sem használni nem tud? Vesszetek el azzal eggyütt, akit az Istenen kívűl imádtok! Vagyon-é eszetek? - Akkor azok így szólltak: Égessétek-meg őtet s álljatok bósszút a ti isteneitekért! - Mahummed ezt a históriát a zsidóktól vettei, tsak némely dolgokat változtatott meg benne. Mert a zsidók azt mondják, hogy ezt Abrahám a maga atyja műhelyében, annak jelen nem létében tselekedte. Midőn pedig Tareh haza ment, s látta a dolgot, Abrahám azt felelte, hogy eggy asszony áldozatra semlye lisztet vitt az isteneknek, amellyen azok meg nem egyezhetvén, öszve-vesztek, kiket a legnagyobbik közzülök, tudni illik Bál meg-győzött. Tareh igen megharagudván, őtet Nimródhoz vitte, hogy őtet a maga vakmeröségéért leg-keményebben bűntesse meg." (Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona - 1792)

Vagyis ahogyan most a felettünk uralkodót Úrnak hívjuk, ezt régebben a turáni népek Bálnak hívták, így Bál a legfelsőbb Istent jelöli. Érdekes, hogy a káldeusok Marsot tisztelték benne, amely az ősmagyarok Hadúr-kultuszára utal, hisz Mars (Árész) a háború istene.
Egy másik szócikk folytatja:

,,Bel vagy Belus - A régi chaldaeusoknak, vagy babyloniaiaknak fő istenek. E vólt a Babyloniai Birodalomnak fundálója, Nimróddal és a phoeniciai Bállal azon-eggy személlynek tartják. A görögök, kik mindent a magok nyelvekből hoznak-ki, hogy Jupiternek Junótól eggy fija lett és azt éles elméjéért Belusnak nevezte, melly név annyit teszen, mint eggy igen hegyes nyíl. Hieronymus azt mondja, hogy Bál, Bél, vagy Belus Istent, Ninus a maga atyjának tisztességére szentelte, kit az assyriusok imádtak ... Midőn Berosus a dolgoknak eredeteket a babyloniaiaknak értelmek szerént előbeszélli, azt mondja, hogy Belus isten a Chaost, vagy a setétséget középen által vágta, s így választotta el a fstétséget a világosságtól, így állította a mostani rendbe a világot. De midőn látná, hogy a világ puszta és emberek nélkül vólna, eggynek az istenek közzül parantsolt, hogy maga magának a fejét vágja-el, s az abból kifolyó vért elegyítse a főlddel a mellyből lettek az emberek s a barmoknak nemeik. Belus pedig tökélletességre vitte a Napot, Hóldat, tsillagokat és öt planetákat. Belusnak sok álló képei köztt vólt eggy temérdek aranyból, melly negyven láb magasságra emelkedett. Vólt neki Babylonban eggy pompás temploma is, melynek aranyból készűltt eszközei 8oo talentomot értek. Ezt a templomot elrontván Xerxes, ennek meg-mérhetetlen kintseit el-prédálta. Némellyek szerént ötet ezen tselekedetre vitte a magufok religiójok eránt való buzgóság, s a sabaeusok, vagy a bálványozók elleni gyűlölség, a kik közzűl valók vóltak a babyloniaiak is. De hihetőbb, hogy ő neki erre indító oka vólt a haszon, a hadakozásra tett költséget magának vissza-pótolhassa ... Bélnek és a Sárkánynak historiája eggy apocryphus könyv, mellyet a zsidó ekklésia is mindenkor annak tartott, s felőle nem lehet meg-mutatni, hogy valaha zsidó vagy chaldaeai nyelven lett vólna. Hieronymus azt a Bélről és Sárkányról való mesének nevezi. Selden pedig szent költeménynek mondja." (Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona - 1792)

Vagyis itt megjelenik Nimród alakja, mint a nagy vadász, az íjász. Két csillagkép, az Orion és a Nyilas. Nimród fiai, Napos és Pálos (Hunor és Magor / Góg és Magóg) az Ikrek, a Szíriusz csillag pedig a Tündérfő. Az ősi asztrológia elemei mind-mind a szkíta, illetőleg a bábiloni tudást őrzik. Gog és Magog az iszlám hagyományban Yajuj és Majuj.

about_zarathustra_02.jpgZarathustra (Kr. e. 18. század)

A perzsa hagyomány megőrizte számunkra, hogy Zarathustra anyjának neve Doqdu (Kr. e. 1756), Zarathustra lányának neve pedig Chista (Kr. e. 1725). Ez utóbbi név jelentése: bölcs.
Zarathustra további nevei Zarathushtra Spitama, Ashu Zarathushtra és Zartosht Spantman.

Az Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. kötetében (1597-1601) található egy irat az 1598. évi Fejérvári Országgyűlésről, ahol is Mihály vajda találkozik a tatárok követével, aki ezt mondja:

,,Junius 11-én Mihály nagy ebédet adott, melyhez borokat a biztosok szolgáltattak. Az ebéd víg volt, a tatároknak megnyílt a szívük: Mért harczolnának a tatárok a magyarok ellen, mikor mindketten rokonok s a scythák nemzetségéből származnak? - mondá a khán követe." (Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. - 1878)

,,A magyarok a skytha aggtörzs, idegenek által agathyrsiseknek nevezett népcsaládból veszi eredetét, mely népfajról a történetírás ősapja Herodot állítása és térképe szerint 480 évvel élt Kr. e. már megemlékszik és a mai Erdélybe is teszi lakásukat. Herodot a skytha aggtörzsek győzelmeit és szokásait is előszámlálta. Dárius Hystaspisnek az ellenünk viselt hadjáratábani megveretéséről emlékezik s végre előadja szokásaikat, hogy szövetségükre karjaikból a borba vért eresztettek s abba tört bárdot, nyilat, parittyát mártottak, úgy ürítvén ki a szövetség poharát. Ezen szokásban össze találkozott Kr. e. 480 - Kr. u. 888 év miután Almos vezérnek fejedelemmé választásakor a vérszerződés megköttetett. A hét magyar, Almost főparancsnokává, vagy vezérévé választja s vele rettentő esküvel szövetkezik. Egy edény körül körbe állva, bal karjaikat kifeszítvén, tőrrel ereiket megmetszik, s omló verőket az edénybe vegyítvén megesküsznek, hogy vezérökkel magoknak és maradékaiknak mindörökké Almost és utódjait ismerik, hogy zsákmányukat s a mit hóditnak közösen megosztják, hogy egymást egyenlőnek tartják s mindegyiköknek helye legyen a fejedelem tanácsában, s mialatt vérök az edénybe kiomlott, mindnyájan e szavakat mondják: Így folyón utolsó cseppig annak vére, ki a fejedelem ellen föllázad, vagy meghasonlást szerezne rokonai közt! Igy folyjon a fejedelem vére, ha valaha e szerződés feltételeit megszegné! - Ez volt a magyar állam első eredete ... A skythák megverték Dáriust. Látjuk később Almos vezér hivatkozott ezen győzelemre, melyet Herodot fentartott a magyarok lelkesítésére Kiewnél. Nem a skythák szalasztották-e meg Dárius perzsa királyt, s így az rémülten s nagy csúful futott Perzsiába s elvesztett ott 80000 embert, vagy nem a skythák vágták le Cyrus Perzsia királyát 330000 emberével, vagy magát Nagy Sándort is Fülöp király és Olympia királyné fiát, kik harczolva sok országot meghódítottak volt, nem szalasztották-e meg a skythák csúfosan? Azért is szerényen és vitézül harczoljatok ... Idézem Thierry Amadé történet író szavait: Kiew kaput nyit, s előkelő lakosai megbecsülhetlen ajándékokkal rakodtan jönnek felkeresni Almost táborában. Mit akarsz itt a mi országunkban? - kérdik tőle. Arra alá napnyugot felé, túl a havasokon van Attila régi birodalma, Pannónia földje. Nincs annál jobb föld a világon ... Scythia que in potestatem Attilá devenit. - Tehát áll, hogy a magyar törzs egy a hunnusokéval. Prokopius bizonyítja, hogy nem pásztornép, hanem fejedelemmel bírnak, s voltak társadalomban és szomszédjaik irányában törvényt és igazságot gyakorolnak ázsiai hazájokban, barátságosak és vendégszeretők. Bebizonyítottam tehát, hogy Attila minden esetre a magyarok egyik elődje. Lássuk most, mit mond Thierry Amadé, ki következőkép írja le Attila tetteit: Volt egykor Magyarországban, mond a költemény, egy nagyhírű király, kit Attilának hittak, soha párját nem fogjuk találni. Gazdagság és bőkezűségben senki soha vele nem mérkőzhetik. 12 koronás király szolgálta, 12 királyság hódolt neki, 12 herczeg, 30 gróf, lovagok, apródok, fegyveresek szám nélkül. Ez a király emberséges és igazságos volt, soha párját nem fogjuk találni." (Makray László - Országgyűlési napló, XXIV. kötet - 1869)

Ezen nagy jelentőségű felszólalás legérdekesebb része az, hogy Atila királyunk alá 12 másik király tartozott. Ám ez a szokás összeköti őt Izzással, hisz nem kizárt, hogy Izzás 12 apostola valójában pártus vezérek voltak, akikkel ő vérszerződést köt az Urolsó Vacsoránál. Ám ez arra utal, hogy Atila ezen hagyományt a pártusoktól örökölte. Viszont a krónikás hagyományunkban Atilát Nimród leszármazottja, vagyis így Izzás királyunk is. A zsidók erre egyből azt reagálnák, hogy Atila tőlük vette át a 12-es számot, ahogyan Izzás király kapcsán is a 12 jákobita törzs szimbolikájának átvételére hivatkoznak, ám pont hogy a zsidók azok, akik Jákob történetének megírásakor a bábiloni asztrológiát és korábbi sumér történeteket használtak fel, így a zodiákus 12 csillagjegye az ősi mágusok tudásából ered, akik beosztották az évet 12 hónapra. Hisz a Tóra szerint a jákobiták ekkor még nem kaptak semmilyen törvényt Jáhvétól, csupán a körülmetélkedést és az engesztelő áldozatokat kellett elvégezniük ahhoz, hogy Jáhve ne ölje meg őket. Továbbá a mágusok hagyományát a léviták mindig is őrizték, hisz a Kabbalát is Egyiptomból hozták ki. A csillagimádat és csillagjóslás tilalma csupán a köznépre vonatkozott, a lévitákra és a kohénra nem. Így az, hogy a bábiloni mágusoktól a számszimbolika miatt átveszik a 12 királyságot, mint történeti elemet, nem ütközik Jáhve törvényeivel.

magian_358x0-is-pid15791.jpgMéd mágus (bronz plakett - Kr. e. 5. század)
(British Museum, London, Anglia)


A mágusok a Kr. u. 14. században is aktívan tevékenykedtek, így lehetett az, hogy egy rózsakeresztes szerzetes elsajátította a mágikus tanokat:

,,Roseae Crucis Fratres - Eggy enthusiastákból álló tsudálatos secta, mellyet Naude így ír-le: Eredetét vette Német Országban, 1394-ben, eggy ifjútól, aki öt esztendős korától fogva klastromban nevelkedett, ez minekutánna a magiát meg-tanúlta, el-ment Arabiába, ott is a magusoktól sok titkokat tanúlt, kik néki megjövendőlték, hogy ő a Világban eggy nagy változást fog tenni. Onnan ment Barbariába, onnan Spanyol Országba, hol a Cabbalában jártas maurusokkal és zsidókkal társalkodott. Ott akart ő a maga reformatiójához fogni, de onnan ki-kergették őtet, s hazájába ment, hol 1448-ban, százhat esztendős korában meg-halt. Testét nem temették-el, hanem tsak barlangba hellyheztették, hol azt 1694-ben meg-találták. Tudniillik eggy rosen crucianus észre-vett eggy követ, mellybe eggy szeg vólt ütve. Azt a követ el-gördítvén reá talált a barlangra, amellyben a test feküdt. Abban a barlangban illyen mettszett írást találtak: Száz húsz esztendő múlva meg-jelenek. - Az epitaphiumon ezen betűk voltak: A C R C A betűk után ez az írás: Életemben a Világnak ezt a kis részét választottam temetőhellyemnek. - Az írás körül sok hieroglyphica figurák vóltak, a hóItt testnek kezében eggy arany betűkkel írott könyv látszott, amelly az hólttnak dítséretét s azt adta-elő, melly álmélkodásra méltó sok kintset fedezett ő fel és hogy minden fájdalom nélkül halt-meg. Ez a történet adott alkalmatosságot az új rosencrucianusoknak eggy különös rendnek fel-állítására, mellynek mentségét és confessiójat 1615-ben eggy német kiadta. Ezen társaságnak articulusai szerént tartozik minden társ eggymásnak hűséget esküdni és hogy a törvénynek meg tartója leszen, mellynek fő tzélja az, hogy a társaság titkait senki ki-ne jelentse és hogy tsak jegyek és allegoriák által beszéljenek. Azzal mentették magokat, hogy az ő tzéljok a religiónak jó rendbe való hozása és a tudományok, nevezetesen az orvosi tudomány, amellynek legelrejtettebb titkaival ditsekedtek. Ditsekedtek a Lapis Philosophicussal is és a természetnek Iegméllységesebb titkainak fel-fedezésekkel. Az orvoslásért semmi jutalmat nem vettek, az Isteni tiszteletből minden szükségtelen ceremoniákat kihagytak. Esztendőben eggyszer gyűjtek-öszve s megesmertető jelül rósa színű keresztet hordoztak, a religiókra nézve protestansok vóltak ... Eggy ollyan új nyelvvel is ditsekedtek, amellyen minden dolognak természetét le-tudták írni." (Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona - 1792)

Atila királyunk előtt néhány évtizeddel korábban létezhetett egy hun király, aki 200.000 emberrel támadta meg Rómát, ám elképzelhető, hogy a tudósok tévednek és maga Atila király volt az, akit a szlávok később istenként kezdtek tisztelni.

,,Radegast - Eggy isten a régi pogány slavusoknál. Némellyeknek értelmek szerént az hunnusoknak vagy gothusoknak Radagajsus nevű királyok vólt ez, aki Arcadius és Honorius tsászároknak idejekben 200.000 emberrel Olasz Országot pusztította s akit osztán halála után isteni tisztelettel illettek. Az ő képe tiszta aranyból vólt, a fején eggy értz koronát viselt, a korona felett eggy sas ült ki-terjesztett szárnyakkal, amellyet eggy pais fedezett, mellyen eggy ökör fő látszott, bal kezében két-élű fejszét tartott." (Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona - 1792)

A 19. század második felében 2000 ezer bábiloni írásos tábla került elő Bábilon városában. Ezek nem sokkal később az angolok, vagyis ezáltal a zsidók kezébe került.

,,Egy babyloni cég számadása - A mult esős időszak folytán Babylon romjai között keletkezett vízmosások egyikében régiségek után kutató arabok egy sereg látszólagosan víz korsókat találtak, melyek felnyittatván kitűnt, hogy a korsók nem víz, hanem az ősrégi Babylon egyik bankháza üzleti irományainak eltevésére szolgáltak, amennyiben minden egyes korsó, régi írással ellátott táblákat tartalmazott. Ezen, számszerint 2000 darab tábla jelenleg a britt muzeum birtokában van s a régi Babylon üzleti és társadalmi viszonyairól tanulságos képet nyújtanak. A táblák pénzelőlegek, ingó és ingatlan vagyon, rabszolgák vásárlására, fekvő birtokokra adott hitel, tehát a banküzletben előforduló műveletek fejlesztésére szolgáltak. Minden táblán az üzlet napja, hava és éve pontosan fel van jegyezve. Ezen feljegyzésekből kitűnik hogy a régi babyloni bankcég főnöke Egibi nevet viselt s Nahopolassar király alatt élt. A táblák egyike egy tökéletes üzleti naptárt tartalmazott." (Pápai Lapok, III. évfolyam, 53. szám - 1876)

Ha voltak egyáltalán jákobiták a Kr. e. 6. században, akkor annak, hogy elvitték őket Bábilonba ugyanaz lehet a magyarázata, mint amiért a fáraó nem akarta őket elengedni Egyiptomból. Mert veszélyes rablógyilkosok voltak, továbbá jó pénzért bárki oldalán harcoltak csatlósként, illetve zsoldosként. A bábiloni király viszont tudhatta volna, hogy milyen veszéllyel jár az, ha zsidókat visz Bábilonba, így a másik lehetőség az, hogy a zsidók már sokkal korábban beépültek a bábiloni király udvarába, majd ezen főemberek tanácsára lettek elszállítva a jákobiták Bábilonba, ahol rövid idő alatt átvették az állam irányítását. Ez a zsidó taktika.
Azért maradtak a zsidók 100 évig Bábilonban, mert uzsorások, majd a legnagyobb bankárok lettek.

screenshot_2019-10-14_rmk_i_142_prognosticon_prognosticon_az_wy_cometa_feloel_valo_ioevendueles_mely_ez_el_mult_1577_esz.pngCsillagjósok (egyikükön szkíta süveg)
(Misocacus Vilhelm - Prognosticon az wy Cometa feloel valo ioevenduelés - 1578)


Ha a régi bábiloni asztrológiát és csillagjóslást nyomait keresnénk a középkorban, akkor közvetlenül a Pálos Rendhez lyukadunk ki. Hogy még a 16. században is voltak magyar csillagjósok, bizonyítja Misocacus Vilhelm könyve (Prognosticon az wy Cometa feloel valo ioevenduelés - 1578). Misocacus Vilhelm egy álnév, ám a csillagok és bolygók alapján jövendölt igen részletesen.
A régi mágusok süvegét viseli egy harcos azon a festményen, amely Kapisztrán Jánosról és a magyar seregről készült az 1456-os Nándorfehérvári Diadal kapcsán. Nem lehet véletlen, hogy a festő a képen központi helyre tette és buzogányt helyezett a kezébe. Ameddig Kapisztrán János, a római katolikus pap az harcosokban tartja a lelket, addig ezen mágus-süvegben lévő férfi a sereg élén áll. A képen 5 főszereplő van:
Középen egy lándzsás magyar harcos, aki készül agyondöfni a másik központi figurát, a turbános törököt. Ezen lándzsás magyar katonát lábon szúrta egy sovány arcú néger. A negyedik főszereplő maga Kapisztrán Szent János, aki egy őrült zsidó-keresztény inkvizítor volt, ám életét kockáztatván a magyar seregek élén rontott neki a töröknek, kisegítve ezzel Hunyadit és megmentvén Magyarországot. A pápa nem küldött katonákat, így kijelenthetjük, hogy Róma feláldozta volna Kapisztrán Szent Jánost, aki viszont ezen tettével bizonyította, hogy igaz európai patrióta.
Ám az ötödik főszereplő, a mágus-süveges alak nem illik a képre. Nem mondhatjuk töröknek, hisz a törökök a kép jobb oldalán, a három magyar katona előtt vannak a földön fekve. Ez a süveges ember közvetlenül a magyar katonák előtt áll, ám jól látszik, hogy nem ellenük harcol, illetve a katonák sem harcolnak ellene. Ruhája különbözik a törökökétől. Ez a rejtélyes alak a kép bal-alsó sarkából sétált be a csatatérre, ahol nincsen senki, hisz a magyarok a bal-felső sarokból haladnak a törökök felé, akik pedig jobb oldalon vannak.
Így nem kizárt, hogy a 19. századi festő ősmagyar vallású turanista volt, aki két különböző harcot örökített meg a képen. Egy a római katolikus a muszlim ellen, a másik pedig az ősmagyar a római-katolikus ellen. Hisz ezen buzogányos kucsmás alak mindenki mástól függetlenül Kapisztrán Szent János felé halad, mintegy bosszút lihegve a meggyilkolt táltosokért és ősmagyar hitűekért.

screenshot_2019-10-14_muur.pngMagyar harcos szkíta süvegben az 1456-ös Nándorfehérvári Diadalnál
(ismeretlen festő munkája - 19. század)

,,A sarmat nevet némelyek a héber sear-madaj szótól, mi annyit tesz: méd maradék vagy utód, származtatják. Nor ris a behistuni három nyelvű felirat scytha szövegének megfejtésekor a gyakran előforduló mata scytha szót mindenütt médnek fordítja. Hasonlóan Vestergaard a méd nyelvű feliratokban a Mada szót Mediának magyarázza. Lassen szerint Mád annyi mint Madai, Medos, Media tartomány neve ... Koskinen szerint a mada szó, mely Mediának ősneve, medo-scyth szó, mat assyrúl, mad a casdo-scytha nyelven országot, tartományt jelent s azon nép, melynek nyelvéből való a mada szó, kétségkívül az árják előtt uralkodott Mediában s általok tolatott félre. E turán népet a persák szakáknak, az ékiratok szaka-humarga-nak, Herodot sküthai amyrgioi névvel nevezik." (Gyárfás István - A jász-kunok története - 1870)

,,Ismeretes dolog, hogy Thales az Isten egysége fogalmát az egyiptomi papok titkos könyveiből merítette, hogy nem sokára utána Pythagórás, Phoeniczia, Babylon s Egyiptomból, hol különösen Babylonnak Cyrus által történt bevétele után perzsa mágusok találtattak, hozta át tudományát." (Czobor Gyula - Egyiptomi es szentföldi naplóm - 1881)

fghbvc.bmpMéd mágus

,,Sumeriak és akkádok ősrégi turán származású nép az Euphrát völgyéből, Babylonia területén, a mely nemcsak az által nevezetes, hogy a legrégibb eddig ismert kultúrának megalapítója, hanem egyúttal az által is, hogy nyelvének gyökszói feltűnően megegyeznek különösen a török és magyar nyelv gyökeivel, valamint nyelvtana is a turáni nyelvek sajátságait mutatja. Az ország északi részét Akkádnak, a déli részét Sumeriának nevezték, a nép őshazája azonban a Középázsiai-fensík. Történelmét a fenmaradt emlékek (ékiratok) alapján körülbelül a Kr. e. 5000 évig kisérhetjük vissza. Eleinte patizi czimü papi fejedelmek uralkodtak a nép felett, de már körülbelül Kr. e. 4500 a sirgullai patizik helyébe sirgullai királyok lépnek. A legnagyobb patizi Gudia volt, a ki Kr. e. 3100 körül Elam, Ur és Akkad tartományok fejedelmeit legyőzi és székhelyét Sirgullából Urba helyezi át. Építményeket létesít, a szépmüvészetet és a kereskedelmet hatalmasan pártolja." (Szongott Kristóf - A magyarok eredete es őslaka - 1906)

,,Ezek a népek a Kr. e. 2. évezredben hatalmas birodalmat alkottak, melynek fővárosa a Kisázsiában Angorától 5 napi járóföldre eső Boghazkői volt. Emlékei maradtak fenn Phrygia hegyein is sírok és sziklaemlékek formájában. Winckler Hugó 1906-1907-ben Boghazkői romjait a Vorderasiatische Gesellschaft megbízásából kiásta s a romok közt a régi hettita királyok agyagtáblákból álló archívumának a töredékeit, körülbelül 2500 agyaglapot fedezett fel. Ez a felfedezés azonban egyelőre két ismeretlennel bíró, tehát megfejthetetlen egyenlet volt. Sem az írás, mely ember és állatfejekből, madarakból lábszárakból, lábfejekből, szerszámok képéből összerótt képírás, sem a hettita nyelv nem volt ismeretes. A Boghazkői Levéltárban azonban a szerencsés véletlen fenntartott számukra olyan okmányt is, amely nem hettita hieroglifekkel volt írva, hanem babiloni ékirással. A megfejthetetlen egyenletből megfejthető lett: az írást el tudjuk olvasni, csak a szavak értelmét kell kihüvelyezni. Ennek a még mindig nem könnyű feladatnak a megoldása sikerült Hrozny bécsi tudósnak, aki a berlini Deutsche Orient-Gesellschaft folyóiratának a múlt évi decemberi számában Die Lösung des hettitischen Problems címen közölte korszakalkotó felfedezését ... A magyarok őstörténetének illetve származásának a kérdésében is igen fontos szerepet juttatnak egyes kutatók a hettitáknak. Dr. Fáy Eleknek van egy A magyarok öshona című vastag munkája, melynek kimondott célja annak a kimutatása, hogy Kisázsia őslakosai turániak, még pedig épen a mi őseink voltak akiket egyfelől a sémiek, másfelől pedig az árják szorítottak ki ősi fészkükből, vagy olvasztottak be magukba. Gressmann legutóbb azt tartotta róluk, hogy a hettiták sem nem sémiták, sem indogermának, hanem a kaukázusi népfajokkal lehetnek közeli rokonságban ... Kik voltak az Egyptomot leigázó hikszoszok, az Itáliában lakó etruszkok - ezekre a kérdésekre is hihehetőleg esik némi világosság, mert a tudósok közül némelyek mindkét népet hettitának mondották. Hettiták alapították Assur városát, Babilon, Szíria és Asszíria sorsát évszázadokon át intézték vagy befolyásolták ... A hettiták azok az őslakosok, akiket a zsidók Kananban találtak ... Brandenburg doktor állítása szerint a jeruzsálemi szentély hettita templomok mintájára épült." (Evangelikus lap, VI. évfolyam, 9. szám - 1916)

Vagyis az ursolymai (korábban solymai) templom hettita, vagyis turáni templom volt. További bizonyíték, hogy az eredeti palesztinok fehér bőrű europidok voltak, így a mai palesztin lakosságnak genetikájának csak elenyésző töredéke turáni, nagyobb része negroid-sémita.

,,Az egyptomi és babyloni culturkör mellett feltűnik az ókori Ázsiában egy harmadik is, főleg Kis-Ázsiában. Ezt a hettiták (chatti) néptörzse képviseli, mely sem nem sémi, sem nem indo-germán, de róla még általában igen kevés a biztos állítás, mert kevés a forrásanyag. Fővárosuk Boghankői vidékén volt. E népek között kétségkívül volt culturális kölcsönhatás, ezért sok a közös vonás vallásukban. A Palestinában végzett ásatásokból kitűnik, hogy Bél (Baal), Istar (Astarte) és Asirat a kanaaniták istenei, ehhez járulnak az egyptomi Ammon, a babyloniai Nergal. Általában a természet kettősségét, a tenyészetet és enyészetet, az ébredést és haldoklást fejezik ki ... A babyloniai culturának óriási a jelentősége Kelet történetében. Fényesen igazolták ezt az amarnai leletek (500 ékírásos agyagtábla, a két Amenhotep állami levéltárának egy része), melyekből kitűnt, hogy Kr. e. 1400 évvel a babyloniai nyelv volt a Kelet diplomáciai nyelve. A különböző kananita, syriai és a többi helytartók e nyelven leveleztek a pharaókkal." (Evangelikus lap, III. évfolyam, 41. szám - 1913)

A magyar, a mongol és a türk nyelvekben vizsgáljuk meg a kék színre használt szavakat:

Magyar: kék
Kazah: kök
Kírgiz: kök
Üzbég: kok
Türkmén: gök
Ujgur: kök
Mongol: khökh

Ezen népek ősvallása a Krisztus előtti évezredekben a tengrizmus volt, illetve sok nomád törzs a mai napig megtartotta. Tengri a kék ég, a tenger istene, így ezen szavak mind összeköttetésben vannak:

Magyar: ég
Mongol: tenger
Türkmén: gök
Török: gök
Azeri: göy
Ujgur: kök reng

A tenger szó pedig ezen nyelveken:

Magyar: tenger
Kazah: teñiz
Kírgiz: deŋiz
Türkmén: deňiz
Török: deniz
Ujgur: déngiz
Üzbég: dengiz
Azeri: dəniz

khan-tengri-and-pobeda-peaks-content.jpgA Khan Tengri hegy
(Kazahsztán, Kirgizisztán és Ujgurisztán határán)


Ez csupán azért fontos, mert az örményben is felfedezhetünk hasonlót:

,,Kéghám évek malva Ármávirben Hármát nemzé. Hármát Ármávirben hagyja azokkal, kik vele laktak. Ő maga egy más hegy felé éjszak-keletre, egy nagy tó partjára megy, felépiti a tó partját és ott lakósokat hagy és nevéről ezen hegyet Kégh-nek, a falut Kéghákuni-nak nevezi. Így neveztetik a tenger is." (A Szamosújvári Örmény Katolikus Algymnasium Értesítője - 1890)

Vagyis ezen ősi "Kégh" név jelentése: tenger. Ám szinte megegyezik a magyar "kék" szóval, amelyhez hasonló az legtöbb türk nyelv ezen színt jelölő szava. Vagyis a tengrizmus nyomai megtalálhatóak Örményországban, illetve a korábbi Urartu Birodalomban is. Sajnos ma már csak az ujgur és a török nyelvek őrizték meg az Isten eredeti nevét, ugyanis, amit mi magyarok Istennek mondunk, az törökül Tanrı, ujgur nyelven pedig Tengri. És ugye köztudott, hogy a Tengri név másik alakja Tangri.

,,Az örmény történelemirók által sokszor említett khusok, harczias és a gyakori portyázásokban pusztító nép volt; laktak éjszakra Armeniától és Persiától. Úgy látszik, hogy ez közös neve volt az akkori skythák, sarmaták, gothok, hunnok, tatárok és törököknek. Mechithár örmény szótárában azt mondja, hogy az árják tartománya, khusok, khusánok országának is neveztetett. Ezen ország határai voltak éjszakról Skythia, nyugatról a Kaspi-tó és a médok országa, délről Persia. Ez az ország hosszban terjedt el a Káspi-tótól India határáig. A hunmagyarok hajdan az örményektől, perzsáktól és Ária többi népeitől általában chus, chusan és chusita néven neveztettek és ugyanazok, kiket görög és római írókból saca, daha, massageta, scytha neveken ismerünk. Laktak pedig a Kaspi-tenger délkeleti partjain az Oxus és Jaxartes folyóktól öntözött tájékokon, délszakon a Paropamisus hegységig és Indiáig terjedtek, keletről a nagysivatag választotta őket Chinától, az Altai hegység pedig a mongoltatár fajtól." (A Szamosújvári Örmény Katolikus Algymnasium Értesítője - 1890)

Érdekes, hogy az ujgurok használják az Isten megnevezésére az Ilah nevet is, ami nem csak férfi, hanem női istent is jelent. Persze lehet azt mondani, hogy az Allah névből ők csináltak Ilaht, de sokkal valószínűbb, hogy az elarabosodott Allah szó eredetijét (El / Ilu / Ilah) őrizték meg. Ugyanis ezen szó az ősi sumér időkből származik, több ezer évvel az iszlám és a zsidó vallás előttről.

screenshot_2019-10-27_indo-parthians_sanabares_usurper_1st_century_ad_ae_drachm.pngIndo-pártus drahma (Kr. u. 1. század)
(Gongopharid-dinasztia)

,,Az örmény Faustus Byzantinus (élt Kr. u. 350-450 körül) a Kaukázustól északra lakó nomádokat maszkhitoknak nevezi, belefoglalva az alánokat is, királyukról azt mondja, hogy az Arszakida-házból származott. A maszkhitok nemzetiségére nézve nagyon fontos azon adata, hogy a Kaspi-tenger északnyugati partvidékén elterülő pusztaságot Vatnának hívták." (Budapest Régiségei 5. - 1897)

Vagyis a masszagéták királya a Krisztus utáni 4. században pártus volt. Így ez már a sokadik szál, amelyik bizonyítja a szkíta-hun-pártus-magyar folytonosságot.
Érdekes szó a nyelvünkben a méreg, amely szóban benne van a "mér" ige, már az ősi időkben a mágusok kikísérletezték, hogy mennyi méreg szükséges egy ember megöléséhez. Ugyaninnen ered a mérleg szavunk is, mint az eszköz, amellyel súlyt lehet mérni. Ez magas szintű fejlettségre utal és az első lépés az alkímiához.

,,Igen tisztelt ház! Az egész akkori zsidó sajtóban ez a vak és mohó gyűlölet élt a magyar középosztály ellen. Ebben a nagy liberális korszakban mindennaposak voltak a nagy világlapoknak nevezett lapokban az ilyen kifejezések, mint például nemzetiszínű szittyavitézek, hazafias kuruc bitangok, szűzmáriás lovagok, sujtásos turániak. Ezzel a gyűlölettel iparkodtak a lebecsült parasztot az úr ellen lázítani. A Huszadik Század a zsidó intelletktuellek lapja írja a következőiket." (Rajniss Ferenc - Országgyűlési napló, XVIII. kötet - 1935)

A Viraág Béla által szerkesztett turanista folyóiratban, a Budai Naplóban található egy írás, amely a magyarok szent küldetéséről szól:

,,A magyarok európai megtelepüléséről az avult történetírások úgy emlékeznek meg nagy általánosságban, hogy a magyar nép a nagy nép-vándorlások hullámaival sodródott a nyugati kultúrnépek szomszédságába, ősi múltjukat különben homály fedi. Pedig a magyar népet nem a véletlen játéka sodorta mai szent helyére. A magyar nép itt, Magyarország területén, küldetésszerűen azon a helyen áll őrt, ahol másfélezer esztendővel ezelőtt hun őseink nagy fejedelme, Attila hun király, mint Isten ostora osztogatott parancsokat kelet felé el Indiáig és nyugaton a mai Franciaországig. Isten kezében nyugodott ez az ostor akkor is, amikor a keresztények iránt annyira türelmes Attila, hogy megkímélje Rómát, a szent várost, a földre bocsátja le az Isten kardját. A hun népet követte a Nagy Károllyal birkózó avar, majd apró törzsek és végül a magyar és ide, Európa szélére magával hozta évezredekem át gyarapított ősi ösztönös képességeit, amelyhez egy-kettőre megszerzi nyugat kulturáltságát, úgyhogy rövid idő alatt öt szenttel erősíti a keresztény egyház szentjeinek táborát. Emellett megvédi a népáradatok ellen Európa társadalmi berendezkedését és kultúráját, míg maga ezer sebből vérzett. És hogy megtörhessék a magyart, megfosztották ősi történelmi múltjába vetett hitétől. Krónikáinak hitvallás-szerű írásaiban hiába akar továbbra is hinni, hitetőket küldtek közéjük alattomban, akik hun őseiket fajuktól idegennek és vad barbárnak rajzolták előttük és végtére ím feladták bennük való rajongó hitüket." (Budai Napló, XXVII. évfolyam, 983. szám - 1930)

,,A világ köztudatába újból bele kell vinni, hogy a magyar, az erdélyi székely, ahogy ők mindig is hitték, Attila népe, a régi, 3000 éve ottlakó Teke-törzs utóda. A világnak meg kell tudnia, hogy Attila és népe nem volt barbár. Az Isten ostornak is csak így használhatta Attilát. Attila nem pusztította el Rómát, csak megintette a jóra. " (Budai Napló, XXXI. évfolyam, 1153. szám - 1934)

,,Különösen fontosnak tartja Anderson az örmény Nerses-víta egyik adatát, amely azt látszik igazolni, hogy a hunok már II. Sapúr korában szerepeltek a Kaukázuson túl. Ha azonban Anderson, aki egyébiránt a középkori apokaliptikus irodalom kitűnő ismeretéről tesz tanúságot munkájában, alaposabban ismerte volna a steppei népek történetét, bizonyára óvakodott volna attól, hogy olyan forrásra hivatkozzék Kr. u. 4. századi eseményekkel kapcsolatban, amely nemcsak a hunokról, de az úzokról és az íjjasok népéről (szeldzsükök) is beszél. Egyébként, amint az örmény adatokról szóló fejezetben láttuk, Anderson egész sor más, hasonlóan hiteles örmény adatra is hivatkozhatott volna. Az Ephraemnek tulajdonított beszédben említett edesszai hun betörés a valóságban húsz évvel Ephraem halála után, Kr. u. 395-ben játszódott le, annak a hatalmas hun portyázásnak a során, amelyről sok nyugati és keleti forrás és természetesen az edesszai helyi krónika is megemlékezik. Ehhez a betöréshez kapcsolódik Marquart szerint Ibériai Péter szír vitájának egyik helye, ahol arról van szó, hogy Arkadios császár korában a fehér hunokat, Ibéria szomszédait Pharasmanes ibériai fejedelem szabadította rá a rómaiak alattvalóira. Marquart szerint ez az adat hiteles és kifogástalanul bizonyítja, hogy a Kaukázus vidékén a fehér hunok is megfordultak, jelentősége tehát rendkívüli a steppei történelem szempontjából ... A vita szerzésének idején, a Kr. u. 6. század közepe táján ugyanis az európai Hun Birodalom már régen felbomlott, az Irán keleti határán levő chionita-fehér hun (heftalita) birodalom azonban még félelmes erőt képviselt s mint Perzsiának Bizánc ellett legfontosabb ellensége a bizánciak érdeklődésének központjában állt. Ez az érdeklődés világosan tükröződik a Kr. u. 6. századi bizánci (Prokopios) és szir (Ps. Josua Stylites) irodalomban. Különösen tanulságos Josua Stylites krónikájának bevezető része, ahol szó van Péröz (Kr. u. 459-485) perzsa király chionita vagyis hun ellenségeiről, majd néhány sorral később a hunok Kr. u. 395. évi nagy kaukázusi betöréséről. Ez a hely világosan mutatja, hogy a Kr. u. 6. századi szír szerző számára már csak egyféle hun létezett, a chionita (heftalita) hun s hogy az ő számára a Kr. u. 395-ben betörő hunok is a chionitákkal voltak azonosak." (Czeglédy Károly - Kaukázusi hunok, kaukázusi avarok - 1955)

diyarbakir_harput_gate3.jpgA Harput-kapu (Amida, Diyarbakir, Törökország)
(Kr. u. 367)

És itt eljutottunk I. Kidara vörös hun királyig, aki a Kidarita-ház első királya. Peroz ebből a családból származott, így ő maga is kidarita-hun uralkodó volt. Őt magát a Kusánok Királyának is nevezték. II. Shapur szászánida seregeivel együtt megtámadták a Római Birodalmat, pontosabban Amida, ami egyben örmény és kurd város is, ma pedig hivatalosan Törökországhoz tartozik, de Kurdisztán területén található Diyarbakir néven. A híres Amidai Győzelem (Kr. u. 359) történetét Ammianus Marcellinus írta le. Ekkor a kidarita-hunok és a szászánida-perzsák közösen legyőzték a rómaiakat, vagyis ezt nevezhetjük a turániak győzelmének. Vagyis a Római Birodalmat keletről a heftaliták (chioniták) és a vörös hunok (kidariták) fenyegették. Ám őket egységesen huna néven említik a források. A Kaukázuson túlról, észak felől pedig a szkítiai hunok fenyegették a rómaiakat, vagyis a Pártus Birodalom kezdetétől a szkíták a rómaiak legfőbb ellenségei voltak.

,,Az említett szentek régi aktái Dioeletianus és Licinius korára vonatkoznak s csak később kapcsolták hozzájuk edesszai Eufémia legendáját. Ezt a legendát szír és görög változatokban ismerjük. A heftalita név csak a legkésőbbi, Symeon Metaphrastes (Kr. u. 10. sz.) nagy hagiográfiai gyűjteményébe beillesztett görög változatban szerepel, de ott is csak a legenda bevezetésében, ahol az események kronológiai vonatkozásairól esik néhány szó. Pár sorral később már csak a hun név fordul elő, és a későbbiek folyamán is csak hunokról történik említés. A bevezetésben egyébként Symeon változatában a szerző Krisztusnak Abgár edesszai királyhoz intézett állítólagos üzenetét is idézi, amely szerint a várost sohasem fogják bevenni a barbárok. A továbbiakban arról van szó, hogy a legenda eseményei kevéssel a Diocletianus alatt kivégzett edesszai martírok halála után játszódtak le, amikor a perzsákkal határos, keleten lakó heftalita hunok római területre törtek és egészen Edesszáig hatoltak. A másik görög verzió csak hunokról tud és Abgárt sem említi, az események dátumát azonban a Szeleukida-éra 707. tehát a Kr. u. 395. évi nagy hun betörésre való utalással pontosan meghatározza. Mindkét verzió megegyezik abban, hogy a történetben szereplő gót vitéz kétszer is megfordult Edesszában s hogy ezeknek az eseményeknek az idején Eulogios volt Edessza püspöke, akinek tudomására is hozták Eufémia esetét. Maga a legenda nyilvánvalóan hagiográfiai mese : Eufémia egy gót vitézzel gót földre kerül, majd mikor gót földön egy kriptába bezárva várja a halált, segítségül hívja az edesszai martírokat és az ő segítségükkel egy szempillantás alatt, csoda révén Edesszába jut." (Czeglédy Károly - Kaukázusi hunok, kaukázusi avarok - 1955)

screenshot_2019-11-01_crucifixion_of_st_andrew_cbraccesco_jpg_jpeg_kep_1257_750_keppont_atmeretezett_88.pngEgy narancssárga ruhájú mágus Szent Bertalan apostol kivégzésénél
(La Crocifissione di Sant Andrea)

(Carlo Braccesco festménye - Kr. u. 15 század)

,,Turáni, ősmagyar gondolatok szólalnak meg benne és a szent Gellertről szóló fejezet a szellem szárnyain viszi vissza az olvasót Ur városa vidékére, ahol a mágia népeinek bölcsője ringott. Kühár Flóris professor: A lélek szemével című műve Kurdisztánban is megíródhatott volna, ott az Úristen kertjében, ahol világhódító őseink már hosszú évezredekkel ezelőtt hirdették a magába-szállást, a Három-egy-Ős-Ten dicsőségét és a Boldogasszony kultuszát ... Az ős magyar: Bál tava az Isten (Ős-Ten) szent tava. Mindezen elnevezések máraz Attila-ős, világhódító Firudun (Füreddin) király uralma alatt keletkeztek (Kr. e. 3600 körül), amikor is a bölcs uralkodó papok gondozására bízta a szent vidéket, a Balaton környékét és a Bakonyt, ahol táltosai s egyéb papjai, a gyulák, kajárok, bocsorok, gézáük, gecsők, zoltánok és bogdánok számára templomokat és kolostorokat alapított, hogy a népet Ős-Ten tiszteletére, erkölcsös, becsületes és dolgos életre tanítsák, a szent tüzeket élesszék és a magyar fajt kulturális hivatására előkészítsek, figyeljék a természet jelenségeit, amelyek Ős-Ten parancsolatjára keletkeznek és soha meg ne feledkezzenek az őshazáról. Ur vidékéről, a Turánról, ahonnét Ős-Ten népei erednek." (Budai Napló, XXXI. évfolyam, 1169. szám - 1934)

,,Aseth a hyksosokat kiűzé, mikor a 18. 19. fényes dynastiák jöttek létre, mellyek a khamitai befolyást Ázsiában újra föléleszték. Az assyri s égyiptomi hatalmat a médusi dönté meg s itt és ezzel kezdődik az irániak fölemelkedése, melly a persában tetőpontjára hágott ... A kigyótiszteletben és schamanismusban egyaránt osztozó khám és scytha, mint különben is legrégibb néptörzsök fejleszték ki az illy mythusok első csiráit, mi a két törzs koránti és huzamosan tartott érintkezéseire hagy következtetni. A Gog vagy Magogról szóló hagyományok is igazolják azt, mert hogy azok a scytha törzsöt illetik, rég fölismert tény." (Kállay Ferenc - Kígyótisztelet a khámita és scytha népeknél - 1856)

,,Zend - A perzsa nyelvek legrégiebbike. A zend tanulmányok atyja Anquetil du Perron, hogy az indiai parsok irodalmát tanulmányozhassa, matrózul szegődött egy hajóra, mivel pénze az átmenetelre nem volt. Kr. u. 1754-tól 1761-ig maradt Indiában s tíz évvel visszatérte után bocsátotta közre a Zendavesta fordítását világosító és magyarázó észrevételekkel. Ezen munka a zend tanulmányok felett minden uj kutatásoknak alapjává lett. Burnouf Jenő pedig volt az első, ki a Zendavestából nem paraphrasist, hanem szabatos fordítást is adott, a Yacna két fejezetét. Legujabban Dr. Haug Márton keríté kezébe az ujonnan alapított tudományt, ő kezdettől fogva figyelmét különösen a Gáthara, vagyis a Zendavesta legrégibb, legnemesebb részeire irányozta, melyeket bár lefordított Anquetil, de amelyeknek fordításában még csak az értelmet sem találta el, minthogy azok, mint bölcselmi és elvont gondolatokat tartalmazók, a parsi papok előtt is már évezredekóta hét pecsétes könyv voltak. Ezen bevehetlen vár ellen kezdte aknáit megnyitni a nyelvtudós. Elsőben is a nyelvhasonlítás kedveért hatalmába kelle kerítenie a Rigveda Samhitát, egy 1000 régi sanskrit-hymnusból álló gyüjteményt. De minthogy annak csak nyolczadrésze volt kinyomva, ő Hermann G. W. segélyével leirta a többit. Aztán az örményt és pehlewit, a persa és chaldnak a Sassanidák korábóli vegyületét tanulmányozta. Az uj perzsával már ismeretes lévén. Későbben Kr. u. 1858-tól 1860-ig az öt gáthanak szövegét adta ki latin és német fordítással s jelenleg Essayében a zend nyelvnek nyelvtana folyik." (Ismerettár a magyar nép számára, X. kötet - 1864)

Az ősi tűzimádó vallás szent könyvéről pedig ezt jegyezték fel:

,,Zendavesta - Hamis nyelvszokás, inkább volna helyes Avesta-Zend. A mai parsi papok azonban roszul magyarázzák a nevet, vagy hamisnak nyilvánítják, azt állítván, Zend jelenti az Avestának pehlewi fordítását, mert Zend átalánosan csak magyarázatot jelent. A parsoknak szent könyvei tehát magukban foglalják az Avestát és Zendet s megkülönböztethető mindkét korábbi és későbbi eredetű anyag. Az Avesta nevezetesen főként azon részben foglaltatik, mely Yacna vagy Izeschne nevet visel, a többi pedig mind különösebben Zend. Zendnek elsőben csak a magyarázatok neveztettek, melyek Zoroaster és tanítványaitól származtak, de az idő folyamában a magyarázat is szintoly szentté lett, mint a szöveg s a kettő együtt neveztetett Avestának. A Sassanidák korában azonban már oly érthetetlen lett a régi Zendavesta, hogy uj Zend, azaz egy pehlewi fordítás lőn szükségessé. Csak ezen Zendet értik a mostani parsi papok, a régi szövegek pedig előttök teljesen zárva vannak. Eredetileg azonban valamivel többet jelentett a Zend, mint az Avestának puszta bővitését, mert maga ezen magyarázat számos uj tanokat hozott létre, melyek zend-tanoknak (zendi-ágáhi) neveztettek és ezen czim alatt említetnek fel a Bundehesch pehlewi könyv megnyitó versében. Mivel már a Bundeheschben foglaltatnak tanok, mint a világ korának 12.000 évre való megállapítása, mint némely egyes helyek a halottak feltámadásáról s a többi, melyeknekcsirái már az Avestában megvannak, és más részről Krisztus születése előtt élt görögirók már ismerték a magusok ezen tanait, önként következik, hogy az ugynevezett zend-tannak a Sassanidák kora előtt már 500 évvel teljesen kifejlődöttnek kelle lennie. Jelen korban már a Zendavesta aránylag vékony könyvvé olvadt le. Tetemes veszteségeket kellett tehát szenvednie, mert Hermippos állította, hogy Zoroaster 2 millió verset írt és Abu Dschafir Attavari arab történetíró beszéli, hogy Zoroaster iratai 12.000 tehénbőrnél (pergamen) többre terjedtek. A parsok ugy állítják, hogy régi irataikat macedoniai Sándor pusztította el, de az a világhódítóról annyira föl nem tehető, hogy a parsok valószínüleg a muhamedán üldözéseket cserélték fel a macedon hóditással. De bizonyosan ártalmas lehetett a régi vallásnak a görög müveltségnek terjedése Elő-Ázsiában, különösen Kr. e. 336-tól Kr. u. 235-ig vagya Sassanidák uralma megalapításaig. Ugy látszik, hogy a Zoroaster vallását Iránban egy udvar sem támogatta. A magusok szent irata 21 darabból vagy Noskból állott, megfelelőleg a 21 szónak, melyet a Zoroaster követőinek legszentebb imája tartalmaz. Minden Nosk foglal magában avestát és zendet s mindezen részekből még csak a feliratot és tartalmat ismerjük, csak egyetlenegy a huszadik vagy a Vendidad mindennemű tisztátalanságok eltávolításáról, melyekből a világon nagy kárszármazik, teljes tartalmú. Ezenkívül vannak még a Zendavestában részek Yacna (Izeschne) és Visparad név alatt, melyek tartalmuknál fogva nem tartoznak a 21 Noskhoz s ezektől elkülönítve is voltak, sőt velök egyenlő rangban állottak, minta Schástrás és Puranas a Védákkal a brahmin-irodalomban vagy az 5 mózesi könyv s az Ó Testámentom más iratai a Talmuddal. A Noskok mindenféle nemvallási anyagot is tartalmaztak, állami rendeleteket, polgári törvényeket, földleírást, csillagászatot, orvostudományt s a többi. A görögök jól ismerték a zoroasteri könyveknek ezen külön-nemű tartalmát, melyek már Kr. e. 400 évvel nagyon valószínűleg befejezve léteztek. Egy olyan irodalom, mely az akkori tudalomnak minden ágait felkarolta, csak évszázadok műve lehetett, különösen ha az író anyagnak (állatbőröknek) akkori ritkaságát és drágaságát, valamint a régi betűknek esetlenségét figyelembe veszszük. A héberek szent iratainak Mózestől (Kr. e. 1300 vagy 1500) a talmud-irodalom végeig (Kr. u. 960) 2400 évi időköz kelle a teljes kifejlésre. Ha Zoroaster irataira is hasonló időt volnánk hajlandók fölvenni, létrejövetelét Kr. e. 2800. évre kellene tennünk. De minden esetre - mondja Haug - 1000 év föltétlenül szükséges volt, míg azon theologiai anyag egymás fölött teljesen megülepedhetett.  A szent iratoknak szerzőjeül már több századdal időszámlálásunk előtt Zoroaster mondatik s bár meglehet alapja s jogosultsága ezen valószínű fölvételnek, de az újabb kritikának lehetlen csak egy szerzőt gyanítani egy olyan irodalomnál, mely oly soknemű tárgyat karolt föl. A parsok hagyománya ugyan azt állítja, hogy profétájuk magához Istenhez intézé kérdéseit s mindig döntő feleletet kapott, melyet aztán tanítványaival és népével közlött. Kitől és mikor irattak le a szent szavak, nem tudható. Valószinűleg jó ideig csak hagyományosan származtak tovább, valamint most is a brahmanok, mint papagályok egy vedának egész tartalmát eltudják mondani a nélkül, hogy egy szóba vagy csak egy vonásba tévednének s a mi a legnevezetesebb és legbotorabb anélkül, hogy belőle egy igét értenének. Ezen név Zoroaster (Zarathustra) nem tulajdon név, hanem a parsok vallási főnökeinek czímje. A vallásnak alapítója vagy az első zarathustra a Zendavestában Spitama családi névvel jelöltetik meg. De már mindenutána következő főpapról azt hitték, hogy az a proféta szellemét örökségül kapta. A Zendavestában tehát az Ópersa Birodalom főpapjainak közös munkáját kell látnunk, mely századok folyamában nőtte kimagát. Így világosul meg azon tény is, hogy a mai desturoknak vagy parsok főpapjainak csak a Zendavestát kell érteniök és senki ki azt átalában vizsgálta, valódi desturnem lehet. A Zendavestának különös része volt a fölebb emlitett Yacna. A régibb Yacna külön gátha-dialectusban készült, s azért kölönbözik azujabb Yacnától, mely közönséges zend nyelven van írva. Minden esetre az egész Zendavestában a legrégibb alkatrész s a többihez ugy viszonylik, mint egy őshegység a másod, harmad és negyedrangú rakodványhoz. A Yacnának főfőtartalma az öt gátha vagy ének. Ezen öt ének Spitana Zarathustrának és tanítványainak munkája. Rang és korra nézve a gáthák után a Yacna hét fejezetben következik, mely nem magától Spitamától, hanem a zarathustra méltóságban valamelyik korábbi utódjától származik, ki Zarathustrótemó, azaz fő zarathustra, vagy Pontifex Maximusnak neveztetik. A Yacna hét fejezetben korra nézve megelőzi az újabb Yacnát, melynek szerzője egy későbbi zarathustra, azt látszik megkisérteni, hogy a régi sokisten-imádó vallás követőit további engedmények és a régi szertartások és szokásokhoz való visszatérés által engesztelje ki. A valláskönyvnek ezen darabjával egyvonalon áll a Visparad egy imagyűjtemény. Ha a parsoknál a Yacna és Visparad a vedák helyét foglalja el, akkora Vendidád a smirtiseknek, vagy jogi szokások és büntetőtörvények gyüjteményeinek felel meg. A Vendidád a régibbekkel egyenlő szentnek tartatik. A szent zend-iratoknak legujabb darabjai a Yaschtok, melyek akkor keletkeztek, midőn az ős-zoroasteri egyistenhívés már tetemesen elfajult. Haug nézete szerint a Gatha keletkezését, tehát Spitama Zarathustrának fölléptét nemlehet későbbre tenni, mint Kr. e. 1200, a Vendidád régibb darabjait Kr. e. 1000 vagy 900, az újabb Yacnát Kr. e. 800 vagy 700 és a Vendidádnak Pazend részeit Kr. e. 500. évre. Mint ezekből látni lehet, a Zendavesta egyelső alapítónak vallásos iratait tartalmazza, ki egyistenimádást tanított, míg minden későbbi alkatrésze régibb többistenimádásba való visszahanyatlást mutatnak. A brahmanok és a régi iraniak hajdan közös isteni tisztelettel bírtak s a szakadás azon karban jött létre, midőn Indra lett a brahmanok főistene, vagy azon korban, midőn a védai hymnusok nagy része előállott. Az okok, melyek az árja népek vallásosszakadását előmozdíták ott ugy látszik nem csak vallási, hanem társadalmiak is voltak. Minden valószínűség szerint az árják őslakó helyei hideg tartományban voltak, hol baromtenyésztés és leginkább időszaki földmívelésből nyerték élelmüket. De midőn nehány törzs a Jaxartes és Oxus közt új hazát talált, mely a földmívelésre kedvezőbb volt, elhagyták - a későbbi iraniak - nomád életöket. A brahmán-törzsek ellenben pásztorok maradtak az előbbi vedai korban is minaddig, míg az öt folyam tartománynak csupán felső részét lakták s nem szállottak le a valódi Indiába. Vándorló pásztortörzsek már természet szerint rablók is s a rablásra kínálkozó fekvéssel bírtak a szomszédságban megülepedett iraniak termékeny határai. A rablások eredménye a titkon meglátogatott földmívelőktől a hinduk jós-mondatokbani (mantra) s áldozati fogásokbani ügyességének tulajdonítatott. A rablók iránti gyülölet önkénytelen az azelőtt közös Dévák ellen is fordult s visszahatásból jött létre abból az Ahura-hit. Ezen hit magvainak már Spitama Zarathustra előtti időkben meg kelle lenniök, mert a proféta dicséri énekeiben (gáthák) Soschyantos vagy tűzpapjainak bölcseségét s az Angraknak vagyis a vendai Angirának - amint neveztettek az árja népek legrégibb papcsaládjai - tiszteletét tanítja. Az Angirák ismét gyakran jőnek elő együtt az Atharvanokkal, vagy tűz papjaival, mely szó Athrava alakban a zend nyelvben a papi osztály átalános nevévé lett, míg ezek a brahmanoktól az Atharva Veda szerzőitől tekintetnek, mely épen Atharvangirák védájának, azaz Atharvánok és Angirák vedájának neveztetik. Hogy Zoroaster vallása közeli érintkezésben állott az Atharvánok és Angirák hitével, nem jöhet kétség alá, de megegyezésük csak a magusi tartalomban állott. A Soschyantok vagy tűzpapjai voltak Zoroasternek valódi elődjei, mert a Zendavestában világosan említetik, hogy nekik ki volt nyilatkoztatva a helyes Ahura hit. A harcz tarthatott már századokkal azelőtt, mikor az elválás határzó lépését Spitama Zarathustra végrehajtotta, ki csak is ezen értelemben tekintethetik a valódi Mazdáyasna vagy párs vallás alapitójaul. Mindent amit életfolyamáról görögöknél, rómaiaknál vagy Zendavestában találunk, legendaszerűnek kell tartanunk. Sőt a későbbi Vendidádban a történelmi személyből hittani lett, természetfölötti, isteni adományokkal felruházva, az ősangyalok fölé emelve, Isten után első rangban. A régi Yacnából csak annyit vehetünk ki, hogy Zarathustra a Spitama család tagja volt, mely egyik ága a Hetschatáspanak, továbbá, hogy atyja Pouruscháspa, egyetlen leánygyermeke pedig Pourutschista nevű volt. Hogy a zarathustra név a régieknél zoroaster, a pársiknál zerdoschtá változva, eredetileg csak papi méltóságot jelent, már fentebb megjegyeztük. Spitama a maga korában épen az volt, mi a mostani pársoknál a destur és a Zendavestában a zarathustrotemó méltóság, melyet egy későbbi utód vitt, megfelel a mostani desturi=desturánnak, vagy legmagasb főpapnak. A proféta hazája úgy látszik Bactria volt, mely a Gáthában neveztetik, s azon állítás, hogy Rághában (Rai Teheran mellett) született, csak azon alapszik, hogy ezen nagy városban valószínűleg magok a Zarathustrák uralkodtak. Kora nem határozható meg szabatosan. Lydiai Xanthos (Kr. e. 470) a legrégibb görög iró, ki róla emlékezik, a Trójai Háború kitörése előtt 600 évre teszi. Aristoteles és Eudoxus szerint Plato előtt 6000 évvel, mások szerint a Trójai Háború előtt 5000 évvel élt s Berosus őt egy uralkodó családnak teszi alapitójává, mely Kr. e. 2200-2000-ig Babylon felett uralkodott. Magok a pársoknak nézete, kik profétájukat Darius Hystaspes atyjának kortársaul hiszik, nem helyes. Zoroasternek régibb koráról azon körülmény is tanuskodik, hogy a Zend irodalmat ő nyitotta meg, mely pedig kifejlésére végképeni befejezteig Kr. e. 400 évszázadokat szükségelt. Továbbá a Zendavesta ugy emliti, mint aki Airyana vaejoban, tudni illik a régi árja hazában is tiszteltetett, melyből vándoroltak ki mind az iraniak, mind a hinduk." (Ismerettár a magyar nép számára, X. kötet - 1864)

,,Zendik - A görögökön kivül az armeniak is adnak tudomást a zoroasteri tanok követőiről és Eznik és Elisaeus - az 5. keresztyén századnak két szerzőjéből tudjuk, hogy az ő idejökben a parsok két hitvallásra oszlottak, nevezetesen a mogra (magi, maghava), kik csak az Avestat vagy a régi szent ős szöveget ismerték el kötelezőnek s főleg Iran keleti részében Media és Perzsiában laktak és a zendikre, kik a Zendet vagy is az Avestának hagyományos tanait is elismerték kötelezőnek és nyugaton, különösen Bactrianában voltak elterjedve." (Ismerettár a magyar nép számára, X. kötet - 1864)

,,Ceneus egyiptomi mágus, a ki Strabo szerint Boerbistas góth fejedelem belső tanácsadója volt." (Méhészeti lapok 8. - 1887)

A muszlimok gyűlölnek minket keresztényeket, mert mi egy embert tisztelünk istenként, azt az Isa-t, akit ők prófétaként tisztelnek. Továbbá bálványimádóknak mondanak minket, mert ugye a világ keresztényei ma egy keresztet, illetőleg egy feszületet imádnak, vagy Mária szobrát, kezében a kis Izzással. Azt viszont elfelejtik a muszlimok, hogy pont ők a legnagyobb bálványimádók és képmutatók, hisz a Kaaba-szentélyt és benne a Fekete Követ imádják, ahhoz elzarándokolnak és körbejárják. És elképzelhető, hogy a "kábulat" és a "kába" szavak a magyar nyelvbe a Kaaba-szentély nevéből erednek, mint a hely és az ott lévő meteor-darabka, amelytől kábává, kábultá változnak az emberek.

main-image.jpgKhnumnakht koporsója (Kr. e. 2134)
 

,,Berosusnál a legfontosabb közlemény, amelyre az iró a legnagyobb súlyt helyezi, hogy a szentirások nem vesztek el a Vízözönben, hanem Xisuthros Sippar városában a földbe elásta s így az elpusztulástól megőrizte azokat. Ez a mozzanat az ékiratos elbeszélésben egészen hiányzik s világosan mutatja, hogy Berossus tudósítása oly korból való, a melyben már a theologia volt a szóvivő. Hasis-adra, aki a Vízözön történetét élőszóval plántálja tova, sokkal antikabb alak, mint az a Xisuthros, aki a szentirásokat a földbe elássa s így a régi eseményeket írásban hagyja az utókorra ... Az Őstörténet Könyvében levő teremtési történet is babyloni minta után idomult. Ezen babyloni teremtési elbeszélés ugyancsak Berossus, valamint Damascius följegyzéseiből már régebben ismeretes volt. Hasonlósága az izraeli hatnapos teremtési történettel azon következtetésre vezetett, hogy az utóbbi babyloni forrásokból van merítve. E következtetés nem veszít valószínűségéből semmit az által, hogy a babyloni és izraeli teremtési képzetek között külömbségek is vannak s hogy a megegyezés sokszor lehet esetleges, vagy hogy e megegyezés sokszor kisebb, mint a phoeniciai mythosok és a Genesis előadása között. A míg a babyloni és a papi iratbeli őstörténetnek egyes érintkezési pontjait hasonlítjuk össze, például a teremtés történetét, a tíztagú genealógiát, a Vizözönt és a többi, addig ingadozhatunk ítéletünkben. De ha az egészet hasonlítjuk össze, akkor nem. Ugyanis azt látjuk, hogy ugyanazon szerzők egyike, akik a Vízözön elbeszélését közlik, ennek bevezetése gyanánt egy genealógiát nyújt, amelyet a Seth, Enos és Noah nevek betoldása által tesz héttagúból tíztagúvá. Ez eljárását látva nem maradhatunk kétségben az iránt, hogy indítást ehez neki a Teremtés és Vízözön között levő tíz babyloni király adott." (Pukánszky Béla - Az anyag, a bűn és a halál eredete az Ó-Testamentom szerint - 1898)

,,Vallásukra nézve sabeisták voltak, imádták a Napot, Holdat, csillagokat és a Földet. A zsidó iratok Nemrodot, a későbbi görögök pedig Baal vagy Bel istent állítják az első babyloni birodalom alapitójának. Ezek is a babyloni népről, mint olyanról szólanak, mely állandó lakhellyel és rendezett államszervezettel bírt. Történelmi hitregéje ezen népnek, egy Semiramis, egy Ninus és egy Belus neveiben látszik öszpontosulni, kiknek tulajdonított hősi tettekből, habár túlzottaknak látszanak, mégis azt következtethetjük, hogy a babylon-chaldei birodalom alapitása előtt hatalmas hóditók uralkodtak Ázsia ezen részeiben, kik alapitói lettek ezen kettős birodalomnak." (Értesítvény Szent Benedek-rend Esztergomi Főgymnasiumáról - 1874)

,,A régi keleti (például babyloniai, egyiptomi) vallások emlékei között rendkívül tanulságosak erre a szakrális stílusra az Isis hellenisztikus szinkretisztikus kultuszával kapcsolatos szövegek. Az egyik ilyen szövegben olvassuk: Én vagyok Isis, minden ország királynője, akit Hermes nevelt. Amit én adtam törvényül, azt senki sem hatálytalaníthatja. Én vagyok a legifjabb Kronos-istennek a legidősebb leánya, én vagyok Osiris királynak a nővére és felesége. Én vagyok, aki elsőnek adtam gyümölcsül az embernek. Én vagyok Kronos király anyja, én vagyok, aki a kutya csillagképében felragyogok. Nekem építették Bubastos városát. Örvendj, örvendj, Egyiptom, hogy engem tápláltál! ... A Diodorus Siculus által feljegyzett szöveg csak kivonata egy ősrégi szövegnek, mely az ujabb kutatások során több régi feliraton napvilágra került, legteljesebb formában a Kymae-i feliraton. E szövegek ősképe, illetve eredetije úgy látszik Memphisben, az ottani Isis-templomban volt." (Dr. Karner Károly - Jézus az élet kenyere - 1947)

,,A kegyetlen Cambyses - ki méga sirokat is felkutatta s az ottan nyugvók csontjait elégette, szétszórta - magát az egyiptomi trónra helyezte és a 27. persa dynastiát alapitá. Cambyses katonailag kormányozta Egyiptomot s a barbarismus nyilt harczra kelt a polgárosodás ellen. A médiai mágusok foglalták el Egyiptom szentélyeit." (Orbán Balázs - Utazás Keleten - 1861)

,,Nimrod, vagy Nemer Chus (Cush - Kuth - Bál) fia, hatalmas vadász és óriás, a körülbe barangó népeket, sőt Mediát, Persiát, Baktriát a Hinduig lehóditván, megépíté Ashurt (Assyria) többvárasokkal mint Erech (Edessa) Ninneve (Nisibis), ez kezdé Babylont is épiteni, s a regeszerint Ábrahmot itt a tüzbe hányta, végre Bál(Bábel) omladéki közzé ütötte, vagy Abráhm paloskasergeit küldvén rá, egyik fülén vagyorrán áthatolt s megölte Tacharansár várasban." (Bodor Lajos - Álmos a honkereső - 1842)

nimrod24.jpgNimród király és a Bábel Tornyának építői
(Pieter Bruegel festménye - 1563)
(Kunsthistorisches Museum, Bécs, Ausztria)

,,A szittyák chamiták voltak, és azért Afrika lakosai, Mózses szerint, kinél hitelesebb bizonyságot nem gondolhatni. Lakhelyek volt Nubia és Abissinia, hol ma is magyaroknak, kunoknak, vagyis bissenusoknak s a többi, hazájokat könnyű feltalálni Afrika abroszán ... Nemrút éjszak-keletre, Perzsaország nyugat-éjszaki szélére, azon vidékre tért, melyet krónikáink Evilálh, Eiuláth, Eulát és Ejulót földének is neveznek s ma igen hihetőleg az Oszmán Birodalom diarbekri helytartósága éjszak-keleti szélén, a Van tó és Nimród-hegy szomszédságában eső Achlat város vidékében találunk fel, hol első nejétől, Ökétől két fiat nemzett, Hunyort és Magyart, a hun és magyar nép törzsökatyjait." (Jászai Pál - A magyar nemzet napjai a legrégibb időktől - 1852)

,,Láttuk továbbá azt is, hogy a bálványozók Sem patriarkát pokol istenévé tették." (Kállay Ferencz - A kígyótiszteletről a khami és scytha népeknél - 1855)

A magyar nyelvről, amely később a legnagyobb segítség lett a rokonság bebizonyításánál azt tartották, hogy testvériden ősnyelv, régibb a legősibb nyelveknél: a szanszkritnál és a hébernél is. Volt egy egyetemi tanár, Horváth István, aki többek között azt bizonyítgatta, hogy Ádám és Éva magyarul beszéltek a Paradicsomban." (Délamerikai Magyarság, XI. évfolyam, 1539. szám - 1940)

Ha elfogadjuk az állítást, miszerint a hét magyar törzs közül mind turáni volt, de nem volt mind magyar, akkor feltehetjük a kérdést, hogy miért hívjuk a vezéreiket ma is Hétmagyarnak? Hát erre rávezethet minket a Méd Törzsszövetség, amely ugyan hat törzs szövetségéből állt, ám minden bizonnyal a magi törzsről lettek elnevezve médeknek. Ám valószínű, hogy csak a magi törzs volt az, amelyik Madai ősatyától származott. Vagyis a mágusok vezetésével megalakult a Méd vagy Mada Törzsszövetség és így Álmos idejében is ez történhetett:

,,A 16 turk kunugor törzsből hét törzs Kézai szerint a magor király, vagyis magus, magyar, megyer nemzetségből származó Álmosnak vezérlete alatt a visszamaradt, már régebben mozlimokká vált kunugor törzsek által, vallásuk miatt ősi otthonukból kiszoríttatván, a turáni-iráni-perzsa nép egységnek egyik tartományából, Chorazinból kiszoríttatván, északnak távozott és a Kaspi tengernek keleti partján a kazároknak szomszédságában, a szkíta népeknek Herodot szerinti ősi földjén ... Gardizi a mozlimokká vált törzseket feketéknek, a Jézus hitűeket pedig fehéreknek is nevezi. Bennünket a bizanczi császárok, akik a kazárok fő-khágánaival sűrű érintkezést folytattak, sőt velük rokonságban is állottak, állandóan, még a későbbi Árpád királyoknak idejében is turkoknak neveztek, sőt a Szent Korona egyik alkatrészén is, mely mint ajándék a bizanczi császártól került hozzánk, a turkok királyának felirata olvasható görög nyelven. Ez a megszólítás, miként a fent elmondottakból kitűnik, teljes joggal illette meg népünket. A partus elnevezés mindössze arra vonatkozik, hogy a partusok is turáni turk népek voltak és hosszú időn keresztül közülök kerültek ki a perzsa egységnek a főkirályai, amiről az elnevezést használó Ottó császárnak a bizanczi rokonaitól tudomást kellett szereznie." (Rudnay Béla - Őseink és rokonaik - 1928)

,,Épp így kétségtelen, hogy a pogányok vagy a „gojim név alatt csak a Babilon északi tartozékát képező Gutinin guti = kuti népe értendő. Ezek királya Targhul nevének a khéta névösszetételekben is gyakran előforduló Tar-chu istennével való frappáns hasonlatossága pedig arról tanúskodik, hogy a kuti, valamint a khéta-nép sem semita, sem árja nem volt, hanem az ural-altáji családnak ahhoz az ágához tartozott, amelyet némelyek már nálunk is „alarod néven emlegetnek." (Művészet, II. évfolyam, 3. szám - 1903)

Ez csupán azért fontos, mert Sulmanu-asaredu asszír király említi a kuti népet egyik feliratán, miszerint legyőzte a kuti népet, vagyis a khítákat/khitteusokat:

,,Sulmánu-asarédu, Bél helytartója, Assur főpapja, a hatalmas király, a nemzetek sokaságának királya, a népek nyájának pásztora, Assur, a magasztos Isten fölséges templomának gondozója, a gonoszok irgalmatlan hatalmába kerítője, a harczok hőse, az ellenségek, az engedetlenek tömegének megtörője, a rosszak megnyomorítója, a hatalmaskodók letiprója, az összes hegységek meghódoltatója, az, aki a leigázott vidékeken a kuti nép kiterjedt hadát érett vetés módjára letarolta, Lullubí és Subari meghódítója, a gonosz ellenségek foglyulejtője fönt és alant, Adadnirári, Bél helytartójának, Assur főpapjának fia, Arik-dén-ili, Bél helytartójának, Assur főpapjának unokája." (Kmoskó Mihály - Assur régi uralkodóinak feliratai - 1912)

tb1.jpgA médek, a bábiloniak és a szkíták kiűzik a zsidókat Palesztinából
(Kr. e. 605)

,,Ninive - asszír nevén Ninua: A felséges város, Isten kedvence, a mai Mosszullal szemben a Tigris balpartján épült, ősi települési hely. A Kr. e. 3. évezred fordulóján még Hammurapi babiloni király uralja, de Kr. e. 1100-tól kezdve nagyot nő jelentősége a fölfelé törekvő Asszír Birodalomban, amennyiben nemcsak Asszíriának, hanem II. Szárgontól kezdve (Kr. e. 707) Elő-Ázsiának is fővárosa. Kr. e. 612-ben azonban az egyesült skytha, méd és babiloni haderők megvívják s az Úr pusztává teszi a szép várost és úttalanná és sivataghoz hasonlóvá, amint Szofoniás próféta jövendölte. Nagyságát, falait Diodorus Siculus Bábeléhez teszi hasonlóvá s Jónás próféta 3 napi járóföldnek mondja kerületét." (Bangha Béla S. J. - Katolikus Lexikon - 1933)

A bábiloni nyelvet, illetőleg a bábiloni népet a külföldi zsidó-barát kutatók igyekeznek sémitának megtenni, ami viszont teljesen tudománytalan, ugyanis Nimród építé Bábel Tornyát, Nimród pedig nem volt sémita, hisz Hám unokája volt. Bábel (Bábil) az Isten kapuja, a Tündérkapu. Ez a szkíták ősi mitológiájának alapja. Vagyis a szabír és sumér városállamok ideje nem választható el a Bábilon (Bábelon) elnevezéstől, igaz a mai kutatóink a Bábiloni Birodalmat és ennek királyait a sumér és akkád korszakok utánra teszik. A sémiták a korábbi népek kulturális és vallási elemeit használták fel, így a Bábilon név nem sémita. Hisz El a kánaáni népek főistene és Melkizédek is El-Elyon, vagyis a Magasságos Isten papja volt. Így mikor a bábiloniak, a médek (madák) és a szkíták egyesülnek, akkor turáni fajúak törzsszövetségéről beszélhetünk. Ez volt az a történelmi pillanat, amely megelőzte az Eszter könyvében lévő zsidótörvényt. Ahogyan az egyiptomi mágusok meggyőzték a fáraót, hogy ölesse le a héber újszülött fiúgyermekeket, úgy a méd mágusok vezetésével a turáni népek összefogtak, hogy a zsidók által megszált területekről őket kiűzzék. Vagyis a Tenachban két ellentétes vallásról van szó, ez a kettő a magyar és a zsidó. A magyar vallás a Jóisten tisztelete, a zsidó vallás pedig Jáhve tisztelete, vagyis sátánizmus. A Tenach történetei két faj örökös harcát mutatja be, az egyik faj a turáni, a másik pedig a sémita. Így a hamisításokat leszámítva, nekünk turániaknak a Tóra és a Tenach olyan őstörténeti forrás, amely segítheti a nemzeti és faji önvédelmünket. A Bábiloni Fogságot mai zsidó-keresztény teológusok úgy magyarázzák, hogy a zsidók először északra mentek Szíriába, majd a Tigris és az Eufrátesz mentén pedig Bábiloniába. Pedig erre nincsen semmi bizonyíték, ellenben ez a nép 40 évig kóborolt a Sínai-félsziget sivatagában, vagyis nem kizárt, hogy az elűzött zsidók nem rabláncon lettek vezetve, hanem a Palesztinától keletre lévő sivatagon keresztül átvándoroltak Bábilonba.

1280px-egitto_ellenistico_papiro_con_testo_magico_in_greco_papiro_x_di_leida_da_tebe_200-300_ac_ca.jpgPapirus Leyden X (Kr. u. 250)
(Leiden University, Leiden, Hollandia)


A szabadkőműves cionisták birtokában van a Papyri Graecae Magicae, vagyis a Mágikus Papirusz, amelyet Thébában találtak és amely ógörög és kopt nyelven íródott Kr. e. 100-ban. Található benne egy Mithrász-liturgia. Hasonló ehhez a Papirus Leyden X (Kr. u. 250), amely ógörög nyelvű és szintén Thébában találták. Ehhez tartozik a V és a W papirusz is, amelyeken gnosztikus-keresztény szövegeket is találhatunk. Thébai a Papyrus Graecus Holmiensis (Kr. u. 300) is, amely alkímista szöveg ógörög nyelven íródott.
Feltehetik nekünk a kérdést, hogy miért gondoljuk azt, hogy Noé egy király volt? Hát, mert nem maga építette a bárkát, hanem számos emberével:

,,Továbbá készíts magadnak gongot a nem rothadó puszpángfából. Hossza három könyök, szélessége másfél könyök legyen. Készíts hozzá ütőt is. Napjában háromszor üsd meg vele a gongot, egyszer reggel, hogy összegyűljenek a kézművesek a bárka építésére, egyszer délben, étkezéskor, egyszer meg napnyugtakor, hogy megpihenjenek. Ha meghallják a gong hangját s megkérdeznek, szólván: Mit csinálsz? - mondd nekik: Bizony vízözönt bocsát Isten a földre. Úgy viselkedett Noé, ahogyan Isten megparancsolta neki. Száz év leforgása alatt született három fia: Sém, Hám és Jáfet. Vett nekik feleséget Metúselah leányai közül." (A törzsek származásáról, avagy a Kincsesbarlang)

Ezen könyvből megtudhatjuk, hogy Sét leszármazottai azon a hegyen voltak, amelyen Éva és Ádám is éltek. Ezen a hegyen volt a Kincsesbarlang, ahova áldozni jártak. Majd Ádám csontjait is a Kincsesbarlangba viszik. Viszont azon népek, akik nem a hegyen laktak, erkölcsileg megromlottak, így a hegyen lakók, vagyis Sét leszármazottai egy elszigetelt szerzetesi közösséget alkottak. Ekkoriban szó sincs a Halál Angyaláról, vagyis Jáhvéról, hanem itt Melkizédek és Nimród istenét, El-Elyont tisztelte Ádám is és leszármazottai is. Az Özönvíz előtti nagy mágus-dinasztia a későbbi kánaániak El istenét, vagyis a Magyarok Istenét, a Jóistent imádta.
Noénak valahogyan ki kellett fizetnie az építőmunkásokat, akik a bárkát építették. Ám az sem kizárt, hogy Noé volt a királyuk, így ingyen dolgoztak neki. Viszont az teljes mértékben kizárt, hogy ezen építőmunkások a családjaikkal együtt ne mehettek volna fel a bárkára, mikor kezdődött az áradás. Ők voltak az a 72 ember, akikről a noachidák beszélnek, miszerint Noé családjával együtt felmentek a bárkára és túlélték az Özönvizet.
Ennél a hegyi egyistenhívő-közösségben az egynejűség szigorú szokás volt, ahogyan azt a Kincsesbarlangból, továbbá más apokrifokból tudjuk. A többnejűséget Ábrahám, vagyis a sémiták kapcsán fedezhetjük fel. Ez csupán azt jelenti, hogy mikor Noénak három fia születik, akkor azok egy nőtől születnek. És mivel Noé a fiainak nagyapja, Matuzsálem lányai közül választott feleségeket, ezért kizárt, hogy Sém (Zeruán) eltérő genetikájú, negroid-fajú lett volna. Tehát a ma sémitának hívott népek nem származhattak Noétól, illetőleg Sémtől. Persze ezen történet mitológikus, hisz ha Ádámtól kezdve a férfiak a rokonaikkal házasodtak volna, akkor a vérfertőzés miatt rövid idő alatt meghaltak volna. De ha a zsidó-keresztények ragaszkodnak a Tórához, akkor mi nekünk ragaszkodnunk kell az apokrif forrásokhoz.

32332.jpgSzent Ephrem (Kr. u. 306-373) edessai író


A Kincsesbarlang szerzője az edessai Szent Ephrem (Kr. u. 306-373), aki maga szír-keresztény volt. Nagyon fontos, hogy kommentárt is írt Tatianus Diatessaronjához, amely köztudottan a zsidó-mentes gnosztikus evangélium.
Matuzsálemet ugyanabba a Kincsesbarlangba temeti Noé, mint amelyben Ádám, Sét, Énos, Kénán, Járed, Mahalálél és Lámek teste volt. Noé és három fia aranyat, tömjént és mirhát visznek az áldozáshoz. Ő közülük már többen évszázadokkal korábban meghaltak, vagyis ha Noé meg tudja csókolni a testüket, a történet szerint, akkor minden bizonnyal mumifikálták a testeket. Továbbá elképzelhető, hogy szarkofágba lettek helyezve. Noé nem Ádám csontjait, hanem Ádám holttestét viszi fel magával a bárkára, majd annak közepére helyezi. Ezután Noé parancsot kap, hogy bízza Sém fiára Ádám holttestét, akinek majd azt el kell vinnie a föld közepére és leszármazottai közül őrt állítani mellé.

,,Vért ne ontson, tartóztassa meg magát élte minden napján, feleséget ne vegyen magának és otthona ne legyen ott. Állat és madáráldozatot ne mutasson be, csak bort és kenyeret áldozzon Istennek. Ott lesz ugyanis része a megváltásban Ádám atyánknak és minden gyermekének!" (A törzsek származásáról, avagy a Kincsesbarlang)

Vagyis itt a véres áldozatok tilalma hangzik el. Minden esetre a kenyérre és borral való áldozást Melkizédek követte, akinek örököse Izzás volt. Vagyis Izzás az Özönvíz-előtti máguskirályok vallását követte. Ádámot pedig Sém és Melkizédek eltemették a Golgotán. Melkizédek anyja Józédek volt, amely arra utal, hogy a mindkettőjük neve összetett, a "melki" és a "jó" az előtagok, a "zédek" pedig az utótag.

jontonesnimrod_tulipan_tamas_2017_2.jpgJontón és Nimród
(Tulipán Tamás festménye - 2017)

,,Nimród, vitéz király napjaiban tűz tűnt fel. mely a földből szállott föl. Odament hát Nimród, meglátta és leborult előtte. Papokat állított mellé, hogy ottan szolgáljanak s tömjént vessenek reá. Ettől az időtől fogva imádják a perzsák a tüzet, mind a mai napig. Sziszán király pedig egy forrásra bukkant Derógínban. Elkészítette egy fehér ló mását, odaállította s mindenki, aki csak megfürdött a forrásban, leborult a ló előtt. Ettől az időtől kezdve imádják a perzsák a lovat. Nimród Jókdórába, Nód országába ment s midőn az Atrasz-tóhoz ért, ott találta Jóntónt, Noé fiát. Leszállt, megfürdött a tóban, áldozatot mutatott be és leborult Jóntón, Noé fia előtt. Így szólott hozzá Jóntón: Te király vagy, mégis leborulsz előttem? - Nimród így felelt: Hiszen a te kedvedért jöttem el idáig. - Ott maradt hát nála három évig, Jóntón pedig megtanította Nimródot a bölcsesség és Kinyilatkoztatás Könyvére, majd így szólt: Ne térj vissza hozzám többé! - Útra kelt hát kelet felől és sokak csodálkozására jövendölni kezdett ezen nagy kinyilatkoztatásokból." (A törzsek származásáról, avagy a Kincsesbarlang)

Vagyis Nimród közvetlen Noé egyik fiától tanult három évig. Miért lett volna Nimród gonosz? Az, hogy elvándorol egy bölcs mesterhez és három évig ott tanul nála, becsülendő és szilárd jellemre vall. Ezzel szemben a zsidók és a muszlimok a mai napig átkozzák Nimród nevét. Noé fia, Jóntón egy csillagjós volt, vagyis egy mágus. Ráadásul egy olyan könyve van, amelyet minden bizonnyal Noé mentett át az Özönvíz előttről. Miért volt ezen könyv Jóntónnál? Hiszen ekkor még mindhárman éltek. A hagyomány szerint Jáfet volt a testvérek közül a legidősebb, vagyis őt illette volna, viszont Ádám csontjait Noé Sémre bízta. Az is lehet, hogy ezen könyvet Jóntón írta, ez esetben viszont nem csak olvasni, hanem írni is tudott, továbbá jósolni. Az is biztos, hogy valaki ezekre megtanította, ez pedig az apja, Noé lehetett.

,,Idasérm, a pap, aki a földből felszálló tüzet szolgálta, látván, hogy mily ősi és magasztos titkokkal foglalkozik Nimród, könyörögni kezdett a tűz körül megjelenő démonnak, hogy tanítsa meg Nimród tudományára. Minthogy pedig a démonoknak az a szokásuk, hogy bűnbe viszik és megrontják azokat, akik hozzájuk közelednek, a démon azt mondotta ennek a papnak, hogy - úgymond - senki ember fia nem lehet pap, sem mágus, hacsak nem hál előtte anyjával, leányával és húgával. A pap pedig aszerint cselekedett, amit a démon mondott neki. Ettől az időtől kezdve veszik feleségül a perzsák anyjukat, húgaikat és leányaikat. Idasér, a pap foglalkozott először csillagjóslással, jövendőmondással, a sors és a véletlenek kifürkészésével, a nyílvetésből való jóslással és ehhez hasonló mindenféle káldeus tudománnyal.Minden tévelygő tanítás a démonok szüleménye s mindazok, akik művelik, a démonokkal együtt nyerik el méltó büntetésüket az ítélet napján. Nimród jövendőmondását azonban, minthogy Jóntón tanította meg rá, senki sem vetette el az igazhitű tanítók közül, hisz maguk is gyakorolták. A perzsák ezt kinyilatkoztatásnak, a rómaiak pedig asztronómiának nevezik. Az azonban, amit a mágusok alkalmaznak, asztrológia, varázslás és az ördögök téves tanítása. Vannak, akik azt állítják, hogy - úgymond - valóban megismerhető a sors, a végzet és véletlen, ezek azonban tévednek. Nimród erős városokat épített keleten, Bábelt, Ninivét, Reszainát, Szeleukiát, Ktészifónt és Ádorbajgánt és további három erődöt emeltetett." (A törzsek származásáról, avagy a Kincsesbarlang)

 

 

cooltext331147282342399.png

 

 

 

Források:

Heves Megyei Hírlap (1953)
Esztergom és Vidéke (1879)
Pápa és Vidéke (1923)
Pápai Lapok (1874)
Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. (1878)
Misocacus Vilhelm - Prognosticon az wy Cometa feloel valo ioevenduelés (1578)
Országgyűlési napló (1869)
Országgyűlési napló (1935)
Akadémiai Értesítő (1840)
Bangha Béla S. J. - Katolikus Lexikon (1933)
Egyetemes Philológiai Közlöny (1877)
A törzsek származásáról, avagy a Kincsesbarlang
Művészet (1902)
Gyárfás István - A jász-kunok története (1870)
Értesítvény Szent Benedek-rend Esztergomi Főgymnasiumáról (1874)
Evangélikus Egyház és Iskola (1883)
Uj Magyar Muzeum, II. evfolyam, 2. kotet (1851)
Uj Magyar Muzeum, VI. évfolyam, 2. kötet (1856)
Ismerettár a magyar nép számára, X. kötet (1864)
Rudnay Béla - Őseink és rokonaik (1928)
Czobor Gyula - Egyiptomi es szentföldi naplóm (1881)
Budapest Régiségei 5. (1897)
Czeglédy Károly - Kaukázusi hunok, kaukázusi avarok (1955)
Délamerikai Magyarság (1930)
Budai Napló (1914)
Orbán Balázs - Utazás Keleten (1861)
Dr. Karner Károly - Jézus az élet kenyere (1947)
Szongott Kristóf - A magyarok eredete es őslaka (1906)
A Szamosújvári Örmény Katolikus Algymnasium Értesítője (1890)
Theologiai Szaklap (1902)
Meheszeti lapok 8. (1887)
Bodor Lajos - Álmos a honkereső (1842)
Evangelikus lap (1911)
Leroy Lajos - A történelem katholikus bölcsészete (1873)
Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona (1792)
Tűzoltó Múzeum Évkönyve 5. (2004)

 

*******

Írta:
Szécsi Levente

 

baalvany_logo_uj.bmp

A bejegyzés trackback címe:

https://baalvany.blog.hu/api/trackback/id/tr3415023244

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.