Magyar-keresztény tényfeltáró és vallástörténelmi kutatás

A magyar titkos társaságok

Nemzeti fajvédő csoportok, amelyeket ma terrorszervezeteknek mondanak

2019. december 10. - Szécsi Levente

,,A Kettős Kereszt Vérszövetség negyed századdal korábban anti-legitimista és már akkor erősen fasiszta jellegű titkos társaság volt ... 1919 késő őszén ... a titkos és nem titkos fasiszta jellegű társaságok. Ezek közül kiemelkedő szerepet játszott az Etelközi Szövetség, a Kettőskereszt Vérszövetség, az Ébredő Magyarok Egyesülete és a Magyar Országos Véderő Egylet." (Bölönyi József - Hibás adatok, téves következtetések - 1979)

Az Etelközi Szövetséges sok esetben EX-nek és EKSZ-nek is rövidítik. Fontos munkát végzett a Magyar Tudományos Fajvédő Egyesület és a Gömbös Gyula Társaság is.

,,Ezen a Szegeden született meg az Etelközi Szövetség: Emlékezetem szerint jelen voltak Dr. Eckhardt Tibor, Gömbös Gyula, Dr. Kelemen Béla, Dr. Siket Andor, Dr. Förster Lala, Szilássy Cézár, Toókos Gyula, különítményemből pedig Giczey György és jómagam, de lehettek még mások is. A szegedi megbeszélésekből eredően megalakult egy szabadkőmíves-ellenes szerv, amelyet Etelközi Szövetségnek neveztek el. Zadravecz István szerint az EX gondolata elsősorban Pröhle Vilmos egyetemi tanártól származik. Az EX-et - írja Zadravecz - csak magyarnak akarták megalkotni az alapító vezérek. Pröhle a legkomolyabban foglalkozott ama tervvel, hogy az EX számára magyar vallást alapítson. Pröhle e vallást inkább őspogánynak, mint kereszténynek gondolta. Azt remélte, hogy új vallása révén megmagyarosíthatja az egész országot. Terve: az evangéliumot, amely minden párt és felekezet felett áll, a magyar gyakorlati életbe átvinni. Ha lehet a zsidóknak Mózes könyvei mellett Talmudjuk, mondotta Pröhle, miért ne lehetne nekünk, magyaroknak az evangélium mellett magyar hittanunk. A titokzatosságért annyira rajongó Toókos már építészeti terveket is készített. Eszerint a Gellérthegyen négyszeres nagytemplomot építsünk. A legalsó, a barlang lesz az őspogány, ahol majd fehér lovat áldoznak, fölötte épüljön a katolikus, efölött az ebből kivált magyar protestáns összes válfajával, efölött jöjjön a Pröhle-féle, mint az összeseket magába záró és egységesítő magyar templom. Az EX egyes vezérei már dolgoztak a parancsokon, amely meghirdeti és kötelezővé teszi a Pröhle-féle magyar vallást. Az EX a legnagyobb és legerősebb társulás a magyar irredenta érdekében. A legszigorúbb titkos szövetségnek indult. Azért is kereste a titkosságot, sőt a titokzatosságot, mert szervezkedésében a szabadkőmívességet tartotta szem előtt. A személy-válogatásnál a legfőbb vezérelv volt: erős, magyar irredenta érzés és teljes, minden vonatkozású szabadkőmívesség-mentesség. Egyike voltam a legelső beszervezetteknek és dermesztő komolyan vettem beszervezésemet. A vezérség megbízott azzal, hogy Horthy fővezért is hozzam be, szervezzem be. Horthy, bár teljesen megértette a szövetség létjogosultságát. Beszervezés elől mindig kitért. Csak azt ígérte, hogy segítségére lesz a szövetségnek és céljainak. Az EX küldötteit később is mint kormányzó mindig szívesen fogadta, előterjesztéseiket meghallgatta. Egyben a szövetség hathatós segítségére is számított minden nehézségben.” (Ország-Világ, XXI. évfolyam, 18. szám - 1977)

palpronay.jpgPrónay Pál (1874-1946) magyar fajvédő
(1921-ig az EX tagja, majd a Magyar Országos Fasiszta Párt alapítója)


Vagyis csupa doktor és katonatiszt, köztük vitéz Gömbös Gyula alapította ez EX-et, a talmudzsidó-szabadkőművesség ellen. Továbbá hatalmas vallásreformokat akartak megvalósítani, többek között zsidó-mentessé tenni a kereszténységet, de a gyűléseik is érdekesek voltak.

,,Alighogy Budapestre került vissza az ország súlypontja, az EX is idetelepedett és pedig a szabadkőmíves páholy székházába ... Rövidesen Toókos elkészítette a szabályzatot, szervezetet, esküformát és azt bemutatta a vezéreknek. A szervezeti szabályzatot elfogadta a Vezérek Tanácsa ... Természetesen hét vezérről volt szó ... És ezen az alapon indulta szervezkedés. Már elég szépen erősödött Szegeden a szövetség, de Budapesten rövid idő alatt hihetetlenül megsokasodott a testvérek száma ... Toókos nemcsak a szervezet szövegezését csinálta meg, hanem mindenáron azon volt, hogy titokzatosságokat hozzon be. E törekvését én annak tulajdonítottam, hogy a Podmaniczky utcai páholy sok látványossága és titokzatossága hatást gyakorolt rá. Meghagyta a páholy alsó templomának csontvázait. Azok előtt kellett az új testvéreknek esküdni és ez roppantul meg is hatotta őket. Valamint az is meghatotta őket, hogy Budapesten már 1920 elején nyílt titok volt: nehéz igazán jó allást kapni EX-tagság nélkül ... A vezéreket Toókos hosszú csuhába bújtatta, úgyhogy a fejük is be lett burkolva s csak vágott réseken csillogtak elő a szemeik. E ruhában jelenít a meg a vezérek és ülték kőrül a főhelyeket. Ámde hangról meg miegyébről könnyű volt rájönni, ki hol rejtezkedik. Külön jelei is voltak az EX-nek, amelyekről egymásra ismertek a testvérek. A jobb kéz középső ujját a mellénygombok közé dugni, majd a gallért belül megsimogatni, s a többi." (Ország-Világ, XXI. évfolyam, 18. szám - 1977)

Vagyis az EX tagjai olyan csuklyát húztak, mint a Ku Klux Klan tagjai.

,,Nem valami romantikus gyermekes játékszer volt az EX, ahol papai és nagypapai korban levő urak időnként összeülnek a fehér asztal mellé víg diákot játszani, csak a címek, csak a külsőségek hódoltak a romantikának, ami mögöttük volt, a lényeg, az kérlelhetetlen visszafojtása volt minden népi megmozdulásnak és bástyája akart lenni a reakciónak. Helyi érdekű Ku-Klux-Klan volt ez, de a csuklyák mögött ott rejtőzött a horthysta reakció minden hivatali ereje és minden tisztviselői meghunyászkodása." (Szabad Magyarország, II. évfolyam, 134. szám - 1945)

Prónay Pált az 1945 utáni bolsevik sajtó azzal vádolta, hogy katonáival megnyúztak egy marcali papot, aki az 1919-es Patkánylázadás egyik szervezője volt. Ám 38,7 millió régi magyar iratot átnézve, 1945 előttről ezen eseményről egy szót sem írnak. Ellenben Prónayt kiváló és tisztességes kereszténynek nevezik mindenhol. Továbbá azon személyek, akik Prónayt becsmérlik, mind elmenekültek 1919-ben, majd 1946-ban tértek vissza Magyarországra és a Vörös Terror alatt nagy karriert futottak be. Más esetben is vádolták Prónay tisztjeit, hogy megnyúzták és feldarabolták Kodelka Ferencet, de mint a bíróság kiderítette, Kodelkát saját rokonai ölték meg, majd ők dobták testrészeit a Dunába.
Dr. Benevolus írt egy rövid kis könyvet, amelyben az 1922-es Dohány utcai zsinagóga előtt történt bombamerényletről ír:

,,A zsidó és destruktív sajtó még ma, hetek múltán is állandóan az Ébredő Magyarok Egyesületét, a keresztény irányzatot és a mai kormányt gyanúsítja a bombamerénylettel." (Dr. Benevolus - A Dohány utcai bombamerénylet tettesei - 1939)

A könyv kitér arra, hogy a Cion Bölcseinek Jegyzőkönyve szerint a cionisták a zsidóság ellen követnek el merényleteket és támadásokat, hogy a saját sajtójukon keresztül magukat áldozatként feltüntetve, politikai és gazdasági céljaikat elérjék. Így a szerző nem tartja kizártnak, hogy a Dohány-utcában felrobbantott bombát zsidók készítették. Ellenben a baloldali Népszabadság így ír a tárgyalásról:

,,Kirakták a bíróság elé a bombákat is és a szakértők elmondották azokról a véleményüket. Előadták, hogy mindegyik bomba alkalmas volt emberélet kioltására és nemcsak a Dohány utcai merényletnél használt bomba, hanem a többiek is fölrobbanásuk esetén borzalmas pusztítást okoztak volna .. Zsúfolt padsorok előtt nyitották meg hétfőn a bombapör tárgyalását. Az elnöki emelvény előtt levő asztalon fekszenek a bűnjelek, bombák, srapnelhüvelyek, különféle robbanóanyagok. Az első tanú Tihanyi Ferenc, aki elmondja, hogy amint a rendőrségi vallomásában annak idejéig előadta, Ruszkó Margit, Szász vádlott nőismerőse, akivel egy irodában volt alkalmazásban, az Erzsébetvárosi Merénylet után való napon elmondotta neki, hogy ő előre tudott a bombamerényletről, mert egy fiatalember ismerőse elmondotta neki, hogy hétfőn éjszaka olyasmi fog történni, ami még nem volt Budapesten: a zsidók röpülni fognak ... Loch Péter tüzérszázados, bombaszakértő tesz ezután szakértői vallomást a bombákról. Előadja, hogy szakértői megállapítása szerint egy körülbelül 15 centiméter hosszú, 8 centiméter magas és széles vasdobozt használtak az erzsébetvárosi bombamerénylet végrehajtásához, amelybe négy darab, egyenként 200 gram súlyú ekrazitdarabot tettek. Radó a rendőrségen le is rajzolta neki, hogy hogyan helyezték el az ekrazitot a kazettában és részletesen elmondotta, hogyan nézett ki a bomba. Ő eleinte kételkedett, mert ilyen robbanóanyagot akkor még nem látott, később meggyőződött róla, hogy van ilyen csomagolású. A robbanóanyag a Mackensen-hadsereg leszereléséből származik. A robbanás mechanikai szerkezettel történt, amit bizonyít, hogy a törmelékek között rugót és fogaskereket találtak. Egyébként is lehetetlen lett volna olyan hosszú időre gyujtózsinórt elhelyezni. Az elnök kérdésére előadja, hogy az óraművet 30 óránál hosszabb időtartamra is be lehet állítani. Tud arról, hogy a háború alatt 60-80 órára is állítottak be robbantást. A robbanás ereje 40 méter körzeten belül pusztíthatott. A Koháry-utcai és a Reviczky-utcai bombák szerkesztése ugyanannak a kéznek a munkájára vall. Mindkét esetben srapnellhüvelyeket használtak, amelyeket ekrazittal töltöttek meg." (Népszava, LII. évfolyam, 264. szám - 1924)

Persze bizonyítani semmit sem sikerült. Ez egy igen rejtélyes ügy, amelyek misztikája visszanyúlik a Tiszaeszlári Perig és Sólymosi Eszter meggyilkolásáig.

,,Az erzsébetvárosi bombában mintegy háromnegyed kiló ekrazit volt. a Koháry-utcai bombában Mannlicher-patront is találtak, olyanokat, amilyeneket a csepeli lőszergyár még ki sem adott forgalomba." (Népszava, LII. évfolyam, 264. szám - 1924)

ropiratok.bmpA Turáni Röpiratok borítóképe
(Kara Kund rajza)

,,Április 3-án este fél kilenc tájban hatalmas robbanás rázza meg az Erzsébetvárosnak a Körút és a Rákóczi út szögletébe eső részét. Az Erzsébetvárosi Kör Dohány utcai helyiségében pokolgép robban abban a percben, amikor az előzetes tervek szerint összehívott társas vacsorán a polgári ellenzék vezető politikusainak, így Rassay Károlynak, Rupert Rezsőnek, Bárczy Istvánnak és Sándor Pálnak meg kellett volna jelenniük. A politikusok azonban késtek, így sikerül megmenekülniük. A vendégek soraiból viszont többen meghalnak, számosan megsebesülnek. A helyszínen, vagy rögtön a kórházba szállítás után meghal Bánd Gyula kenyérgyáros, Szegő Miksa, a Schützer-féle szappanárugyár tulajdonosa és Kerényi Arnold szállító. Másnap követi őket Pesti Alfréd lapkiadó. Polgár Sándor orvosi műszerész és Goldberg Simon építőmester." (Magyar Nemzet, XXVIII. évfolyam, 78. szám - 1972)

A merényletnek 6 halottja és több, mint 30 sebesültje volt, főként zsidók.
1925-ben azt írta a sajtó, hogy a Kettőskereszt Vérszövetség továbbra is működik:

,,Hivatalosan két évvel ezelőtt szűnt meg az a szervezet, amelyet a magyar közönség jelentős része Kettőskereszt Vérszövetség név alatt ismer és amelyet a beavatottak maguk közt, bizalmasan KKV-nek neveztek. Ez a megszűnés azonban, amelyet a kormány intézkedése következtében maga a szövetség volt kénytelen végrehajtani, mint az alábbiakban látni fogjuk, nem jelentette azt, hogy a Kettőskereszt Vérszövetség működése teljesen megszűnt volna, mert más néven és bizonyos fokig módosult a célokkal, de változatlanul szélső fajvédő alapon támadt föl és munkáját ma is folytatja." (Magyarország, XXXII. évfolyam, 292. szám - 1925)

A KKV elnevezés igen hasonlít a KKK, vagyis a Ku-Klux Klán nevéhez.
A KKV új neve Nemzeti Munkavédelmi Tartalék lett.

,,A Kettőskereszt Vérszövetség vezetősége pontosan kidolgozott, de gyakorlatilag még ki nem próbált országos riadórendszert állapított meg, amelynek segítségével elméletileg 24 óra alatt talpra lehet állítani a szövetség tagjait. Minthogy a KKV szervezeti beosztása katonai elnevezéseket használt, az ezred, a zászlóalj, a század, szakasz és raj elnevezések akkor is megmaradtak, amikor a szövetség már teljesen polgári alakulattá vált." (Magyarország, XXXII. évfolyam, 292. szám - 1925)

,,A Kovács testvérek társasága arról volt nevezetes, hogy attól koboztak el a dolgok későbbi folyamán néhány kiló ekrazitot, amelyet egy ágy alatt találtak valahol, mert volt egy tag, aki nem tudott nyugodtan aludni máskép, csak ha ekrazit volt az ágya alatt. (Derültség.) Mint mondottam a Kovács testvérek társasága a Kettőskereszt Vérszövetséghez tartozott." (Vázsonyi Vilmos - Nemzetgyűlési Napló, XL. kötet - 1922)

A KKV-be belépők esküje így hangzott:

,,Aki a Kettőskereszt Vérszövetséghez tartozik, az feljebbvalóinak köteles engedelmeskedni s kijelenti, hogy más karhatalmi alakuláshoz nem tartozik, csupán a Kettőskereszt Vérszövetség hívására fog fegyvert fogni, erre leteszi az esküt és az eskü megszegése esetén alárendeli magát a Kettőskereszt Vérszövetség vérbiráskodásának ... (Eckhardt Tibor: A szabadkőművesektől tanulták!) A vérbiráskodást nem tanulták, a dinamitot és ekrazitot se tanulták tőlük. Különben is ez a közbeszólás engem egyáltalán nem érdekel. Ha méltóztatik érdeklődni az iránt, hogy nekem miféle álláspontom volt a szabadkőművesség tekintetében, könnyen megtudhatja, hogy már 15 esztendővel ezelőtt kiléptem a szabadkőművesek sorából. (Gubicza Ferenc: De mikor belépett, tett esküt!) Jászi Oszkárral és társaival szemben léptem ki. Nem tudom, kihez van szerencsém. Ön valószínűen Károlyi Mihály tövében élt a forradalom idején. (Zaj) Ez különben sem volt titkos társaság. A szabadkőművességnek megvoltak az alapszabályai. A szabadkőművességnek csak szertartásai voltak. (Zaj és ellenmondások jobbfelől és a balközépen) Semmi közöm ehhez, de ez az igazság. Dinamitot pedig nem tartott, gyilkosságokat nem rendezett, kasszákat nem fúrt és szokolt nem hamisított. (Ugy van! a bal és a szétsőbaloldalon. - Eckhardt Tibor: Tisza Istvánt meggyilkolták! - Állandó zaj - Elnök: Csendet kérek! - Pikler Emil: Az angol király is szabadkőműves volt! - Fábián Béla: Halljuk a szónokot! Csendet kérek!)" (Vázsonyi Vilmos - Nemzetgyűlési Napló, XL. kötet - 1922)

5744.bmpKettőskereszt

,,Az EX esetében a Magyar Tudományos Fajvédő Egyesület, míg a másik esetben a Magyar Nemzeti Múltunk Kulturális Egyesület látta el a képviseletet a nyilvánosság előtt. Mindkét fedőegyesület később keletkezett, mint titkos alteregója ... A Horthy-rendszer katonai elitjének vezető egyesülete a MOVE, a Magyar Országos Véderő Egyesület - noha nem tartozott a titkos egyesületek közé - szoros kapcsolatokat tartott fenn a titkos egyesületekkel, sőt a Magyar Tudományos Fajvédő Egyesülettel és az Etelközi Szövetséggel egy épületben volt a központja." (Zinner Tibor - Adatok a szélsőjobboldali egyesületek megalakulásának körülményeihez - 1979)

Aki azt gondolná, hogy az Első Világháború végével, illetve a 1919-es Patkánylázadás leverésével Magyarországon véget ért a harc, az téved, ugyanis számos katonai akciót hajtottak végre:

,,Az ÉME tagjai által elkövetett atrocitások, gyilkosságok közül a legismertebbek a két Club kávéházi merénylet, a Britannia Szállóban és a cinkotai Ehmann-telepen végrehajtott akciók, az Erzsébetvárosi Demokrata Körben végrehajtott robbantás, az újpesti zsidótemplom felrobbantásának terve, a Koháry utcai törvényszéki palota, a francia és a cseh követségek elleni merényletek, a Miklós Andornak és Dr. Rassay Károlynak küldött robbanólevelek, az ÉME 101-es bizottságának fenyegető hangú levelei, melyeket a Budapesti Főkapitányságra, a Francia Követségre és a Nemzegyűlés elnökéhez küldtek, a Duna-Tisza közén elkövetett zsarolások, gyilkosságok s a többi. A csongrádi bombamerényletet az 1923-as elnökválasztás után hajtották végre." (Zinner Tibor - Adatok a szélsőjobboldali egyesületek megalakulásának körülményeihez - 1979)

,,Györki Imre ugyanebben a tárgyban interpellál. Mig a szocialista képviselők nem kapnak engedélyt - mondja - addig a belügyminiszter egy másik miniszterrel együtt megjelent egy titkos társaság ülésén, amelynek tagjai a miniszterek s ott kétszázötven ember előtt az egyik miniszter a kardjára hivakozva erősítette, hogy fegyverrel is megvédi a rendet. Hogyan történhetik meg a konszolidáció korszakában az, hogy a belügyminiszter tagja egy titkos társaságnak? ... Budapesten és környékén fegyveres, titkos társaságok szervezkednek. Esztergomban is folyik a titkos szervezkedés." (Magyarság, XII. évfolyam, 263. szám - 1931)

dfss.bmpKémeri Nagy Imre kopjás alakulatának
szórólapja


Szót kell ejteni Kéméri Nagy Imréről, akiről nem tudni, hogy a Turáni Egyistenhívők táborába tartozott volna, azt viszont tudjuk, hogy Virasztó Koppány főtáltoshoz hasonló pogány vezetőnek mondják, miközben ő maga keresztény diákvezető volt, majd saját kopjás alakulatot szervezett. Minden bizonnyal a másik ilyen szervezet, a Virrasztó Kopjások pedig Virasztó Koppány főtáltos csapata volt.

,,Titkos szervezetekben tömörültek, amelyeknek ilyen neveket adtak: Szamuráj Terrorszövetség, vagy Halálfejes Kopjások ... A szamuráj terroristák egy szép napon azon vették észre magukat, hogy komoly politikai tényezőkké váltak. Felvirradt a pogány ősvallás híveinek is, a diáktüntetések vezére legutóbb kijelentette, hogy addig nem nyugszik, amíg a Gellérthegy lejtőjéről le nem döntik Gellért püspök szobrát és a pogány Vatha szobrát nem állítják a helyébe ... Ezeket az embereket az a páratlan kitüntetés érte, hogy róluk cikkezik a sajtó, róluk szónokolnak a Parlamentben." (8 Órai Ujság, XXIII. évfolyam, 125. szám - 1937)

Azon nyilasok, akik az ősmagyar vallást követték, a háború utolsó napjaiban elvonultak a Bakonyba, hogy titokban folytassák a harcot. De hisz majdnem 1000 évvel korábban ugyanez történt a fehér ruhás táltosainkkal, akik Vajk fejedelem pribékjei elől a Pilisbe menekültek.
A zsidók idővel rájöttek, hogy a faji alapon való szervezkedés kapcsán az egyesületek vezetői mind tudják igazolni a családfájukat, így a zsidóknak szinte lehetetlen volt ezen félkatonai szervezetekbe beépülni, hisz olyan bajtársi szövetségekről volt szó, ahol több évtizedes közös múltbéli szolgálat kötötte össze a tagokat. Így 1920-tól 1945-ig folyamatosan igyekeztek ezen titkos társaságokról beszélni, ezek után nyomozni, ámde minden esetben alul maradtak, így számukra nem maradt más, mint a hazugság a zsidó sajtón keresztül.

,,Bethlen István gróf miniszterelnök ezután elmondja a titkos társaságok eredetét. Szervezkedésüket a bolsevizmus utáni időkre vezeti vissza, mikor a labilis közrend és a közhatalom megvédése érdekében maga polgári társadalom alakított ilyen egyesületeket. A polgári társadalom védelmére szerveződött különböző nyílt és titkos társaságok közül ő a Beniczky Ödön belügyminiszter által jóváhagyott Egyesült Nemzeti és Keresztény Ligának volt csupán tagja, ezt nem is szégyeli. Nem tagadja, ennek az egyesületnek voltak annak idején titkos megbeszélései és azon részt is vett addig, amíg miniszterelnök nem lett, azóta azonban csak egyszer jelent meg, amikor bejelentette kilépését. Azóta semmiféle ülésen részt nem vett. A keresztény egyesületek az ő politikáját támogatták, hálával fogadta a múltban, elfogadja ma is, de semmiféle politikai hála nem szabott számára irányt az országos politikában. Hogy a titkos társaságoknak szerepük volt a frankhamisításban, ez hajánál fogva odaráncigált vád." (Magyarság, VII. évfolyam, 90. szám - 1926)

,,A nemzetgyűlés mai ülését féltizenegykor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Viczián István volt az első felszólaló, aki azt hangoztatta, hogy a titkos társaságokról beszélnek és mindig a jobboldalon keresik a veszedelmes titkos társaságokat, de egyszerűen átsiklanak az államra talán egyedül veszedelmes titkos társaság, a szabadkőművesség felett. Tudunk olyanokról, akik megrettenve hagyták ott a páholyokat." (Magyarság, VII. évfolyam, 97. szám - 1926)

Mivel a Rothschild-bankház egyik központja Franciaországban volt, ezért érthető, hogy az olasz, német és magyar nacionalisták miért hamisítottak frankot. Céljuk a zsidó pénzrendszer megdöntése volt.

,,Egy huszonhét tagból álló társaság a Pannónia-szálló 105-ös szobájában elhatározta Rassay Károly, Vázsonyi Vilmos, Rupert Rezső, Drózdy Győző és Rakovszky István halálát. Klebelsberg Kunót szintén egyhangúlag ítélték halálra és Závódy Kálmán főhadnagy szavazatával szemben huszonhét szavazattal halálra ítélték a miniszterelnököt ... Fábián Béla ... Ezután ismerteti Dánér Bélának egy nyilatkozatát, amelyben azt írja, hogy Daruváryt, az akkori igazságügyminisztert spirituszba teszik és elraktározzák a gerinctelenek és hüllők közé ... A rendőrség az utóbbi időben a merénylet-tervek egész tömegéről adott ki jelentést, hogyan akarták a miniszterelnököt és ellenzéki képviselőket láb alól eltenni, a Dohány utcai zsinagógát felrobbantani. Van azonban egy merényletterv, amelyről még jelentést nem adtak ki. Rassay, Vázsonyi és Drózdy képviselőket április 15-én el akarták tenni láb alól, még pedig úgy, hogy a képviselőket egyidőben, mint szerelők akarták lakásukon felkeresni és meggyilkolni. A tervről én egy katona- barátomtól értesültem. Az eset résztvevőitől elsőnek azt kérdezték, hogy tagjaira az Ébredő Magyarok nemzetvédelmi osztályának." (Magyarság, IV. évfolyam, 149. szám - 1923)

Nádosy, Bethlen, Rakovszky és Klebelsberg egy baloldali felforgató titkos társaságnak, a Testvéri Szövetségnek voltak tagjai, így érthető, hogy a nacionalisták meg akarták őket ölni.

,,A kormány törvényjavaslatot terjeszt a Ház elé a titkos társaságok elleni védekezésről ... A közvélemény titkos társaságok alatt egymástól merőben eltérő szervezeteket szokott érteni. A korábbi kormányok, a bolsevizmus után, a hiányzó karhatalom pótlására alakítottak bizonyos szervezeteket. Ezek idővel fölöslegessé váltak és jelenleg egytől-egyig fel vannak oszlatva, általában azonban még mint fennálló titkos szervezeteket szokták emlegetni őket. Vannak továbbá bizonyos egyesülések, amelyek titokban működnek ugyan, de politikai céljaiknál fogva, politikai egyesületeknek tekintendők és a jelenlegi állapot szerint alapszabályuk bemutatására nem kötelezhetők. Végül itt-ott felmerültek közönséges bűnszövetkezetek, amelyek a büntetőtörvénykönyvbe ütköző cselekedetek elkövetésére szövetkeztek s amelyek a közönséges büntetőjog értelmében üldözendők." (Magyarság, VII. évfolyam, 88. szám - 1926)

dffe.bmpAz Ébredő Magyarok Egyesületének jelképe

 

A Kaszáskeresztes Párt a 30-as évek elején Böszörményi Zoltán vezetésével, a német nemzetiszocialisták támogatásával alakult. Bázisát az agrárproletariátus képezte. 1936-ban hatalomátvételi tervei miatt eljárást indítottak ellene, amelynek következtében felszámolta szervezeteit, illetve tagjai a nyilaskeresztes mozgalomhoz csatlakoztak. Istennek hála, Böszörményit sikerült kimenteni külföldre, mielőtt a bigott kálvinista Horthy lecsapott volna rá. Köztudott, hogy Böszörményi ólombotokkal és más fegyverekkel akart Pestre vonatozni rohamcsapatával, hogy átvegye a hatalmat.

,,Van-e valaki, aki nem hallotta még Böszörmény Zoltán nevét, a kaszáskeresztesek pártjának rettegett országos vezére, állandó képviselőjelöltje ő ... Eleinte beérte Meskó Zoltán horogkeresztes pártjában alvezéri ranggal. De mikor a horogkeresztet betiltották és Meskó-Festetics hívei nyilaskeresztesekké vedlettek, Böszörménynek nem tetszett az uj jelvény, kivált a pártból és kaszáskeresztes lobogó alatt indult harcba a hatalomért ... Böszörmény Zoltán ugyanis mindenfelé, ahol csak megfordult, rohamosztagokat szervezett. Debrecenben a legutóbbi időközi választáson ugyancsak fellépett és barna házat is alapított. Itt lakott nyolc egyenruhás testőrjével, itt okosította föl azokat a szegény hajdúságiakat, akik nagy nyomorukban már tőle is segítséget vártak ... Budapesten is volt barna háza, illetve barna szobája Böszörményi Zoltán pártjának. Az Aranykéz-utca 4. számú házban. Közönséges halandó nem léphette át a barna szoba küszöbét. Hatalmas szál testőrök silbakoltak az ajtó előtt s csak azokat bocsátották be, akiknek neve a listájukon szerepelt. Zárt ajtók mögött itt tartott haditanácsot a kaszáskeresztesek vezére rohamosztagosainak parancsnokaival ... A vezér ugyanis elérkezettnek látta az időt arra, hogy átvegye az ország sorsának intézését. Részletes haditervet dolgozott ki, elhatározta, hogy május elsején túl nem tűri tovább a parlamentáris rendszert, szét fogja kergetni az Országgyűlést és átveszi a hatalmat. Rohamcsapataival elfoglalja és megszállja Budapestet." (Magyarság, XVII. évfolyam, 98. szám - 1936)

dvdve.bmpA Nemzeti Szocialista Magyar Munkáspárt jelképe

,,A kereszténypárt szélsőjobboldali tagjai már évek óta a Honszeretetben jönnek össze. Valóságos forrongó katlan ez a helyiség, ahol a diktatúráért lelkesedő, kifelé konzervatív, befelé lázadó politikusok vad harci vitákat folytatnak az egyetemi ifjúság ugyanott székelő társaságával, a Halálfejes Kopjásokkal. - Harc a vezérségért. A Honszeretet helyiségeiben kezdte meg agitációs munkáját annak idején Szálasi Ferenc, aki az egyetemi ifjúságot is be akarta állítani titkos céljai szolgálatába. Előzetesen Csilléry Andrással tárgyalt és arra akarta rávenni Csilléryt, hogy a kereszténypártnak a diktatúrával kacérkodó tagjait teljesen szélsőjobb állásfoglalásra kényszerítse." (Népszava, LXV. évfolyam, 189. szám - 1937)

Vitéz Gömbös Gyulát azzal vádolták, hogy ő tagja a Turáni Vadászok Országos Egyesületének, továbbá más titkos társaságoknak is. Ő maga ezt közleményben cáfolta.

,,Gömbös a hatalom megszerzésének tervét, a különböző titkos társaságok és félfegyveres egyesületekben tömörülő erők mellett, elsősorban a hadsereg tisztikarára építette. Itt is elsősorban a vezérkart akarta egyértelműen maga mellé állítani. Növelni igyekezett az amúgy is meglevő vezérkari öntudatot, hangsúlyozta a vezérkar elsőrendű fontosságát. A hadsereg vezetésének elit testülete vezetése alatt kezdett túlnőni a hadseregen és követelt egyre nagyobb beleszólást az ország bel és külpolitikájának irányításába." (Dombrády Lóránd - Adalékok a magyar uralkodó osztályok katonapolitikájához - 1977)

A Második Világháború után is létezett több magyar titkos társaság külföldön, így a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége is, amelyet 1949-ben alapítottak Klagenfurtban. A Hungarista Mozgalom, titokban ugyan, de a háború után is működött, számos kiadványa volt. Sok igaz hazafi menekült Dél-Amerikába, így az egyik legnagyobb őstörténet-kutatónk is, Móricz János is. De Prof. Badíny Jós Ferenc is sokáig élt Buenos Airesben. Az Ősmagyar Egyház jelenlegi vezetője, Hajdu Nimród szintén Amerikában élt, Prof. Badíny Jós Ferenccel közösen alapítják meg az Ősmagyar Egyházat. A dél-amerikai magyarok folyóirata volt a Délamerikai Magyarság (1930), az északi kontinensen élők magyaroké pedig a Magyar Holnap (1976), amely egy turanista lap volt.
Itthon a Hungária Szabadságharcos Mozgalom folyóirata a Szittyakürt, amelyet a Gede testvérek szerkesztettek. A Hungarista Mozgalom Hivatalos Lapja, az Út és Cél pedig minden bizonnyal 1948-ban lett alapítva, hisz a VI. évfolyam számai 1954-ben jelentek meg, a XXIII. évfolyam számai pedig 1971-ben.

screenshot_2019-12-10_turani_darabanth_kft.pngKép a Turáni Vadászok plakátjáról
(1940)


A magyar fajvédő titkos társaságok:

Kettőskereszt Vérszövetség
Nemzeti Múltunk Egyesület (egy KKV zászlóalj)
Gömbös Gyula Társaság
Etelközi Szövetség
Ébredő Magyarok Egyesülete (Ébredő Szabadcsapatok)
Szamurai Terrorszövetség
Fiumei Liga
Szentgáli Különítmény
Attila Szövetség (Attila Egyesület)
Magyar Testvéri Közösség
Acélgárda
Virrasztó Kopjások
Testvér Szövetség
Magyar Harcosok Bajtársi Közössége
Halálfejes Kopjások
Közalkalmazottak Nemzeti Szövetsége
Kékek Clubja
Margit Körúti Különítmény
Alföldi Brigád (Héjjas-brigád)
Hadviseltek Országos Szövetsége
Jász Kun Brigád
Hunnia Szövetség


Nyilvános radikális félkatonai szervezetek:

Magyar Országos Véderő Egylet
Turáni Vadászok (Turáni Lövészek)
Fehérház Bajtársi Egyesület
Magyar Bolsevistaellenes Liga
Egyesült Keresztény Nemzeti Liga
Júniusi Bajtársak Szövetsége
Botond Bajtársi Egyesület
Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség
Honszeretet
Prónay Különítmény
Nemzeti Munkavédelmi Tartalék
Magyar Tisztek és Továbbszolgáló Altisztek Országos Szövetsége
Tudományos Fajvédő Egyesület
Május Hetedikei Bajtársak Szövetsége
Ostenburg Különítmény
Az Ötös Honvédek Bajtársi Egyesülete


Egyéb fajvédő társulások:

Szegedi Turul Szövetség
Társadalmi Egyesületek Szövetsége
Werbőczy Bajtárs Egyesület
Kékkereszt Mozgalom (Keresztény Községi Párt)
Magyar Revíziós Liga
Magyar Nemzeti Szövetség


,,Az Echode Paris ugyancsak genfi tudósítójának jelentését közli. Moute vádjai közül kiemeli, hogy a magyar titkos társaságok a nemet titkos társaságokkal karöltve lángba akarjak borítani Európát." (Bizalmas Értesítések - január 25. - 1927)

index_3.jpgA Kékkereszt Mozgalom plakátja

,,Kékkeresztes Mozgalom - Budapest, 1937. január 21. - Keresztény Községi Párt fiataljai (vitéz Csík László, Mohaupt Gyula, Temesváry László) által létrehozott párton kívüli mozgalom. Célja: nemzeti és hivatásrendi alapon, megelőzéssel, szociális reformokkal, a megélhetés biztosításával harcolni a marxizmus és liberalizmus ellen. Az Egyesült Keresztény Párt (EKP) vezérkara ellenezte a vele való kapcsolatot. Ügyvezető elnök: Szigeti István. Csík László vezetésével 1937. június elején részt vettek egy antibolsevista egységfront létrehozásában, mozgalmuk hamarosan fölolvadt. Lapja: Hegyvidék (1936-37)." (Magyar Katolikus Lexikon)

,,Én mint szociáldemokrata nem is kifogásolom a titkos társaságokat. Akár titkosan, akár nem titkosan, mindenki azzal áll össze, azzal sugdolódzik és azzal titkolódzik, akivel akar. De mindenkivel szemben a törvény ereje a mérvadó. Amig valaki valamilyen gazságot el nem követ, amig embertársát le nem gyilkolja, ki nem rabolja, összeesküvést nem szit, lehet titkos társaság tagja. Mi közöm hozzá, hogy ki kivel társul titokban? A szerelem is titokban szép egy régi közmondás szerint. (Derültség) Tehát a társaságok is lehetnek titkosak. Nem az a fontos, és ha a ministerelnök urban jóhiszeműség volna és a jövőben meg akarna akadályozni minden atrocitást és a törvény erejével, pallosával akarna lesújtani mindenkire, aki a törvény ellen vét, akkor nem volna semmi szükség a titkos társaságok feloszlatására. Semmi szükség erre nincs, a titkos társaságok éljenek boldogul, csak tartsák be a törvényeket." (Pikler Emil - Nemzetgyűlési Napló, XLI. kötet - 1922)

,,De van egy csomó olyan egyesület, amelynek létezéséről a nagyközönség nem tud. Hogy milyen ténykedést fejtenek ki, azt sem ismeri a közvélemény. Itt van többek között a Testvér Szövetség, az Árpád Szövetség, az Attila Egyesület, Szemere Társaság, Kun-Magyar Vérek Szövetsége, Szent György Rend, Hunnia, Signa, Bendegúz, Csák, Koppány, Lehel, Zrínyi, Werbőczi, Turul és egyéb ilyen neveket viselő egyesületek. Távol áll tőlem, hogy bármely egyesületet, melyk működését közelebbről nem ismerem, meggyanúsítsam, vagy megvádoljam. Megvádoljam különösen azzal, hogy közülük jöttek ki annak a sok felháborító atrocitásnak tettesei." (Baticz Gyula - Nemzetgyűlési napló, XLI. kötet - 1922)

Találunk egy titkos társaságot, amely ugyan 1945-ben hozzájárult a bolsevik-zsidók csapatainak győzelméhez, ám mégis eredetileg nemzetmentő tevékenységet folytatott. Továbbá ugyanúgy hét főből álló Vezértanács állt a szervezet élén, mint ez EX-nek. Ez volt a Magyar Testvéri Közösség:

,,A titkos társaság a konspirációs szabályoknak megfelelően és a hatékonyabb szervezést elősegítendő a nyílt alapszabályokkal rendelkező fedőszerv, a Rákóczi Balatonfürdő Egyesület cégére alatt működött. A Fürdő Egyesületnek balatonszepezdi telektulajdonosok lehettek a tagjai. Ezek a telektulajdonosok alkották egy részét a társaságnak. Azoknak, akiknek nem volt telkük, csak a szervezet titkos részéhez tartoztak. A szervezet titkos részét Magyar Titkos Közösségnek vagy Magyar Közösségnek nevezték ... A szervezeti működést átalakították és új fedőszervet választottak: az 1919 óta legálisan működő Honszeretet nevű társadalmi egyesületet, amely nyilvánosan engedélyezett társadalmi egyesület volt egyesületi helyiséggel és nyilvánosan választott vezetőséggel. Dr. Szabó Lajos ügyvéd szervezőmunkájának köszönhetően sikerült a Közösségnek a szervezetbe való beépülés. Innentől viseli a Közösség a Magyar Testvéri Közösség nevet." (Szekér Nóra - A Magyar Közösség története - 2009)

Ezen titkos társaság új tagjainak esküje így hangzott:

,,Én X. Y. a Magyarok Istene előtt és előttetek ünnepélyesen kijelentem, hogy életem céljául Magyarország népi határainak elérését és azokon belül a magyar nép fiainak uralomra juttatását tűztem ki és e mindenekfelett legszentebb célnak szolgálatára szabad akarattal, tiszta szándékkal és meggyőződésből a Magyar Testvéri Közösség tagjai sorába lépek." (Szekér Nóra - A Magyar Közösség története - 2009)

Nekünk a németek csak segíteni akartak a nemzeti-szocializmus kiépítésében. Szálasi Ferencnek igaza volt abban, hogy a feudalizmus egy kizsákmányoló és igazságtalan rendszer volt, ám a Szent Koronát ő maga is tisztelte, hisz arra esküdött fel. Továbbá számos írásában kifejti, hogy Krisztus parancsát teljesíti akkor, amikor egy mindenki számára igazságot rendszert, a hungarizmust akarja győzelemre vinni. A Hungarista Birodalmon belül helyük lett volna a régi nemeseknek és a vitézi rendnek is, ellenben a bolsevizmus minden társadalmi osztályt meg akart szüntetni, létrehozva ezzel a proletár-diktatúrát. Az, hogy számos magyar nemes támogatta a Hungarista Mozgalmat, jól példázza, hogy a régi magyar nemesi réteget a Hungarista Birodalom integrálta volna. Ellenben Szálasinak a lovagi rendekhez való viszonya nem tisztázott, egy beszédében ezeket elutasítja a királlyal együtt. A németek sosem akarták a magyarok önrendelkezését megszüntetni, sem a nemzeti szuverenitásunkat eltörölni. A németek sosem hamisították a történelmünket, ellenkezőleg, minden segítséget megadtak a turanistáinknak ahhoz, hogy a hiteles magyar őstörténetet kidolgozhassuk. Ugyan az NSDAP vezérkara az árja fajt a turáni faj fölé helyezi, ám nincs rá bizonyíték, hogy bármikor is szolga sorba akartak minket kényszeríteni, hisz a nemzeti-szocializmus lényege, hogy a lakosság csekély része végez termelő munkát, a mezőgazdaság teljesen gépiesített, de a gyárak is robotizáltak, így a lakosság nagy része nincs rákényszerítve arra, hogy termeljen. Viszont rövid időn belül akkora lesz a túltermelés, hogy értelmetlen lesz fizetni a terményért, ezért a nemzeti-szocialista unión belül az aranyfedezetű fizetőeszköz is megszűnik. A nemzeti-szocializmus lényege, hogy miután a szociális háló kiépült, az emberek azt a munkát végezhessék, amelyre a legalkalmasabbak, így a festőművész fessen, a zeneszerző zenét szerezzen, a sportoló pedig sportolhasson. Ne legyen senki sem rákényszerítve arra, hogy a számára legoptimálisabb hivatást mellőzni kényszerüljön anyagi okokból. Vagyis akik a háború utolsó éveiben a szovjeteket segítették és a nemzeti-szocialistákat gátolták, azok közönséges árulók, akiknek a kezéhez tapad azon megkínzott és megölt milliók vére, akiket a bolsevik-zsidók haláltáboraiban gyilkoltak meg.
Szálasi munkájában leírta, hogy azért van szükség a nemzeti-szocializmusra, mert a zsidók kitalálták a szocializmust, amely internacionális. Vagyis a nemzeti-szocializmus csak a nemzet védelmi-mechanizmusa a bolsevizmussal szemben. A zsidó-bolsevizmus hívta életre a nemzeti-szocializmust.

,,Igaz istenhit és igaz krisztusszeretet kizárólag csak igaz nemzetszeretethez és hazaszeretethez vezethet és fordítva: igaz nemzetszeretet és hazaszeretet vezessen el bennünket az igaz Isten és Krisztus megértéséhez. A magyar nemzetiszocializmus gyakorlata szétválaszthatatlan Krisztus tanától. A zsidó erkölcsi világrend gyakorlati átültetésének és megvalósításának harcos eszköze a kommunizmus. A krisztusi erkölcsi világrend gyakorlati megvalósításának harcos eszköze pedig a Hungarizmusban kiteljesedő magyar nemzetiszocializmus." (Szálasi Ferenc alapvető munkája - 1935)

aaa23.bmpA vallási kérdésre vonatkozó válaszok megoszlása
(A KSH 2011-es adatai alapján)


Szálasi meg akarta szüntetni a felekezetek közti különbségeket. Persze a zsidó származásúak közül számos mondja magát ateistának, ezért nem tudhatjuk, hogy azok a zsidók, akik a népszámlálónak nem válaszolnak, vagy csak egyszerűen nem tartoznak vallási közösséghez, hány százalékát jelentik a lakosságnak. Amit viszont láthatunk az adatokat elemezve, az az, hogy a lakosság 50,6%-a zsidó-keresztény, vagyis potenciális áruló, ugyanis a zsidó-keresztényeket abban a szellemben nevelik és tartják, hogy a zsidók Isten kiválasztott népe. Így nekünk vissza kell térnünk a Boldogasszony-imádathoz, a Magyarok Istenének (Jóisten) a tiszteletéhez és kettőjük fiának, Krisztusnak a tiszteletéhez. A titkos társaságok nem csak fajvédő szervezetek, hanem keresztény érdekvédő szervezetek is voltak. Tehát a keresztények érdekében kell rendet tennünk a magyar vallásügyi kérdésekben és az Apostoli Magyar Királyság üdvtörténeti szerepét felismerni, majd pedig ezt a szerepet felvállalni.
Ugyan a Turáni Egyistenhívők Táborában voltak többen is, akik a zsidó-kereszténység ellen beszéltek, ám ők nem ismerték a gnoszticizmust és ezáltal az őskereszténységet. Majd mikor Zajti Ferenc könyve (Zsidó volt-e Jézus - 1936) megjelenik, akkor egy laikus ugyan ír róla egy két soros kritikát a Turáni Rohamban, ám a Turáni Értesítőben (1939) már ezen könyvet reklámozzák. Majd Röck Gyula 1943-ban ugyanilyen címmel ír könyvet a témában. Vagyis a kereszténység nem a zsidó vallásból, hanem a fehér hunok (heftaliták) megreformált ősvallásából, a zoroasztrizmusból fejlődött ki. Zarathustra, Sziddhárta, Izzás, Scythianus Magus, majd Mani, mindannyian turáni fajúak voltak, így ők egy turáni ősvallásnak voltak a reformátorai különböző világtörténeti korokban. Téved az, aki Mohamed prófétát ezen turáni próféták közé sorolja, hisz Mohamed zsidó volt és a zsidó vallásba érkezett, továbbá a saját saját és rokonságát akarta a szigorú törvényeivel felemelni és hatalmon tartani. Látszólag az iszlám egy térítő vallás, ám eredetileg faji vallásnak indult. Így Mohamed próféta se fajilag, se vallásilag nem tartozik a turániakhoz.
A Hitlerjugendhez hasonló magyar szervezet volt a Leventeszervezet (1921-1945), amely a magyar ifjúság hazafias, katonai szellemű nevelésére létesített szervezet. A bolsevik-zsidók 1946-ban ezt is betiltották.

leventeplakat2.bmpA Leventeszervezet plakátja

Ha összeszámoljuk azt a sok nemzeti radikális szervezetet, amelyek között vannak titkos társaságok, fajvédők, nemzeti-szocialisták, turanisták, továbbá a számos nemzeti pártot, egyesületet és a nemzeti érzelmű szavazókat, akkor nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy 1920-tól 1945-ig gonosz magyarok üldözték szegény, ártatlan zsidókat. Hisz hirtelen össze sem tudjuk adni azokat, akik bizonyos, a gazdaságot és a társadalmi berendezkedést érintő kérdésekben különbözőképpen gondolkodtak, ám mindannyian ellenezték a zsidó-kapitalizmust, a zsidó-bolsevizmust és a zsidó-liberalizmust.
Egy 2012-es tanulmány is listázza a magyar titkos társaságokat:

,,Eltekintve az 1924 és 1928 közötti időszaktól, amikor is a Magyar Nemzeti Függetlenségi Párt, rövidebb nevén a Fajvédő Párt valamennyire összefogta a magyar fajvédőket, maga az ébredő és fajvédelmi mozgalom hihetetlenül szerteágazó jelensége volt és maradt a két világháború közötti magyar politikának és intellektuális életnek. Több tucat legális, illegális és titkos szervezet, egyesület, liga, szövetség nevezte magát egészen vagy részben ébredőnek, fajvédőnek és radikális keresztényszocialistának vagy adott otthont fajvédő személyeknek:

Tizenkét Kapitány
Baross Szövetség
Bartha Miklós Társaság
Csaba Bajtársi Egyesület
Ébredő Magyarok Egyesülete
Egészségpolitikai Társaság
Egyesült Keresztény Nemzeti Liga
Erdélyi Férfiak Egyesülete
Erdélyi Székely és Magyar Munkások Gábor Áron Szövetsége
Etelközi Szövetség
Fehérház Bajtársi Egyesület
Hadviseltek Országos Szövetsége
Honszeretet Egyesület
Hungária
Keresztény Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége
Keresztény Asszonyok Nemzeti Szövetsége
Kersztény Magyar Nemzetvédő Szövetség
Keresztény Szövetség
Keresztény Zenészek és Színművészek Nemzeti Szövetsége
Kettőskereszt Vérszövetség
Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége
Magyar Bolsevistaellenes Liga
Magyar Céllövő Egyesület
Magyar Fajegészségtani és Népesedéspolitikai Társaság
Országos Széchenyi Szövetség
Magyar Fajvédők Országos Szövetsége
Magyar Gyógyszerészek Nemzeti Szövetsége
Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Szövetsége
Magyar Ifjak Nemzeti Egyesülete
Magyar Jövő Szövetség
Magyar Kulturliga
Magyar Leventék Országos Szövetsége
Magyar Mérnökök és Építészek Nemzeti Szövetsége
Magyar Mérnökpolitikai Társaság
Magyar Muzsika Bajtársi Egyesület
Magyar Nemzeti Múltunk Kulturális Egyesület
Magyar Nemzeti Szövetség
Magyar Nemzetpolitikai Társaság
Magyarok Társasága
Magyar Orvosok Nemzeti Egyesülete
Magyar Testvéri Közösség
Magyar Tudományos Fajvédő Egyesület
Magyar Ügyvédek Nemzeti Egyesülete
Magyarországi Turán Szövetség
Magyar Országos Véderő Egyesület
Nemzeti Szövetség
Nemzetvédelmi Szövetség
Numerus Clausust Védő Liga
Országos Kuruc Egyesület
Országos Széchenyi Szövetség
Rákóczi Szövetség
Sol Club
Sárkányos Mozgalom
Széchenyi Bajtársi Egyesület
Székely Nemzeti Szövetség
Szemere Kör
Szent István Bajtársi Szövetség
Társadalmi Egyesületek Szövetsége
Területvédő Liga
Tiszti Bajtársak
Törzsökös Magyarok Szövetsége
Turán Szövetség
Turul Bajtársi Szövetség
Városi Alkalmazottak Egyesülete
Védőligák Szövetsége

És a többi. Ezeknek a szervezeteknek a története jórészt még megírásra vár. A félreértések elkerülése végett még egyszer hangsúlyozni szeretném, hogy a fentebb felsorolt intézmények nem mindegyike volt teljes mértékben fajvédő, voltak közöttük egyfelől tudományos fajvédő mozgalmak, másfelől fajvédő titkos társaságok fedőszervei (mint például a Honszeretet Egyesület), továbbá ellenforradalmi és ébredő politikai szervezetek, antiszemita szakmai egyesületek, végül nemzeti-keresztény vagy keresztényszocialista intézmények, amelyek csak részben nevezhetők fajvédőnek. De a húszas évekre éppen ez a jellemző: az antiszemitizmus, liberalizmus-ellenesség, irredentizmus és bizonyos szociális érzékenység jegyében szinte szétszálazhatatlanul összefonódnak ébredő, fajvédő, ellenforradalmi és radikális keresztényszocialista személyek és mozgalmak." (Gyurgyák János - Magyar fajvedők (2012)

Vagyis a fajvédelem ekkoriban általános volt a magyarság körében, így szinte mindenki, aki magyar értelmiségi volt, az egyben náci is volt, legalábbis a zsidók szerint.

 

Források:

Dr. Benevolus - A Dohány utcai bombamerénylet tettesei (1939)
Népszava (1873)
Magyarország (1894)
Történelmi Szemle (1912)
Hadtörténelmi Közlemények (1888)
8 Órai Ujság (1918)
Szabad Magyarország (1945)
Magyar Nemzet (1938)
Magyar Katolikus Lexikon
Ország-Világ (1957)
Nemzetgyűlési Napló (1922)
Szálasi Ferenc alapvető munkája (1935)
Magyarság (1921)
Bizalmas értesítések (1920)

Egyéb források:

Szekér Nóra - A Magyar Közösség története (2009)
Gyurgyák János - Magyar fajvedők (2012)

*******

Írta:
Szécsi Levente

 

baalvany_logo_uj.bmp

Buda, a sákják bölcse - A Magadha királyság és a páli nyelv (7. rész)

A Fehér Lótusz Klán hagyatéka - A turáni folytonosság

,,E folyamat semmi esetre sem következhetett be a hun vándorlás korában, mert a hunok Kr. u. 375 körül már javarészt Buddha tanait és a sámánismust követték." (Magyarság, IX. évfolyam, 1. szám - 1928) 

Vagyis a Magyarság című nyilaskeresztes folyóirat is megerősíti azt, hogy Buda és Atila királyok hunjai buddhisták voltak. Ez nem teljesen pontos, mert a manicheizmust és más buddhizmussal rokon gnosztikus-keresztény hitrendszert is ismertek. Minket azzal igyekeznek átverni, hogy amikor a világ összes nagy uralkodójának könyvtárai és krónikái voltak, addig a hunoknak csak rovásírásos fapálcáik. Budának és Atilának számos könyve lehetett hun nyelven, amelyek még Árpádék idejében is meglehettek, ám az évszázadok alatt a római-zsidó, a mongol, a török és a labanc-zsidó ezeket eltüntette. Jelenleg ezek a Vatikán alatti titkos könyvtárban lehetnek. Minden esetre Atila, aki Baalbekben is járt, egy művelt király volt, aki beszélt latinul is, így a kereszténységgel és a buddhizmussal együtt a manicheizmust is ismernie kellett, amely a kettőnek az ötvözete.

,,Nekünk Kinában és Indiában világvárosaink voltak, csodálatos tündérpalotákkal, templomokkal és világra szóló főiskolákkal, ami azonnal természetesnek fog látszani, ha hivatkozunk arra, hogy hun-skitha törzstől született Zarathusztra és hun-turán törzsből Buddha és a Kr. u. az 5. században Attila. Van e még nép, amely három ilyen szellemóriást adott a világnak?" (Magyarság, XV. évfolyam, 189. szám - 1934)

,,India nagyszerű építészeti alkotásai közt nagyon érdekelte őt a görög és szkíta hatás, hisz az utóbbi a Turáni-alföldön át még a mi ősművészetünkkel is érintkezésben áll." (Cholnoky Jenő - Buddha útján a Távolkeleten - 1939)

A Buda névből ered a nepáli Budagaun település neve is, hisz a körülötte lévő települések nevei szintén "gaun"-ra végződnek (Ghartigaun, Gairigaun, Nuwagaun, Kotgaun, Ghodagaun).

,,A szkíták és Buddha - Az én törzsem szkíta eredetű. A szkíták valamivel később vándoroltak be Indiába, mint az eredeti hinduk, de összeolvadtak velük. Buddha is szkíta származású volt. Beleilleszkedtünk a hindu kasztrendszerbe. A második kasztban, a ksatriák, a harcosok kasztjában kaptunk helyet. Sikheknek hívnak bennünket. Nyelvünk a hindosztáni. Ennek a nyelvnek van egy csodálatosan nagy költője, nekem jó barátom. Igbal a neve és az indiai közönség éppen úgy tiszteli, mint Rabindranath Tagoret." (Pesti Napló, LXXXI. évfolyam, 263. szám - 1930)

,,1833-ban Origin of the Shakya Race (A sakya nép eredete) címen tanulmányt közölt a Bengáliai Ázsiai Társaság kiadványában és benne - bár számunkra különösnek tűnik - Buddha nemzetségét, a sakyát a székellyel rokonítja. A Kandzsur egyik fejezete ugyanis azt állítja, hogy a sakyák az Indus torkolatánál fekvő Potala városából menekültek későbbi hazájukba. Eredetileg tehát azokból az Iráni-fennsík keleti részén élő szkíta törzsekből szakadtak ki, akiket a görög és a latin szerzők szakáknak neveznek és akik múltjának és kultúrájának feltárásáért a régészet és a történettudomány az utóbbi három évtizedben igen sokat tett. A székelység hagyományaiban erősen élt, bár alaptalanul, a hun, illetve a szittya eredet. E népi hagyomány és az általa teljesen elfogadott hun eredet igazolását vélte felismerni Csoma a sakya nemzetség származásában. A sakya nemzetséggel tehát nem azért foglalkozott, mert belőle származott Buddha, hanem mert a székelyek rokonainak vélte." (Bodor András - Kőrösi Csoma Sándor, a tibetológus - 1969)

screenshot_2019-11-26_ancient_letters_the_sogdians_1.pngŐsi szogd irat (Kr. u. 312), amelyet Dr. Stein Aurél talált meg
Dunhuangban (Gansu, Kína)
jelenlegi helye: The British Library


Dr. Kézdy Vásárhelyi Zoltán az őstörténetünkről írt egy könyvet (A magyarok útja Indiától Pannóniáig - 1939), amelyben további magyar őstörténeti adatok találhatóak. Ez a könyv is ékes bizonyítéka annak, hogy a németek (a szovjetekkel ellentétben) segítették a magyarok őstörténetének kutatását. Ez nem jelenti, hogy a német és a magyar kutatók között ne lett volna ellentét.

,,Hömmel úgy a hetitákat, mint az úgy nevezett alaródi népeket s a protomédokat a türk népek közeli rokonainak tartja. A hetiták ókori nagy műveltségét igazolják azok a szobrok és domborművek, melyek utánuk fennmaradtak s az újabbkori ásatások folytán kerültek napfényre. Ezekből látjuk, hogy a fokos és cifra kulacs náluk is divatos volt, sőt egyik istenüket, Kardust, a vihar istenét is fokossal ábrázolták. A fokosnak valószínűig kard volt a neve. A német tudósok egy része, így Eduard Meyer mégis határozottan árja fajúaknak mondja a hetitákat, noha erre semmi nyelvészeti alap nincs." (Dr. Kézdy Vásárhelyi Zoltán - A magyarok útja Indiától Pannóniáig - 1939)

,,Nepal, csodás építési emlékei mind amagarok és nevaroktól származó alkotások úgy, hogy ezen időtől kezdve teljes joggal beszélhetünk Indiában turáni művészetről, főleg ha Buddha szkíta eredetét is tekintetbe vesszük, mert mint köztudomású, a buddhizmus adta meg az ihletet ezen népeknek arra, hogy építkezzenek." (Dr. Kézdy Vásárhelyi Zoltán - A magyarok útja Indiától Pannóniáig - 1939)

Valójában a nemzetközi kutatások eredményeinek szemléltetésén, illetve ezek forrásai, az ősi buddhista iratokon kívül nincs más módunk rá, hogy igazoljuk Sziddhárta származását, ugyanis őt elhamvasztották.

,,Így Surya napisten szobrát, mely azért is fontos turáni emlék, mivel a napimádás kultuszát a monda szerint turánok hozták be Indiába. Surya isten szobrán szembetűnnek rögtön a túl cifra hosszú csizmák, a nyilas amazonok és a turáni süvegű szakállas szkíták, kik egyenes karddal, szoknya-gatyában és csizmában vannak ábrázolva. Egy Buddha-szobor alsó maradványa pedig szkíta embert és asszonyt ábrázol. A férfi arckifejezése tipikus turáni- szkíta, beretvált arc, bajusz, sasorr, mélyen fekvő szem, hosszú haj pántlikával átfonva. Csatos mentében. A nő szintén turáni arcú, hosszú fonott hajjal és két-csatos ruhában ... Az Indoszkíta Birodalom bukása után párszáz év múlva ismét turáni fajú nép uralma alá került India nagy része, midőn Kr. u. 1398-ban Tamerlán mongol hordái elözönlötték." (Dr. Kézdy Vásárhelyi Zoltán - A magyarok útja Indiától Pannóniáig - 1939)

A zsidóság kijelentheti, hogy egy írott hagyomány alapján egységgé váló, különböző fajú egyénekből áll, bár ezt megakadályozza az, hogy az askenázi-zsidók közül sok ortodox rabbi nem szívleli a négereket. Szóval, ha egységes népként lépnek fel, akkor nem irthatják ki őket, mert ugye civilizált emberek nem irtanak ki egy népet sem. Mégis a Kárpát-medencében el kell jutnunk odáig, mint Burma, ahol az egész országban egyetlen zsinagóga van csak, az is a fővárosban Yangonban. Aki azt hinné, hogy az egész országot a zsidók irányítják ebből az egy központi zsinagógából, az vizsgálja meg Burma viszonyát a muszlimokhoz, illetve a buddhista konzervativizmushoz és a tradíciókhoz. Továbbá vizsgálja meg a helyi malabar-zsidókat, akik Salamon király korából származnak, eredeti sémita fajú, részben cigány és arab külsejűek. Ők nem olyan okosak, mint az askenázik, vagyis ha a jelenlegi mianmari kormányt zsidók irányítják, akkor az a nemzetközi cionista askenázi-maffia, nem pedig a helyi malabar-zsidók Igaz, mecsetből van igen sok, de az a rohingyák miatt, akiket Burma már régóta deportál az ország területéről. Vagyis mivel Magyarországon nincs nagyszámú muszlim lakosság, ezért mecsetből is és zsinagógából is elég egy-egy. A 150 évnyi török hódoltság török emlékhelyei mellé pedig építsünk emléket a magyar áldozatoknak, így Gül Baba türbéje mellé is óriási szobrokat kell emelnünk. Pedig, ha akkor mind a törökök, mind a magyarok visszatértek volna az ősi turáni egyistenhitre, a tengrizmusra, akkor közös erővel foglalhattuk volna el rómát és most egy főtáltos lenne a pápa helyén. A germánok és más európai népek élére pedig a druidáik álltak volna, mint ahogyan az történt Hitlerék idejében, mikor is a Német Druidák Birodalmi Szövetsége feloszlatta magát és beolvadt az NSDAP-be.
Különleges hely Burma (Myanmar), ahol a törzsi vallást annyira elnyomta a buddhizmus, hogy már alig felfedezhető.

 

1200px-flag_of_myanmar_svg.pngBurma (Mianmar) zászlaja


,,Az Indiát meghódító jüecsi vagy szaka-szkíták két nagy vallásalapítót is adtak az emberiségnek. Az egyik volt Zoroaster (Zarathustra), ki az Irán észak-keleti részén lakó s Baktriában is uralkodó szaka-szkítákból származott, a másik Buddha (Sakia Muni), ki fejedelmi vérből származott és Kr. e. 622-ben született egy, a Himalája-hegység és Nepal ország közt feküdt kis tartományban s neve: Sakia Muni is annyit jelent, hogy Szaka nemzetségből való remete, vagy a Sakják bölcse. Míg Zoroaster tanai az iráni árja és turáni szkíta népeket hódították meg, addig Buddha tanai, noha eleinte Indiában is nagyon elterjedtek, de a pozíciójukat féltő braminok által visszaszoríttatván, a Himalájától északra lakó tujám népek vallása lett és maradt mind a mai napig." (Dr. Kézdy Vásárhelyi Zoltán - A magyarok útja Indiától Pannóniáig - 1939)

,,Kállay Ferenc: A pogány Magyarok vallása című, Pesten, 1861-ben megjelent művében a buddhizmus és parzizmus hatását látja a magyar ősvallásban, melyet ősi hazájukból, Chorasánból hoztak magukkal, hol ezer évnél tovább hadakoztak szomszédjaikkal, a perzsákkal, míg innen észak felé vonulva, Kína közelébe jutottak, ahol már a buddhizmussal ismerkedtek meg." (Dr. Kézdy Vásárhelyi Zoltán - A magyarok útja Indiától Pannóniáig - 1939)

Ugyan Pártiában a turáni fajtársaink a baktriai fehér hunok (heftaliták) ősi tűzimádatát gyakorolták, addig Baktriában nagy változások történtek. Hogy a buddhizmus korai történelmében a turáni fajnak mekkora szerepe van, azt leírja a következő tanulmány:

,,A perzsák párszizmusa s a szittyák buddhizmusa kölcsönösen hatni kezdenek egymásra. Az elmondottak után valószínű, hogy az indo-szittyák kulturkészletét keresztül-kasul hatotta ez a hármas kulturtalálkozás ... A nagyjuehtik Baktriában összekeveredtek a szittya-tokárokkal, akik Nagy Sándor hatalmát itt megsemmisítették s a Kr. u. 1. században Észak-India turáni népeivel egy hatalmas népszövetségben egyesültek. Később hozzájuk csatlakoztak Tibet felől a kisjuetcsik is. Amit a juehtik vezetése alatt szövetkezett turáni szittyák ezután vagy 2-3 századon át végbe vittek, az páratlan a maga nemében. Szövetségük chinai Turkesztántól Perzsia nyugati részéig terjedt. Magába foglalta egész Észak-Indiát Nepálig, nyugat felé a régi Bactriát. Harminc királyság tartozott bele. Prokopius nem győzi dicsérni rettegett hadseregüket, a nép általános műveltségét. Bizonyos, hogy a buddhismus reneszánsza a nevükhöz fűződik. Semmit sem sajnáltak, amit Buddha monumentális tiszteletére alkalmasnak találtak. A legszebb viharasok, stupák, szobrok, oszlopok s a többi ebben a korban épültek fel. Írásuk ekkor stilizálódik. A buddhizmus tételeit, törvényszerűségeit ekkor véseti Asóka az ő hires oszlopaira. Népeiknek műveltséget, tiszta vallást adtak, ami egészen sajátjuk volt, mivel Buddha maga is szittya eredetű volt." (Tóth Jenő - Magyar vonatkozások Észak-Indiában - 1915)

25782882138_5c50f3a371_b.jpgGansu (Kína)


,,Gandhara művészet (graecobuddhista-művészet), Északnyugat-India területén, az ókori Gandariában a Kr. u. 1-5. századokban virágzott. Nagy Sándor keleti hadjárata alatt ez a terület is görög befolyás alá került és Kr. e. 190-től görög fejedelmek uralkodtak felette. Pártus, szkita, perzsa, görög és bennszülött lakossága sajátságos, önálló művészetet teremtett meg. A hellenisztikus művészet hatása ezen a területen teljesen átalakította az indiai művészetet s igen nagy hatással volt a közel és távolkelet művészetének további fejlődésére is. A Gandhara művészet elsősorban vallásos művészet volt, a buddhizmus szolgálatában." (Uj Idők Lexikona - 1936)

A pártusok neve eredhet a "pārtha" szanszkrit szóból, amelynek jelentése: herceg.
Egy nyilaskeresztes folyóirat vasárnapi mellékletében közöltek egy különleges indiai Izzás-legendát:

,,Örök dicsőség Bráma, Visnu, Sivának, a Trimurti megnyilvánulásának én mondom Vitál-Tenge a bramán, aki Buddha fénykorának tanúja vagyok, szomorú unokája Vitál-Tengének, namaszté. Íme, halljátok nagyapám szózatát: A szent cikke madár utolsó havának 30. napján a baranásibeli Maha-Maho-Padi-Ajának különös álma volt. Három fehér elefánt hajtott térdet egy uj bodisatva előtt, aki arany palotában gyémánt trónon székelt. Egyik oldalán tündökölt a Nap, a másikon a Hold, felülről csillag ragyogása áradt, de mindezeket felülmúlta az a kimondhatatlan fény és világosság, amit a kisded alakja sugárzott szerte. Reggel a hatalmas Padi-Ajának az az érzése támadt, hogy a Dévata-Déva született meg újból. A Ganga-parti országokból több csoda hírét hozták. A kora reggeli órákban a palota erkélyére lépve, az álmában látott csillag fénycsóváját pillantotta meg. Ő tudta, hogy a csillag ragyogása neki is szól. Guruk és panditok az Istár fényétől ösztönözve, Nagpó és Nárada főpapokat és tudósokat küldik a Padi-Ajához, hogy siessen és keljen útra, hogy üdvözöljék a Csakravarti-Buddhát. Ugyanekkor követek érkeztek Kosalából, Badsa Raoból, továbbá Bihárból, Bihári-Bodriappa rádsától, hogy ne késlekedjenek, hanem induljanak a csillag fénye után nyugatra, hogy hódoljanak a Tusitából újból leszállott bodisatvának. A három királyok útja Beranásiból indult ki. A rádsák csodálkozására és ámulatára a csillag megmozdult és vezette őket a hindik országán Baráta-Varsán keresztül, messze a szürke sziklák országáig. Ott hajóra szálltak, Pantikapenn és Hermanossa hindi kereskedelmi városokat érintve, délnek vették útjukat, Joppéban kikötve Jerozolájimba siettek, ahol a nagy jelekre visszaemlékezve, kérdezték, hol van Judea rádsája, aki megszületett? A város szardárja, Herodes, felháborodott ezen a beszéden. Titkon azonhan tárgyalt a három királlyal és az Isztár jelentét tudakolta tőlük. Judea panditjai Betlehemet jelölték meg, ahol a bodisatvának lennie kell. Herodes Szardár megígértette a Maha-Padi-Ajával, hogy futárt küld hozzá, hogy ő is hódoljon a Dévata-Déva előtt. Az Isztár csóvája Betlehem felé mutatott. Badsa-Rao meghökkent, amikor a csillag fénye leszállt egy elhagyatott sid (istálló) tetejére. A benső kényszernek engedve, beléptek a sid ajtaján. A sid jászolában találták a Dévata-Dévát és Maja-dévi Máriát, aki mellette állott összetett kezekkel. Badsa-Rao, Bihári-Bodriappa rádsa és Maha-Maho-Padi-Aja leborultak előtte, imádták. Letették ajándékaikat, az aranyrudakat, jószagú tömjént, mirhát, Szent Ganga vizét ezüst edényben, boranásibeli szövőttest telve drága kövekkel és más egyéb hatalmas radsát megillető ajándékokat. Badsa-Rao sátrakat veretett Betlehem közelében. Mikor pihenőre tértek, a Padi-Ajának újból különös álma volt. Egy bodvista így szólott hozzá: Ne menjetek vissza Herodes szardárhoz. Futárt se küldjétek, mert Herodes a Káma-Déva (ördög) sugallatára a bodisatva életére akar törni, aki Nu-Amon városa mellé fog futni, ahol biztonságban lesz Herodes haláláig. Ti pedig délnek forduljatok, el fogtok jutni Koptosz városáig, ahol a kereskedők utján haladva, tengerparthoz értek. Hajózzatok Katiavárba, Radapurba. Mindezeket a Maha-Maho-Padi-Aja parancsára írtam le finom bőrtekercsre 25 évvel ezelőtt. Halljátok most az én szavaimat: Huszonöt évvel később, mint főguru, Katiavárban tartózkodtam Radapur közelében. A tengerpart sziklái között viz-vájta fülkéket fedeztem fel, ahová meditálni jártam, ott töltöttem heteket, hónapokat. Az esős időszak végén, egy szép naplementekor, mikor ködös homály ereszkedett alá a tenger sziklái közé, csónak kötött ki három fehér ruhás férfivel. Az egyik lassan közeledett, (a másik kettő eltűnt) és megállt a sziklák kapujában. Megdöbbentem. A félhomályban kivettem annak a férfiúnak az alakját. Ragyogó aurája volt. Sohasem láttam ilyen tündöklő aurát és magasztos alakot. Hosszú haja vállait verte, szép arca sugárzott. Fehér ruhájában ugy hatott, mint a Guruk-Guruja, vagy inkább valami más idegen világból ideszakadt felsőbb lény. Nyugodtsága, méltósága bámulatos volt. Biztos lépéssel mérte az utat. Úgy láttam, hogy ismeri a vidéket, a város felé tartott. Bámulatom fokozódott, amikor hat tigris csapott ki az erdőségből és kétoldalt kísérték. Feje felett fényes madár csattogott. A menet, mint egy látomány, lassan elenyészett a távoli ködben. Az a guru Radapurban szállt meg, egy sudra házában, akit Ragunak hívtak. Onnan ment el a bramánok gyülekezetébe, ahol a főbramánt akarta megismerni. Mindannyian álmélkodtak csodás megjelenésén és szavain. Több bramán már titkos irigységgel észrevette, hogy a nép közül egyesek (különösen a sudrák), ha szerét tehetik, körülveszik pálmalegyezővel, lábaira olajat öntenek és boldogok, ha a ruháját érinthetik. A panditák kérdezték: Ki vagy te, aki közénk jöttél, mi a célod? - A jövevény így szólt: Jézusnak hívnak, Názárethből jöttem Galileából, hallottam tudástok hírét, az vonzott ide. - A bramánoknak tetszett a szó. Gandra-Nárada főbramán megengedte, hogy a bramánok tudományába bevezessék, de kikötötték, hogy a sudra Ragu házát hagyja el. Ősi templom fülkéjébe utasították, hogy ott lakjék. Meghagyták továbbá, hogy csakis a bramánok társaságát keresse. Csodás szerénység, nagy jóakarat jellemezte a béke és nyugalom e megtestesült alakját. Nem vitatkozott, tanult és embertársai javát szolgálta. Mivel a bramánok házában nem fordulhatott meg, de talán más okból is, a sudrák vityillóit kereste fel, ahol túláradó boldogsággal fogadták, valósággal istenítették, Krisna, Budda-Buddo kiáltások hangzottak. A nép buddunak tette meg, a bramánok egy-egy rosszakaratú megjegyzése a Kama-Dévának avatta fel. Két esős időnek eltelte után más vidékre ment, majd visszajött. Én a látottakról nem szóltam, mert meggyanúsítottak volna azzal, hogy én is tanítványa vagyok, ahogy Sáriputra tette, aki nyíltan melléje szegődött. Pedig közel voltam ahhoz, hogy megtagadjam bramán voltomat, de meggondoltam és elhatároztam, hogy várok." (Magyarság, VIII. évfolyam, 18. szám - 1927)

map5.jpgA Heftalita Birodalom (Fehér Hun Birodalom)

Éreztem, hogy a bramánok hatalmukat fogják félteni és egy szép napon halálra keresik. Mikor a másik évre szóló gondolataimat rendeztem ülve a tengerpart sziklái között, újból megpillantottam Jézus főpanditát, aki szintén magába szállva, mozdulatlanul térdepelt kitárt karokkal. Tekintete a távolban révedezett. Hirtelen felsőbbfokú látományban volt részem. Éreztem, hogy engem a mestert, Jézus pandit ereje óriási módon felülmúl. Ködszerü alakok vették körül Jézust, lenge-öltözetű kámadévik és vigyorgó dévák, láttam, hogy ajánlatot tesznek neki. A kísértés sehogy sem sikerült. Csendesen felemelkedett, újra a város felé ment. Ekkor hat fényes alak kísérte, csodás zene kíséretében. Ezekután még tanult, de már tanított is. A bramánok gyülekezetének nem tetszett Jézus pandit, aki szerintük kaszton kívüli és a sudrákkal barátkozik. Hogy ügyessége nagy, tudása elsőrendű, keserűen bevallották, de nyíltan elismerni nem akarták. Városról-városra járt, terjedt a híre. Eljutott a Brámaputra-folyó mellékekhez, délen a Kistna-folyóig. Egy napon tanítványai közül az egyik azt hangoztatta, hogy: Íme a Nagy-Budda karmája újból lejött, mert a szegényeket előnyben részesíti a bramánok előtt, a bramánok végképp le fognak tűnni. Mikor a betegeket gyógyitani kezdte, sőt egy kimúlt sudrát feltámasztott, a bramánok gyülekezete elhatározta, hogy végeznek vele. Ünnepélyesen meghívták és Gandra főbramán kérdésére, hogy hiszen-e a Brámában? - Azt felelte: Hiszek az Atyában, ki a mennyekben vagyon. - Tehát te az Isten fiának tartod magad? - Erre hallgatott. - Hiszed-e Visnut, Sivát, hiszed-e a Trimurtit? - Határozottan azt felelte: Nem hiszem. - Erre dühtől sápadtan körülfogták, de nem véletlen folytán, a berohanó sudrák elnyomták a bramánokat és kimentették Jézus panditot. Én hallgattam, nem szóltam. Másnap felkutatták Ragu vityillóját, de Jézus pandit eltűnt, többé nem mutatkozott. Érzésem azt súgta, hogy menjek le újból a tengerparti sziklához. Alighogy az ima előtti mosakodást elvégeztem, Jézus pandit a tengerhez ment és ugyanazon két fehér alakkal csónakba szállt, akik ide jövet partra tették. A szürkületben eleveztek. Megnyugodtam, ha tényleg Isten fia, Krisna vagy Budda karmája, úgy szavai világítani fognak az évezredek végtelen sorozatán. Namaszté. Én Vitál-Tenge, a nagy guru dédunokája írom e sorokat: Üdvöz legyen az absolut-értelmű lény, aki az idő és a tér végtelenjén áthatol, tudatossága megnyilvánul mindenekben. Namaszté, namasztasszé." (Magyarság, VIII. évfolyam, 18. szám - 1927)

Yasodhara és Sziddhárta fia volt Gautama Ráhula. A források nem beszélnek róla, hogy Ráhulának lett volna felesége vagy gyereke, de elképzelhető, hogy nem halt ki Sziddhárta vérvonala.

,,Eddigi történeti tudásunk szerint az első a szumér volt, a Krisztus előtt 3000 év körüli századokban. Megmaradt szoborművek és a mohenjo-daroi újabb ásatások tanúskodnak róla. A második behatás az ugyancsak nem árja munda és dravida-nép bevándorlása volt, még Buddha kora előtti időkben. Magas kultúrájuk, nyelvük ugor-rokon. A harmadik hasonló kultúrhatást a yueh-chi pontos kínai történetírás szerint a skytha-hun nép hozta. Az ő kushán-törzsük dinasztiájáról való a hatalmas Kanishka is. Végül később, az utolsó nem árja kulturhatás a hunok legerősebb törzsének, a turkoknak térfoglalásával jutott Indiába. Ilymódon a két nagy népcsalád: az árja és a skytha-hun-turk, a művészetben együtt működött." (Magyarság, XIII. évfolyam, 138. szám - 1932)

udbqy-rzni4.jpgNémet expedíció Tibetbe (1938)

,,A harmadik korszak a hunok egyik törzsének, a hun király a nagy templomépítő Mihirkusan törzsnek uralmára esik a Kr. u. 2. században. Az ő dinasztiájukból származott Kaniska, aki építkezései és műpártolásai révén még ma is népszerű Indiában. A negyedik korszak a Krisztus utáni ötödik században kivívott nagy hun győzelmek után következett, amikor Észak-lndiának 44 tartománya hun királyok uralma alá került." (Magyarság, XIII. évfolyam, 177. szám - 1932)

,,Nem megy messze, csak Noé három fiáig, illetve egyik unokájáig, Khusíg, akitől származtak a turániak s maga Nimród is, a turáni népek első nagy országalapítója. Legősibb rokonságunk a sumér vagy szumir volt s a turániak nagy birodalma a Tigris vidékén terült el. Ezek egyik ága, Kézdy Vásárhelyi szerint, keveredett az árjákkal és ezek népesítették be Indiát, miután leigázták az őslakó páriákat. Ösmagyar-turáni vérből való Zoroaszter és Buddha is, ez utóbbinak vallása lett a turáni népek vallásává máig is. Az ősperzsa pártus-birodalom is ősmagyar volt." (Magyar Kultúra, XXVII. évfolyam, 1. szám - 1940)

,,Fehér és fekete ... Népnevekben szintén gyakran találjuk e jelzőt Prokopius szerint a keleti hunokat, akik, tudni illik nem vegyültek idegen, mint szarmata, ugor, szláv és más elemekkel, fehér hunoknak nevezték. Ezekkel szemben a nyugati, vagyis fekete hunok alatt a hunok által meghódított más fajta elemek értendők." (A Pallas Nagy Lexikona - 1893)

,,Fehér hunok - A nagy hun nemzet korán elszakadt ága. Már körülbelül Kr. e. 50-ben önállóan emlegetik a görög írók euthalita, ephthalita, a kínaiak tin-la néven. Magvuk az Áral-tó vidékén lakott, innen terjeszkedve elfoglalták Balchot, Badaksant, több ízben megrendítették Perzsiát, sőt Kr. u. 501-től kezdve Északnyugat-Indiát is veszélyeztették. Kr. u. 1157-ben elfoglalták Kinát, Perzsiának Herodotos emlegette 16. kerületét és ott független fejedelemséget alapítottak. A régi huvarazmiak területén lakván, reájuk is alkalmazták e nevet, így lett: chvaresmi. A sok rablókaland azonban felemésztette a nemzet erejét, a mongolok támadása megdöntötte a birodalmat (Kr. u. 1221), a fehér hunok hatalma megszűnt. Ma még az is vitás, hogy Khiva mai lakói közül a karakalpakok, turkmenek, vagy pedig a kirgizek tekintendők-e a fehér hunok utódainak. Beolvadtak a szomszéd népekbe. A másik ágnak története Attila révén eléggé ismeretes." (Révai Nagy Lexikona - 1911)

,,Két legújabban megjelent dolgozat foglalkozik törökökkel és hunokkal Indiában és Iránban ... Abban az időben a buddhisták (bauddha) voltak hatalmasak az országban. Huskában és Kániskában az éjszaki hódítókat Kániskát és Huviskát ismerték fel, kik Kr. u. 85-142-ben uralkodtak. Mihirakula szintén ismeretes előttünk feliratokból, pénzekből és a kínai forrásokból. Hiuentszán elbeszélése szerint székvárosából Szákalaból uralkodott India fölött. Buddha tanait kegyetlenül üldözvén, Magadha jámbor királya Báládítja ki neki előbb adót fizetett, hadat viselt ellene, legyőzi Mihirakulát és csak Báládítja anyjának kérelmére maradhat meg életben és végre még Kásmir királya is lesz Kr. u. 540-ben. A szküthák száká nevével, mely az említett Szákálában is megvan, hoztam összefüggésbe a székely nevet a nemzeti hagyományoknak megfelelően ... A hunok nagy szerepet játszanak az Szászánidák korában, örmény írók és sokat foglalkoznak velök ...  Justi szerint már Mithradátesz elfoglalta a Báktriai Birodalom egyes részeit, de végromlását nem a párthusok, hanem a tibeti juecsik vagy tochárok okozták, kiknek a hiungnu török nép elől kellett legnagyobb részt lakóhelyeikről kivándorolniuk. Lakóhelyeikről egy másik nomád népet a szeket kiszorították, kik aztán Kásmiron át az Indus vidékére vándoroltak ki. A juecsik azonban Báktriába jöttek, hol idővel öt fejedelemséget alapítottak, melyek közül Kvei-sváng (kusán, örmény íróknál is) középpontja Báktrá volt Kr. e. 135 körül. Ez átalakulások hatásait a Parthus Birodalom is megérezte, mert ebben az időben a szküthák egy csapata a szákák, a Turkisztánbeli népmozgalomtól kényszerítve, déli Drangiánába hatolnak, ott állandóan letelepesznek, az országnak a Szakasztaná (ma Szisztán) Szákaország nevet adván. Szákák (szék) éjszaki és éjszaknyugati Indiának hegyes vidékén is uralkodtak Kr. e. 150 körül. Ez indoszkütha királyoknak párthus nevök van, II. Kadphises (Kr. u. 30 körül) fia Kanerki (Kaniska) a kusánok vagy turuskák királya, kinek uralkodásával kezdődik Kr. u. 78-ban az ind sáká időszámítás." (Patrubány Lukács - Törökök ós hunok Indiában és Iránban - 1900)

map4.jpgA Heftalita Birodalom (Fehér Hun Birodalom) és más birodalmak


Eszerint az irat szerint az indo-szkítáknak (szakák) saját időszámításuk volt, amely Kaniska király uralkodásakor kezdődött. Kaniska maga is buddhista volt. Vagyis egy pártus nevű indo-szkíta király volt a buddhizmus egyik legnagyobb pártolója. Egy legenda szerint Kaniska eljövetelét Sziddhárta megjövendölte. Így ő egy buddhista szent, aki szintén sákja (indo-szkíta) volt, akárcsak Gautama Sziddhárta herceg.

,,A hephtalitákkal, fehér hunokkal Bakráiában, melyek megkülönböztetendők a valódi hunoktól (kinai: hiungnu), kik akkor a Kaukázuson túl laktak, Iránnak sok baja volt. Első hadjáratukban a perzsákat egy hamis vezető puszta vidékekre viszi, hol elvesznek, a másodikban a király is életét veszti és a perzsák két évig adófizetőivé lesznek a hephtalitáknak. I. Ghusrau Kr. u. 557. körül legyőzte a már hanyatlásnak induló hephtálitákat." (Patrubány Lukács - Törökök ós hunok Indiában és Iránban - 1900)

,,Mikép magyarázhatnék különben azt, hogy Indiában e nép elnevezésére a szanszkrit Huna szóalakot használták, ha csak nem úgy, hogy e név épen a fehér hunok betörése következtében vált ott ismeretessé? Megtaláljuk pedig a Huna nevet legelőször épen azon Szkandagupta király egyik föliratában, kinek uralkodási idejébe (körülbelül Kr. e. 448-466) esik a fehér hunok első megjelenése Indiában. Ugyancsak a fehér hunok megjelölésére használja a Huna szót Yasodharman király azon föliratában, mely Mihirakula fölötti győzelmét dicsőíti." (Dr. Stein Aurél - A fehér hunok és rokon törzsek indiai szereplése - 1897)

,,A föld és néprajzi ismeretek terjedésével a határozatlan szkitha nevezetet a hun név váltja föl s ezért a későbbi írók már hunokról beszélnek. Prokopius bizánci iró (Kr. u. 536) efthalita hunokat említ, kiket fehéreknek neveznek. Jornandes (Kr. u. 6. században) szerint a hunok két ágra oszlanak s ezek közül a keleti ág fehér hun nevet visel, ellentétben a nyugati ággal, kiket barnáknak, vagy inkább feketéknek ír le. A szkithák és hunok után Árpád magyarjaihoz érkeztünk, kiket Nestor orosz krónikás fehér ugoroknak nevez ... A fekete hunok, azaz Attila népe s a fehér hunok, azaz Árpád magyarjai közt egyéb különbség nem volt, mint egy kis különbség a szókiejtésben s a ruházat színében." (Budapesti Hirlap, VII. évfolyam, 151. szám - 1887)

,,A Kínából menekülő jüeitsik, vagy tocharok ezen hódítása II. Phraates (Kr. e. 136-127) és II. Artaban (Kr. e. 127-124) parthus királyok korában történt, akik mindketten elesnek a velük való harcban. Az ókori írók a Jaxartesen túlról fölkerekedő szkithákat asioi, asiani, tocharoi, dahae, massagéta néven, a kínaiak jüe-tsi, hiungnu, hu-siun néven említik. Ezek a szkithák, kiket együttesen eftaliták, vagy fehér hunoknak neveznek, ettől kezdve állandóan nagy szerepet játszanak a parthus-perzsa történelemben egész a Krisztus utáni 6. századig, vagyis a 6-7 száz esztendeig. IV. Phraates parthus király (Kr. e. 49-33) szkitha segítséggel ül vissza trónjára és II. Orodes Kr. u. 3-ban a szkitháknál volt száműzetésben, valamint III. Artaban (Kr. u. 16-36) is a dahaeknál. Ez idő alatt IV. Phraates korában jelennek meg nálunk a jazigek. Ugyanis Boerebites dák király (Kr. e. 44) szarmata-jazig lovasokat fogad zsoldjába. A Kínában visszamaradt hiungnuk birodalmát Kr. u. 93-ban döntik meg a kínaiak, mikor is a déliek, a tokuz-ujgurok meghódolnak, az onujgurok pedig nyugatra szorulnak az Irtis mellékére. Ezt megelőzőleg, III. Artaban (Kr. u. 36-42) parthus király korából tudjuk a délre vonult szkithákról, hogy az asii vagy anili elözönlik Parthiát. I. Vologases (Kr. u. 51-90) alatt meg a dahaek és szákák háromszor és később az alánok a Tanais (Don) partjairól egyszer szintén betörnek Parthiába." (Huszka József - A magyar ornamentika hun eredete - 1912)

Visszatérve a malabar zsidókra, ők azt mondják, hogy Salamon király idejéből (Kr. e. 10. század) származnak. Vagyis egyáltalán nem kizárt, hogy ezen zsidók a Kr. e. 5. században már Indiában voltak, így páran közülük beépülhettek a brahmanák közé és Sziddhárta ez ellen lépett fel. 500 évvel később pedig Izzásnál látjuk ugyanezt a történetet, ahol a jebuzeus fővárosban, Ursolymában zsidók veszik át a papi hivatalokat. Izzás ez ellen lépett fel.
Érdekes egy beszámoló a kínai titkos társaságokról:

,,A nagy khinai lázadást, amint már ez köztudomású, az európaiak által Boxereknek elnevezett benszülöttek indították és élesítik, akik egy igen mesze kiterjedő titkos társaság tagjai. Különben Khina az efféle titkos társaságoknak igazi hazája, a Boxereken kívül is van ott még elég. Ezek közül most fölemlítünk néhányat, így például Santung vidékén jól ismerik a Nagy köztársaság nevű titkos szövetkezetet, melynek tagjai fekete zászló alatt, sokszor a mandarinok tudtával izgatnak a keresztények és a féleurópaiak, azaz a kereszténynyé lett khinaiak ellen. Vannak és pedig jó nagy számmal azonban olyan társaságok is, melyek a kormány ellen is lázítanak. Igen sok titkos társaság a közigazgatási tisztviselők visszaélései ellen alakult. A khinai tisztviselők igen csekély kivétellel megvesztegethetők s általában a nagyközönség rovására igyekeznek meggazdagodni. Az elnyomott nép csak titkos szövetkezések útján tud magán segíteni. Mivel pedig hitük szerint mindenkor várják az új Buddha megjelenését, ki a romlott világot megjavítja, mindenkor akad az ily titkos társaságoknak elegendő, nem ritkán elfogult vakbuzgó híve. A legtekintélyesebb titkos társaságok egyike az Ég és Föld Testvérisége, melynek tagjai azt tartják magukról, hogy ők hivatottak a szegénység megszüntetésére. E titkos társaság fölfogása szerint a Nap fénylő arczával, a föld gazdag kincseivel, a világ örömeivel közös vagyon, melyet ki kell szabadítani egy pár ezer kezéből, hogy a meztelen testvérek millióinak szükséglete is kielégíttessék. A szövetség azt hiszi, hogy lassanként megerősödve képes lesz a régi birodalmat megdönteni s új országot állítani elő a romokból. Addig is azonban óvakodni kell a meggondolatlan lázadásoktól, a tagok látszólag engedelmeskedjenek a mandarinoknak és rendőrségnek, de egymást mindenkor segítsék s ha szükséges, a szövetség parancsára hamis eskütől s orgyilkosságtól sem szabad visszariadniok. Mindezek a parancsok természetesen vallásos alakban s különböző szertartások között adatnak ki, hogy a köznép képzeletére annál jobban hathassanak ... Legtekintélyesebb a Fehér Vízililiom Társaság, melynek tagjait Kienlung császár (Kr. u. 1736-1796) törvényen kívül állóknak nyilvánította." (Vasárnapi Ujság, XLVII. évfolyam - 1900)

white-lotus.jpgFehér lótusz

A Fehér Vízililiom Társaság neve hasonló az ősi Fehér Lótusz Klán nevéhez, amely szintén lázadásokat szervezett. Éppen ezért azonosíthatjuk azzal a Fehér Lótusz-lázadással, amely Kr. u. 1796-ban tört ki Kínában, Szecsuan a Csing-dinasztia ellen.

,,Ez a szövetség a század végén Szecsuan tartományban véres lázadást szervezett, melynek számos község esett áldozatúl. A katonaság leverte ezt a lázadást, de a békétlenek később újból felkeltek s Nankingban sokáig diadalmasan tartották magukat. Úgy látszik, hogy ugyanezen titkos szövetség munkája volt az 50-es években kitört Tajping lázadás is, bár ez már inkább vallási természetű volt, mivel kezdeményezője Hungcsiugnan egyenesen mint próféta lépett fel s egészen új vallást akart alapítani a buddhista és keresztény tanok összekeverésével. A lázadás kvangsi tartományban tört ki 1851-ben s kezdetben a lázadók sikerével folyt, kik Nankingszékhellyel új birodalmat is alapítottak, melynek hadserege rendes csatákat vívott a császár hadaival, míg ez az európai hatalmak segítségével 1863-ban a lázadókat le nem verte. A lázadás sok ezer ember életébe került s tömérdek pusztítást okozott. A titkos szövetkezetek, mint említők, most is számosak. Igen nevezetes közöttök a Szentháromság Szövetségit, melynek tagjai a külföldön is mindenütt feltalálhatók. A szövetségnek öt főpáholya van: az anyapáholy Fokién tartományban fekete zászlóval, a kvangtungi piros, a yunani hússzínű, a kukuangi fehér és a csekiangi zöld zászlóval. Nyilvánosan a szövetség csak a szerencsétlenek gyámolításával foglalkozik. Tényleg azonban határozottan politikai irányú s a mellett nagyon vérengző. A ki a szövetség parancsának nem engedelmeskedik, azt meggyilkolják, vagy nagy bajba sodorják. Hamis eskütől, gyújtogatástól sem riadnak vissza. A szövetség vezetői között igen sok a milliomos. A Filippini-szigeteken, Singaporeban és Jávában is üldözik e szövetség tagjait s maguk a khinaiak halálbüntetést szabnak reájuk, ha tagságuk bebizonyúl. Egy másik igen elterjedt szövetkezetnek neve: Ne csinálj semmit. Állítólag a Pelienkiao szövetség utódaiból áll. A tagok kötelessége, hogy húst ne egyenek s ne hordjanak hegyes fegyvereket, csak kardokat és nagy késeket. A nép nagyon fél tőlük, mert általában varázslóknak tartja őket, kiknek lelke képes a testből eltávozni, hogy a messze távolban szerezzen értesüléseket. Ez a titkos szövetség nemcsak a mandarinokat, hanem az idegeneket is üldözi, terjeszti azt a politikai elvet, hogy Khina a khinaiaké. Állítólag a misszionáriusok gyilkosai is főkép a szövetkezet tagjai közül kerülnek ki." (Vasárnapi Ujság, XLVII. évfolyam - 1900)

A turáni népek eredetmondáiban a fehér kerecsensólyom, a fehér ló és az arany színű szarvas (Csodaszarvas), mint szent totemállatok jelen vannak. Ahogy a dzsainizmusban, úgy a mi táltosainknál és később a pálosainknál is a fehér ruha az isteni tisztaságot jelképezte. Így a Fehér Vízililiom Társaság és a Fehér Lótusz Klán szent virágainak neve egy jelzés, hogy ezen csoportok Sziddhárta és Izzás szellemiségének harcosai, a társadalmi igazságtalanság ellen léptek fel. Kr. u. 1352-1387 között a Fehér Lótusz Társaság megbuktatta a mongol származású Jüan-dinasztiát is. Később pedig a Csing helyett a Ming dinasztiát akarták a birodalom élére.
A Kárpát-medencében is fellelhető hasonló növény, amelynek különleges ősmagyar neve van. A fehér tündérrózsa vagy fehér tavirózsa (Nymphaea alba) a tündérrózsa-virágúak (Nymphaeales) rendjébe és a tündérrózsafélék (Nymphaeaceae) családjába tartozó faj.

depositphotos_96768126-stock-photo-european-white-waterlily.jpgFehér tündérrózsa

,,A kínai szervezett bűnözés történelmi előzményeit tekintve mindenkinek a titkos társaságok, a triádok jutnak eszébe. A titkos tár­saságok gyökereit sok-sok évszázaddal korábbra, Kr. e. 1000 körüli időkre vezetik vissza. A kínai társadalom alapegysége mindig a család volt, de a családon kívül is voltak a családi kötelékekre emlékeztető szoros kapcsolatok a barátok, a szomszédok, a tanítványok között, amelyet testvériségnek neveztek. A titkos társaságokat is a testvériség egyfajta kiterjedtebb változatának tekinthetjük. Az egyes titkos társaságok inkább vallási, míg mások politikai vagy gazdasági jellegűek voltak. A titkos társaságok különösen a válságos, nehéz időszakokban erősödtek meg, a dinasztiák meggyengülésekor pedig lázadást robbantottak ki. A Csing-dinasztia 1911-es megdöntésében is szerepet játszottak, a köztársaság első időszakának zavaros körülményei között pedig újra megerősödtek. A történelem folyamán egyes vallási szekták alakultak titkos társaságokká, ilyen volt például a Fehér Lótusz Tana Társaság. A titkos társaságokkal szemben a kormányzat ellenséges volt, mivel veszélyeztették a fennálló rendet, már csak azáltal is, hogy kívül voltak a társadalom hagyományos felépítményén. A triádok a legjobban ismert szervezett bűnözői csoport Kínában, Hongkongban és Makaón. A legenda szerint az első triádokat kínai szerzetesek alapították az igazságtalanságok elleni harc céljaira és idővel igen hatalmas politikai szereplővé váltak az egyes dinasztiák elleni említett küzdelemben. Ez jellemezte a mandzsu Csing-dinasztia elleni harcukat, amelyet barbárnak, kívülállónak tekintettek és vele szemben a han Ming-dinasztia restaurációjára törekedtek." (Jordán Gyula - A szervezett bűnözés kérdéséhez Kínában - 2010)

e6eea426c70bfec09f0d224225081e55.jpgEgy népszerű triád jelkép

,,Maga a triád fogalom viszonylag modem keletű angol megjelölés, mely a háromszögű szimbólumra utal a zászlókon, lobogókon, melyet a Hung Klán használt, amely úgy is ismert, mint az Ég és Föld Társasága. A triádok főnökeit sárkányfejeknek (kínaiul: lung-tou/longtou) nevezik. A 19. század második felében a titkos társaságok deklarált társadalmi és politikai törekvései a munkanélküli és létalapjukat vesztett elemeknek kínáltak egyfajta védelmet és biztonságot. Szervezeti csatornáikon keresztül nem kevés munkás csatlakozott a forradalmi szervezetekhez. A triádok 1884-ben Kantonban és Hongkongban szinte általános sztrájkot szerveztek a külföldi támadás ellen tiltakozva. Az 1880-as évek és a Boxer-lázadás (1900) közötti időszakban úgy tűnik, hogy a politikai, társadalmi agitáció elsődlegesen a titkos társaságok révén növekedett. A 19. század közepi nagy lázadások (Tajping s a többi) vereségei után a titkos társaságok voltak a segítői és szervezői a változások olyan szenvedő alanyainak, mint a leszerelt katonák, vagy a modem technológiák miatt munkanélkülivé válók. Közismert dinasztia ellenességük miatt a lázadásokért a hatalom akkor is őket tette felelőssé, amikor nem is ők voltak a kezdeményezők." (Jordán Gyula - A szervezett bűnözés kérdéséhez Kínában - 2010)

1955-ben lehetett olvasni egy érdekes botanikai cikket arról, hogy Kínából kaptunk egy 1288 éves lótuszmagot, amelyet kutatóink elültettek és az kinőtt, majd kivirágzott. Ezen cikkben ezt írják:

,,A buddhisták a lótuszt szent növénynek, a tisztaság és az életképesség szimbólumának tartják. A modern kínai orvosok pedig ma is különféle betegségek gyógyítására használják." (Romániai Magyar Szó, VII. évfolyam, 1853. szám - 1995)

A Spitama családból származó szerpap (zarathustra/zerdosh/zərdüşt) az, aki a kereszténységet megelőző turáni vallást megalapíta, amely igazából a fehér hunok és így a szkíták ősvallásának megreformált változata, a Hét Szent Tűz, vagy a Hét Halhatatlan imádása. Erről tartott 1925-ben előadást a Bombeji Egyetemi professzora, Dr. Jivanji Jemsedi Modi:

,,Modi professzor világhírű tudós, aki hetvenöt esztendős, egész életén keresztül a scytha-hun-magyar ősiség tudományos felkutatásában búvárkodott. Zarathustra scytha máguspap Zend-Avesztájában talált nyomokon indult el és ezeken a nyomokon jutott a Kr. e. 2000. évig vissza, amely időben a scytha néptörzs, mint a mai magyarság legősibb törzse, Nyugat-Ázsiának királyság formájában uralkodó kultureleme volt." (Nemzeti Ujság, VII. évfolyam, 186. szám - 1925)

,,Az evangéliumi történet elemeit Indiában, Perzsiában és Babylonban keresik a vallástörténészek és Krsna, Buddha, Zarathustra és Mithras legendáiban vagy a hellenizmus egyes vallási mozzanataiban vélik fölfedezni." (Katolikus Szemle 36. - 1922)

edc.jpgIzzás (Issa)

,,Ég és föld kacagott Buddha születésekor, Zarathustra világrajötte idején ujjongott a mindenség." (Világosság, II. évfolyam, 12. szám - 1961)

,,Pilar Ivo mutatott rá, hogy a manicheizmus és az iszlám között bizonyos lelki rokonság van. Mind Mani, mind Mohamed vallásalapítása szinkretikus jellegű. Mani Buddhát, Zarathustrát, Jézus Krisztust saját előhírnökeinek mondja, Mohamed Ábrahámot, Mózest, Jézus Krisztust és másokat prófétákul ismeri el. Tanaik nagy része megtalálható ez elődeik vallásaiban és sokban egyeznek is egymással." (Bajza József - Bosznia és Hercegovina vallási viszonyai - 1933)

Ezen Bajza József nevű személyről ezt találni a Katolikus Szemle borítóján: Bajza József nyilvános rendes tanár a Pázmány Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. Úgy látszik, hogy vagy nem ismerte az iszlámot, vagy ismerte, ám ő már a jelenleg zajló iszlám inváziót készítette elő Európában. Hisz aki ismeri Mohamed próféta tanítását és törvényeit, az tudhatja, hogy ő kivágzésekre, a nők és gyermekek megcsonkítására, sok esetben megkövezésére ad parancsot, továbbá a nők megverésére és állatként való kezelésére. Annyi minden rettenetes dolog van az iszlámban, hogy a fény és a szeretet vallásának alapítóját, Manit, nem lehet összehasonlítani azzal a Mohameddel, aki az Utolsó Időkben is hatalmas mészárlást jövendölt. Hiába fogadja el Mohamed Izzást, mint az Isa nevű prófétát, ám ettől még nem hasonlít a kegyetlen és szadista gyilkosok vallása, az iszlám és a turáni ősvallás megreformált változata, a manicheizmus.
Ellenben jól látni, hogy Mani egy bizonyos folytonosságot állított fel a heftalita (fehér hun) Spitama Zarathustra, az indo-szkíta (sákja) Gautama Sziddhárta és Adiabene Izzás között, akinek apja Pandera József volt, anyja pedig Adiabene Mária volt. Ellenben Mohamed se Zarathustrát, se Sziddhártát nem említi, hanem ő Izzást a zsidó próféták közé igyekszik beilleszteni Ábrahám (Ibrahim) és Mózes (Musa) után. A muszlimoknak is el kell ismerniük, hogy Mohamed a zsidó vallás prófétája, aki Mózes istenének, Jáhvénak a kiválasztott embere. Vagyis a muszlimok Allahja gyakorlatilag a zsidók Jáhvéja. A muszlim-zsidó ellentét valójában csak törzsi-viszály a sémita fajon belül, hisz mindannyian Sémtől származtatják magukat. Lényegében az arabok és a zsidók között annyi a különbség, hogy Ábrahámnak más-más feleségeitől származtatják magukat.

,,Az elérkezendő megváltó a párszi tanokban is természetfölötti módon születik meg. Az avestai Caoshiant ugyanis, bár egyenes ágon Zarathustra utódja egy érintetlen szűz, Eredhat Feretri fia, kiben fürdés közben a vízben rejtve tartott szent magzat megfogamzik. A zsidó-keresztyén megváltónak születését ettől a párszi megváltóétól csak a transcendentálisabb isteni ingerenczia választja el. Eredetének duplicitásában is a párszi megváltóval közös: a zsidókeresztyén megváltó, a messiás is különösen a keresztyén tanban nyilvánuló megjelenésében egy létező családfa közvetlen leszármazottja is és mégis nem a rendes emberi nemzés, hanem partlienogenesis szülöttje is egyúttal. A buddhistikus legendák szerint is Buddha szűzanya fia. A párszi tanok szerint a Caoshiant el van téve, el van rejtve a jövendő idők számára. A zsidó-keresztyén apokalyptikában is az istenség a messiást elrejtve magánál tartja. A megváltó nimbusza, a párszi tanoknak kavaem hvareno-ja, a Sahname farr-ja vagy char-je, a királyok és pedig a legitim királyok fejét környező e glóriájára emlékeztet. Az apokryph Evangélium Infantiae Salvatoris Arabicum szerint, elég érdekesen, Jézus születését, a három királyok eljövetelét Zarathustra előre megjósolja. A csillag járását követő evangéliumi három királyok nyilván a traditionális perzsa királykeresőkre emlékeztetnek, kik a királyi székre méltatlanná vált, vagy az elhalt királyok fejéről elszálló nimbus járását követik, mely csak vagy megint a legitimre, vagy a legerdemesebbre helyezkedik." (Osztern Salamon - Az Aveszta-kérdés jelen állása - 1904)

screenshot_2019-12-18_i_vilaghaborus_emlekmu.pngI. világháborús emlékmű (Nagyszokoly, 1923)
(Sidló Ferenc szobra)

a dombormű alatt lévő felirat: Emlékezzünk a Hadúrhoz megtért hőseinkről - 1914-1918

Ezen említett apokrif irat bizonyos részlete így szól:

,,Lőn, hogy a mikor az Úr Jézus Júdea Bethlehemében Heródes király idejében megszületett, ime mágusok jöttek Jeruzsálembe, a mint azt előre megmondotta Zaratusztra." (Az Üdvözítő gyermekségének arab evangélioma 7)

További adatokat találunk a szkíták indiai történelméhez:

,,A hun fajta népek történelmi szerepét a kínai krónikák, az Aveszta irodalom és az indiai történelmi és régészeti kutatások jelentősen új megvilágításba helyezték. Ezek szerint az Európában szerepelt jelentős tömegű hun és avar népek csak részei annak a hatalmas népkomplexusnak, amelynek zöme a Krisztus előtti 13. századtól kezdődően Turkesztánt, Iránt és Indiát különböző időben és különböző nevek alatt, mint sáka-skytha, nagy-juetsi, abar, kusán, kidara-hun, azaz kis-juetsi, továbbá eftaliták, azaz a fehér hunok, majd a vuszun-hun népek, azután Toghrul bég hun népe és az első nagy-mogul, Tamerlán fejedelem skytha fajú tömege elárasztották. Ezek a népek más és különböző nevek alatt szerepelnek India néprajzában, így: huna, sáka, abar, rajput, jat, gujár és megannyi néven. Az Indiára vonatkozó legújabb néprajzi statisztikai adatok szerint az Indiában megtelepült úgynevezett turáni skythák és hunok s a turáni nép-csoporthoz tartozó dravida, egyéb mongoloid és ős ugor népek száma körülbelül százötven millió. Ezekből a népekből tellett India ős lakossága. Ezek a népek adták India első kultúráját. Az indiai Punjabi Egyetem egyik neves professzorának Punjáb történetére vonatkozó munkája szerint: Ezek a turáni skythák, akik azután felvették a hindu vallást (a hindu szó minden esetben vallást jelöl csupán és nem magát a fajt is), még az úgynevezett indo-árja népek előtt telepedtek le Indiában és alkották India ősi kultúrtelepülőit és hogy ők, tudni illik a turáni hinduk lettek India nagy templomtervezői és építői. Krishna vallását Indiában ma több mint 200 millió ember követi. Krishnát a turáni fehér hunok vallásának nagy reformátorával Zarathustrával egy időben, azaz Kr. e. körülbelül ezer körül szerepelteti a hagyomány és az irodalom, viszont Krishna fajiságát egyrészről a pásztor-gujár hunokhoz kötik, másrészt a földmívelő skytha jatok vallják őt maguk közül valónak. Egy India katonaságát faji szempontból elemző szakkönyv a skytha fajú jatokat és a gujár-hunokat kifejezetten a magyar nép skytha-hun fajú elemével azonosítja. Parker professzor a kínai hun krónikák neves fordítója viszont a vuszun-hunokkal azonosítja a magyarokat. Clark angol tudós könyve címében is kifejezi a magyaroknak nepál-vidéki, tehát a vuszun- hunok indiai települési helyéről való eredését." (Előörs, III. évfolyam, 8. szám - 1930)

screenshot_2019-12-18_filozofusok_kertje.pngEhnaton, Izzás, Sziddhárta és Lao-ce,
előttük pedig a földre borulva Ábrahám, a zsidók ősatyja
(Filozófusok Kertje - Kelen-hegy, Budapest, Magyarország)
(Wagner Nándor szoborcsoportja)

Végezetül meg kell említeni Wagner Nándor (1922-1997) szobrászművész szoborcsoportját, amely a Filozófusok Kertjében található. Ő maga sokig élt Japánban, sok szobrot is készített, amelyek ott megtalálhatóak köztereken.
Ám a magyarországi szobrai közül talán a Filozófusok Kertjében lévő a legfontosabb, ahol is a legfőbb turáni próféták (Lao-ce, Sziddhárta és Izzás), továbbá a monoteista Nap-imádat, az Aton-kultusz létrehozója, Ehnaton fáraó szobra található. Ők körben állnak, a kör közepén pedig egy ezüst színű gömb van, amely jelképezheti a Földet, a teret, vagy a tudást, vagyis az Édenkertben lévő Tudás Fájának gyümölcsét. A szobor szimbolikája mélyebb jelentéssel bír, amelyet csak az fedez fel, aki ismeri az ősi vallásokat, így a gnosztikus-kereszténységet is. Miszerint az anyagi világunk teremtője Jaldabaoth (Jahve), aki korlátolt hatalmú, groteszt lény, akiből hiányzik az Isteni Fény. Az ő rabságából szabadít ki minket Krisztus, aki kígyó alakját veszi fel, majd az Éden Kertben, a Tudás Fájáról szól le Évának, majd meggyőzi őt, hogy egyen a gyümölcsből. Éva eszik, majd Ádámnak is ad belőle, így mindkettőjük elméje felszabadul, tudásuk és szellemük azonos szintű lesz Jaldabaothéval (Jáhve), majd pedig elhagyják az Édenkertet. Vagyis Krisztus az, aki kiszabadítja az emberiséget Jaldabaoth (Jáhve) börtönéből és aki felruházza az embereket tudással. Viszont Jaldabaoth (Jáhve) a Tóra-szerint megszólítja Ábrahámot, majd azt parancsolja neki, hogy szúrja le a fiát és égesse el.

,,Vette tehát az egészen elégő áldozathoz való fát, feltette a fiára, Izsákra, ő pedig a tüzet és a kardot vitte a kezében. Amint így ketten együtt mentek, azt mondta Izsák az apjának, Ábrahámnak: Apám! - Ő válaszolt: Mit akarsz, fiam? - Mondta a fiú: Íme itt a tűz meg a fa, de hol van az egészen elégő áldozat? - Ábrahám azt felelte: Fiam, Jáhve majd gondoskodik magának egészen elégő áldozatról! - Így mentek ketten együtt, míg végül eljutottak arra a helyre, amelyet Jáhve mutatott neki. Ábrahám oltárt épített ott, elrendezte rajta a fát, s miután megkötözte a fiát, Izsákot, feltette az oltárra, a farakásra. Aztán Ábrahám kinyújtotta kezét, és megfogta a kardot, hogy feláldozza a fiát." (1Mózes 22, 6)

Végül persze csak egy kost öl meg és éget el, ám magát és fiát mégis megcsonkítja (körülmetéli). Jáhve (Jaldabaoth) megelégszik ennyivel. Viszon Jáhve (Jaldabaoth) a Tóra szerint meg akarja ölni Mózest, mert az nem metélte körül a fiát. Vagyis a szimbolika szerint az anyagi világ teremtőjétől (Jaldabaoth/Jahve) megszabadított minket Krisztus, de Ábrahám ismét elkezdi ezt a lényt tisztelni, vagyis leborul előtte. A zoroasztrikus és az iszlám hagyomány szerint is Ábrahám összetöri Nimród királyunk szobrait, mert az ősi bábiloni vallás helyett a Jáhve-imádatot akarja elfogadtatni az emberekkel. Nimród királyunk megpróbálja elégetni Ábrahámot, de Ábrahám nem ég el, mert Jaldabaoth (Jáhve) egy démont (arkónt) küldött, hogy az védje őt.
Vagyis a szobor szimbolikája, miszerint a turáni népek tanítói a tudást birtokolják és az anyagi világ fölé helyezik magukat, addig Ábrahám leborul az anyag és annak teremtője előtt. És hát a zsidó és a muszlim vallások lényege, hogy a tudás bűn, így a prófétának kell engedelmeskedni, aki az anyagi világunk teremtőjének a szócsöve, közvetítője.
Több neves kutató felismerte a tényt, miszerint Mózes egy egyiptomi mágus volt, Ehnaton (IV. Amenhotep) egyik papja, aki a rövid ideig létező monoteista Aton-kultuszt akarta életben tartani, ezért népet választott magának, akiket kivezetett Egyiptomból. Ezt a történetet lopták el a zsidók és írták át, így megalkotván a saját kivonulási-mondájukat. Mindezt megerősíti az, hogy a zsidók az istenüket úgy nevezték Adonai. De hát ez az Aton szóval szinte megegyezik. A zsidók az imájuk végén azt mondják, hogy: Amen. Vagyis Amenhotep nevének első tagját használják imáik lezárására. Ezen dolgok mind arra utalnak, hogy Mózes második könyvének története az óhéber nép története, akik rovásírással írtak és a Napistent imádták. Ez lett meghamisítva és elzsidósítva.
Ehnaton lehetett ugyan turáni, de szkíta (khita/hykszosz) nem, mert hisz ő a 18. dinasztiából származott (10. fáraó), amely az Egyiptomi Újbirodalom első dinasztiája volt. Ők törték meg a hykszoszok hatalmát. Minden esetre Ehnaton és Lao-ce közé be lehetett volna illeszteni a fehér hun (heftalita) mágust, Spitama Zarathustrát, Izzás után mellé pedig Manit.
Fontos megjegyezni, hogy Wagner Nándor szoborcsoportját már többször megrongálták.

,,Udaipurhól az egykori kigyó-tisztelő indoskythák nagdai templomcsoportjához kocsiztunk ki, úgy 22 km-re a városhoz, ahol a Kr. u. 7. századbeli ősi tipusú naptemplomtól kezdve valamennyi kor megépítette a pompás fekvésű és állandóan bővizű tó mellé a maga festőién szép templomát ... A régi városrészben egy patak fölött, a Kr. u. 7. századból való egyszerű és kellemes hatású naptiszteletet szolgáló kis templom fehérlik. Főalakja, a többi templomokétól eltérően, skytha föveges férfi és lábain csizma s feje fölött napraforgó van lótuszvirág helyett." (A Budapesti Hirlap Vasárnapja, II. évfolyam, 19. szám - 1929)

,,Dr. Modi bizonyítja, hogy a fentjelzett időben a szóbanlevő Turáni Királyság népe a hunok voltak. Adatok bizonyítják, hogy ennek a népnek a vallását reformálta Zarathustra, aki a turáni királynak, Feridunnak a törzséből származott. Igen fontos megállapítása, hogy a turáni hunok vallása volt az a mag, amelyből a Zarathustra-féle vallás kisarjadzott. Az árjáknak délfelé, Indiába való költözésekor némely árja törzsek letelepültek Irán vidékein. Ezek közé telepedtek a hunok testvértörzsei, akik a turániakkal Feridun idejében egy vérbosszúval kapcsolatos hosszadalmas harcba bonyolódtak, viszont Zarathustra reformja idején a vallásukra féltékeny turániak indítottak ellenük irtó hadjáratot. Végeredményben az irániak győznek. Turán egy része meghódol. Nagy valószínűség szerint ezek a hódolt törzsek voltak azok, akik később Tibet és Észak-India hegyei közt települtek meg. Megállapítható ugyanis, hogy a hunoknak Turkesztán vidékén visszamaradt része és Buddha törzsei fajukat illetőleg ugyanahhoz a yuetsi avagy yue-ti népekhez tartoztak. Ezek a Turkesztán és északnyugati Kína határain visszamaradt yuetsik foglalják el később a Krisztus előtti 2. század elején Baktriát és Északi-Indiát. Ezeknek a yuetsi-féle törzseknek egy ága települ át ebben az időben az Ural vidékére a finn-ugor népek területére, másrészt szomszédságába, ahol 450 esztendőn át maradtak ... Ami ezeknek a hun népeknek a vallását illeti, Dr. Modi vitatja, hogy a hunok vallása a Kr. e. 12. és 8. század idején duális jellegű vallás volt, az úgynevezett mágus papi rend vallása. Ennek reformja volt a Zarathustra-féle vallás, amely az irániak, illetve iráni hunok körében jutott uralomra. Ezt azután átvették tőlük a médek és a perzsák. Az Irán vidékéről Indiába átkerült yuetsi népek vallása Buddha reformja után a buddhizmus lett. Az Indiát meghódító yuetsik (Kr. e. 1. századtól) vallása részben buddhizmus, másrészt az Aveszta vallása volt, amelyet Baktriában sajátítottak volt el. Az indiai fehér hunok vallása az ősi turáni duális vallás mellett a zarathustriánizmus volt. Attila hunjainak vallása a buddhizmus és zarathustriánizmus mellett a manicheizmus (a kereszténység és zarathustriánizmus egyeztetése) volt. Gordás hun fejedelem (Kr. u. 538) felvette a kereszténységet. Vele szemben választják fejedelemmé Magyart (Megyer), mint a régi mágushitű vallás megvédelmezőjét." (Turán, X. évfolyam, 1. szám - 1927)

monasterio-sarnath.jpgDhamekh sztúpa (Sarnath, Uttar Pradesh, India)

,,Ám Gautama Sziddhárta megtalálta az utat, szelleme előtt feltárultak a lét, az élet és halál végső titkai és fölébredetté, Buddhává lön. Akkor aztán elhagyta addigi vezekléseinek színhelyét és útnak indult, hogy felkeresse azokat, akik kételkedtek benne. Ezeket tüntette ki azzal, hogy elsőkul vehessék tudomásul a fölfedezett tökéletes tant és meggyőzetve első tanítványaivá szegődjenek a Tathágatának, a Magasztos Mesternek. Az Őzek Ligetének helyén még a Buddha életében buddhista kolostorok és szentélyek emelkedtek. A hely jelentősége még csak fokozódott halála után. Másfélezer esztendőn át Szárnáth egyike volt a buddhizmus legszentebb helyeinek. Nemzedékek hosszú sorai építették fel itt kolostoraikat, sztupáikat és hozták létre a Buddhát dicsőítő műalkotásokat. Szárnáth jelentőségén csak a hindu ellenhatás ütött csorbát és az iszlám hódítása vetett véget életének. De még romjaiban is nagyszerű. A szárnáthi műemlékeket négy csoportra szokás osztani, régiségük szerint. Az első a Maurja-dinasztia korából való s legszebb alkotásai Asókához, a buddhisták Nagy Konstantinjához (Kr. e. 3. század) fűződnek. A második a hun-török eredetű Kusán-dinasztia és Kaniska király műveit foglalja össze. A harmadik a Gupta-dinasztia alkotásaiból áll (Kr. u. 4. és 5. század), a negyedik végre az összes későbbi műveket összegezi." (Baktay Ervin - Hindusztán - 1939)

,,Noé három fiáig, illetve egyik unokájáig, Khusig, akitől származtak a turániak s maga Nimród is, a turáni népek első nagy országalapítója. Legősibb rokonságunk a sumér vagy szumir volt s a turániak nagy birodalma a Tigris vidékén terült el. Ezek egyik ága, Kézdy Vásárhelyi szerint, keveredett az árjákkal és ezek népesítették be Indiát, miután leigázták az őslakó páriákat. Ösmagyar-turáni vérből való Zoroaszter és Buddha is, ez utóbbinak vallása lett a turáni népek vallásává máig is. Az ősperzsa Pártus Birodalom is ősmagyar volt." (Magyar Kultúra, XXVII. évfolyam, 6. szám - 1940)

,,Porbandár is a gujarati félszigeten van. Nem messze van hozzá Dvarka, a Krishna születés helye. Krishna családja rokonságba volt Feridun fejedelem családjával, aki Kr. e. 1300-on innen elfoglalta Gujarat és Penjab jó részét, államot alkotva ezen részeken. Újabb és újabb skytha, juetsi és hun betelepítések megerősítették ezt az első ősi foglalást, amely Kaniska (Kr. u. 80) és Mihirakula fehér-hun fejedelem idején (Kr. u. 500), aki 40 állam felett rendelkezett, hatalma tetőpontján állott ... Kr. u. 840 és Kr. u. 889 körül uj hunfajta betelepülők kerülnek Indiába. A szakirodalom, mert még nem kereste, nem tudja, honnan jöttek. Az tudják, hogy Kr. u. 1030 körül ... Mahmud Gazuovit legyőzi Toghrul bég, de azt már nem tudják, hogy viszont Toghrul bég, egykorú kútfők (Nioephoras, Zonaras, Cedrenus) szerint hun nép fejedelmének nevezi magát. Viszont, hogy a kaukázusi számottevő hun fajta népet Toghrul bég veszi fel hadsereggébe, akikkel indul nagy hóditó hadjárataira, így Indiába is nagy Mahmud ellen." (Magyarság, X. évfolyam, 69. szám - 1929)

,,Buddha, a vallásalapító, születése után rögtön 7 lépést tett észak felé. Maya, az édesanyja 7 évig készítette elő hivatására. Menekülése után 7 évre tért vissza szülővárosába, ahol 7 tanítványt választott maga mellé. A tiszteletére 7 emeletes palotát emeltek. Kevéssel a halála előtt hétszer 7 kérdésre válaszolt és 7 napig feküdt a holtteste, amíg elégették." (Magyarság, XXI. évfolyam, 109. szám - 1940)

 

 cooltext331147282342399.png

 

 

 

Források:

Napkelet (1923)
Pesti Napló (1852)
Korunk (1926)
Ethnographia (1890)
A Pesti Hirlap Naptára (1913)
Dr. Kézdy Vásárhelyi Zoltán - A magyarok útja Indiától Pannóniáig (1939)
Uj Idők Lexikona (1936)
A Pallas Nagy Lexikona (1893)
Révai Nagy Lexikona (1911)
Nemzeti Ujság (1919)
Vasárnapi Ujság (1854)
Világosság (1960)
Baktay Ervin - Hindusztán (1939)
Budapesti Hírlap (1883)
Az Üdvözítő gyermekségének arab evangélioma
Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye (1867)
Magyarság (1921)
Budapesti Szemle (1840)
Valóság (1958)
Turán (1913)
Romániai Magyar Szó (1989)
Katolikus Szemle (1887)
Biblia - Káldi-Neovulgáta
Előörs (1928)
A Budapesti Hirlap Vasárnapja (1929)
Magyar Kultúra (1913)
Egyetemes Philológiai Közlöny (1877)

 

*******

Írta:
Szécsi Levente

 

baalvany_logo_uj.bmp

Az eredeti kereszténység - Gnosztikusok, eretnekek és apokrif iratok (7. rész)

Az Apostoli Magyar Királyság, mint a Pártus Apostoli Egyház jogutódja

,,A perzsa tűzimádás mitológiai legendája, amelyet Nimródnak, a királyság megalapítójának személyéhez kapcsol a Kincsesbarlang hagyománya, annál is inkább, mivel ebben a hagyományban Nimród alakja az iráni Szászánida-uralkodók vonásait viseli. Ugyanígy ismeri a legendát az etióp Ádám-könyv is és a Pseudo-Clementina, amelynek egyik hagyománya Nimródot Zoroaszterrel, vagyis Zarathustrálval azonosítja." (Jegyzetek - A törzsek származásáról, avagy a Kincsesbarlang)

Köztudott, hogy a zarathustra szó eredeti alakja: zerdoscht. Ez méltóságnév volt, a szerpapokat (szeredások) nevezték így. Nimród máguskirály volt, akárcsak Melkizédek, egyben pap és egyben király is. Köztudott, hogy Zarathustra Spitama heftalita (fehér hun) volt, vagyis a perzsa papok hagyománya szerint Nimród származása egyértelműen a szkítákhoz köthető. Persze, ha Nimród volt Szkűtész, a fia Hunor (Napos) pedig a hunok ősatyja, akkor Nimród nem lehetett se szkíta, se hun, hisz mindkettő elnevezés Nimród utáni.

12ws.bmpHunor és Magor (Napos és Pálos)

Ezért Nimródot az apja után kusitának (kusár/kazár) nevezhetjük, nagyapja után pedig hámitának. Viszont ha a "ma" szó egy vezetéknév, aminek jelentése mágus (magyar), akkor Nimród családjában találunk több nevet, amely a médek/madák nevével kapcsolatos (Mahalálél, Matuzsálem, Madai, Magog, Makul, Mas, Mardon, Manitum, Medair, Mered, Mes Melka, Melkizédek, Mesek, Mizraim, Mirus, Mokil, Mualeleth, Muak).
Hisz Nimród fiát is Mardonnak hívták:

,,Nimród maga Bábelben lakozott s ott megújította uralmát megmaradt alattvalói fölött és biztonságban uralta őket, Nimród alattvalói és nemesei pedig Amfráfelnek nevezték őt, mondván, hogy a toronynál általa (miatta) estek alá nemesei és emberei. És ennek ellenére, Nimród nem tért vissza Jáhvéhoz és folytatta a gonoszságot és tanította az emberek fiait a gonoszságra. És Mardon, fia, gonoszabb volt, mint apja és folyamatosan hozzájárult apjának utálatosságaihoz." (Jásár könyve 11, 6)

A Jubileumok könyve pedig megnevezi Nimród lányát, akit Azuradnak hívtak. A Káldi-Neovulgáta, amelyet Káldi György (Kr. u. 1573-1634) jezsuita fordított, lábjegyzetei között találhatunk egy szöveget Mózes első könyvének 11. fejezetéhez kapcsolódóan:

,,Sineár Mezopotámia, Bábel pedig Babilon, az ókor talán leghatalmasabb városa égig érő templomaival (Zikkurat), amelyek Bábel hatalmának tanúi is voltak." (Lábjegyzetek - Káldi-Neovulgáta)

Egy közel 260 éves magyar könyv (Molnár János - Régi jeles épületek - 1760) 1. kötete az Édenről, a 2. Noé bárkájáról, a 3. pedig Nimródról és a Bábel-tornyáról szól. Ez utóbbi részletezi, hogy Nimród maga volt Bél (Belus), továbbá a sorozat 4. kötete a Bábiloni Birodalomról szól. Molnár János ezen munkához minden fontosabb ókori forrást felhasznál, így ez már a sokadik olyan magyar nyelvű krónika, amely Bábilont, mint első világbirodalmat, az emberi történelem kezdetét jelöli meg, illetve Nimródot, mint a jelenlegi civilizációnk első királyát. De a könyv egyben azt is megerősíti, hogy a vándorcigányok magukkal hozták a káldeusok mágikus tudásának egy részét.

,,A Noé negyedik fiáról szóló legenda mind a keleti, mind a nyugati kereszténység körében ismert volt. Az örmény Ádám-könyv neveként a Manitum nevet közli, amely Jóntón névvel azonos hagyományból ered. A messze keleten élő, az asztrológia feltalálójaként aposztrofált Jóntónt emlti a Kr. u. 11. századi arab, keresztény szerző, Salomo Bassoranus (Bászrai Salamon) munkája (A méh könyve) és több szír forrás is, de ismerte a legendát Albertus Magnus, a Kr. u. 13. századi Speculum astronomicumja is. A hagyomány Nyugat-Európába valószínűleg a Kincsesbarlang egy görög nyelvű kivonata, Pseudo-Methodius munkáján keresztül jutott el. Methodiusnál Jóntón hazájaként Khórászán szerepel, Jóntón itt tehát a párthusok őse. Jóntón alakjában kétségkívül vannak perzsa, nevezetesen Zarathustra alakjából származó vonások, mindenekelőtt az asztronómia föltalálásáról szóló hagyomány ... A bíborral megfestett gyapjú mint koszorú, dicsfény a perzsa királyi diadémia alakjára és a hvarra, a pártus és szászánida feje fölött lebegő dicsfényre utal." (Jegyzetek - A törzsek származásáról, avagy a Kincsesbarlang)

A Kincsesbarlang kommentátora egyértelműen az edessai szír-kereszténységet a nesztoriánus-kereszténység elődjének mondja. A Kartlis Tskhovreba pedig Nimród (Nebroth) és Haik (Haos) harcával kezdődik, amelynek végén Haik egy nyíllal megöli Nimródot. Majd pedig mikor Abiatar megtéríti Mirian királyt, Nimród könyvére hivatkozik, miszerint az abban lévő jövendölések teljesültek be Izzással.
Vagyis a Kartlis Tskhovreba szerint Izzás nem a Tórát és a Tenachot jött betölteni, hanem Nimród könyvét, az ő kinyilatkoztatásait.
A Római Katolikus Egyház úgy akarta magát a világot vezető keresztény hatalommá emelni, hogy igyekezett leszámolni ellenfeleivel, így a kopt-keresztényekkel, a szír, majd nesztoriánus-keresztényekkel, az örmény-keresztényekkel és így az egész Keleti Egyházzal, amelynek Bábilon volt a központja. Természetesen a bizánci-keresztények, majd az orosz ortodoxok olyan erőnek bizonyultak, amely visszaszorította Rómát. Viszont a jezsuiták és más rablócsapatok jártak-keltek szerte a világban, pusztítván az őskereszténység nyomait, illetve gyilkolván az ősi népeket, a tudás hordozóit. És ehhez a tevékenységhez tartozik az is, hogy írásaikkal igyekeznek meghazudtolni, elhitelteleníteni az őskeresztények történelmét, ezáltal biztosítva a zsidó-keresztény eklézsiák egyeduralmát:

,,Szent Tamás missiója a pártusoknál, Szent Andrásé a scytháknál, Szent Bartholomeusé az Indiákon a legenda körébe tartoznak. Az első idők keresztyéni képzelete nem igen fordul kelet felé. Az apostoli járatok czélja a nyugat legvégső pontja felé tört. Keleten a missionariusok már ezt a határt elértnek tekintették. Vajon Edessa már az első században hallotta-e megcsendülni Jézusnak nevét? Osrhoén vidékén volt-e már e korban syrül beszélő keresztyénség? Azok a mesék, melyekkel ez az egyház bölcsőjét körülvette, e pontra nézve mi bizonyosra sem engednek következtetni. Igen valószinű azonban, hogy a judaismusnak e tájakkal fennállott összeköttetései révén terjedt tovább a keresztyénség." (Renan Ernő - A kereszténység eredetének története - 1898)

,,Szent Tamás cselekedetei néven egy, 170 fejezetből álló apokrif maradt reánk a Kr. u. 3. század első feléből, talán Kr. u. 232-233 körülről, mely tizenhárom cselekedetben és a befejező martyriumban Szent Tamás apostolnak Indiába jutását, indiai prédikálását, csodálatos tetteit és vértanúhalálát írja le. Péter, János és András cselekedeteivel együtt egyike az első századok nagy apokrif apostol-cselekedeteinek ... Az eretnekektől előszeretettel olvasott könyvről szólnak az ActaThomaeről ... Kiváló szeretettel olvasták az enkratiták, Bardesanes követői, a manicheusok, priscillianisták és apostolikusok, mi több: Jacobus Sarug (Kr. u. 521) monophysita püspök homiliát írt azon palotáról, melyet Tamás apostol az indiai király számára az égben emelt. Algosi Giwargis, Kr. u. 18. századbeli nestoriánus író, költeményben énekelte meg az apostol útjait, sőt a Kr. u. 12. század legnagyobb szír történetirója, Barhebraeus egyháztörténetének második részét Tamás cselekedeteinek rövid kivonatával nyitja meg. Elterjedettsége mellett bizonyít az is, hogy több szír és igen sok görög kódexben maradt fenn, ezenkívül két latin recensióban, örmény fordításban és igen szabad ethiops és arab átdolgozásban (A kopt fordítás elveszett). Az irat eredeti nyelve valószínűleg a szír, de a mai szír szöveg katholikus átdolgozás és a gnosztikus jelleg sokkal jobban fennmaradt a görög változatban, bár a katholikus szellemű átdolgozást ez sem kerülhette ki. Tamás cselekedetei azon kevés apokrif irat közé tartoznak, melyeknek ma is teljes szövegét ismerjük, bár nem mindenütt eredeti alakjában." (Dr. Pataky Arnold - Tamás cselekedeteinek hymnusai - 1914)

Vagyis azok a szent iratok, amelyek a turáni népeket, mint legelső keresztényeket jegyzik, csupán legendáknak minősülnek. De miért lenne egyik közel 2000 éves irat hitelesebb a másiknál? A kanonizált zsidó-keresztény iratok miért lennének hitelesebbek, mint más iratok? Jól látszik, hogy Renan Ernő bigott zsidó-keresztény, akinek tudása vagy hiányos, vagy pusztán hazudik, azért hogy minket és a korabeli embereket félrevezesse. Ő is megjegyzi, hogy a Jelenések könyvének egyik részében a pártusok is szerepelnek:

,,A hatodik trombita szózata újabb csapást zúdit a földre: a párthusok betörését, akiket megszámlálhatlanoknak tartott az egész világ ... A farkaikkal ölő lovak valószínűleg a pártlovasság, mely nyilakkal lövöldözött futásközben." (Renan Ernő - A kereszténység eredetének története - 1898)

Renan Ernő (1823-1892) nyíltan a zsidók és a rómaiak oldalára áll, így a világ ősnépeinek (észak és dél-amerikai őslakosok, Óceánia szigetvilágának népei és a többi) gyilkosait, a turáni és az árja fajok ellenségeit védi. Ugyan örülhetünk, hogy ír a pártusokról, mert ezzel is a szkíták nagyságát dicséri. Továbbá az Utolsó Időkben nem csak Góg, Magóg és Izzás fognak feltámadni, hanem ezen Renan-féle értelmezés szerint a pártusok is. Vagyis a turáni faj uralma Eurázsiában és a szkíták hatalma meg van jövendölve.

,,Súlyt kell fektetni ama fontosságra, melyre ebben a korszakban a mágusok, a chaldeusok a mathematicusok emelkedtek. Veszélyes emberek voltak ezek, kiknek gócz-pontja Ephesus volt." (Renan Ernő - A kereszténység eredetének története - 1898)

Néró a pártusok barátja volt, továbbá a gnosztikus-keresztények ősapját, Simon Mágust tette meg udvari mágusává. Juhász Vilmos írása szerint (Nero és a napkeleti bölcs - 1940) a három pártus mágus közül, akik Izzást szentelték fel királlyá, egy elkísérte Tiridates örmény királyt Néró udvarába.
A zsidó-kereszténység Saul rabbitól, a nazarénusoktól és főként az ebonitáktól származik, akik inkább voltak zsidók, mint keresztények. És hát pont az eboniták körében terjedt el a Péter apostol csekedetei című apokrif irat, amelyben Szent Péter apostol Rómába megy, majd legyőzi Simon Mágust. Viszont itt zsidó hamisítást érzünk, továbbá a legendát ismerve talmudizmusra gyanakszunk, ugyanis szinte a Toledot Yeshura ismerhetünk abban a történetben, amikor Simon Mágus Róma falai felett repül, mire Szent Péter apostol imádkozni kezd, amelynek következtében Simon Mágus lezuhan és eltöri mindkét lábát, majd mikor meggyógyul, felmegy egy ház tetejére és leugrik, vagyis megöli magát. Számunkra érdekes ezen történet, ám zsidó hamisítást lehet benne felfedezni, amely a gnosztikus-kereszténység elleni harc része.

sdsgshhdhf.bmpSimon Mágus, a gnosztikus-kereszténység atyja

,,Még a Teremtésben is. Az Úr Isten teremtette az embert földből, az ördög Simon Magus által a levegő égbül teremtett egy új embert, amint bizonyítja ezt Clemens Romanus ... Az Úr Isten Baláám Szamarának a száját megnyitotta és szóllot emberi módon numer, az ördög is Simon Magus kuttyája száját megnyitotta és emberi nyelven és szózaton Szent Péter apostolt köszöntötte és szóllította." (Décsy Antal - Fris és legújabb előadás a jászokról és a kürtjökről - 1814)

Vagyis Décsy Antal (Kr. u. 18. század) megerősíti, hogy ugyanazon a zsidó logika szerint lett megírva Szent Péter és Simon Mágus története, mint Bálám története a Tórában. Beszélő állatokkal pedig főként a Talmudban találkozunk, így ezen említett zsidó logikát talmudista logikának is nevezhetjük.
Nérót minden bizonnyal Simon Mágus megtérítette gnosztikus-kereszténnyé, így Néró üldözni kezdte a zsidó-keresztényeket. A gnosztikus-kereszténység terjedt el Pártiában és Szkítiában, majd ennek az irányzatnak a központjából (Egyiptom) indult el Scythianus Magus, akinek tanításai a manicheizmus alapját képezik.

,,A Kr. u. 4. századnak egyik általán elterjedt hagyománya azt tartotta, hogy Pálnak, valamint Péternek halálát, melyet a Kr. u. 64.-i üldözés idejére helyeztek, Néró egyik kegyenczének és kedvesének áttérése okozta volna. Egy másik hagyomány azt Simon Mágus leálczázásának tudja be." (Renan Ernő - A kereszténység eredetének története - 1898)

Ám nagy zavart kelthet bennünk az a tévképzet, miszerint Simon Mágus maga Saul rabbi, aki felveszi a Pál apostol nevet. Mert így Szent Péter apostol gyakorlatilag a farizeus Saul rabbi ellen harcol, amely alapjaiban rendíti meg a jelenlegi zsidó-kereszténységet. Viszont aki alaposan tanulmányozza a keresztény iratokat, azok két teljesen különböző embert, Simon Mágust és Saul rabbit (Pál apostol) ismernek meg.
Ugyan Damaszkuszban volt a mandeusok központja és Keresztelő Szent János apjának, Zakariásnak a temploma, vagyis Saul rabbi minden bizonnyal ellenük indult, hogy megölje őket. Izzás királyunk pedig mágiával elérhette, hogy ideig-óráig Saul elveszítse a látását, ugyanez lehet az, amit az angyalok (pálos remeték) használnak a zsidó katonák ellen, akik Izzás sírját őrzik. És hát ha Izzás veszélyben volt Ursolymában a zsidók és a rómaiak miatt, akkor logikus, hogy visszatért Galileába, amelytől Damaszkusz csupán 50 kilométerre található. Itt Izzás már biztonságban volt, hisz ezen terület már a Pártus Birodalomhoz tartozott. Ugyan lehet, hogy Izzás a sivatagi úton megtéríti Saul rabbit, ám miért tenné ezt? Hogy bízhatna egy farizeusban, aki korábban gyilkolta Izzás híveit? Vagyis Saul rabbi meséje, miszerint ő maga megtért kereszténnyé, hiteltelen. Állítólag találkozott Szent Péter apostollal egyszer, de erre sincsen sok bizonyíték. Szent Péter sokáig Bábilonban élt, az akkori egyház központjában, ám nem kizárt, hogy később Rómába ment és tényleg ott ölték meg.
Tatianusról és a zsidó-mentes evangéliumáról ír Martin Palmer:

,,Tatianosz evangéliuma - A Kr. u. 2. századtól kezdve egészen a Kr. u. 6. század elejéig a perzsa egyház alapdokumentumai az evangéliumoknál is népszerűbb könyvek voltak. Ez Az apostolok tanításai nevű evangéliumok szinopszisa volt, amelyet Tatianosz (Kr. u. 110-180) írt és állított össze. Tatianosz a régi Perzsa Birodalomban született és Rómában folytatta tanulmányait. Az üldöztetések következtében körülbelül Kr. u. 172-ben visszatért Perzsiába és ott tanítóként és filozófusként munkálkodott s ekkor hozta létre mesterművét. Mielőtt a Kr. u. 382-es római zsinat meg nem tette az Újtestamentumot az egyház alapművévé, számos evangélium forgott közkézen. Tatianosz tulajdonképpen olyan evangéliumot írt meg, amely igen fontos könyv lett volna a négy evangélium mellett, vagy akár helyett is, ha másképpen alakul az egyháztörténet. Sőt, Tatianosz könyve annyira népszerű volt, hogy egészen a Kr. u. 8. századig Az apostolok tanításait használták a keresztények a négy evangélium helyett. Szinte egészen bizonyos, hogy ez a könyv egyike volt azoknak, amelyeket a misszió magával vitt Kínába és nagy hatással volt a Jézus-szútrák megírására." (Martin Palmer - A Jézus-szútrák - 2001)

Persze Tatianus korában nem Perzsa Birodalom, hanem Pártus Birodalom létezett. Vagyis a Jézus-szútrák Tatianus hagyatékát őrzik, így számunkra, turániak számára nagyon fontos. A Jézus-szútrák közül az első szútrának 7. fejezetének 27. versében ezt találhatjuk:

,,Csakhogy Betlehemben és Perzsiában a hívőket megölték és gonosz törvényeket hoztak ellenük." (Martin Palmer - A Jézus-szútrák - 2001)

Vagyis ezen ősi szöveg is megerősíti, hogy Betlehemben és Pártiában voltak a legelső keresztények.
A turáni egyistenhívők prófétájáról, Tatianusról, aki a zsidó-mentes evangéliumot írta meg a Kr. u. 2. században, a Katolikus Lexikonban (1931) szót ejtenek:

,,Tatianus, szír származású görög hitvédő, gnosztikus - A Kr. u. 2. század első negyedében, Rómában Szent Jusztin tanítványa volt és Kr. u. 150 körül megkeresztelkedett. Túlzottan szigorú életfellfogás és elveihez való makacs ragaszkodás jellemzi. Kr. u. 172-173-ban megalapította az enkratita eretnekséget. Legfontosabb műve a Diatessaron." (Katolikus Lexikon - 1931)

Igaz, lehet, hogy a Római Katolikus Egyház elhatárolódik ettől a 30-as években írt lexikontól, de ezen szócikk írója semmi rosszat nem ír Tatianusról, csupán annyit, hogy egy szigorú, konzervatív hitvédő. Ezen forrás szerint görög, más források szerint görög. Mégis az Adiabene Királyság és az Adiabenei Egyházmegye területén tevékenykedett, továbbá egyházi források szerint a zsidó-mentes evangéliumát a Kr. u. 8. századig használták. Egy másik szócikk ekképp vélekedik:

,,A görögökhöz írt hitvédő Logos-a mellett fontos munkája a Diatessaron, azaz a négy evangéliumból készült első evangéliumharmonia." (Uj Idők Lexikona - 1936)

screenshot_2019-11-30_tudos-takacs_janos_a_turul-szobor_es_a_nemzeti_ontudat_pdf_free_download.pngA Hungarista Mozgalom jelképe

Vagyis ezen szócikk írója azt üzeni, hogy Tatianus írta (Kr. u. 2. század) azt evangéliumot, amely szerint Izzás nem volt zsidó. És aztán a későbbi századokban a zsidó-keresztények igyekeztek ezen evangéliumokat eltüntetni. Hát, ha a zsidó-keresztények több száz ilyet vettek el emberektől, továbbá a Kr. u. 8. századig léteztek ebből példányok, akkor hogyan merik egyértelműen kijelenteni a mai kutatók azt, hogy Izzás királyunk a zsidó Dávidtól és a sokkal korábbi Sémtől származott? Egyértelmű az, amit Virasztó Koppány főtáltosunk is felismert, miszerint a jelenlegi zsidó-keresztény papok a zsidó-kapitalista világrendben csupán ügynökök, akik a cionisták érdekeit segítik. A mostani zsidó-keresztények a katonai bíróság előtt hivatkozhatnak arra, hogy ők a főiskolán sem a Talmudról, sem a Kabbaláról nem tanultak semmit, de mégis, az államnak meg kell tőlük vonni a papi-tisztséget és a tevékenységüket be kell tiltani. Hiába parancsolta meg Virasztó Koppány főtáltos ezen papok és egyéb ellenségek lefejezését múzeumból kihozott harci bárdokkal, nekünk jézusi-magyaroknak az ellenséget deportálnunk kell a Kárpát-medencén kívülre

,,Jóllehet a katolikus egyházzal a közösséget meg nem szakította, mindazonáltal gnosztikus tanok felé hajlott és szigorú aszkezisben élt." (A Pallas Nagy Lexikona - 1893)

,,Diatessaron címen pedig a legrégibb evangéliumi harmóniát. Később a gnosztikus tanok felé hajlott és szigorú aszkézisben élt." (Révai Nagy Lexikona - 1911)

Vagyis már két magyar lexikon szerint is ez e legrégebbi olyan evangélium, amely a négy kanonizált zsidó-keresztény evangéliummal azonos történeteket tartalmaz, leszámítva, hogy ebben nincs a zsidó Dávid-király családjából való származás-elmélet. Nyilvánvaló, hogy a muszlimok a cionistákkal együtt oldották meg, hogy a nesztoriánus-keresztények iratai eltűnjenek, így számunkra nagyon kevés irat maradt fenn:

,,Sajnos, hogy a nestorianus irodalomnak, főleg az exegetikainak csak igen gyér nyomai maradtak reánk. Annál fontosabb, hogy az utolsó nestoriánus iró, Ebedjesu bar Berika (Kr. u. 1318) nisibis-i metropolita, Tatianus munkáját bámulatraméltó evangeliumnak mondja, mely teljesen az Üdvözítő szavainak és tetteinek gondos összegyűjtése, egyetlen szót sem tett hozzá a sajátjából. Tehát még a tizennegyedik századbeli hivatalos nestoriánus egyházban is oly tekintély a Diatessaron, mint Jesudad korában. Ebedjesu ugyan beleesik abba, a későbbi szíreknél általános hibába, hogy az alexandriai Ammoniust Tatianusszal azonosítja, de ez szavainak jellemző voltál nem csökkenti. Hogy a Diatessaron mily általános becsülésnek örvendett, talán legjobban mutatja az a körülmény, hogy a tudós nestoriánus szerzetes, Abulfaradzs Abdallah ibn at-Tajjib (Kr. u. 1043) I. Illés nisibisi patriárka titkára, arabra fordította, bizonyára azért, hogy a csupán arabul értő népnek az isteni tisztelet alkalmával hozzáférhetővé tegye. Abulfaradzs a Diatessaront tiszta evangéliumnak és virágzó kertnek mondja. Míg eszerint a nestoriánus körökben Tatianus munkája még a középkor derekán is kiváló fontossággal bírt." (Religio, LXVII. évfolyam, 37. szám - 1908)

Ezen szócikk megemlíti, hogy Galilea másik neve Peraea. Ez lehet Perzsia, de akár Pártia is, hisz Krisztus idejére már 250 éve a pártusok uralkodtak az egész Közel-Keleten és Pártiának hívták a birodalmukat (Pártus Birodalom). Minden esetre a szír-keresztények az Adiabenei Egyházmegye apostoli keresztényei, akiket pártus-kereszténynek is hívhatunk, ő közülük származnak azon egyházatyák, akik Tatianus Diatessaronját dicsérik, igazi isteni kinyilatkoztatásnak tartják, Krisztus eredeti evangéliumának. Dr. Pataky Arnold ezt írja:

,,A Syrus Sinaiticus fölfedezésének érdeme két nőt illet, a skót Ágnes Smith Lewist és nővérét, Margaret Dunlop Gibsont. Kéziratunkat 1892-ben lelték meg a Sinai-hegyen álló szent Katalin-kolostorban, és F. Crawford Burkitt s J. Rendel Harris angol tudósok segítségével pontos vizsgálat tárgyáva tették. Kutatásaik érdekében az említett nők négy ízben is visszatértek a sinai kolostorba. Munkájukat rendkívül megnehezítette, hogy a mondott kézirat palimpsestus, vagyis újra írt példány. A stylita János szerzetes ezen evangelium-kódex anyagát használta föl, hogy az eredeti írást, amennyire lehetett, eltörölve, 182 pergament lapjára írja 14 szent asszony legendáját, Nestorius Eutyches és Dioscorus ellen intézett hitvédelmét, Zsuzsanna könyvét, a bűbájos Cyprián és Justa szűz vértanuságát s szent Ephraimnak néhány versét. Hosszú, fárasztó munkájuk eredménye először 1894-ben látott kiadást." (Religio, LXVII. évfolyam, 37. szám - 1908)

És hogy mi az a palimpsestus?

,,Palimpsestus (delere - törülni szóból) volt a neve annak a papirustekercsnek, viaszktáblának illetve pergamen-codexnek, melyről az első írást letörölték illetve lemosták abból a czélból, hogy egy új szöveggel írják tele (ezért codex rescritus is a neve). A palimpsestust az íróanyaggal való takarékoskodás hozta létre s a középkorban ösmerték az arabok is. Mivel a pergamen legalkalmasabb volt arra, hogy maradandóbb értékű dolgokat írjanak rá, az eredeti szöveg eltávolítását kivált ennél az iróanyagnál alkalmazták ... Nyugaton néha csak egyszerűen lemosták, sokszor alaposabb eljárásnak is alávetették: nevezetesen tejben áztatták a pergament vagy 12 óriág, aztán liszttel behintették, szárították, végre krétával és tajtkővel simították. Az újabb korban chemiai reagentiákat alkalmaznak az eredeti írás kibetűzésére, legkivált a gubacsfőzetet. Ilyformán többrendbeli régi munkát hoztak napfényre, így Gajus institutióit, Frontót, Cicero de republicáját (Milanóból), pro Quinctióját." (Percz Vilmos - Ókori Lexikon - 1902)

Vagyis rendelkezésünkre áll számos olyan papirusz, amelyről az eredeti szöveget letörölték és újat írtak a helyére. Innentől kezdve minden megkérdőjelezhető, ami egyházi forrás és régi papirusztekercsen szerepel. Minden esetre nem ez az első eset, amikor Tatianus evangéliumának meghamisítására gyanakszunk, minden esetre nekünk bőven elég annyi, hogy Tatianus zsidó-mentes evangéliumot írt a Kr. u. 2. század közepén.

,,A legrégibb és legtekintélyesebb az assyr eredetű Tatianusé, a Kr. u. 2. századból. Úgy látszik, a germán-szász fajnak volt fentartva, hogy a szent hitmonda s keresztyén hagyomány epikusait szülje. A Krisztus époszának éneklői nem a legkatholikusabb román népek kebeléből állottak elő, kiknél már korán kifejlődött a gyöngédebb Mária-kultusz s magát a Messiás-kultuszt is háttérbe szorította." (Szász Károly - A világirodalom nagy eposzai - 1881)

,,Az ékírás általánosan elfogadott feltevés szerint képírásból fejlődött, közeli gondolat volt az ékírás rendszerét az egyiptomi írással összehasonlítani. Az első, aki ezt megkisérlette, Hincks volt ... Szintén szól az akkad nyelv rokonsági viszonyairól. Véleménye szerint ugyanazon nyelvcsaládhoz tartozik, mint a médek scytha ékírása. A névmások rendszere közelebb áll a mongol és mandzsu typushoz, mint más turánihoz. Ellenben a szókincset illetőleg a rokonság csekélyebb." (Mahler Ede - Babylonia és Assyria - 1906)

Ezen könyv az MTA Könyvkiadó Vállalatának kiadványa. Vagyis az MTA szerint a médek írása szkíta ékírás volt.

,,Az írásfeltaláló nép a nagy ural-altaji (scytha, tatár vagy turán) nyelvcsaládhoz tartozott. 1857-ben Hincks elállott további egyiptomi elméletétől és azon nézethez csatlakozott, hogy az új nyelv a turáni nyelvcsaládhoz számítandó. Lenormant hasonlóképen az új nyelv turán volta mellett szólalt fel, a mennyiben annak és az ural-altaji nyelvcsalád eddig ismert nyelveinek rokonságát megállapította. Ezen tétel mindinkább tért hódított. Legbuzgóbb képviselői voltak: Sayce és Hommel, akik a sumír és turk nyelvek rokonságát a legnagyobb hévvel bizonyítgatták." (Mahler Ede - Babylonia és Assyria - 1906)

screenshot_2019-12-02_a_szentlelek_eljovetele.pngA Szentlélek, mint fehér madár (Turul)
(Roskovics Ignácz - A szentlélek eljövetele - 1882)

Vagyis 1906-ban, az MTA kiadványában még turáni nyelvcsaládról volt szó, illetve a sumér nyelvet is turáni nyelvnek tartották. Kérdés, hogy idővel miért változott meg az MTA álláspontja?
Tatianus evangéliuma eltűnt, viszont a 19. század közepéről mégis ilyen jelentést találunk:

,,Egy katholikus újságban olvassuk, hogy pater Giasca, a Vatikán könyvtárnoka fölfedezte a Diatessaronnak, vagyis a négy evangyéliom harmóniájának a kéziratát, amelyet Tatianus apologeta (meghalt: Kr. u. 175) szerkesztett a második században. Egy oly könyvet, amelyet Eusebius, Hyeronimus, Epiphanius többször említ, melyet a syr Ephrem magyarázatokkal kísért, de amelyből Theodoret cyprusi pöspök (meghalt: Kr. u. 475) több mint 700 példányt megsemmisített, a Tatiánus által belevitt gnostikus eszmék miatt, úgy, hogy azóta e könyv teljesen eltűnt az egyházi könyvtárakból. E fölfedezés hírét csak a legnagyobb fentartással közöljük, mert az illető katholikus lap nem nagyon jártas a patristikában s a könyv címét vagy jellegét könnyen összezavarhatta. De, ha e hír igaznak bizonyul, akkor a Diatessaronnak vagyis a négy evangyéliom harmóniájának fölfedezése, amely oly időpontban szerkesztetett, a melyben - több tudós szerint - az evangyéliomok még nem azon állapotban voltak, mint jelenleg, a bibliai kritikának legjelentékenyebb fölfedezése lenne az utóbbi századnegyedben. Époly becses fölfedezés, mint a Codex Sinaiticusé s még becsesebb, mint a Didaché fölfedezése." (Sárospataki Lapok, VIII. évfolyam, 40. szám - 1889)

Szóba kerül a Kartlis Tskhovreba szerzője, Szent Efrém is, aki edessai volt. Vagyis itt az Adiabene Egyházmegye egyházatyái és ókeresztény írói tartják a Diatessaront szent iratnak és csak a zsidó-keresztény rómaiak igyekeztek ezt eltüntetni a Pártus Apostoli Egyházzal együtt, amely régebbi volt, mint a Római Katolikus Egyház. Dr. Pataky Arnold ezt írja:

,,Keleten, Mezopotámiában, azonban annál nagyobb tiszteletben részesült e könyv. A Diatessaron megiratásának ideje éppen abba a korba, Kr. u. 172-173 utánra esik, midőn az edesszai egyház tekintélye nőttön nőtt. Ekkor él Edesszának első keresztény királya IX. Abgar (Kr. u. 179-214) s az ő fáradozása tette a keresztény hitet országa hivatalos vallásává. Addai tanítása (Doctrina Addai), az a legenda, mely az egyház keletkezését mondja el, így jellemzi Addai apostol áldásos tevékenységének eredményét: Sok nép gyűlt össze és napról-napra eljött az (isteni) tisztelet imáira s az Ó és Új Szövetségnek, a Diatessaronnak olvasására és hitt a holtak feltámadásában ... A Kr. u. 3. századbeli szír egyházban korlátlan volt a Diatessaron uralma. Ugyanezt látjuk a következő században is. Aphraates, a Mosul közelében fekvő Szent Mátyás kolostor püspöke és apátja, Kr. u. 336 és 345 közt megírt homiliáiban ezt az evangelium-harmóniát használja. A szír egyház legnagyobb tanítója, Szent Ephraim pedig Edesszában magyarázatot ír e könyvhöz. Magyarázatai rendkívül becsesek, mert módot nyújtanak a Diatessaron szövegének visszaállítására. Az ötödik században azonban megtörik a Diatessaron uralma. Theodoretus cyrusi püspök (Kr. u. 423-457) egyházmegyéjében kétszáz példányát semmisítette meg ez eretnek munkának s helyébe a négy kánoni evangéliumot állította. Rabulas edesszai püspök (Kr. u. 412-435) pedig papjaínak és szerpapjainak gondjába ajánlotta, hogy minden templomnak meglegyen a Szétválasztottak Evangeliuma (Evangeljón dame phare sé) így nevezték a kánoni evangéliumot a Diatessaronnal szemben, melynek szír neve: Evangeljón Damechalleté - az Összeolvasztottak Evangeliuma." (Religio, LXVII. évfolyam, 36. szám - 1908)

Vagyis a szír egyház azonos az edessai egyházzal. Már V. Abgár király is keresztény volt, vagyis így nem lehetett IX. Abgár az első keresztény király Edessában. Ha külön kezeljük Asszíriát, Adiabenét, Bábilont, Ctesiphont, Edessát és Arbelát, akkor a cionista kutatók könnyen mondhatják, hogy a Közel-Keleten mindenfelé voltak gnosztikus szekták, amelyek aztán eltűntek. Viszont ha megértettük, hogy Adiabene másik neve Asszíria, amely a Pártus Birodalom egyik tartománya, ám Nerszé király idejében ez Bábilon tartományhoz (provincia) tartozott, amelynek központja Bábilon volt. Szent Tádé és a kánaáni Szent Simon apostolok pedig Baradach bábiloni királyt térítik meg a keresztény hitre. Arbela pedig az Adiabene Királyság központja volt, Ctesiphon pedig a pártus uralkodó fővárosa, Edessa pedig korábban Nagy-Örményországhoz, majd később a Pártus Birodalomhoz tartozott, mint tartomány. Vagyis az apostolok a Pártus Birodalomban, majd más szkíták lakta területeken (Szkítia, Szogdia, Baktria, Észak-India, Pannonia) szervezték meg az Anyaszentegyházat.

,,Rabulas katholikus ember volt és esküdt ellensége a nestorianismusnak. Bár a Diatessaronban egyáltalán semmi oly vonás nincs, mely Nestorius tanának kedvezett volna, Rabulas törekvése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Tatianus munkájának tekintélye csökkent a katholikus és monophysita szírek között, de annál inkább növekedett a nestoriánusok körében. E küzdelem korából azonban semmi részletesebb adattal nem rendelkezünk. A Diatessaron történetének fonalát újra csak a Kr. u. 9. század adja kezünkbe. E század közepén Jesu'dad, a nestorianus chaditai püspök a Diatessaron tekintélyét oly nagynak tartja, hogy arra nézve semmiféle kételynek nincs helye. A Diatessaron szövegét egy rangba helyezi a Pesittháéval, Jézus megkereszleltetésénél a Diatessaronból vett apokrif részletet mond el az ekkor feltűnt fényről, a Jordán fölé helyezkedett fehér felhőkről, a levegőben éneklő szellemekről, a Jordán vizének megállásáról s a levegőben elterjedt jó illatról." (Religio, LXVII. évfolyam, 36. szám - 1908)

Vagyis lehet a Diatessaront evangélium-láncolatnak hívni, de hisz Tatianus idejében még nem volt kanonizálva az Újszövetség, így több száz keresztény irat és különféle evangélium volt a hívőknél. Továbbá, ha a szinoptikusok láncolatáról van szó, akkor miért van a Diatessaronban apokrif részlet? Továbbá miért van kihagyva József nemzetségtáblája és minden, ami Izzásnak a zsidó származására utal?

,,Három királyok ünnepe ... A későbbi hagyomány három nevet említ: Gáspár, Menyhért, Boldizsár (Caspar, Melchior, Balthasar). A szír források egyikét Gudophormennek említik. Ezt azonosítják azzal a hatalmas pártus királlyal, akit a legenda szerint Szent Tamás apostol keresztelt meg." (Tolnai Új Világlexikona - 1926)

A zsidó Dr. Ballagi Aladár ezt írja Dr. Szombathy Ignác könyvéről (A magyarok történelme - 1875):

,,Búvárkodtak a név és szóhasonlóság alapján, de a nyelvek ismerete és a mindent szabályozó tudományos elv nélkül oly téreken, hol történelem sincs. Hogy Szent Dávid a pártosok (pártus) székelynagyja volt, hogy a magyar Nagy Sándor Magyarvárosban (Argeopolis) a magyar bölcseségnek (Minervae Magarsidi) áldozott, hogy minden oldalról egy-egy példát hozva föl, Kállay szerint az egyházunkban is szereplő Kulifai családnév sem egyéb, mint Kalifa ... Még szintén a fölosztáshoz tartozik az, hogy szerző a magyarok eredetével kezdi a jászok, hunok s avarokra is kiterjedő történetét. Ezzel a téves irány egészen megvilágittatik. Ő is, mint mestere, azt a sok népségi ágat, törzset, mely az őskorban a skytha gyűjtőnév alá foglaltatott, valóságos magyaroknak veszi, nem is gondolva arra, hogy elég bajos csak annyit is bebizonyitni, hogy azok magyar fajú népek valának. A magyarok eredetét Nemrúttól (Nimród) vezeti le s a gímszarvas mondáját a Marci Chronica Szabó Károly által eszközölt fordítása után adja csaknem betű szerint." (Protestáns egyházi és iskolai lapok, XVIII. évfolyam, 14. szám - 1875)

Tény, hogy a 19. századi történészeink több esetben is tévedhettek, ám Dr. Ballagi Aladár (1853-1928) írásán érződik az a magyargyűlölet, amelyet cionista felmenőktől örökölt, hisz az apja Ballagi Mór (1815-1891) volt, aki az MTA első zsidó tagja volt. Az ő apját már nem ismerjük, hisz minden bizonnyal nem volt az Apostoli Magyar Királyságon belül se anyakönyveztetve, se keresztelve. Vagyis a 19. században őscionista askenázi-zsidó család volt az, amelyik a magyarok ellen uszított.
Sok lelkes kutató abba a hibába esett, hogy Sault jásznak, Dávidot pedig pártusnak mondják, miközben ez értelmetlen sovinizmus, hisz ha a zsidók a Tenach történeteit tényleg a kánaáni népektől másolták volna, nekünk ezen eredetik nem állnak rendelkezésünkre. Továbbá Saul és Dávid (Devla/Deva) története annyira jellemzően zsidó, hogy le sem tudnák tagadni. Hisz a gitteus (khitteus/khita/szkíta) Góliátot nem Dávid, hanem Elkanán győzi le, vagyis Dávid alakja egyre inkább mitikus jellegű, mintsem történelmi.

,,Tátos, Bátori Lászlótól mindenütt táltosnak iratik s annyit tesz nála, mint magus. Ezek a táltosok a pogány eleinknél nagy tekintetben voltak, mert ők valónak mint egy papjaik, vagyis inkább böltseik s tanátsadóik ... Hogy már Etelének lehettek illy táltosi, kitetszik Priscusból, hol az Etelénél volt ebédjét leírja s végre az Irnachról, Etele legkisebb fiáról, emlékezik. Pogány eleinknek ugyan sem templomaik, sem pedig bálványjaik nem valónak, de mégis voltak olly embereik, kik a népet a maga felei között való egyességre s az ellenségen veendő diadalomnak ditsőségére buzdították. Azután kik áldomásnál a szabad ég alatt felszóval kezdették az istenség áldására készített énekeket. Ezt az utolsót azonban, úgy tetszik, nem a táltosok, hanem a dalosok véghez vitték." (Sokféle 9. - 1808)

,,A kazulóktól (persáktól) vették légyen eleink s Izdánból, vagy Jizdánból faragták, melly a régi kazuloknál a Jó Istenségnek neve vala. Meglehet hogy azok egykor a mágusi hitben valának, mellyet a régi kazulok követtek. Mások e nevezetet a kaldeusok Estájából származtattyák, melly tüzet tesz. Ahonnét a görögök is, az örökös tüzet ... melly a Magyar Istenhez hasonló, nevezik. Találni ollyat is, aki eképp okoskodik: Az egyiptomi Isisnek, ennek a közönséges istenségnek tisztelete, mellyből kétség kívül a persiai Izid vagy Jezdan lett, régenten olly messze kiterjedt, hogy ahoz egy istenséget se lehetett hasonlítani. Ezt még az éjszaki tartományokban is tisztelték s a mai laponiai mágusok dobjai az Isis régi papjaiéval egészen megegyeznek. Mi csuda tehát, ha e híres nevet a magyarok is felvették a fő valónak kifejezésére. Továbbá más bizonyos mond, hogy az Isten a magyaroknak tulajdon szavok s egy jó s egyetlen egy Istenségnek a neve volt s innét azt az Anyaszentegyházba lett beavattatások után is megtartották." (Horváth János - A régi magyaroknak vallásbéli s erkölcsi állapottyokról - 1817)

,,Tamás-akták - apokrif irat az Újszövetségben, amely a Szent Tamás apostol cselekedeteiről szóló legendás történeteket és Tamás apostol vértanúaktáját is tartalmazza. Az apostol indiai térítőútja szolgál kerettörténetként (ezt az utazást történeti tények nem támasztják alá). A Tamás-aktákban (9. akta) találjuk a gnosztikus irodalom egyik legszebb darabját és a gnosztikus megváltástan alaptételét is tartalmazó Gyöngy-himnuszt (más címen: Lélekhimnusz). A himnusz megfogalmazza a lélekmegváltást, megjelenik benne a szabadulás gondolata is (ezt csak hangsúlyozza, hogy a szerző a börtönben raboskodó Tamás apostollal mondatja el a himnuszt). A Tamás-aktákban mandeus, gnosztikus és manicheus elemek is felbukkannak. A mű valószínűleg Edesszában íródott, eredetileg nyelve a szír (bár egyes kutatók szerint eredeti nyelve a görög volt s azután fordították le szír nyelvre). Kéziratok mind szír, mind pedig görög nyelven fennmaradtak. Egyes részeinek latin, etióp és örmény nyelvű változatai is ismertek." (Világirodalmi lexikon - 1970)

Vagyis a mandeizmus, a gnoszticizmus és a manicheizmus határozta meg az eredeti apostoli kereszténységet mind a Pártus Birodalomban, mind Indiában (Indoszkíta Birodalom / Indopártus Birodalom). Viszont ennek a központja ezen szócikk szerint is Edessa, a szír-keresztények és így a Pártus Apostoli Egyház központja volt.

,,Tamás apokalipszise - Apocalypsis Thomae (latin cím); Epistula domini nostri Jesu Christi ad Thoman discipulum / A mi urunk Jézus Krisztus levele Tamáshoz, a tanítványhoz (latin cím változat). Ókeresztény irodalmi mű az apokrif apokalipszisek köréből. Az Istenatya fia, azaz Jézus, Tamás apostolnak címezve elmondja benne, mintegy üzenetként, a végítélet hét napjának jeleit és eseményeit. A hétnapos felosztás a János apokalipszisében megtalálható számszimbolikát követi s az apokrif apokalipszisekben egyébként ismeretlen. A rövid mű két latin nyelvű változatban ismeretes: a Kr. u. 5. században, esetleg röviddel korábban keletkezett; a manicheus és priscillianus eretnekségek tanait tükrözi." (Világirodalmi lexikon - 1970)

,,Tamás apostol cselekedetei - Acta Thomae (latin cím); Tamás-akták: ókeresztény irodalmi mű. Az apokrif apostoli történetek közül egyike a legnépszerűbbeknek. Eredetileg szír nyelvű, de csupán görög fordítása és utóbbinak szír változata maradt ránk. Gnosztikus szellemű ... Tamás indiai hittérítő tevékenységét és mártíriumát 13 fejezetre (prakszisz=cselekedet) tagolva meséli el. Tamást Jézus adja el szolgának, ácsként kerül Gundafor király (Kr. u. 1. század) udvarába, csodálatos tetteket hajt végre ... majd megtéríti Miszdai király udvarát és környezetét. Miszdai démonok megszállta fiai ölik meg ... Két teológiai célzatú himnuszbetétje (Nászének, Gyöngyhimnusz) a gnózis jelképeit (nász=megváltás; gyöngy=lélek) töretlen vonalvezetésű allegóriává dolgozza fel." (Világirodalmi lexikon - 1970)

,,Másrészt épen a szir-keresztény egyházak ősrégi irott hagyományai beszélnek sűrűn a kereszténységnek Szent Tamás apostol által Indiába való beviteléről. Így hát az utat is meg lehet jelölni, melyen a kereszténység Indiába minden valószínűség szerint eljutott. Ezek az ősrégi Tamás-legendák mind valami Gundeforas indiai királyról beszélnek, aki Tamás apostolt barátságosan fogadta és pártfogásába vette." (Katolikus Szemle 23. - 1909)

screenshot_2019-12-02_jpeg_kep_980_1344_keppont.pngJahan shah elfogad egy sólymot Dara Shikohtól
(festő: Govardhan - 1630)

,,A solymászat szintén még a honfoglalás kora előtt meghonosodott a magyaroknál. Az egész belső és közép-ázsiai nomád turánoknál el van terjedve s a vadászat legkedveltebb módjai közé tartozik, egy Kr. u. 7-8. századbeli altáji-turk khágánnak a síremlékére is oda vésték a sólymát s nem lehetetlen, hogy nyugaton, hol a keresztes hadjáratokkal szokták kapcsolatba hozni a sólyommal való vadászat elterjedését, a népvándorlás-kori turánok kedveltették meg a magyarországi germánok utján, nálunk legalább már a Kr. u. 5-6. századból van nyoma, amennyiben a csongrád-megyei Mártélyon, a népvándorlás-kori temető egyik sírjában a halott mellékletei közt sólyomcsontvázat is találtak. Régi krónikáink a kerecsent említik olyannak, melyet őseink vadászatra használtak." (Nagy Géza - Bevezetés a vadászat történetéhez - 1901)

,,Kézal Simon krónikája regényes képet fest arról a csodás országról, ahol a hegyekben kristályok teremnek és a kerecsen nevű fehér sólyom-madár a levegő ura. Ez a pompás állat, a legnemesebb vadász-sólyom ugyanazt a szerepet játszotta itt, mint hun őseink jelképmadara, a szintén sólyomnak bizonyult Turulmadár." (Függetlenség, IX. évfolyam, 192. szám - 1941)

,,Ez a Jézussal való benső lelki egyesülés lett az egyházi használatban az Úrvacsora ... E szövetség vár által, Jézus vére által jött létre, tehát a legerősebb szerződés: vérszerződés." (Zoltán Sándor - Az úrvacsora - 1938)

A borral való áldozás, mint tudjuk, Melkizédek hagyatéka, ám ő egy szóval sem beszélt vérről. Izzás kapcsolja össze ezt az ősi jebuzeus hagyományt a vérszerződéssel és a szövetségkötéssel.

,,Az Etelközi Vérszerződés előképe a Krisztus vérszövetségének, a közös edénybe csorgatott embervér a Krisztus vérének." (Protestáns egyházi és iskolai lapok, LX. évfolyam, 9. szám - 1917)

Viszont Izzás, igaz már az Utolsó vacsorakor Ursolymában volt, ám másnap készült elfoglalni a várost. Hisz az egész város őt ünnepelte bevonulásakor és a farizeusok nem tudták őt elfogni az őt körülvevő tömeg miatt, továbbá az evangéliumok írják, hogy a farizeusok féltek is ettől a tömegtől. Gondoljunk bele, hogyha ő, mint főpap, átveszi az ursolymai templom vezetését, akkor a zsidók hatalma megszűnik. A zsidó-keresztény dogma szerint Izzás azért ment Ursolymába, hogy a zsidók őt megölhessék. Viszont az evangéliumok szerint ő megjósolta a saját halálát, de azt is látta előre, hogy nem fog meghalni a kereszten, vagyis legfeljebb a klinikai halál állapotában lesz, majd fel fog éledni. De a vád ellene az volt, hogy magát királynak mondja, vagyis ténylegesen is át akarta venni a hatalmat. Ő Pilátussal csak nagyon keveset beszél, rövid és egyszerű mondatokat mondd, lehet azért, mert Pilátus nem tudott arámiul, ellenben Izzás több nyelvet beszélt, így a beszélt rómaiul is. Igaz, Pilátus előtt nem tart olyan szónoklatokat, mint máskor, de el tudta volna mondani neki, hogy ő a régi jebuzeus Melkizédek rendje szerinti főpap. Viszont ha ezt elmondja, akkor Pilátus megkegyelmezett volna neki és egyből szabadon engedik, a jebuzeusok pedig a vezetésével visszafoglalhatták volna Ursolymát. Tudjuk az Apostolok Cselekedeteiből, hogy számos nép élt Ursolymában, de mégis három nép között oszlott meg a hatalom. Az egyik a pártus, akik az ősnéppel (filiszteusok/jászok, jebuzeusok, khitteusok/khiták/szkíták, hettiták, hykszoszok) rokonok voltak. A második a római, a harmadik pedig a zsidó. Így Izzásnak számos követője volt, feltételezzük a turániak közül, hisz ezek voltak az ősnép Melkizédek idejében is. Viszont nagy ellenzéke is volt a zsidók részéről, a rómaiak pedig természetesen féltették a hatalmukat, de mivel Izzással bevonulásakor nem volt ott az az 500 ember, akikkel később találkozik, továbbá a 70 tanítványát sem látták vele bevonulni, igaz, ez nem jelenti azt, hogy ők nem voltak ekkor Ursolymában. Ám Pilátus nem tartott Izzástól, mert nem tartotta veszélyesnek, ahogyan Herodes sem. Pedig ők biztosan tájékozottak voltak, bár az evangéliumok szerint Pilátus akkor ismeri meg Izzást, amikor azt a zsidók eléviszik. Ha Izzás az 500 katonájával vonult volna Ursolyma ellen, akiken kívül volt még 70 tanítványa, akkor Pilátus biztosan nem akarta volna elengedni.
A rómaiak vallása a mitraizmus volt, ám a pártusoké is. Igaz, sokan mondják, hogy a pártusok zoroasztrikusok voltak, ám ennek egy reformált változata a mitraizmus, amely gyakorlatilag a tűzimádatból lett. Hisz, mikor Tiridat pártus király Nérónál volt, őt Mithrát kezdte tisztelni:

,,Tiridat így szóllott: Uram! Arsac unokája, Vologez és Pacor királyok testvére, a te szolgád jött, hogy téged, mint istent, mint Mithrat tiszteljen. Én az leszek, mivé akaratod tesz, mert te vagy az én akaratom, s kezeidben van sorsom." (Gyárfás István - A jász-kunok története - 1870)

Hisz már I. Mithradates (Kr. e. 171-138) pártus király neve is a Mithra-tiszteletből ered. És utána még négy uralkodót hívnak ugyanígy. Vagyis a rómaiak és a pártusok közt nem volt vallásbéli különbség, tehát Pilátus sem féltette a Mitra-kultuszt. Ellenben a zsidók nagyon is féltették a Jáhve-kultuszt és a talmudizmust. Na meg a pénzüket, befolyásukat, hatalmukat. Így Izzás az ő vallásuk számára volt veszélyes, ezért megzsarolják Pilátust, aki így kivégezteti Izzást, de nem töreti el a lábszárcsontját, mikor leveszik a keresztről, továbbá átadja Izzás testét Arimáteai Józsefnek. Ráadásul Pilátus felesége is Izzást védi, lehetséges, hogy egy tanítványa Izzásnak. Vagyis elképzelhető, hogy Pilátus közrejátszott Izzás megmentésében, de az is lehet, hogy éppen ez volt a terv és Izzás nem a jövőt látta, hanem ő maga szervezte úgy az eseményeket, hogy az ő kivégzésének híre hatalmas zsidóüldözést váltson ki. És hát mikor Szent Tádé apostol megérkezik Edessába V. Abgár királyhoz, a király azzal kezdi beszédét Szent Tádéhoz, hogy a zsidók megölésére már kiadta a parancsot. A hagyomány szerint V. Abgár bosszút akart állni és el akarta foglalni Ursolymát. Ő Nerszé (Izates-Narsë) adiabenei királynak az apja volt. Majd hamarosan felesége, Heléna, Nerszé anyja lesz Ursolyma uralkodója. Vagyis ha V. Abgár nem is, fia viszont elfoglalja Ursolymát és minden bizonnyal bosszút is áll a zsidókon. És az egyetlen ember, aki Izatest prozelita-zsidónak mondja, az a római-zsidó Josephus Flavius. Vagyis annyi biztos, hogy Adiabene Heléna és fia, Izates uralkodtak Palesztinában, viszont arra, hogy felvették volna a zsidó vallást, bizonyíték nincsen. Hisz ha racionálisak szeretnénk maradni, akkor Josephus Flavius Izates-története úgy kezdődik, mint Izzásé az evangéliumokban, vagy mint Álmos királyunk története. Vagyis a szigorúan történelmi eseményeket közlő hadvezér hirtelen belesző egy mitológikus elemet a könyvébe? Ez számunkra azt mutatja, hogy ő egy akkori zsidó-regét hallott, amelyet legjobb tudása szerint lejegyzett, ám ezen történetet zsidóktól hallhatta. Ugyanis a zsidók elkezdték azt terjeszteni, hogy Izates király titokban zsidó lett és ugyan nem metéltette magát körül, ám a talmudisták szerint öregkorára mégis megtette, mert egy rabbi átkot mondott rá.
Izzás valóban nagy áldozatott hozott értünk, mert az ő kivégzésére és megkínzására való hivatkozással tudták el üldözni a zsidókat és ez emlékezteti a világot arra, hogy a farizeusok és rabbik hatalmát meg kell törni. Lehet azt mondani, hogy az Atyaisten tervelte ki Izzás megfeszítését és feltámadását, ám mondhatjuk azt is, hogy mindezt ő találta ki, amelyben minden barátja, tanítványa, de még Pilátus is részben benne volt, majd elküldte tanítványait, hogy terjesszék az új vallást. De hát pont V. Abgár az, aki a pártus királyt, az adiabenei királyt és a római császárt is igyekszik meggyőzni, hogy vegyék fel az új vallást. Vagyis Izzás tudatosan hozott létre egy új vallást, amely a turáni népek ősvallásának egy reformja. Persze nem mondhatjuk, hogy Izzás szélhámos volt, hisz ő volt a Krisztus, a szabadító király, akit a pártus mágusok gyerekkorában felszenteltek. Továbbá Nimród a könyvében jósolta meg az eljövetelét, így ő csak beteljesítette dharmáját.

b07bddfb300222e17689842e28f595fa.jpgIzzás imádkozik


Mikor Dr. Darvas István rabbi azt állítja, hogy a "gój" szó "nép"-et jelent, akkor ezt össze kell vetnünk az ógörög "éthnos" szóval, amelynek jelentése "nép", ám másik jelentése "pogányok", vagyis a "gójok". És mikor Lukács evangéliumában a zsidók Pilátus előtt vádolják Izzást, akkor az eredeti ógörög iratokban ezt az "éthnos" szót használja az író, amely jelenthet akár "pogányok"-at is.

,,Akkor mindannyian fölkerekedtek, és elvitték Pilátushoz. Ott így kezdték vádolni: Azt tapasztaltuk, hogy ez félrevezeti népünket, megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak, és azt mondja magáról, hogy ő a messiás király." (Lukács 23, 1)

Vagyis a zsidók azzal vádolhatták Izzást Pilátus előtt, hogy félrevezeti és fellázítja a gójokat, vagyis a nem-zsidókat. Ezt pedig csak az eredeti ógörög szövegének írója tudná nekünk megmondani, aki vagy 2000 éve halott.
Ám mikor Pilátus megkérdezi Izzást, akkor egy érdekes dologgal találkozunk:

,,Pilátus megkérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? - Ő azt felelte: Te mondod." (Lukács 23, 3)

Viszont az ógörög szövegben a "Ioudaíon" szó található, amely "zsidókat" és "judeai lakosokat" is jelent. Vagyis Izzás nem a zsidók királya volt, hanem Júdeáé, ami Dél-Palesztina. A kánaáni ősnépek is júdeai lakosnak számítanak. Vagyis szó sincs arról, hogy Izzás a zsidó nemzet, illetve nép királya lett volna, csupán egy területé, amelyet Judeának neveztek ekkoriban. Északra Samária határolta.

,,Föllázítja a népet tanításával egész Júdeában, Galileától kezdve egészen idáig. - Ennek hallatára Pilátus megkérdezte, hogy ez az ember Galileából való-e. - Amint megtudta, hogy Heródes uralma alá tartozik, elküldte Heródeshez, aki maga is Jeruzsálemben volt azokban a napokban. Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült. Már régóta szerette volna őt látni, mert hallott felőle és remélte, hogy a szeme láttára valami csodát tesz. Hosszasan kérdezgette, ő azonban semmit sem felelt. A főpapok és az írástudók pedig ott álltak és hevesen vádolták. Heródes a kíséretével együtt megszégyenítette őt, csúfot űzött belőle, aztán fehér ruhába öltöztette, majd visszaküldte Pilátushoz. Azon a napon Heródes és Pilátus jó barátok lettek, előtte ugyanis haragban voltak egymással." (Lukács 23, 5)

Ez a Heródes galilea királya volt, vagyis ő Orodes pártus király lehetett. Hisz sehol nincs arra forrás, hogy Galileában bármikor is zsidó uralkodott volna. Ráadásul ez a Herodes minden bizonnyal csak az ünnepre jött Ursolymába, ahogyan Izzás és családja is. Vagyis Pilátus egyből Herodeshez küldi, hisz Izzás ügyét pártus-belügynek gondolja. Továbbá miért lettek volna haragba egymással Heródes és Pilátus, ha nem azért, mert ellenségek voltak, mint pártus és római hadvezérek. Heródes nem fehér ruhát ad Izzásra, hanem fényeset, legalábbis az ógörög szöveg szerint, ahol is a "lamprán" szót találjuk. De az sem kizárt, hogy a farizeusok tényleg megtanították Iskaróti Júdást varázsolni és ő valami olyan kabbalista átkot tett Izzásra az Olajfák hegyén, amely miatt ő átmenetileg elveszítette az erejét. Ez lehetett az oka annak, hogy nem tudott csodát tenni Heródes előtt.
A Jubileumok könyvét elemezve megtudjuk, hogy a Meotisz, illetőleg Tanaisz volt a határ Jáfet és Sém területe között. Ettől északra (Szkítia) lett Jáfet területe. Hisz a Don egyik mellékfolyója volt Tanaisz, amelyről Tanaisz városa lett elnevezve:

,,És az írás szerint Shemnek a föld középső része jutott örökrészül, amelyet elfoglalhatott maga és gyermekei számára az örökkévalóság nemzedékein át, a Ráfa hegység középrészétől, a Tina-folyó vizeinek öblétől kezdődően és része ennek a folyónak a mentén folytatódik nyugat felé és addig nyújtózik, míg a folyó eléri a nagy mélység vizeit, amelyből ez a folyó tovább folyik és a Me'at tengerbe önti vizeit és a nagy tengerbe folyik. És minden, ami észak felé van, Jáfeté és minden, ami dél felé esik, az Shemhez tartozik." (Jubileumok könyve 8, 12)

A területek elosztását Noé írja le egy papírra, ami azt jelenti, hogy Noé tudott írni, továbbá azt, hogy pontos geográfiai ismeretei voltak egész Eurázsiáról. A Meat tenger Meotisz, a Tina-folyó pedig Tanais, a nagy tenger pedig a Fekete-tenger. Persze az őstörténetünk kutatása kérdéseket von maga után. Ha Nimród (Bél) Etiópiában uralkodott, akkor hogy lehetne azonos azzal a Ménróttal, aki a krónikás hagyományunk szerint Thana fia, aki pedig Jáfet leszármazottja. A Tanaisz és Tana nevek összefüggnek. Igaz, a Tóra a világ első királyának írja, ami azt jelenthetné számunkra, hogy Nimród (Bél) elfoglalta Jáfet földjét is (Szkítia). A krónikás hagyományunk szerint Perzsiába ment és a hunok, a magyarok és a perzsák a leszármazottai. Nem tudni, hogy Kézai Simon mester itt mekkora területet ért Perzsia alatt, de feltételezzük, hogy Mezopotámiát, vagyis a Bábiloni Birodalomról van szó. Így, ha Nimród Etiópiából kiindulva elfoglalta Mezopotámiát, akkor már csak a Nimród névvel kapcsolatos helyek neveit kell megkeresnünk. Rögtön a Nemrut Dağı (Nimród-hegy) Törökországban, majd a Qal'at Namrud (Nimród-erőd) és Nimrud városa Asszíriában. Vagyis nincs kizárva, hogy ő uralkodott volna a Kaukázustól északra is, egyesítve Noé birodalmát. És így ő volt Szűtész, akiről Szkítiát nevezték el. Majd ezután vonul Háik (Jáfet ükunokája) ellen, aki legyőzi őt, legalábbis Chorenei Mózes krónikája szerint. Nimród nemzetségtábláját is jegyzi, miszerint a dédunokája volt Árbel, akiről elnevezik Arbela városát, amely az Adiabene Királyság fővárosa volt. Vagyis az Adiabene Királyság Nimród királyunk hagyatékát őrizte. Szent Efrém edessai író szerint Izzás születésekor a pártus mágusoknak még meg volt Nimród könyve, Chorenei Mózes szerint pedig a pártus királynál volt a Ninivei Királyi Levéltár összes irata. Ninivét pedig a Tóra szerint Nimród építette. Vagyis itt egy ősi világkirály hagyatékát fedezhetjük fel Szkítiától Bábilonig. Mára Nimrud városának romjait az Iszlám Állam nevű terrorszervezet elpusztította, ám ők a nemzetközi cionista maffiának a megbízásából tették ezt, hisz a zsidók és a muszlimok vezetői összedolgoznak a profit érdekében.

atashgah_isfahan_zoroastrian_fire_temple.jpgPerzsa tűztemplom (Kr. u. 3. század)
(Isfahan, Irán)


,,Ha viszont külső, idegen megfelelőt kerestek - ezt bőven nyújtották Nimród különféle történeti funkciói; mint kiváló vadász, a vadászok prototípusa, azonosnak tekinthető a görög mítoszok Óriónjával,16 a mennyei és lázadó vadásszal (így tudja például a bizánci Húsvéti Krónika, a Chronicon Paschale). De az írásos rögzítésnél nyilván jóval korábbi képzettel van itt dolgunk. Ha babilóni származását, királyi mivoltát, a királyi hatalom első markáns képviselőjeként való fontosságát tekintjük döntőnek: akkor Ninive (Ninüa, Ninüs) névadó-alapító királyával, Ninusszal azonosítható. Lehet, hogy a görög mitikus, orientalizáló történeti hagyomány Ninus királya eredetileg nem Ninivéhez kötődött, hanem az asszír Ninurta (Nimród nevének feltételezett eredeti alakja) egyik lehetséges hellénizált formája, ámde az is biztos, hogy Ninivét (asszír neve: Ninua) a görögök Ninüs néven ismerték és Nimród ilyen kapcsolata ezt az etimológiát valószínűsíti. A görög-római történeti tudat pedig különösen Béróssos óta Ninust tekintette vagy Mezopotámia egyik első királyának, vagy az első világbirodalom urának, Semiramis királynő férjének, vagy fiának. Ez jól egybevágott a Nimródról szóló hagyománnyal. Nimród egyelőre lehet mint vadász: Órión - mint király: Ninus, de azonosítják Amrafellel, Ábrahám fő ellenségével is." (Hahn István - Nimród alakja a szír mondái hagyományban - 1984)

Chorenei Mózes szerint Nimród ükunokájának, Árbelnak a dédunokája Ninusz, akinek a fia Niniász. Vagyis Hahn István nem sokat téved, abban pedig, hogy Nimród Orion, abban teljesen igaza van.

,,Nimród perzsa nemzetiségű lett volna. A Clemens Romanusnak (I. Kelemen néven ismert Kr. u. 1. századi római püspöknek) tulajdonított pszeudoklementina gyűjteményhez tartozó Recognitiones perzsának vallja Babylon első urát ... Chronicon Paschale, amely szerint Sem törzséből született a Khusnak nevezett etióp, ő nemzette Nebróthot (Nimród) a daliát (gigas), aki Babilóniát alapította s akiről a perzsák azt állítják, hogy megistenült (apotheothenfa), az égi csillagok közé emelkedett és itt az Órión nevet nyerte Ez a Nebróth tanított elsőként a vadászásra és a különféle állatfajok táplálékul való felhasználására és ilymódon a perzsák első embere is lett. Nimród tehát a babiloni térség első királyából a perzsák urává lesz ... Jáfet fiai között ott találjuk Gómert (kimmerek), Mágogot, Madajt (médek), Jávánt (iónok) Tuvalt (Tibarene), Askenázt (eredetileg alighanem Uskuz=Skythai, szkiták) és más népeket, a perzsa nép azonban kimarad a felsorolásból. Feltehetően azért, mert a népek táblájában foglalt földrajzi hagyomány keletkezésekor még méd uralom alatt álltak. Ez a tény azonban feltűnő volt a perzsa nagyhatalom kialakulása óta (Kr. e. 558), amely időtől kezdve a Keletnek, benne a zsidó népnek, de az egész Mediterráneumnak is sorsában és életében meghatározó szerepe volt az egymást követő iráni nagyhatalmaknak: a perzsa Achaimenidáknak, a parthus Arsakidáknak, a pehlevi Sásanidáknak. Nimródnak perzsává tétele, a perzsák első királyaként való feltüntetése feloldhatta ezt a hiányt. Az asszociáció alapja is felismerhető. Nimród kiváló vadász, a perzsa királyok, már az Achaimenidák óta, szenvedélyes vadászoknak számítottak, paradeisos-aik, vadaskertjeik közismertek voltak. Ha pedig egyáltalán hatalmas király került szóba, ez a Kelet számára (főként ősi időkbe visszavetítve) leginkább perzsa királyt jelentett. Ennek további következménye az, hogy Nimródot, mint ősi hatalmas perzsa királyt, a perzsa monarchia paradigmatikus megszemélyesítőjét, a perzsákra jellemző vonásokkal is felruházták. Így lesz ő a tűzimádás kezdeményezője, a mágusok atyja és tudományuknak, a mágiának, az ezzel kapcsolatos csillagjóslásnak is első tudósa. Ez a Nimród-kép azonban már igen távol áll a Biblia első vadászától. Súlypontja a hatalom felől a misztikum, a mágia, a csillagjóslás, a titkos tudományok ismerete felé tolódott el. Ezen a szinten kapcsolódott azután Nimród alakja a perzsa vallási ideológia jellegzetes, a nyugati klasszikus világban egyedül ismeretes megalkotójához, Zarathustrához, a klasszikus világ Zóroasteréhez ... Khám nemzetségéből származott egy bizonyos Nebród is, aki gigászhoz hasonlóan Isten elleni gondolatokat forgatott elméjében s akit a görögök Zoroastresnek neveztek, ő a Vízözön után a királyságra tört és hatalmas mágus lévén, a mindenség sorsát meghatározó csillagzatot (ton hóroskopunta kosmon astera) mágikus technikájával arra késztette, hogy néki adja a királyságot. A Zarathustrával, Zoroastérral való azonosítás, amelyre a kutatás már régen felfigyelt, ettől fogva végig kíséri és színezi a korai középkor Nimród-képét. Egyszerre babiloni és perzsa, király és mágus, városalapító és csillagjós, a tűzimádásnak és a monarchiának kezdeményezője, vadász és varázsló. Ám mindezen megnyilvánulásaiban Isten elleni lázadó, aki kortársait is bűnre: csillagjóslásra, mágiára, ezzel együtt járó nemi kilengésekre, az igaz Isten igaz tanításának tagadására csábítja s aki mindezért meg is bűnhődik: villám sújtja agyon. Híveit, akik ezen mondák szerint már-már azonosultak a perzsa tűzimádókkal, ez sem riasztja el tanaitól. Azt hirdetik, hogy az Úr őt villám tüzében ragadta élve az égbe, istenné tette s a csillagok közé emelte. Ezen a ponton találkozhattak a több irányból érkező Nimród-interpretációk: földi életében király, mágus, csillagjós és tűzimádó, égbe emelkedett mivoltában pedig azonosulhatott akár az Orión csillagképpel ... A naphta-forrásokról, melyek perzsa földből feltörtek, antik történetírók is jól tudnak. A tűzimádás eredetét a perzsa hagyomány másképpen mondja el - két kődarab egymáshoz-csapódására vagy egy égből lehullott tűzre vezeti vissza, ám az is tény, hogy a három reprezentatív Sasanida-kori tűz-templom közül legalább az egyiket, az Adhür-Farnbagh nevezetűt valóban természetes naphta-forrás táplálta." (Hahn István - Nimród alakja a szír mondái hagyományban - 1984)

index_2.jpgYazd Atash Behram zoroasztrikus templom
(Yazd, Irán)

Ha Nimród ismerte a naftát, akkor bizonyosan ki is tudta termelni a földből és felhasználta azt, hisz a Kincsesbarlang szerint ő a földből feltörő, soha ki nem alvó tüzet talált és azt kezdte tisztelni.

,,Nimród tehát a szír legendárium szerint perzsa vallási rítusokat honosított meg (fehér ló kultusza, tűzimádás, tűztemplomok építése, mágia) ... Az etióp nyelvű, A. Dillmann által kiadott etióp-keresztény Ádám-apokrifon már azt is tudja, hogy Nimród egy, a felhőkben megjelent diadéma-alakú fény-jelenségnek másolatát készítette el s azt használta korona gyanánt ... Nimród, mint láttuk, a mágia és a perzsa mágusok atyja, így vált a mágus avagy káldeus tudománynak tekintett csillagjóslás kezdeményezőjévé is. Ámde az evangéliumi elbeszélés szerint éppen mágusok ismerték fel asztrális jóstehetségük révén Jézus júdeai királyságát, akkor pedig a csillagjóslás nem lehet egészében elvetendő." (Hahn István - Nimród alakja a szír mondái hagyományban - 1984)

,,A scythák Jáfet ivadékai, Nimród pedig, Khus fia volt, mégis - a Biblia ellenére - Nimródot inkább megteszik Jáfet fiának, de nem mondanak le róla. Mi ennek az oka? Ezt a rejtélyt nem az a hypothesis fejti meg, hogy Kézai és a vele egy nyomon járó krónikák azért választották volna ki éppen Nimródot a hun-magyarok ősapjául, mert a Biblia azt mondja róla, hogy ez hatalmas vadász volt. Mert hiszen ha ebben a tekintetben a Bibliát követték, nem elfogadták volna-e azt az állítását is, hogy Nimród Khus fia volt? Nem a Biblia volt tehát eme nemzetség-tábla szerzőjének szemei előtt, hanem egy másik forrás. A krónikaíró tudta, hogy a magyarok testvérei Persisben laknak s ebből a tényből továbbá azt következtette, hogy egyszersmind ez volt az összes magyarság bölcsője. Már most Isidoras munkájában azt olvasta, hogy Nimród (Nemroth vagy Nembrod) óriás a bábeli torony építése és a nyelvek összezavarodása után Persisbe költözött és ott alapított birodalmat. Ha tehát a bibliai szereplők közül éppen Nimród volt az, aki Persisben lakott és uralkodott, s ha a magyarok őshazája éppen Persis volt, nem maga, a mostani tudomásnak (tudni illik a krónikairóé) és az egyházi írók tanúskodásának ilyen összetalálkozása hirdeti-e ékesszólóan, hogy csakis a Persisben uralkodó Nimród lehetett az őse az ottani magyaroknak? Hogy pedig csakugyan ennek a két tudomásnak combinálása tétette meg az első krónikaíróval Nimródot a hunmagyar nép ősapjává, világosan kitűnik a bárom krónika szövegének egyezéséből Isidorussal." (Thury József - A magyaroknak szavarti-aszfali neve - 1897)

,,A Talmud is azt írja Jézusról, hogy az istentelen Nimród fiának fia volt ... A sumér nyelv ős szkyta nyelv, mert a legrégibb ékírásos szövegek Mezopotámiában szkyta nyelven íródtak. Ennek a nyelvnek egyik dialektusa volt az arami nyelv, Jézus anyanyelve. Ezen a nyelven küldte fohászát az Atyához, a szkyta magyarok élő Istenéhez ... Jézus annak a Nimródnak leszármazottja, akitől Hunor és Magyar szittya vitézek származnak ... Jézus születési helye csakis a galiliai Bethlehem tehetett, ahonnan szülei származnak, ahová rokoni kötelékek fűzték őket, ahol a szkyták laktak s akiknek áz ősatyja Nimród volt ... Khus nemzé Nimródot s Krisztus urunk a szkyta Nimród leszármazottja volt. De Nimródtól származott a két szittya vitéz is: Hunor és Magyar." (Chicago és Környéke, LXVII. évfolyam, 11. szám - 1972)

A Viilágosság című folyóirat Kun pátert gonosz embernek próbálja bemutatni, egyik cikkében mindenféle hamis vádakkal illetik, a többek között a bolsevik-zsidó fogságban lévő Kun pátert már megkínozták a zsidók. Szinte talmudi hazugságokat találnak ki, amelyeket részletezni felesleges, ám amikor Kun páter parancsára bolsevik cionista-kémeket végeztek ki, akkor a katonák így kiáltottak fel: Krisztus nevében!
A nyilaskereszteseket igyekeznek demonizálni. Viszont meg kell vizsgálni, hogy Kun páter a zsidó-keresztény oldalról indult, majd végül, igaz minorita-papként, de mégis a Római Katolikus Egyház dogmarendszerével ellentétes dolgokat mondott, főként a zsidókról, mint kiválasztott népről. Kun páter sosem tagadta meg Krisztust, csak felismerte, hogy az ő igazi evangéliuma a hungarizmusban kiteljesedő nemzeti-szocializmus. Ami a régi kánaáni népek államformája volt. Hisz tudjuk még a Tórából, hogy Abimélek, a filiszteusok királya megkéri Izsákot, hogy menjen el, mert már túl gazdag lett, gazdagabb mindenkinél a városban, pedig az ő városukban mindenki egyenlő, minden közös, senki sem halmoz fel úgy dolgokat, mint Izsák és senki sem akar uralkodni másokon. Vagyis Abimélek filiszteus király elüldözte az első zsidót, aki csak a szomszédos völgybe ment, aztán arra kezdett hivatkozni hogy az ott lévő kutak az apjáé voltak, mire a filiszteusok betömték ezeket a kutakat. De minden alkalommal Jákob szolgái ezen kutakat kiásták.
Vagyis mivel Izzás is a filiszteusok közül származott, ezért ő vissza akarta állítani azt a rendet, ami Abimélek idejében volt. Sámson történetéből pedig azt tudjuk, hogy a filiszteusok a gabonát hatalmas magtárakba tették, vagyis a város egy nagy termelőszövetkezet volt, saját élelmiszer-raktárral. Sámson ezt a (valószínűleg egész következő évre való) élelmiszer-készletet semmisítette meg csupán azért, mert győlölte a filiszteusokat, pedig a filiszteusok nem akartak neki semmi rosszat. Jáhve parancsolja Sámsonnak, hogy vegyen el egy filiszteus lányt feleségül, hogy aztán azokkal összeveszve elkezdhessen más filiszteusokat ölni. Azt mondja Sámson:

,,Azt mondta neki Sámson: Ettől a naptól kezdve nem érhet engem vád a filiszteusok részéről, ha rosszat teszek nektek. - Azzal elment, összefogdosott háromszáz rókát, egymáshoz kötözte farkukat, csóvákat kötözött közéjük, azokat tűzzel meggyújtotta, aztán elengedte őket, hogy fussanak szét mindenfelé. Azok legott belementek a filiszteusok vetésébe és felgyújtották, úgyhogy elégett a már összehordott gabona is, a még szárban álló is, sőt a szőlőket és az olajfakerteket is megemésztette a láng. Azt mondták erre a filiszteusok: Ki tette ezt? - Azt mondták nekik: Sámson, a tamnátai ember veje cselekedte, mert az elvette feleségét, s máshoz adta. - Felmentek erre a filiszteusok, s elégették az asszonyt is, az apját is." (Bírák könyve 15, 3)

Mivel ez a Tenach egyik története, ezért ugyanolyan logikát fedezhetünk fel benne, mint a Talmudban, hisz abban egy történetre ahány rabbi van, annyi féle verzió is van. Vagyis nem hisszük, hogy a filiszteusok bárkit is megégettek volna, ez csupán a történet megírójának lelkületét tükrözi. Ahogy Árpád magyarjai sem kalandoztak, hanem csak visszavették az elrabolt szkíta kincseket a nyugati népektől. Zsidó hamisítás, miszerint mi tömegesen öltük volna gyerekeket, ilyen pont hogy a Tenachban történik és a zsidók csinálják. Viszont az, hogy kivégzik azt az embert, aki zsidóhoz adta a lányát, továbbá a lányt is, azt mutatja, hogy szigorú fajvédelmi törvények voltak a filiszteusoknál. A Bírák könyvében nincs arról szó, hogy ezt Sámson kedvéért tették volna. Vagyis a filiszteus őstermelők nagy bajba jutottak Sámson miatt.
Ahogyan a pálosaink régen egyben papok és harcosok is voltak, úgy Kun páter megértette azt, hogy ki is valójában Izzás, így az ő munkáját folytatta. A terroristákat és a kémeket kiiktatta azért, hogy az Apostoli Magyar Királyságot megvédje. A Hungarista Birodalom létezhet az Apostoli Magyar Királysággal együtt, hisz ahogyan ma is van sok országban alkotmányos-monarchia, ahol van királyi család, nemesek, de mégis vannak képviselők és parlament, továbbá többpártrendszer és választások.


mti-foto-oe5wnlqzbwhrz1pva0mya3flznevzz09.jpgSzálasi Ferenc nemzetvezetői-esküje a Szent Korona előtt


Értelem szerűen mivel a Nyilaskeresztes Párt is sok nemzeti párt összefogásán alapult, ezért a többpártrendszer a Hungarista Birodalomban is létezett, szálasi pedig a Szent Korona előtt teszi le a nemzetvezetői esküjét, ezzel kijelentve, hogy hisz az Apostoli Magyar Királyság szakrális üdvtörténetében.
A Szabadság című folyóirat közöl egy részletet Kun páter egyik szentbeszédéből:

,,Krisztus igéi Szálasi célkitűzésében érvényesülnek. A hungarizmus tehát gz evangéliumból táplálkozik. Legyünk hűségesek az új kormányhoz és tegyük le rá az esküt. Dicsértessék a Jézus Krisztus! Kitartás! Éljen Szálasi!" (Szabadság, I. évfolyam, 200. szám - 1945)

Ha azt gondolnánk, hogy Szálasi bigott kálvinista zsidó-keresztény volt, akkor tévednénk. Szálasi nem ellenezte a turáni gondolatot, hanem azt továbbfejlesztette. Így közvetlenül hozzá és a nyilaskeresztes pártvezetéshez köthető a gondváni gondolat.
Az eredeti kereszténységről és így a mandeusokról szól ez a szócikk:

,,Mandeusok, vallásfelekezet alsó Babiloniában (Vaszit és Bazra területén) és a szomszédos perzsa Kuzisztánban. Jelenleg mintegy 1500 lélek. Helytelenül János-keresztényeknek is nevezik. Ők magukat a más vallásuakkal, kivált a mohammedánusokkal szemben szubbá-nak (keresztelők) nevezik, hogy őket a koránban (Szúra 5, 73) említett szabiusoknak (innen az egész szabiizmus) tartsák. Egyik szent könyvük nazarónusoknak mondja őket. A mandeusok az arab nyelvet használják, de régi vallási irataik egy sajátságos, a szír nyelvhez legközelebb álló dialektusban vannak írva. Vallásuk a gnosztikus dualizmuson alapszik. Erkölcsi tanításaik a tíz parancsolatban gyökereznek." (Révai Nagy Lexikona - 1911)

A szócikk írója nem tudja, hogy a Mózes-féle Tízparancsolat eredetije a Turáni Hétparancsolat, amely alapján a kánaáni népek éltek. Mindez pedig a zoroasztrizmusból eredhet, ahol a Hét Tüzet, vagy a Hét Halhatatlant tisztelték heftalita (fehér hun) testvéreink. Vagyis a mandeizmus a mazdaizmus és a zoroasztrizmus egyik változata, amelyben a rituális fürdő kiemelt jelentőséggel bír. Egy másik lexikon gnosztikus-felekezetnek hívja őket:

,,Mandeusok, gnosztikus vallásfelekezet Dél-Babilóniában és Irán Khuzisztán tartományában." (Uj Idők Lexikona - 1936)

A Magyar-Zsidó Szemle igyekszik úgy bemutatni a mandeusokat, mint valami zsidókat, miközben valójában semmi közös nincs bennük azon kívül, hogy a Tóra a mandeus szent könyveket dolgozza fel, elzsidósítva és az eredeti szöveget meghamisítva. Továbbá ezen ősi tudás Egyiptomból és Bábilonból származott.

,,A mandeusok a legsúlyosabb bűnöknek tartják a hamis esküt, a rablást, a lopást, a gyilkosságot, a házasságtörést, az uzsorát." (Dr. Blau Lajos - A házasság történetéhez - 1930)

A zsidóknak Mózes adja parancsba az uzsorázást, ellenben a mandeusok ennek pont ellentétei, krisztusi tisztasággal.

,,Tatianus az általa megszerkesztett evangélium-harmónia (Diatessaron) időtanát ennek alapján állítja össze. Hermas Pastor-a idézi a 4. evangéliumot. A Muratori-féle töredék, Irenaeus (Szent János közvetett tanítványa), Tertullián, Ciprián, Alexandriai Kelemen és Origenes (mind a Kr. u. 2. század tanúi) határozottan Szent János apostolt mondják a 4. evangélium szerzőjének s ebben egyetértenek velük a Kr. u. 2. század (gnosztikus) eretnekei is." (Bangha Béla S. J. - Katolikus Lexikon - 1931)

,,Lohmeyer az Apokalipszishoz írt magyarázatában azt állítja, hogy valamilyen nem hivatalos zsidó gnózis visszanyúlik már a Babiloni Fogság korába és útját készítette annak, hogy a kereszténység a görög meg a keleti gnózissal összeolvadjon. Ez a nem hivatalos zsidó gnózis János Apokalipszisában jutott teljes kifejlődésre. Lohmeyer szerint Jánosnál majdnem ugyanazt a vallási légkört találjuk, mint a mandeusoknál és a manicheusoknál. Azonban éppen a mandeus és a manicheus gnózisnak főgondolata az, hogy a lélek a testben mint börtönében van egy gyászos bukás következtében, teljesen hiányzik az Apokalipszisban, a negyedik evangéliumban és általában mind az Ó, mind az Újszövetség szent irataiban. Arról ne is beszéljünk, hogy annak a bizonyos nem hivatalos zsidó gnózisának a történelmi forrásokban semmi nyoma sincsen. Az egész megegyezés Szent János iratai és a mandeusok rendszere között csak néhány igen általános vallási fogalomra, jobban mondva műszóra szorítkozik: világosság-sötétség, élet, igazság-hazugság, égi küldött, üdvösség és hasonlók. De még ezek a kifejezések is lényegesen mást jelentenek Szent Jánosnál és mást a mandeusoknál. Szent Jánosnál nyoma sincsen annak, hogy a világosság azonos az emberi lélekkel, a sötétség pedig az anyaggal. Nála nyoma sincsen annak, hogy a lelkek valamilyen bukás következtében jutottak az anyagba és a megváltás abban áll, hogy valamely isteni küldött a lelkeket az anyagból kiszabadítja, jobban mondva: megtanítja az embereket arra, hogyan szabadulhatnak ki önerejükkel az anyagból és így a lelkek végleges megváltása az egész világrendnek is a végét hozza meg. Szent Jánosnál a kozmosz nem az Ősember, hanem az Istentől elfordult bűnös világ és a Megváltó nem azonos a megváltoltakkal. Nála és általában a kereszténységben már az őskereszténységben is, a Megváltó az Istennek egyszülött Fia, aki történelmi időben valóságos emberré lett és halálával megváltotta az emberiséget, míg a mandaizmus isteni küldöttei pusztán mitológiai nevek. A mandaizmusban szó sincsen az isteni küldöttnek vagy küldötteknek sem megtestesüléséről, sem megváltó haláláról. A természetfölötti újjászületés és a természetfölötti élet, a kegyelem tana és általában Szent Jánosnak jellegzetes keresztény tanai ismeretlenek a mandaizmusban. Az Apokalipszis nem érezte meg a pogány misztériumok hatását, de azt sem mondhatjuk, hogy ezekkel akár rejtett polémiát is folytatna. Az Apokalipszisban a kereszténység ellenségei az istenellenes hatalmak, melyeknek típusait a szent szerző a Krisztust üldöző zsidóságban és főleg a keresztényüldöző Római Birodalomban látja." (Pataky Arnold rektor székfoglaló beszéde, Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem - 1936)

Ezek szerint a buddhizmus a gnoszticizmusból ered, hisz Sziddhárta isteni küldöttként (Buddha) visszatért a Nirvánából, hogy elmondja, ki lehet szabadulni az anyagi testből, el lehet jutni a Nirvana-állapotába. Mivel nincs zsidó-gnózis, illetve ha van, az a Kabbalában, amely pedig az Egyiptomi mágusoktól ered, ezért kizárhatjuk a zsidó-kereszténység és Szent János apostol kapcsolatának elméletét. Továbbá mi, keresztények, hisszük és valljuk, hogy a Jelenések könyve magának Izzásnak a kinyilatkoztatása, ezért nem is keresünk benne semmilyen feltételezett zsidó-gnózist.

,,A Kr. u. 2. század apologétai: Szent Jusztinus, Tatianus, Athenagoras, Antiochiai Szent Theophilus többször beszélnek Mithra misztériumairól, az eleusisi misztériumokról, a Kabirok (Helena, Castor és Pollux) misztériumairól, Aphrodite, vagy a Mater deum misztériumairól, de mindig csak a legmélyebb megvetés hangján. Jusztinus a Mithra misztériumaiban szereplő kenyeret és vizet egyenesen a keresztény eucharisztia démoni utánzásának tartja. Azt is mondja, hogy Mithra tisztelői azért végzik a felavatásokat barlangban, mert Jézus barlangban született." (Pataky Arnold rektor székfoglaló beszéde, Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem - 1936)

A cionista messiás alakja sok teológus szerint a Bábiloni Fogság idején kerül bele a zsidó vallásba, ugyanis a bábiloniak várták a szabadítót. Így mikor Dániel könyvét olvassuk, akkor az abban lévő jövendölés messiás-alakja ugyan Izzásra vonatkozik, de az Nimród kinyilatkoztatásából származik, amely könyv a Kincsesbarlang szerint a pártus király tulajdonában volt még Izzás születésekor. A Bábiloni Fogság idején pedig minden bizonnyal a bábiloni királynál és mágusainál volt, hisz a Bábiloni Birodalom jogutódja a Pártus Birodalom volt.

,,Egyébként az Emberfia elnevezés már Dániel könyvében, majd a Kr. e. 2. századbeli apokrif etióps Hénok-könyvben is messiási értelemmel bír. Jézus kortársai tehát tudhatták, hogy az Emberfia név a Messiást jelenti." (Pataky Arnold rektor székfoglaló beszéde, Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem - 1936)

Énok könyvének pedig semmi köze sincs a zsidókhoz, hisz az az Özönvíz-előtti nagy máguskirály, Énok kinyilatkozatása. Igaz, Mózes említi ezt, de mindez csak azt erősíti meg, hogy Egyiptomban a fáraó mágusai tanították neki, vagy a kusiták földjén olvasta ezt, hisz a midiánita főpapnak (Reúél/Jetro) bizonyosan megvolt minden ősi szent irat.
A turanistáink Atila-ünnepet akartak szervezni, ahol egy kórus Zarathustra himnuszait énekelte volna:

,,Az első országos Attila-ünnep Szentesen - Évtizedes készülődések után végre valósággá lett az a gondolat, hogy nagyszabású ünnepségek keretében ülje meg az egész magyarság hatalmas ősi királyának, Attila hun fejedelemnek emlékét. Az első ilyen emlékünnepségei október elsején Szentesen rendezik meg, ahol tudvalevőleg a hun király székhelye állt nagy gazdagságban, uralkodásának egész időtartama alatt. A szentesi Országos Népvándorlási Múzeum tudós igazgatója, Csallány Gábor tíz ősi temetőből tárta fel a székváros megmaradt kincse-gazdagságát és összegyűjtötte a sírleletekből a világ egyetlen hun-korhatározó lelet-gyűjteményét. A múzeum és Csallány Gábor múzeumigazgatói működése elérkezett a 30 esztendős jubileumhoz és ez a jubileum méltó keretet szolgál az első magyar Attila-ünnephez, sőt kiinduló pontja volt annak az elhatározásnak, hogy Attila egykori székvárosának maradványai fölött ünnepelje meg először az utókor az ősi fejedelem emlékét. Az öt napig tartó ünnep pedig páratlanul fényes és nagyvonalú lesz. Október elsején, az első napon tartják meg a tulajdonképeni Attila-emlékezet ünnepét, melyet gróf Bethlen István miniszterelnök, gróf Klebelsberg Kunó, Búd János, Mayer János és Scitovszky Béla miniszterek, a magyar főhercegek és más társadalmi és közéleti előkelőségek jelenlétében nyitnak meg ... Este pedig nagy estély lesz a színházban, ahol előadást tart: Hóman Bálint, a Nemzeti Múzeum főigazgatója, Felvinci Takács Zoltán, a Keletázsiai Múzeum igazgatója, Zajti Ferenc őstörténész, Radnay Oszkár író, Kály Mária zongoraművésznő, Felvinci Takács Alice és Sonkoly István hegedűművészek, Ákom Lajos orgonaművész, Kőszegi Teréz operaénekesnő és egy 60 tagú férfikórus, amely Zarathustra szittya mágus ősi zsoltárait fogja elénekelni. A második napon gazdanap lesz és ezt kiegészíti a szentesi Kultúregylet rendezésében tovább folytatódó Attila-ünnep. Ezen részt vész a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége és az esti színházi ünnepség után Tormay Cecile és Szederkényi Anna nagyasszonyok mondanak emlékeztetőt az ősi fejedelemről, zenekari hangverseny és előadás keretében. A harmadik napon az összes alföldi levente-alakulatok sport és harcászati versenye következik és ezt Horthy Miklós kormányzó is megtekinti nagyszámú kíséretével együtt." (Kis Ujság, XL. évfolyam, 176. szám - 1927)

Sajnos nem tudni, hogy 1927-ben megrendezték-e ezen eseményt, ám 3 évvel később is hasonlót terveztek:

,,Attila-ünnep Szentesen - A Magyarországi Turán Szövetség Pusztaszeri Törzse, a Szegedi Túrán Tábor, továbbá a Szentesi Kulturegylet és Szentes városa együttes elhatározással abban állapodott meg, hogy május 25-én Szentesen, a szentesi főispán, alsó-takácsi Farkas Béla dr. támogatásával a hősök emlékünnepének ugyanakkor leendő megülésével egyidőben Atlila-emlékünnepet rendez. Az ünnepségnek az ad különösebb fontosságot, hogy négy év múlva lesz Attila trónralépésének 1500. évfordulója, amely alkalomra országos, sőt világraszóló ünnepet terveznek, amely találkozóhelye lenne a föld összes turáni népei képviselőinek ... A rendező egyesületek és Szentes városa ez elhatározásával bizik abban, hogy a magyarság ünnepére fajtestvéri megértéssel sereglenek oda, ahol hun apáink emlékének és a Nagyurnak újabb áldozati tüzet fognak szítani." (Magyarság, XI. évfolyam, 35. szám - 1930)

Ezen esemény megrendezéséről sem tudunk többet, ám nekünk ezen irat elég ahhoz, hogy ugyanezen Atila-ünnepet egyházi ünneppé nyilvánítsuk, Atila hun királyt pedig az ősmagyar szentek közé avassuk. Napjainkban a Kurultáj és az Ősök Napja azon rendezvénysorozat, amelyre minden turáni nép képviselői elérkeznek, hogy Atila és más turáni királyok emléke előtt tisztelegjenek. Sajnos a cionisták ügynökei ezen rendezvényeken is jelen vannak, mint szervezők, ezzel akadályozva a nemzetünk faji alapon való újraszervezését.

,,Szentes fel akarja építeni az Attila Pantheont ... Szentes egyre jobban az élre tört és most - elsőbbségének tudatában - elhatározta, hogy megalakítja az Országos Attila Szövetséget Szentes székhellyel még 1935-ben, Attila trónralépésének 1500 éves jubileuma alkalmából ... Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter annakidején programjába vette a szentesi Attila Pantheon felállítását ... Az Attila Pantheont Budapest is akarja, idegenforgalmi szempontoktól vezéreltetve az újjáépítendő Tabánban akarják felállítani Attila emlékművét." (Magyarország XLII. évfolyam, 26. szám - 1935)

És ha tudjuk, hogy a Kaukázus északi részén élt és tanított Mani püspök egészen haláláig, akkor mind Atila, mind Buda, mind pedig Álmos vallásának része volt a manicheizmus. És hogy a Vatha-féle forradalom idején miért harcoltunk együtt a bogumilokkal, azt megérthetjük a következő írásból:

,,Itt, a Balkánon egy Bogumil nevű bolgár pap lett a manicheizmus főapostola a Kr. u. 10. században. Az ő irányítása alatt ez a mozgalom kimondottan osztályharccá lett: küzdelem az úri osztályok ellen, eltörölni a társadalmi különbségeket, ellene fordulni az állam eszméinek, szellemileg kiművelni a népet, behozni az egymásért való kölcsönös felelősség elvét, körülbelül ezekké a tantételekké formálta át az Isten barátja (a Bogumil szónak ez a jelentése) Manes oktatását. Titokban, hegyek tetején gyülekeztek ezek a bogumil-bolgárok s a Fogarasi-havasokban vagy húsz évvel ezelőtt magam is találtam irdatlan nagy köveket, rajtuk bogumil titkos jelekkel. A bolgárok szellemi világuralma - A bizánci császárral szövetkezet bolgár cárok természetesen keményen üldözték ezt a veszedelmes tanítást, úgyhogy a manicheus vallású bolgárok tömegestől szöktek át Boszniába és Szerbiába. Itt olyan hatalomra kaptak, hogy a Nemanja szerb fejedelmek a magyar királyok segítségét kérték a bogumil alattvalók ellen. A magyar királyok erre kereszteshadjáratot hirdettek ellenük. A manicheus bolgárok továbbvonultak az üldöztetés elől Dalmáciába és Horvátországba, ahol görögös szóval katharoi (megtisztultak) néven szerepelnek s ezt a szót a nép szája patarénusra ferdítette. Most már államegyházzá lettek és Ordo de Bulgaria néven ismerik őket." (Népszava, LXII. évfolyam, 97. szám - 1934)

screenshot_2019-12-02_book_of_boril_wikipedia_1.pngBoril könyve (Boril Synodic)
bogumil szent irat (Kr. u. 13. század)

Vagyis jól látszik a manicheizmus, illetőleg az eredeti gnosztikus pártus-kereszténység (magyar-kereszténység) szembenállása a zsidó-keresztény római-katolikus vallással. Sajnos az Árpád-házi magyar királyok Vajk és Géza árulása után rómabérencek és ezáltal zsidóbérencek lettek, így az ősi manicheus (bogumil) vallást üldözték. Így nekünk, a Pártus Apostoli Egyház és az Örmény Apostoli Egyház alapjaira építve a Magyar Katolikus Egyházat egy rómától független gnosztikus őskeresztény egyházzá kell alakítanunk, vagyis vissza kell térnünk Mani püspök hitére, amely Scythianus Magustól ered.
A Kr. u. 11. századtól kezdve a zsidó-keresztény papok sokat dolgoztak azon, hogy az ősvallás követőit megöljék, irataikat és tudásukat pedig megsemmisítsék. Igaz, a Pálos Rend számos dolgot megőrzött és átmentett ezen időszak alatt, ám a török, majd a Habsburg-zsidó által vezényelt labanc-hordák terrorja idején az ősvallásunkról szóló könyvek elvesztek, így voltak évszázadok, amikor a papokon és néhány művelt nemesen kívül senki se tudott a gnoszticizmusról, illetőleg a manicheizmusról. Aztán a 19. században a nemzetközi kutatások meghozták az eredményt, a magyar kutatók feltérképezték a manicheizmust, a bogumil-vallást és egyéb irányzatokat, majd a 19. század közepére egész könyveket írtak ezen témában magyar nyelven. Hogy mégis ma ezen ismeretek sokak számára ismeretlenek, annak az az oka, hogy Berlin elestével, 1945 május 8.-án új időszámítás kezdődött, miszerint a Jelenések könyvében Izzás által megjövendölt szekta, a Sátán Zsinagógája vette át a világ felett a hatalmat. Ezen új, cionista, zsidó-kapitalista és zsidó-liberális világrendben a magyarok múltjának eltörlése, meghamisítása és a magyar emberek félretájékoztatása nagy erőkkel zajlik. Ezen munkát a zsidó-sajtó és a zsidó-média végzi. Így bár két évszázaddal ezelőtt neves magyar tudósok már a végére jártak az ősvallásunkkal és őstörténetünkkel kapcsolatos dolgoknak, de napjainkban a magyar lakosság nagy része ezen dolgokról mit sem tud.

,,Új indogermán nyelvek kerültek elő (az úgy nevezett tokhárI, illetve szogd), alig vagy csak kevéssé ismert nyelvek becses emlékekkel gazdagodtak türk, ujgur, kínai, tibeti, szanszkrit s a többi nyelveken elveszettnek hitt vagy nem is sejtett munkák, töredékek kerültek napvilágra, amelyeknek nyelvi, filológiai értéke csak a kisebbik, történi, főleg vallástörténeti jelentősége mellett. Így például a manicheizmus, melyet eleddig csak arab és nyugati feljegyzések és polemikus iratok torzításain keresztül ismertünk, igazi valóságában csak most kezd kidomborodni előttünk. A nesztoriánizmusnak, mely elterjedettségének tetőfokát Közép és Keletázsiában a mongol-korban: a Kr. u. 13-14. században érte el, még ezen a területen való megléte is heves viták tárgya volt a si-ngan-fu-i nesztoriánus emlék felfedezése óta (Kr. u. 17. század), amelyet hamisítványnak akartak bélyegezni. P. Pelliot a közép és keletázsiai kereszténységre, főleg a nesztoriánizmusra vonatkozó új anyagát legalább két kötetre becsüli. Az ujgur buddhizmus, mely azelőtt jóformán csak üres fogalom volt, fordításaival, intézményeinek megismerésével új tartalmat nyert. Ujgur fordító buddhista barátok egészen a mongol korig nagy keresettségnek örvendtek. Ezekkel a közép-ázsiai kutatásokkal párhuzamosan (sőt valamivel előbb) Kelet-Ázsiában, Kínától északra és észak-nyugatra három nyelvre lettek figyelmesek. Ezek a kitaj, a dsürcsi és a tangut. Mind a három nép körülbelül a Kr. u. 5-6. században tűnt fel először s közvetlenül a mongolok megjelenése előtt jutott el hatalma tetőpontjára." (Ligeti Lajos - A kitaj nép és nyelv - 1927)

,,Dicsőitették és magasztalták az élő lélekkel az Igazság Atyját és a Bölcseség Anyját ... E hymnus nászének a gnosztikus rendszerekben igen nagy szerepet játszó Sophia és Krisztus tiszteletére. Valószínűleg Valentinus iskolájából került ki. Az ének hősnője, a Sophia néha azonos a Métérrel, a gnosztikus anyaistennővel, néha ennek leánya, hol a legfőbb istennő, hol pedig bukott szellem, ki beleszeretett a főistenbe (Bythos) és ez okozta romlását: az anyagba sülyedt. Hymnusunk különbséget tesz a Métér és a Sophia között, mert az utóbbit az előbbi leányának mondja. A Métér végeredményben nem egyéb, mint a babylon vallásból ismeretes anyaistennő, Istar. E hymnusban a Sophia vőlegénye Krisztus." (Dr. Pataky Arnold - Tamás cselekedeteinek hymnusai - 1914)

És ha belegondolunk, hogy a Buda név a bölcsességgel azonos, akkor ennek gnosztikus megfelelője a görög "sophia" szó. És hát a manicheus bolgároknak, vagyis a bogumiloknak a hagyatéka Bulgária fővárosa, Sophia. És hát ha tudjuk, hogy a manicheizmus a gnosztikus-kereszténység és a buddhizmus ötvözete a zoroasztrizmussal és a mazdaizmussal, továbbá képi ábrázolása az ősi Napisten-kultuszra is épül, akkor felismerjük, hogy az onogur-bolgárok (onogur-hunok) fővárosa Sophia, gnosztikus fogalom, az Atila-hunok fővárosa pedig Buda, amely buddhista fogalom. De a mivel a manicheizmus e két vallást összeköti, így kijelenthetjük, hogy mindkét nemzet fővárosának neve a hunok hagyatéka. Továbbá a mai napig léteznek Bogomil, Bogomiltsi illetve Bogomilovo nevű települések Bulgáriában, Bogomila település pedig Macedóniában.

,,Mani - a manicheus vallás megalapítója, festőművész, Babylonban, Kr. u. 215-216 körül. Tanaival, melyek a zoroasztrianizmus, a keresztyénség és a buddhizmus keverékéből állanak, állítólag Kr. u. 242-ben lépett fel először. Mint hittérítő Indiában, Kínában és keleti Iránban is utazott. A Kr. u. 272-76 közti évek valamelyikében (Kr. u. 273) vértanúhalált halt. Eredményesen művelte Mani a festészetet is. A perzsák ma is úgy emlegetik, mint a legnagyobb festőt. Megszokott elnevezése Mani a festő, vagy Csinből (keleti Turkesztánból) való festő." (Művészeti Lexikon - 1935)

Ám a legfőbb bizonyíték arra, hogy a szkíták az első keresztények közé tartoztak, az a Szent András vértanúhalála Szkítiában című apokrif irat. A zsidó-keresztény egyházak elvárnák tőlünk, hogy elhiggyük Saul rabbi (Pál apostol) történeteit (Apostolok cselekedetei), amely könyv tele van mitológiai elemmel, ellenben a teológusok azt írják az apokrifokról, hogy azok azért hamisak, mert mitológiai elemek (isteni csodák) vannak bennük. Így a kanonizált iratok nem különbek, mint az apokrif iratok. András apostol mártírhalálának története, miszerint Szkítiába utazik, ahol sokakat (köztük nemeseket is) megtérít.

,,És miután ezen ügyet megbeszélték a közgyűlésen, bizonyos magas rangú nemes és becsületes embereket küldtek Andráshoz. Azok pedig odamentek hozzá örömteljesen ... Ó szent atya, mi nem hagyunk itt téged és mi kérünk téged, hogy helyezz minket tanítványaid közé. - És András megáldotta őket és haza küldte őket békével, továbbá parancsolta nekik, hogy higgyenek a mi Úr Jézus Krisztusunkban. És azok ott hagyták őt Isten dicsőítve, és ők elmentek az összes városba hirdetni az Isten dicsőségét." (Szent András vértanúhalála Szkítiában 4)

Vagyis a Római Katolikus Egyháznak igen kellemetlen az, hogy Szent András apostol miután a pártusokat megtéríti Szent Bertalan apostollal, majd ott egyházat szervez, azután elmegy Szkítiába, ahol magas rangú emberek lesznek a tanítványai, akiket aztán elküld missziós útra szerte Szkítiában. Ezen kereszténnyé lett szkíta nemesek az irat szerint minden környező városba elmentek hirdetni az evangéliumot. Az irat ugyan nem említ olyan egyház alapítást, mint a pártusoknál, de mégis nagy számú megtértről tanúskodik. Vagyis a pártus-kereszténységgel, az örmény-kereszténységgel, a kopt-kereszténységgel és a görög-kereszténységgel egy időben (az apostolok korában) keletkezett a szkíta-kereszténység is. Ellenben rómában ebben az időben üldözték a keresztényeket és majd csak 3 évszázad múlva adja ki Nagy Konstantin császár a türelmi rendeletét.

apostel_andreas_-r_apostel_andreas.jpgSzent András apostol vértanúhalála


Szent András apostolt végül egy csoport gonosz ember keresztre feszíti, illetve halálra kövezi. Ezen irat nem említi az X-alakú Andráskeresztet. Ahogy a Szent András és Szent Bertalan cselekedetei a pártusok között című apokrifban is olvashatjuk, az apostolt azzal vádolják, hogy ő egy mágus:

,,És András hirdette a szent evangélium történetét minden városban és országban, de a gonosz hitetlenek tanácsot hívtak össze ellene és mondták: Ha ez az ember a mi városunkban tartózkodik és félrevezet bennünket mágiával, majd ellenünk fog dolgozni, hogy elválassza a feleségeket a férjektől." (Szent András vértanúhalála Szkítiában 7)

A történet vége igazán szép, miszerint Szent András apostol tanítványai leveszik testét a keresztről és egy sírba teszik.

,,És visszaadta lelkét Teremtőjének, majd ezek után bizonyos hívő emberek levették őt és letették testét egy sírba." (Szent András vértanúhalála Szkítiában 8)

Vagyis Szent András apostolnak sírja van Szkítiában, amely tanítványainak és az első keresztény szkítáknak kultikus helye lehetett. Az irat 1. fejezete Askatya (Szkítia) országot jelöli meg, ezen belül pedig Argyanos (Garanius) és Sukes (Axis) városokat. Ezen városok egyikében volt Szent András sírja. Az apokrif szerint a gonosz emberek meztelenül húzták végig Szent Andrást a város főutcáján. Érdekes, hogy a kivégzéséről készült festményeken ruha nélkül, egy darab ágyékkötőben ábrázolták, amely megerősít bennünket abban, hogy ezen apokrif az alapja a dogmatikus Szent András-legendának.
Érdekes, hogy Szent Andrást Szkítiában is azzal vádolják, mint Pártiában, miszerint elválasztja a férjektől az asszonyokat, szétszakítja a családokat. Ez nem alaptalan, hisz Szent András az mártíriumja elején azt hirdeti a szkítáknak, hogy hagyják el családtagjaikat és vagyonukat, majd kövessék Izzás tanításait. Vagyis akárcsak a buddhizmus a Távol-Keleten, úgy a kereszténység is szerte Eurázsiában sok konfliktust okozott. A kereszténység egy olyan új misztikus irányzat volt, amely a nemesi családok tagjai között is terjedt. Így a palermoi Szent Ágota vértanúhalála is erre utal, miszerint az előkelő származású Ágota megismeri a keresztény tanokat, majd nem hajlandó többet a római isteneket imádni. Ám ezen iratban sincs arról szó, hogy ő a zsidó-keresztény iratokat ismerte volna meg. Elképzelhető, hogy Szent Ágota és sokan mások az eredeti gnosztikus-kereszténységet ismerték meg.

,,Fülöp apostol - Jézus tanítványainak egyike, a bibliában levő névjegyzékben az apostoloknak az ötödike, beth-sajdai születésű, a hagyomány szerint Frigiában és Scithiában, főként pedig Kis-Ázsiában hirdette az evangéliumot és Hierapolisban halt meg. A katolikus egyház május 1.-én ünnepli Fülöp és az ifjabb Jakab nevenapját, a görögkeleti egyház november 14.-én. A gnosztikus szektáknak volt egy állítólagos Fülöp evangéliumuk s Fülöp cselekedetei címen egy apokrif irat is volt forgalomban." (Révai Nagy Lexikona - 1911)

Vagyis további két apokrif iratot ismerhetünk, amelyek Fülöp apostolhoz köthetőek, aki pedig a szkíták egyik térítője volt.

,,A gnoszticizmusra hatással voltak nevezetesen Egyiptom, India, Perzsia misztériumai ... Az első kötet végén a manicheusokról van szó, kiket pedig nem is szokás a gnosztikusokhoz számítani.A második kötet a bizánci birodalom gnosztikus mozgalmainak bemutatásával kezdődik. Itt lesz szó az arabokról, a kabbaláról, a zsidók gnózisáról is. Valószínű ekként, hogy az apokaliptikus irodalom is itt lel majd kellő méltatást. Terjedelmes fejezet foglalkozik majd a középkori manicheizmussal. Különös fontosságot nyernek a renaissance gnosztikus tanai, mellyel Goirdano Bruno, Spinoza jutnak kapcsolatba, valamint a német misztikusok és a gnosztikus jellegű titkos társulatok, mint a szabadkőműveseké, a martinistáké, az illuminatusoké ... Schmidt ideáljainak, az őskeresztyénséghez visszatérő Tolsztojnak és a keresztyén megváltótól minden áron szabadulni igyekvő Nietzsché- nek, semmi köze a gnózishoz. Ismeretelmélet nélkül szűkölködnek mindaketten." (A Magyar Filozófiai Társaság Közleményei 7. - 1903)

Fontos különválasztanunk a zsidó kabbalizmust a gnózistól. Igaz, mindkettő egyfajta tudás, de ameddig a zsidók kabbalizmusa a démonokkal való kapcsolatra és egy gonosz szellemhez való imádságra épül, addig a gnózis egy magasabb rendű tudás, a bennünk rejlő isteni fény magyarázata. Továbbá a Kabbalah is a gnoszticizmusból ered, hisz a gnózis minden bizonnyal Thoth egyiptomi mágustól ered, aki minden bizonnyal Nimród előtt élt. De Thoth kortársa lehet a Szkítiából nyugatra érkező Odin nevű mágus is. Chorenei Mózes szerint Thoth azonos volt a Tórában szereplő Énossak, vagyis Sét fiával, Ádám unokájával. Így a zsidó tanításoknál az egyiptomi mágusok tudása sokkal ősibb, ám a kabbalizmus és a talmudizmus része a gnoszticizmusnak, hisz Jaldabaoth, vagyis Jáhve, mint gonosz entitás, szerepel benne. A régi egyiptomi Thoth (Thath, Tat) papokról, vagyis a tatosokról (mágusok) ír egy szócikk:

,,Egyiptom ... A papok jóslással és gyógyítással is foglalkoztak, amuletteket árultak, álmokat magyaráztak, kifejlesztették a csillagjóslás tudományát s ők írták a szentkönyveket is." (Tolnai Új Világlexikona - 1926)

sophia2010best.jpgSophia, a bölcsesség és a tudás eonja (angyala)

,,A gnosztikusok tanait részben irataikból, illetve ezek töredékeiből, részben a haeresiologusok feljegyzéseiből ismerhetjük meg ... Hét Főszellem van, neveik Irenaeus és Origenes szerint: Jaldabaoth (Saturnus), Jao (Jupiter), Sabaoth (Mars), Adonaios (Nap), Astaphaios (Venus), Ailoaios (Merkur) és Oroios (Hold). A mandaeus rendszerben a Hétnek atyja a Leviathan, néha azonban a Leviathan a világ lelke. A hét főaeon mellett szerepel az istennő ... Sopia, Spiritus Sanctus, Barbelo, Helena, Prouneikos és más nevek alatt ... A Hét Szellemnek anyja, néha szűz főistennő, mint az archontikusoknál és a sethianusoknál, néha azonban mint bukott szellem tűnik fel, ki beleszeretett a Fölénybe és az anyagba merült. Felemelkedése után a Héttel együtt az ogdoast alkotja. Bardesanes és Valentinus megkülönböztetik az Anyaistennőt a bukott Sophiától." (Dr. Pataky Arnold - A gnosztikus újszövetségi apokrif iratok theologiája - 1930)

Itt Éva (Ea) ősanyánk alakja fedezhető fel, mint aki elbukott, mert nem engedelmeskedett Jáhvénak (Jaldabaoth). Ám ezen értelmezés talmudista logikára vall, ugyanis Éva a történet szerint pont, hogy felemelte az emberiséget azzal, hogy evett a Tudás Fájának gyümölcséből. Így ő a magyarok, vagyis a tudás népének ősanyja, a Boldogasszony első megtestesülése. A Hét Szellem pedig zoroasztrikus elem, amely vallás köztudottan a heftaliták (fehér hunok) ősvallásának egy reformált változata. A Leviathan pedig a Tenachban egy gonosz sárkány, egy szörnyeteg, ám ez ismét csak talmudista-logika, ugyanis ezen szócikk szerint a gnoszticizmusban Leviathan a Szent Lélek, amely magyar nyelven értelmezhető. Ugyanis a "lev" szó a magyar "levés/létezés" szótöve, ahogyan a lételemünknek, a "levegő"-nek is. Ám a "létezés" németül "leben", hollandul "leven", angolul "live". És a "lev/leb" hangalak-változást észrevehetjük a "levegő/lebegő" szavainkban, amely ugyanazt jelöli. Hisz a Tóra-beli teremtés is azzal kezdődik, hogy: Az Isten lelke lebegett a vizek felett. A "levitáció" szógyöke is szintén ezen "lev" szó, így ez ismét összeköti a "levegő" szót a lebegéssel. A "levegővétel" szinonimája a "légzés", ahogyan a "levegő" szinonimája a "lég". Ám nyelvünk megtartotta a "lélegzet" szót is, amely az utóbbi kettővel azonos jelentésű, ám a "lélek" szóból ered. Így eljutottuk Lehel vezér nevéhez, akinek másik neve: Lél.
Vagyis a "lél" és a "lev" szavak jelentése azonos. Az ősi védikus filozófia szerint az ember a lélegzéssel a Világlélekből táplálkozik, a Szent Lelket lélegzi be. Vagyis a Leviatán a talmudista filozófiában egy szörnyeteg, illetve démon, viszont a mi ősvallásunkban a Szent Lélek, a Hét Szellem atyja, a Jóisten. Vagyis, ha Sophia az Anyaisten, a Leviatán pedig az Atyaisten, aki egyben a Szent Lélek is, akkor megkapjuk az ősmagyar vallást, ahol Tündér Ilona az Anyaisten és Nimród az Atyaisten, de ugyanez Ízisz és Ozirisz kultusza is. Majd csak a pedofiliától és homoszexualitástól fűtött zsidó-keresztények találják ki az Atya-Fiú-Szentlélek teljes Szentháromságot, ahol mindhárom isteni primcípium férfi nemű. Így ameddig a gnoszticizmusban az Anyaisten, mint ősi vallási elem, központi szerepet játszik, addig a zsidó-kereszténység sokkal későbbi, mesterségesen létrehozott vallás.

ddbeb.bmpAdiabene Mária és Izzás


Egy szócikk megerősíti azt, hogy a gnoszticizmus a Krisztus előtti időkből származik:

,,Ofiták - (ophiták, ophianusok, héberül: naaszenusok) A kereszténység őskorában több oly gnosztikus párt, melyek a szír és hellén gnosztikusok között mintegy átmenetet alkottak. A párt keletkezését talán a Krisztus előtti századra, de legalább is az apostoli századra tehetni. Rendszerük Egyiptomban, hol a kereszténységgel érintkezésbe jöttek, képződött ki, még pedig a zsidósággal nyilt ellentétben. Az ofiták közül némelyek, tekintettel a paradicsomi kígyóra, mely a zsidók istenének tervét Ádám elcsábítása által meghiúsította, különös vallásos isteni tiszteletben részesítették a kígyót. Mások szerint a zsidók által tisztelt alsóbb rendű isten, a Jaldabaóth, azaz a káosz szülöttje boszankodva tekint alá az anyag messze lent fekvő iszapjára, ebben haragos arca visszatükröződik, e kép megelevenül s kigyó-szellemmé (ophiomorphos), sátánná alakul." (A Pallas Nagy Lexikona - 1893)

Ha próbálunk hiteles hun szavakat keresni, akkor az Ahura-Mazda (Urmazd, Ozmazd) és Ahriman (Ármány) neveken kívül nem kötkezünk mást a heftalitákhoz (fehér hunok). Viszont ezen két szó bizonyízottan hun eredetű.
Szent András apostolról így ír Rátz András (1789-1864) theológia doktor:

,,Valamint a hegyen is ő kérdezte meg Péterrel Jakabbal és Jánossal eggyütt, hogy mikor rontyák el Jerusalemet és a Zsidó Országot? Mikor pedig némelly pogányok, kik a Jerusalemi Templomba imádkozni jöttek, megkérték Fülöpöt, hogy mutassa meg nékik Jesust ... Azt tartyák az egyházi történetírók, hogy az apostoloknak eloszlása után az evangyeliomot Sogdiana, Asiai és Európai Scythia, Epirus, Thracia és Achaja tartományiban prédikálta, ahol Patras varasában Aegeas aI-polgármesternek (proconsul) parantsolattyára előbb megverettetett, azután pedig X bütü forma keresztre feszíttetett, amint némellyek tartyák, Kristusnak 62. esztendejében 30. novemberben. Maximilla nevű jeles és gazdag asszony a testét balzsammal megkenette és tisztességesen eltemettette." (Rátz András - Liturgika 3. rész - 1826)

Vagyis ha a mormon vallás, amelyet egy Joseph Smith nevű ember talált ki 1830-ban, az USA egyik tagállamában, Utah államban a lakosság 72%-nak a vallása, akkor nekünk magyaroknak is jogunk van a faji alapon meghatározott apostoli kereszténységhez, ugyanis Rátz András könyve 4 évvel megelőzi Joseph Smith könyvét. Továbbá Rátz könyve a Magyar Katolikus Egyház által elismert és hitelesített mű. Vagyis Szent András apostol missziós útjáról és vértanúhaláláról szóló apokrifok hitelesek, hisz egyházi források szerint is Szkítiában térített. Így a szkíták és a pártusok, vagyis mi magyarok vagyunk az őskeresztények. Rátz András megerősíti, hogy Szent Fülöp apostol is Szkítiában térített:

,,Azt tartyák, hogy előbb Felső-Asiában vagy Scythiában, azután a kisebben predikállott, ahol Phrygiának Hierapolis nevű regi bálványozó várasában egy sárkányt, vagy szárnyas kígyót imádtak, melly Fülöpnek imádságára szörnyet halt." (Rátz András - Liturgika 3. rész - 1826)

Majd említik, hogy a Krisztus utánis századokban a Balkánon (Baal-kán) Heraklea központtal exarchátus létezett, ahonnan Szkítiát is irányították. Itt minden bizonnyal Pannoniára és a Havasalföldre utal az író, mikor Szkítiát említ:

,,Herakleának püspöki hatalma volt a városban és környékén , érseki a byzanti provinciában, mint exarchának pedig hatósága kiterjedt Thracia, Scythia, Moesia, Rhodope és Hemimontusra." (Manahan Ambrus - A katholikus egyház diadala az első századokban - 1864)

Szkíta érsekről is ír:

,,Tudjuk, hogy az első századokban Scythia fél-vad lakosai a Fekete-tenger partján oly helyzetben voltak, mely szintén sajátságos egyházi szervezetet követelt. Nálok azonban célszerűnek találták oly rendet hozni be, mely az afrikainak ellentéte volt. Mert a scythiai főpap volt az egyetlen egy érsek a világon, kinek az első századokban nem voltak suffragan püspökei s kinek székhelye Tomi lett volna, nem messze Várnától a Fekete-tenger mellett." (Manahan Ambrus - A katholikus egyház diadala az első századokban - 1864)

Vagyis a szkíta érsek egy metropolita volt, aki alá nem tartoztak püspökök. Persze így több, mint 1500 évvel később a zsidó-keresztények igyekeznek úgy beállítani a mi Szkíta Apostoli Egyházunkat, mintha ez valami zsidó-keresztény felekezet lett volna, ám erre nincs bizonyítékuk. Hisz Várna Bulgária egyik városa, így a gnosztikus-kereszténység központja volt, majd később a kaukázusi gnosztikusok is ide vándoroltak. Vagyis az említett Szkítiában (Havasalföld és Bulgária) az onogur-hunok éltek, akiknek saját érsekségük volt már a Krisztus utáni első századokban.

,,Tertullian, hogy a zsidókat megcáfolja, Krisztus országának nagy kiterjedésére, vagyis a közönséges vagy katholikus egyházra utal s nyomósán hozzáteszi: Christiregnum ubique porrigitur. - A megtért nemzetekhez számítja Babyloniát, Parthiát, Indiát, Aethiopiát és megmutatja továbbá a zsidóknak, hogy Krisztus dicsőítése és imádása mindenütt fönáll egyházában vagy országában, még a gaetulok különböző törzseinél is (a mórok különféle kerületeiben, saját hazájában Afrikában), Spanyolországban, a számos egymástól különböző népfajnál Galliában, a britt telepekben, hová a romai fegyverek nem hatolhattak be oly könnyen, mint Krisztus hite. A sarmaták, dákok, germánok, scythák s egyéb egymástól messzeeső s eddig alig ismert népeknél, tartományokban és szigeteken, melyeket itt mind előszámlálni hosszadalmas lenne." (Manahan Ambrus - A katholikus egyház diadala az első századokban - 1864)

Ezen említett Tertullianus (Kr. u. 160-220) karthágói egyházi író volt, a tertullianusok vezetője. Vagyis ő közvetlenül az apostoli kor után élt a Kr. u. 1. században, így az ő feljegyzése számunkra mindennél hitelesebb. Ő pedig megerősíti azt, hogy Bábilonban, Pártiában és Indiában már vannak keresztények.

,,Kr. u. 45-el Tamás apostol a sak-scytháknak, parthusoknak és európai scytháknak hirdette az evangeliomot s úgy látszik nem siker nélkül, amennyiben Kr. u. 315-ben tartott nicaeai zsinaton többek között syrusok, persák, scythák, ponticusok s a többi voltak jelen. S terjedt is köztök a keresztyéni mivelődés, miután Kr. u. 532-ben Kis Dénes scytha szerzetes volt az évek Krisztus születésétől számításának szerzője. Érdekes tudni, hogy Kr. u. 120-al született Lucian görög iró azt mondja: Sinatrocles a parthus király 80 éves korában hazájába vitetvén, a sakauraki scythák által ott 7 évig uralkodott. - Feltűnő itt a scythák egyik osztályának sakaurok neve, mely a magyar sak- urak szóra önként vezet. Niebuhr szerint a dsagataiok Turkestanban a régi sákokra emlékeztetnek. A sákok lenyúltak egész Indiáig s az Ind folyó torkolata melléke Indo-Scythiának neveztetett." (Dr. Gyárfás István - A jász-kunok története - 1870)

Szent Máté evangélista Kr. u. 74-ben halt meg. Egy apokrif irat arról szól, hogy néhány nappal halála előtt megtérített számos embert Pártiában:

,,És ő elment Apayangeba és az embereknek Krisztusra vonatkozó dolgokat mondott, és ő megerősítette őket az igaz hitben, majd mikor ő megbizonyosodott a város és a kerület lakóinak a hitéről, akkor elment tőlük büszkén és örömtől eltelve." (Szent Máté vértanúhalála Pártiában 2)

Ezután Szent Máté apostol sokakat meggyógyít Izzás nevében, de a történet központjában egy bizonyos Akustos nevű gazdag férfi áll, akinek szolgáját Szent Máté apostol megmenti. Ezen gazdag ember elmegy a város (vagy tartomány) királyához és gonosz dolgokat hazudik Szent Mátéról, ezért a király megöleti az apostolt. Ezután, minden bizonnyal Izzás 70 tanítványa közül ketten elmennek Szent Máté holttestéért és elviszik azt, minden bizonnyal a galileai Názáretbe, hisz Szent Máté a hagyomány szerint Názáretből származik.

,,De Isten, aki szereti az emberiséget, küldött hozzá a választottak közül kettőt, majd betekerték tiszta halotti ruhával, majd befektették atyái sírjába." (Szent Máté vértanúhalála Pártiában 7)

screenshot_2019-12-10_salerno.pngA Salerno Katedrális oltára (Salerno, Olaszország)

Vagyis egy újabb apokrif irat, amelyik megerősíti, hogy a pártusok voltak az első keresztények, így a pártus-kereszténység az őskereszténység és Pártia tartományaiban 300 évvel a római egyház előtt az apostolok pártus egyházat szerveztek, amelyből aztán szír egyház lett. Ezzel párhuzamosan szerveztek örmény egyházat V. Abgár király vezetésével, Szkítiában pedig Szent Tamás, Szent Fülöp és Szent András szervezett szkíta egyházat. Igaz, ma már Szent Máté sírja a Salerno Katedrális alatti kriptában van, Olaszországban. Ha Szent Máté csontjai itt vannak elhelyezve, akkor érdemes lenne ebből is DNS-mintát venni és összevetni azt a Torinói Leplen lévő vérrel, Izzás srinagari sírjában lévő csontokkal és az Adiabene Helena szarkofágjában lévő csontokkal.
Az apokrifok között találni Jeruzsálemi Szent Cirill homiliája Szent Mátyás legendájáról (Pseudo-Cyril of Jerusalem, homily on the legend of Saint Matthias) című iratot, amelynek alcíme: Az Anya imája a pártusok földjén (Prayer of the Mother in the region of the parthians). Ezt 1916-ban tette közzé Abd al-Masih Sulaiman, kairói teológus arab nyelven, de németül is megtalálható a Vatikáni Apostoli Könyvtárban (Vatican Apostolic Library). Ezen utóbbi 5 kötetes változat nyelve német, Georg Graf munkája (1944). De megtalálható a Les apocryphes éthiopiens traduits en français (1895) című sorozat 5. kötetében, amely René Basset munkája.

,,Mária, Jeruzsálemben, a zsidók gyűlölete elől egy szentélybe ment és Jánosra gondolt, aki Efézusban volt, vagy egy másik tanítványra, akihez ment. Jézus megmutatta Máriának az új feladatokat, majd egy tüzes felhőn vitte őt Bartosba, ahol Mátyás már 3 éve raboskodott egy börtönben. Ugyanis annak ellenére, hogy sok csodát tett, mégsem talált hitet. Mária visszatért egy idős nőhöz és meggyógyítja annak megszállott fiát. Majd innen a börtönhöz ment, ahol az apostol volt és Mária elmondott egy imát, amelyet az Úr tanított az apostolainak. Az ő hatalmából a láncok, csavarok és a zárak tönkrementek és a királyi Weli minden harci fegyvere megolvadt és olyan lett, mint a víz. És a kapuk kinyíltak, majd Mátyás és társai szabadon kimehettek Jézus nevében és megvallották a hitüket. Aztán nagy zavargás lett a városban. Szintén történt, hogy Mária meggyógyította Weli fiát, akinek elméje megszállottság alatt volt. A csodák száma különös módon megnövekedett. Ezután az egész város hinni kezdett Krisztusban, a Weli pedig visszatért a királyhoz, majd egy üzenetben jelentette neki a történeteket, majd a király válaszolt, hogy ő is meg akar térni tévedéseiből. A várost ünnepélyesen feldíszítették Mária kérésére, majd a megolvadt vasak ismét megszilárdultak. Mátyás, aki elmenekült a városból, visszatért egy felhőn, majd Mária visszatért Jeruzsálembe, ahol a fiatal szűzek 5 napja eltűntek." (Az Anya imája a pártusok földjén)

A Zeitschrift für Semitistik und verwandte Gebiete (1922-1935) című német folyóirat 7. évfolyamában jelent meg Sebastian Euringer (1865-1943) tanulmánya (Bartos=Parthien? - 1929), amelyben az etióp, arab és szír iratokat elemezve bizonyítja, hogy Bartos egy pártus város Pártiában.
Az Anya imája a pártusok földjén című apokrif Bartos központi szerepéről árulkodik, mint egy pártus vallási központ, ahol az apostolok és Mária is térített, majd a város összes embere megtért. Így a pártusok immáron bizonyítottan az első keresztények közé tartoznak és a Pártus Apostoli Egyház pedig a legelső egyház, amelyet a Kisboldogasszony, Adiabene Mária áldott meg.

euringers.jpgSebastian Euringer (1865-1943) német teológus


Érdekes, hogy számos apokrif irat egy Malatta Madhan nevű lányhoz van címezve, aki ezáltal az apostolokkal kapcsolatban állhatott. Sokan mondják, hogy az ókereszténység egy olyan irányzat volt, amely a nőket egyanrangúvá igyekezett tenni a férfiakkal, ám mi a források elemzése után kijelenthetjük, hogy Palesztina eredeti őslakosai szkíták voltak, akiknek a társadalmában a nők mindig is egyenrangúak voltak a férfiakkal. Így a zsidó vallás az, ami ezt az ősi rendet igyekezett megváltoztatni és a nőket a férfiak alá rendelni. Vagyis a kereszténység az, ami az eredeti palesztin ősvallásból származik, ellenben a zsidó vallással, amely a sátántól származik.
Szent Simon apostol sok forrás szerint nem azonos azzal a Simonnal, aki Kleofás fia volt, továbbá Izzás rokona és aki Ursolyma püspöke lett. Ám ezen ursolymai püspökről szól egy apokrif irat, amely megerősíti azt, hogy az ókereszténység egy antiszemita, zsidó-ellenes mozgalom volt:

,,És történt, hogy Simon le akarta rombolni a zsidók hitét és a szennyes rituáléjukat és a gonosz törvényeiket. Ezért ő folytatta az Isten Nevének tanítását az összes embenek és intette őket, hogy menjenek a templomokba, amelyeket ő épített és utasította őket az Isten tudásában, ugyanis mindenki számára egyértelmű volt a legnagyobbtól a legkisebbig. Aztán minden ember hitt az Apostol tanításának és a város összes lakója elhagyta a zsidók gyülekezeteit, majd követték az igazságot, amelyet az apostol tanítot nekik a Mindenható Istentől. És aztán a zsidók hallották az áldott apostol történetének a tisztességes szavait, ahogyan ő véget akar vetni az ő vallásuknak és az ő isteneiknek, ezért összegyűltek, mind a kicsik és a nagyok, majd együtt jöttek az apostol ellen, hogy megöljék őt. A zsidók gonosz emberek voltak, ezért összegyűltek Simon ellen haraggal és felháborodással. Megkötözték és elvitték a kormányzó, Daryanos elé." (Simonnak, Kleofás fiának a mártírhalála 4)

Érdekes, hogy az irat megemlíti azt, hogy Szent Simon püspök az Isten Nevét tanítja az ursolymai embereknek. Nem kizárt, hogy a Toledot Yeshuban és még számos talmudista iratban említett Isten Kimondhatatlan Neve az, amelyet Szent Simon püspök is ismert, hisz ez volt Izzás hagyatéka.
Vagyis Szent Simon püspök folytatta azt a munkát, amelyet Izzás, ám a zsidók őt is bevádolták a római főembernél. Ám érdekes, hogy ahogyan más apostolokat, úgy Szent Simont is mágusnak mondják:

,,Hallgass meg minket és mi el fogjuk neked mondani azt, amit ez a mágus művel. - Majd a kormányzó hitt az ő szavaiknak és mérges lett az apostolra és mondta neki: Én mondom neked, ó te bajkeverő. Mondd meg nekem, hogy mágus vagy-e és mágiát használsz-e a város lakosain? - És az apostol mondta neki: Halld meg azt, amit mondok neked, ó kormányzó. Neked van szíved, de hiányzik belőle a megértés. Én nem vagyok mágus és nem ismerem a mágikus tudást, ellenben én vagyok Jézus Krisztusnak, minden teremtmény Istenének, a Királyok Királyának szolgája." (Simonnak, Kleofás fiának a mártírhalála 4)

Végül a zsidók, a római kormányzó közreműködésével megölik Szent Simon püspököt:

,,Aztán a zsidók összegyűltek ellene, fogták őt és ahogyan a gonosz kormányzó parancsolta, felakasztották egy keresztre, és halálra korbácsolták." (Simonnak, Kleofás fiának a mártírhalála 4)

A Kr. u. 2. században lépett fel egy görög mágus, Tyanai Apollonius, aki szintén az egyiptomi mágusok tudását őrizte. Egy 131 éves tanulmány szerint Tatianus Diatessaronján kívül egy másik evangélium-harmónia is létezett a Kr. u. 2. században.

,,A szír egyházban két evangélium-harmoniát találunk, az egyiknek szerzője Theophil (Kr. u. 170) antiochiai püspök ... A másiknak szerzője Szent Justin tanítványa, Tatian (Kr. u. 140), melyet a görögök Diatessaroinnak neveztek. E mű töredékei a Cureton által közölt Pesito (Kr. u. 2. század vége vagy a Kr. u. 3. század eleje) előtti szír fordítással egyeznek. Tehát Tatián előtt szír fordítása van a Szent Írásnak." (Kováts Sándor - Krisztus és Buddha - 1888)

Eszerint bizonyos iratok léteztek szír nyelven és ezek megegyeztek a Diatessaron szír töredékeivel. Köztudott, hogy a zsidó-keresztények legfőbb problémája a Diatessaronnal az, hogy Tatianus kihagyta belőle József nemzetségtábláját és mindent, ami Izzás a zsidósággal összeköti. Így tehát ha a Kr. u. 2. századi szír nyelvű keresztény iratok megegyeznek a Diatessaron töredékeivel, akkor kijelenthetjük, hogy a Kr. u. 2. században még köztudott volt, hogy Izzás nem volt zsidó. Ám Wilhelm Schneemelcher (1914-2003) német teológus könyvében (New Testament Apocrypha 1. - 1990) az Appendix című apokrif irat elemzésekor közli, hogy W. Sundermann megtalálta a Diatessaron pártus nyelvű változatát:

,,Sundermann számos pártus, perzsa és szogd töredéket mutat be a Turfán gyűjteményből, Berlinben. Egy töredék, az M4570-es egy része a Diatessaron pártus nyelvű verziójának. A szöveg a Passió-elbeszélésekhez tartozik. Bizonyos részletek a megfeszítés himnuszának darabjai, ellenben más részletekeknél nem állapítható meg a pontos eredet. Sundermann esszéje rálátást nyújt és nagyon tisztán mutatja be azt, hogy az evangéliumi hagyománynak a manicheizmusba való átültetése kapcsán még mindig sok mindent várhatunk a Turfán-anyag elemzése után. Ez vonatkozik a kanonikus evangéliumokra, valamint a Diatessaronra, illetve az apokrif evangéliumokra." (Wilhelm Schneemelcher - New Testament Apocrypha 1 - 1990)

Vagyis a Diatessaron ismert volt a pártusok között, továbbá elképzelhető, hogy a pártusok bukása, vagyis Kr. u. 224 előtt íródott. Ez is ékes bizonyítéka lenne annak, hogy a pártusok voltak az első keresztények, akik a Diatessaront, vagyis a zsidómentes evangéliumot használták liturgikus célokra. Persze az sincs kizárva, hogy Mani idejében lett lefordítva a Diatessaron pártus nyelvre, ám kérdés, hogy Mani tanítványai milyen nyelven beszéltek? Hisz Mani pártus volt. Továbbá Mani mestere, Terebinthus és az ő mestere, Scythianus Magus milyen nyelven beszéltek? Hisz ha Mani megértette Terebinthus és Scythianus Magus tanításait, továbbá a rámaradt irataikat is olvasni tudta, akkor közös lehetett az anyanyelvük. És hát Scythianus Magus nevéből következtethetünk arra, hogy ő maga szkíta volt és szkíta nyelven beszélt. Mani pedig pártus volt, így pártus nyelven beszélt. És a pártusok bizonyítottan fajrokonok a szkítákkal, ezért gyaníthatjuk, hogy a pártusok köznyelve rokon a szkíták köznyelvével. Vagyis Mani tanítványai minden bizonnyal pártusok voltak, akikkel együtt a szír Diatessaront lefordította pártus nyelvre. Persze ez nem zárja ki a lehetőségét annak, hogy a Mani előtti keresztény pártusok fordították le a Diatessaront.

,,Ahogyan sok tanítványa, úgy ő is különösen gyakran használta Tatian Diatessaronjának szír változatát." (Wilhelm Schneemelcher - New Testament Apocrypha 1 - 1990)

A 12 apostol evangéliumában (The Gospel of the Twelve Apostles) című apokrif irat pontosan meghatározza azt, hogy a nyelveken való szóláskor melyik tanítvány milyen nyelven szólt:

,,És a mi urunk haladéktalanul felvétetett az ő 12 apostolától és az ő elméjük buzgó és lángoló lett, mint a égő tűz és mindegyiküknek adatott egy nyelv és kegyelem. És Simeon héberül, Jakab, a Zebedeus fia latinul, János görögül, András filiszteus nyelven, Fülöp egyiptomiul, Bertalan elámi nyelven, Máté pártus nyelven, Tamás indiaiul és Jákob, az Alfeus fia a folyón túli Mezopotámia nyelvén, és Tádé afrikai nyelven, a kánaáni Simon médül, Mátyás pedig perzsa nyelven." (A 12 apostol evangéliuma)

Vagyis eszerint a szír nyelven fennmaradt apokrif szerint filiszteusoknak, elámiaknak, pártusoknak, indiaiaknak, Mezopotámia lakóinak és médeknek is hirdették az evangéliumot. Az indiaiak alatt itt minden bizonnyal indo-szkíták (sákják), indo-pártusok és heftaliták (fehér hunok) értendők. Így mikor a Szent Máté vértanúhalála Pártiában című vértanúaktát az egyház elveti, mint apokrifot, akkor nekünk bizonyosságunk van A 12 apostol evangéliumából, hogy Szent Máté már Ursolymában is pártus nyelven beszélt, így ezen okból lett elküldve Pártiába téríteni és egyházat szervezni. Ha a mitológiai elemeket hanyagoljuk, akkor igen valószínűvé válik, hogy az apostolok korábban is beszélték ezen nyelveket. De az sem kizárt, hogy Izzás adott parancsot nekik a nyelvek megtanulására.
Egy apokrif szerint Szent Simon apostol másik neve galileai Júdás volt. Ő Samáriába ment téríteni, ahol számos embert megtérített, majd egyházat szervezett:

,,Aztán ő tanította őket a szent irásokra és ők bemerítkeztek, vagyis megkeresztelkedtek, mindenki aki a városban lakott, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. És ő bevezette őket a rejtett misztériumokba és parancsolta nekik, hogy építsenek templomot ... És ő kijelölt papokat és dékánokat és átadta nekik a szent evangéliumot." (Simonnak, Kleofás fiának a prédikációja)

Érdekes a "samár" és a "sumér" szavak hasonlósága, mert magánhangzók nélkül csak S-M-R. Minden bizonnyal van közük a samáriai őslakosoknak a sumérokhoz, ám az is érdekes, hogy ezen ősnép tartotta Noé hét parancsolatát (Turáni Hétparancsolat).

 

cooltext331147282342399.png

 

 

 

Források:

Décsy Antal - Fris és legújabb előadás a jászokról és a kürtjökről (1814)
Horváth János - A régi magyaroknak vallásbéli s erkölcsi állapottyokról (1817)
A törzsek származásáról, avagy a Kincsesbarlang
Jásár könyve
Az Anya imája a pártusok földjén
Szent András vértanúhalála Szkítiában
Szent Máté vértanúhalála Pártiában
Simonnak, Kleofás fiának a prédikációja
Simonnak, Kleofás fiának a mártírhalála
A 12 apostol evangéliuma
Renan Ernő - A kereszténység eredetének története (1898)
Bangha Béla S. J. - Katolikus Lexikon (1931)
Uj Idők Lexikona (1936)
Percz Vilmos - Ókori Lexikon (1902)
Wilhelm Schneemelcher - New Testament Apocrypha 1. (1990)
Magyarország (1894)
Egyetemi beszédek (1936)
Ezredéves Kiállítás (1896)
Magyar Nyelv (1905)
Bölcseleti Folyóirat (1886)
A Pallas Nagy Lexikona (1893)
Révai Nagy Lexikona (1911)
Mahler Ede - Babylonia és Assyria (1906)
Népszava (1873)
Világirodalmi lexikon (1970)
Rátz András - Liturgika 3. rész (1826)
Századok (1867)
Sokféle 9. (1808)
Gyárfás István - A jász-kunok története (1870)
Martin Palmer - A Jézus-szútrák (2001)
Chicago és Környéke (1971)
Protestáns egyházi és iskolai lapok (1842)
Manahan Ambrus - A katholikus egyház diadala az első századokban (1864)
Magyarság (1921)
Religio (1841)
Keresztény Magvető (1861)
A Magyar Filozófiai Társaság Közleményei (1901)
Függetlenség (1933)
Sárospataki Református Lapok (1882)
Tolnai Új Világlexikona (1926)
Dr. Gyárfás István - A jász-kunok története (1870)
Művészeti Lexikon (1935)
Katolikus Szemle 23. (1909)
Kis Ujság (1896)
Antik Tanulmanyok 31. (1984)
Biblia - Káldi-Neovulgáta
Szász Károly - A világirodalom nagy eposzai (1881)

 

*******

Írta:
Szécsi Levente

 

baalvany_logo_uj.bmp

Jézus pártus király - Szkíta hadvezér, az Istenanya fia (7. rész)

Nimród kinyilatkoztatása Izzásról a szír hagyományban

,,Ezért is kellett meghalnia! Mert Kajafás pontosan tudta, hogy Jézus kicsoda, különben nem mondta volna, hogy: keresztre vele, mert Jézus Belzebúbnak, Nimródnak a leszármazottja. Nimród (Gilgames) pedig nem szemita, hanem sumír király volt - a híres bábeli torony építője." (Magyar Holnap, XXXIII. évfolyam, 3. szám - 1979)

Persze ezen tanulmány írója elragadtatta magát, hisz Gilgames nem Nimród, hanem az Özönvizet túlélő nagy király, Noé, illetve Manu. Noé dédunokája Nimród. De ez lényegtelen, hisz Izzás mind Gilgames, mind Nimród leszármazottja.

jezus.jpgIzzás Baalbekben

,,Már emiatt is érdemes elgondolkozni azon, hogy nem a galileai Bethlehem volt-e (és nem pedig a judeai Bethlehem) Jézus születésének helye? Fajtájabelieket miért gyilkoltatott volna le ezer számra a zsidó Heródes? Mert, amint ezt ma már komolyan tárgyalja a történelemtudomány Galilea népe nemhogy nem volt zsidó (Jézus születésekor), hanem még sémi eredetű sem volt. Nyelvük pedig - amit később Jézus is beszélt - az arámi volt. Szólásod is elárul téged - mondja a főpap szolgája ama bizonyos Nagypénteken Péternek. A későbbi 12 tanítvány, az egyetlen Júdás kivitelével - aki zsidó volt - szintén Galileából származott." (Magyar Holnap, XXXIV. évfolyam, 11. szám - 1980)

,,Erre készüljünk most, amikor a kisded Jézus születését várjuk, hogy újraszületésével megint betölthesse hivatását, amiért a világra jött: megkeresni és megtartani azt, ami elveszett. Mert Jézus születése előtt már elveszett a szeretet vallása: a Nap ragyogásának vallása, hogy helyette gonosz törzsi törvény uralkodjon az ősi népek fölött. Szemet-szemért, fogat-fogért - hirdette ez a törzsi törvény, amely már születése pillanatában elkezdte üldözni őt: a Világ Világosságát. A napkeleti bölcsek, a mágus királyok tudták, hogy el kell jönnie, ezért követték a csillagot, a mely hozzá vezette őket. És a bölcsek leborultak és imádták az Isten egyszülött fiát." (Magyar Holnap, XXXIV. évfolyam, 1. szám - 1980)

,,Ma már rengeteg bizonyítékunk van rá, hogy igenis van külön magyar Karácsony, amely már ünnep volt a Jézust váró évezredek idején is. Maga a szó az ünnep elnevezésére is elüt minden más népétől, mert amíg mások szinte valamennyije a latin elnevezésből ered, addig a magyar elnevezés még a régi Napkultusz idejéből származik. És itt most ebből a szempontból nem is fontos, hogy melyik ősi szó volt előbb a Gurusuny, vagy a Kerecseny, mindkettő a Nap megújulásának, újjászületésének időpontját jelölte ... A szűzenszült Napistené, akit a szűz ősszülő a világmindenség hozott világra. Tiszteletére magasba szálltak a kerecsenymadarak. Azon az 1982 évvel ezelőtti Gurusuny napján ez a gyönyörű ősvárakozás öltött testet Betlehemben. Mária megszülte fiát a Világ Világosságát. Szűzen szülte, hiszen fényként jött a világra, ahogy később mondta az Istenfia: Azért jöttem a világra, hogy megkeressem és megtartsam azt ami elveszett. - S azokat, akik várták eljövetelét a magus papkirályokat lángos csillag vezette az újszülötthöz, a megtartóhoz. A mágus papok imádni mentek őt a beteljesedett Igét, aki immár testté lett, hogy itt közöttünk emberi létével is részesévé tegyen bennünket az isteni titoknak. Ez a mi karácsonyunk a beteljesedett Magyar Karácsony." (Magyar Holnap, XXXVI. évfolyam, 12. szám - 1982)

8566edf5e303496b563c5d84d94290ac.jpgIzzás, kezében a tűz-elem és a víz-elem

A szanszkrit "śyena" definíciója: sólyom, sas, ragadozó madár - különösen az a sas, amelyik leszáll az emberre (soma). - Vagyis nézzük meg a szanszkrit "soma" szó definícióját: Egy sólyom hozta az égből, akit Gandharva véd. - Gandharva pedig a mennyei jó gyógyító, Soma pedig a legjobb gyógyító. A szócikk szerint a Soma és a Gandharva azonos. Gandharva a mennyi titkok és az isteni tudás hordozója. Gandharva az a védőszellem, amely a Nap lovait szabályozza. Ő az első emberpár ősatyja. A "gandharva" szó jelentése lehet főnév is és melléknév is és a bölcseket, tudókat, így a mágusokat jelöli.
Vagyis láthatjuk, hogy a heftalita (fehér hun) és indo-szkíta (sákja) népek körében létező védikus hagyományban jelen van a sólyom (soma, śyena), amely alászáll az emberre, továbbá a Mennyből leszállt mágus, az ősi Logosz.
Somáknak hívják a legfőbb védikus isteneket, akik 9 védikus könyvnek mind a 114 himnuszát ismerik, továbbá hat másik könyvet is. Ez szintén Izzásra utal, hisz ő volt az, aki Egyiptomban tanult a mágusoktól, majd visszatérve ismeri a szent iratokat:

,,Visszatértek Galileába, a városukba, Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött, telve bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt rajta. A szülei pedig minden évben elmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Mikor azután tizenkét esztendős lett, fölmentek mindnyájan Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint. Amikor elteltek az ünnepnapok és már visszatérőben voltak, a gyermek Jézus ottmaradt Jeruzsálemben, és nem vették észre a szülei. Úgy gondolták, hogy az úti társaságban van. Megtettek egy napi utat, s akkor keresték őt a rokonok és az ismerősök között. Mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, hogy megkeressék. És történt, hogy három nap múlva megtalálták őt a templomban, amint a tanítók közt ült, hallgatta és kérdezte őket. Mindnyájan, akik hallották, csodálkoztak okosságán és feleletein." (Lukács 2, 39)

6a0ec352048ca2d75c6c5b41d90fd489.jpgIzzás és Magdalai Mária

Az eredeti ógörög szövekben a "bölcsesség" szó helyén a "sofia" áll, amely gnosztikus elem. Viszont az ünnep megjelölésére már a "páska" szót használja az író, amely arra utal, hogy itt az eredeti ógörög szót kicserélték egy héber szóra. Érdekes, hogy mikor Izzás az ursolymai templomban tanít, egy Anna nevű öreg prófétanő megy oda hozzá. Mindez a zsinagógában történik, legalábbis a zsidó-keresztény iratok szerint. De hisz nők be sem mehetnek a zsinagógába. Hát akkor Anna hogyan mehetne oda Izzáshoz? Feltételezhetjük tehát, hogy ezen felszentelés a jebuzeusok ursolymai templomában történt, ahol Izzás nagyanyja, Szent Anna, a mi Nagyboldogasszonyunk is jelen volt, megáldotta Izzást.

,,Volt egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előre haladt már napjaiban, miután férjével hét esztendeig élt szüzessége után, nyolcvannégy éves özvegy volt és nem vált meg a templomtól, böjtöléssel és imádsággal szolgált ott éjjel és nappal. Ő is odajött ugyanabban az órában, dicsérte Istent, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását." (Lukács 2, 38)

Persze az ő neve mögé is beszúrták, hogy zsidó volt, de mindez csak az elzsidósítás része. A zsidó vallásban mikor voltak jelen templomi szüzek? Hisz a Mária születése című apokrif iratban is templomi szüzekről van szó:

,,Így aztán a törvény szabása szerint meghozván az áldozatot és tett fogadalmuk szerint a szüzet átadván, hogy őt a templomban más hét szűzzel együtt neveljék, maguk hazatértek." (Mária születése 6)

Továbbá Lukács evangéliumának 2. fejezetében olvashatunk egy Simeon (Simon) nevű istenfélő emberről, akinek a Szentlélek kijelentette, hogy Izzás az ursolymai templomba fog érkezni, ezért ő odament és felszentelte, megáldotta Izzást. Az evangéliumokban sok Simon szerepel, ám csak Simon Mágus illik a történetbe, mert hisz az evangéliumok Simonjai mind fiatalabbak Izzásnál. Simon Mágusról ellenben nem tudjuk, mikor született, viszont azt igen, hogy az ő tanítása és tudása volt a zsidó-kereszténység legfőbb ellenfele, ez pedig a gnosztikus-kereszténység volt. De nincs rá bizonyíték, hogy ezen szent ember, Simeon azonos lenne Simon Mágussal, vagy hogy a bizonyos Anna prófétanő azonos lenne Szent Annával.

14b0dfca8cefdea347d407255e36d5a2.jpgAdiabene Mária és Izzás


,,Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik esztendejében, amikor Poncius Pilátus volt Júdea helytartója, Heródes pedig Galilea negyedes fejedelme, Fülöp, a testvére Itúrea és Trachonitisz tartomány negyedes fejedelme, és Lizániász Abilína negyedes fejedelme." (Lukács 3, 1)

Eszerint Galilea fel volt osztva több király között. Heródes csak Galilea egynegyed része fölött uralkodott. Ugyanez lehetett a helyzet egész Palesztinában, miszerint a pártusok és a rómaiak megosztották a területet.
A Mahábháratában megtaláljuk Jantu herceg történetét, akit az apja, Somaka király feláldoz és cserébe 1000 másik fiút kap. Vagyis Ábrahám története hindu eredetű, vagyis maga a zsidó-kereszténység is egy sokkal korábbi hindu mondára épül. De ha tudjuk, hogy a Dzsingisz Kán mondában az álomban megjelenő és a jurta tetején leereszkedő fehér sólyom a Szentlélek jelképe, továbbá ugyanez a fehér sólyom a magyarok Turulmadara, amely Emesére száll reá álmában, nemzvén ezáltal Álmost, akkor nem lepődünk meg azon, hogy a Mahábháratában is isteni közvetítő a sólyom. Ezen történet 3000 éves és az ősi Magaha Királyságban játszódik:

,,És mikor Vasu király elfoglalta a kristálykocsiban lévő ülését, Indra ajándéával, átment az égen és elérte Gandharvast és Apsarast (az égi énekeseket és táncosokat). És átment a felsőbb régiókon, majd Uparichara lett a neve. És az ő fő folyóját Suktimati-nak hívták. A folyó iránk egy Kolahala nevű hegy vágyra gerjedt. És Vasu, látva a szabálytalanságot, lábával megütötte a hegyet. És a Vasu lába által okozott bemélyedés miatt a folyó kikerült Kolahala öleléséből. Ám a hegynek és a folyónak ikrei születtek, két gyermek. És a folyó, azért, hogy a hegy öleléséből megszabadította, hálából Vasunak mindkét gyereket odaajándékozta. És az egyik gyermek Vasu hadseregének tábornoka lett és a királyi bölcsek legjobbika lett, a jólét megteremtője, az ellenség legyőzője. A leánygyermek neve Girika volt, ő Vasu felesége lett. És Girika, Vasu felesége a menstruációs ciklusa után éppen egy fürdőt vett. Ezen a napon Pitris elment Vasuhoz, a legbölcsebb uralkodóhoz és megkérte őt, hogy vadásszon le egy szarvast a Sradhához. A király úgy gondolta, hogy a Pitris parancsát teljesíteni kell, szóval vadászni ment a szépséges Girikára gondolván és őutána vágyakozván." (Mahábhárata, 63. fejezet)

Ez a bizonyos Uparichara Vasu király, aki a Puru-dinasztiából származott.
Ezután a király elfelejti feleségét és beleszeret egy gyümölcsfába. Majd egy sólyomhoz szól:

,,És a király látván, hogy a közelében egy sólyom nyugszik, odahajolt hozzá és felismervén a Dharma és Artha törvényeit, azt mondta neki: Kedvesem, vidd el ezt a magot a feleségemnek, hisz a havi ciklusa éppen tart. És a gyors sólyom elvette azt a királytól és szélsebesen haladt a levegőben. Mialatt ez történt, egy másik sólyom meglátta és azt gondolta, hogy biztosan húst visz a karmai között, ezért fentről megtámadta. Majd a két sólyom harcolt a levegőben. Ameddig ők harcoltak, a mag Yamuna vizébe esett ... Adrika hallá változott és mikor Vasu magja a sólyom karmaiból a vízbe zuhant, gyorsan odament és lenyelte azt. Ezt a halat kifogta egy halász és már tíz hónapja volt annak, hogy a hal lenyelte a magot. A hal gyomrából pedig egy ikerpár jött ki, úgymint egy lány és egy fiúgyermek." (Mahábhárata, 63. fejezet)

Vagyis ezen történet nagyon hasonlít ahhoz, amikor Manu király lánya, Ila üldözőbe vesz egy szarvasünőt, majd az elvezeti őt egy istennő kertjébe, ahol megismeri Budhát és nekik gyermekeik lesznek. Vasu király történetéből megismerhetjük a Sradhát, amely valami szent áldozati ünnep lehet, hisz egy levadászott szarvas kell hozzá. Ezt a szarvast üldözi Vasu, majd ez elvezeti őt egy csodálatos kertbe. Minden bizonnyal Hunor és Magor is ugyanerre a Sradha ünnepre akarták levadászni a Csodaszarvast, amely őket is egy csodálatos kertbe vezette, ahol Dúl király két leányát és Belár király tizenkét leányát. Velük volt még 88 leány, így összesen 102-en voltak. A zsidók ezt a mondánkat lopták el és használták fel a Bírák könyvének 21. fejezetében, ahol is a 200 nőtlen benjaminita 200 zsidó lányt rabolt magának Silóból, amikor azok valamilyen Jehova-ünnep miatt körtáncot jártak. És hát Mózes nővérén, Mirijámon és Hulda boszorkányon kívül nem sok zsidó nőt ismerünk, akik papnők lettek volna. Ellenben a hellenizálódott szkítáknál, továbbá a palesztinai görögöknél annál inkább voltak templomi szüzek és papnők, ősi időtől fogva. Izzás tanít a tíz szűzről Máté evangéliumának 25. fejezetében, akik olajlámpásokkal mentek a vőlegény elé. Ám ezen silói körtáncon kívül nincs szó a Tenachban arról, hogy nők bármilyen rituális, ünnepi táncot, vagy papnői szolgálatot végeztek volna, mint ahogy a mai napig ilyesmi nincsen a zsidó vallásban.
Viszont az ősi Szkítiának egy központja volt a Krím-félsziget, ahol Diana istennőt tisztelték, illetve neki voltak templomai. De más források szerint egész Szkítiában jelen volt a Diana-kultusz. És hát a Krím-félsziget közvetlen szomszédságban van Meotisszal és az Etelközzel. Így feltételezhetjük, hogy Dúl király két leánya hercegnők voltak, egyben Diana istennő főpapnői is lehettek. Alájuk volt rendelve 12 papnő, akik alá pedig 88 szolgáló. Vagyis egy főpapnő alá tartozott 6 papnő, akik alá 44 szolgáló. Hunor és Magor őket találták meg a Csodaszarvas jóvoltából.
És lényeges elem még az ikerpár, akiket Vasu ajándékba kap, továbbá a sólyom is, amely a magot hordozza a karmai között, amelyből szintén ikerpár születik.

A római-katolikus Bibliának van két olyan könyve, amelyeket a protestánsok elvetnek, mint apokrif iratokat, ugyanis szerintük azok csak költemények, kitalált mesék. Ez a Makkabeusok első és második könyve. Ezekhez tartozik a harmadik és a negyedik könyv, amelyeket már a római-katolikusok is apokrifnak tekintenek.
Viszont nekünk, szkíták számára ezek talán a legfontosabb könyvek, hisz a Pártus Birodalom idején (Kr. e. 167) történet eseményeket dolgoznak fel. A cselekmény számos területet érint, ahol a makkabeusoknak nevezett cionista fosztogató bűnözők a pártusok városait dúlják fel, igaz ezen eseményeket sem a régészet, sem a Krisztus előtti írott források nem támasztják alá. A Makkabeusok könyvein kívül nincs más irat, amely ezen heroikus mondákat megerősítené. Josephus Flavius ezen makkabeusokat hasmoneusoknak nevezi, vagyis már ez is elhitelteleníti a történelmi valóságot.
Végtére is aki ezen történeteket olvassa, az felismerheti azt, hogy itt cionistákból összeverődött rabló-gyilkosok garázdálkodnak Paleszina és Pártia területén. Ám ezen könyv szerint Galilea tele van nem-zsidókkal, akik a zsidókat akarják megölni:

,,Még olvasták ezt a levelet, amikor már újabb követek érkeztek, Galileából, megszaggatott ruhában. A következő hírt hozták: Összefogtak ellenünk Ptolemaisz, Tírusz és Szidón népei és az egész pogány Galilea, hogy megsemmisítsenek bennünket." (1Makkabeusok 5, 14 - Szent István Társulati Fordítás)

620b51092acbfdd5ff1fb1320b094097.jpgAdiabene Mária (orosz ortodox ikon)

Vagyis Galileában nem-zsidók éltek, akik közül Izzás is származott. Hogy miért gondoljuk ezt?

,,Akkor fogta a galileai és az arbattabeli zsidókat asszonyaikkal és gyermekeikkel, valamint minden vagyonukkal együtt és nagy diadallal Júdeába vitte őket." (1Makkabeusok 5, 23- Szent István Társulati Fordítás)

Vagyis Krisztus előtt körülbelül 150 évvel korábban Galileából eltűnt az összes zsidó, igaz, a Makkabeusok első könyve szerint minden pogányt megöltek. Vagyis ő szerintük Galilea lakatlanná vált, amely elég irreális.

map-of-samaria.gifPalesztina térképe Krisztus korában

Vagyis eszerint Izrael nem is létezett, csupán Judea. Viszont Samária és Galilea, mint nem-zsidó országok igenis léteztek, amelyekből összesen három kerület tartozott Judeához.
A történelem hamisításához hozzátartozik az is, hogy a korabeli térképek egymásnak ellent mondanak. Sok térképen nincs Izrael, ellenben Judea és Samária közé nincs rajzolva határvonal, miközben pontosan tudjuk, hogy Judea és Samária két külön ország. Más térképeken külön van Judea és Samária, ám a filiszteusok földjeit a Földközi-tenger parján, közel 50 kilométer hosszú szakaszt nem jelölnek, hanem Judeához csatolják. A valóság azonban az, hogy a rómaiak segítségével a Kr. e. 2. században keletkezhetett egy, a Hasmoneus-dinasztia által vezetett cionista állam, Judea néven, amely körülbelül 1600 négyzetkilométeres lehetett, a Holt-tenger nyugati partján. Mindez Edómtól független volt.
Az Adiabene Királyság központja Arbela volt. Ám a makkabeusok a legenda szerint ezt a környéket is megtámadják:

,,Galilea felé tartottak és ostrom alá vették az Arbela vidékén fekvő Mezalotot. Elfoglalták, és sok embert megöltek." (1Makkabeusok 9, 2 - Szent István Társulati Fordítás)

,,Mezalot - erőd Galileában, Arbela közelében, ahova csak sziklába vágott lépcsőn lehetett feljutni. Nyilvánvalóan a barlangrendszerhez tartozott, a Vadi el-Haman déli meredekénél, Magdala magasságában, a Genezáreti-tónál. Josephus Flavius szerint Nagy Heródes idején rablóbandák tanyája, Vespasianus hadjáratakor a zsidók menedékhelye volt." (Dr. Herbert Haag - Bibliai lexikon - 1968)

Vagyis a zsidó útonállók kifosztották ezen várost és még Izzás születésekor is ott tanyáztak. Viszont az evangéliumokban ismert Galileától Arbela városa nagyon messze van. Így az egyetlen magyarázat az lehet erre, hogy Galilea ekkoriban egyészen az Adiabene Királyságig terjedt, beleértve az Oszroéné Királyságot. Továbbá mivel ez utóbbi Nagy-Örményország és így Pártia része volt, kijelenthetjük, hogy egész Galilea a Pártus Birodalomhoz tartozott Názárettől Arbeláig. Samária pedig a nem-zsidó samáriai nép független országa volt, amelyért a rómaiak és a pártusok állandóan hadakoztak.
Köztudott, hogy a Makkabeusok második könyvében említik a szkítákat:

,,Ekkor az Menelaoszt, minden gazság szerzőjét felmentette a vádak alól, azokat a szerencsétleneket pedig, akiket a szkíták is ártatlanoknak nyilvánítottak volna, ha törvényt ültek volna felettük, halálra ítélte." (2Makkabeusok 4, 47 - Káldi-Neovulgáta)

A Szent István Társulati Fordítás szkíta bírákról beszél. A Makkabeusok harmadik könyve szintén említi a szkítákat:

,,Akik foglyokként vezették őket erőszakkal, mint a rabszolgákat, sőt inkább úgy, mint összeesküvőket, mindenféle vizsgálat és alapos ellenőrzés nélkül kezdték öldösni őket, a szkíták vadságánál nagyobb durvaságot hordozva magukban." (3Makkabeusok 7, 5)

Vagyis miért említenék kétszer is a szkítákat ebben az időben, ha nem lennének jelen Palesztinában ebben az időben? Igaz a Héber Bibliából szintén kihagyták a Makkabeusok könyveit.
Grúziában található Mtskheta városa, amely város nevében a khéták (khiták/khitteusok) neve is felfedezhető, amely "kheta" szó azonos lehet a "géta" szóval. Ha Mtskheta város nevének első hangjai közé magánhangzót illesztünk, akkor Matsakheta lesz belőle, amely név bizonyos szkíta (szaka) törzsek, a masszagéták neve. De minden bizonnyal a ezen "matsa" név a madákat, vagyis a médeket jelöli. A sauromaták nevében a kutatóink szerint a "mata" szó jelentése: magyar. Vagyis ha a matsa/mata/mada/maza/maca/maya/maga/magya/madia szavak mind-mind a magyarok nevét jelöli és a khita/kheta név pedig a szkíták nevének egy változata, akkor a Mtskheta név jelentése: Magyarszkíta. És köztudott, hogy a Kaukázusnak ezen a területen az idők kezdete óta szkíták, illetőleg magyarok éltek. Továbbá egy grúz krónika (Kartlis Tskhovreba - Kr. u. 9. század) szerint a város körüli falat Nimród elődje, Ardam építette. Egy másik legenda szerint a várost meskhetian (meskheti) türkök építették a Kr. e. 5. században. De hisz ekkoriban a turáni fajúakat hívták türköknek, vagyis ezen 2500 évvel ezelőtti türkök nem azonosak, a mai, félig semita, muszlim vallású törökökkel. Minden bizonnyal a meskheti türkök masszagéták voltak, vagyis magyarszkíták. Továbbá a Mesek név nekünk ismerős a Tenachból. Ezékiel jövendölésének 38. fejezetéhez a Káldi-Neovulgátában egy lábjegyzetet találunk:

,,Góg feltehetően a hatalmas lídiai királyra, Gigeszre (Kr. e. 7. század) utal. Magóg csak a Bibliából ismert Mesek és Tubál a mai Örményország területén feküdtek." (Lábjegyzetek - Káldi-Neovulgáta)

screenshot_2019-11-19_armenia_scythia_iberia_google_zoeken.pngA Kaukázus és vidékének etnikai térképe (Kr. e. 6. század)

,,Emberfia, fordítsd arcodat Góg ellen, Magóg földje ellen, Mesek és Tubál első fejedelme ellen. Jövendölj ellene és mondd neki: Így szól Jáhve: Íme, Góg, én ellened fordulok, Mesek és Tubál első fejedelme ellen." (Ezékiel 38, 2)

Ezek azok az északi szkíta népek, amelyek felszámolják a cionista államot (Kr. e. 597). Igaz, hogy a szkíták, médek és bábiloniak történelmében vannak egymás közti csatározások, ám ez esetben, illetve Asszíria elpusztítása kapcsán is egyesültek ezen turáni fajú népek. Mesekre visszatérve a meskheti türkök a mushki és a moschia törzsekkel áll kapcsolatban. Előbbi a hettitákkal (vagyis a szkítákkal) rokon, utóbbiról pedig köztudott, hogy a bibliai Mesek népe. Ezen népek területén találjuk a Meskheti-hegyvonulatot (Meskhetis kedi). Hérodotosz szerint masszagéták a Kaukázusban is éltek, vagyis meskheti nép minden bizonnyal a masszagéta nép.
A Kr. u. 13. században megalakult a Samtskhe Saatabago (saatabago=atabég) nevű fejedelemség, amely élén a Jaqeli-ház állt. Az atabég méltóságnév főként a Zakarids-Mkhargrdzeli-dinasztián belül volt jellemző. Vizsgáljuk meg ezen név első felét: Zakarids, amely másik változatai a Zakarians és a Zak'aryanner. Vagyis minden bizonnyal a szaka (saka/szkíta) nép és az árja népek keveredéséből jött létre, vagyis a Zakarids nép a Szaka-árja nép. Viszont eszünkbe juthat Zakariás neve az evangéliumokból, amely arra enged következtetni, hogy Keresztelő Szent János apja, a damaszkuszi mandeus templom főpapja félig szkíta, félig árja volt. Viszont a jerikói (urkusi) Zákeus neve is eredhet a szakák nevéből, mint Szakeus.
Amit mi magyarul "magas"-nak mondunk, azt szanszkritul "maha"-nak mondják, grúz nyelven pedig "maghali"-nak. A grúzoknál továbbá a Khatuna egy török eredetű leány keresztnév, amely khatun méltóságnév a khán női megfelelője. Ez csupán azért érdekes, mert a Katalin név szótöve ezzel lehet rokon.
A Kartlis Tskhovreba egyik lábjegyzete megemlíti Nimród Könyvét (Nebrot'is Cigni / Cigni Nebrot'isa).

Izzás önkéntes kereszthalála kapcsán következtethetünk a kendeségre, miszerint a nagy jósvezér megjósolja a saját halálát és a feltámadását. Hogy milyen küldetést végzett el a túlvilágon? Megtörte az átkot, amit a zsidók tettek Ursolymára. A jebuzeusok templomába a saját sátáni kellékeiket vitték be, ám Izzás halálakor ezen kárpit kettészakadt és hatalmas földrengés is volt, legalábbis az evangéliumok szerint. Ez jelentette azt, hogy megtört a zsidó átok Ursolyma városán. Az a kende-áldozás, amit Buda vagy Álmos kapcsán ismerünk, miszerint a kendesírba beültek az embereikkel és mérget ittak, egy olyan elem, amit Mózes a Tórához is felhasznált, miszerint Mózes nem megy be Kánaán földjére, hanem a túlvilágról segíti a jákobitákat.

,,Így szólt hozzá Jáhve: Ez az a föld, amelyre Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküt tettem ezekkel a szavakkal: Utódaidnak adom! Megnézheted, saját szemeddel, de oda nem jutsz el! - Akkor ott, Moáb földjén meghalt Mózes, Jáhve szolgája, Jáhve ígérete szerint." (5Mózes 34, 4)

Persze az sem kizárt, hogy Mózest Jáhve ölte meg, de ha nem, akkor öngyilkos lett. Ezt rituálét vagy a hykszoszok vitték el Egyiptomba, vagy a koptoktól vették át a szkíták. Ez esetben Thoth-tól származik, a tátos tudás része.
Álmos története hasonló. Miután fehér lovat áldoz, utána hat fehér ökörrel felszánt egy nagy szántót, Árpád pedig követi és elvet egy zsák vetőmagot. Álmos pedig áldást mond:

,,Azon az éjszakán Turulfia Álmos, egy vándorló törzs vándorló vezére, átszenderedett békésen a másik világra, ahol fehér ménje várakozott már reá a csillagporos égi mezőkön." (Wass Albert - Válogatott magyar mondák és népmesék - 1971)

Hát ez ugyanaz a történet. Viszont a rituális öngyilkosság a gnosztikusoknál is jelen volt. A gnoszticizmus pedig a kezdetektől összefüggött a buddhizmussal, hiszen a családi élet, a lemondás, a fizikai világtól való megszabadulás, mind-mind jelen voltak Sziddhárta, Izzás, az ő apostolai és Mani életében. Hisz Sziddhárta, amikor a bodhi-fa alá leült meditálni, gyakorlatilag révült. A révülés a Holtak Folyóján való átkelés, amely réven a révész visz át. Ez a révész szállította át azokat az embereket, akiknek a szemére elégetéskor aranyérméket tettek. Akinek nem tettek a szemére érméket, az nem tudott fizetni a révésznek és ezért örökké bolyongott egy köztes világban. A Holtak Folyóján túl pedig a Hádész van, amely a gnosztikus evangéliumokban is jelen van, ám nem azonos a zsidó-keresztények Poklával, sem Izzás Gyehennájával, amely a hinnom-völgyi szemétégető volt. Sziddhárta révült, vagyis átment (révült) a Hádészba, ám nem maradt ott, hanem elérte a Nirvanát, vagyis a megsemmisülést. Sziddhárta ebből a szempontból különleges, hogy ő Buddhává vált, itt hagyott mindent, mégis visszajön tanítani. Ellenben a táltosaink és az ural-altáji sámánok a Hádészba mennek, hogy az ősök szellemeivel beszéljenek, majd visszatérnek a mi világunkba. A rituális öngyilkosság összeköti az ősmagyarokat a japánokkal, továbbá a szamurájok sok esetben követték a halálba urukat (szeppuku/harakiri). És hát Álmos után emberei is megölik magukat, így a japán és a magyar nép hagyományai, mivel mindkettő nép turáni, ezért ugyanabból az ősvallásból erednek.

,,Visszatérve a bevezetőben elmondottakra, történészeink a Thonuzobára vonatkozó Anonymus-helyet a besenyő nemzetségfő élve eltemetésének, esetleg rituális öngyilkosságának értelmezték, elfogadva azt az Anonymusból kiolvasni vélt indokolást, hogy mindez Thonuzoba pogány megátalkodottságának következménye volt." (Bollók János - A Thonuzoba-legenda történelmi hitele - 1979)

56ebf57a55b26b5e797f8b280cc22dff.jpgA Mtskheta-i Szent Eustathius Katedrális (Ertatsminda, Grúzia)
(Kr. u. 13. század)

A Kartlis Tskhovreba tartalmazza Mtskheta királyainak listáját és történetüket:
I. Parnavaz (Kr. e. 329-219), aki a Kartalosid-házból származott, Mtskhetos fia volt. Mtskhetosról lett elnevezve Mtskheta. Ő lett Kartli első Kartalosid-házi királya. Utána Saurmag uralkodott, aki Asuristan királyának szolgált. A hagyomány szerint I. Saurmag neve a sauromaták nevéből ered. Asuristan a Pártus Birodalomnak Bábilon környéki provinciája volt, fővárosa Ctesiphon volt. Más források Asuristant Asszíriának mondják. Vagyis itt szóba kerül Adiabene is, hisz ezen királyságot nevezték Assyriának. Chorenei Mózestől tudjuk, hogy V. Abgar örmény király írt a pártus királynak, majd az asszír Nerszé (Izates) királynak Bábilonba. Vagyis több provinciából és királyságból állt a Pártus Birodalom és Kartli is a pártusok alá tartozott.
Meg kell említeni Mtskheta-i Szent Eustathius (Kr. u. 5. század), aki egy Gvirobandak nevű mágus volt, akinek hagyatéka a Mtskheta-i Eustathius Passiója című iratgyűjtemény (Kr. u. 6. század). Ez tartalmazza többek között Aristides Apológiájának (Kr. u. 2. század) részleteit, továbbá Izzás életének történetét is, amely nagyon hasonlít Tatianus Diatessaronjára (Kr. u. 2. század). Gvirobandak megkeresztelkedik és kereszténnyé lesz, majd összeházasodik egy keresztény nővel. ami miatt a mágusok feljelentik a királynál, majd kivégzik Tbilisiben. Így ő egy grúz vértanú.

0729eustathius-mtskheta.jpgGvirobandak mágus (Kr. u. 5. század)

Saurmag feleségül vett egy perzsa hercegnőt, Bardav (Partav/Partaw) királyának lányát. Ezen város nevénél ismét felmerül a pártusok befolyása a térségre. Ez a kaukázusi Albánia fővárosa volt. Érdekes, hogy Partaw királya ekkoriban perzsa volt, viszont később a Mihranida-ház veszi át az uralmat. Ezen ház alapítója a Mihran-házból származó Peroz volt, amely Mihran-klán egy a hét pártus klán közül. Peroz a fia volt III. Miriannak, a  Chosroid-dinasztia alapítójának, amely dinasztia a Mihran-klánból származott. Ez a Chosroid-dinasztia Kartliban is uralkodott.
A Kr. u. 1. századtól a Kr. u. 5. századig Arszakidák uralkodtak a kaukázusi Albániában. Ezen Arszakida-királyok sorrendje:

Vachagan
I. Vache
Urnayr
II. Vachagan
Mirhavan
Satoy
Asay
Aswagen
II. Vache
III. Vachagan

Vagyis az Arszakidák után is pártusok uralkodtak Gardmanban, Gugarkban és a kaukázusi Albániában. Továbbá köztudott, hogy Örményországban is, illetőleg a Szászánida-ház pedig egyesült az Árszákida-házzal, hisz I. Ardashir (Kr. u. 2. század) az utolsó pártus király lányát vette feleségül. Vagyis a pártusok hagyatéka hatalmas, hisz a Mihranida-ház 29 királyt adott Grúziának.
I. Saurmag királynak (Kr. e. 234-159) perzsa feleségétől két lánya született. Mivel nem volt fiú örököse, ezért Perzsiából feleségének egy rokonát hívta el, aki Nimród leszármazottja volt. Ezt a fiút örökbe fogadta, majd Mirvannak nevezte el. Saurmag őt összeházasította egyik leányával. Majd ezen Nimród-házi herceg, Mirvan lett Kartli harmadik királya. Itt meg kell állni egy mondat erejéig, hisz ha a Mihranida-házi királylány Perzsiából érkezett rokona Nimród leszármazottja volt, akkor a királylány és egyik szülője is. Viszont így Nimród vérvonala egyérelműen a pártusokban folytatódik, hisz a Nimród-házi királyok után az Arszakida-házi királyok kerülnek a trónra. A Kartlis Tskhovreba Nimróddal és az ő történetével kezdődik. Fia, Mirvan uralkodásának idején Örményországban egy Arshak nevű király került trónra, akihez ő hozzáadta egyik lányát. Kartli negyedik királya Parnajom volt, a Nimród-házból. Ő mágusokat hozatott a Pártus Birodalomból a saját udvarába. Kartli ötödik király II. Arshak (Kr. e. 20 - Kr. u. 1) volt a Nimród-házból. Őt Bartom követi, akit II. Mirvan követ, akit II. Arshak követ, akit Aderki követ. És ennél a pontnál találunk egy olyan idézetet a krónikába (Kartlis Tskhovreba), amely megváltoztatja az egész római-katolikus dogmarendszert.

,,Az ő uralkodásának első évében az Úr Jézus Krisztus megszületett a judeai Bethlehemben. És a mágusok elmentek hozzá ajándékokkal. Amikor a mágusok Jerusalembe érkeztek, ennek híre eljutott Mtskhetaba, miszerint a pártusok elfoglalták Jerusalemet. A mtskhetai zsidók erre sírni és jajveszékelni kezdtek. A következő évben több hír érkezett: A pártusok Jerusalembe mentek, de nem elfoglalni, hanem ajándékokat vittek egy újszülöttnek. - És a mtskhetai zsidók örvendezni kezdtek. Harminc év múlva a jeruzsálemi zsidók elmentek a mtskhetai zsidókhoz és mondták nekik: Az, akinek a mágusok ajándékot vittek, felnőtt és az Isten Fiának hívja magát. És most mi minden zsidóhoz hírnököket küldünk, felkérvén a vallástudomány szakértőit, hogy ítéljék meg őt. Tehát küldjétek el a vallási szakértőiteket hozzánk. - És Elioz Mtskhetából, továbbá Longinoz K’arsaniból, elmentek Jerusalembe és tanúi voltak az Úr kereszthalálának. És ők magukkal vitték Jézus tunikáját, ahogyan ez meg van írva a Conversion of Kartli-ban." (Kartlis Tskhovreba)

holy_tunic.bmpIzzás szent tunikája (The Seamless Robe of Jesus)
(Svetitskhoveli Cathedral, Mtskheta, Grúzia)


Izzás tunikája egyáltalán nem úgy néz ki, mint egy nincstelen hászid-zsidó rabbi ruhája. Továbbá a történet érdekessége, hogy Mtskhetaba zsidói azt a hírt kapják, hogy Ursolymát elfoglalták a pártusok pont Izzás születésekor. A három pártus mágus látogatása gyakorlatilag hatalomátvétel. Minden bizonnyal a két zsidó, Elioz és Longinoz részt vettek Izzás elítélésében, majd ellopták a ruháját. Ha hozzájuthattak ehhez a tunikához, az azt jelenti, hogy Izzás ebben vonult be Ursolymába. Ezt a történetet részletezi a Kincsesbarlang:

,,Midőn a zsidók, a katonák, Heródes és Pilátus szolgái azon igyekeztek, hogy széttépjék Krisztus ruháját és szétosszák egymás között ... Nem engedik meg nekem a törvények, hogy szétszaggassam a királyi ruhákat. Vessetek sorsot, kinek mi jusson! - Sorsot vetettek a zsidók és a király szolgái s a ruha az egyik katonának, Pilátus egyik katonájának jutott. A mi urunk ruháján nem volt varrás, felülről végig csupa szőttes volt. Azon a vidéken pedig, ahol elhelyezték és gondosan őrizték, ha kevés volt az eső, kivitték urunk ruháját s alig emelték az égre, azon nyomban bőséges eső esett." (A törzsek származásáról, avagy a Kincsesbarlang)

A Makkabeusok első könyvében szó esik arról, hogy amikor Makkabeusok garázdálkodni kezdenek, a pártus városok bezárják a köztük élő zsidókat, nehogy azok csatlakozzanak a hitsorsaikhoz. A zsidókat úgy kezelték, mint a cigányokat. A föld alatti járatokba száműzték őket, sokszor a városokon kívülre lettek telepítve, máskor viszont bezárták őket gettókba, ahogy a pártusok is teszik. Ugyanez történhetett 150 évvel a Makkabeus-lázadás után Ursolymában, ahol volt egy zsidó gettó.
A zsidók hordában járnak, ez köztudott. A Tenachban mindenhová hordába verődve mennek. Vagyis ebben az időben mindenhol üldözték és gettósították a zsidókat. Így igen kizárt, hogy Mária és József zsidók lettek volna, hisz nem engedték volna őket át egyik határon sem. Az, hogy Mária és József királyságok határain belül közlekedtek, arra utal, hogy mindketten királyi sarjak voltak. Továbbá az, hogy Izzás számos királyság határát átlépi, szintén azt jelenti, hogy ő királyi sarj volt. De így a tanítványok sem lehettek zsidók, hisz ők szerte a szkíták országaiba jártak-keltek, egyházat szerveztek. Ha Izzáson rajta volt a tunikája, amikor elfogták a Gecsemáné-kertben, akkor az elfogásakor történt bántalmazásból kifolyólag kerülhetett rá vér. Továbbá amikor elfogása előtt imádkozik, akkor vért izzad, vagyis igen sok DNS-mintát találhatnánk ezen a tunikán.
Nagy kérdés, hogy mi köti Izzást a jebuzeusokhoz? Csupán annyi, hogy Izzás a solymai Melkizédek Rendjének főpapja, ahogyan azt Saul rabbi egy levelében leírja. Miért gondoljuk, hogy Solyma azonos Ursolymával és hogy Melkizédek a jebuzeusok királya volt? Hát mert a Golgota eredeti neve Jebúsz volt, Melkizédek pedig itt vigyázott Ádám sírjára.

,,Izsák pedig tizenkét éves volt, amikor magához vette őt apja és fölment vele Jebúsz hegyére Melkizédekhez, a fenséges Isten papjához. Jebúsz hegye az amóreusok hegye, ott állították föl a mi urunk, Jézus Krisztus keresztfáját és ott nőtt az a fa, amely tartotta a bárányt, amely megmentette Izsákot. Ez a hely a föld közepe, itt van Ádám atyánk sírja, Melkizedek oltára, Golgotha, a Koponyahegy és a Kupola hegye." (A törzsek származásáról, avagy a Kincsesbarlang)

Vagyis Melkizédek oltára ezen a hegyen volt. Persze a Tóra szerint nem ez a hegy volt az, ahol Ábrahám meg akarta ölni a fiát, továbbá Jásár könyve egy kihalt, nagyon messzi és nagyon magas hegyet említ. Ugyanis, ha a Golgotán történt volna mindez, akkor egyrészről Melkizédek megállította volna Ábrahámot. Igaz van hely ugyan a Golgotán két oltárnak is, ám úgy nem tudott volna Ábrahám oltárt építeni, hogy Melkizédek észre ne vegye. Ha pedig Melkizédek oltárára fektette Izsákot, akkor a bárány, amit meglátott az Melkizédeké volt, szóval Ábrahám nem csak gyerek-gyilkos, hanem tolvaj is lenne. Igaz, Izsákot nem ölte meg, de már készült volna leszúrni a megkötözött gyereket. Örülhetünk, hogy nem élve akarta elégetni.
Vagyis Ádám sírja Jebúsz hegyén volt, ahova Melkizédek oltárt épített és ő maga is ott lakott, hisz őrzője volt Ádám sírjának. Solyma pedig a jebuzeusok városa volt, amelynek papja Melkizédek volt, majd a város neve később Ursolyma lett és Izzás lett a főpap. Az ő idejében a mtskhetabai zsidók azt hitték, hogy megnyugodhatnak, mert a pártusok nem katonailag foglalták el Ursolymát, hanem csak három máguskirály és azoknak kísérete ajándékot vitt Izzásnak. De hát ezzel szentelték őt fel Ursolyma főpapjává, Melkizédek Rendje szerint. Ezt a zsidók nem tudták, így mikor Izzás bevonult Ursolymába, a zsidók igen félni kezdtek, mint azt az evangéliumokban számos helyen olvashatjuk. Többek között féltek a tömegtől, amelyet Izzás irányított.
A Kincsesbarlang néhány sorral később azt írja, hogy Jebúsznak nevezték Damaszkusz királyát. Ez csupán azért fontos, mert Damaszkusz a mandeusok központja volt, itt állt Izzás idejében Keresztelő Szent János apjának, Zakariásnak a temploma. Vagyis Damaszkusz királyáé volt a Golgota, hisz róla nevezték el, ahogyan a jebuzeusok is az ő nevét viselik. Ez csupán azt mutatja, hogy Damaszkusz eredetileg a turániaké volt, így a mandeizmus a turáni ősvallásból ered.
A Kincsesbarlangban szó esik arról, hogy tizenkét király (köztük Bela, Szodoma és Gomorra királyai is) összegyűlik, hogy Melkizédeknek várost építsenek:

,,Meglátván arcát és meghallván beszédét arra kérték, hogy menjen velük. Ő azonban így szólt hozzájuk: Nem mehetek el erről a helyről. - Megtanácskozták erre egymás között, hogy építenek neki egy várost. Így szólt hát egyik a másikhoz: Valóban ő az egész föld királya s minden királyok atyja. - Építettek neki egy várost és királlyá tették ott Melkizédeket, ő pedig Jeruzsálemnek nevezte el ezt a várost." (A törzsek származásáról, avagy a Kincsesbarlang)

Kérdés, hogy a Tóra miért csak Sálemet említ? A magyarok ősatyja, Magóg is meglátogatja őt:

,,Meghallotta ezt Mágóg, Témán királya is, eljött hozzá, meglátta orcáját, beszélt vele és áldozati és más ajándékokat adott néki. Minden nép tisztelte Melkizédeket s a királyok atyjának nevezték." (A törzsek származásáról, avagy a Kincsesbarlang)

Szó esik Izzás származásáról is, ám kis talmudista logika is került bele:

,,Lót másik leányági leszármazottja az ammóni Naama, akit Salamon vett feleségül, szülte Rehábeámot, Salamon utódjára a trónon. Salamon sok feleséget vett magának, hétszáz szabadot és háromszáz ágyast, de az ezer asszony közül, akit magához vett, csak az ammóni Naama szült neki fiút. Azért nem adott neki Isten fiút mindezektől, hogy ama rossz magja a kánaániaknak, a jebusziaknak, a hitteusoknak, az amóreusoknak, a girgásiaknak és más népeknek, akiket Isten gyűlöl, ne keveredjék Jézus Krisztus származásának sorába." (A törzsek származásáról, avagy a Kincsesbarlang)

Vagyis a zsidó-keresztények szerint Salamon ezer feleségének minden újszülött gyerekét megölette és csak egy vérvonalat hagyott meg. De hát ez rettentő nagy gonoszságra vall. Ezek a hatalmas túlzások a történet kezdetétől megtalálható, miközben Salamon anyja, Betsabé hettita volt és valószínű, hogy Uriás volt az apja. Ha Salamon félig kánaánita volt, akkor miért gyűlölte volna ennyire az 1000 kánaáni feleségét? Hisz még a vallásukat is felvette. Nem hiába feltételezzük, hogy ő egy hettita király volt, akinek semmi köze sem volt Dávid vérvonalához. Persze ha zsidó lett volna, akkor feltételeznénk, hogy a léviták ölték meg a gyerekeit, de Salamon ezt csak megtudta volna. Salamon számos könyvet írt, amelyekből megtudjuk, hogy ő egy jó ember volt. Egyáltalán nem illik a Tenachba, éppen ezért egyes műveit a zsidók apokrifnak tartják. Vagyis itt már érződik a talmudista-spekuláció, ugyanis lehetetlen, hogy a kánaáni nőktől nem akart gyereket, ellenben Sába negroid-fajú királynőjétől viszont igen. Ugyan lehet, hogy Mózes etióp felesége sem volt negroid, hanem az eredeti etiópok és a síbaiak is turáni, fehér emberek voltak, majd idővel a negroid törzsek elfoglalták volna Etiópiát. Ugyanis ha így lenne, akkor Sába királynője nem volt negroid, sőt Noé egyik fiának leszármazottja volt, így Salamon csak két nagy szkíta vérvonalat egyesített. Hisz mindez Kr. e. 1000-ben történt. Nincs rá bizonyíték, hogy négerek éltek volna Etiópiában akkor. Ellenben a Talmudban van egy magyarázat arra, hogy Hám leszármazottai hogy lehetnek négerek: miszerint Hám a bárkában nem tartotta be a szabályokat, ezért az utódai fekete bőrűek lettek. Arra már nem tér ki a Talmud, hogy a vérük, a testalkatuk és a teljes genetikájuk miért változott meg, de így próbálják a zsidók nekünk megmagyarázni azt, hogy a turáni fajú, fehér-europid Naamahnak és Noénak hogyan lehetnek negroid utódai. Itt ugyanahhoz a logikához jutunk, mint Salamon 1000 felesége és végtelen bölcsessége kapcsán. Hisz Salamon bölcs ítélete egy az egyben Gautama Sziddhárta története, így a végtelen bölcsességet is tőle vehették át. Tehát nem sokat erőlködtek a zsidók a Tenach megírásán, egyszerűen átvették Salamon történetét a buddhizmusból, de így is úgy is a turáni fajhoz lyukadunk ki, hisz Sziddhárta szkíta volt. Vagyis Salamon kapcsán a saját Solymon királyunkról van szó (muszlimoknál: Suleyman), aki Solyma (Sálem) városa köré épített falat. De hisz ez lehetne Melkizédek is, hisz az ő idejében épült Sálem, így minden bizonnyal a fala is. Lehetséges, hogy Melkizédek, Ádám sírjának őrzője épített templomot Solyma városában, így mikor Ábrahám tizedet visz neki, akkor már készen van a templom. Elképzelhető, hogy Melkizédek vett maga mellé katonákat, így Ádám sírjának őrzői is voltak. Ám egy másik legenda arról beszél, hogy Éva is ide volt temetve:

,,A Kálvária Elizeus idejében nem volt olyan, mint Jézus idejében siralaku falakkal és barlangokkal, hanem egészen puszta. Elizeus tudta, hogy a Kálvárián van az Ádám és Éva sírja, a Vízözön alatt egy szikla gördült reá, ez jelezte a sir helyét. Elizeus próféta ásatott is a csontokig s lement a sírba. Egy koponya és az egyik csontváz oldala hiányzott, a még meglevő koponya abban a csontvázban volt, melyhez nem tartozott. Elizeus kezébe vette a koponyát, most megjelent neki egy angyal, ki mondá: Ez az Ádám koponyája! - Elizeus el akarta vinni a koponyát, de az angyal nem engedte, több csont és koponya is volt ott egy kővályuban. A próféta elbeszélése után nevezték el a Kálváriát Golgothának, a koponyák helyének." (Nagybánya és Vidéke, XXXVII. évfolyam, 16. szám)

screenshot_2019-11-21_tomb_of_eve_google_zoeken.pngÉva sírja (Jeddah, Saudi Arabia)

Ellenben az arabok szerint Éva Jeddahban van eltemetve. Nem kizárt, hisz a muszlimok szerint a Kába szentélyt Ádám építette, így lehetséges, hogy ott is éltek. Végtére is Medina a médek, illetőleg a madák nevét őrzi, Mohamed próféta pedig elégette azt a képet Mekkában, amelyen Ábrahám volt látható egy nyílvesszővel a kezében, amely a nyíllal való jóslára utalt volna. De elképzelhető, hogy azért is égett ez a kép, mert Ábrahám fehér ember volt, ami nem illik bele a muszlim világképbe. Sába királynőjénél a zsidó prozelita-csinálás jön szóba, miszerint a Bábiloni király, Adiabene Izates, de még a Kazár kagán is megtért a zsidó vallásra. Vagyis szerintük Sába királynője is áttért a zsidó vallásra és Salamontól származott gyerekétől erednek a mai negroid etiópok, akik természetesen zsidók.
És hát a Kincsesbarlang szerint a Midián földjén kusiták éltek, és Midián főpapja nem Jetró volt, hanem Reúél. Ő maga is kusita volt, Nimród apjának leszármazottja. Viszont a grúzoknál ismerjük Nimród-vérvonalát és a fennmaradt egyházi képek alapján nem fedezhetünk fel benne negroid-kinézetet.

,,Az írástudók újfent nyomát vesztették a törzsek leszármazási rendjének, nem tudták ugyanis elénk tárni, honnan vettek maguknak feleséget a törzsek fejei s honnan származtak ezek. Nekem azonban birtokomban van az igazi leszármazási rend s mindenki előtt felfedem az igazságot." (A törzsek származásáról, avagy a Kincsesbarlang)

Ezután Zerubbábeltől eljut egészen Máriáig, majd Izzásig. De ezt is írja:

,,A korai írástudók közül senki sem találta meg atyáik eme leszármazási rendjét, ezért aztán a zsidók felettébb szorongatták az egyház gyermekeit, hogy mutassanak rá a boldogságos Mária apjára a törzsek leszármazási rendjében s igencsak arra ösztökélték őket, hogy az atyák leszármazási rendjét alaposan megvizsgálva fedjék fel előttük az igazságot: paráznának nevezték ugyanis Máriát. Ezután azonban elnémul a zsidók szája, mert belátják, hogy Mária Ábrahám és Dávid házából származik. A zsidóknak ugyanis nincsen olyan leszármazási táblájuk, amely az igazságot tárná szemük elé atyáik törzseivel kapcsolatban, minthogy könyveik háromszor váltak tűz martalékává: először Antiokhosz napjaiban, aki egyébiránt üldözte őket és bemocskolta az Úr templomát, másodszor, harmadszor pedig Heródes napjaiban, amikor elpusztult Jeruzsálem. Ezért aztán felettébb szomorúak voltak a zsidók, hogy nem volt meg nekik atyáik leszármazásának igaz rendje, mindent megtettek, hogy ráleljenek az igazságra, de mindhiába. Számos írástudójuk volt, ezek közül mindegyik azt írta, ami épp neki tetszett s ezek azután nem egyeztek meg egymással, mert nem adatott meg nékik, hogy az igazság fundámentomán álljanak." (A törzsek származásáról, avagy a Kincsesbarlang)

Ezen könyv szerint Mária anyja Dína, apja Jónákír volt.

,,József Mária atyai nagybátyjának a fia volt. Isten ugyanis előretudása okán, mivel tudta, hogy a zsidók üldözni fogják majd Máriát - Józsefhez, atyai nagybátyja fiához adta Máriát, hogy őrizze és védje őt" (A törzsek származásáról, avagy a Kincsesbarlang)

Vagyis Mária és József unokatestvérek voltak, ám mivel Mária pártus volt, ezért József sem lehetett zsidó. Ha zsidó lett volna, akkor nem kezdik üldözni Máriát a zsidók. Vagyis edessai Szent Efrém (Kr. u. 306-373) egyértelműek leírta, hogy a zsidóknak nem volt Krisztus ideje után semmilyen hiteles feljegyzése arról, hogy kik is ők valójában.

Ha Izzást Izrael királyának mondják, akkor mi erre azt mondjuk, hogy ez igaz, csak mi ezt a területet Samáriának nevezzük. Itt nem egy népcsoport vezetéséről volt szó, hanem az Izraelnek nevezett, Júdeától független, északra lévő palesztin terület, Samária feletti uralomról. Végül is ő lehetett a samáriai zsidók királya úgy, hogy se származásilag, se vallásilag nem volt zsidó, ugyanis Samáriában a zsidók kisebbségben voltak. Ráadásul Júdeában is, mert a Tenach is leírja, hogy a jebuzeusokat nem tudták teljesen kiűzni Ursolymából, továbbá Jáhve nem pusztítja ki a filiszteusokat, hanem azok továbbra is Palesztinában élnek. Így a samaritánusok is ott éltek Észak-Palesztinában, amelyet Samáriának neveznek. Amikor jött Izzás, akkor a samáriai zsidók behódoltak neki, hisz egy ottani farizeus inti Izzást, hogy ne menjen Ursolymába, mert ott meg akarják ölni. Érdekes, hogy ha Galileában éltek volna zsidók, akkor azok miért nem akarták megölni Izzást?

,,Jézus ezután Galileát járta. Nem akart ugyanis Júdeában maradni, mivel a zsidók meg akarták ölni." (János 7, 1 - Magyar Bibliatársulat Újfordítása)

,,Jézus akkor elfáradva az úttól, azon nyomban leült a kútnál. Körülbelül a hatodik óra volt. Odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus azt mondta neki: Adj innom! - Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy élelmet vegyenek. A szamariai asszony erre azt mondta neki: Zsidó létedre hogyan kérhetsz te inni tőlem, aki szamariai asszony vagyok? - Mert a zsidók nem érintkeznek a szamariaiakkal." (János 4, 6)

Ez is azt mutatja, hogy Izzás azért érintkezett a szamáriai nővel, mert ő maga nem volt zsidó.

,,Jézus ugyan saját maga tanúsította, hogy a prófétának nincs becsülete a saját hazájában, mégis, amikor Galileába érkezett, befogadták őt a galileaiak, mivel látták mindazt, amit Jeruzsálemben művelt az ünnepen, mert ők is fölmentek az ünnepre." (János 4, 44)

Ha a galileaiak, már csak a nevük alapján is gójok voltak, akkor ugyan miért mentek volna Jeruzsálembe egy zsidó ünnepségre? A zsidók azzal vádolták Izzást, hogy Belzebúb hatalmával űzi ki az ördögöket a megszállottakból. Csak azt éppen elfelejtik, hogy ezen nevet Baalzebubnak is írják, amelynek előtagja (Baal, Bel) maga Nimród királyunk. Chorenei Mózes krónikájában Bél (Bál) azonos Nimróddal. A "zebul" szó jelentése vitatott, ám Jákob egyik fia a Zebulon nevet kapja, ami azt jelenti, hogy Baalzebul/Baalzebub a kánaániak régi nagy máguskirálya, Nimród, így Jákob egyik fiának neve is kánaáni. Továbbá Salamon gyűrűje minden bizonnyal Nimród gyűrűje, így vagy ez volt Izzásnál is, vagy csak tudta a rajta lévő varázsigét, az Isten Kimondhatatlan Nevét, amelyet még Dávid idejében a Talmud szerint többen is ismertek.
A magyarokat a tudás népének nevezik. Így számunkra a gnózis, vagyis a tudás nem bűn, hanem ősi hagyatékunk, amelyet a Boldogasszonyunk, Éva ősanyánk szerzett nekünk.

,,Éva evangéliuma (Euangelion Euas - görög cím): az apokrif evangéliumok körébe tartozó ókeresztény irodalmi mű. A Kr. u. 2. században, görögül írták. Két kis részletét idézi Epiphaniosz Panarionjának 26. könyvében (biblion). A mű e töredékből ítélve az apokalipszisek műfajában szokásos látomás: egy magas hegyen a magas ember (az istenség megjelenési formája) ad kinyilatkoztatást a kicsiny embernek (az ősi embernek) önmaga és az ember azonosságáról. Az evangélium Évát tekinti a gnózis letéteményesének s egyben Jézus előképének. Szép példa a különböző eredetű vallási, bölcseleti, irodalmi elemek keresztény keveredésére." (Világirodalmi Lexikon - 1972)

Más apokrif evangéliumról is olvashatunk, amely alátámasztja azt, hogy Mária Magdolna egy különleges tanítványa volt Izzásnak, ráadásul mindez csak görög és kopt nyelven maradt fent, így a zsidóknak ehhez semmi köze:

,,Evangélium Mária szerint (Kr. u. 2-3. század): kopt gnosztikus irat, mely a berlini 8502. számú papiruszon maradt fenn. A szöveg eredeti nyelve valószínűleg a görög volt, kis részlete ismeretes egy oxürrhünkhoszi görög papiruszról is. Az irat eleje a kopt változatban is hiányzik. A fennmaradt szakasz két részből áll. Az elsőben Krisztus oktatja tanítványait; kinyilatkoztatása befejeztével búcsút mond nekik, és eltávozik. A tanítványok félnek attól, hogy elinduljanak tanítani a pogányok közé. Ezután Mária Magdolna közli velük azokat a titkos tanításokat, melyeket csak ő hallott Krisztustól egy látomás alkalmával. András apostol kétségének ad hangot, hogy ezek valóban Krisztus tanításai volnának. Lévi (Máté) azonban Mária Magdolna védelmére kel. A befejezés a tanítványok elindulását említi, hogy hirdessék az evangéliumot." (Világirodalmi Lexikon - 1972)

450px-hayk_statue.JPGHáik szobra (Jereván, Örményország)
 

Vagyis Mária Magdolna nem egy zsidó kurtizán volt, hanem egy különleges beavatott, Izzás tanítványa.
Érdekes az is, hogy Chorenei Mózes krónikája szerint Haik, az örmények egyik ősatyja legyőzi Bélt, vagyis Nimródot. Ennek ellenére mi, Nimród leszármazottai mégsem gyűlöljük az örményeket, Háik leszármazottait, hisz közös fajúak vagyunk.

,,De a sorrend helyén megtaláltam őtet egy igen eszes és tanult assyriainál és mi annak, amit mond hitelt adunk, mert Mészdráim annyi mint Médzráim, ez utóbbi pedig Egyptomot jelent és sok krónikás azon megjegyzés által, hogy Némbroth, azaz Bel aethiopiai, meggyőztek minket ennek igazságáról annál is inkább, mert Egyptom határában telepedett le ... Belről, ki alatt élt elődünk Háik, sokan különféle dolgokat beszélnek. Én pedig azt mondom, hogy az úgynevezett Kronosz és Bel: Nemrodot tesz, a mennyiben az egyptomiak Mózessel egyezőleg Hephesztoszt, a Napot, Kronoszt, a mely Khámmal azonos, Khust, Nemrodot felsorolják, de Mesztráimot kihagyják ... Jáfet utóda, a hírneves és vitéz kormányzó, az izmos és jó íjász Háik ... Háik lázadásáról - Ez a Háik ... az erőszakos és fölötte erős óriások nagy tömege közül merészen fellázadt Bel zsarnoksága ellen ... A szerencse Belnek kedvezett: az egész földet bitorolta. De mivel Háik Belnek nem akar engedelmeskedni, Armenág fiának Babylonban történt nemzése után az Ararát földjére, mely éjszak felé fekszik, ment el fiai, leányai és fiai fiaival, aztán mintegy 300 erős férfiúval, a szolgákkal, a hozzá csatlakozott idegenekkel és minden vagyonával együtt ... A mint erejét összegyűjtötte Bel, a titán, egy nagy gyalog hadsereggel Háik ellen indult ... Midőn ezt az íjas Háik észreveszi, előre rohanva a király közelébe érkezik, megfeszíti erősen és teljesen íját és egy háromágú nyilat repít annak mellemezébe a hegyes nyil a hátán keresztültör és a földre esik. Így pusztult el a gőgös titán földre leterítve és kiadja lelkét." (A Szamosújvári Örmény Katolikus Algymnasium Értesítője - 1890)

Vagyis Nimród népe az etiópok, ám szó sincs arról, hogy negroidok lennének, hisz ősatyjuk, Hám sem volt negroid. A Kincsesbarlang bizonyítja, hogy a három napkeleti mágus pártus volt, illetve azt, hogy a pártusok Nimród gyermekei:

,,Augustus uralkodásának negyvenkettedik évében született meg Krisztus a júdeai Betlehemben, ahogyan ez meg van írva a Szent Evangéliumban. Két évvel azelőtt, hogy Krisztus megszületett, csillag jelent meg a mágusoknak, a napkeleti bölcseknek. Látták ezt a csillagot az ég boltozatján, fényesebben ragyogott, mint az összes többi csillag s egy fiatal leány volt benne, aki koronás gyermeket tartott karjai között. A régi királyok és a napkeleti bölcsek, a káldeus mágusok szokása az volt, hogy minden cselekedetüket a csillagokból kiolvasott tudás szerint irányították. Így aztán meglátván a csillagot, megijedtek, rémület lett úrrá rajtuk s megremegett egész Perzsia földje. Rémület vett erőt a királyokon, a mágusokon, a káldeusokon és Perzsia bölcsein, felettébb féltek eme jel okán, mely a szemük elé tárul s így szóltak: Talán csak nem határozta el a görögök királya, hogy csatába vonul Nimród fiai ellen? - A mágusok és a káldeusok tehát sietve bölcs könyveikbe temetkeztek és könyveik bölcsességének ereje által ráleltek az igazságra. A mágusok és káldeusok ugyanis a csillagok járásából, amit a csillagjósok állapítanak meg nekik, valóban előre tudnak minden eseményről, még mielőtt azok bekövetkeznének. Ez a tudás megadatott azoknak is, akik a tengeren járnak, még mielőtt megtámadnák őket a szelek, vagy vihar zúdulna reájuk, a csillagok járásából már tudják, miféle veszedelem fenyegeti őket. Ily módon ezek a mágusok, napkeleti bölcsek is, miután utánanéztek Nimród kinyilatkoztatásában, megtudták, hogy király született Júdeában és feltárult előttük Krisztus egész életútja. Az atyáiktól örökölt tanítás okán azon nyomban elhagyták Keletet, fölmentek Nód hegyére, amely az északi határvidékről keletre nyíló utak menték fekszik s ottan mirhát, aranyat és tömjént vettek magukhoz. Így azután azokból az áldozati ajándékokból, amelyeket magukkal vittek, láthatod, Nemesziosz testvérem, hogy ismerték megváltónk teljes üdvrendi méltóságát: aranyat vittek a királynak, mirrhát a gyógyítónak és tömjént a papnak. Tudták ki ő és azt is tudták, hogy ő király, gyógyító és pap ... Ezek voltak tehát, akik áldozati ajándékokat vittek a királynak, maguk is királyok, királyok gyermekei: a mahózdíi Hórmizdád, Perzsia királya, a hírneves Királyok Királya, aki lent lakott Ádórgínban, továbbá Jazdigerd, Szaba királya és Péróz, Sába királya, amely keleten fekszik. Midőn útra készülődtek, megrémült és megbolydult az óriások birodalma, mivel hogy nagyon erős volt a seregük, olyannyira, hogy félelem lett úrrá minden keleti városon. Jeruzsálem és Heródes is megijedt tőlük. A király már akkor reszketett, amikor még be sem tértek hozzá és nem is beszélgettek vele a mágusok, a napkeleti bölcsek. Mikoron pedig felfedték előtte az igazságot, teljesen úrrá lett rajtuk a rémület ... A pogány királyokat azért nevezték mágusoknak, mert mágusköntöst viseltek. Amikor ugyanis áldozatot mutattak be és ajándékokat ajánlottak föl isteneiknek, két köntöst használtak, királyi köntöst belül, kívül pedig mágusköntöst. Hasonlóképpen azok is elindultak Krisztushoz, két köntöst öltöttek magukra, hogy áldozati ajándékokat ajánlhassanak fel." (A törzsek származásáról, avagy a Kincsesbarlang)

nimrod.jpgNimród

Vagyis gyakorlatilag a pártus sereg, bevonult Palesztinába és elfoglalta Ursolymát úgy, hogy ellenállásba ütköztek volna. Sőt, egész Palesztina rettegett tőlük. Továbbá a pártus mágusoknak Krisztus idejében még megvolt Nimród kinyilatkoztatása, továbbá több ősi máguskönyv is. A pártusok a saját királyukat keresték és a zsidóságtól teljesen idegen, Özönvíz előtti beavatási szertartást végeztek el. Ezen irat kihangsúlyozza, hogy nem az Arab-félsziget déli részén lévő Sába királya látogatta meg Izzást, hanem a keleten lévő Sába és Szába városok királyai. Az előbbi tévedés, esetleges hamisítás adhatott okot arra, hogy Baaltasart (Boldizsárt) szaracénnak, vagyis szerecsennek mondják. Hisz ha az Arab-félsziget déli részén lévő Sába királya volt, akkor minden bizonnyal negroid, illetőleg sémita-arab volt. Ám a Kincsesbarlang tisztázza a helyzetet és így nem kizárt, hogy nem a déli Sába királynője látogatta meg Salamon (Solymon) királyt, hanem ezen keleti Sába, amely Salamon idejében a Bábiloni Birodalomhoz, vagy az Asszír Birodalomhoz tartozhatott. Ám pontos helyét nem tudjuk. Lehet, hogy Szaba városa azonos a déli Sábával, amelynek lakói a szabeusok, a Magyar Katolikus Lexikon szerint Kus, vagyis Hám leszármazottai, Nimród közvetlen rokonai, akárcsak Mózes idejében a midiánita főpap, Reúél.
Ma Kuvaitban ismerünk három Sábát, úgymint: Sabah Al-Salem, Sabah Al Nasser és Sabah Al Ahmad és mivel ezek igen közel vannak a Tigris és az Eufrátesz torkolatához, gyaníthatjuk, hogy pártus fennhatóság alatt áltak ezen városok, hisz a mezopotámiai városok mind a pártusoké volt.

,,Levette a keresztről urunk holttestét, nyomban odasiettek a zsidók, elvitték a keresztet és bevitték a templomba, mivelhogy a Frigyláda tartórúdjából készült ... Krisztus halála állványzatának - a keresztnek - szíjai pontosan illeszkedtek Isten szolgálata frigyládájának tartórúdjaihoz s a megbocsátás szentélyének kárpitjához ... Midőn József levette őt a keresztről, levette a feje fölé szögelt írást is: Pilátus ugyanis saját kezűleg írta meg azt görögül, rómaiul és héberül. De miért nem írta meg azt Pilátus szírül is? Azért, mert a szíreknek nem volt részül Krisztus vérében." (A törzsek származásáról, avagy a Kincsesbarlang)

Így ha Szíriában damaszkuszi központtal egy mandeus egyház működött, Pártiában pedig mithraimzus és zoroasztrizmus, akkor egyértelmű, hogy ebből a közegből származott Izzás. A szírek nem akarták megölni, hisz az ő vallásuk prófétája volt Izzás. Köztudott, hogy a mandeusok, gnosztikus-gyülekezetekhez hasonlóan megtartják a titkaikat, nagyon keveset árulnak el magukrók. A mandeus vallás a káldeus hagyományból ered, így tisztán látszódik a kánaáni ősvallás (amelynek Noé hét parancsolata is része volt) nem akarta megölni Izzást, viszont a betolakodó zsidó vallás hívei megölték. Éppen ezért találunk Nimreh nevűt települést a régi Galileától (Észak-Palesztina) 50 kilométer távolságra.

,,Pilátus tehát megírta ezt az írást és a kereszt tetejére szegezte: Heródes, aki megölte, görög volt, Kajafás héber, Pilátus meg római, a szíreknek azonban nem volt részük Krisztus megölésében. Ezt tanúsítja Abgar, Edessa királya is, aki Jeruzsálem ellen akart vonulni, hogy elpusztítsa, mert a zsidók megfeszítették Krisztust." (A törzsek származásáról, avagy a Kincsesbarlang)

Vagyis Heródes király se nem római, se nem zsidó, hanem görög volt. Ki lehetett ez a Heródes? Feltételezhetjük, hogy a daha származású II. Artabanos pártus király fia, Örményországi Orodes (Orodes of Armenia) volt az, aki pont Kr. u. 35-től volt Pártia királya. És mivel a legtöbb teológus szerint Dionysius Exiguus elszámolta magát 3-4 évvel, amikor a jelenlegi időszámításunkat megalkotta, akkor ez pont az az idő, amikor Izzást megfeszítették (Kr. u. 33). Ráadásul Örményországi Orodes a római helytartónak (királynak) szolgált. Vagyis ha ez az Orodes nem is vett részt Izzás kivégzésében, de Heródes alakja róla lett mintázva, mint a terület akkori uralkodója, aki a rómaiakkal jó viszonyt ápolt. A zsidó-keresztények pedig úgy alkották meg a saját irataikat, hogy ezt a pártus Heródest először zsidó-rómainak hazudják, majd áthelyezik a székhelyét Ctesiphonból (Madain) a palesztinai Ursolymába. Ez hazugság, hisz a Toledot Yeshu szerint is ebben az időben Adiabene Heléna uralkodott Ursolymában. 
Miért emelnék ki a szíreket kétszer is, ha nem lettek volna ott Ursolymában? Hisz szír történelemről csak a Szelekuida Birodalom (Kr. e. 312) óta beszélhetünk. Vagyis itt a szírek alatt médeket, pártusokat, főniciaiakat ért az író, hiszen ezek alkották szíria őslakosságát, akiket az Apostolok Cselekedeteinek írója is felsorol, mint Ursolyma lakói. Persze a zsidó-keresztények igyekeznek azt bizonyítani, hogy a pártusok, médek és elamiták, mind csak vándor-kereskedők voltak és átutazóban voltak Ursolymában. Minden esetre ha a szírek szerepét még Abgár király is kihangsúlyozza levelében, akkor itt a szírek alatt az edessai néppel rokon-fajú lakosságot érti. Igaz, Edessa (Urfa/Sanliurfa) ma Törökország része, de csak 30 kilométerre van a szír határtól.

,,Összegyűltek az apostolok, Máriával a Szentséges Szűzzel együtt fölmentek az emeleti terembe. Simon Péter megkeresztelte Máriát, János pedig, a tiszta, magához vette." (A törzsek származásáról, avagy a Kincsesbarlang)

,,Egy juecsi-szkíta származású pártus fejedelmi sarj, Arsák, felhasználta Nagy Sándor utódainak egymásközti viszályát és Kr. e. 250-ben felszabadította nemzetét és hazáját a macedón uralom alól s több rokon hún-szkíta nép egyesítésével megalapította a nagy Pártus Birodalmat s az Arsacidák dinasztiáját. Ezen első Arsák leszármazottai uralkodtak azután a Pártus Birodalomban, annak közel 500 éves fennállása alatt, sőt oldalágakon a Pártus Birodalom bukása után is még hosszú ideig a szomszéd országokban, így Arméniában, Baktriában, Georgiában, Albániában és a Massagetáknál." (Dr. Kézdy Vásárhelyi Zoltán - A magyarok útja Indiától Pannoniáig - 1939)

,,Az uralkodás joga a pártusoknál az első király családját, az Arsacidákat illette, de az örökösödés sem a születés rendjéhez, sem a nemhez nem volt kötve, épúgy, mint nálunk az Árpádház uralkodása idején ... A vérszerződés szokása is megvolt a pártusoknál épúgy, mint honfoglaló őseinknél s az ilyen szerződést, mint vérrel pecsételtet, szentnek tartották ... Minden ilyen külső díszt a perzsák is a médoktól vettek át. A médok eredetileg, míg be nem olvadtak az árja-perzsákba, szintén a turáni fajhoz tartoztak s országuk a szomszédos Parthiával együtt került perzsa uralom alá. Kézai Attiláról és hunjairól is azt mondja, hogy ruházatuk szabása és alakja médus-formájú volt. De jellemző volt a pártusoknál az állandó süveg-viselet is, mi a rómaiak tetszését is megnyerte s úgy ez, mint a magyar régi hajviselet, az üstök is parthus eredetű. Dio Cassius szerint ugyanis a parthusok is üstököt viseltek. Hogy a magyar díszruhán még manap is mennyire meglátszik a méd-perzsa-pártus eredet ... A pártusokat vallási türelmességük épúgy jellemezte, mint a kazárokat és magyarokat. Különben vallásuk a magyarokéhoz s a többi szkítákéhoz hasonló természet, tűz és Napimádás volt. A szent tűz jelképe a sashoz hasonló Turulmadár volt, melyet az Arsacidák is címerül választottak. Áldozatul ők is lovat mutattak be, mint a magyarok s ezt a perzsák is valószínűleg tőlük vették át, midőn Ahuramazdának is fehérlovat áldoztak. Országuk 3 nagy kerületre és 18 megyére volt osztva, melyekben országos vásárokat is tartottak. Ebbe a birodalomba már beletartoztak a pártusokkal rokon, szomszéd s nekik behódolt hún-szkíta népek is, így a hyrkánok, fehér és fekete-húnok, kik alatt a kazárok, várkunok, úzok és besenyők is értendők ... Ez az Ardesir legyőzvén a pártusokat, azok nemességét depossedálta és száműzte, akik ekkor a párt lakosság nagyrészével északnak és keletnek vándoroltak régi hazájukba. Épígy legyőzte a Kaspi-tenger délkeleti oldalán lakó chozarokat is, kikkel a parthusok mindig a legszorosabb összeköttetésben állottak. A Sassanidák győzelmei azután megindították ezen hún-szkíta népek vándorlását nyugat és észak felé, melyek feltűnése Európa keletén összeesik a Sassanidák győzelmeit követő idővel. A Pártus Birodalom bukásával és a Sassanidák uralomrajutásával végleg megszűnt a turániak uralma Mezopotámia felett s annak egykori több millió lelket számláló fővárosa: Babilon, mely évezredeken át a művelt Kelet központja volt s mely főnixként kiheverte az asszírok, elamiak, perzsák, macedónok és pártusok hódítását, végleg az enyészetnek lett átadva, úgy, mint elődje, a szumírok fővárosa: Ur. De ha Babilon városa s annak ősi lakossága el is pusztult, nem pusztult el az a kultúra, melyet ősi lakói, a szumírok teremtettek, s az asszírok, majd utóbb hellének és pártusok továbbfejlesztettek." (Dr. Kézdy Vásárhelyi Zoltán - A magyarok útja Indiától Pannoniáig - 1939)

4fcef8241d145fea4876a4a71565b341.jpgIzzás főpapi ruhában

,,Jézus megnevezése a talmudban Bar Pandera, egyike azon szavaknak, melyek a legtarkább tbeoriákat s magyará- zati kísérleteket idézték elő ... Aki a Wagenseil-féle Toldoth Jesut olvassa, mint ejt meg József Pandera egy egyébként tisztességes szűz leányt, mint érti módját annak, hogy furfanggal, színleléssel, tettetett jámborsággal elérje nemtelen vágyát, mondom, aki ezen történetet olvassa, ha nem is sejti a Pandera szó valódi proveniencziáját, ha nem is ad amaz ügyetlen compilatiónak, mely Toldoth Jesu néven cursál, semmi hitelt, még sem kerülheti ki, hogy a Pandera névben vonatkozást, még pedig megbélyegző vonatkozást nem találna az ott elbeszélt történetre ... Az eredeti hagyomány az, hogy Jézus fia Panderának s Satedának. Sateda a Talmud szerint csak Máriának jelzője s úgy van a dolog Panderával is. Jézus szülei tehát: a ledér József s a csapodár Mária ... Több helyütt mondatik, hogy Jézus ben Pandera nevében csodatettek végeztettek ... Egyptomból hozta Bar Pandera az ő kuruzslását, amint azt a Talmud sok helyen felemlíti." (Krausz Sámuel - Bar Pandera - 1891)

,,A Ben Sztada név valószínűleg szintén ilyen. Ben Sztada varázsló volt, aki mesterségét Egyiptomban tanulta. Mivel Jézust a zsidók mágusnak tartották, reá alkalmazták Ben Sztada nevét is." (Radó Polikárp - Talmud és kereszténység - 1931)

Miért lett volna Heródes római-zsidó, amikor ezen név (Orodes/Urodes/Herodes) a pártusoknál annyira népszerű volt, hogy 6 ilyen nevű uralkodójuk is volt, továbbá egy hetedik is, Örményországi Orodes (Orodes of Armenia), illetve Kamnaskires-Orodes (Kr. u. 100-120) is apja (II. Orodes) nevét örökölte. Vagyis ezen név igen gyakori volt a pártusoknál.
Elam másik neve Ilam, így ez Él, kánaáni főisten nevéből származik. És hát a nyelvünk megőrizte a Turáni Egyistenhívők jelmondatát: Él a Magyarok Istene. De a Tenach magyar fordításában is többször találjuk ezt: Él az Úr. Igaz, hogy ők az "Úr" szó alatt "Jáhvét" értik, ám a héberek Elohim neve is El nevéből ered, vagyis egy kánaáni fogalom. A Pártus Birodalom egyik tartománya volt Elám (Elymais), ahol pártus királyok uralkodtak.
Így mikor az Apostolok Cselekedeti felsorolja pártusokat, médeket és elamitákat, mint az apostolok első ursolymai tanítványait, akkor itt mindhárom megnevezés a turáni fajú szkítákra vonatkozik. 

screenshot_2019-12-01_file_650521_jpg_wikipedia.pngAnzaze pártus királynő és
III. Kamnaskires pártus király (Kr. e. 81-75) érméje


Elam másik neve Fars provincia (Pars), amelyet Susianának és Kuzesztánnak (Kuzestan) is neveztek. Az Encyclopedia Iranica jegyzi Elam történetét, részletezi a pártus királyok történetét, az őket megelőző óperzsa (achamenida) és az ő utánuk következő újperzsa (szászánida) királyok történetével együtt.
Vagyis amikor Izzás apostolai tanítani kezdtek Ursolymában, akkor Lukács apostol azért kezdi a felsorolást a pártusokkal, médekkel és az elamitákkal, mert ezek voltak Ursolyma eredeti lakosai.

,,Bizonyára a mandeus ntr (őr/őrszem) szónak felel meg ... a föníciaiból, púnból, héberből és palmyraiból ismert dn (úr) szó elymaisi arameus megfelelője. Így az egész kifejezés jelentése: az Úr őre - vagy - őrizője lehet. Mivel az dn szó elsősorban istenségek, főleg Baal különböző formáinak megnevezésére használatos, fel kell tennünk, hogy itt is egy istenség, valószínűleg Bél jelölésére szolgál ... Úr (Bél) őre kifejezés arra mutat, hogy Kabnaskir király e kőbe vésett rendelete a bard-é-nechandehi szentélyek kultuszának valamilyen szabályozására vonatkozik. Mivel a gatkh akhga kifejezés mindjárt a rendelet elején jelenik meg, kézenfekvő arra gondolni, hogy a király elsősorban az Úr (Bél) őre, azaz nyilván a szentélyek élén álló pap vagy tisztviselő kötelességeit és jogait szabályozta benne." (Harmatta János - Elymais történetéhez - 1974)

A Kabnaskir név a Kamnaskires név egyik változata. Vagyis Elámban élt a Baal-kultusz, amely megerősíti, hogy kánaániak (hámiták) éltek Elam területén.

,,Az elymaisi írás négy eddig ismert emlékcsoportja, a tang-i sarvaki, a tang-i butani, a hong-i kamalvandi feliratok és a pénzfeliratok közül a bard-é nechandehi felirat betűformái a hong-i kamalvandi feliratéhoz állnak legközelebb." (Harmatta János - Elymais történetéhez - 1974)

Ráadásul azt az arámi nyelvet, amelyen Izzás is beszélt, Elámban is használták:

,,Ebben az időben Elymaisban a pénzfelirataiból és egy antik forráshelyből ismert Kamniskires (Kamnaskires) király uralkodott. E hosszúéletű uralkodóban valószínűleg a Kamnaskires-dinasztia megalapítóját láthatjuk, aki valamikor a Kr. e. 2. század első felében elszakadt a Seleukidáktól és Elymaisban önálló királyságot alapított. Az önálló Elymaisi Királyság főbb központjait azonban I. Mithridates parthus király Kr. e. 140-139-ben elfoglalta és elpusztította. Így a tárgyalt felirat keltezését nyilvánvalóan Kr. e. 151-140-re kell leszűkítenünk. Valószínűnek látszik tehát, hogy a bard-é nechandehi felirat a legrégibb elymaisi arameus felirat, amelyet eddig ismerünk s amelynek keltezését Kr. e. 151 és Kr. e. 140 közé helyezhetjük." (Harmatta János - Elymais történetéhez - 1974)

screenshot_2019-12-02_bard-e_nechandeh_google_zoeken.pngA Bard-e Nechandeh és Masjid-e Suleiman régészeti feltárások egyik lelete
(Elam, Pártus Birodalom - Kr. e. 2. század)
(Roman Ghirshman - Terrasses Sacrées de Bard-è Nechandeh et Masjid-i Solaiman - 1976)

 
Tatianus evangéliuma szerint, mikoz Keresztelő Szent János megkeresztelte Izzást, akkor a Jordán (Urduna/Orduna) vizének folyása megállt. Ugyanezt találjuk Nimród könyvében is:

,,Ádám belement a Jordan folyóba, és azt mondta: Szedjétek össze az összes teremtményt és sírjatok értem, az ételtől megfosztottért! - És az összes teremtmény összegyűlt és odaálltak az oldalára, még a Jordán is megállította folyását." (Nimród könyve 1)

Vagyis vagy Tatianus ismerte Nimród könyvét és ennek is első fejezetét (Ádám és Éva kijövetele a Paradicsomból), vagy valóban ugyanaz a csoda történt Izzás alámerítkezésénél is, mint Ádámnál. Nimród könyve is említi a hegyet és a rajta lévő barlangot, ahol Éva és Ádám éltek, továbbá az aranyat, a tömjént és a mirhát. Vagyis Izzás beavatási szertartása Nimródtól származik, aki ezen rituálét leírta könyvében.

,,A Paradicsomból való kiűzetés után Ádám és Éva egy hegyen telepedtek le egy barlangban. Ez volt a világmindenség központja. Ádám sok aranyat, mirhát és tömjén gyűjtve lement a völgybe, bement Évához." (Nimród könyve 1)

Szó esik Izzásról is:

,,Eljön a földre az Atyaisten szeretettje, Krisztus eljön, felveszi a keresztséget a Jordánban és amikor kimegy a folyóból, bekenődik ő és Ádám összes szülöttje, akit megszabadít a bűnhődéstől. A keresztelés napján - mondta az Úr, felkelnek - és bevezetem őket a Paradicsomba, és bemázolom őket mirhával." (Nimród könyve 1)

,,Eljön az idő és elküldöm nektek saját fiamat. Ő a Szent Szűz belsejében fogan meg, onnan kijön ember alakjában és emberré válik. Ő megment téged és elvezet a Paradicsomba." (Nimród könyve 2)

Nimród könyvének 2. fejezetében szó esik Jóntónról (Junitana), aki Nimród mestere volt és a Bölcsesség könyvéről, amelyből Nimród tanult. A 3. fejezet jegyzi a zsidó Dávid feleségének nevét, amely nem Betsabé, hanem Urij. Ő Salamon anyja Nimród könyve szerint. És hát itt egy tévedésről lehet szó, hisz Betsabé férje volt a hettita Uriás, így az Urij név arra utalhat, hogy: Uriás felesége. Minden esetre a sok egymásnak ellent mondó apokrif irat zavarossá teszi a történetet, viszont a zsinatok által kanonizált bibliai iratok is csak annyira hitelesek, mint ezen apokrifok.

,,Még két évvel Krisztus születése előtt a mágusok láttak egy szokatlan csillagot: annak a közepében ült egy fiatal nő a kisfiával és kis csillagokkal, és felette látszott egy korona. Nagyon féltek, azt feltételezték, hogy a csillag megjósolja Jonan királynak a támadást Nimród országa által, a perzsákkal szemben. Fogták a Nimród könyvét és azt olvasták benne, hogy a világban meg kell jelennie a királynak. Akkor fogták a királyi aranyat, a mirhát, a gyógyítót és a szent tömjént, mert megjósolták, hogy ezek a királynak, a gyógyítónak és a papnak az ajándéka és elindultak. Ezekkel az utasokkal mentek a királyok és a királynék, közülük Hirmiz és Makrze voltak a perzsák királyok, Adribeidzsan pedig Dala fia, Szobajl királya volt, azaz a Keleté." (Nimród könyve 4)

Dr. Kósa Barna, a Magyar Nemzetiszocialista Párt megyevezetője 1944-ben így írt Jézusról:

,,Hittünk abban, hogy a Mózesi hit anyagiasságán győzedelmeskedni fog a Jézusi hit magasabb szellemisége és erkölcse. Igen, mi hittünk a Jézusban, aki az egykorú feljegyzések szerint magas, szőke és kékszemű volt. Akit a magyarok annak idején Jessze néven ismertek. Hittünk a Jézusban, aki az ősi szittya városnak, Skythapolisnak a romjain épült Názáret városából származott." (Nyírvidék, XII. évfolyam, 80. szám - 1944)

 


cooltext331147282342399.png

 

Források:

Magyar Holnap (1947)
Biblia - Káldi-Neovulgáta
Biblia - Szent István Társulati Fordítás
Mária születése
Nimród könyve
Dr. Herbert Haag - Bibliai lexikon (1968)
Mahábhárata
Nagybánya és Vidéke (1899)
Katolikus Szemle 45. (1931)
A törzsek származásáról, avagy a Kincsesbarlang
Századok (1867)
Világirodalmi Lexikon (1972)
A Szamosújvári Örmény Katolikus Algymnasium Értesítője (1890)
Kartlis Tskhovreba
Nyírvidék (1867)
Wass Albert - Válogatott magyar mondák és népmesék (1971)
Dr. Kézdy Vásárhelyi Zoltán - A magyarok útja Indiától Pannoniáig (1939)
A Makkabeusok harmadik könyve
Antik Tanulmanyok 21. (1974)
Magyar Zsidó Szemle (1884)

 

*******

Írta:
Szécsi Levente

 

baalvany_logo_uj.bmp

Az eredeti kereszténység - Gnosztikusok, eretnekek és apokrif iratok (6. rész)

Az Adiabenei Egyházmegye és az Pártus Apostoli Egyház

Nem kizárt, hogy a "gnosis" (gnoszisz) görög szó a magyar "gonosz" szavunkkal kapcsolatos, ám ha így van, akkor a zsidó-keresztény papok találták ki ezt a szót, ahogyan a "bűn" szavunkat is a "bön" vallásunk nevéből kreálták. Viszont, ha a "gnosis" és a "gonosz" szavak szótöve összefügg, akkor a "gondol" igénk is innen ered, hisz a gnózis maga a tudás, a gondolkodás. És egyben gnosztikus és buddhista elem a "gond" szavunk, amely a "gondolat" szóval függhet össze, miszerint az élet csak gond, szenvedés, amelytől a meditációval, elménk kiürítésével tudunk csak elszakadni. Bizonyos gnosztikus csoportok az önsanyargatástól az öncsonkításig és az öngyilkosságig is eljutottak, csak hogy megszabaduljanak a fizikai test gondjaitól és felszabadítsák a bennük lévő fényt, a lelket. Viszont ezen gondolkodás részben azonosítható a vértanúk és így az apostolok önfeláldozásával, akik közül többnek Krisztus megjövendölte, hogy kínhalál lesz a sorsuk, viszont cserébe örök életet kapnak. És így a vértanúk önként vállalták a kínhalált, ahogyan az evangéliumban Izzás is.
Szent András és Szent Bertalan apostolok térítettek Pártiában, ám mégsem ott ölték meg őket. Ez számunkra azt mutatja, hogy a pártusok vallásával (zoroasztrizmus) összeegyeztethető tanokat hirdettek, mint ahogy ez a kanonizált irat János első levele is megerősít. Ennek ugyanis eredeti címe: "János első levele a pártusokhoz" volt. Persze itt a zsidó-keresztények rögtön megpróbálják belemagyarázni, hogy ezt a levelet a pártusok között élő zsidóknak írta, illetve Szent András és Szent Bertalan apostolok pedig a pártusok között élő zsidókat térítették, de erre semmi bizonyíték nincsen. Hisz Izzás megmondta:

,,Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet." (Máté 28, 19)

Vagyis Izzás egyértelműen minden néphez küldi a tanítványait, így a pártusokhoz is. Továbbá, ha csak a pártusok között élő zsidókat térítették volna, akkor a Szent András és Szent Bertalan cselekedetei a pártusok között című nesztoriánus irat nem lenne kihagyva a kanonizált zsidó-keresztény iratok közül.
A kanonizált Apostolok Cselekedetei című irat második fejezetében ezt olvassuk:

,,Mi, pártusok, médek, elamiták, Mezopotámiának, Júdeának, Kappadóciának, Pontusznak, Ázsiának, Frígiának, Pamfíliának, Egyiptomnak és a Cirene körüli Líbia részeinek lakói, a Rómából való jövevények, zsidók, prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten nagy tetteit." (Apostolok Cselekedetei 2, 9)

A zsidó-keresztény teológusok ezt úgy magyarázzák, hogy a pártusok, médek és elamiták alatt a szerző Pártiában, Médiában és Elámban élő zsidókat ért. De hát ez teljesen téves, hisz a zsidókat és a prozelitákat is felsorolja, mégpedig ezektől külön. Vagyis a "pártusok, médek, elamiták" alatt a szerző pártusokat, médeket és elamitákat ért.
Vagyis ezen nép közül néhányan már hallották Izzás tanítványainak beszédét. De nem feltételezzük azt, hogy ők elvitték volna bárhova is a hallottakat, hisz Ursolyma ekkor a Pártus Birodalomhoz tartozott, illetve hamarosan Adiabene Heléna és fia, Izates (Izas) uralkodott itt. Így az apostolok Ursolyma eredeti lakóit tanították, majd elmentek és szerte Eurázsiában és Észak-Afrikában tanítottak és gyógyítottak.
Továbbá a szóban forgó igehelyen a felsorolás turáni fajúakkal (pártusok, médek) kezdődik, majd jönnek az elamiták, majd még 11 egyéb ország lakói és csak ezután, végül a krétaiakkal és az arabokkal együtt sorolja fel a zsidókat és a prozelitákat. Az, hogy szinte a felsorolás végére teszi a zsidókat, azt mutatja, hogy a tanítványok legutolsó sorban zsidóknak, prozelitáknak és araboknak prédikáltak, hisz ők álltak vallásilag a legmesszebb Izzás tanításától.

,,Szent Ignác e szavaival Cerinthus ellen szól, ki eretnektanokat hirdetett, tagadván az Úr Jézus istenségét és azt állította, hogy az anyag öröktől való, mint az Isten. És a berendezett, látható világot nem az Isten, hanem más, ettől különálló erő teremtette. Hogy e téves tanát bizonyítékkal erősíthesse, meghamisítá, megcsonkító Szent Máté evangéliumát és a benfoglalt nemzetségtáblát gonoszul használá. Cerinthus és követői az ily módon elrontott és Szent Máté evangéliumának nevével ékített eretnekkönyvüket különösen az ázsiai provinciákban terjesztették. E rossz könyveket ítéli el Szent Ignác és tiltja meg azok olvasását és teszi ezt azon a jogon, hogy Krisztus egyházának püspöke."
(Nyögér Antal - Egyházi könyvtilalom - 1899)

,,A katharok tanainak alapja és kiindulási pontja a dualismus, a jó és a rossz principiumának szembeállítása. A jó principiuma az igaz Isten, a szellemek láthatatlan világának teremtője, a rossz principiuma Jehova, a látható világ alkotója. Az első az Új Szövetség, a második az Ó-Szövetség szerzője." (Marczali Henrik - Nagy képes világtörténet - 1899)

És hát más iratok is megerősíti Jáhve gonosz mivoltát:

,,A legrégibb képzet, melyben a szigorú monistikus jahvismus álláspontja legtisztábban jelentkezik, hogy Jahve a bűnnek is oka. Aki keményszívű és makacs, a Jahvétól lett azzá, akit ő el akar veszíteni, azt bűnbe és romlásba sodorja. Ezt találjuk a régi prófétai iratokban, közvetlenül és közvetve kifejezve ... A régibb történeti művekben, a Birák, Sámuel és Királyok könyveinek elbeszéléseiben szintén ezen felfogás mutatkozik. Jáhve bocsátja a gonosz lelket Abimelek és a sikemiek közé, hogy vétkezzenek Abimelek ellen. Midőn Saul búskomorságba esik, környezetének meggyőződése szerint a Jahvétől reá bocsátott gonosz szellem gyötri őt. Jahve ingerli fel Sault, hogy Dávid életére törjön s ugyancsak ő indítja fel Dávidot, hogy a népet számlálja meg. Tőle ered Rehabeam elvakultsága és a hazugságnak szelleme, mely a prófétákból Ahabhoz szól." (Pukánszky Béla - Az anyag, a bűn és a halál eredete az Ó-Testamentom szerint - 1898)

Szent Simon apostol személye kérdéseket vet fel. Káldi György (1573-1634) jezusita szerzetes a biblia-fordításában "kánaáni Simon"-ként említi (Máté 10, 4 és Márk 3, 18). Vagyis ezen Simon kánaáni volt. V. Abgár edessai király leveleket (Chorenei Mózes - Nagy-Örményország Története) küldött a bábiloni és a pártus királynak, hogy fogadják Szent Simon apostolt, aki gyógyítani és tanítani fog mindenkit. Vagyis az ókeresztény egyház létrehozásában a kánaáni Simon apostolnak jelentős szerepe volt. Annak ellenére, hogy V. Abgár örmény király leveleket küldött a bábiloni és a pártus királyoknak, a Pártus Birodalom területén nem lett államvallássá a kereszténység akkor még, hisz Szent Bertalan és Szent András apostolok a pártusok között térítettek. Vagyis a pártus király nem adta parancsba, hogy a birodalom területén vezessék be az új hitet, mégis az apostolok munkája jelentős volt a térségben. És ha tekintjük a számos gnosztikus-keresztény felekezetet a Pártus Birodalom területén, akkor kirajzolódik előttünk a kereszténység ősállapota, amelyet a római-katolikus vezetők tűzzel-vassal igyekeznek elpusztítani.

,,Éppen akkor tervezett hadjáratot Baradach, a babiloni király hadvezére és hercege India ellen. Jóslatot kért isteneitől és azt a választ kapta, hogy nagy háború következik, amelyben mindkét oldalon sokan halnak meg. Ettől a herceg megrettent és szorult helyzetében az apostolokhoz fordult. Simon és Júdás ezt mondta: Nem kell félned, mert velünk a béke jött országotokba. Nem lesz háború, holnap a harmadik órában követek érkeznek Indiából, hogy a békéről tárgyaljanak veled. - A pogány papok, akik az előbbi jóslatot adták, kinevették az apostolokat, de másnap bekövetkezett, amit Simon és Júdás mondott: megérkeztek a békekövetek Indiából." (Dr. Diós István - A szentek élete - 1984)

Igaz, hogy a katolikusok ez utóbbit apokrif iratként kezelik, de számunkra hitelt érdemlő, hisz a több, mint 100 újszövetséginek nevezett apokrif irat közül több is említi az apostolok kapcsolatát a pártusokkal. Ezen történet csupán azért érdekes számunkra, mert ha Izzás király, feltámadása után Kashmirba ment a heftalitákhoz, akkor ő közbenjárhatott az indiai hercegnél, hogy az küldjön békeköveteket, majd ezt előre megüzente Szent Tádénak és Szent Simonnak, aki kánaánita volt. A történet folytatása Dr. Diós István könyvében:

,,Akkor a herceg máglyára akarta vettetni a pogány papokat, mert hazudtak neki. Jézus tanítványai azonban így könyörögtek azok életéért: Mi nem azért küldettünk, hogy élőket megöljünk, hanem hogy holtakat életre keltsünk! - E magatartásnak a híre eljutott a király fülébe is, és elrendelte, hogy a két apostol szabadon működhet országa területén." (Dr. Diós István - A szentek élete - 1984)

dcssds.jpgAdiabene Mária szarkofágja és a 12 apostol
(középen egy apostol karddal a kezében)
(Raffaello Sanzio - The crowning of the Virgin- 1502)
(Vatican Pinacoteca - Vatikán)


Vagyis a Bábiloni Egyházat már az Izzás feltámadása utáni időkben megszervezték és így nem kell azon csodálkozni, hogy Péter az első levelét Bábilonból írja a tanítványainak. Hisz a Magyar Bibliatársulat Újfordításában (2014) is ez található:

,,Köszönt titeket a veletek együtt kiválasztott babiloni gyülekezet és Márk, az én fiam." (Péter első levele 5, 13 - Magyar Bibliatársulat Újfordítása)

Még sok fordításban olvasni ugyanezt. Csak a Jehova Tanúinak fordítása tér el ettől, ugyanis ők megbonyolítják a dolgot:

,,Üdvözletét küldi nektek a Babilonban levő asszony, aki kiválasztott, miként ti is, és Márk, az én fiam." (Péter első levele 5, 13 - Jehova tanúi - Új világ fordítás)

Henry Frowde összeszedett számos apokrif iratot, amelyeknek nagy része Szkítiában, Pártiában és Indiában játszódik. Ennek címe: The Contendings of the Apostles - 1901. Az első kötetben az etióp szövegek, a másodikban pedig a latin betűs angol nyelvű fordítás található. Ezek között a "Szent András és Szent Bertalan apostolok cselekedetei a pártusok között" című is megtalálható, amelyben érdekes dolgok találhatóak:

,,És mikor a kormányzó látta őket, ezt kérdezte: Honnét jöttetek? - És András válaszolt: Mi a Jóisten apostolai vagyunk, akinek a neve Jézus. - Az emberek közül sokan ezt mondták: ezek az emberek a 12 mágus, akik a környező országokat járják és ellentétet csinálnak férj és a feleség között. Küldd őket el tőlünk, hogy ne vezessenek félre bennünket és ne válasszák el tőlünk feleségeinket és gyermekeinket." (Szent András és Szent Bertalan cselekedetei a pártusok között)

Vagyis a 12 apostolt úgy ismerték, mint 12 mágust.

,,Nem volt a városban beteg ember, mert az apostolok meggyógyították őket urunk, Jézus Krisztusnak a nevében. És aztán az emberek építettek egy templomot nekik és püspökökké nevezték ki őket, majd kineveztek papokat, dékánokat és templomszolgákat. Majd az apostolok tanították az ember eket a Szent Evangéliumra és az össze keresztény szertartásra. És ők felajánlották a szent rejtélyeket és elvégezték rajtuk a megszentelő imát." (Szent András és Szent Bertalan cselekedetei a pártusok között)

Vagyis a római eklézsia számára ezen irat veszélyes, ezért igyekeztek eretnek és apokrif iratként feltüntetni. Miközben ezen irat bizonyítja, hogy közvetlenül apostolok hozták létre Pártiában, Bartos (Berütosz) városában a Pártus Egyházat. A Marganitha (Kr. u. 1298) című nesztoriánus egyházi irat szerint ezen város első püspöke Kvartosz volt.
A pártusok pedig hierarchikus papi rendet hoztak létre, majd Izzást kezdték tisztelni. A történetben az apostolok egy macedón kormányzót és annak udvarát is megtérítik.
Tudjuk, hogy a szász nép másik neve: szakszonok. Ez meglehetősen hasonlít a szakák nevére, akiket a perzsák neveztek szakáknak, a görögök pedig szkítáknak (szkűthák). A kutatók egyöntetűen állítják, hogy az Egyiptomban uralkodó hükszoszok szkíták voltak, akik uralmuk végén Palesztinába vonultak a testvéreikhez. Persze maradtak Egyiptomban is szkíták, csak az uralkodócsalád változott.
A három napkeleti bölcsről is találunk forrást:

,,Neveiket nem jegyezte föl az evangélium, általában mágusoknak nevezi őket, ami alatt természettudományokkal és csillagászattal foglalkozó tudósokat értettek, miért is napkeleti bölcseknek is nevezik őket. A későbbi hagyomány három nevet említ : Gáspár, Menyhért, Boldizsár. (Caspar, Melchior, Balthasar). A szír források egyikét Gudophormennek említik; ezt azonosítják azzal a hatalmas pártus királlyal, akit a legenda szerint Sz. Tamás apostol keresztelt meg." (Tolnai Új Világlexikona 6. - 1927) 

cologne_cathedral_altarpiece_of_magi_by_stephan_lochner.jpgA Kölni Dóm oltárképe
(bal szélén ősmagyar viseletben Baltazár király)
(Stefan Lochner - Altarpiece of the Patron Saints of Cologne - Kr. u. 15. század)



,,Bennünket, elárvult magyarokat különösen közelebbről is érdekel ez a világhírű evangyéliumi esemény. Már régóta kisért az a gondolat, hogy a keleti bölcs fejedelmek egyike turáni származású volt és pedig valószínűleg a magyarok valamely ősi szittya-pártus törzséből való. A közép és újkor művészei szinte ennek tudatában, a három királyokat mindig keleti, török, magyar és kun jellegű viseletben szokták ábrázolni. Ebből a szempontból például nagyon érdekes kép a Kölni Dóm híres oltárképe a Kr. u. 15. század elejéből. A képen az akkori német művész, István mester, a hódoló királyok elsejéhez magát Zsigmond magyar királyt, a másik kettőhöz pedig két magyar főurat festett le, akkori magyaros fejedelmi díszben. Az udvari kiséret tagjai is magyarosan, hegyes kun jellegű kalpagban vannak feltüntetve. Zsigmond király itt nem mint német-római császár, hanem határozottan mint magyar király szerepel, mert hiszen keleti királyokról van szó és Zsigmond érzésben és viseletben annyira rajongó magyar volt, hogy magyar királyi voltát mindig többre becsülte a német császárságnál és még németek között is magyaros, sőt nemzeti szinű ruhában járt és lehetőleg magyar kísérettel vette magát körül, hogy bizalmasan magyarul beszélgethessen. A mi nagy mestereink közül Benczúr Gyula, egyik ragyogó színpompájú képén a három királyok egyikét, miként ő nekem egy ízben mondotta, Boldizsár királyt, szintén festői magyar fejedelmi díszben, ős magyarnak festette meg." (Kis Ujság, XLIX. évfolyam, 4. szám - 1936)

Vagyis pártus máguskirályok látogatták meg Izzást, akit királyi szertartásban részesítenek. Így tehát a szkíták üdvtörténeti szerepe tagadhatatlan és ezt a középkorban is tudták. Hiszen bizonyos néphagyomány szerint Baltazár király szerecsen (szaracén) volt, vagyis negroid-semita fajú, ám csak néhány festő ábrázolja őt négernek. A legtöbb középkori festményen a három napkeleti mágus is fehér europid, ahogyan Izzás és Mária is. Vagyis a fehér faj dominanciája a kereszténységen belül nem csak a képzőművészetben, hanem az írott forrásokban is jelentős.

raffaello_magi.jpgA pártus máguskirályok meglátogatják Izzást
(Raffaello Sanzio
- Adoration of the Magi- 1502)
(Vatican Pinacoteca - Vatikán)


,,A hyksosok (saszu) elleni harcok idejében a középirodalom hatalmas hercegi családai, akik az egyes megyékben úgyszólván korlátlanul uralkodtak, eltűntek és a hadvezéri tehetség, a seregek vezére lett az egyedüli vezérlő hatalom, tudni illik a király, akit már születésénél fogva megillet a korlátlan hatalom, ő a Napisten fia, aki az istenek apjának Gebnek trónjára ül, ő a fiatal Horus, aki ellenségét leteríti." (Tarczay Andor - Az amarnai korszak - 1918)

Vagyis a hükszoszok másik neve saszu volt. Ez viszont a szász (szakszon) nép nevéhez vezet vissza. Persze egyéb turáni népek is éltek Palesztinában (szabírok, sumérok, filiszteusok, jebuzeusok, hettiták, amoriták, enakiták, khitteusok), akiknek nagy részét kánaáni népeknek nevezik, bizonyítva ezzel a hámita származásukat. A khitteusok a kutatók szerint a hükszkoszok (khita=szhkita), amely nép genetikailag azonos lehet a hettitákkal.

,,III. Thotmes, Nyugat-Ázsia hódítója dicsekedett az ajándékokkal, amelyeket ő a nagyobb Khata földjéről kapott, úgymond megkülönböztet ezt a kisebbik Khatatól, amelyik a hettitáké volt délen." (Archibald Henry Sayce - Patriarchal Palestine - 1895)

Ezen könyv szerint Khata másik neve Khatta. Vagyis a khitteusok földje. Számunkra mindössze ez csak azért fontos, mert ha a Kárpát-medencében jelenleg is van Nagykáta nevű település Jász-Nagykun-Szolnok megye határán, néhány kilométerre Jászberénytől. Vagyis a filiszteus jászok földjén található Filiszteának az ősi neve.

,,Az államforma e területen a város királyságokból és fejedelemségekből állott, melyek közül a legtöbbet emlegettek, tehát valószínűleg a legbefolyásosabbak Uruszalaim (Jeruzsálem) - az amarnai levelekből 7 darab innen ered." (Tarczay Andor - Az amarnai korszak - 1918)

,,Az Egyesült Államokban működő Westar Institute nevű kutatócsoport tagjai igen alapos vizsgálatnak vetették alá a 4 evangéliumban és a Tamás gnosztikus evangéliumában Jézusnak tulajdonított kijelentéseket. Kutatásaik eredményeit összegző kiadványaikban (1990-1993) a Jézusnak tulajdonított kijelentések 2%-át minden valószínűség szerint eredetinek, 14%-át pedig valószínűleg eredetinek minősítettek." (Papp Ferenc - Jézus-dinasztia - 2011)

Tamás evangéliumában zoroasztrikus (tűzimádó) elemeket is felfedezhetünk:

,,Jézus mondta: Tüzet vetettem a világra, és lám, őrzöm azt, amíg az ég." (Tamás evangéliuma 9)

,,A templárius Jézus-felfogás homlokegyenest ellenkezik azzal a magyarázatával a Jézus istenvoltának, amely éppen Baállal és Milittával szemben babilóni, asszir, méd, szuméri legendákra vezeti vissza a földre szállt Isten legendáját. E szerint Jézus nem más, mint a minden vallás kezdetének, az Ősistenségnek, az örök Napnak a szimbóluma. Lehet, sőt bizonyos is, hogy élt az ő születésétől számított időnek az első három vagy négy decenniumában egy Jézus nevű ember, valami rendkívül szuggesztív erejű, csodálatosan intuitív lelkű, megmagyarázhatatlan módon felsőbb intelligenciájú és a meggyőződéséért kínhalálba menő hős, de az istenség sugarát csak az az ősvallás fonta rá az ő homlokára is, amely kezdete minden vallásnak: a napimádás. E szerint tehát Jézus nem egyéb, mint a Napnak egy ujabb szimbóluma. Babilonban főképen két, de égi testből már emberré stilizált istenséget imádtak Az egyik volt a férfi, a Nap, a másik volt a nő, a Csillag. Hogy mind a kettő ősistenség és mind a kettőt már akkor imádta az ember, amikor még csak kezdte az artikulálást, annak bizonysága az, hogy az egyiknek is, a másiknak is a neve egyetlen egy őshangnak a variációja tulajdonképen. Az ősi csillagimádás uj jelképe volna tehát e szerint a felfogás szerint Jézus is. Az aranyhajú Isten, aki leszállt a földre. Akkor született, amikor a decemberi legsötétebb éjszaka multán újra kezdi átvenni földi birodalmát a Nap. Akkor dicsőül meg, amikor a tavaszi napéjegyenlőség idején a holdtölte után eljön a Húsvét. Amikor a Hold kezd veszíteni a fényéből s a Napé lesz a menny egész hatalma. Beszélni kellene a Jézus-legenda kapcsán azokról a meg nem fejthető elgondolnivalókról, amik annyi tudományos töprenkedésnek voltak már a tárgyai. Hogy honnan kapta Jézus a tudását, a jövőbelátását, a rendszertelen elmondásában is egész rendszerré kialakult uj világlátását. Erre is vannak elméletek, az egyik Jézus egyiptomi éveiből következteti ki a tanítása alapgondolatait, a másik Jézusnak egy hipotétikus indiai utazásáról beszél és csak új formájú buddhizmusnak gondolja a tanítását." (Délmagyarország, III. évfolyam, 82. szám - 1912)

A zoroasztriánus perzsákról fennmaradt, hogy a tüzet és a vizet imádják. Érdekes, hogy a Kr. u. 1. században élt Tatianus ezen két elem találkozását említi Izzás megkeresztelkedésénél:

,,Tatianosz Diatesszaronja és Jusztinosz is ismerte a fénytüneményt Jézus megkeresztelkedésénél. A későbbi keresztségről szóló írásokban és homíliákban nem a két elemet (tűz és víz) társítják közvetlenül, hanem a tűz a Szentlélek jelenlétét fejezi ki." (Vanyó László - Apokrifek - 1988)

Egy lexikon szerint Tatianus asszíriából származott és rétor, vagyis szónok volt. Viszont már Krisztus idejére Asszíria három kis területetű királyságot (Sophene, Adiabene és Osrhoene) jelöl a Pártus Birodalmon belül. Vagyis Tatianus közvetlen az apostolok utáni évtizedekben született és az Adiabene Királyság környékén élt. Így ha valaki, akkor ő igazán tudta, hogy mi Izzás igaz története. Ő szerinte Izzás se vallásilag, se fajilag nem volt zsidó, sőt, a zsidók gonosz Jáhve istene ellen prédikált.

,,Epiphanius salamisi püspök, egyházi író, ez idő történetének leírásánál említi, hogy az enkratita gnosticusok mindenfelé vadászták a hamis evangéliumokat és egyes apostoloknak úgynevezett cselekedeteit és voltak is ilyenek, mint Szent András apostol cselekedetei, Szent János cselekedetei, Szent Tamás cselekedetei és ezekből idéztek, de ezeket, mint hamisakat, eltiltá az egyház. Julius Cassianus, enkratita gnosticus, Valentin eretnek főtanítványa, egy könyvet írt a Kr. u. 2. század közepe táján az önmegtartóztatásról, vagy tisztaságról, melyben gnosticus mivolta szerint tévedéseket halmozott össze a házasságról. Alexandriai Kelemen (Kr. u. 217) e könyvet megtámadja és szemére hányja írójának, hogy hamis állításait azon hamis könyvből szedte, melynek címe Egyptomiak evangéliuma, mely eltiltott volt az egyházban." (Nyögér Antal - Egyházi könyvtilalom - 1899)

Péter evangéliumának betiltásáról is ír Nyögér Antal:

,,Palesztina némely egyházaiban nagypénteken úgynevezett Szent Péter evangéliumát szokták olvasni, e könyvet Serapion a Kr. u. 189. év körül, Szent Péter apostolnak nyolcadik utódja az antiochiai püspöki széken, eltiltotta és megparancsolta, hogy senki a hívek közül ne olvassa, mert az hamis evangélium, eretnekségeket foglal magában és eretnekek is szerkesztették és Szent Péter apostol neve alatt terjesztették." (Nyögér Antal - Egyházi könyvtilalom - 1899)

A manicheizmus alapítójának, Maninak életét részletesen ismerhetjük:

,,Vesztőhelye már kinézetett, de baráti Tom és Herma kieszközlik, porkolábját megvesztegetve, hogy hozzájutnak, megszabadul s Arabion várba szalad, mely Hormuz (Hormisdas) Shábur kisebb fia mulatója volt, itt menedéket talál. Ugy látszik ez titkos pártolója volt, mert atyja bekövetkezett elhunytával ragyivre ülvén, nem csak minden érdemmel uralkodott, de Manó hitfogalmait is királi hatalmával szentesité, magát Arabion kastélyt neki adományozá. De esztendő s tíz hónapi kormánya után meghalt. Követé Behrám (Veranes), ez is először pártján nyilatkozott, de magusak s a mindég óhoz ragaszkodó többség kivánatára egy zsinatot rendelt. A vitatér Cascar (Casgar=Cassar) volt Turkestanban s a Kaspi tenger körül. Itt elvádolák sadducäusnak, hitetlennek s elítélték. E veszélyből egy néposztály, melynek neve nincs, barangok földére menté őt Mäotis és Kaspi tenger köztt. Föstett egy Tschingil és egy Ghalbita nevű imolát. Ugyan ott emlittetik egy Ung kán, ott vala végre ama titkos barlang krisztal forrásával, hol ő istenben esztendőig merengett s igérete szerint visszatért egy könyvel, mely ugyan elveszett, de tudatik hogy képekkel vegyítve Manó kijelentéseit rajzolá. E könyvnek ő Ertengh nevet adott és e mysticus névböl lett aztán a magyar Ördöng. A régi temetési beszédbeli Urdung." (Bodor Lajos - Álmos a honkereső - 1842)

Vagyis Mani Szkítiába megy, a magyarok földjére, ahová a pártusok egy része is vonultak a források szerint. A bizonyos Cascar nevű ország Kazária. Itt élt, térített és könyvet is írt Mani, ráadásul az itt élő emberek szerették őt. Így a magyarok földjén biztonságban élhetett Mani, aki a turáni népek ősvallását és annak reformált változatait ötvözte.

,,Szokott járni szinehagyott kék kaputban, egy ebén bottal, magas csizmában és könyvel hónyalatt hason
lag valami ó magushoz és hadvezérhöz. Faust doctor köpenye nem volt híresebb mint övé, melyet fölvett mihelytt láthatlan akart lenni. Ez vörös és zöld sáhos volt, viritó és ragyogó. Kazulaknál a több színű ruha kitüntetés jele.
Igy Cosrov (Cyrus) királ tunikája fele piros, fele fejér volt. Tanítványi mesterük emlékére évenként bánatünnepet (Bema) szoktak tartani zsidó husvét-tájtt." (Bodor Lajos - Álmos a honkereső - 1842)

Vagyis az egyházi iratok szerint a manicheizmus és más gnosztikus-keresztény irányzatok jelen voltak a Fekete-tenger partvidékén, ezért a magyarok és egyéb szkíta törzsek hamarabb érintkeztek a gnoszticizmussal, mint a bizánci zsidó-kereszténységgel. Vagyis ez lehet a magyarázat arra, hogy Vatha táltosunk forradalma idejében miért csatlakoztak hozzánk, magyarokhoz a bogumil bolgárok (onogur-hunok).

,,Midőn Béla korában Vatta János, a pogány hitre törekvők vezére, a föntebbi mágusok (táltosokon) kívül számos bűvösöket, jósokat és varázsló nőket gyűjt maga körül s áltatok annyira népszerűvé lesz." (Ipolyi Arnold - Papok a pogány magyaroknál - 1851)

Vagyis itt többről volt szó, mint az ural-altáji népek sámánizmusának megvédése, mint ahogyan azt ma gyermekeinknek az általános iskolai oktatás keretei között tanítják. Itt nem ural-altáji sámánokról, hanem táltosok vezetésével az összes mágikus erővel bíró ember, a gnózis képviselői, a régi mágusok hagyatékának őrzői harcoltak az elnyomó rómaiak ellen. Majd ezen emberek túlélői a Pilisbe vonultak remetének és őket gyűjtötte össze Boldog Özséb.

,,Az 1516.-i, úgy nevezett Jordánszky-kódexnek győri töredékét, amely Báthory Lászlónak, a budai hegyek egyik barlangjában élt pálos szerzetesnek, nagy, magyar-szövegű, majdnem teljes bibliafordítását tartalmazza s így egyik legnagyobb és legbecsesebb régi magyar nyelvemlékünk." (Literatura 7. - 1932)

Ha a görög Tadeus név pedig a magyar "tudós" szóból ered, akkor a rövidített változata, a Tádé már a "tátos" szóból eredhet, így Thoth (Thath, Tat) ősi egyiptomi mágus nevéből.

boldog_ozseb_51573_430558_n.jpgA Budaszentlőrinci Pálos Főmonostor záróköve
(Remete Szent Pál képével)

,,Mindazon tanárok kik vagy platonismus és pythagoreismushoz szítva inkáb speculativ modorban eszmélkedtek (Vazul s fia, Isidor, Ophiták, Karpokrat), vagy hindu és parsismus elevenebb képeivel Jesus hitszabályait
öltözgették (Saturnin, Bardesan, Marc, Tatian, Montan), vagy éppen tulvivék (mint Simon), mindezek rövideden a gnosticismus tágos leplébe burkolva rég a sír álmát szunyadják ... Mikor tehát az őv evangeliumát hallod, az apostolokét, mikor a taliták, ámuletek s ciferekét, az egiptomit, mikor a feszületét, a syriait, és mikor hallod a színek, föstmények, rózsák és tulipánok evangeliumát, értsed a Manóét. Különben ez igen egyszerű elveken alapul: semmi nem lehet ok nélkül és ez az ok nem semmi - Isten. Mivel minden létező eleve föltételes, következik hogy semmi dolog magára fön nem állhat s minden egy kezdő substantia emanatioja - megint Isten. Mindenben egy a lélek és minden lélek egyenlő következőleg minden isteni rész maga. A monotheisták (hindu, keresztény) minden szenvedély észveszetségeinek s minden bűn csábultának egyiránt, mint jónak pártolói. Manó megveté e tant, szerinte jó nem lehet a rosz indoka, mert ha csupán Isten lenne, a világ sokkal jobb, ha csupa ördög, sokkal roszabb volna." (Bodor Lajos - Álmos a honkereső - 1842)

Vagyis már az első századok gnosztikus mesterei azt vallották, hogy Izzás királyunk hitszabályai a hinduizmussal és a párszi-tűzimádó vallással, a zoroasztrizmussal függnek össze, vagy azokból ered. De az egyiptomi vallásból is átvett számos elemet:

,,A gyermek Jézust szoptató Szűz Mária ábrázolása viszonylag kisszámú, de ismétlődő téma volt a keresztény művészetben ... A nyugati művészetben egészen a Kr. u. 2. századi katakombafestészetig nyúlik vissza a története, a keletiben pedig a Kr. u. 7. századi kopt falfestményekig. Ez utóbbiaknak a prototípusa a gyermek Hóruszt szoptató Izisz ábrázolása, illetve a predinasztikus szobrászat, ahol a gyermekét szoptató nő a termékenység és a védelem szimbóluma ... Az anyaistennő prototípusává váló képe, amint ízisz a fiát, Hóruszt szoptatja, a kései korban jelent meg, mely korból tömegével maradtak ránk Isis lactans-t ábrázoló emlékek. A Hóruszt szoptató ízisz klasszikus ábrázolása a kereszténység megjelenésével tovább él és az új vallás nyelvén szólva Maria lactansként terjed el ... Az Isis lactans ábrázolások a keresztény-egyiptomiak körében Maria lactans-ként jelennek meg. A koptok köréből kikerült alkotásokon az egyiptomi típusú, merev, frontális ábrázolás jellemzi Mária és a gyermek alakját, hiszen, bár keresztények voltak- ezért is beszélünk Máriáról, nem pedig Iziszről, ugyanakkor egyiptomiak is, akik nem a hellenizmus idején elgörögösödött Izisz alakját vették át, hanem a keresztényi tisztelet tárgyának személyeit, Máriát és a gyermeket illesztették a korábbi ábrázolásokhoz, illetve azok karaktereit ez utóbbiakhoz." (A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. - 2007)

,,Később, közvetlenül a keresztyénség fellépése előtt Izisz istennő tiszteletében élte virágkorát és ennek motívumai kerültek bele a Mária-kultuszba." (Pálfy Miklós - Jeremiás próféta könyvének magyarázata - 1965)

Mani próféta vallása nem csak azért kötődik a magyarokhoz, mert köztük élt, hanem a perzsa és a magyar nyelv, továbbá a vallással kapcsolatos szavak között sok a hasonlóság. Hisz a médek és a pártusok mindig is kapcsolatban álltak a perzsákkal, főként, mert sokáig azonos volt a vallásuk (zoroasztrizmus). Viszont a szkíták Zarathustra Spitama fellépése előtt is a saját nyelvüket beszélték, így minden bizonnyal a mai magyar nyelvünk ősi állapota a Zarathustra Spitama előtti szkíták nyelve, illetőleg ez Zarathustrának is a nyelve volt, hisz ő maga heftalita (fehér hun) volt. Vagyis a perzsák átvették a szkítáktól a vallást és sok vallással kapcsolatos szót, majd a médek (madák) leigázták az asszírokat, létrehozva a Méd Birodalmat. Ennek irányítását veszi át Achaemenes (Kr. e. 705) perzsa király és innentől lehet Óperzsa Birodalomról beszélni.

,,Elszámláltam továbbá a parzi vallás jelenkorig világosan nyelvünk sajátjául ismert többrendbeli műszavait. Ezekhez a Perzsia szülte manichaeismusból kölcsönzött szólások és nevek, végre néhány új perzsa szó-sorozat kapcsoltaték. Mind ezekről azonban távul sem állítottam, hogy egyről egyig eredeti parthus-magyar szók, hanem oda szorítám értelmemet, mikép ezen összefüggő nyelvanyagok a többi emlékekkel egybehangzólag végsőben is nem máshová, mint csalhatlanúl Perzsiába vezetnek bennünket, nyelvünk ottani fejlődését s bővülését bámulandókép tanúsítván." (Jerney János - A parthiai kutatások körül - 1851)

Hogy a neszoriánus kereszténységnek a központja Bábilon volt, az köztudott. Ám nem szokták a papok prédikálni, hogy ez a város a pártusoké, illetőleg a jászoké volt a Krisztus utáni időkben:

,,Midőn Caius Julius Solinus Krisztus születése után 250. év felé élt, még akkor Babylon város a parthus hatalom alatt virágzott ... Nem kell-e a híres Babylont e hely szerint Jasorum urbemmé, azaz a Jász nemzet városává tenni a kritikának? Azok, kik nem is álmodták, hogy az ázsiai parthusok valóban jászok voltak, e helyet semmiképen nem tudták megfejteni, holott épen semmi nehézség sem fekszik benne. Plutarchus is írja egy Trallianus nevű parthus férfiúról: Egy jász, kinek neve Trallianus volt." (Hunfalvy Pál - A török, magyar és finn szók egybehasonlítása - 1854)

,,Őseink régi történetében, mellyben őket Médiából második hazájokba Ázsiába, innen Kipcsakba, majd Etelközbe, s végre Magyarországba hozza be. Hol valamennyi nehéz oldatú kérdések, a skythák és húnok, a parthusok és besnyők, az avarok és ephthaliták, a sabirok és sabartoasphalok s a többi, rokonságai vagy különbözései fejtegettetnek, nem ritkán a scylla és charybdis közt evezőnek kínjaival. Nyugalmasabb menetet vesz a munka, harmadik részében, hol a régi magyar, azaz mágus mythologia Zoroaster szerint kényelmes nekiereszkedéssel tárgyaltatik, s azon kevés érintkező pontokkal, miket a historiai források a magyar vallásra nézve csak elvétve nyújtanak, könnyen kiengeszteltetik." (Toldy Ferencz - Gyászbeszéd Hetényi János felett - 1855)

great_hall_of_columns_karnak-400.jpgKarnak nagy orszlopcsarnoka (Théba, Egyiptom)

Ha tudjuk, hogy a hámita népeknél, így az egyiptomiaknál a kígyók a tisztelet középpontjában álltak, továbbá, hogy a hellenisztikus, egyiptomi és szkíta kultúra találkozási helye Théba volt, ahogy ez kiderül a Thébai Mondakör történeteiből is. Vagyis a gnoszticizmus központi szereplője, a kígyó, amely maga Krisztus, aki kiszabadítja Évát és általa Ádámot a gonosz Jaldabaoth (Jáhve) fogságából és aki így az első embernek a tudást átadta. Viszont ez mind visszavezethető a tátosokra és az ő mesterükre, Thothra (Thath, Tat), aki mágusként, az emberiség legnagyobb tanítójaként van említve a róla szóló forrásokban.

,,Eusebius följegyzi a régi aegypti bölcs Taaut után, hogy a sárkánykígyók legszellemibb, legtüzesebb természetűek, azért sebesek és sebes tekerődzéseiknél fogva könnyen vehetnek fel különböző alakokat. Mellékesen itt megjegyezzük, hogy Movers az aegyipti Tot, Taut nevet is kígyónak magyarázza, a T vagy theta betűnevet is kigyózó hajlásánál fogva ahhoz köti, mert Tot máskép Mercur az írás feltalálója, kinek kigyósbotja jelentékeny szerepű a sokágazatú mythologiában. Typhon szinte istenes név volt Égyiptomban, egyszersmind kígyónév is. Khamitai hittan szerint a kígyói allegoriák legszorosban összekapcsolvák a naptisztelettel és kosmogoniai bölcseletekkel, mint alább látni fogjuk. Tehát a khámiták ellentétes irányban állottak a semitákkal, medo-áriusokkal, kiknél a kígyó gyülölt állat volt, azért Évát az ördög kigyói alakban csalta meg, miért Jehova a sátánt és kígyót elátkozta." (Kállay Ferencz - A kígyótiszteletről a khami és scytha népeknél - 1855)

Vagyis a történet, mikor Mózes testvére, Áron a botját eldobja és az kígyóvá változik, aztán a fáraó mágusai is eldobják botjukat és azok is kígyókká változnak, a Thoth-kultuszból ered. Mózes rézkígyója, amit a pusztában csinál, szintén.
A Talmud szerint Izzás egy galileai származású egyiptomi mágus volt. Viszont ezáltal tagja lehetett a Nagy Fehér Páholynak, amelyről Thoth ír:

,,Thotmész, Thoth apja a tizenhármak feje volt. Azoknak az elveknek az alapján uralkodtak, melyek alapján később a Nagy Fehér Páholy is kifejlődött ... A Fekete Testvériséggel ellentétben áll a Fehér Testvériség, amely igyekszik az embert a zavarodottságtól megszabadítani és a sötét erőktől megóvni. Ha a kereső célja valóban a fény és nem a hatalom, a Fehér Páholy megvédi a sötét testvériség hatalmától, mert nekik nagyobb hatalmuk van mint a Fekete Testvériségnek. A Fekete Testvériségnek megengedett a létezése, mert az embernek le kell őket győznie és felül kell emelkednie rajtuk. A Fekete Testvériség és a Fehér Testvériség közötti harc a kezdetektől fennáll. A Fehér Testvériség nagy adeptusai és a mesterek az emberben megéledt nap erejét használják, hogy védelmet és őrizetet nyújtsanak. A Fény gyermekei, akik sohasem vesztették el eredeti egységüket szintén vigyáznak testvérükre, az emberre. A sötét erőket visszavető titkok őrzői ők, melyeket azok számára adnak át, akik a mesteri szint felé törekszenek." (Az Atlantiszi Thoth smaragdtáblái)

Thoth smaragdtáblákra jegyezte le a tudását, majd ezeket vele együtt temették el. Ezen írásoknak keletkezett egy görög nyelvű átirata a Kr. e. 6. században, amelyből készült a latin változat a középkorban.

,,Halling s utána Gosche csak a vallásgyűlöleti viszonyra voltak tekintettel ugyanazon egy hittani nevek jó és rosz értelembeni vételénél, de a naptiszteleti kettős elvek (tápláló, növesztő, teremtő - perzselő, semmisítő) illy esetekben szinte tekintetbe veendők. Fontos azon észrevétele Hallingnak, hogy a zend iratok szerint Ariman s az ennek szolgáló hét rosz daemon, mint a Typhon is a scytha földön szerepelnek, hogy a masenderániak még későbben is diveknek, azaz rosz daemonoknak (bűvösök) neveztetnek, a hét rosz div a hét bolygóval áll egyszersmind kapcsolatban. Így példaúl Nakaed div Mars, Savel azaz Számiel Saturn, máskép Kevan bolygókkal ugyanazonosak. Hogy itt a jósló Ophionra, a kabiri hét beírt táblára és hét bolygóra kell visszaemlékezni, magában értetik, mikről a kígyótiszteletnek kell felvilágosítást adni." (Kállay Ferencz - A kígyótiszteletről a khami és scytha népeknél - 1855)

Vagyis a szkíták földjén lévő vallás bizonyos elemeiben azonos volt a zoroasztrizmussal és a mazdaizmussal. Ez lehet az, amit Zarathustra Spitama reformált meg, ám az sem kizárt, hogy ez már a megreformált változat, ugyanis Zarathustra a Hét Tűz és a Hét Halhatatlan tiszteletét vezette be, így ezek a hét bolygóval megegyezhetnek. Hisz Zarathustra Spitama és ezáltal a Spitama család szkíta volt.
Keresztelő Szent János mandeus volt, a legenda szerint pedig Damaszkuszban volt a központjuk, a damaszkuszi templom pedig apjáé, Zakariáré volt, ezután fiára Keresztelő Szent Jánosra szállt. Vagyis Damaszkusz egy központja lehetett a mandeizmusnak, ám inkább egy titkos papi rendnek tűnik a szigorú titoktartási rendszere miatt. Ám az, hogy Keresztelő János az Jordánban (Urduna) alámeríti az embereket, akiket ezáltal megtisztít bűneiktől, arra utal, hogy bizonyos térítő tevékenységet is végeztek. Kapcsolatban állhattak az esszénusokkal, ám az sem kizárt, hogy Izzás tanítványai voltak az esszénusok. Izzás Egyiptomból visszatérve elment Keresztelő Szent Jánoshoz, aki őt alámerítette a Jordánban, majd Izzás ezen mandeus vallás nagy alakja lett. Ám nem lett a vezetőjük, hisz az Keresztelő Szent János volt, egészen a kivégzéséig. És ha Izzás a keresztelésre vonatkozó parancsában az alámerítést érti, akkor Izzás inkább a mandeus vallás része, mint más vallásoké. Hisz beavatják a mandeizmusba. Vagyis ez egy olyan elem, amely ismét csak Izzás történelmi vonatkozásai közé tartozik, hisz a mandeusok vezetői a káldeusok mágusai voltak és ők is ismerik Izzást, mint akit Manda de hajje alámerít a Járdena rabbába. Igaz ők anti-krisztusként gondolnak Izzásra.

wpecf2bf29_06.pngAdiabene Mária és Erzsébet

Ám ha az evangéliumok igazat szólnak, akkor nem lehetett rossz viszony Izzás és Keresztelő Szent János között, hisz Izzás anyja, Mária elmegy Keresztelő Szent János anyjához, Erzsébethez látogatóba:

,,Mária pedig útra kelt azokban a napokban, és sietve elment a hegyek közé, Júda városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. És történt, hogy amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel. Hangosan felkiáltott: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? Mert íme, amint fülemben felhangzott köszöntésed szava, felujjongott a magzat méhemben." (Lukács 1, 39)

A Jehova tanúi fordításában "Júda városa" helyett "Júda egyik városa" van írva. Vagyis egyrészről kérdés, hogyha Zakariás és Erzsébet damaszkusziak voltak, akkor mit kerestek Palesztinában? Minden esetre a történet szerint Mária egy palesztin városba megy, ahol Erzsébet méhében Keresztelő Szent János, Mária méhében pedig Izzás. Viszont ha Zakariás egy damaszkuszi mandeus pap volt, ahogy azt bizonyos források írják, akkor ő is és Erzsébet is előkelő emberek voltak, ráadásul nem voltak zsidók. Viszont, ha Mária egy szegény zsidó szövőnő lett volna, akkor honnan ismerte volna Erzsébetet, illetve hogy mehetett volna el hozzá? Ha az evangéliumok szereplőinek kapcsolatát vizsgáljuk, akkor Máté a galileai vámszedőtől kezdve a gazdag Arimáteai Józsefig, aki Pilátus barátja volt az apokrifok szerint, illetve Mária Magdolnáig, aki egy apokrif irat szerint el akar menni a római császárhoz feljelentést tenni Pilátus ellen, azt vehetjük észre, hogy csupa nagy hatalmú ember van Izzás körül, akiknek alakját csak később degradálták szegény zsidókra.
Minden bizonnyal Erzsébet, a mandeus főpap felesége, maga is papnő volt és Mária áldásért megy hozzá. Erzsébet pedig egy szertartást végez el Máriáért. Ezen történetet megörökítő zsidó-keresztény freskók Erzsébetet úgy ábrázolják, mint aki térdel Mária előtt, amely elem bizonyos szempontból a mandeizmust akarja degradálni, ám más képeken hagyományosan Erzsébet ráteszi Mária hasára a kezét, megáldva ezzel a magzatot.

,,Bochart Hierosoiconja valóságos kincsbánya mind archaeo, mind mythologiai tekintetben. Számos idézvényei mutatják, hogy itt is a nap hevére, a kígyók heves és mérges természetére kell gondolnunk, az ő sammo, simon, sammangeloph, sulmon máskép schamon kigyó nevei: sammenon = lupus, szimsima = formica, a schemamith, máskép szemanith, szammabras szinte kigyó-nevektől el nem választhatók. Mindent egybevéve biztosan állítható, hogy khamo-phoenikek és scythák közt jött létre az első kigyótisztelet s az azzal egybekötött jóslás és varázsolás, melly az éjszak-ázsiai schamanismusban ma sem tűnt el végképen. A medo-áriusok hittana az ármányosok körébe sorozá a kigyótisztelőket, Arimán, Sátán, Ördög, a Kigyó istennő vagy Echidna, kitől a scythák származtak, a khamitai Typhon egy dolog, hittani gyülölet tárgyai voltak ezek az Ormuzdot tisztelők szemei előtt, azért a latin s görög kútfőkben fentartott számos tudósítások szerint Arimán, Typhon, Echidna scythák közt és scytha földön szerepeltek, ez elvitázhatlan tény, mellyet Halling remekűl kiemelt." (Kállay Ferencz - A kígyótiszteletről a khami és scytha népeknél - 1855)

screenshot_2019-11-14_ancient_scythian_thebe_google_zoeken.pngSzkíta lovas

Vagyis ha a Simon név jelentése kígyó, illetve ez egy nem-zsidó név, akkor a se Cirénei Simon, se Izzás testvére, Simon, továbbá Simon apostol is ezt a nevet viselte, ahogy Izzás a Simon nevet adja Péter apostolnak. Így tehát mikor Szent Péter apostol Simon Mágussal harcol Rómában, akkor két Simon nevű mágus verseng egymással. És mivel Simon Mágus hitrendszerében az Üdvözítő és a Krisztus maga az édenkerti kígyó, ezért nem csodálkoznánk azon, ha ő is csak felvette volna a Simon nevet, magát ezzel a kígyókultuszba belehelyezve.
Gelai Hippokratész (Kr. e. 6. század) lejegyezte egy szicíliai uralkodó, Skythis (Szkűtész) nevét. Milyen érdekes, hogy Szicíliai Diodórosz (Kr. e. 90-27) is Szkűtészről ír:

,,Később a szkíták elmesélték az eredetmondájukat, miszerint élt köztük egy hajadon leány, aki a földből származik, a felső teste ember, az alsó teste pedig kígyó. Zeusznak tőle született egy fia, akit Szkűtésznek hívtak. Ez a fiú híresebb lett, mint előtte bárki és a szkítákat róla nevezték el. Ezen király leszármazottai között volt két kitűnő képességű testvér, egyiket Paulusnak, másikat Naposnak hívták. Ők ketten nagy tetteket vittek véghez, majd megosztották a birodalmat, az egyik része lett Pali, a másik része pedig Napae, neveik után." (Diodorus Siculus - The Library of History II. kötet, 43, 3)

Vagyis a szkíták Istennője és Ősanyja egy félig kígyó testű nő, amely egyrészről a Tórában lévő kígyót szimbolizálja, aki a gonosz Jáhvéval ellentétben igazat mond és tudással ruházza fel az embereket. Másrészről pedig Thoth (Thath, Tat) egyiptomi mágus botjának szimbólumával lehet azonosítani a szkíták kígyó-kultuszát. Hiába ábrázolják a modern korban Echidnát és Typhont gonosznak, eredetileg ők a mi isteneink voltak.
Van egy elmélet, miszerint Ursolyma nem a mostani helyén, hanem északabbra volt.

,,Melchisedek ... Legtöbben a tudósok Jerusalemet és Salemet eggynek tartják, de Hieronymus Salemet Scythopolisnál keresi, hol a Melchisedek palotájának dűledékjeit ma is akarják mutogatni." (Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona - 1792)

melkizedek_1.bmpMelkizédek áldozata (Dudits Andor freskója - 1922)

Viszont a Bírák könyvében ezt olvassuk:

,,Veje nem akart engedni a szavának, hanem legott elindult s el is jutott Jebuz elé, amelyet más néven Jeruzsálemnek neveznek." (Bírák könyve 19, 10 - Káldi-Neovulgáta)

Vagyis Ursolyma eredeti neve Jebuz volt, a jebuzeusok városa, akik kánaániták voltak. Vagyis elképzelhető, hogy eredetileg Scythopolis volt Ursolyma, a mostani Ursolyma pedig Jebuz volt. Persze erre ma már nincs bizonyítékunk. Viszont egy másik fordításban ez áll:

,,A férj azonban nem egyezett bele, hogy ott töltsék az éjszakát. Fölkelt, elindult és eljutott Jebuz, vagyis Jeruzsálem elé." (Bírák könyve 19, 10 - Szent István Társulati Fordítás)

,,De a férfi nem akart ott maradni éjszakára, hanem útra kelt, és eljutott Jebúszig, azaz Jeruzsálemig." (Bírák könyve 19, 10 - Magyar Bibliatársulat Újfordítása)

,,De a férfiú nem akart ott meghálni, és felkelt és elment, és egész Jebusig jutott, ez Jeruzsálem." (Bírák könyve 19, 10 - Károli Gáspár Revideált Fordítása)

,,De nem akart a férfiú meghálni, fölkelt és elment s eljutott Jebúsz felé, Jeruzsálem az." (Bírák könyve 19, 10 - Héber Biblia)

,,A férfi nem akart még egy éjszakát maradni, ezért útnak indult, és egészen Jebuszig, azaz Jeruzsálemig ment." (Bírák könyve 19, 10 - Jehova tanúi)

A Jehova tanúi fordításban van néhány keresztutalás, amelyek Józsué könyvére hivatkoznak:

,,Majd felmegy Ennom fiának völgyében a jebuziták városának, azaz Jeruzsálemnek déli oldalán." (Józsué könyve 15, 8 - Káldi-Neovulgáta)

,,A jebuzitákat, Jeruzsálem lakóit azonban nem tudták elpusztítani Júda fiai. Ott is laknak a jebuziták Júda fiaival Jeruzsálemben mind a mai napig." (Józsué könyve - 15, 63 - Káldi-Neovulgáta)

Józsué könyvének 18. fejezetének 21. versében egy felsorolás kezdődik. Káldi György a 18. versnél lévő városokat így fordította: "Szela, Elef, Jebuz, azaz Jeruzsálem".
Ellenben a Szent István Társulati Bibliában így van fordítva: "Cela-ha-Elef, Jeruzsálem".
A Magyar Bibliatársulat Újfordításában ez: "Céla, Elef és Jebúsz, azaz Jeruzsálem".
Károlyi Gáspár Revideált Fordításában ez: "Czéla, Elef és Jebuzeus, azaz Jeruzsálem".
A Jehova Tanúinál: "Céla, Ha-Elef, a jebusziták városa, vagyis Jeruzsálem".
És végül a Héber Bibliában: "Céla, Élef és a Jebúszi, az Jeruzsálem".

Kérdés, hogy a Héber Bibliában miért nem fogalmaznak egyértelműen. Pedig más hasonlóan zavaros szófordulatoknál egyértelműen fordítanak, akárcsak más. Itt viszont a lehetőségeikhez képest úgy próbálják fordítani, hogy ne keltsen nagy feltűnést az olvasóban az, hogy Jebúszi azonos Jeruzsálemmel.
A héber fordítás így hangzik: "Tzlo Ealph u-e-Ibusi eia Irushlm".
Ursolyma neve előtt egy "eia" szó szerepel, amely egy vonatkozó névmás, jelentése: ami, amely.
Vagyis a szöveg egyértelmű, ám a zsidóknak fáj leírni, hogy Jebuz, a jebuzeusok városa volt eredetileg az, amit ők Jeruzsálemnek hívnak ma.

,,Az egyes bírák életét és hősi tetteit hosszú időn át a szájhagyomány örökítette nemzedékről nemzedékre. A szóban és talán részben írásban is fennmaradt hagyományanyagot az egységes izráeli királyság kezdetén, még Jebúsz, azaz Jeruzsálem elfoglalása előtt foglalhatták össze egy könyvben. Ezt a könyvet, a Bírák könyve 18,30-ból és bizonyos stílusjegyekből következtethetően, az északi országrész lakóinak fogságbavitele után a Deuteronomium szellemében újraszerkesztették. Erre a deuteronomista szerkesztésre vezethetők vissza a szimbolikus számadatok (12 bíró, 40 éves periódusok)." (Keresztény Bibliai Lexikon - 1993)

A biblia-hamisításról néhány szót idéz a Zsidó-keresztény kérdés (1919) című könyv szerzője, Kmosko Mihály :

,,A VIII. Kelemen pápa által 1592-ben közzétett és az egyházban jelenleg közhasználatnak örvendő Vulgata-szöveg, bár a maga idejében a régibb kiadások elfajult szövegeihez képest óriási haladást jelentett, még mindig tömérdek hibát tartalmaz és Szent Jeromos fordításának authentikus szövegétől nem egy helyen eltér. X. Pius őszentsége, akinek figyelme az egyházi élet összes mozzanataira egyaránt kiterjed, már régóta foglalkozott azzal az eszmével, hogy a római katholikus egyház e hivatalos szentírás-szövegét revideáltatja és eredeti alakjában helyre-állíttatja. E feladat gyakorlati megvalósítását a Szentatya 1907 május havában a bencésrendre bízta, amelynek kebelében a tudós Gasquet apáttal, az angol bencés kongregációnak fejével élén egy bizottság alakult, mely a római S. Anselmo kolostort választotta ki tudós munkálatai központjául. A bizottság ezideig végzett munkájáról több nyelven megjelent kis füzetke számol be, melynek német kiadása Bericht über die Aufgabe und den gegenwärtigen Stand der Vulgata-Revision cím alatt Rómában jelent meg az elmúlt évben. A munka, melyet a bizottság tagjainak végezniük kell, nem a legkönnyebb. Mindenekelőtt szent Jeromos fordításá­nak legrégibb, hiteles szövegeit kell felkutatniok, melyek jóformán Európa összes könyvtáraiban itt is, ott is, szétszórva, kisebb-nagyobb töredékek alakjában leledzenek. Ezeket egy norma-példány alapján kollacionálni kell majd, a kollációkat összegyűjteni, egységesíteni, elbírálni és csak ezen óriási munka elvégeztével lehet az új revideált szöveg kiadására gondolni. Magától értetődik, hogy e munka nem kis pénzbe kerül. A bizottság tagjainak jóformán Európa összes könyvtárait fel kell kutatniok. Utazásuk, eltartásuk természetesen még ekkor is pénzbe kerül, ha munkabírásukat teljesen önzetlenül bocsátják nagy cél szolgálatába. Még így is a revízió költségei évi 25.000 francra becsülvék és mivel az egész munka időtartama 10 évre van előirányozva, a revízió összes költségei az adott számítás értelmében mintegy 250.000 francot tesznek majd ki. Ha megfontoljuk, hogy von Soden az újszövétség görög szövegének, kollációjának és helyreállításának céljaira egy német protestáns úriasszonytól 400.000 márkát kapott, a Vulgata szövegének revideálását nem fogjuk drágálni. A füzet vége elenchus contribuentium címen azok névsorát közli, akik a revisio költségeinek fedezéséhez hozzájárultak. Élükön áll a szentséges atya 12.000 lírával. Az európai kontinens püspökei közül csak Mercier bíboros neve szerepel a jegyzékben, a többi püspökök vagy angolok, vagy amerikaiak. Érdekes, hogy a szerzetesrendek közül csak a bencés kongregációk járultak eddig a revisio költségeihez kisebb-nagyobb összegekkel, köztük a magyar bencésrend is évi 1000 koronával. A Pannonhalmi Apátság azonfelül is évi 1500 koronát ígér." (Dr. Kmoskó Mihály - A Vulgata átdolgozásáról - 1910)

badger_1852_church_in_mosul_east_side.jpgSzent Tamás templom (Church of Saint Thomas)
(szír nesztoriánus-keresztény templom - Mosul, Irak)

5 évvel később pedig Dr. Kmoskó Mihály egy részeletes könyvet ír a témáról:

,,Kmoskó Mihály: A sémi népek ős vallásának főbb problémái - Budapest - Szent István Társulat - 1915. - ára 2 korona. A felolvasásként jelzett hosszabb tanulmányban (69. oldal) szerző egy sokat vitatott nehéz problémát igyekszik megoldani. Munkájában a bevezetésen kivül szól a sémi isteneszméről, szentség és tisztátalanságról, szent dolgokról, szent személyekről, áldozatról, szent idők s ünnepekről, halottak s túlvilágról. A themájára vonatkozó eddigi kutatások nagy részében azt a tévedést látja, hogy a Szentírás világos bizonysága ellenére az evoluciónista elmélet kedvéért a zsidó népvallást a kinyilatkoztatott vallással össze kavarták. Ehhez járult egy másik fatális methodikai hiba, hogy a babyloni ékiratok vallási szövegét rövidesen a sémi géniusz termékének nyilvánították, holott azok legnagyobb részt a turáni eredetű szumir szellem alkotása. Az anikonikus nyugat sémi istentiszteletet az anthropomorph szumir-babylon istenfelfogás inficiálta már korai időben. A sémi ősvallás megállapításánál a biblia régi adataira, továbbá a pogány arab vallás hagyományaira vagyunk utalva. Nagy szerepet tulajdonit az összehasonlító nyelvészetnek. Ez mutatja mindenek előtt, hogy az összes sémi népeknek közös szavuk van az istenség kifejezésére. Ha mindjárt az él szó ethymológiája vitás is, a fő az, hogy kizárólag az Isten fogalom jelzésére szolgál. Egy lévén a szó, egy a fogalom is és igy a sémi népek a történelem előtti időben monotheisták voltak. Az e feltevés ellen felhozott érveket nem tartja helyt állóknak. Csodálja, hogy a katholikus Hehnis más véleményt jelent be azon az alapon, hogy az él közszó, mely ezért nem fejezi ki az istenség metafizikai lényegét. Szerző szerint minden ős szó ethymológiailag vitás, s igy csak maga a tény áll, hogy kizárólag az istenség jelzésére használták. A sexuális dualismust sem tekinti már az ősidőkben meglevőnek. Az istennő jelzésére nincs közös szó. Komolyabb ellenvetés, hogy e monotheismus a sémi vallások fejlődésének végén és nem annak elején keresendő. Ám egyfelől Izraelt kivéve a fejlődés végén nem találunk monotheismust, másfelől az ős monotheismus alatt nem a polytheismussal szemben öntudatos felfogásra kell gondolni. Az ős semi monotheismust ezért adott tényezőnek tekinti, mellyel számolni kell. Sajnálatos körülmény azonban, hogy az ősmonothuzmus a szellemekben való hitnek áldozatul esett. A sémi néplélek a sivatag titokzatos mélyét csodás szellemekkel népesiti be, melyek egyrészét barátnak, másrészét ellenségnek tekinti s ennek megfelelően lép velük viszonyba. A fejlődés további folyamán a daemonok elkülönülnek, nevet kapnak, majd istenekké lesznek. Ez a sémi polytheismus legtermészetesebb genezise. Emez ősmonotheismusnak megléte a későbbi fokozatokból is következtethető. Így a szentség és tisztátalanság megkülönböztetését Smith totemismusával szemben úgy magyarázza, hogy az előbbi a tisztelet és szeretet érzését az utóbbi a félelem érzését váltoita ki. A szentség Istenre vonatkozik a tisztátlanság az emberre, amennyiben bizonyos veszedelmektől óvja meg. Az evolucionista elmélettel szemben a források, fák, sziklák és barlangok nem állanak egyes lokális istenekkel összeköttetésben. Közülük egyedül a fák tekinthetők az istenségnek szentelteknek. Az áldozat fogalma felfogása szerint az oltári szentség tanához hasonló. A fő momentum bennük az istenség fenségének elismerése, minden más magyarázázási mód helytelen. A későbbi ünnepek egy része Baal-ünnep, de épen ezért nem eredeti. A holtak mellé tett étel nem a holtak kultuszára vonatkozik, hanem a halottak tovább élési hitére ... A feltételezett ősmonotheismus bizonyítására kissé erőszakolt módon igyekszik egyfelől a keletsémi vallást túlnyomóan szumir eredetűnek tekinteni, másfelől a tényleges sémi animizmust polydaemonizmust s a többi, későbbi visszafejlődésnek feltüntetni, amelyekből még kicsillámlik itt-ott a régi tisztább felfogás." (Kiss Jenő - Theologiai Szaklap, XV. évfolyam, 1917)

,,A Deutsche Orientgesellschaft 1903 óta folytat ásatásokat Kal'ah Serkat,a régi Assur városa területén. Eredményeikről előszőr a társaság hivatalos közlönye, a Mitteilungen tett közzé egyetmást ... Az Egyetemes Philologiai Közlöny 1912. évi 1., 3. és 4. füzetében tettem közzé. Az újabb uralkodók irodalmi hagyatékát, amely az Ószövetségi Szentírás történeti könyveivel számos helyen érintkezik és így a hittudósokat is kell, hogy érdekelje" (Dr. Kmoskó Mihály - Assyria újabb uralkodóinak assuri föliratai - 1913)

,,Remete Szent Pál Magyarországon van eltemetve? - Csak volt. A mohácsi vész után elvitték. Zaraz. Trencsénbe, ott a templommal együtt leégett. Bizony, ekkora utat tett meg a Remete, a mi rendünk példaképe, Afrikától Trencsénig. Ott élt Egyiptomban, egy kis oázisban, százharmincéves korában halt meg. Az élelmet egy holló hordta neki, mindennap hozott egy zsemlét. Mikor meghalt, két oroszlán zokogva jött oda a pusztából és sirt ástak neki az oázisban. Ott most egy pálos klastrom van a sivatag közepén, nyolc méter magas fallal körülvéve. Evenként egyszer élelmet visznek a pálosoknak Kairóból. Akkor a fal egy részét lebontják, lerakják az elemózsiát, újra visszafalazzák a nyílást és elmennek. Így kell védekezni a beduinok ellen. Én már régen akarok oda zarándokolni. Írtam is az ottani érseknek, de nem válaszolt." (Pesti Hírlap, LI. évfolyam, 228. szám - 1929)

,,Sietek a magyar tisztelt közönséget aziránt tudósítani, hogy a mi jeles régiségbuvárunk, Literati Nemes Samu ur utolsó e nyároni utazásában egy Klagenfurtban általa vett régi Breviáriumnak, melly czím nélkül így kezdődik: Incipit cantus de Sanctis per circulum anni et pridie conceptions b. v. - felső pergamen borítékján még néhol puszta szemmel, de hellyel közel nagyitóüvegen át is alig olvasható mindeddig a legrégibb 1040. vagy 1047.-i két magyar imádságra talált ... Másik ugyanazon lapon: Ó Jézus és Szent Maria hívők! Szent jelös hartzosok német magvuak (vagy nemü magyarok) barduos eskütvők (vagy pártus őselejüek), erős szent jelösek és ügytelen (vagy oktalan). Asszony nép colombuc (galambok), pápa urak igéjével.“ (Hirnök, VI. évfolyam, 65. szám - 1842)

rgrhrh.jpgSzent Shimun bar Sabbae (Ctesiphon/Al-Madain püspöke)
(Kr. u. 3. század)


,,Ó Jézus és Szent Maria hívők! Szent jeles harczosok! Ne imádjuk partus őselvek erős szent jeleseit." (Jerney János - Magyar nyelvkincsek Árpádék korszakából 2. - 1854)

Álmos magyarjairól szól egy régi forrásgyűjtemény:

,,Ezek a magyarok Jézus hitűek, a korhelyek, a tärkäran közül. Vezérükkel húszezer lovas van ; ezt a vezért Kenddének nevezik, ez az ő nagyobbik királyuk neve. Azt a vezért, a ki az ügyeket intézi Gulahnak hívják, a magyarok azt teszik, amit a Gulah, tehát a Gyula parancsol ... A mongol tatár eredetű kazárok egyik törzse, mely bulgárnak nevezte magát, valamint a szintén bolgár törzshöz tartozó eskel nép tartománya között van a magyaroknak, vagyis a turk kunoknak a határa, kik Jézus hitűek és a tárkáranok, vagyis a turk kunok, közül valók ... De a bejövő magyarok között már az Etel-közben mozlimokat is, fekete turkkun törzset is találunk, de találunk fehéreket, Jézus tanainak követőit." (Rudnay Béla - Őseink és rokonaik - 1928)

Vagyis eszerint Álmos magyarjai Jézus-hitűek, vagyis keresztények voltak már jóval Vajk és Géza előtt, ám ha a bogumilokkal megtaláltuk az összhangot a Vatha-féle pogányfelkelés idején, akkor ez is jól mutatja, hogy a manicheus-gnoszticizmus lehetett jellemző a magyarságra, amely a magyarok ősi vallására épült, beleértve a turáni mágusok (Zarathustra Spitama, Sziddhárta, Izzás, Simon Mágus, Scythianus Magus) tanait.

,,A mágus szó helyes értelmének eldöntése végett az Apostolok cselekedetei 13,6 következő soraihoz kell fordulnunk, ahol arról van szó, hogy Szent Pál és Barnabás eljárván az egész Ciprus szigetet Páfusig, találának bűbájos (mágus) hamis próféta zsidó férfiút, kinek Bar-Jézus vala neve, ki a helytartóval, Szergius Pál értelmes férfiúval vala. Ez Barnabást és Sault híván, óhajtá hallani az Isten igéjét. De ellenük álla Elimas, a bűbájos (mert ezt jelenti az ő neve) a helytartót el akarván a hitről téríteni ... De elim egyszersmind horoskoppriester-t, csillagjóslással foglalkozó papot is jelentett. Eszerint Bar-Jézus asztrológus (csillagjós) volt. A Mátétól említett mágusok is ilyen hivatásos asztrológusok voltak és pedig hihetőleg valamiféle istenség templomában működő csillagjósló papok. Hazájuk nem lehetett Arábia mint régebben gondolták az Izaiás 69,6 következő említett arabs törzsek említése miatt és mint Szent Jusztinus is gondolta, mert asztrológusok létezése az arabs kulturzónában az akkori időre nem bizonyítható be, hanem Babilónia vagy Mezopotámia, a magismus és csillagászati tudományok őshazája, Krisztus idejében a nagy Parthus Birodalom adófizető tartománya volt. Az ős chaldaeus, illetve asszir-babilon dogmatika alaptanát az a hit alkotta, mint a mult században kiásott s a londoni British Muzeumba szállított Asszurbanipal-könyvtár ékiratos agyagtábláiból megállapítható, hogy a föld az égnek a képmása, a földiek sorsa az ég csillagaiban van megírva." (Dr. Tóth Kálmán - A mágusok csillaga - 1919)

Rá kell térni Izas Narsë (Iesat Nassar, Iesus Nasarenus) legendájára:

,,Az Abgar, vagy Addai-legendát (Doctrina Addaei) Cureton, majd Phillips adta ki, az utóbbi a szentpétervári cári, az előbbi pedig a British Museumban talált kéziratok alapján. A legenda mai alakja, ahogy e kiadások elénk tárják, nem egy kornak gyermeke és nem egy kéznek munkája. Az események belső szerves összefüggés nélkül, hézagosan, kaleidoszkópszerűen illeszkednek egymás mellé. Az egyes részek közt a laza kapocs Addai, egy a 72 tanítvány közül. A Phillips-féle szír kiadás rövid vázlata:
1. Abgar Ukkama, Edessa királya, követséget küld a Megváltóhoz. A levélváltás.
2. A követség vezetője: Hnán Jézusról képet fest és elviszi Abgarnak.
3. Addai megérkezik Edessába. Találkozása a királlyal; Abgar gyógyulása és hálája.
4. Addai beszéde a király édesanyja, neje és a város előkelősége előtt.
5. Protonike, Claudius felesége, megtérésének és a szent kereszt feltalálásának legendája.
6. Addai nagyhatású beszéde az egész nép előtt. Nebo és Bél papjai is megkeresztelkednek.
7. Aggai, Palut, Abselama, Barsamja Addai tanítványai. Templomépítés.
8. A hívek buzgólkodása a Diatessaron és a Szentírás olvasása körül.
9. Idegenek is jönnek hallgatni Addait. Narsé, Assyria királya magához hívja az apostolt.
10. Abgar levele Tiberius császárhoz, melyben a zsidók üldözését kéri.
11. Addai templomot épít. Aggai, Palut és Abselama szerephez jut.
12. Addai hosszú búcsúbeszéd után meghal, fényes temetést rendeznek.
13. Abgar fia és utóda üldözi Aggait, ki vértanúhalált hal, mielőtt utódról gondoskodhatnék. Ezért Palut, Serapiontól, Antiochia püspökétől kapja az ordót." (Dr. Iványi János - Az Abgar-legenda eredete - 1923)

Vagyis az eredeti szír forrásban Izzás tanítványa, Tádé (Addai) csupán egy a 72 tanítvány közül. Vagyis emiatt feltételezhetnénk, hogy volt 60 alacsonyabb rendű tanítvány és 12 apostol. Minden esetre Abgár az ő tanácsára kezdi el üldözni a zsidókat és ugyanerre kéri a római császárt, Tiberiust is. Mégis akkor hogyan lett elzsidósítva ezen történet? Hát a zsidó Eusebius műve ez is:

,,A legendának sokkal egyszerűbb, kivonatos alakját Eusebius őrizte meg számunkra. Abgar, Edessa királya súlyos beteg. Hall a nagy csodatevőről és Ananias nevű követét küldi a mesterhez a kéréssel, fáradjon el hozzá Edessába és gyógyítsa meg. Jézus levélben válaszol: ő maga személyesen nem mehet, de Mennybemenetele után egy tanítványát fogja elküldeni Edessába. Az igéret teljesül. Taddai megérkezik és egy Tobia nevű zsidónál száll meg. Másnap reggel Abgar Taddai elé siet, megpillantva annak arcán a csodás fényt, leborul előtte. Majd rögtön mentegetéshez fog: Tervbe vettem, úgymond már régebben a zsidók üldözését, de a rómaiak akadályoztak meg a kivitelben. Addai kézrátétele meggyógyítja Abgart, sőt Abdon fia, Abdái és mások is visszanyerik testük egészségét. Abgar kérésére Addai megigéri, hogy a következő napon a nép előtt Jézus eljöveteléről és hatalmáról fog beszélni. Abgar egybe is gyűjti a város apraját-nagyját a beszédre. Nagy a hatás. Jutalmul a király aranyat-ezüstöt kínál Addainak, de ajánlata visszautasításra talál. Eusebius aztán megjegyzi, hogy ezt a szöveget szír nyelven Edessa királyi archívumában találta." (Dr. Iványi János - Az Abgar-legenda eredete - 1923)

Ismerjük Abgár levelét, amelyben védelmet nyújtana Izzásnak a zsidóktól. Vagyis Tádé, Izzás parancsából ment Abgárhoz, ellenőrizni a zsidók deportálásának folyamatát, majd Abgár küld levelet Tiberiusnak, amelyben a zsidók üldözésére biztatja. De azt tudjuk Chorenei Mózestől, hogy Abgár a fivérének, a pártus királynak, továbbá a bábiloni királynak is küldött hasonló levelet, vagyis minden bizonnyal a zsidók üldözése ekkoriban a Pártus Birodalomban szervezett volt. Viszont ebbe a közegbe tökéletesen beleillik az a III. Orodes pártus király, akinek a latin források szerint Herodes, vagy Urodes volt a neve és rettentő kegyetlensége miatt a pártus nemesek ölték meg. Ő egy forrás szerint Kr. u. 6-ban kezdett uralkodni és ugyanezen évben meg is halt. Más forrás ugyanezt Kr. u. 4-re teszi.
És ha azt vesszük, hogy a szkíta szerzetes, Dionysius Exiguus a legtöbb teológus szerint 3-4 évet tévedett Krisztus születésének kiszámításakor, akkor ezen apró időcsúszás jelen van III. Orodesnél is. Viszont ez azt jelentené, hogy a zsidó fiúgyermekek megölése az antikrisztust, a cionista messiást célozta, aki ellentéte a krisztusnak, a szkíták szabadító királyának, a Boldogasszony és a Jóisten Fiának. Ameddig Izzás biztonságban volt a palotában, addig a cionista messiást minden bizonnyal sikeresen megölték a pártusok.

,,Míg a mult században a tudományos kritika a legenda történeti értékét és megbízhatóságát iparkodott kihámozni, ma egy irodalomtörténeti kérdés vetődött fel: vajjon tényleg edessai agyban fogamzott-e és szír talajon született-e meg a doctrina, vagy talán csak egy már létező, másutt termett legendának átdolgozása és új viszonyokra való alkalmazása? Marquart, Izates adiabenei király zsidó vallásra való áttérésének történetét sejti benne feldolgozva. Ezen nevezetes eseményről, mely Kr. u. 40 körül történt, Flavius Josephus szerint a legenda a következőkőt tudja elbeszélni ... Következik Izates nagylelkűségének, hőstetteinek dicsőítése. Artabanos párth király ellenségei elől hozzá menekül. Izates visszasegíti trónjára. Jutalmul különféle kitüntetésben részesül és Nisibist kapja ajándékul. Artabanos fia és utóda, Vardanes, a rómaiak ellen kéri fel Izatest szövetségesnek. Izates nem enged a felszólításnak, ezért Vardanes neki is hadat üzen. Háborúra azonban nem kerül a sor, mert Vardanest közben a párthok megölik. Izates fivére, Monobazos és a királyi ház többi tagjai a király nagy szerencséjét látva szintén áttérnek a zsidó vallásra. Ez aztán kihívja az apák hitéhez és az ősi tradíciókhoz hű párth főnemesség ellenállását. Forradalmat szítanak, szövetkeznek Abias törzsfővel Izates ellen. A király azonban győz, a lázadókat lekoncoltatja, Abias öngyilkos lesz. Majd Vologases párth királyhoz fordulnak az előkelők ama kéréssel, adjon nekik ismét párth uralkodót. Vologases nagy sereggel közeledik. Izates a Mindenható segítségéhez folyamodik és új vallásának Istene ismét megsegíti. A párthok által leigázott szomszéd népek fellázadnak és betörnek Párthiába. Vologases kénytelen szégyenszemre elvonulni. 24 évi boldog uralkodása után halálát közeledni érezvén, fiát rendeli utódjának. Az anya nemsokára követi fiát a sírba. Monobazos mindkettő tetemét Jeruzsálemben, a Helena által épített úgynevezett királysírokban helyezi el." (Dr. Iványi János - Az Abgar-legenda eredete - 1923)

Iványi doktor felismeri, hogy Izates története hamisítvány:

,,Az Izates-legenda zsidó agy szüleménye, azért benne a tipikus zsidótérítés, prozelitacsinálás módja van lefektetve." (Dr. Iványi János - Az Abgar-legenda eredete - 1923)

Viszont azt, miszerint Izates királynak a Josephus Flavius-féle elzsidósított történetét használták volna fel Abgár történetéhez, valószínűtlen, hisz az egyik egy zsidó mese, amelyre nincs bizonyíték, a másik pedig az edessai Örmény Apostoli Egyház alapja. Hogyan lehetne egy antiszemita történetnek egy szemita történet az alapja? Sokkal inkább Asoka (Kr. e. 304-232) király történetére hasonlít, aki államvallássá tette a buddhizmust.

,,Abgar így címezi Jézusnak szóló levelét: Abgar Ukkama Jézusnak, a kiváló orvosnak - és e levelében említi: Hallottam rólad és gyógyításaidról." (Dr. Iványi János - Az Abgar-legenda eredete - 1923)

screenshot_2019-11-18_king_abgar_google_zoeken.pngSzent Tádé apostol meggyógyítja V. Abgar királyt Izzás arcképével
(Ettore Ballerini rajza - 1940)

A pártus-kereszténység kezdetéről további adatok állnak rendelkezésünkre:

,,A fiatal kereszténységnek, a legenda hangja szerint két néppel és vallással kell szembeszállania: a párthokkal, a tűz és vízimádókkal és a zsidósággal. Egyik sem jellemző Edessára, hol szír a lakosság és Nebo meg Bél az istenek. Hogy a legenda szerint a mazdaizmus fanatikusai üldözik a keresztényeket, teljesen ráillik az adiabenei állapotokra a Kr. u. 2., 3. és 4. században. Msíha Zka, az adiabenei egyház történetírója ismételten említi és leírja a kegyetlenségeket, üldöztetéseket, melyeknek a város kereszténysége a tűzimádó párth lakosság részéről az Krisztus utáni első századokban ki volt téve." (Dr. Iványi János - Az Abgar-legenda eredete - 1923)

Vagyis volt adiabenei egyház már a Krisztus utáni első századokban. Ráadásul írásbeliség is volt. Ezt írja Alphonse Mingana (1878-1937) asszirológus:

,,Adiabene lakóinak vallása a mazdaizmus egy megrontott alakja." (Dr. Iványi János - Az Abgar-legenda eredete - 1923)

,,Az izzó zsidógyűlölet is, mely az Abgar-legendán végigvonul, inkább érthető Adiabenében, mint Edessában. Adiabene a Mezopotámiába elhurcolt zsidóság egyik főfészke, Nisibis közelében feküdt. Nisibist II. Artabanus, párth király, Izatesnek adományozta. Erre bizonyára még élénkebbé vált az összeköttetés a két város zsidó kolonusai között. Nagy tekintélyüket és befolyásukat semmi sem bizonyítja jobban, mint ama tény, hogy Kr. u. 40 körül maga a párth származású és a mazdaizmusnak hódoló Izates az egész királyi családdal együtt áttér Mózes hitére." (Dr. Iványi János - Az Abgar-legenda eredete - 1923)

Iványi tényként kezeli a Josephus Flavius zsidó meséjét. Kérdés, hogy Josephus Flavius iratain kívül hol van bármilyen bizonyíték arra, hogy Izates valóban prozelita lett volna? Ha van is a későbbi évszázadokból ilyen irat, azok is csak Jopsephus Flaviusra hivatkoznak, mint forrásra. Viszont Iványi leírja Izatesről, hogy pártus származású volt.

,,A zsidóságtól való félelem magyarázza meg Mingana szerint ama érdekes körülményt, hogy a Krisztus utáni első három században kizárólag zsidó nevű püspökök kormányozzák az Adiabenei Egyházmegyét. A Kr. u. 3. századtól kezdve új, még pedig keresztény onomasticonnal találkozunk a püspökök névjegyzékében. A fiatal kereszténység természetesen védekezett, ahogy tudott, így érthető, hogy Abgar alig vált egy-két szót Addai-val első találkozásuk alkalmával, máris a zsidóságra tereli beszédét: mentegeti magát, hogy már régebben tervezte a zsidók elleni háborút, de a rómaiak megakadályozták terve kivitelében. Ez a figyelemreméltó részlet már a keresztény legenda legrégibb alakjában megvolt: az Acta Edessena is felemlítik." (Dr. Iványi János - Az Abgar-legenda eredete - 1923)

Vagyis közvetlenül Krisztus idejétől kezdve volt Adiabenei Egyházmegye. Vagyis Edessán és Bartoson kívül az Adiabene Királyságon belül is alakult keresztény egyház, így a pártus eklézsia három évszázaddal korábbi, mint a római eklézsia. Továbbá Chorenei Mózes krónikájában lévő Abgár-levél az asszír királyhoz minden bizonnyal az adiabenei királyt jelöli, ám így kérdésessé válik, hogy ő miért él Bábilonban? Hisz ez utóbbi város az Adiabene Királyság fővárosától, Arbelatól közel 500 kilométerre, délre található.
Kiderül számunkra az is, hogy az Izas Narsë névből hogyan lett Jézus Nazarénus:

,,Directe utal reá a legenda akkor, mikor felemlíti, hogy Narsë, az asszírok királya, Abgar kortársa, szintén érdeklődik a nagy apostol iránt, sőt magához is kéreti Addait. Asszíria=Adiabene (atoraje=asszirok). Narsë a király valódi, Izates csak mellékneve volt. E részlet összefüggéstelenül illeszkedik az események közé, váratlanul jelenik meg és teljesen egyedül áll. Más érdeklődő királyról nem történik említés. Ez csak abból magyarázható, hogy az Izates-Narsë-legenda átdolgozója az eredeti főhőst (Narsë-t) teljesen még sem tudja hallgatással mellőzni, csak epizódalakká degradálja. Ami azután a legérdekesebb: egy nehány párth előkelőséget Edessában léptet fel a legenda, mint Abgar király főhivatalnokait. Így például Sennak bar Awida és Abdü bar Abdü, az ország második embere, a Kr. u. 1. század első felében II. Gotazes és Vardanes, párth királyok udvarában viselnek nagyobb hivatalt. Edessai szereplésük megint csak úgy érthető, hogy az Izates-Narsë-legenda keresztény átdolgozója már Adiabenébe, Narsë, párth vazallus udvarába helyezte őket. Innen azután a legendával együtt névváltoztatás nélkül egészen gyanútlanul Edessába vándoroltak. A kimutatott meglepő rokonság az Izates Narsë és az Abgar-legenda között és az utóbbinak több rejtett és nyílt célzása Adiabenére, mint szülőföldjére." (Dr. Iványi János - Az Abgar-legenda eredete - 1923)

Vagyis ha Izates Narsë király olyan nagy zsidóvá vált volna, akkor egyik pillanatról a másikra miért érdeklődne Szent Tádé apostol iránt? Hisz Abgár levelet írt neki:

,,Abgár levele Nerszéhez - Ábgár, az örmények királya, fiának, Nerszének üdvözletet! Köszöntő-leveledet láttam, Berozt kötelékeitől felszabadítottam és hibáját megbocsátottam neki, ha akarod tedd Ninive kormányzójává úgy, mint neked tetszik. Arra vonatkozólag, mit írtál, hogy küldjem el hozzád azt az orvost, ki csodákat mível, ki a tűz és víznél fölébbvaló Istent hirdet, hogy lássad és hallgassad őtet, azt jegyzem meg, hogy az nem orvos emberi művészet szerint, hanem az Isten Fiának, a tűz és víz teremtőjének egyik tanítványa volt. Végzés következtében küldetett Örményországba. De derék társainak egyike, Simon, Persia tájaira küldetett. Keresd fel őtet és hallgatni fogod őtet, valamint atyád Ártásesz is. Az minden betegséget meg fog gyógyítani és az élet útját meg fogja mutatni." (A Szamosújvári Örmény Katolikus Algymnasium Értesítője - 1890)

Ugyan V. Abgar a férje volt Adiabene Helénának, ám II. Izates az első férjétől, I. Monobaztól származott. Így V. Abgárnak legfeljebb fogadott fia lehetett, de Ártásesz pártus király sem lehetett az apja, legalábbis a források szerint.

,,Narsë tulajdonképen aramaizált eráni név: Nairyoçanha, ki az erini istenek követe, Hermes alteregója. Nagyon kedvelt név a párthoknál, sőt az adiabenei királyi családban is." (Dr. Iványi János - Az Abgar-legenda eredete - 1923)

Köztudott, hogy Hermész a másik neve a nagy egyiptomi mágusnak, az emberiség tanítójának, Thothnak (Thath, Tat). Az ő papjai a tatosok (tátosok). Vagyis a Narsë név azonos Thoth nevével, akkor ez egyértelműen összeköti Izatest az egyiptomi mágusokkal, vagyis a tátosokkal. És így már mindjárt érthetővé válik a Talmud azon része, ahol azt ecsetelik a rabbinusok, hogy Yeshu egy egyiptomi mágus volt, aki Palesztinába vándorolt gyógyítani és tanítani.

,,Izates-Narsë, Adiabene királyának a zsidó vallásra való áttérését korán dicsőíti egy arám legenda (már a Kr. u. 1. század második felében feljegyzi Josephus Flavius). Adiabene csakhamar kereszténnyé lesz és az új hit gondolatai, eszméi, céljai érdekében átdolgozzák a legendát is (a Kr. u. 2. században), benne az előbbi zsidó Narsë-Izates most a kereszténység mecénásaként lép fel. Így újjászületve ismeretes lesz az immár keresztény Narsë-legenda Edessában is, ahol a Kr. u. 3. század második felében hazai viszonyokra alkalmazzák. Narsë szerepét edessai kortársa, V. Abgar Ukkama veszi át, ő maga pedig jelentéktelen mellékszeméllyé sülyed." (Dr. Iványi János - Az Abgar-legenda eredete - 1923)

Ismét csak Josephus Flaviusra hivatkozik Iványi, ám mi értelemszerűen nem hiszünk a római-zsidónak, aki egy állítólagos arám legendát örökített meg könyvében. Hisz ezen arám legendára nincs semmi más forrás. Ellenben az edessai legendát, miszerint V. Abgár rokona és kortársa, Izates-Narsë kereszténnyé lett és Szent Simon apostolt fogadta, akivel közösen gyülekezetet szerveztek. Az edessai, a bartosi és az adiabenei gyülekezetekből már egy Pártus Apostoli Egyház jött létre:

,,E szellemi kapcsolatnak a két állam földrajzi elhelyezkedése, politikai és vallási kölcsönössége könnyű lehetőséget biztosít. Adiabene és Edessa szomszéd államok. Mindkettőnek fejedelme a hatalmas párth király vazallusa. Sőt a Kr. u. 1. század végén az adiabenei dinasztia egy ága ül Edessa trónján, mely VII. Abgar bar Izat (Kr. u. 109-116) előtt 18 évig üresen áll. Moses de Chorene szerint Sanatrukes, Armenia királya, Taddai (Addai) gyilkosa ebben az időben elfoglalja Edessát. A történeti kritika ezen elbeszélésből annyit állapított meg, hogy Sanatrukesnek Nisibisben rezidenciája volt. Nisibis pedig ebben az időben Adiabene fennhatósága alatt állott. Sanatrukes tehát az adiabenei királyi ház tagja és mint ilyen kiterjeszti uralmát Edessa fölé, hol családja továbbra is trónon marad. A 19. király, VII. Abgar (Kr. u. 108-115) és a 22. király, VII. Manu bar Izat (Kr. u. 121-138) névvel szerepelnek. Izat pedig jellegzetes név az adiabenei királyok listáján. A két királyi családot szoros baráti kötelék fűzte egybe. Kr. u. 114-ben az egész edessai dinasztia Adiabenebe menekül Traján elől. E politikai kapcsolatok és élénk érintkezés mellett mi sem természetesebb, mint hogy a szellemi termékek kölcsönös kicserélése is könnyen lehetővé vált. Ugyanerre az időre (Kr. u. 100-120) esik az adiabenei egyház szervezése is. Téves ugyanis, amit az egyháztörténelem eddig tanított, hogy Edessa a kereszténység első leánya és a térítés középpontja a Tigris és Euphrat között. E vidék első apostola kétségtelenül Addai. Neve annyira összeforrt az első térítési munkálatokkal, hogy személyének történeti hitelességét ma már komolyan kétségbe-vonnunk nem szabad. Lehet, hogy Edessából indult el hittérítői útjára. De szervezett egyház másutt előbb létezett. Edessának hierarchiáját csak I. Victor pápa alatt (Kr. u. 189-198) állították fel, a környék több városait előbb, így Adiabeneét is. Az Abgar-legenda szűkkeblűségével szemben, mely Addai működési terét kizárólag csak Edessára zsugorítja össze, több kútfő tud arról, hogy a nagy apostol máshol is térített: így Msiha Zka szerint Adiabenében, Mosesde Chorene, Mari és Gregorius Abu-l-Farag (Barhebraeus) szerint keleten, régi szír vértanu-akták szerint pedig Karkha de Beth Slokh-ban." (Dr. Iványi János - Az Abgar-legenda eredete - 1923)

,,Edessa körülbelül Kr. u. 163-tól 165-ig, a Verus-féle háborúig, amikor az edessaiak a párth őrséget lekoncolják és a rómaiaknak adják át a várost." (Dr. Iványi János - Az Abgar-legenda eredete - 1923)

fbfs.bmpBaydad király érméje (Frataraka-dinasztia - Kr. e. 3. század)
(Fars taromány, Szeleukida Birodalom/Pártus Birodalom)
(Staatliche Münzsammlung, München, Németország)

,,Például Bet-Zabdai-ból a Kr. u. 2. század elejéről említi Msiha Zka Mezra püspököt. Az Arzakid-párth királyi trón megdőlésekor (Kr. u. 225) már körülbelül 20 püspökség állott fenn a birodalom területén." (Dr. Iványi János - Az Abgar-legenda eredete - 1923)

Az első adiabenei püspök Kr. u. 100 körül Pkida volt. Ráadásul Szent Tádé apostol szentelte őt fel, ami azt jelenti, hogy Szent Tádé apostol legalább 60-70 évesen halt meg Kr. u. 100 körül. Pontos feljegyzés a halála időpontjáról sajnos nincs.

,,Kelet összes püspökei, II. Chosrau perzsa király udvarában egybegyűlve (Kr u. 612. június 21.) ünnepélyesen tanúságot tesznek, hogy hazájukban a kereszténységet Addai alapította meg. Ama történeti tévedést, hogy a Tigris és Euphrat vidékének (a keletnek) megtérítése legfőképen Edessának, mint a környék első szervezett egyházának a dicsősége, nézetem szerint tulajdonképen az Abgar-legendának köszönhetjük. Az edessai előkelő iskolától kölcsönzött nagy tekintély erejénél fogva megtermékenyítette mindama kútfőket, melyekből középkori és modern írók a szír és perzsa egyházak történetét merítették. Az Abgar-legenda hatása alatt írja le a Chronikon Dionysii és Jacobus episc. Sarugensis a levélváltást Krisztus Urunk és Abgar között. A Doctrinát kivonatolja Barhebraeus, mikor Addai és Abgar találkozását, a király csodás gyógyulását és az edessai templom építését említi. Mari még jobban részletez, Abgar zsidógyűlöletét például teljesen a legenda szavai szerint tolmácsolja. Hasonlóképen a Barsamia akták és Mika'il, antiochiai jakobita patriarcha (Kr. u. 1166-1199) chronologiája nemcsak hogy az Abgar-legenda nyomán sorolják fel Edessa első püspökeit, de mindkettő legendáris részt is közöl. Azonban függetlenül a doctrinától írja meg Msiha Zka, Kr. u. 4. századbeli szír történetíró az adiabenei egyház történetét egészen a Kr. u. 4. századig és pedig meglehetős száraz objektivitással, a csodás elemek mellőzésével, ami egyébként a korabeli szír írókra nem igen jellemző. Az első századokra vonatkozó adatait a tudós Habil-tól veszi, kiről más közelebbi értesülésünk nincs. Msiha Zka visszavezeti Adiabene kereszténységét a Kr. e. 1. század végére. Első történeti püspöke a városnak: Már Pkida Kr. u. 104 és 114 között. Második utóda, Már Ishak, már nagy és szép templomot épít. A fiatal egyház csakhamar nagy tekintélynek örvend a szomszéd városok előtt és a térítési munkálatok metropolisa lesz. Még a párthok büszke fővárosának, Seleukia-Ktesiphonnak kisded egyházközsége is Adiabene püspökeinek fennhatósága alatt áll egészen a hirhedt Papa-ig (a Kr. u. 3. század végén). II. Vologases (Kr. u. 120-148) uralkodása alatt Ishak (Kr. u. 135-148), Adiabene 3. püspöke érintkezésbe lép a ktesiphoni hívekkel, utóda, Abraham (Kr. u. 48-163) ott is jár személyesen III. Vologases idejében (Kr. u. 148-191). A ktesiphoni hitközség végleges szervezése a Kr. u. 3. században megy végbe, de még mindig az adiabenei püspökök, Sahlufa és Ahâdabûi vezetése mellett. Az utóbbi uralkodása alatt a Kr. u. 3. század vége felé kapja Ktesiphon, a város első önálló püspökét, a perzsa származású Papa személyében." (Dr. Iványi János - Az Abgar-legenda eredete - 1923)

,,Mindaz, ami Thaddeusnak vagy Adeusnak (e második név az elsőnek aliteratiója) apostolságára és Abgar Uchamas keresztyénségére vonatkozik, apocryph és mesés. Az ál Lebubna Edessából Curetonnál, ugyanaz armén fordításban kiadva Alishan (1868) és Langloisnál ... Scherbil és Barsamia vértanúk actái, kik Trajanus alatt haltak meg, nem bírnak nagy súllyal." (Renan Ernő - A kereszténység eredetének története - 1898)

A Rómához-hű csatlósoknak, vagyis a zsidó-keresztény teológusoknak minden hiteltelen, ami számunkra hiteles, hisz ők a zsidóknak dolgoznak, akik pedig a mi ősi kereszténységünket sajátították ki az elmúlt 2 évezredben. De miért is fontos nekünk Barsamia vértanú-aktája?

,,A Barsamia-akták a templomépítést, Mika'il pedig a levélváltást, Addainak Tobia házában való megszállását közli le." (Dr. Iványi János - Az Abgar-legenda eredete - 1923)

A Római Katolikus Egyháznak fáj az, hogy Szent Tádé Apostol Edessában építette meg az első keresztény templomot, ezért a Barsamia-aktákat apokrif iratnak bélyegzik és elvetik.

,,A perzsa főváros katholikosainak a középkori arab (Mari, Amr, Saliba) és szír (Gregorios abu-l-Farag) krónikások által összeállított listája tehát egészen Papa-ig költött és minden történeti alapot nélkülöz. A későbbi nagy tekintélyű patriarchatusnak ugyanis apostoli eredetet akarnak biztosítani, ezért Addai, Mâr Mâri és Aggai legendáit egybekapcsolják és megteszik mindegyiküket ktesiphoni katholikosnak, bár talán Mâr Mâri-ét leszámítva, működésük tere másfelé esett. S mivel az első történeti önálló püspökig, Papa-ig, még mindig nagy az űr a listán, ennek kitöltésére egyrészt megnyújtják a püspökök uralkodási idejét, másrészt pedig nevek után néznek, hogy a listába beleillesszék őket. Így kerül a ktesiphoni katholikosok sorába: Abraham, Ahadabui, Sahlufa. Mindannyian Adiabene misszionárius püspökei. Westphal, ki Mâri, Amr és Saliba arab kommentárjait kritika tárgyává tette, helyes érzékkel állapította meg, hogy e nevek viselői sohasem ültek a ktesiphoni püspöki trónuson, származási helyüket mindazonáltal nem ismerte. Msiha történeti munkája azonban világosságot hozott e kérdésben. Adiabene püspöklistáját ültették át Ktesiphonba. Arra vonatkozólag, hogy adiabenei dinasztia áttért-e a zsidó vallásból a kereszténységre, biztos adatunk nincs. Figyelemre méltó e kérdés megítélésében a szimpatikus hang, mellyel Msiha Zka hazája fejedelmeiről (például egy későbbi Narsairól) megemlékezik és az az ellenséges érzület, melyet viszont a pogány ktesiphoni párth királyokkal és népükkel szemben táplál. Narsai Kr. u. 185 körül Adiabene királya, bár IV. Vologases vazallusa, nem megy vele háborúba a rómaiak és perzsák ellen. Ezért, midőn ezek az igazságtalan farkasok (a párthok) visszatérnek, rettenetes bosszút esküsznek. Narsait a nagy Zab folyóba fojtják és Adiabenében kegyetlen öldöklést visznek végbe. E mészárlásokban különösen a keresztények szenvednek sokat. Az ellenszenv a két állam között egyre fokozódik és mikor Kr. u. 225-ben a rómaiak és perzsák egyesült erővel megdöntik az Arzakidák dinasztiáját, Sahrat, Adiabene akkori uralkodója ismét a párth király ellenségeinek oldalán harcol. Ugyanebből az időből jegyzi fel Msiha Zka a nyugaton folyó véres üldözéseket és büszkén hozzáteszi: Nálunk pedig mindezek nem történtek meg. - E körülmény legalább is valószínűvé teszi a feltevést, hogy Adiabene uralkodói jó szemmel nézték a kereszténységet, ha ugyan nem hódoltak maguk is az új vallásnak. Ily kedvező auspiciumok mellett a keresztény irodalom is korán (Kr. u. 2. században) művelőkre találhatott Adiabenében. Sok jel arra mutat, hogy a legelső szír keresztény irodalmi termékek itt láttak napvilágot. A Doctrina dicséri a híveket, hogy napról-napra összejönnek és buzgón olvassák az Ó és Újszövetséget, meg a Diatessaront." (Dr. Iványi János - Az Abgar-legenda eredete - 1923)

A zsidó-keresztények számára itt válik forróvá a talaj a lábuk alatt, ugyanis a Diatessaron az az evangélium, amelyet a gnosztikus Tatian jegyzett le és amelyben szó sincsen Izzás kapcsán se zsidó származásról, se semmiről, ami Izzást a zsidósághoz köti. Viszont óriási kérdés, hogy ha az Újszövetséget csak Kr. u. 325-ben kezdik el kanonizálni, akkor mégis a Kr. u. 2. században hogyan olvashatták volna az Újszövetséget? A magyarázat logikus: számtalan apokrif gnosztikus irat volt ekkoriban az embereknél, amelyeket olvastak. A gnosztikus tanokban Jáhve (Jaldabaoth) a sátán, így ha a keresztények olvasták is a zsidók iratait, akkor azt azért tették, hogy megismerjék az ellenséget. Hisz a pártusok és más kánaáni népek pontosan tudták, hogy a palesztinok, jebuzeusok, hettiták és egyéb turáni-fajú népek voltak az ő elődjeik, akiket a zsidók kiírtottak Jáhve parancsára. Vagyis mivel a Kr. u. 2. században nem létezett kanonizált Újszövetség, ezért az adiabenei keresztények csak a Diatessaront és egyéb gnosztikus iratokat, továbbá a zsidó iratokat is olvasták. Ám attól, mert valakik olvassák a zsidó iratokat, nem jelenti azt, hogy Jáhvét Izzás atyjának gondolja, vagy hogy a Jóistent azonosítják Jáhvéval.
Minden egyházi író, aki Tatian Diatessaronjáról ír, leírja, hogy eretnek és antiszemita irat. Így Iványi igen tájékozatlan akkor, amikor ezt írja:

,,A Diatessaron hazája Asszíria (mint fent láttuk: Adiabene). Szerzője Tatian, az asszírok földjén született. Keletkezési ideje Kr. u. 172-173. Epiphanius szerint: héber evangelium. Valószínűleg Adiabene zsidókeresztény hívei számára készült. Hazájában és később a többi szír egyházban is nagy tekintélynek örvendett. A Pesitta sem szír talaj terméke. Szövegére a targumok tagadhatatlanul nagy befolyást gyakoroltak. Zsidó-keresztények számára készült talán épen az adiabenei iskola egy buzgó tagja állította össze a targum olvasásában jártas megtért zsidók számára." (Dr. Iványi János - Az Abgar-legenda eredete - 1923)

Epiphanius egy romanióta zsidó volt, így érthető, hogy hazugságot jegyzett le. Gyakorlatilag az egyetemes vallástudománynak mond ellent, hisz Tatianus, akárcsak a Simon Mágus-féle gnosztikusok, antiszemita volt és megvetette a zsidó vallást. Miért kezdték volna el üldözni Szent Tádé apostol színreléptekor a zsidókat, ha nem azért, mert Izzás és a 72 tanítvány antiszemiták voltak? Hogyan lett volna a gnosztikus és antiszemita Tatian evangéliuma héber evangélium, amikor az ő neve a Thoth-kultuszból (Thath, Tat) ered?

,,Epiphanius tehát azt mondja, hogy egyesek ... a Héberek szerinti evangéliumnak hívták. Ezek azonban, kik így hívták, nem helyesen nevezték el így. A héberek szerinti evangélium ugyanis régibb Tatiannál. Mert Hegesippus, ki néhány évvel Tatian előtt élt, már megemlíti a Héberek evangéliumát, amint Eusebius írja. Mint ugyancsak Eusebius tanúskodik, Papias is idéz a Héberek evangéliumából egy történetet. Eusebiuson és Epiphaniuson kívül Theodoretus, Szíriában Cyrus püspöke is bizonyságot tesz ... Sőt Theodoretus kétszáznál több ily evangéliumot gyűjtött össze ... Ő készítette az evangéliumot, melyet Diatessaronnak hívnak, elhagyván a nemzetségtáblákat és mindazt, mi az Úrnak Dávid véréből való test szerinti születését bizonyítja." (Dr. Erdőssy Gyula - Az I. és II. század eretnekeinek tanuskodása - 1913)

Vagyis egyesek szerint a Héberek evangéliuma és a Diatessaron két külön mű, továbbá Epiphanius téved. Miért gyűjtött volna össze Theodoretus minden Tatianus-féle iratot, ha azok zsidó-keresztény iratok lettek volna? Jól látszik, hogy Tatianus, a gnosztikus-eretnek teljes hagyatékát igyekeztek felszámolni, így biztosítva a római pápa egyeduralmát a keresztény világban. Pedig az ókeresztény időkben az adiabenei őskeresztények olvasták ezen Tatianus-féle iratokat, évszázadokon keresztül szent iratokként nagy becsben tartották ezeket.

,,Fia, Izates, halála után ismét Adiabenebe tért vissza, de nemsokára meghalt, mire unokája, Munbaz, csontjait fiáéval együtt Jeruzsálembe szállíttatta át, hogy három stadiumra a várostól pyramis alakú síremlékben eltemesse." (Dr. Malecek Ferencz - Ő fönsége Stefánia trónörökösné Jeruzsálemben - 1897)

Vagyis számunkra adott egy királyi szkíta vérvonal a pártus uralkodók, az Adiabene-ház, amely szintén pártus volt, a heftaliták (fehér hunok), akik rokonságban voltak a pártusokkal (Indo-Szkíta és Indo-Pártus Királyságok) és az örmények, akik szintén szkíták. Tény, hogy Zarathustra Spitama heftalita volt, így a zoroasztrizmus a hunok ősi vallása. Adiabene Heléna és egész családja zoroasztiánus volt, vagyis a vallásuk a hunok ősi vallása. Ebből, illetve ennek későbbi változatából a mithraizmusból, illetve a kánaáni Baal-kultuszból és az egyiptomi Horus-kultuszból lett megalkotva Izzás története. Ő maga lehetett egyiptomi mágus (tátos) és így gnosztikus is, hisz a "gnózis" görög szó jelentése "tudás", vagyis Thoth-papjainak a hagyatéka. Hiszen a kopt-hagyományból tudjuk, hogy Izzás és Mária éltek Thébában is, így Izzás az ősi egyiptomi Pálos Rend papjaitól tanult. Ha nem II. Izates volt a kereszténység alapítója, akkor igaz lehet a legenda, miszerint Adiabene Helénának volt egy unokahúga, Mária. Az ő szülei pedig Grapte-Kharax pártus hercegnő és Adiabene Nakeb voltak.

,,A gyönyörű, kegyes és gazdag Kharax Grapte hercegnőt, aki unokatestvére volt Adiabene Heléna királynőnek, eljegyezte unokatestvére, Nakeeb, aki az Adiabene Tartomány egy hercege volt és ősi méd királyi családból származott." (Peter V. F. Mamreov - Iesat Nassar - 1895)

Badíny Jós Ferenc könyve azért alkalmatlan az eredeti Jézus-kultusz és az őskereszténység rekonstruálására, mert nagyon kevés forrást jelöl meg és nagyon sok a megalapozatlan találgatás. Pedig elég lett volna, ha a Jesat Nassar, a Izas Narsë és a Yuz Asaf történeteket egybeveti az evangéliumokkal és az iszlám hagyomány Isa prófétájával, a Toledot Yeshuval és más Izzásról szóló talmudista történetekkel.
Hisz Yuz Asaf történetét olvashatjuk a Tarikh-i-Kashmirban, amely részben megerősíti a buddhista legendát, amelyet Nicolas Notovitch (1858-1916) talált egy buddhista kolostorban, miszerint egy Issa nevű próféta Észak-Indiában járt, majd a védikus és buddhista iratok tanulmányozása után remetének vonult, majd Buddha megszólította őt, ő pedig visszatért Palesztinába, ahol a zsidók megölték. Viszont ő túlélte a kivégzését, majd vissza ment a heftalitákhoz Kasmírba. Sírja a mai napig Srinagar városában található.
Dr. Erődi Béla könyvéről (A Szentföldön - 1898) egy bizonyos H. L. nevű ember írt bírálatot:

,,A 169. oldalon a Királysírokról azt írja, hogy ezeket a Krisztus idejében élt és a keresztény vallásra áttért Adiabéne Ilona királynő és családja tagjai sirkamráinak kell tartani." (Katolikus Szemle 13. - 1899)

450px-tombs_of_the_kings_jerusalem_holy_land-lccn2002725016.jpgAz Adiabene-dinasztia sírhelye (Ursolyma, Palesztina)

A kritikus egyből megtámadja Dr. Erődi Bélát, Josephus Flavius meséjére hivatkozva:

,,Mert a tartomány neve volt Adiabene, s Claudius idejében ennek fejedelme Izates és testvére Monobazus, anyjuk Ilona s egész rokonságuk tényleg elhagyta a pogányságot, de nem a a keresztény, hanem a zsidó vallásra tértek, azaz prozelitákká lettek. E tényt, mint a zsidóság egyik legnagyobb győzelmét, Josephus Flavius bizonyos büszkeséggel többször is említi műveiben." (Katolikus Szemle 13. - 1899)

Vagyis ezen bírálat írója egy zsidó-imádó, vagy esetleg egy zsidó. Minden esetre a nevét nem vállalta, így a kritikája nem sokat ér.
Ha tehát II. Izates (Izas) és Adiabene Mária fia két külön személy volt, akkor Mária fia III. Izates (Izas) volt. Ursolymától 555 méterre temették el II. Izatest és családtagjait egy piramisban. Ezen elemek mind-mind arra utalnak, hogy semmi közük nem volt se a zsidó valláshoz, se a zsidó fajhoz. A zsidók igyekeznek magukat behazudni a történelembe, de a valóságban állandóan elűzték őket, ők pedig a föld alatt, vagy jobb esetben fallal körülvett zsidónegyedekben éltek.

,,Vologasesnek pedig Armeniaért, majd Izates, azután pedig a dahák és a sakák ellen folytatott küzdelmei, azután Hyrcania fellázadása és végül Kr. u. 75-ben bekövetkezett elszakadása nem tették lehetővé Susa újbóli meghódoltatását." (Harmatta János - Az utolsó Kabneskir - 1981)

Vagyis Izzás idejében jelen voltak Mezopotámiában a pártusokon kívül a dahák és a sakák is, más források szerint pedig a heftaliták is. Így ezen seregek egyrészről hozták a távol-keleti tanokat a Közel-Keletre, másrészről vitték a keresztény tanokat a saját törzseikhez. Ez mind-mind a szkíta-kereszténység története, amelyet a cionisták igyekeznek elhallgatni előlünk. Ráadásul Harmatta János tanulmánya igen részletesen ismerteti az elámi pártusok történetét. Ehhez a mondakörhöz tartozik a Kr. u. 4. században élt Makarios nevű egyiptomi mágus, aki Jézus küldötteként csodákat tett és ördögöket űzött ki emberekből. Dr. Kmoskó Mihály tanulmányában ezen legendákat összeszedte (Adalékok az eredeti bűn dogmatörténetéhez zsidó és keresztény forrásokból - 1907). Persze a római-katolikusok ezt is apokrif és eretnek iratnak tartják. Az Egyetemes Magyar Encyclopaedia (1861) így ír Izatesről:

,,Artabanus ... Cajus Caligulával Artaban békés viszonyban élt, de élte végső éveiben a parthusok felzendülvén ellene, Izateshez, Adiabene királyához menekült, kinek közbenjárásával a parthusok kibékültek Artabannal s visszafogadták. Ezért hálából Artaban Nesibis tartományt Izatesnek adta, ezután nemsokára, Kr. u. 43-ban meghalt, Bardanes fiát hagyván utódául." (Egyetemes Magyar Encyclopaedia - 1861)

Itt szó sincs se zsidókról, se prozelitizmusról. Hát ha Izates zsidóvá lett volna, akkor hogyan tudta volna a pártusokat rávenni, hogy békét kössenek Artabanussal? A történetek egybefüggőek, amelyekből megkapjuk az eredeti történetet, miszerint Adiabene Mária fia, Izzás egy antiszemita király volt, a zsidók ellensége. Őt a rómaiak és a zsidók kivégezték, de ő harmadnapra visszatért a halálból, amelyben Magdalai Mária szertartásának is szerepe lehetett. Majd családjával Kasmírba ment, viszont a vezéreit, akik szintén mágusok voltak, elküldte, hogy szervezzék meg a zsidók kiirtását a Pártus Birodalmon belül. Izzás jól tudta, hogy nem elég csak átvenni egy terület fölött a hatalmat, mert a zsidók nem fegyverrel veszik át a hatalmat, hanem uzsorával, zsarolással és csalással. Így az ő Passiója örökké emlékezteti a keresztényeket arra, hogy óvakodjanak a zsidóktól, mivel ők ölték meg a királyukat. És pont ezért találták ki a zsidók a zsidó-kereszténységet, amely szöges ellentéte az első századi gnosztikus-kereszténységnek. Viszont a zsidó-kereszténység nem üldözi, hanem inkább imádja a zsidókat és a zsidók minden nehézség nélkül lehetnek papok, püspökök, bíborosok, érsekek és pápák.
A jövő nemzedékének lesz a feladata Izzás testéből, amely a srinagari mauzóleumában van, DNS mintát venni és összehasonlítani a Torinói Leplen lévő DNS mintával és Adiabene Heléna maradványaival, amely az ursolymai Israel Museum-ban van. Igazából Izzás kapcsán vagyunk kíváncsiak arra, hogy az R1a1 haplocsoportba tartozik-e, hisz az ezt meghatározó génmarker csak apai ágon öröklődik. Így ha Izzás az unokája volt Adiabene Nakeeb hercegnek, akkor bizonyítható a pártus származás, amelyet Heléna DNS mintája megerősíthet. Ám jelenleg a Torinói Lepel a Vatikánnál van, Adiabene Heléna maradványai a zsidóknál, Izzás teste pedig Kasmírban, ahol jelenleg is háború van. Igaz Srinagar a hindu részen van, így ameddig hindu kézen marad Srinagar, addig van esélyünk megkapni Izzás DNS-ét, vagy legalábbis annak elemzését. Lehetséges, hogy Izzás szent testének ereje tartja vissza a muszlim hordákat, ám mivel az indiai-pakisztáni konfliktus kiéleződött, ezért az időnk fogy. Bizonyos, hogy a radikális muszlimok fel fogják robbantani Izzás Mauzóleumát, így a Turáni Egyistenhívőknek kötelességük elkezdeni a tárgyalásokat az indiai kormánnyal a test elmenekítéséről.

,,Nekünk magyaroknak azonban nincsen pogány turanizmusra szükségünk, tehát a pogány turanizmust kereszténnyé kell átalakítani Zajti Ferenc azon az állásponton volt, hogy Jézus maga turáni származású volt, és az általa hirdetett vallás nem különbözött lényegesen a turáni vallástól ... A turáni antropológusokat árja antropológusok követték, akik teljesen hasonló eszközökkel azt bizonyították be, hogy a magyarság vérségileg germán. Jézus turáni voltának bizonyítására Jézus árja voltának bizonyítása következett." (Balázs György - Nacionalizmus és turanizmus - 1966)

,,Megnyílik az ég, angyalok serege hirdeti a nagy örömet, mert született néktek ma a megtartó, ki az Ur Krisztus. Megszületett a Magyarok Istene. Mária, Jézus anyja annak a turáni, káldeus népnek a leszármazottja, kiket Galileába telepítettek le. Jézus mahgar származású ... Jézus állandóan Galileában tartózkodik, ott nevelkedett, ott tanít az ő népe között. Ritkán, csak az ünnepek alkalmával megy Júdeába, legtöbbször titokban, hogy üldözői ne ismerhessék fel. Tanítványaiból tizenegyet egyszerű galileai emberekből választ ki, egyet pedig Judást Judeából veszi maga mellé. Judás tökéletesen, minden akcentus nélkül beszéli a judeai nyelvet, mig a többi tanitványok kiejtésén nyomban felfedezik a galileai nyelvjárást. Kevés idő múlva pedig az ott álldogálók mennének hozzá és mondának Péternek: Bizony te is közülök aló vagy, hiszen a te beszéde is elárul téged. - A galileai nyelv különbözött a judeai zsidó nyelvtől. Jézus születése előtt már létezett a Pártos Birodalom. Albright így ír Parthiáról: Krisztus születése előtt már 150 évvel Mezopotámia és Babilónia a Pártos Birodalomba tartozik bele és a pártosok azok, akik visszaállítják és restaurálják a régi káldeai kultúrát, vallást és a birodalmat. - A pártosok (párt hunok) turáni népek, kik a hunokból kiváltak, elpártoltak tőlük. Elfoglalták Chorasmii, Dahae egyes területeit, majd Mezopotámiát és ott alapítottak birodalmat. Kr. e. körülbelül 1000-ben élt Zoroaszter (Zaratusztra), ki az egy istent hirdette. Ennek az eszmének követői a pártosok és vallásuk alapja az egyisten tisztelet. Jézus urunk ennek a vallásnak a törvényeit ismerte, a benne foglalt eszméket tanította, melyek teljesen eltérnek a Júdeábán gyakorolt vallás tanaitól ... Jézus kereszthalála után tanítványai szétszéledtek, ők voltak a mágusok, kik hirdették az új istenhitet. Péter apostol, Jézus földi helyettese Pontusban. Galatziában, Kappadociában, Ázsiában, Bithiniában tanít, Izraeltől északra és keletre fekvő országokban, hol turáni fajú, Mezopotámiából Északra menekült sumorik éltek és a Pártos Birodalomból szerteterjedt, egyistent-imádó vallást már ismerték. Péter apostol Kr. u. 40-ben Szíria fővárosában Antiokiában alapítja meg az első jézusi-egyházközséget, majd a Pártos Birodalomban, Babilonban az egyház központját. Innen irányítják Jézus tanainak terjesztését. Péter élettörténete nem követhető pontosan. Az egyház tanítása szerint Saul-Pál apostollal együtt Kr. u. 67-ben Néró Péter is kivégeztette. Péter kivégzését cáfolja az a tény, hogy Antiokiában van eltemetve. Miért szállították volna el holttestét Rómából? Mikor Nagy Konstantin végleg elismerteti a kereszténységet és azt államvallássá teszi, kortársa, II. Sapor perzsa király elrendeli a keresztények üldözését. A legkegyetlenebb kínzásoknak vetik alá a jézushitű keresztényeket és a zoroasztrianizmus követőit. A lakosság a Kaukázusban keres menedéket, mert ott, valamint a hegység déli és északi lejtőin turáni, rokonfaju népek élnek. Ezekből a néptöredékekből alakul meg Dentu-Magyaria, mely birodalomnak két legnevezetesebb papi-fejedelme Álmos és Nagy Árpád. A menekülők magukkal hozzák Jézus tanait, Péter apostol tanításait és a mágusok nemzedékről-nemzedékre adják tovább a magyar hit igaz, becsületes eszméit. Nagy Árpád bevezeti népét az uj hazába, melyet a Magyarok Istene jelölt ki kiválasztott népe számára. Így jutott el Izraelből, Galileából, Szamariából a Magyarok Istene, a mahgar néppel együtt a Kárpát-medencébe, kit ma is emlegetünk: Segíts meg minket Magyarok Istene!" (Halmi Dezső - A Magyarok Istene - 1979)

Halmi Dezső egy dologban téved, ugyanis II. Sapor nem üldözte a zoroasztriánusokat, hisz ő maga is az volt. Pont, hogy a keresztényeket kötelezte arra, hogy térjenek vissza Zarathustra vallására.
Hogy Szálasi Ferenc drága nemzetvezetőnk valóban egy magyar szent, bizonyítja a következő irat:

,,A kereszténység és a zsidóság szembeállítása Szálasinál odáig terjedt, hogy még Jézus zsidó származását is megkérdőjelezte: Jézust a godváni fajhoz tartozónak vélem, nem árjának. A godváni és a turáni rokon fajok - magyarázta Szálasi az őt kikérdező pszichológusoknak, Budapestre való visszaszállítása után a vizsgálati fogságban." (Stark Tamás - Nyilas írások 1945 után - 2000)

Szálasi keresztény volt, de nem volt zsidó-keresztény.

,,Ugyanez a gondolat látott napvilágot az Angliában kiadott Magyar Nemzeti Ifjúság 1951. január 15.-én megjelent beköszöntő számában: Az a tan, hogy Isten egyedül a zsidó népet szemelte ki a világ megváltására, és az ő soraiból választotta az isteni férfiút a megváltás tanát befejezni, a keresztény népek erkölcsi lefegyverzésével egyenlő. A zsidóság a kereszt árnyékában tudott befolyásra szert tenni. Krisztus nem volt zsidó, aminthogy szülőföldje, Galilea sem volt zsidófajú, Jézus nem lehetett zsidó, mert egész egyénisége szemben áll a zsidó anyagelvűséggel, kettős morállal." (Stark Tamás - Nyilas írások 1945 után - 2000)

,,Pénteken este az arimathiabeli József az élő Jézust vette le a keresztről, noha a test holtnak látszott. Lába szárát nem törték el, mint a latroknak s dárdával megdöfött oldalából azonnal vér és víz jőve ki, vagyis nem alvadt meg. Vasárnap reggelre magához tért és távozott sziklasírjából, mielőtt a két Mária odaért volna. Később sült halat és lépesmézet falatozott tanítványaival, megmutatta nekik sebeit, majd - tartva a zsidóktól - Damaszkuszba, onnét pedig az afganisztáni Heratba ment, sőt talán még Tibetbe is eljutott. Aki mindezt nem hinné el, az menjen el Kasmírba, Srinagar város Khanyar utcájába, ott nyugszik a vagy 125 esztendős dédapaként elhunyt Krisztus. Yus Aseph sírja után kell érdeklődni ... Krisztus szerencsés megmenekülésének és Indiába távozásának ötletével 1899-ben Pandzsábban egy Mirza Ghulam Ahmad nevű muszlim ember (1835-1908) állt elő, aki ekkor már jó ideje Messiásnak és Mahdinak mondta magát és akinek mozgalma akkor tizedik évfordulóját ünnepelte, idén márciusban pedig a századikat. Nem mehetnek Mekkába. Hívei, az ahmaditák szerint a keresztfán végigszenvedett néhány óra kevés volt ahhoz, hogy egy életerős fiatalemberrel végezzen, de nem volt elég a sírban eltöltött másfél nap sem, hiszen Jónás kétszer ennyi ideig tartózkodott a nagy hal gyomrában. A muszlimok többsége úgy tartja, hogy az Úr, aki nem apja a Szeplőtelen Szűz fiának, még életében az égbe emelte volna Iszá prófétát és helyette valaki mást szögeltek a keresztre. Nem így az ahmaditák. akiknek hite szerint Krisztus túlélte a megfeszíttetést. Ahmad próféta az Amritsartól 35 mérföldnyire fekvő Qadianban született és élte le termékeny életét: számos művet alkotott. Örökébe a szekta élén választott kalifák léptek, akiknek sorában a negyedik, a most 60 éves Mirza Tahir Ahmad Londonból irányítja követőit és azok felettébb ambiciózus térítő-munkáját ... A mérsékeltebb pesti sajtó kissé megbotránkozott, amikor Ayaz Khan a Turáni Egyistenhívők szélsőségesen antiszemita, fasisztoid, pogány gyülekezetét, mint faji és mint nemzeti mozgalmat szívből üdvözölte. A derék misszionárius ezt a felettébb zavaros eszméket hirdető egyesületet és újságját, a Turáni Rohamot eleinte épp olyan szócsőnek tekintette tanai számára, mint a többit, kivált miután a később prominens nyilassá lett Bencsi Zoltán főtáltos bejelentette, hogy a felépülő mecsetben kíván majd a Hadúrnak áldozni. A turániak kihasználták Ayazt, akit a magyarok keleti rokonának kiáltottak ki, minthogy családját Csaba vezérig viszi fel." (Magyarország, XXVI. évfolyam, 46. szám - 1989)

,,Palesztina országának a zsidók előtti turáni népek voltak őslakói. Szamaria és Galilea népe pedig még Krisztus idejében is nagyrészt turáni eredetű volt. Az Ótestamentom nagy része, híres bibliamagyarázók szerint, a babiloni fogság alatt és után született. A fogságban lévő zsidók ott ismerkedtek meg a turáni szumer-akkad nép hagyatékaként az asszír és babiloni népek birtokába jutott nagy szellemi kincsekkel. A fogságból történt szabadulás után Esdrás próféta teremti meg a zsidó papikasztot. Ekkor alakul ki a zsidók törvénykönyve és történelme. Ekkor már ugyanis az Eufrát-Tigrisvölgyi kultúra a Zendaveszta-vallást fölvett perzsák révén, kik meghódították Babilóniát, átitatódott Zarathustra tanaival ... Az Újtestamentom szelleme a fejlődés törvényei szerint sokkal közelebb áll a Zendavesztához, mint az Ótestamentom. A turáni-szkitha fajból való Zarathustra szelleméből sokkal több van a kereszténységben, mint a zsidóságban. Jézus bölcsőjénél három turáni mágus jelent meg. Jézus nem a zsidóság kikristályosodása. Ellenkezőleg: ő a zsidó materialisztikus világnézet elleni tiltakozás, az örök szellemiség isteni megnyilvánulása. Az Ujtestamentum mellett a turáni magyarok méltó szellemi kincse csak a Zendaveszta lehet. Csak ez lehet felolvasó szerint a turániság ótestamentoma." (Magyarság, V. évfolyam, 69. szám - 1924)

,,Mani a Jézus által ígért Parakléta, a Vigasztaló, aki helyreállítja az eredeti tanítást. A manicheusoknak ismertető jelük a két jobb tenyér egymásba csapása - a kézfogás - volt, amit előttük egyetlen nép sem ismert. Hívei fehér ruhát viseltek." (L. Nagy Lajos - A kunokról és a székelyekről - 2004)

nestorian-stele-budge-plate-x.jpgA Xi'an-sztelé (Kína - Kr. u. 781)

 A Jézus-szútrák kapcsán felmerül a kérdés, hogy miért gondoljuk azt, hogy az a bizonyos Aluben nevű perzsa püspök, aki Kínába ment, nesztoriánus-keresztény volt? Hát, mert a nesztoriánusok egyetemes történelmében szerepel, mint Alopen, aki Kr. u. 635-ben érkezik meg Kínába, mint nesztoriánus misszionárius.
Maguk a nesztoriánusok vallják, hogy Szent Péter apostol (Shimun Keepa) az első episztoláját (levelét) Bábilonból küldte más gyülekezeteknek. Tehát bábilonban Pártus Apostoli Egyházat hoztak létre az apostolok, Szent Péter és Szent Tamás vezetésével. Minderről ír Mar Odisho (Kr. u. 13. század) szír egyházi író. Az ő főműve a Marganitha (Kr. u. 1298), amelyben felsorolja a kukhy-i gyülekezettől kezdve a ctesiphoni és a bábiloni gyülekezetig részletesen tárgyalja a történéseket és az egyházi vezetőket, akik közül első maga Szent Tamás apostol (Tooma Shlikha) volt, ki Kr. u. 33-77-ig volt vezető, ám mivel ő Szkítiába, majd onnan Baktriába és Indiába utazott, ezért helyette egy Bar Tulmay nevű ember és Szent Tádé apostol (Addai Shlikha) lettek a vezetők. A "bar" szócska a nevekben legtöbb esetben ugyanazt jelenti, mint a zsidóknál a "ben", vagy az araboknál a "bin", miszerint valakinek a fia. Az apa nevét ezen kötőszócska után teszik, mint "Osama bin Laden" terrorista-vezér nevében is, amely jelentése: Láden fia, Osama.
Szent Tádé apostolt két tanítványa követ a Keleti Egyház vezetői székében, Agai, aki Kr. u. 45-81-ig volt vezető, illetve Mari, aki pedig Kr. u. 48-81-ig viselt tisztséget. Mindketten Krisztus 70 tanítványai közé tartoztak, igaz más források 72 tanítványról beszélnek. Ezek közül egy, Andronikosz volt Pannónia püspöke, amely azt jelenti, hogy a Kárpát-medencében már Krisztus egy tanítványa egyházat szervezett a Krisztus utáni első században.

6262g.bmpIzzás 70 tanítványa

De érdemes megemlíteni Arisztobuloszt, aki szintén Jézus tanítványa volt, majd Britannia püspöke lett. Ez megerősíti azt, amit a Kolbrin-Káld Bibliában olvashatunk, miszerint Izzás elhajózott Britanniába Arimáteai Józseffel, majd a kelták között tanított és gyógyított. Hisz a szabadkőműves William Blake (1757-1827) is azt írja egy versében (And did those feet in ancient time - 1804), hogy Izzás járt Brittania földjén.
Viszont ha Szent Tádé apostol tanítványai igazából Jézus tanítványai voltak, akkor nem kizárt, hogy Szent András egyik tanítványa, Rufus is. És pont ezért nincs kizárva az, hogy Théba első püspöke, a Hetven Tanítvány egyike, Rufus azonos Szent András apostol Rufus tanítványával.
A Keleti Egyház vezetőinek sorában Agait és Marit közvetlenül Abris követte, aki Marganitha szerint Szűz Mária rokona volt. A központja Kr. u. 800-ig Ctesiphon volt, azután pedig Baghdad lett. Így tehát a Pártus Birodalom fővárosa volt a központja ennek a Keleti Egyháznak, amelyet az apostoli-alapítás miatt nevezhetünk Pártus Apostoli Egyháznak. De a Marganitha szerint egy másik központja a Keleti Egyháznak Arbela volt, amely az Adiabene Királyság fővárosa volt. Az ősi Magadha Királyság fővárosában, Pataliputrában is alakult nesztoriánus-gyülekezet, amelyen kívül három kettő volt még Kínában (ezek közül egyet, a xi'an-it Aluben alapította), egy Tibetben, hét pedig Türkesztánban, amely terület Turánt és a Tarim-medencét (Ujgurisztánt) jelöli.
A Pártus Birodalomban hét püspökség volt, Arábiában négy, Kínában is négy, Türkesztánban pedig hat.
A tibeti gyülekezet, Tangut városában, Kr. u. 781-ben lett alapítva. Pártiában pedig a nisibisi gyülekezet (Kr. u. 7. század) az érdekes, ugyanis ezen város II. Izatesé volt egy időben. A Marganitha szerint egy ismeretlen szerzetes Kr. u. 539-ben heftalita (fehér hun) gyülekezetet alapított Türkesztánban. Kr. u. 410-ben már samarkandi gyülekezet is létezett.
Alphonse Mingana a könyvében (Sources Syriaques - 1907) Msiha Zkha és Bar Penkave írásaira hivatkozik. Ezen ókeresztény írók felsorolják Adiabene első 20 püspökét, kezdve Pkidhaval (Kr. u. 104-114).

,,Törzsök apáinknak egy részrűl a Kakas hegyekfelé, más részrűl Syrián által a földközépi tengerig, sőt a valaha barátságtalan de már barátságos Pontusig, ugymint a Fekete vagy Magyar tengerig, sőt alá felé is az Arabsokig, minta Scythopolis és Magog városok s Magorás folyó víz neveik s más hasonlók bizonyítják. Móses pedig már Palaestinában scytha származású és magyar nevű fejedelmeket talált és elrendeltt városokat, és a tudós Egyiptombúl költözött zsidóknál nem tudatlanab, kik közt még poéták is vóltak olly tekintetesek, hogy egynek győzedelmi versseit maga Mózes is zsidó nyelvre által tévén, be iktatta a maga szent könyvvébe ... Magóg maradéki nem vóltak részessi a Bábel építéssének. A nagy igyekezetű tudós elébb meg halt, mintsem az ara építendő munkáját el végezhette vólna." (Horváth Ádám - A magyar Magóg patriarkhátúl fogva I. István királyig - 1817)

A hunok és a pártusok egyik istennőjéről is olvashatunk ezen 200 évesnél is öregebb könyvben:

,,Magog városban vólt egy tsudálatos bálvány Atargatis nevű, vagy görögül Derceto, melly a régi hagyomány szerént szép asszonybúl hallá változott. Uton kivül azt jegyzem meg felüle, hogy ezt némellyek a Semiramis anyjának vélték, mellynél fogva Semiramis valamelly születésbeli jusst is formálhatott Bactriához, mint az illyen követelések nem ujság a hódoltató fejedelmeknél. Ezt a bálványt nem tsak a syriaiak és ahoz közel való tartománybeliek, hanem a parthusok is, ama számos hunnusok isten gyanánt imádták, mint a szüzesség példás emlékezetét, mert erőszak által el vesztvén szüzességét, fájdalma és szégyene miatt a tóba ölte magát s onnan lett a hallá való változás meséje. Ez az erőszakot szenvedett szűzesség is, szépséget, különös jeles formát bizonyít." (Horváth Ádám - A magyar Magóg patriarkhátúl fogva I. István királyig - 1817)

Vagyis ameddig a zsidóknál a nők csupán állatok, jobb esetben rabszolgák, addig a szkítáknak szűz Istenasszonyuk volt. Ez is jól mutatja, hogy a kereszténység a turáni népek vallásából származik.
Több forrás szerint a szíriai Tatianus közvetlenül Adiabenéből származik, illetve ott is élt. Az ő kora (Kr. u. 2. század) a Peshitta megszületésének az ideje, amely a szír-keresztények bibliája és amely körülbelül 200 évvel korábbi gyűjtemény, mint a jelenlegi kanonizált Biblia. Viszont Tatianus Diatessaronja megelőzi a Peshittát.

,,Arsakidák - Arsakes parthus király leszármazottai. E nemzetség tagjai Kr. e. 250-től Kr. u. 226-ig uralkodtak Parthiában. Ugyane család mellékága került trónra Arméniában és ott (örményül Arságuni néven) Kr. e. 146-tól Kr. u. 428-ig uralkodott. Az örmény Arsakidák megvédtek Örményország sokszor támadott függetlenségét, elterjesztették a kereszténységet. Több hírneves uralkodó került ki soraikból (Artasesz, Abgár, Tiridát). Uralkodásuk végén már gyengült Örményország önállósága. Az Arsakida-uralkodóház Görögországba menekült leszármazottai Kr. u. 916-tól 1132-ig uralkodtak a bizánci trónon." (Uj Idők Lexikona - 1936)

,,A táj nem új szó, mert már Ctesias a palaestinai ugyan a scytháktól épített Scythopolis városát körtájának mondja." (Prof. Szabó József - Folytatása a magyarok eredetéről való értekezésnek - 1825)

,,Semipelagianizmus - A pelagiánusok eretnekségének mérsékelt alakja ... A theopaschita vita során azonban kérdésessé vált Faustus riesi püspök igazhitűsége. Kr. u. 519-ben a skytha szerzetesek őt mint pelagiánust Hormizdas pápával el akarták ítéltetni, de sikertelenül. Az afrikai püspökök azonban ruspei Fulgentiussal az élükön Faustus ellen foglaltak állást. Caesarius arlesi püspök a galliai püspökök nagy részét is Faustus ellen hangolta és az ő fáradozására létrejött a II. orangei zsinat, mely a semipelagianizmust, mint eretnek tanítást elítélte. A semipelagiánusok azonban alakilag sohasem voltak eretnekek." (Bangha Béla S. J. - Katolikus Lexikon - 1933)

n2-23-n2-x-molla-kurgan-ossuary-1-1251x1600.jpgMulla Kurgan Ossuary (szogd szarkofág/koporsó)
(Afrasiab Museum, Samarkand, Üzbegisztán - Kr. u. 7. század)

Vagyis Emese ősanyánk és fia, Álmos idejére már nem csak több száz éves szkíta-kereszténység létezett, hanem a manicheizmusnak Szkítia lett a központja, hisz Máni utolsó éveiben a Kaukázus északi részén írt, tanított és festett. Való igaz, hogy a manicheizmus a magyarok vallása, így az ujguroké is lett. A magyarok testvérnépe, az ujgur nép volt az, akiknek országukban (Ujgurisztán) a manicheizmus hivatalosan is államvallás volt. Attól, mert ezt Paál Zoltán leírta a tudományos-fantasztikus regényében, ez már 18. és 19. századi egyházi könyvekben megtalálható volt. Vagyis jól látszik, hogy Paál Zoltán sok régi, hiteles történelmi és egyházi könyvet olvasott, amelyekből összeállított egy mitológiát, amelyet saját fantáziájának elemeivel színezett ki. Ezért, ha valaki az igazat akarja tudni, annak a hiteles források alapján kell haladnia:

,,Az ujgúr irodalom két nagy korszakra osztható:
1. A kaganátus korának irodalma - Ránk maradt emlékei főleg történeti, nyelvtörténeti szempontból figyelemreméltó rövidebb-hosszabb, rovásírásos uralkodói feliratok és sírfeliratok (hojto-tamiri, sine-uszui, karabalgaszuni, terhi, teszi felirat) a Kr. u. 8. század második feléből, a Kr. u. 9. század elejéről.
2. Az ujgúr városállamok korának irodalma - Irodalmi emlékei, melyek javarészt a szír írásból kifejlődött ujgúr írással maradtak fenn (ismerünk ezen kívül papírra írt rovásírásos, szogd, manicheus, szír, brahmí, tibeti írással lejegyzett emlékeket is) világi és vallási művekre oszthatók. Ez utóbbiak vallások (buddhizmus, manicheizmus, kereszténység) szerint további csoportokra tagolhatok.
Az ujgúrság szóbeli irodalmából közmondások, népdalok, siratódalok maradtak fenn, gyakran csak töredékesen. A közmondások két, előrímes sorból állnak. A dalok is az ősi formákat követve négy előrímes sort (a második és negyedik sor végrímes is) tartalmazó strófákból építkeznek, a szótagszámláló verselés szabályai szerint. Az ujgúrság hiedelemvilágának összetettségét mutatja két jóskönyv, a kínai Ji-king ujgúr parafrázisa, és egy ősi hagyományokra épülő rovásírásos alkotás, valamint a mongol korból származó számos lejegyzett babona. A korabeli gyógyászat magas színvonaláról árulkodik az egyetlen ránk maradt orvostudományi munka a Kr. u. 14. századból, mely a hagyományos indiai gyógyászat hatásáról árulkodik. A városállamok hétköznapjaiba enged bepillantást a fennmaradt számos adásvételi szerződés, magánlevél és a tizenkét állatövi ciklus szerint készült naptárak is. A világi emlékek külön csoportját alkotják a kínai fordítóiskolák számára készült nyelvészeti munkák, szótárak.
Ujgúr manicheus irodalom. A Máni próféta (Kr. u. 216-276) által a Kr. u. 3. században alapított, iráni gnosztikus, dualisztikus vallás, a manicheizmus a Kínában élő szogdokon keresztül jutott el az ujgúrokhoz és lett államvallássá Bögü kagán alatt, Kr. u. 762 körül (ezt az eseményt beszéli el a karabalgaszuni felirat). A manicheus emlékek a városállamok korából származnak, és Turfánból, valamint Tunhuangból kerültek elő. Többségük az arameus írásból kifejlődött manicheus írással, papírra lejegyzett himnusz és bűnbánó ima. A himnuszok között számos fordítás mellett olyan eredeti műveket is találunk, mint az Adinciy Türkca Basik (Különleges Török Himnusz) címen ismert, 27 versszaknyi, a végén töredékes, alliterációs rímelésre épülő költemény. A bűnbánó imák legjelentősebbike a Huasztuanift. A terjedelmes, 15 fejezetből álló munka szerzője, Bötürmis tarkan vallásának egyes sarkalatos előírását és az azok megsértéséből származó bűnöket veszi sorra. Az ujgur manicheus irodalom emlékei közül ismerünk még néhány töredékesen fennmaradt, középperzsa kifejezéssel azandnak nevezett didaktikus elbeszélést és a vallás alapvető tanításait magyarázó művet, melyek közül az Iki yiltiz nom (A két gyökér könyve) című, nagy valószínűség szerint a vallásalapító, Máni Sábuhragán című munkájának fordítása." (Világirodalmi Lexikon - 1994)

Paál Zoltán 22 éves volt, mikor a Művészeti Lexikon megjelent, amelyben már részletesen lehetett olvasni az ujgur manicheizmusról:

,,Miniatűrfestés ... A manicheus miniatűrfestők, kik a szasszanida-művészetből kiindulva, tekintélyes falfestészetet és nagy ékítményes értékű, színpompás miniatűrfestést fejlesztettek ki. A manicheus festőiskola kezdetben bizonyára elterjedt volt az egész Szasszanida Birodalomban, ahol a hellenisztikus gandhara-művészet is hatott rá, sőt valószínűleg Bizánc sem hagyta érintetlenül. A manicheus-művészek azonban vallási üldöztetések miatt keleti Turkesztánba voltak kénytelenek menekülni. Nagy pártfogóik lettek itt a buddhista ujgurok manicheus fejedelmei. Az ujgur birodalom pusztulása után ennek szellemi örökét is a mongolok vették át. Ő általuk jutottak a manicheus miniatűrfestés hagyományai vissza iráni területre, innen pedig a Timurida Baber által Indiába, hol a mogul-festészetben hangzottak ki. Meghívást kaptak azonban a manicheus-művészek Bagdadba is, az Abbaszida kalifák udvarába, hol tehát szintén terjesztői lettek a régi iráni hellenisztikus hagyományoknak. Hasonló közvetítő szerep jutott itt Mezopotámiában a nesztoriánusoknak, kik a kalifák kedvelt íródeákjai voltak. A mezopotámiai művészek működési területe leginkább az arab és görög tudományos munkák illusztrálása volt. Stílusúkat nagyvonalúság és ékítményesség jellemzi. Hatással volt az iskola fejlődésére az is, hogy a Fatimidák bukása után (Kr. u. 1171) az ő szolgálatukban álló művészek is Bagdadba menekültek. Új irányt adott az iszlám miniatűrfestésnek a mongol betörés a Kr. u. 13. században, ami keletázsiai formák térfoglalását jelentette. E nagy mértékben kínai jellegű művészet központjai lettek Szamarkand, Bagdad és Tebriz, hol az Ilkhánok téli és nyári székhelye volt. A kínai hatás következménye lett a tusfestés elteljedése. A török festők nagyon stílusosan, ezüstöt is használtak a tus fokozására. E stílus terjesztői leginkább az uigur-művészek voltak." (Művészeti Lexikon - 1935)

Tehát feltérképezhető az ősmagyarok vallása és ezáltal a nagy hun királyaink, Atila, a gyula és Buda, a kende, mindketten gnosztikus-keresztény és manicheus pátriárkák voltak. És így azon sem lepődnénk meg, ha a Szent Koronán eredetileg tényleg Atila és Buda királyaink zománcképei lettek volna. Álmos pedig Buda hagyatékának őrzője, hisz Álmos is kende volt. A kievi várban már manicheusoknak nevezi a magyar vezető réteget, tehát Álmos családját Photius bizánci pátriárka. Eretnekséggel foglalkozó apologetikus iratában seregszemlét tartva a bizánciakkal kapcsolatos népek fölött, Kr. u. 895-ben írja, hogy a kievi törökök manicheista eretnekség hívei.

,,Zsolta (Kr. u. 689-703) és Berend (Kr. u. 703-717) után Kr. u. 719-ben említett Tesh (Ti-shö) nevű tokharisztáni király személyében Kadicsára ismerhetünk (Kr. u. 717-730). Ta-csin uralkodója - bizonyára a kazárok és magyarok hazáját ért Kr. u. 717-es arab támadás hatására - az ő közvetítésével küld Kr. u. 719-ben ajándékokat Kínába, egy manicheus pap-csillagász kíséretében. Nehéz elképzelni, hogy valamelyik keresztény bizánci császár küldte volna ezt a számára idegen vallású hittérítőt. Másrészt, Fehér M. Jenő szerint a manicheus vallás az ősmagyarok körében igen népszerű volt ... Az arab történeti munkákban szereplő Üpas ibn-Madar egy magyar vezérnevet tükröz. Kr. u. 735 és 743 között a Kaukázus vidéke a damaszkuszi kalifa ellenőrzése alá került. Kr. u. 737 és 740 között ezen a területen egy nagy katonai lázadás tört ki. Az arab évkönyvek feljegyzései szerint Üpas ibn-Madar, vagyis a Magyar nembeli Üpas állt a lázadás élén, aki nem akarta alávetni magát Merván főkormányzó hatalmának. Kr. u. 740 körül a Sakir környéki avarok és más magyar csoportok élén egy várba zárkózik, de az erős ostrom miatt egy éjjel kitör és népével a kazárokhoz menekül ... Torda (Kr. u. 789-818) után Ügyek (Ügek) lett a fejedelem (Kr. u. 818-847). E két egymást követő ujgur királynév a kínai krónikákban Tolossu (Tárás), illetőleg Achüen formában maradt fenn. Ügyek megfelelője lehet Wu-kiai (Uga), az utolsó ujgur kagánok egyike, aki inkább kalandor volt, mint uralkodó. Egy homályos hadművelet során Kr. u. 847-ben az Altáj-hegységben életét vesztette. Halálának körülményei sem zárhatják ki azt a lehetőséget, hogy a középkori utazók által említett Ukek nevű városka az ő nevét viselheti a Volga partján, a mai Szaratov környékén. Legvégül Ügyek utóda, a Kr. u. 819-ben születő Álmos számításaink alapján Kr. u. 891-ben adja át Árpádnak a teljhatalmat." (Magyar Holnap, XXXIV. évfolyam, 1. szám - 1980)

 

cooltext331147282342399.png

 

Források:

Hittudományi Folyóirat (1890)
Marczali Henrik - Nagy képes világtörténet (1899)
Evangélikus Egyház és Iskola (1883)
Tamás evangéliuma
Tudományos Gyűjtemény (1817)
Academiai Értesító (1840)
Archibald Henry Sayce - Patriarchal Palestine (1895)
Theologiai Szaklap (1902)
Diodorus Siculus - The Library of History
Uj Idők Lexikona (1936)
Bangha Béla S. J. - Katolikus Lexikon (1933)
Religio (1841)
Művészeti Lexikon (1935)
Antik Tanulmányok (1954)
Jerney János - Magyar nyelvkincsek Árpádék korszakából 2. (1854)
A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)
Kis Ujság (1896)
Katolikus Szemle 13. (1899)
Horváth Ádám - A magyar Magóg patriarkhátúl fogva I. István királyig (1817)
Magyarország (1964)
Keresztény Bibliai Lexikon (1993)
Pesti Hírlap (1841)
Világosság (1960)
Amerikai Magyar Népszava (1974)
Világirodalmi Lexikon (1994)
Kapu (1988)
Délmagyarország (1910)
Magyarság (1921)
Hirnök (1837)
Szent András és Szent Bertalan cselekedetei a pártusok között
Uj Magyar Múzeum (1850)
Pálfy Miklós - Jeremiás próféta könyvének magyarázata (1965)
Vanyó László - Apokrifek (1988)
Héber Biblia
Theologiai Szaklap (1902)
Történelmi Szemle (1912)
Magyar Holnap (1947)
Peter V. F. Mamreov - Iesat Nassar (1895)
Tolnai Új Világlexikona 6. (1927) 
Dr. Diós István - A szentek élete (1984)
Literatura 7. (1932)
Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona (1792)
Az Atlantiszi Thoth smaragdtáblái
Bodor Lajos - Álmos a honkereső (1842)
Biblia - Magyar Bibliatársulat Újfordítása
Biblia - Szent István Társulati Fordítás
Biblia - Károli Gáspár Revideált Fordítása
Biblia - Káldi-Neovulgáta
Biblia - Jehova tanúi - Új világ fordítás (2017)
Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
Rudnay Béla - Őseink és rokonaik (1928)
Renan Ernő - A kereszténység eredetének története (1898)
A Szamosújvári Örmény Katolikus Algymnasium Értesítője (1890)

 

*******

Írta:
Szécsi Levente

 

baalvany_logo_uj.bmp

 

Mózes herceg a varázsló - Kicsoda Jáhve? (3. rész)

Véráldozat, emberáldozat és a Kabbalah, a sátán könyve

A zsidók tisztában voltak az Egyiptomból történt elűzetésük után azzal, hogy ők sosem fogják tudni elfoglalni Kánaán földjét. Amikor a szkíták megverték őket, olyankor a bíra vagy a próféta azt mondja, hogy Jáhve elfordult a zsidóktól bűneik miatt. Bűnbakot kell találni és a teljes zsidóságnak nagy bűnbánatot tartani. Így például, amikor éjjel rátörnek az ellenséges táborra, olyankor az álmukból felkeltett, sátrakból kirohanó ellenséget könnyű volt legyőzni. Ezután a kohén kijelenti, hogy elszállt Jáhve haragja és ismét segíti a népet. Aztán a következő vereségnél megint már csak a zsidó krónikás hagyomány ír olyasmit, hogy:

,,Meg is haragudott Jáhve Izraelre, s fosztogatók kezébe adta őket." (Bírák könyve 2, 14)

Josephus Flavius szerint egy mágus mondta a fáraónak, hogy a csillagokból kiolvasták a cionista messiás megszületésének az idejét. Ezért ölette le a fáraó a héberek gyerekeit. Ezt megerősíti egy régi lexikon:

,,Hierogrammati - Így nevezték a régi egyiptomiak azokat a papokat, kik a tudományokra s a religióra viseltek gondot. Ezeket úgy nézték, mint prophetákat, s azt mondják, hogy eggy közzülök eggy egyiptomi királynak megjövendölte, hogy eggy vitéz izraelita Egyiptomot el-fogja nyomni, a ki Móses vólt." (Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona - 1792)

,,A zsidóság teljes világuralomra jutott, mert az emberek óriási tömegét beszervezte kereszténynek s ott azt tanítja, hogy a zsidóság az Isten kiválasztott népe. Tehát nebántsvirág s nem szabad hozzányúlni. És hogy a zsidó nemzet története minden ember szent könyve. Itt tehát a vezetést szellemileg tartja kézben. Vannak azonban nyomorult sorsban élő emberek, akik nyomoruságukban nem hisznek semmiben, ezeket beszervezi szocinak vagy kominak. Ezeknek azt tanitja: mindnyájan egyformák vagyunk. Nincs faji különbség. A zsidó nem faj s minden emberi haladás zászlóvivői ők. Tehát ezeket vezeti s ezeken is uralkodik. A jó sorsba jutott értelmiséget, aki szintén nem hisz, nem lehet kominak beszervezni, ezek számára kisajátította a szabadkőművességet. Itt is az eljövendö nagy testvériségről beszél. A páholyokban vezérszerepe van, hisz itt is mindenki ember és mindenki egyforma, szintén ő irányítja. Természetesen mindezen mozgalmak nemzetköziek. Nincsen tehát olyan szellemi mozgalom, amiben a vezérszerepet ne ő töltené be. Egytől azonban fél, egytől ludbőrös lesz a háta, ha faji mozgalomról hall. Ezért fáj neki oly rettentően a kereszténység hanyatlása, ezért remeg attól, hogy a zsidó szentek egykor az emléktárba kerülnek s az emberiség felébred a zsidó szellem mákonyhatása alól." (Turáni Roham, 1936, III. évfolyam, 6. szám)

,,Expiatio Magna ... Minthogy a mai zsidók, elpusztúlván a Jeruzsálemi Templom, nem áldozhatnak, eggy kakast szoktak megáldozni a törvény szerént való áldozati állatok hellyett. Minden férjfi eggy kakast veszen kezébe, az asszonyok pedig eggy tyúkot. Azután a szobába megyen, a Zsoltárokból némelly verseket elolvas, a kakast háromszor föbe üti s így szóll: Ez a kakas legyen tsere én hellyettem, ez álljon az én hellyembe, ez légyen engesztelés én értem. Ez a kakas meghal, én reám pedig és az egész Izrael népére élet és boldogság szálljon. Amen. - Ezt a könyörgést háromszor mondja el magáért, gyermekeiért és a házában lévő idegenekért. Azután megölik a kakast, belsö részét a ház tetejére vetik, hogy azt a varjak a familia bünével eggyütt a pusztába elvigyék." (Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona - 1792)

Egy Jásár nevű zsidó ember ugyanabban a könyvtárban járhatott, ahol a Tóra, a Jubileumok könyvének és egyéb apokrifoknak a szerzői. Jásár könyve történetileg párhuzamosan halad Mózes első könyvével, Énok könyvével és a Jubileumok könyvével. Továbbá a Tenachban két helyen is említik Jásár könyvét. Azért volt évszázadokig eltitkolva ezen irat, mert túl sok információt tartalmaz, túl részletes. Mózes első könyve ehhez képest csak egy rövid kivonat. Ráadásul Luther Márton idejéig közember ezen iratokat nem is olvashatta, továbbá csak görögül, szír nyelven, kopt nyelven, etióp nyelven latinul és héberül voltak elérhetőek az iratok, a teljes Biblia pedig csak latin nyelven. És mivel a köznép nem ismerte ezt a liturgikus nyelvet, ezért hiába olvasott a római-katolikus pap részeket a Bibliából, az ott lévő emberek nem értették.
Jásár könyve hosszan részletezi azt a történetet, amikor Ábrahám meg akarja ölni a fiát azért, hogy elégethesse. Mózes első könyvében ezen történet a 22. fejezetben található, ám csak 19 vers hosszú.
Ellenben Jásár könyvének 23. fejezete 90 vers hosszú, vagyis majdnem ötszöröse a kanonizált elbeszélésnek.

Miután Jáhve szólt Ábrahámnak, hogy ölje meg és égesse el a fiát, azután Ábrahám bemegy Sárához és ezt hazudja neki:

,,És Ábrahám sátrába ment, és leült Sára, az ő felesége előtt, és ezeket mondta neki: A fiam, Izsák felnő és még nem tanulta Jáhve szolgálatát, holnap elmegyek és elviszem Shemhez és Héberhez, az ő fiához, és ott fogja tanulni Jáhve útjait, mert tanítani fogják, hogy megismerje Jáhvét, valamint hogy megismerje, hogy amikor folyamatosan imádkozik Jáhve előtt." (Jásár könyve 23, 4)

Tehát amikor Alexander Hislop (1807-1865) skót szabadkőműves azt írja könyvében, hogy Sém ölte meg Nimródot, akkor nem kell bizonygatni, hogy Sém Nimród idejében még élt, hisz Ábrahám hazudja Sárának, hogy Sémhez viszi Izsákot.
Ezután Sára nem akarja elengedni a fiát, mindannyian sírnak és jajveszékelnek. Hosszas vívódás után elindul Ábrahám a fiával, ám velük meg Izsák féltestvére és egy rabszolgájuk is. Mindkettőjük tudja, hogy Ábrahám meg fogja ölni a fiát, hisz ők már azon vitatkoznak, hogy ki lesz Izsák helyett az örökös. De gyaníthatjuk, hogy Sára is tudta ezt, hisz nem hiába siratja annyira. Csupán Jásár, a könyv írója kiszínezte az eredeti eseményeket. Ahogyan további részeket is megtoldott, például mikor odamegy Ábrahámhoz egy ember és megpróbálja lebeszélni:

,,És miközben Ábrahám haladt fiával, Izsákkal az út mentén, Sátán eljött és megjelent Ábrahámnak egy nagyon idős ember alakjában, alázatosan és bűnbánó szellemmel, és odament Ábrahámhoz és ezt mondta neki: Nem vagy te ostoba és kegyetlen, hogy elmész és megteszed ezt a dolgot ezen a napon a te egyetlen fiaddal? Mert Jáhve adott neked fiút a te utolsó napjaidban, a te öregségedben, és mész és levágod neki ezen a napon, pedig nem követett el erőszakot, és te teszed ezt az egyetlen fiad lelkével, hogy kivesszen a földről Nem tudod-e és nem érted-e, hogy ez a dolog nem Jáhvétól van? Mert Jáhve nem tenne az emberrel ilyen gonosz dolgot a földön, hogy mondaná neki: Menj és öld meg fiadat! - És Ábrahám hallotta ezt és tudta, hogy ez a Sátán szava volt, aki törekedett elvonni őt Jáhve útjáról, de Ábrahám nem hallgatott a Sátán hangjára, és Ábrahám megdorgálta őt, így ő elment." (Jásár könyve 23, 25)

Ezután egy másik épeszű ember Izsákhoz megy oda, hogy ő reá próbáljon hatni:

,,És Sátán visszatért és Izsákhoz ment és egy szép és csinos fiatalember ábrázatában jelent meg Izsáknak. És közeledett Izsákhoz és mondta neki: Nem tudod-e és érted-e, hogy a te öreg ostoba atyád elvisz téged, hogy levágjon ezen a napon a semmiért? Most azért, fiam, ne figyelj, se ne hallgass rá, mert egy ostoba öregember, és ne engedd a te drága életedet és szép alakodat elveszni a földről! - És Izsák hallotta ezt, és mondta Ábrahámnak: Hallottad-e apám, hogy mit mondott ez az ember? És még hasonlóképpen beszélt. - És Ábrahám válaszolt fiának, Izsáknak és mondta: Vigyázz vele, és ne hallgass szavaira, se ne foglalkozz vele, mert ő a Sátán, és arra törekszik, hogy félrevonjon minket Jáhve parancsaitól ezen a napon." (Jásár könyve 23, 29)

dfh.jpgÁbrahám le akarja szúrni a fiát, Izsákot (kopt-keresztény kép)
(Saint Mark Coptic Orthodox Church, Puyallup, USA)


Amikor odaérnek egy hegyhez, akkor Ábrahám képzelődik, ráadásul az író úgy módosította a történetet, mintha a kisfia, Izsák is látta volna az tűzoszlopot, amelyet a két velük lévő felnőtt nem látott.

,,És tűzoszlop jelent meg neki, amely a földről az eget érte, és a dicsőség felhője volt a hegyen, és Jáhve dicsősége volt látható a felhőben. És Ábrahám mondta fiának: Fiam, látod-e a hegyen, amelyet távolról észrevettünk, hogy mit látok rajta. - És Izsák válaszolt és mondta apjának: Látom és íme tűzoszlop és felhő és Jáhve dicsősége látható a felhőn. - És Ábrahám tudta, hogy fia, Izsák elfogadott Jáhve előtt, mint égőáldozat. És Ábrahám szólt Eliézernek és Izmaelnek, fiának: Látjátok ti is, amit mi látunk a hegyen, amely a távolban van? - És válaszoltak és mondták: Semmit többet nem látunk, mint a föld más hegyeit. És Ábrahám tudta, hogy ők nem elfogadottak Jáhve előtt, hogy velük menjenek, és Ábrahám mondta nekik: Maradjatok itt a szamárral, míg én és Izsák, a fiam ahhoz a hegyhez megyünk és imádkozunk ott Jáhve előtt és akkor majd visszatérünk hozzátok." (Jásár könyve 23, 42)

A történet írója úgy állítja be az eseményeket, mintha a kisgyermek maga kérné, hogy az apja jó szorosan kötözze meg és szúrja le, majd égesse el. Ráadásul Ábrahám a nehéz tűzifát is a kisfiával cipelteti fel a hegyre:

,,Ábrahám vette a fát az égőáldozathoz és rátette fiára, Izsákra, és vette a tüzet és a kést, és ketten mentek arra a helyre. És amikor előre mentek Izsák mondta apjának: Íme, itt látom a tüzet és a fát, és hol van tehát a bárány, amely égőáldozat lesz Jáhve előtt? - És Ábrahám válaszolt fiának, Izsáknak mondva: Jáhve téged választott fiam, hogy légy tökéletes égőáldozat a bárány helyett. - És mondta Izsák az atyjának: Megteszem mindazt, amit Jáhve mondott neked örömmel és szívem vidámságával. - És Ábrahám ismét szólt fiának, Izsáknak: Nincs szívedben bármi olyan gondolat, vagy tanács erre vonatkozóan, hogy ez nem helyes? Mondd, fiam, kérlek, ó fiam ne titkold el előlem. - És Izsák válaszolta apjának, Ábrahámnak és mondta neki: ó apám, amint él Jáhve és él a lelked, nincs a szívemben semmi, ami azt okozná, hogy eltérjek jobbra, vagy balra a szótól, amit Ő szólt hozzád. Sem végtag, sem izom nem mozdult vagy keveredett ettől, és nem létezik szívemben bármilyen gondolat, vagy gonosz tanács erről. De örömteli és vidám szívvel vagyok ebben a dologban, és mondom: Áldott Jáhve, aki engem választott ezen a napon, hogy legyek égőáldozat Őelőtte. - És Ábrahám nagyon örvendezett Izsák szavainak, és mentek és együtt érkeztek arra a helyre, amelyet Jáhve mondott. És Ábrahám közeledett, hogy megépítse az oltárt azon a helyen, és Ábrahám sírt, és Izsák vette a követ és a maltert, amíg be nem fejezték az oltár építését. És Ábrahám vette a fát és helyezte azt az oltárra, amit épített. És fogta fiát, Izsákot és megkötözte őt azért, hogy a fák tetejére helyezze, amely az oltáron volt, hogy levágja őt égőáldozatul Jáhve előtt. És Izsák mondta apjának: Kötözz meg szorosan, amikor majd az oltárra helyezel, nehogy elforduljak és elmozduljak és leessek a testemre nehezedő kés erejétől és ezért közönséges legyen az égőáldozat. -  És Ábrahám így tett. És Izsák még azt mondta apjának: Ó, apám, amikor leölsz engem, és elégek az áldozat helyett, vedd magadhoz, ami megmarad hamvaimból, hogy elvidd Sárának, anyámnak, és mondd neki: Ez Izsák zamatának édes illata. De ne mond meg neki ezt, ha ő egy kút közelébe ülne, vagy valamely magas helyen, nehogy bevesse magát utánam, és meghaljon. - És Ábrahám hallotta Izsák beszédét, és felemelte hangját és sírt, amikor Izsák ezeket a szavakat mondta. És Ábrahám könnyei lecsorogtak Izsákra, az ő fiára, és Izsák keservesen sírt, és mondta apjának: Siess, ó apám, és tedd meg velem Jáhve, a mi istenünk akaratát, ahogy Ő megparancsolta neked. - És Ábrahám és Izsák szíve örvendezett ezen a dolgon, amelyet Jáhve parancsolt nekik, de szemük nagyon sírt, miközben a szív örvendezett. És Ábrahám megkötözte fiát, Izsákot, és helyezte őt az oltár fájára, és Izsák kinyújtotta nyakát az oltár felett apja előtt, és Ábrahám kinyújtotta kezét, hogy levágja fiát égőáldozatul Jáhve előtt." (Jásár könyve 23, 49)

Vagyis ezen őrült történet az alapja a zsidó Yeshua rabbi történetének, aki a zsidó-keresztény iratok szerint Jáhve fia, akit ő feláldoz a mi bűneinkért. Ezért van, hogy a zsidó-keresztények szerint Yeshua nevének jelentése: Yahuah megszabadít. Nagyjából a Yeshua név a Yahuah (Jáhve/Jehova/Jhvh) névből lett kreálva. Miközben görögül a Jézus név a magyar Izzás névből ered. Így egy szkíta király alakjából kreáltak egy zsidó rabbit, akit belehelyeztek ebbe az őrült ábrahámi történetbe, majd ezt a vallást elterjesztették szerte a világon.

,,És Ábrahám felemelte szemeit és látta, íme, egy kos volt megfogatva a bozótban a szarvainál fogva. Ez volt az a kos, amelyet Jáhve isten teremtett a Földre azon a napon, amikor az eget és a földet készítette. Mert Jáhve készítette ezt a kost attól a naptól, hogy legyen égőáldozat Izsák helyett. És ez a kos közeledett Ábrahámhoz, amikor Sátán elkapta fogásával és szarvai belegabalyodtak a bozótba, hogy ne közeledhessen Ábrahámhoz, azért hogy Ábrahám levághassa fiát. És Ábrahám, látva a kost felé haladva és hogy Sátán visszatartja őt, elvette tőle és az az oltár elé vitte, és kioldozta fiát, Izsákot kötelékéből, és odatette a kost helyette, és Ábrahám megölte a kost az oltáron, és felajánlotta, mint áldozatot azon a helyen Izsák helyett. És Ábrahám hintett valamennyit a kos véréből az oltárra, és felkiáltott és mondta: Ez a fiam helyett, és legyen ez úgy figyelembe véve ezen a napon, mint a fiam vére Jáhve előtt." (Jásár könyve 23, 70)

Vagyis korábban még angyalok beszélték le Jáhvét, aki végül is azt mondta Ábrahámnak, hogy nem kell megölnie a fiát. Ám itt pár sorral később már arról van szó, hogy Jáhve eleve teremtett egy kost, amelyik már több száz éve életben van és arra vár, hogy Ábrahám levágja. És hogy az a Sátán, aki egész végig le akarta beszélni Ábrahámot arról, hogy megölje a fiát, most hirtelen bokorrá változott és elkapta a kost, hogy az ne tudjon odamenni Ábrahámhoz.
Vagyis a történet írója maga is belezavarodik a hazugságaiba, így nekünk összegeznünk kell a történeteket, félretéve a héber mitológiát:
Ábrahám egy bolond vén héber volt, aki Molochnak vitte feláldozni sémita szokás szerint a fiát. Az anyja ezt jól tudta, de félt Ábrahámtól, ezért nem mert ellene szegülni. Ábrahám másik fia és a rabszolgája egész úton tisztában vannak azzal, hogy Ábrahám meg akarja ölni Izsákot, ráadásul két ember az úton próbálja őket megállítani.
Ezután Ábrahám a két kísérőjét lent hagyja a hegy lábánál, hogy azok véletlenül se tudják őt megakadályozni a fia megölésében. A kisfiút fent megkötözi és már készülne leszúrni, ám ekkor meglát egy kost, akinek a szarva beleakadt a bokorba. Azt képzeli, hogy Jáhve ezt küldte, hogy áldozza fel a fia helyett. És Ábrahám a kost áldozza fel, amellyel megreformálta a Moloch-kultuszt és eltörölte a gyerekek elégetését. Igaz a héberek még sokszor visszatérnek erre az ősi vallásra, például Jefte, aki elégeti a lányát Molochnak. De számos héber király ismét elkezd Molochnak áldozni, ahogy ezt a Királyok könyvéből ismerjük. Mózes törvényben tiltja meg, hogy a héberek elégessék a gyerekeiket Molochnak. Rögtön egy példa, Salamon (Sólymon) király:

,,Ekkoriban építtetett Salamon templomot Kámosnak, a moabiták bálványának, a Jeruzsálemmel szemben levő hegyen, meg Moloknak, Ammon fiai bálványának." (1Királyok 11, 7)

A moábiták egy sémita törzs, Ábrahám unokaöccsének fiai, akik vérfertőzésből származnak a Tóra szerint. Az ammóniak szintén egy sémita népcsoport voltak minden lexikon szerint. Vagyis a Molok-kultusz egyértelműen a sémitákhoz köthető. Minden sémita népcsoport ugyanolyan bevándorló Kánaán földjén, mint a héberek. Így amikor a zsidók azzal vádolják a kánaáni népeket, hogy azok gyerekeket égettek el, akkor ez tudománytalan, hisz csak a bevándorló sémita hordák tették ezt.

Mózes első könyvének az első 8 fejezete az, amelyik az Özönvíz előtti máguskirályok történetét írja le. Ezen 8 fejezet egy rövid kivonata annak az írásbeli apokrif-hagyománynak, amelyik részletesen leírja a családok tagjait és az eseményeket, évszázadokkal az Özönvíz előttről. A Talmud szerint Izzás a csodáit egy varázsige (Isten kimondhatatlan neve) kimondásával vitte véghez, amelyik egy kőbe van vésve és amelyik az ursolymai templom padlózatába volt beépítve.

,,A mahummedanusok azt mondják, hogy a Christus minden tsudákat az Istennek kimondhatatlan nevének ereje által tselekedett. Azt mondják, hogy ez a név abba a köbe volt bemettszve, mellyet Japhet adott a maga gyermekeinek, hogy annak ereje által erőt szállítsanak alá Mennyből. Annak ereje által úszott a Noé hajója az Özönvíz színén oda, az hova neki tettszett, minden kórmány nélkül." (Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona - 1792)

További adatokat szerezhetünk ezen könyvből:

,,Noé bárkája ... Noé a bárka tetejére felmászott s onnan kérte az embereket, hogy az Isten nevében menjenek a bárkába, melly midőnmegkezdett indúlni, az Isten nevének segítségül való hívására megállott. Azon nyóltz személlyeken kívül, kiket Móses említ, még hetven-két személlyeket számlálnak, kik megtartották életeket a bárkában, a Noé egész tseléde köztt pedig, tsak az ő unokája Canaan nem ment-be, aki is az Özön-vízben elveszett. Némelly rabbinusok azt mondják, hogy eggy basani király, lovával eggyütt a bárka tetejére felment s ott tartotta meg életét. Mások azt mondják, hogy eggy Philemon nevű egyiptomi pap, minden tselédjével a bárkába ment Noéhoz. Onkelos és Jonathan azt írják, hogy Noe azon az hellyen ment a bárkába, az hol azután Babylon városa állott. Mások pedig azt az hellyet Indiában keresik s azt állítják, hogy míg az Özön-víz tartott, addig Noe az egész világot körül-hajókázta. Elmúlván az Özön-víz, a bárka az Ararát hegyén megállott. A geographusok ugyan nem eggyeznek meg rajta, mit kelljen az Ararát hegyén érteni, mindazáltal nagy részént Araráton Armeniát értik, hol a Gordyranusi hegyek vagynak, mellyeket az egész világon legmagasabbaknak tartanak. És ez az értelem legjobban érdemel hitelt. Mert ha az Özön-víz a legmagasabb hegyeket is meghaladta, ha a bárka az Özön-víznek apadása után a legelső napon kezdett megfenekleni, annak az hellynek, hol ez a dolog esett, igen magasnak kellett lenni. Annak az hellynek pedig az Ararát hegyén legjobban lehet tartani. Az armenusok azt mondják, hogy a Noé bárkájának darabjai ma is megvagynak eggy olly nagy meredek hegyen, amellynek tetejére fel nem lehet menni. Ezen a hegyre fel akart menni eggy Ejimiadzini barát, aki azután nisibisi püspök lett, hogy ott a Noé bárkáját megláthassa. De az Isten eggy angyal által abból eggy darabot küldött neki, akitől azt is megizente, hogy ne is igyekezzen haszontalan hegyre felmenni, mert az Isten senkinek sem engedi, hogy oda felmehessen. S hogy azt az hajót, melly olly sok állatokat életben megtartott, valaki darabokra szaggathassa." (Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona - 1792)

rherhre.bmpEgy egyiptomi templom rekonstruált képe

Közismert a történet, miszerint Jáhve egy napon Jákobnak új nevet ad, így lesz Jákobból Izráel. Mózes első könyvének 37. fejezetének elejétől (3. vers) kezdi a történet írója Jákobot Izraelként említeni. Ám ahhoz, hogy mi nem-zsidók őket izraelitáknak nevezzük, először hinnünk kell abban, hogy létezik Jákob istene, továbbá abban, hogy Jákobnak adta az Izrael nevet. De mivel mi ezt nem hisszük el, ezért az izraelita megnevezés a jákobita törzsekre pontatlan és tudománytalan. Izrael egy ősi egyiptomi nemesi család neve (Mizraim/Misrāyim/Misr), amelyet a jákobiták elbitoroltak. Erről a dinasztiáról lett elnevezve Egyiptom és a közel-keleti népek a mai napig őrzik nyelvükben e nevet:

Angol: Egypt
Egyiptomi-arab: Maṣr
Azeri: Misir
Bengáli: Miśara
Indonéz: Mesir
Kírgiz: Mısır
Török:
Mısır
Hindi: Misr
Kurd:
Misr
Arab: Misr
Hausza: Misira
Nepáli: Miśra
Pundzsábi: Misara
Tadzsik: Misr
Üzbég: Misr
Héber: Mtzrim

,,Kám fiai pedig: Kús, Micrajim, Pút és Kánaán ... Micrajim nemzette a luditákat, az anamitákat, a lahabitákat, a neftuitákat, a fetruszitákat, a kaszluitákat és a kaftoriakat - ezek közül vonultak ki a filiszteusok." (1Mózes 10, 6)

Vagyis ez a Mizraim a mi Nimród királyunk nagybátyja. Amikor Kus fiait felsorolja a Tóra, akkor első ízben nem említi Nimródot. Ám egy verssel később, az előző fiaitól külön említi:

,,Kús nemzette még Nimródot." (1Mózes 10, 8)

Teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy azért említi külön Nimródot, mert ő más asszonytól született, mint Kús többi gyermeke.
Visszatérve a Mizraim névre, ez a héber nyelvű Ézsaiás könyvében "Mtzur"-nak van írva, mint Alsó-Egyiptom. A McClintock And Strong Biblical Cyclopedia (1880) szerint a Mazor névből ered a Mizraim név és az egyiptomi "meduro" szóból származik, amely jelentése: királyság. Ez utóbbi "meduro" szóban a médek/madák neve is és az "úr" szavunk is megtalálható (Méd-úrság/Mada-ország). Héberül a Mazor név: Matsor.
Ezen névnek a kettős alakja (Alsó és Felső-Egyiptom) a Mizriailum, legalábbis Josephus Flavius egyik könyve, a Zsidók története szerint (Josephus Flavius - Antiquitates Iudaicae 1:6, 2).

,,El - (héber: Él, akkád: Ilu, arab Ilah) Isten legrégibb szemita neve. Különösen akkád és kánaáni nyelvterületen terjedt el." (Magyar Katolikus Lexikon)

Vagyis a "miz-ria-ilum" név másik változata "miz-ria-elum". Innen ered az "iz-ra-el" név, mint az egyiptomi uralkodócsalád, Mizraim leszármazottainak a neve, amelyet Jákob felvesz. De ezen név Chorenei Mózesnek a  Nagy-Örményország Története (Kr. u. 4. század) című krónikájában Mjészdráim, illetve Médzráim. A médek, más néven madák, Madai leszármazottai. Madai Jáfet fia, Médzráim (Mizraim) pedig Hám fia. De érdekes, hogy Hám neve a lótartással kapcsolatos magyar szó. Vagyis Jáfettől származnak az Észak-Mezopotámiában lévő médek (madák), Egyiptomban pedig Médzráim (Mizraim) leszármazottai, a mazarok. Róluk kapta Egyiptom az eredeti nevét, ami egyiptomi nyelven Maṣr. Mizraim nevének másik alakja Miṣrāyim. Ebben pedig a szanszkrit "rāj" szót fedezhetjük fel, ami magyarul "király"-t jelent. A mad/maz/mag/may szavak jelentése ugyanaz, csak más más égtájek népei máshogy ejtik. A "māyā" szanszkrit szó pedig magyarul "mágiá"-t jelent.

,,Mjészdráimot is negyediknek Noétól és harmadiknak Khámtól sehol sem találom, sem a mi fordításunkban, sem a krónikákban besorozva. De a sorrend helyén megtaláltam őtet egy igen eszes és tanult assyriainál és mi annak, a mit mond hitelt adunk, mert Mészdráim annyi mint Médzráim, ez utóbbi pedig Egyptomot jelent és sok krónikás azon megjegyzés által, hogy Némbroth, azaz Bel aethiopiai, meggyőztek minket ennek igazságáról annál is inkább, mert Egyptom határában telepedett le." (Chorenei Mózes - Nagy-Örményország Története)

Természetesen semmi bizonyíték sincs arra, hogy Etiópia és Núbia területén ekkor éltek volna négerek. Ellenben a fehér etiópokkal azonos fajú europidok, akik bizonyos kutatók szerint berberek (amazigh nép), alkották Észak-Afrika, Núbia és Etiópia lakosságát.
A négerekkel való keveredést a kasztrendszer nem is tette volna lehetségessé. Persze idővel a négerek is betelepedtek, mint kaszton kívüliek és bizonyosan sok háború is volt. Viszont a Jásár könyvéből tudhatjuk, hogy Énok is maga is lovagolt. Viszont a négerek nem lovagolnak, ők nem lovas nemzet. Így kizárt, hogy a négerek legyőzték volna a szittya lovasíjászokat. Nem szabad elfelejteni, hogy a mai etióp négerek zsidók. De Zimbabwe területén is él a limba törzs, akik ortodox zsidók. Shlomo Sand professzor, a Tel-Aviv Egyetem történésze arra a felfedezésre jutott, hogy a bizonyos népcsoportok más, tőlük sokszor idegen fajnak adják tovább a zsidó vallást. Így évezredek óta prozelita-zsidó törzsek vannak, akik idővel elkezdenek egymással keveredni, mint ami ma Palesztinában történik. Igaz a hászid-zsidók a mai napig megvetik és megalázzák a négereket mind Palesztinában, mind az USA-ban. A legenda szerint Sába királynője felkeresi Salamon királyt, majd közös gyerekük lesz. Ettől a gyerektől származtatják magukat az néger etióp-zsidók.

Ezután Józsefet, a fiát, becsempészi a fáraó közvetlen környezetébe, majd József rászedi a fáraót egy álomfejtéssel, így a fáraó őt teszi meg első emberévé, Egyiptom teljhatalmú urává. De hogyan történik mindez? A Tóra választ ad:

,,Egyszer valami igen nagy vétek miatt bevádolta testvéreit apjánál. Izrael ráadásul minden fiánál jobban szerette Józsefet, mert öregségében nemzette, ezért készíttetett neki egy tarka köntöst. Amikor testvérei látták, hogy apjuk őt minden fiánál jobban szereti, meggyűlölték, és egy jó szót sem tudtak szólni hozzá. Történt ezenkívül, hogy álmot látott, és elbeszélte azt testvéreinek és még jobban meggyűlölték őt. Azt mondta ugyanis nekik: Halljátok álmomat, amelyet láttam: Azt álmodtam, hogy kévét kötöttünk a mezőn, az én kévém felemelkedett és egyenesen állt, a ti kévéitek pedig köréje álltak, és leborultak az én kévém előtt. - A testvérei azt felelték neki: Talán a királyunk leszel, vagy uralmad alá kerülünk? - Ezek miatt az álmok és beszédek miatt még jobban meggyűlölték őt. Egy másik álmot is látott, és azt is elbeszélte testvéreinek: Azt láttam álmomban, hogy a nap, a hold és tizenegy csillag leborult előttem. - Amikor elbeszélte ezt apjának és testvéreinek, apja megdorgálta: Mit jelent ez az álom, amelyet láttál? Talán én és anyád is a testvéreiddel együtt földig boruljunk előtted? - Irigykedtek ezért rá a testvérei, apja pedig némán fontolgatta magában a dolgot." (1Mózes 37, 2)

Ezután a testvérei elkapják és egy mély verembe dobják:

,,Amikor messziről meglátták, mielőtt még odaért volna hozzájuk, arra gondoltak, hogy megölik. 19Így szóltak ugyanis egymáshoz: Itt jön az álomlátó! Gyertek, öljük meg, dobjuk egy régi vízverembe, és mondjuk azt, hogy fenevad tépte szét. Akkor majd meglátjuk, mit használnak neki az álmai! ... Így tehát, amikor odaért testvéreihez, azok tüstént lehúzták róla a tarka, bokáig érő köntöst, őt pedig beledobták a régi vízverembe, amelyben nem volt víz. Amikor aztán leültek enni, és föltekintve látták, hogy izmaelita vándorkereskedők jönnek arrafelé Gileádból, és fűszert, gyantát és mirhazsengét visznek tevéiken Egyiptomba. Júda ekkor azt mondta a testvéreinek: Mi hasznunk, ha megöljük testvérünket, és a vérét eltitkoljuk? Jobb lesz, ha eladjuk az izmaelitáknak, és nem szennyezzük be a kezünket. Hiszen testünk és vérünk ő! - Testvérei hallgattak szavára és amikor odaértek a mádiánita kereskedők, kihúzták a vízveremből, és eladták az izmaelitáknak húsz ezüstért. Azok elvitték Egyiptomba." (1Mózes 37, 25)

Vagyis a zsidók ősatyja Júda először megölné testvérét, majd inkább eladja egy arab karavánnak. De ahogyan Ábrahám korábban elment Egyiptomba és a húgát, Sárát becsempészte a fáraóhoz, hogy így zsaroljon ki tőle kártérítést. Ábrahám fia, Izsák ugyanezt megpróbálja a filiszteusokkal (1Mózes 26, 1). Dániellel is hasonló történik, miszerint bekerül a bábiloni király környezetébe és megfejti az álmát, majd a birodalom első embere lesz. Eszternél is hasonló beszervezés történik és annak a történetnek is igen véres vége lesz, miszerint a zsidók átveszik a hatalmas Perzsiában és legyilkolják ellenségeiket. Námán történetében is egy zsidó kislányt csempésznek be a szíriai király főemberének udvarába, aki egy Elizeus nevű csodarabbiról mesél, majd ezen főember el is indul egy karavánnal a zsidókhoz, hatalmas mennyiségű aranyat víve nekik. Judit pedig, a monda szerint egyedül épül be az asszír hadvezérhez, mint zsidó szajha. A zsidó legenda szerint, amelyet Köves Slomó rabbi is terjeszt (A kazárok és a tintás baleset), egy zsidó rabbi meggyőzte a kazár kagánt, hogy vegye fel a zsidó vallást. De Lion Feuchtwanger könyve, a Jud Süß (1925) is erről szól, amely egy valós eseményen alapul, miszerint egy Joseph Süß Oppenheimer nevű zsidó (1698-1738) a herceg közvetlen környezetébe kerül, majd elintézi, hogy a herceg első embere és végrehajtója legyen, sokakat megölet, másokat megkárosít és megnyomorít, mígnem a nép végül felköti. Vagyis ezen beépülés egy zsidó taktika. Mózest is hasonló módon juttatja be anyja a fáraó udvarába pont akkor, amikor a fáraó leánya mosakodott a Nílusban. Mózest a gyékénykosárban úszva meg is ehette volna egy krokodil, ám a történet szerint pont oda rakják, ahol a fáraó lánya fürdik és ahol nincsenek krokodilok.

,,Fogott egy gyékénykosárkát, bekente aszfalttal és szurokkal, beletette a gyermeket, és kitette a folyó partján levő sás közé. A nénje pedig messzebb megállt, és figyelte a dolog kimenetelét. A fáraó lánya éppen lement, hogy megfürödjék a folyóban. A szolgálói ezalatt a folyó partján járkáltak. Amikor a fáraó lánya meglátta a kosárkát a sás között, odaküldte egyik szolgálóját, elhozatta, és kinyitotta. Amikor látta, hogy egy nyöszörgő gyermek van benne, megkönyörült rajta, és így szólt: Ez a héberek gyermekei közül való! - A gyermek nénje ekkor azt mondta neki: Akarod-e, hogy elmenjek, és hívjak neked egy héber asszonyt, hogy szoptassa a gyermeket? - Az így felelt: Menj! - Elment a lány, és elhívta a gyermek anyját. A fáraó lánya így szólt hozzá: Fogd ezt a gyermeket, és szoptasd nekem! Jutalmadat megadom majd neked! - Az asszony fogta a gyermeket, szoptatta, és amikor megnőtt, átadta a fáraó lányának. A fáraó lánya fiává fogadta, és elnevezte Mózesnek, mondván: Mert a vízből vettem ki." (2Mózes 2, 3)

Vagyis aki elolvassa a Tórát, az felismeri a történetek közötti azonosságot. Mózes kosara nem úszott a vizen, hanem a sásban volt elrejtve, továbbá a nénje nem követte a folyó mentén a kosarat, hanem egyhelyben állva figyelte. Josephus Flavius szerint az egyiptomi mágusok a csillagok alapján megjósolták, hogy meg fog születni a hébereknek egy vezetőjük, aki hatalmas szenvedést fog hozni az egyiptomi népre. Ezért ölette le a fáraó a héber fiúgyermekeket. Kiderül a szövegből az is, hogy azért nem engedték el a hébereket Egyiptomból, mert hiszen ők habiruk voltak, zsoldos népség, akik bárki ellen harcolnak jó pénzért.

,,Izrael fiai tovább szaporodtak, és úgy megsokasodtak, mintha a földből sarjadtak volna. Annyira népesek lettek, hogy megtelt velük az ország. Közben Egyiptomnak új királya támadt, aki nem ismerte Józsefet. Ez azt mondta népének: Íme, Izrael fiainak népe túl számos és túl hatalmas számunkra. Gyertek, nyomjuk el okosan, hogy ne sokasodjék tovább. Nehogy ellenségeinkhez szegődjön, ha háború támad ellenünk, ne harcoljon ellenünk, és ki se vonuljon erről a földről! - Munkafelügyelőket rendelt tehát föléjük, hogy nehéz munkával sanyargassák őket. Raktárvárosokat építettek a fáraónak: Pítomot és Rámszeszt." (2Mózes 1, 7)

A fáraó pontosan tudta, hogy a héberek milyen egy vérszomjas népség és a félelme jogos volt.

grjr.bmpKóser vágás

,,Raziel - Így nevezik a zsidó cabbalisták azt az angyalt, aki az Adám tanítómestere vólt. Rabbi Abraham Ben Dior azt mondja, hogy mindenik patriarchának eggy angyal tanítója vólt, példának okáért Ádámé Raziel, Semé Jophiel, Abrahámé Tzedekiel, Isáké Raphael, Jakobé Peliel, Josephé Gabriel, Mósesé Metatron. Ugyan az említett rabbi írja, hogy mindenik angyal vagy írással, vagy élő nyelvvel tanította a maga tanítványát a Cabbalára, az az a traditiókra, melly az Isten népe köztt mindenkor így maradt meg. Így adott Raziel Adámnak eggy könyvet, mellyet az Istentől hozott és a melly titkokkal s méllységes böltsességgel tele vólt. A karaiták ezt, mint a cabbalistáknak költeményeket megvetik." (Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona - 1792)

,,Az amarnai korszak héberei Palesztina és Szíria - Föníciát is beleértve - városfejedelmei leveleikben gyakran emlegetnek egy népcsoportot, amelyet habirunak, vagy sumér logogramm formában sagaznak neveztek. A habiru valószínűleg az akkád habaru szóból származik, aminek a jelentése: ide-oda vándorol, kóborol. A logogramm a görög logoszból származik: archaikus sumér írásjel, ami egy szót vagy egy fogalmat jelöl. A későbbi akkád írásban gyakori. Bevett szokás szerint a logogrammokat nagybetűkkel írják, mint példánk esetében is. A SA-GAZ-t a legtöbb amarnai levél a habiru jelölésre használja. Az Amarnai Levelek leírásai szerint a habiruk csoportokban éltek, nem alkottak városállamot, s nem élvezték valamelyik városállam jogi védelmét sem. A felnőtt férfiak többnyire harcosok voltak, akik zsoldosoknak szegődtek el azokhoz, akik zsoldjukba fogadták őket. A korábbi Amarnai Levelekben is van szó arról, hogy egyes városfejedelmek habiru csoportokat fogadtak fel, hogy területüket megvédelmezzék, illetve, hogy területi vitáikat rendezzék. Az egyiptológusok már régen felismerték, hogy habiru kifejezés egyenértékű, ekvivalens az apiruval. Az apiru kifejezéssel a Középbirodalom és az Újbirodalom egyiptomi szövegeiben találkozunk. Számos tudós arra a következtetésre jutott, hogy habiru/apiru ugyanazt jelenti, mint a bibliai ibrim, aminek a jelentése: héberek." (Dr. Nagy Antal Mihály - Történelem és kronológia - 1999)

procession-of-the-bull-apis-by-frederick-bridgman.jpgA Frigyláda Egyiptomban

Ábrahám neve eredhet az indiai Brahman szóból, de ha tudjuk, hogy a muszlimok Ábrahámot Ibrahimnak hívják, akkor az ibrim szóval nagyobb kapcsolatot vehetünk észre. És így eljutottunk a sibrik legendájáig, miszerint a sibrik (sivatagi gyilkosok) azonosak a héberek őseivel. Igaz a héber név a Habúr folyó nevéből is eredhet. A Tenachban van egy alkalom, amikor a jákobita törzseket a Habúr folyó mellé telepítik:

,,Bevette az asszírok királya Szamariát s elhurcolta Izraelt Asszíriába és Hálában és Hábornál, Gózán folyója mellett, a médek városaiban telepítette le őket." (2Királyok 17, 6)

,,Asszúr királyának lelkét s az fogságba vitte Rúbent, Gádot és Manassze törzsének felét s Láhelába, meg a Háborhoz és Árába meg Gózán folyójához vitette őket, s ott is vannak mind a mai napig." (1Krónikák 5, 26)

Elképzelhető, hogy ezen folyó neve (Habur/Khabur) a "hab" magyar szóval kapcsolatos, ám a tenger háborgása is ugyanerre a szógyökre vezethető vissza. A "háborodás" fogalom kapcsolatos lehet a habirukkal, akiknek nevéből a mi háború szavunk is ered. De Hebron nevéből is eredhet a héber név:

,,Felszedte tehát Ábrám a sátrát, elment, és letelepedett Mamre Tölgye mellett, amely Hebronban van, s ott oltárt épített Jáhvénak." (1Mózes 13, 18)

Ekkor Ábrahám (Ibrahim) neve még csak Ábrám (Ibrim).

,,Az 1Móz 10 nemzetségi táblázata szerint a héberek Sém vonalán Héber leszármazottai (1Móz 10, 24). Ez az azonosítás a tudósok körében nagy zavart okozott, mert nehéz megmagyarázni, hogyan lehetséges az, hogy egy évszázaddal az exodus előtt egész Palesztinában héberek fosztogattak. Ha a héberek az Újbirodalom Egyiptomában rabszolgák voltak, hogyan kóborolhattak ugyanabban az időben az ígéret földjén? A problémát a nagy bibliatudós, Albrecht Alt vetette fel, s arra a következtetésre jutott, hogy az amarnai korszak habirui valójában héberek voltak, de nem a Mózes és a Józsué héberei. Olyan csoportról van szó, amely több generációval korábban hagyta el Egyiptomot, mint a Mózes által vezetett utolsó exodus héberei. A Józsué vezetésével végbement honfoglalás csak egy jelentéktelen benyomulás volt egy olyan országba, amelyet már héber törzsek laktak. Ez az ábrázolás a honfoglalást csetepatévá laposítja, ami aztán később válik a népért vívott epikus harccá. A régészet - az amarnai levelek révén - ismét bebizonyította, hogy a bibliai történeteknek igen kevés közük van a históriai valósághoz. Ezek után tegyük fel a kérdést: Hasonlítanak-e egyáltalán azok az izráeliek, akikről a Józsué és a Bírák könyvében olvasunk, azokhoz a habirukhoz, akikről az amarnai levelekben van szó? Nos, kétségtelen, hogy a Józsué és a Bírák könyve izráelei letelepedett életmódot folytattak, még ha volt is némi helyváltoztatás (Bírák könyve 18). Egyetlen olyan bibliai helyet sem találunk, ami arra utalna, hogy az izraeliek Dávid kora előtt zsoldosoknak szegődtek volna el. Arra is vannak utalások, hogy Saul haderejéhez is tartoztak héberek (1Sámuel 13, 3, / 14, 21). Az izraeliek és a héberek közötti különbségtétellel később foglalkozunk részletesebben. Attól kezdve viszont, hogy Dávid, Saul elől menekülve, Akis szolgálatába szegődött (1Sámuel 27, 1-7 / 28, 1-2), olyan helyzet alakult ki, amely hasonlít az amarnai korszak Palesztináéhoz." (Dr. Nagy Antal Mihály - Történelem és kronológia - 1999)

Itt is szó esik egy bizonyos héber csoportról, akik Saul seregében harcolnak. Ők korábban a filiszteusok oldalán harcoltak Saul ellen és csak a jákobita törzsek hangos csatakiáltása miatt fordulnak megbízóik ellen.

,,Azok a héberek, akik eddig a filiszteusokkal tartottak, s azokkal a táborba felvonultak, megfordultak és a Saullal és Jonatánnal levő izraelitákhoz szegődtek." (1Sámuel 14, 21)

Vagyis immáron bizonyított tény, hogy ezen habiru népcsoport, sivatagi rablógyilkosok Palesztinában éltek már a jákobita törzsek előtt. És hát ugyanebben az időben Dávid a 600 fős seregével városok, gazdag emberek és királyok védelmét keresve, végül Gát királyának, Ákisnak a zsoldosa lesz. De aki elolvassa a Tenachot, akkor nem kételkedik abban, hogy a hébernek és izraelitáknak hívott népcsoport rablásból és gyilkolásból élt.

,,Ha mélyebben beleásta volna magát a héberek (zsidók) történetébe, megemlítette volna, hogy a héber név a habiru (vándorló, nomád, rabló) szóból ered." (Petőfi Népe, LXVI. évfolyam, 182. szám)

A legenda, miszerint a Kába (Csaba) szentélyt a Tóra-beli első ember, Ádám építette, megerősítést nyer:

,,Caabah ... A pogány araboknak régi traditiójik szerént Ábrahám a maga fiját Ismaelt, Istenhez való engedelmességből Arabiának eggy hegyén meg akarta áldozni. De őtet Gabriel archangyal megtartóztatta, azután Ismael hellyett ő vele eggyütt eggy kost áldozott. Az áldozat után mind a ketten azt a parantsolatot vették az Istentől, hogy azon a hellyen, melyen Ádám először eggy templomot épített vólt, mellyet Sorahnak, vagy várnak nevezett, építsenek eggy új templomot. Ekkor építették ezt a Caabah nevű templomot." (Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona - 1792)

Hatalmas kérdés az, hogy ki is a rómaiak. Köztudott a tény, miszerint a rómaiak stratégiája az "oszt meg és uralkodj", miszerint kijátszanak egymás ellen két népet, majd mikor azok legyengültek az egymás elleni csatározásban, utána leigázzák őket. Így korábban is feltételeztük, hogy Romulus és Remus nem Trója túlélői voltak, hanem zsidók, akik a Közel-Keletről Itáliába hajóztak. Ugyanezt megerősíti a zsidó néphagyomány:

,,Armillus - Így nevezték a zsidók az antichristust, akiről azt mondják, hogy minden-féle nemzetekből való sok rabszolgákat öszve fog gyűlyteni, s magát messiásnak fogja mondani. A rómaiak, kiket a zsidók Esau maradékinak tartanak, neki magokat alája fogja adni. Nehemias a Josef fija és az első messiás (mert ők két messiást várnak) ő vele hadakozni fog s néki 30.000 emberrel ellene megyen ... Akkor Mihály archangyal a trombitát háromszor megfújja, azonnal a messiás a Dávid fija megjelenik. A zsidók ő hozzá gyűlnek, Armillust meggyőzik s őtet a hartzon megölik. Ekkor kezdődik el a messiás országa s a keresztények a hitetlenekkel együtt eltöröltettetnek." (Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona - 1792)

Eszerint Romulus és Remus nem más, mint Jákob és Ézsau. A Tórából ismerhetjük a történetet, miszerint Mózesnek egy etióp felesége van, ami Áronnak és Mirijámnak nem tetszik. Így nem téves Virasztó Koppány nyilaskeresztes táltos megállapítása, miszerint a zsidó a néger fajhoz tartozik.

,,Részlet Eitner Ákos nyilas képviselőnek a harmadik zsidótörvény vitájában elmondott parlamenti beszédéből ... A zsidóság valamikor tisztavérű sémi fajú nép volt, Krisztus előtt körülbelül másfél évezreddel, amikor Palesztinába behatolt és ott fokról-fokra leigázta az ott lakó hethita népet, amely nép a zsidóságnál jóval magasabb kultúrájú nép volt, az idők folyamán ezekkel fajilag összekeveredett. Később, különösen a hosszas egyiptomi tartózkodás alatt, igen nagy mértékben keveredett a zsidóság a négerekkel, úgyhogy a zsidóság tulajdonképpen ennek a három fajnak összetétele, azonban még a következő századokban is keresztülesett kisebb keveredéseken, ezek azonban nem hagytak maradandó bélyeget a zsidóságon. A néger vérbeütés jeleit egyes zsidó egyedeken ma is kiválóan és kitűnően felismerhetjük. Ez az esztelen vérkeveredés, amelybe a zsidóság akkor belefogott, talán pusztulásba is vitte volna ezt a népet, ha nagyon szigorú fajvédelmi törvényeket nem hoztak volna, elsősorban Mózes, majd pedig később Ezra és Nehemiás próféták. Ezek olyan szigorú fajvédelmi törvények voltak, hogy a további vérkeveredés megállt, bár az elrontott zsidó fajt már nem tudták többé megjavítani, tisztavérűvé, egészségessé tenni. A már túlságosan kevert fajú népre hozott fajvédelmi törvény csak állandósította a zsidóság kevert jellegét. Ezt a hatást fokozta még a gettórendszerben kifejlődött beltenyésztés és így lett a zsidóságból az egyetlen fajta az emberek világában, amely kitenyésztett, többszörösen korcs fajta." (Németh László - Együttélés és kirekesztés - 2004)

,,Memra - A Moses öt könyveinek chaldaeai paraphrasisa gyakran él e névvel, melly szót teszen. Él pedig vele a Jehova név hellyett." (Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona - 1792)

bae928f54f020320d433b9493994f50b.jpgSátáni héber szövegek

A zsidók nem csak Sólymosi Esztert ölték meg rituálisan:

,,A berceli ügy előzménye tulajdonképpen az ország másik szegletében játszódott. 1895. szeptember 19.-én Fuss János zselízi római katolikus lelkész a klérushoz közel álló Magyar Állam című lapban Új rituális gyilkosság címmel írást jelentetett meg. Ebben rituális gyilkosság elkövetésével vádolt meg egy garamkissallói zsidót, bizonyos Adler Ignácot ... A Berceli Vérvád is hasonló módon játszódott le 1896-ban. Tavasszal az a hír terjedt el a környéken, hogy az egyik este, miután a zsidók távoztak a berceli templomból, közülük hárman ott maradtak, és az udvaron játszó két keresztény fiú egyikét azon ürügy alatt, hogy nekik a gyertyák eloltásánál segédkezzen, becsalták a templomba, az ajtót bezárták, s azután a fiúnak lábait összekötözték s megtették a készületeket késsel és tányérral a kézben." (Szederjesi Cecília - Senkiföldjén - 2006)

vervad.jpgA zsidók rituálisan kivéreztetnek egy keresztény gyermeket

A Tóra első könyve alig említi Noé bárkáját, miközben olyan dolgokat is említ Thomas Broughton (1704), amelyeket a Római Katolikus Egyház legalább 1700 éven át igyekezett eltitkolni a közember elől:

,,Ararat ... ezt a hegyet ... az örmények Mesesousarnak nevezik ... a Noé bárkája ezen a hegyen nyúgodott meg az Özönvíz után, mellynek maradványai, amint némellyek állítják, most is ott vagynak ... Az ember elér arra a felső tetőre, hol eggy remete lakik, minden öt mérföldre eggy eggy remete barlang vagyon, hol az útasok megnyúgosznak. Mihellyt az örmények ezt a hegyet messzéről meglátják, azonnal földre borúlnak és azt megtsókolják, magokra keresztet vetnek, s imádkoznak." (Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona - 1792)

Vagyis a római katolikusok hiába titkolják, mi tudjuk, hogy a remete-barlangok, így az ősi pálos rend eredete az Özönvít előttről ered.
Egy másik izgalmas történetet is publikált a Nagybánya és Vidéke című folyóirat még 1911-ben:

,,A Kálvária - E. sz. K. és más egyházi történészek nyomán irta: Turia. - A Kálvária Elizeus idejében nem volt olyan, mint Jézus idejében siralaku falakkal és barlangokkal, hanem egészen puszta. Elizeus tudta, hogy a Kálvárián van az Ádám és Éva sírja, a Vízözön alatt egy szikla gördült reá, ez jelezte a sir helyét. Elizeus próféta ásatott is a csontokig s lement a sírba. Egy koponya és az egyik csontváz oldala hiányzott, a még meglevő koponya abban a csontvázban volt, melyhez nem tartozott. Elizeus kezébe vette a koponyát, most megjelent neki egy angyal, ki mondá: Ez az Ádám koponyája! - Elizeus el akarta vinni a koponyát, de az angyal nem engedte, több csont és koponya is volt ott egy kővályuban. A próféta elbeszélése után nevezték el a Kálváriát Golgothának, a koponyák helyének. A vízözön után későbben a tájék nem volt olyan vad és puszta, szőlők és legelők terültek el mellette. Itt tanyázott számos nemzedékével és nyájaival Jáfet pátriárka ... Háromnegyed tizenkettőre lehetett, midőn Jézus a Golgothára ért. A poroszlók vagy hetven lépésnyire északra vitték őt, ahoz a ciszternához, melybe egykor Jáfet bora folyt s melybe eleve a sajtolásra szánt szőlőt helyezte vala. A poroszlók fölemelték a ciszterna fedelét s oly kegyetlenül lökték az Üdvözítőt a gödörbe, hogy csoda nélkül a sziklákon összetörte volna térdeit. Aztán lezárták a fedelet és őröket állítottak mellé. A hóhérok aztán helyet fúrtak a sziklába Jézus keresztjének a Kálvária legmagasabb pontján, Ádam, koponyája felett. Kis és erős emberek voltak, idegenszerű arcokkal, kócos hajjal, tüskés szakállal, csúnyák, piszkosak, félmeztelenek, állatiasak. A zsidókat és rómaiakat pénzért szolgálták." (Nagybánya és Vidéke, XXXVII. évfolyam, 16. szám)

,,Antropológiailag, földrajzilag és történelmileg 3 főcsoportot különítenek el: az askenázikat (számuk 11,5 millió), a szefárdokat (1,5 millió) és a keletieket (1 millió). A döntő többséget, alkotó askenázik származása körül az elmúlt három évben élénk vita folyt ... A kazárok törzse a Krisztus utáni 5. században tűnt fel a történelem színpadán. Közép-Ázsiából nyugat felé vándorolva a Fekete és a Kaspi-tenger környékét, valamint a kaukázusi hegyek déli vidékét foglalták el. Nyelvük alapján török eredetűek, szavaik leginkább a csuvas nyelvhez hasonlítanak. Uralmukat a 10. századig szilárdan tartották, egyaránt gátolva a mohamedánok észak-keleti és az oroszok déli terjeszkedését. Kr. u. 740-ben kánjuk, Bulan, felvette a zsidó vallást és ezt elterjesztette népe körében. A kán, állítólag, előzetesen a három nagy egyistenhívő vallás képviselőit hívta meg magához és közülük választott. A valóságban bizonyára politikai megfontolások álltak a döntés hátterében: sem a keresztény bizánci császársággal, sem a mohamedán bagdadi kalifával nem kívánt vallásrokonságba kerülni, s független harmadikként így tudta hatalmát legjobban biztosítani. A kazárok azonban nem Ábrahámot, illetve Semet, hanem Noé harmadik fiát, Jafetot tartották ősüknek. Pontosabban: a kazárok és a török népek Jafet unokájától (Gomer fiától), Askenáztól származtatták magukat. Tőle eredhet a zsidók e csoportjának neve ... Az elmélet lényege tehát nem kevesebb, mint hogy a zsidóság döntő többségét alkotó askenázik nem palesztin eredetűek, semmi kö/ük a sémitákhoz és az ószövetséghez, hanem a zsidó vallásra áttért, török eredetű kazárok leszármazottai." (Antall József - Orvostörténeti közlemények 86. - 1979)

jelajah-islam-mengagumi-kemegahan-masjid-al-aqsa-ikiznbdegu.jpgSzikladóm (Ursolyma, Palesztina)

Egy több, mint 100 éves vallási irat említi a titokzatos követ, amelyet Jáfet apjától kapott:

,,Főnevezetessége a templomnak a Szentszikla (Esz-Szakhra), egy 17,7 méter kupola kellő közepén selyem sátor alatt mintegy 2 méter magasra van fölemelkedve, a templom padlózata fölött. Erről a kőtömbről, melynek közepén egy öblös, kerek nyilás fut végig, sok csodás dolgot tartott fön a zsidók és mohamedánok vallási hagyománya. A zsidók hite szerint ezen kövön áldozott Ábrahám és Mechizedek, ezen akarta Ábrahám fiát Izsákot az Urnak föláldozni ezen, mint a világ ugy vélt közepén volt elhelyezve, majd elrejtve a Frigyszekrény, melyre a Sem istennek kimondhatatlan neve volt felírva. A Frigyszekrényt aztán Jézus találta meg s annak bűvös erejével végezte aztán csodás gyógyításait." (Esztergom és Vidéke, XXVIII. évfolyam, 29. szám - 1906)

Vagyis ha összegyűjtenénk az összes létező mondát a Tóra történeteivel kapcsolatban, akkor bizony sok kötetnyi anyagot lehetne kiadni, amelyek tartalmazzák az egymásnak ellentmondásos történeteket. Ugyanez a tanulmány egy évvel korábban, 1905-ben a Békés című folyóiratban is megjelent.

,,A zsidók már a középkor óta járnak e falhoz: hogy tövében Jeruzsálem és a szent templom elpusztulása miatti fájdalmukat nagy siránkozással öntsék ki. A siránkozók pénteki napon szoktak a fal alá seregleni. Férfiak, nők külön-külön csoportba sorakoznak: ráborulnak a falra, melynek elérhető köveit homlokukkal dörzsölik és csókjukkal halmozzák el, miközben szívszaggató jajveszékeléssel és sírással karban hangoztatják panaszukat, fájdalmukat." (Esztergom és Vidéke, XXVIII. évfolyam, 29. szám - 1906)

Bármelyik hitfelekezet megsértése nélkül érdemes belegondolnunk, hogyha igaz az, amit az arabok állítanak, miszerint Ursolyma sosem volt zsidó főváros, akkor a zsidóknak sem volt itt templomuk. Ám ha ez az ősi szkíták szent földje, a pálosok fővárosa, akkor a zsidók imája a Siratófalnál szellemi hátteret ad a Föld elfoglalásához. 2018-ban Orbán Viktor elutazott Palesztinába, hogy a zsidóknak hízelegjen. Elkísérte őt Köves Slomó rabbi is. Több fénykép is készült arról, hogy Orbán imádkozik a Siratófalnál, Slomó pedig közvetlenül mögötte áll. Néhány nappal később egy több, mint 100 kilogramm súlyú kőtömb tört ki a falból, amely arra a helyre zuhant, ahol a zsidók imádkozni szoktak. Vagyis ezen események közti összefüggés nem lehet véletlen.
Ám egy Szabó Ferenc nevű jezsuita szerzetes egyértelműsíti számunkra a Római Katolikus Egyház és más zsidó-keresztény szekták hivatalos álláspontját:

,,Jézus Krisztus istenének neve és arca van. Neve Jahve. Egyetlen, személyes isten, aki az atyáknak, Ábrahámnak, Izsáknak, Jákobnak és Mózesnek kinyilatkoztatta magát. Az exegéták sokat írtak, vitatkoztak az égő csipkebokor jelenetéről. Mit is jelent Jahve? Én vagyok, aki vagyok." (Szabó Ferenc - Jézus Krisztus istene - 1982)

Vagyis így született a zsidó-kereszténység. Az ősmagyarok Jóistenét lecserélték Jáhvéra.
A zsidó-mágia lényege, hogy úgy adják elő a saját történetüket, mintha ez egy szigorúan törzsi vallás lenne és nem lenne térítő vallás. Miközben egész végig térítenek, vagyis embereket térítenek be a zsidó vallásba, így sok prozelita fog nekik dolgozni. De a Talmud szerint csak az a zsidó, aki vér szerint az. És nem egyértelmű az sem, hogy ez Júda törzsére vonatkozik csak, vagy a maradék 11 törzsre is, hisz a "zsidó" szó a "judeo" szóból ered, amely Júdeait jelent, ami pedig Júda földjét jelöli. A Tórában ő lesz kiválasztva a vezetésre. És itt egyben Jézusra való utalások is vannak, ám ha szó szerint vesszük az idézetet, akkor ezen legrégebbi Krisztus-jövendölésben nincs arról szó, hogy Jézus Jákobtól származott volna.

,,Júda: téged dicsőítenek majd testvéreid, ellenségeid nyakán lesz a kezed és atyád fiai meghajolnak előtted. Júda fiatal oroszlán, zsákmányért indulsz, fiam, s megpihenve lefekszel, mint az oroszlán, mint a nőstény oroszlán - ki merné felkelteni? El nem vétetik a fejedelmi pálca Júdától, sem a vezér botja az ő térdei közül, míg el nem jön az, akié az, akinek a népek engedelmeskednek. Szőlőtőhöz köti csikaját,az indához a szamara vemhét. Borban mossa ruháját, és szőlő vérében a palástját. Szeme feketébb a bornál,s a foga fehérebb a tejnél." (1Mózes 49, 8)

Épp ellenkezőleg. Meg van jövendölve, hogy Júda csak addig fogja a zsidókat vezetni, ameddig nem jön egy nagy király, aki majd elsöpri a zsidókat Kánaán földjéről. Ő az, akinek minden nép engedelmeskedik. A bor, a csikó és a szamár mind-mind utalások Izzásra, de itt Izzásnak lova van és a szamár csak teherhordó, ami a lovast követi.
De vizsgáljuk csak meg ugyanezt a EMIH-féle Héber Bibliában ugyanezt:

,,Júda te, téged dicsőítenek testvéreid - kezed ellenségeid nyakán. Előtted leborulnak atyád fiai. Fiatal oroszlán Júda, zsákmánylásból jöttél fel fiam! Lehever, leterül, mint oroszlán és nőstény-oroszlán, ki kelti föl őt! Nem távozik a jogar Júdából és a törvény pálca lábai közül, míg nem eljön Silóba és az övé a népek hódolata. Odaköti a szőlőtőhöz csikaját, a venyigéhez szamarának vemhét, borban mossa öltözetét és szőlővérben ruháját. Piros szemű a bortól, fehér fogú a tejtől." (Vájechi 49, 8)

Vagyis Köves Slomó rabbi máshogy fordítja e szakaszt, pontosan azért, hogy a Krisztus-jövendölést kihagyja, mintha csak egy egyszerű áldást adott volna Jákob Júdának. Viszont a Káldi-Neovulgátát 1626-ban adta ki Káldi-György jezsuita pap.
A Magyar Bibliatársulat Újfordításában (2014) ezt találhatjuk:

,,Nem távozik Júdából a jogar, sem a kormánypálca térdei közül, míg eljő Síló, akinek engednek a népek. Szőlőtőhöz köti ki szamarát, nemes tőkéhez szamárcsikóját. Ruháját borban mossa, köntösét a szőlő vérében. Szemei bornál ragyogóbbak, fogai tejnél fehérebbek." (1Mózes 49, 8)

Vagyis itt Siló királyáról lehet szó, aki el fog jönni és legyőzi Júdát. Ez egy ősi jövendölés, igaz itt már a "csikó" szót át kellett módosítaniuk a modern fordítóknak "szamárra".
A Jehova Tanúi itt is rendetvágnak a bibliafordításuk lábjegyzeteivel, miszerint a "Siló" szó jelentése:

,,Jelentése: az akié; az; akihez tartozik." (Lábjegyzet - Jehova tanúi - Új világ fordítás - 2017)

Vagyis hatalmas zavar van a fordítások között, nem egyértelmű, hogy kire vonatkozik a jövendölés, ezzel is zavart keltve. A legvalszínűbb, hogy egy kánaáni királyra vonatkozott, aki viszont nem egyértelműen Izzás. Számos egyházi festményen Izzás vörös palásttal van megfestve. A katonák is vörös palástot adtak rá és töviskoronát. De azt is tudjuk, hogy a ruhája fehér volt, mint a pálosoké. Amikor megostorozták a rómaiak, akkor ez vált vörössé. Az sem véletlen, hogy az utolsó vacsorán a borra mondja, hogy: Ez az én vérem. De az a történet, amikor több hordónyi vizet borrá változtat, is párhuzamba állítható azzal, hogy Jákob jövendölése szerint Siló borban fogja mosni a ruháját és a köntösét, olyan sok bora lesz. A szőlő vérének megemlítése is az azonosságot mutatja.

polna.jpgKeleti zsidók kivéreztetnek egy keresztény nőt

,,Persze, ha a magyar szöveg után a héber szövegbe is beleolvasunk, a történetünk még világosabbá válik. Ugyanis az a héber szó (Elohim), amit a Bibliánk itt magyarul Istennek fordít, az Ószövetség szövegében nem mindig magát Jahvét jelenti, hanem az idegen isteneket (1Királyok 15, 5), isteni lényeket, szellemeket, sőt démonokat is néha ezzel a szóval jelölik. Ugyan így az Isten embere (Is Elohim) kifejezés jelentése is kibővül. Azt az embert jelenti, akin keresztül Isten, vagy egy szellem orákulumot, kinyilatkoztatást ad. Izraelben ez természetesen Jahve. De ahogyan a Jahve-próféták mellett voltak Baál-próféták is, nem ütközhetünk meg azon sem, ha a bálványszentélyek papjait is Isten emberének hívták. Ezek tulajdonképpen médiumok voltak, mert az ókori emberek hite szerint rajtuk keresztül mindig az illető szentély istene vagy démona beszélt, aki megszállta, transzba ejtette a varázslókat, a káhinokat. Az így született varázs költemények szerzője sohasem a varázsló, a káhin, hanem a benne, rajta keresztül megszólaló démon, vagy az araboknál a gin. Az ajándékokkal elkápráztatott Bálám lehet, hogy meg akarta kérdezni Jahvét is, mivelhogy ő volt a szóban forgó nép istene, és tudta, hogy csak az ő meggyőzésével, esetleg varázs útján való megkötésével sikerülhet az elátkozás." (Sárospataki Füzetek 15. - 2011)

 ,,Zsidók - Eggy híres nemzet, melly a Móses törvényét és religióját követi. A zsidók Abrahámtól származtak, kit az Isten a bálványozó chaldaeaiak közzűl hívott-ki avégre, hogy lenne törsök atyja annak a nemzetnek, amellyben az Isten a maga igaz tiszteletét fel-akarta tartani. Ábrahámot és az ő fijait először ebraeusoknak hívták, a Noé Semtől származott unokájáról Eberről. Mások azt mondják, hogy először Abrahám neveztettetett Ebernek, mert ő az Euphratesnek túlsó részéről ment a Canaán földére, Eber pedig túlsó részt teszen ... De midőn Jákob Izraelnek neveztettetett, az ő maradéki is inkább szerették magokat izraelitáknak, mint Ebereknek hívatni. Noha a szomszéd nemzetek az utólsó nevet tartották-meg. Minthogy pedig a Babyloniai Fogság után a Juda nemzetsége lett leg-nevezetesebbé, sot tsak nem egészen egyedül abból állott a meg-maradott zsidóság. Őket közönségesen judaeusoknak nevezték és minden népek köztt az hova eloszlottak, azon név alatt esmeretesek. A zsidók régenten eggy különös népet tettek, melly Syriának Palaestina nevű részében lakott ... Hasonló képen írja az említett Plutarchus: A zsidók a szamárt imádták. Tacitus így ír ezen dologról: A zsidók a szamarat imádják, mert mikor ők Egyiptomból ki-jöttek, szomjan mind meg hóltak vólna, ha eggy sereg vad szamárra nem akadtak vólna, melly őket eggy vízforrásra vezette. Ez a költemény Appion Grammaticustól veszi eredetét, a ki azt írja, hogy a Nagy Sándor idejében a jerusalemi templomban eggy szamár főt a legszentségesebb hellyen." (Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona - 1792)

Zakariás, Keresztelő János apja a zsidók templomában egy szamár fejű démont látott sétálni, aki miatt megrémült és nem tudott beszélni. De sok legenda létezik, amelyek Jáhvét egy szamárnak mondják. A legenda szerint a legrégebbi ábrázolása egy vörös szamárfej.

,,Zsidók ... A leg-ifjabb Josef vólt ... Idegen kalmároknak titkon el-adták őtet, kik őtet Egyiptomba vitték, hol midőn ő a magiát meg-tanúlta, nagy tudományáért hamar a király kegyelmébe esett." (Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona - 1792)

József történetében nem tisztázott, hogy ő hol tanult volna mágiát, hisz rabszolga volt Egyiptomban. Valószínűbb, hogy ő már korábban megtanulta az álomfejtést és Jákob tudatosan csempészte őt be a fáraó udvarába.

,,Zsidók ... A disznó húst nem eszik, mert ők régen rühesek vóltak, melly nyavalya ezt az állatot nagyon járja." (Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona - 1792)

"A Talmudzsidó" címen egy jelentős könyv megjelent a 19. században (Dr. August Rohling - Der Talmudjude - 1871). Ugyancsak a Talmudról ír Zimándy Ignác (A megrögzött Maimonides deliriuma - 1883):

,,Az elméleti Kabbalah az a tudomány, mely arra tanít, hogy lehet a Szent Írás titkos értelmét a betűk felcserélése által kiolvasni, míg a gyakorlati e betüfelcserélés által elért titkos értelmezésnek alkalmazását tárgyalja, bő s bölcs utasításokat közölve arra nézve, hogy lehet szellemeket idézni, különféle betegségeket gyógyítani, tűzvészt elhárítani, ördögöket s boszorkányokat ki és elűzni." (Buda és vidéke, X. évfolyam, 8. szám - 1901)

A zsidó-keresztények azzal vádolják a talmudistákat, hogy ők eltértek a próféták tanításától, akik vissza akarták téríteni Izráél fiait a jó útra. És a Talmud magyar nyelvre lefordított részleteit elemezve tényleg találunk olyan parancsokat, miszerint a rabbik parancsai fontosabbak a régi zsidó próféták könyveinél. De hisz a régi próféták is csak azért akarták visszatéríteni a zsidókat a monotheista mózesvallásra, mert csak így tudtak uralkodni rajtuk. Hisz a Tenach szerint a zsidók állandóan asszimilálódtak abba a társadalomba, amelyben éppen letáboroztak. Továbbá amikor a zsidók visszatértek a nacionalista Jáhve-kultuszhoz, olyankor az aktuális vezető parancsára elkezdtek embereket ölni, hatalmas vérengzést vittek véghez. Ez a Királyok első és második könyvében és a Krónikák első és második könyvében olvasható, de Mózes és Józsué is igen sokszor megritkította a jákobitákat a vallástól való eltérés miatt.

,,Azt mondta erre nekik Illés: Fogjátok meg Baál prófétáit, egy se szaladjon el közülük! - Miután megfogták őket, Illés levitte őket a Kíson patakhoz, s ott megölette őket." (1Királyok 18, 40)

Jáhve a Bírák könyvében is küld egy démont, most a szíchemi emberekhez, aki emiatt meggyűlölik és megölik a vezetőjüket.

,,Akkor Jáhve gonosz lelket küldött Abimelek és Szíchem lakói közé s azok elkezdték őt utálni." (Bírák könyve 9, 23)

Érdekes, hogy ez az Abimelek név még Izsák idejében a filiszteusok királyáé volt, így egy jel arra, hogy a zsidók kánaáni neveket használtak.

,,A nyugat népei közt élő zsidóság Kr. u. 70-től kezdve ma is külön faji szokásaiban élve annak ellene tör a bosszúálló Jehova bigott imádatában, megvetvén az általános emberi erkölcsi felfogást a maga, különböző, külön faji erkölcseinek súlya alatt." (Dr. Tasnádi Kovács József - Krisztus és a zsidók - 1920)

A Bírák könyvének megírásakor egy az egyben lemásolták Ábrahám és Nimród történetét, amelyet a zoroasztrikus hagyomány őrzött meg. Köztudott, hogy ezen hagyományban Ábrahám töri össze Nimród szobrait. Egyes legendák szerint Ábrahám apja szobrász volt és Ábrahám az ő inasa volt, ám mikor összetörte a szobrokat, az apja elvitte Nimródhoz, hogy az büntesse őt meg. Nimród tüzes kemencébe vetette, amelyet Ábrahám túlélt.
Viszont arról is szó esik, hogy a szobrok megrongálása után Ábrahám a kalapácsot az utolsó szobor kezeibe rakja, majd mikor számonkéri őt Nimród, akkor azt feleli, hogy az utolsó szobor életre kelt és az verte szét kalapáccsal a többi szobrot. Így akarja megmutatni a bábiloniaiaknak, hogy a szobrok, mivel nem élőlények, ezért felesleges azokat tisztelni.

81a216b076d199e9ab062300a25706c0.jpgGedeon összetöri a Baal-oltárokat


A Bírák könyvében Gedeon teszi ugyanezt:

,,Ugyanazon éjjel azt mondta Jáhve neki: Vedd apád bikáját és pedig a másodikat, a hétesztendős bikát, rontsd le apád Baál-oltárát, vágd ki az oltár körül levő berket és építs oltárt Jáhvénak, a te istenednek ennek a sziklának a tetején, ahova az előbb az áldozatot helyezted. Aztán vedd a második bikát és mutasd be egészen elégő áldozatul azon a farakáson, amelyet majd a berekből kivágsz. - Erre Gedeon maga mellé vett tíz embert a rabszolgái közül s úgy cselekedett, ahogy Jáhve parancsolta. Mivel azonban félt apja házanépétől s a város embereitől, nem akarta nappal megtenni, hanem éjjel végzett el mindent. Amikor aztán reggel a város emberei felkeltek, látták, hogy Baál oltára le van rontva, a berek kivágva, s a második bika rátéve az akkor épült oltárra. Erre azt mondták egymásnak: Ki művelte ezt? - Amikor aztán kutatták a dolog szerzőjét, azt mondták nekik: Gedeon, Joás fia cselekedte mindezt. - Erre így szóltak Joáshoz: Hozd ki ide a fiadat, meg kell halnia, mert lerontotta Baál oltárát, s kivágta a berket. - Ő azonban ezt felelte nekik: Hát ti álltok bosszút Baálért, hogy ti hadakoztok érte? Aki harcol Baálért, holnap reggelig meghal! Ha ő isten, álljon ő maga bosszút azon, aki lerontotta oltárát. - Ettől a naptól kezdve Gedeont Jerubaálnak nevezték, azért, mert Joás azt mondta: Baál maga álljon bosszút azon, aki lerontotta oltárát." (Bírák könyve, 6, 25)

Ezen az alapon azt is mondhatjuk, hogy Solyma (Sálem) egy ősi khita (khitteus/hettita/hükszosz/szkíta), illetőleg jebuzeus, filiszteus (jász) város volt, hisz ezen turáni népek alkották Palesztina őslakosságát. Mikor a zsidók lerombolták Solyma (Sálem) városát, akkor lett a város leve Jerusalem. És a Bírák könyve 6, 32 szerint ennek definíciója: A sólyom (Solyma/Sálem) álljon bosszút azon, aki lerontotta oltárát. - Vagyis a Tenach alapján Jeruzsálem mai héber neve egy átok pont rájuk, zsidókra nézve. Köztudott, hogy a turáni népek mondakörében a fehér kerecsensólyom a Szent Lélek jelképe, a Turulmadár. Ez a turáni népek Jóistene, a Magyarok Istene. Ő fog bosszút állni Sólyma városáért. Persze a régi források Ursalim és Hierosolyma néven említik e várost (kurd nyelven Orşelîmê), vagyis ez Ursolyma, a Szent Sólyom városa. Ezt zsidósították el és lett belőle Jeruzsálem.

,,Azzal vette a város véneit meg a puszta töviseit és bojtorjánjait, s összetörte-verte velük Szukkót embereit. Aztán lerombolta Fánuel tornyát és megölte a város lakóit." (Bírák könyve 8, 16)

Gedeon zsidó bíra további bűntettei közé tartozik, hogy miután ellenségeire éjszaka alattomosan rátör, majd sokakat megöl, két embert a kisgyerekével akar megöletni:

,,Aztán ezt mondta Jeternek, az elsőszülöttjének: Kelj fel, s öld meg őket. - Ám az nem rántott kardot, mert félt, mivel még gyermek volt. - Azt mondta erre Zebah és Calmunna: Te kelj fel, s te ronts ránk, mert kor szerint van ereje az embernek. - Gedeon felkelt és megölte Zebahot és Calmunnát, s elvette azokat az ékszereket és holdacskákat, amelyekkel a királyi tevék nyakát szokták díszíteni." (Bírák könyve 8, 20)

Ezután Gedeon pontosan tudja, hogy a zsidóknak nem lehet királyuk, mert rajtuk egy Jáhve nevű démon uralkodik, aki megátkozza az egész népet, ha az királyt választ. Viszont

,,Azt mondták ekkor Izrael férfiai mindnyájan Gedeonnak: Uralkodjál rajtunk mind te, mind a fiad, mind fiad fia, mert megszabadítottál minket a mádiániták kezéből. - Ám ő azt mondta nekik: Nem uralkodom rajtatok, s nem fog uralkodni rajtatok fiam sem, Jáhve uralkodjék rajtatok. - Majd azt mondta nekik: Egy dolgot kérek csak tőletek: adjátok nekem zsákmányotokból a fülönfüggőket. - Az izmaeliták ugyanis arany fülönfüggőket viseltek. Azok ezt felelték: Szívesen odaadjuk. - Azzal kiterítettek a földre egy köntöst, s rádobták a zsákmányból a fülönfüggőket. A kért fülönfüggők súlya ezerhétszáz aranysékel volt, azokon az ékszereken, függőkön s bíborruhákon kívül, amelyeket a mádiánita királyok viseltek és azokon az aranyláncokon kívül, amelyek a tevéken voltak. Ebből aztán Gedeon efódot készített, s azt elhelyezte városában, Efrában. És paráználkodott azzal egész Izrael, s az Gedeonnak s egész háznépének romlására lett." (Bírák könyve 8, 22)

Vagyis 19,38 kilogramm aranyat kapott azokon a kincseken kívül, amelyeket ő maga zsákmányolt. Így Gedeon nagyon gazdag ember lett, miután megölte a mádiánitákat és kirabolta a hulláikat. Majd egy szent ruhát (efódot) készített az aranyból, de nem tudni, hogy ez miért hozott átkot a zsidókra.
Gedeonnak megjelenik egy angyal, aki érdekes módon ül, jár, beszél és nincs szárnya sem. Hihetnénk, hogy ez egy átlagos zsidó démon, akit Jáhve küldött, ám ezesetben szó van egy különleges botról is:

,,Jáhve angyala ekkor azt mondta neki: Vedd a húst meg a kovásztalan kenyeret, s tedd erre a sziklára, a levet pedig öntsd rá. - Amikor ő ezt megtette, Jáhve angyala odanyújtotta a kezében levő bot végét s megérintette vele a húst és a kovásztalan kenyeret. A sziklából tűz szállt fel s megemésztette a húst s a kovásztalan kenyeret. Erre Jáhve angyala eltűnt szeme elől." (Bírák könyve 6, 20)

Ez az elem az egyiptomi Thoth-kultuszból lett kölcsönözve:

,,A barbárok, amint Thoth-tal és embereivel szembe találják magukat, meg akarják ölni őket, de Thoth egy bénító sugarat küld feléjük botjából. Ez az erőbot, alkalmas volt több száz különböző erőkifejtésre, amelyek a használója szándékától függöttek." (Az Atlantiszi Thoth smaragdtáblái)

Hubay Kálmán nyilaskeresztes politikus egyik felszólalásában említi Mózest:

,,Hiszen ugyanaz a sémita alapfajú, hamita és néger vérrel keveredett faj, amely Krisztus előtt másfélszáz évvel Egyiptomból elindult a Kánaán meghódítására, egyedeiben szinte ma is itt él közöttünk és akárhány olyan zsidó arcot látunk, amelyet 3000 évvel ezelőtt egészen nyugodtan választhatott volna az akkori domborművet készítő művész mintaképül. (Buchinger Manó: Maga is zsidóra hasonlít! - Rátz Kálmán: Tiszta turáni!) Köszönöm szépen. Ha ilyen rendes turáni kinézésű zsidók volnának Magyarországon, azt hiszem, nem volna annyira akut a zsidókérdés. (Propper Sándor: De el van ragadtatva sajátmagától! - Derültség a szélsőbaloldalon. - Zaj. - Elnök csenget.) Ez a különállásuk már a faji vallás parancsaiból fakad, hiszen Mózes megírja: Az Úr sok népet kiűz teelőtted. Hétféle népet. (Reisinger Ferenc: Mózest ne bántsuk, mert mentelmi elé kerülünk! Én csak Meizlert szidtam! - Elnök: Csendet kérek.) Náladnál nagyobbakat és erősebbeket. Ne köss velük szövetséget és ne könyörülj rajtuk, mindenestől veszítsd el őket! Sógorságot se szerezz velük, a lányodat ne add az ő fiaiknak és az ő lányokat se vegyed a te fiadnak. - Vagyis a legtökéletesebb fajvédelmi parancsok és törvények alapján valósították meg azt az endogámiát, amely a zsidóság faji különállásának ma is a legbiztosabb záloga. És akkor, amikor ezen a kérdésen már aligha lehet vitatkozni, vagy legalább is tudománytalan dolog vitatkozni, megint csak elhűlve kell nézni azt a törekvést, amely a zsidóság részéről kétségbeesetten igyekszik bebizonyítani, azt, hogy a fekete voltaképpen fehér, a zsidó voltaképpen magyar, és a faj voltaképpen felekezet. Megint csak Mózest idézem, aki a következőket írja: Az Úr ad neked nagy és szép városokat, amelyeket nem te építettél és minden jóval telt házakat, amelyeket nem te töltöttél meg és ásott kutakat, amelyeket nem te ástál, szőlő és olajfakerteket, amelyeket nem te plántáltál és eszel és megelégszel. - Tisztelt ház! Itt van a zsidó lelkiség, a zsidó élősdiség, a zsidó parazitizmus forrása. Ebben a mózesi ígéretben van azonban annak a tulajdonságnak forrása is, hogy a zsidóság irtózik a testi munkától. A zsidóság kezdetben egészen jól érezte magát Egyiptomban, mindaddig, míg tisztavérű egyiptomi dinasztiák nem kerültek uralomra. Amikor a zsidókat ezek a fáraók testi munkára fogták be, (Reisinger Ferenc: Hagyjuk a fáraókat, ne bolygassuk!) velük építtették meg a Nílus és a Vörös-tenger közötti csatornát, a zsidók kétségbeesetten és pánikszerűen elmenekültek a fáraók országából. Mi sem jellemzi jobban a testi munkától való irtózásukat, mint az, hogy az egészen túlvilági jelentőségű hitbeli és vallási központjukat, a jeruzsálemi templomot sem ők építették, hanem, föníciai építőmesterek és munkások. Ez a testi munkától való atavisztikus-irtózás teszi gyűlöletessé ezt a népet mindenütt, amerre él és megfordul. Azért nem tud államot alkotni, mert nincs parasztsága, azért nem tud önálló életet élni, mert nincs fizikai munkássága, hanem mindenkor a közvetítő kereskedelemből, mindenkor a befogadó nép által kitermelt és általa már csak készen kapott értékekből él. (Rajniss Ferenc: Az uzsoráról sem feledkezett meg!) Ezért van az, hogy ezer esztendő óta, Árpád-házi királyainktól kezdve, annyi törvényt kellett hozni a zsidóság ellen Magyarországon is." (Hubay Kálmán - Országgyűlési napló, 22. kötet - 1935)

screenshot_2019-10-26_he_is_guilty_of_death_1906_by_vasily_polenov.pngA szanhedrin (cionista bíróság)

Az 1922-es tarthatatlan állapotokról pedig Kiss Menyhért számol be nekünk:

,,Hogy mennyire látom beigazolva Kovács Alajos ministeri tanácsos A zsidóság térfoglalása Magyarországon-című könyvének adatait, melyek szerint Szabolcs vármegyében a nemesi birtokok 27%-a már átvándorolt a zsidóság kezébe. Szomorúan kell megállapítanom, hogy amit ott láttam és tapasztaltam, minden várakozást felülmúlt, mert amikor kiléptünk az indóházból a város főutcájára, idegen nyelven beszélő, pájeszos, kaftános emberek tömegébe kerültünk. Gyermekek pájesszel ellátva, rossz német szót énekelve gajdoltak, ugy hogy tisztára azt hittem, hogy álmodom és egy galíciai városba érkeztem meg, amely város nem Magyarország területén fekszik. (Meskó Zoltán: Remélem azóta megfürödtél!) Mikor megállapítottam, hogy ez nem álom, hanem valóság és hogy valóban egy galíciai városba érkeztem, az iránt érdeklődtem, hogyan állanak a városban az építkezési viszonyok, mert láttam, hogy számtalan ház épül épen a főutcán. A hivatalos tényezők tudomásomra hozták, hogy ebben az esztendőben 38 ház épül Nyírbátorban és a 38 ház közül 36 zsidóé és kettő keresztényé. Tavaly a lakásépítkezéseknél ugyanez a szám volt. Azt is tudomásomra hozták, hogy ez a szép főutca villannyal kivilágítva, amely a városházáig vezet, talán egy, vagy két tulajdonost kivéve tisztára galíciaiak kezében van ... Szabolcs vármegyében 1905-ben, tehát csak egy évben 93.540 katasztrális hold földbirtok, 1913-ban 102.152 katasztrális hold földbirtok és 1918-ban 104.492 katasztrális hold földbirtok került zsidó kézbe. Személyesen győztek meg azonban arról, hogy ezek a statisztikai számok valóban megfelelnek a valóságnak és hogy nagyon jó utón vagyunk akkor, amikor az Ébredő Magyarok Egyesületét ott is megalakítandónak tartjuk, mert ha a faj védelmet valahol gyakorolni kell, akkor elsősorban azon a területen kell azt tenni, amely a keleti Kárpátoktól egyenesen indul meg, talán épen a Vereckei-szoroson keresztül és elvezet egészen Budapestig. Közben természetesen ezt a hadak útját nem kurucok és nem turáni népek foglalták le, hanem ezen a hadak utján idegenek jöttek be és a hadak utjának hősei nem a magyar mithológiának alakjai, hanem nagyon okosan, józanul gondolkozó kereskedő emberek, akik ott közben minden földet, minden kastélyt, minden nemesi udvart, minden putikot, szóval mindazt, ami anyagi értéket és pénzt jelent, maguknak megszerezni igyekeztek. Én a legnagyobb csodálattal mondhatnám, elkábulással vegyes tisztelettel néztem erre a honfoglaló munkára és ezek után érdekelt engem, hogy tulajdonképen hogyan fogja fogadni Szabolcs vármegye nincstelen népe, nyomorult, éhező és lerongyolódott intelligenciája a gyűlés megtartását. Azt a tapasztalatot merítettem, hogy nem volt épkézláb ember, aki el nem jött volna a gyűlésre. A szabolcsi nép a legnagyobb lelkesedéssel hallgatta szavainkat, gazdasági háborúra felszólító igéinket, magáévá tette azokat s a gyűlés lefolyása a legszebb volt, amit csak Magyarországon el lehet várni egy ilyen gyűlés lefolyásától. Nem pogromra való uszítás, nem jakhecozás volt ez, hanem ellenkezőleg olyan gyűlés, ahol arra tanítottuk meg a magyarokat, hogy épen azt csinálják, amit a zsidók csinálnak faji alapon: önmagukat gazdagítsák, önmagukat boldogítsák." (Kiss Menyhért - Nemzetgyűlési napló, 11. kötet - 1922)

Ismét egy jó példa arra, hogy a zsidó-keresztény teológusok hogyan igyekeznek minket félrevezetni, minden hiteles történelmi iratnak ellentmondani:

,,Wellhausen, Smith és Curtiss ide vágó munkái alapján hangsúlyozza, hogy a pogány arab világból való analógiák, mivel Izrael ősei is nomádok, értékesebbek a babylon-asszyr befolyásnál. Bár az ősmonotheizmus hypothezise ma már a múlté, egyfelől." (Kiss Jenő - Theologiai Szaklap, XV. évfolyam - 1917)

Kérdés, hogy Kiss Jenő miért hívja a sémita forrásokat értékesebbnek a turáninál? Konkrétan Czeglédi Sándor könyvét (Izrael Mózes előtti vallásának nyomai - 1915) mutatja be. A rettentően művelt és nagytudású magyar teológusok sajnos a zsidó-imádatot örökölték, amely bűvölet alól csak a turanizmus megismerése vonhatja ki az ember lelkét.

,,Már az ókorban megvan a rituális gyilkosság vádja, még pedig a Kr. e. 2. században. Flavius Josephus történetíró idézi Apion könyvéből. Apion szerint IV. Antiochos Epiphanes, a zsidóüldöző király (Kr. e. 175-164), a jeruzsálemi temlomban egy hellént talált bezárva, aki előtt ételekkel, halakkal, szárnyasokkal, pecsenyékkel megrakott tál állt. Az ember a király lába elé vetette magát és elmondta, hogy a zsidók fogták el és - mint az szokás - egy évig hizlalják, hogy azután egy erdőben feláldozzák és az áldozat alkalmával a hellének elleni gyűlöletre esküdjenek." (Radó Polikárp - Talmud és kereszténység - 1931)


cooltext331147282342399.png

 

 


Források:

Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona (1792)
Biblia - Káldi-Neovulgáta
Biblia - Magyar Bibliatársulat Újfordítása
Biblia - Jehova tanúi - Új világ fordítás (2017)
Jásár könyve
Theologiai Szaklap (1902)
Sárospataki Füzetek (1997)
Nemzetgyűlési napló (1922)
Országgyűlési napló (1935)
Dr. Nagy Antal Mihály - Történelem és kronológia (1999)
Antall József - Orvostörténeti közlemények 86. (1979)
Chorenei Mózes - Nagy-Örményország Története
Magyar Katolikus Lexikon
Esztergom és Vidéke (1879)
Buda és vidéke (1893)
Az Atlantiszi Thoth smaragdtáblái
Dr. Tasnádi Kovács József - Krisztus és a zsidók (1920)
Szolgálat (1969)
Petőfi népe (1950)
Katolikus Szemle 45. (1931)
Tolna Megyei Népújság (1951)
Németh László - Együttélés és kirekesztés (2004)
McClintock and Strong Biblical Cyclopedia (1880)

Egyéb források:

Szederjesi Cecília - Senkiföldjén (2006)

 

*******

Írta:
Szécsi Levente

 

baalvany_logo_uj.bmp

Az eredeti kereszténység - Gnosztikusok, eretnekek és apokrif iratok (5. rész)

Tamás apostol kultusza Indiában és a nesztoriánus központ Bábelben

Akár az örmény, akár a nesztoriánus, akár a kopt kereszténységet figyeljük meg, mindhárom tisztábban tükrözi az eredeti kereszténységet, mint a bizánci, római vagy az orosz, ugyanis a muszlim országokban kevésbé tűrték meg a zsidókat, így azon kevés helyek, ahol a keresztények túlélték a vérzivataros évszázadokat, sokkal tisztábbak maradtak. Értelem szerűen a zsidók sem igyekeztek olyan gyülekezetekbe beférkőzni, ahol kevés hívő van és azok is szegény vidéken élnek. Ehelyett a zsidók jobban szeretnek gazdag vidékeken keresztény papokká lenni, ahol az ország nemesei nem muszlimok.

vank_cathedral_1024x768_fa2.jpgVank Katedrális (Arimáteai Szent József örmény-katolikus templom)
(Esfahan, Iran - Kr. u. 17. század
)

,,Caucaubartidesek - Eretnekek a Kr. u. 6. században. Így neveztettettek eggy bizonyos hellytől, hol legelső gyűléseket tartották. Követték ezeket az Antiochiai Severusnak és az acephalitáknak tévelygéseket."

,,Donatisták - Schismaticusok a Kr. u. 4. században, Donatusnak követőji, aki Africának Numidia tartományában, nevezetesen Casa Nigra városában püspök vólt. A szakadásra alkalmatosságot adott neki Caecilianusnak (kit halálosan gyűlölt) carthagói püspökségre lett választattatása. Azzal vádolta Caecilianust, hogy ő a pogányoknak a Bibliát kiadta, tsak-hogy életét menthetné meg, mellyért is az ő püspökségére lett választattatását törvénytelennek, követőjit pedig eretnekeknek ítélték a Carthagói Synodusban, Kr. u. 312-ben. Donatus az eretnekek által lett keresztséget erőtelennek mondotta, az Ekklésiának tsalhatatlanságát tagadta s azt mondta, hogy az most eltévelyedett, azért azt elébbi állapatjába vissza kellene állítani. Ebből a lett, hogy mind a két rész igen megmérgesedett eggymás ellen, eggyik a másikat rút vétkekkel vádolta. A donatistáknak nagy pártfogójok vólt eggy Luailla nevű gazdag carthagói asszony, a Caecilianus részén vólt pedig Constantinus tsászár ... Még is a Kr. u. 7. század előtt el nem lehetett őket nyomni, hanem midőn a saracenusok Africát elfoglalták, mind az orthodoxusokat, mind a donatistákat kigyomlálták. Fő tudományok a vólt, hogy tsak a magok Ekklésiájokat tartották igaznak és tisztának, a másokét pedig kárhoztatták s azzal semmi eggyességet nem akartak tartani. Megvetették az Orthodoxa Ekklésiának keresztségét és minden ceremoniájit. Mint a mellyeket tisztátalan emberek szolgáltatnának ki és a mellyek inkább bemostskolják az embert, mint megtisztítják. Azért is azokat, kik ő hozzájok mentek, újra megkeresztelték, de a melly szokást végre a Carthagói Conciliumban magok szükségtelennek ítéltek lenni. Némellyek magok gyilkosságoktól sem írtóztak, mint a circumcelliók , kik a donatistákkal eggyütt tartottak. Némellyek azt mondják, hogy az arianusokkal eggyet értettek, de azt Augustinus tagadja felőlök, ellenben Hieronymus azt írja, hogy a Donatus könyvében (De Spiritu Sancto) Arianusnak sok tévelygései vagynak."

,,Noetianusok - Eretnekek a Kr. u. 3. században, kiknek fejek vólt Noetus, Smirnából vagy Ephesusból való philosophus, ki a maga tudományát Hermogenestől és Praxeástól tanúlta. Magát Istentől kűldettetett második Mósesnek, testvérét pedig Áronnak, vagy Philastrius szerént Ilyésnek nevezte. Azt tanította, hogy az Istenségben tsak eggy, személly vagyon ... Noetus az Ephesusi Concilium elébe idéztettetett, hol a maga tudományáról számot adjon, hol igen hellyes vallást tett. De mihellyt tíz vagy tizenkét tanítványokat talált, a maga tévelygő tudományát azonnal kezdette terjeszteni. Az Ephesusi Concilium az Ekklésiából kirekesztette őtet, s minden tisztességes temetségtől megfosztotta. Midőn újra meg-kérdeztettetett tudománya felől, azt nem tsak megvallotta, hanem mentette is, s így szóllott: Mi rosszat tselekedtem? Én eggy Istent imádok, ő kívűlötte más istent nem esmerek, ő születtetett, szenyvedett, s meg-halt."

,,Luciferianusok - Sardiniában Cagliari püspöknek Lucifernek követőji. Élt ez a Kr. u. 4. században, s rendkívül való kegyességéről és tudományáról igen híres ember vólt. A pápa elküldötte őtet Constantius tsászárhoz, kitől megnyerte, hogy Kr. u. 355-ben Mediolanumban ekklésiai gyűlés tartassék. De amelly őtet a több orthodoxus papokkal eggyütt, kik Athanasiust óltalmazták, számkivetésbe küldötte. Julianus tsászár Kr. u. 362-ben vissza hívta őtet. Midőn pedig ő Antiochiában az arianus Eudoxius és orthodoxus Meletius és Eustathius püspököknek követőjik köztt békességet akart tsinálni. Paulinust ott püspökké tette, de aki az orthodoxus résznek nem tettszett. Kiváltképen pedig Eusebius Vercellensis, kik az Alexandriai Conilium küldött ezen egyentlenségnek hellyre hozására, nagyon kárhoztatta ezt az ordinatiót, mellyen az engedni nem tudó Lucifer megharagudván s a többi praelatusoktól külön válván, Sardiniaba vissza ment, hol az Ekklésiának eggy igen veszedelmes szakadást tsinált, mellyben halálig meg is maradt, amint Baronius írja. De Spondanus ellenkezőt állít, s azt mondja, hogy Lucifert a sardiniaiak mint szentet úgy tartják és tisztelik. Ez a szakadás tartott a nagy Theodosius tsászár idejéig, melly idő után igen keveset emlékeznek felőle az írók."

,,Millenariusok - Így hívták a régi keresztyén Ekklésiában azokat, akik azt hitték, hogy a Christus a szentekkel eggyütt e világon ezer esztendeig fog uralkodni. Ezek a millenariusok két félék: eggyik fél a Christusnak ezen földi országát testinek, a másik pedig lelkinek tartja. Az utólsó értelmet az Ekklésiába legelőször a Szent János apostol tanítványa Papiás, hierapolitanusi püspök, a Kr. u. 2. században hozta be, akit a legtudósabb régi atyák és martyrok, mint Justinus, Irenaeus, Tertullianus, Victorinus, Lactantius, Sulpitius Severus, Nepos, Coration és mások igen sokan követtek. Azoknak fejeik pedig, akik a Christus földi országát testi uralkodásban mondották allani, vóltak a régi eretnekek, az ebioniták, cerinthianusok, apollinaristák és mások. Sok ideig feledékenységbe ment ez az értelem, mígnem ezt a Kr. u. 16. században, némelly anabaptisták újra fel-elevenítették, kik a Christusnak földi országáról való képzelődéstől elragadtattván, sok fele veszedelmes zűrzavarokat tsináltak. A minthogy Münster városának megszámlálásakor eggy könyvet is adtak ki ezen titulus alatt: Restitutio totius mundi. - Az anabaptisták után ezt az értelmet tartották Melchior Hoffmann, Joan Stieffel, Ezechiel Meth, Henricus Nicolai, a rofencrucianusok, a quackerek, labadisták és mások sokan ... A vastagabbak, mint az Ebioniták és a többi, azt testi gyönyörűségekben, ételben, italban, házasságban, hadakozásban, győzödelemben s győzödelmi pompában, aranyban, ezüstben, kintsben és sok drágaságokban gondolták s tartották állani. Azt is mondták, hogy a szentek környülmetélkednek és az hellyett, hogy a zsidók keresztyénekké lennének, a keresztyének lesznek zsidókká. Azért is Hieronymus ezt az értelmet zsidó mesének, ennek követőjit pedig zsidó értelmű keresztyéneknek és fél-zsidóknak nevezi. Ugyan-ezek a fél-zsidók azt állították, hogy minekutánna ez az ezer esztendő eltelik, az a ördög scythákat, kiket a Szent Írás Gognak és Magognak nevez és más hitetlen nemzeteket öszvegyűlyt, akik a Zsidó Országban levő szentek ellen hadat indítanak, de az Isten eggy tüzes eső által elveszti őket."

(Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona - 1792)

Vagyis már 300 évvel ezelőtt is köztudott volt, hogy Góg és Magóg szkíták voltak, vagyis ezáltal Szkűtész leszármazottai. És hát Szicíliai Diodórosz (Kr. e. 80-29) lejegyzi, hogy Herkules fia Szkűtész, akinek pedig két fia Napos és Pálos. És ha párhuzamba állítjuk a mi krónikás hagyományunkkal, akkor Szkítia királya, Szkűtész maga Nimród, vagy Ménrót, a két fia közül az első Napos maga Hunor, a második Pálos pedig Magor. Minden bizonnyal ez a testvérpár Góg és Magóg.
Érdekes belegondolni, hogy Krisztus ezer éves földi uralkodása és Hitler Ezer Éves Birodalma között komoly párhuzam vonható.

hegehj.bmpPurandokht szászánida királynő
 (Kr. u. 7. század)
(Museum of Fine Arts, Boston, USA)

A monotheleták korát vizsgálva eljutunk a szászánida királynőhöz Purandokhthoz. Ekkor kezdődik az iszlám hódítás szerte Eurázsiában. Purandokht testvére Azarmidokht volt. Egy iráni forrás szerint Purandokht nevének jelentése: gyönyörű lány (pure=tiszta, szűzies - daughter=lány). Az ő apja II. Khosrow volt, akinek anyja az Ispahbudhan-házból származott, amely egy volt a hét pártus klán (Ispahbudhan, Varaz, Karen, Mihran, Spandiyadh, Zik, Suren) közül. Milyen érdekes, hogy hét pártus arisztokrata klán volt a pártus-kortól kezdve, akárcsak hét törzsből állt az Álmos vezette magyar törzsszövetség is. II. Khosrownak volt egy Mária nevű testvére, ami megerősít minket abban, hogy a Mária nevet pártus és szászánida királyi családokban népszerű volt. Mondhatnánk, hogy az evangéliumokból vették át, ám a szászánidák zoroasztikusok voltak, nem pedig keresztények. Vagyis II. Khosrow anyja pártus előkelő volt, apja pedig IV. Ohrmazd volt. Ezen IV. Ohrmazd neve Ahura Mazda, a zoroasztrizmus főistene, vagyis Jóisten (Ormazd/Urmazd) neve. Az ő anyja egy kazár hercegnő volt. Ami külön érdkesség, hogy IV. Ohrmazd apja I. Khosrow volt, akinek apja I. Kavad volt. Ez utóbbinak három felesége volt, akik közül egy heftalita hercegnő, másik pedig pártus előkelő volt az Ispahbudhan-házból. I. Khosrow anyja ez utóbbi volt, Bawi leánytestvére, vagyis I. Khosrow is félig pártus volt.
Néhány generációval korábban található egy II. Yazdegerd nevű szászánida király, akinek nevét a szírek Izdegernek írják, az örmények Yazdkertnek, amely név összetett. A "karta" szó jelentése "készít", még a "Yazad" és "Izd" szavak jelentése: Isten. Vagyis itt megtaláljuk a magyar Isten szavunk szótövét. Vagyis ha az "Izd" és "Yazd" szavak jelentése "Isten", akkor Izzás nevében is ugyanezt jelölheti ezen szótő, továbbá a yazigok (jászok) neve is ezzel lehet kapcsolatos. Ám ez megerősítené azt a feltételezést, miszerint Izzás nevének görög változata (Jézus) a jászok nevével kapcsolatos.

,,A zádokfa Szabó szerint a régi pogány világban szent fa, az istenek fája. Azután a kereszténységben is sokáig szent árnyékú fa, amint hogy ma is sok helyen a zádokfák állanak a templomok mellett. Ennek fájából készültek rég a vért áldozó szent kelyhek vagy csészék is. Szír krónikákra utalva írja Ipolyi, hogy a Jazád fája lényegében egy perzsa istenségre utal, mivel az hatalmas tölgyfában lakott. Tisztelete minden bizonnyal csak a levédiai és az etelközi szállásterületen alakult ki, vagyis perzsa kultúrhatás szomszédságában. A zádokfára, Jazád fájára is használták az Isten fája elnevezést, bár a magyar mitográfiában ürömfajt jelent. Kovách Aladár (1904) szerint elsősorban az Artemisia abrotanumot nevezték Isten fájának, ez azonban lágyszárú növény. Elsősorban folklór adatok alapján állítható, hogy a dió is szakrális fa a magyar hitvilágban, az elkövetkező nemzedékeknek ültetett fa azt is sejteti, hogy talán életfa is lehetett. A perzsa hatás, vagy közvetítés ebben az esetben sem zárható ki." (Forrás, XVIII. évfolyam, 8. szám - 1986)

Vagyis itt egy olyan folytonosság látható a pártus, adiabenei és szászánida uralkodóházak között, amely azonos kultúrát és vallást hordoz évszázadokon keresztül. Ha voltak is konfliktusok bizonyos nemesi családok között, mégis a családfák elemzése alapján kijelenthetjük, hogy a médek az Akhaimenida–dinasztia tagjaival, ez utóbbi a pártusokkal, a pártusok a szászánidákkal és örményekkel, a szászánidák heftalitákkal, bizánciakkal és kazárokkal házasodtak. II. Yazdegerd (Izdeger) király Atila királyunk seregei ellen védte a Kaukázust, keleten pedig a heftalitáktól védte birodalmát. II. Yezdegerdnek a nagyapja I. Yazdegerd volt, vagyis ezen név visszanyúlik a Kr. u. 4. századig. Fontos megjegyezni, hogy ameddig a Pártus Birodalomban a Szászánida-ház vette át az Arszakida-háztól az uralmat, addig Örményországban egészen Kr. u. 428-ig az Arszakida-ház uralkodott. Vagyis a pártus vérvonal nem veszett el, viszont II. Yazdegerd apja, V. Bahram vette el tőlük a hatalmat. I. Yazdegerd elődei pedig részben pártusok, hisz a nagy Ardashir, a Szászánida-ház őse pont az utolsó pártus király lányát veszi feleségül.

,,Monotheleták - A Kr. u. 7. században eretnekek, kik az eutychianusoktól származtak. Neveket vették a görög szótól monos=egy és thelos=akarat. Mert azt hitték, hogy noha a Christusban két természet, úgy mint isteni és emberi, legyen is, mindazáltal az akarat tsak eggy, tudniillik az isteni természet akaratja. Ezen eretnekségnek alkalmatossága e vólt. Heraclius tsászár a jakobitáknak patriarchájokat Athanasiust, vagy Anastasiust, aki az eutychianusoktól származott, reá akarta beszéllni, hogy a Chalcedoniai Conciliumnak végezéseit vegye-be. Midőn a tsászár nagy ígéreteket tett neki, ő is magát ajánlotta, de azt kérdette: A Christusban két, az az isteni és emberi akarat két, az az isteni és emberi tselekedet vagyon-é, melly a két akaratból foly? A tsászár ezen váratlan kérdésre nem tudott felelni, azért őtet a constantinopolisi patriarchához Sergiushoz és a phasisi püspökhöz Cyrushoz küldötte, akik neki azt felelték, hogy a Christusban tsak eggy akarat és eggy abból következő tselekedet vagyon. Mások pedig a pharani püspököt, Theodorust mondják ezen eretnekség szerzőjének ... Akármint lett-legyen a dolog, mind Cyrus, mind Sergius ezt az értelmet tartották, mellyre állott Heraclius tsászár is, aki amaz híres Ekthesist, vagy Expositionem Fidei Orthodoxae kiadta, mellyet a Sergius Successora Pyrrhus által öszve hívattatott concilium hellyben hagyott. Ez a Pyrrhus gyanúságba esett, mintha a Heraclius tsászár fiját Constantinust megölte vólna azért is ő elment Africába, hol a maga tudományát tanította, de a mellynek ellent allott Maximus Abbas. Pyrrhus hellyébe Pál következett, ez is a monotheleták értelmét követte és Constans tsászárt arra vette, hogy eggy parantsolatot adjon ki, mellyet Typusnak nevezett, mellyben a vetélkedő részeknek hallgatást parantsolt. De annak ellenébe tették magokat az orthodoxusok. I. Márton pápa Kr. u. 649-ben Rómában eggy synodust tartott, melly az Heraclius tsászár expositióját és a Constans typusát és mindazokat, valakik a monotheletáknak értelmeket követték, kárhoztatta. Márton pápának ezen tselekedetét úgy nézte Constans, mint pártütést, azért is Mártont Rómából erőszakosan elvitette és minekutánna vele kegyetlenül bánt, számkivetésbe küldötte. Végre a monotheletákat kárhoztatta Kr. u. 680-ban a constantinopolisi hatodik közönséges concilium, onstantinus Pogonatus alatt. A monotheleták ellen írtak sokan, nevezetesek Maximus Abbas, Joannes Eleemosynarius, Sophronius."

207171_p.jpgSzent Tamás apostol csodája Indiában

,,Montanisták - Híres eretnekek a Kr. u. 2. században, Marcus Aurelius tsászár alatt. Neveket vették Montanustól, aki mivel Phrygiából való vólt, a követőji is gyakran phrygeseknek, vagy cataphrygeseknek neveztettetnek, nem különbben Pepuzum városától pepuzianusoknak ... Montanus azért lett keresztyénné, mert valamelly nagy ekklésiai méltóságot reménylett, magát különös szentségű embernek tartotta, jövendő-mondásnak lelkével ditsekedett, melly néki ollyan dolgokat jelentett meg, mellyeket az apostolok sem tudtak. Az ő követőji köztt nevezetesek vóltak két própheta asszonyok, Priscilla és Maximilla. Minekutánna az ő tévelygése és képmutatása világosságra jött, azután az Ekklésiábol kivettettetett. Asterius Urbanus után azt írja Eusebius, hogy mind Montanus, mind Maximilla fel akasztották magokat, de ez tsak közhír vólt felőlök. A montanisták a vallásban semmi változást nem tsináltak, hanem tsak azt állították, hogy a Szent Lélek maha eszközéül Montanust választotta ... Megjegyzik a tudósok azt is, hogy a montanisták sok tévelygéseket követtek, amellyeket nem lehet Montanusnak tulajdonítani, akinek irásaiból sok darabokat megtartott Eusebius a maga munkáiban. Priscilliának és Maximillának írásait, kiket propheta asszonyoknak hittek lenni, sokkal nagyobb betsben tartották, mint magát a Szent Írást. A Montanus követőji köztt nevezetesek vóltak Theodatus, Themison, Alexander, Alcibiades, Miltiades, Procius és Aeschines. Ezen két utolsók két sectát tsináltak. Tertulianus látván a montanistáknak külső-képen ártatlanságot mutatott életeket, maga is montanistává lett. A montanisták ellen írták, Apollinaris Hierapolitanus, Asterius Urbanus, Miltiades, Apollonius, Serastion és mások."

(Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona - 1792)

A magyar köztudottan a tudás népe. Ameddig Jáhve Mózes-által megtiltja a jákobitáknak a természet-tudományokat és elpusztíttat velük mindent, ami az útjukba kerül (ember, írat, szobor, kép) így a jákobita köznép a Tízparancsolat miatt teljesen el lett szigetelve a tudástól. Ez azért történt, hogy a kohén és a léviták könnyen tudják irányítani a bizonyos héber népet, amelyik vakon teljesít minden parancsot. Az aranyborjú-imádás után megölték a jákobiták közül a felnőtteket, akik még Egyiptomból vonultak ki és a lévitákon kívül csak azok a jákobiták maradtak életben, akik már a pusztai vándorlás során születtek. Így a léviták biztosították azt, hogy kizárólag ők (a papi réteg) rendelkezett az Egyiptomból hozott tudással (Kabbalah).
Viszont ezen tudás eredetileg a miénk, magyaroké volt ősidők óta. És hát ha a Tórában található Édenkert-mítosz szimbólumrendszerét nézzük, akkor ott két oldalról, két vallásról, két nép eredetéről van szó. Ahogyan a mai napig csak két fő vallás létezik a Földön, a magyar és a zsidó. Nem véletlen, hogy mindkettő fogalom egyben vallást és népet is jelöl. A magyar az Isteni Rend fenntartója, a zsidó pedig az Isteni Rend megbontója. Így Éva és Ádám teremtője Jáhve (Jaldabaoth), a zsidók istene, aki a tudást elzárja Éváéktól, hogy uralkodhasson rajtuk. Éppen úgy, ahogy a zsidóság igyekszik a mai emberek elől eltitkolni a tudást, hogy uralkodhasson a világ népein.
Ám ekkor jön a kígyó, aki a gnosztikus-keresztény hitrendszerben maga Krisztus, vagyis a Jóisten, a Magyarok Istenének fia, aki meggyőzi Évát, hogy egyen a Tudás Fájáról. Éva tudata ekkor kitágult. Ha ezt ő rossznak gondolta volna, akkor az újonnan szerzett bölcsességgel képes volt mérlegelni, hogy Ádám hasznára válik-e az, ha ő is eszik a tiltott gyümölcsből. Éva megkínálja Ádámot, így mindketten egy szellemi szintre jutnak. Vagyis Krisztus kiszabadítja Éváékat Jáhve börtönéből. És hát jót tett velük, mert nekik adta a tudást, a bölcsességet. Ez a mag, amelyet a magyarok hordoznak ősi idők óta. Így az ophiták nevű felekezet és ezáltal a Simon Mágus gnoszticizmusa az ősmagyar vallásból alakult ki:

,,Ophiták - Eretnekek a Kr. u. 2. században. Nevezeteket vették az ophis görög szótól, melly kígyót jelent. Ezen nevezetnek különbböző okait adják a tudósok. Irenaeus azt mondja okának, mert az ophiták azt tanították, hogy a böltsesség kígyóvá változott. Mások azt, mert ők a kígyót tartották a jónak és gonosznak a tudásának okának. Azért is a Christusnak is elébe tették. Mások azt, mert azt mondták, hogy a paraditsomi kígyó a Christus vólt, mellyre nézve ők eggy barlangban eggy kígyót tartottak és tiszteltek, melly az ő varázslások által bizonyos időben kijött, az óltárra feltsúszott, az azon lévő kenyeret megnyalta, amellyből osztán, mint már megszenteltettetett kenyérből, az Úr Vatsoráját kiszolgáltatták. Ezek az ophiták a Jesust a Christustól megkülönböztették, s azt mondták: Jesust eggy szűz szülte, a Christus a Mennyiből jött, s magát a Jesussal eggyesítette. A Jesust megveszítették, de a Christus elhagyván őtet s visszatért az égbe. A zsidóknak isteneket, kit Jaldabaothnak neveztek, a legfőbb Istentől megkülönbböztették. Az elsőnek emberi testet, az utolsónak emberi lelket tulajdonítottak. Celsus azt veti a keresztyéneknek szemekre, hogy ő látta az ophitáknak eggy igen magiás figurájokat, amelly hét eggy közép pont körül forduló karikákból állott, a legnagyobbikat Leviathannak, vagy közönséges léleknek, a legkissebbiket Behemothnak hívták. A többeknek is vólt nevek. Origenes azt mondja ezen figuráról, hogy az ebben lévő hét katikák, azokat a hét daemonokat jelentették, mellyeket az ophiták imádtak. A kígyókat nem tsak az ophiták tisztelték. Tudni-való, hogy a réz kígyót a zsidók is kezdették tisztelni, mellyért is azt Ezekias király öszve-törette. Az egyiptomiaknak religiójokban a kígyó vólt a tiszteletre legméltóbb Symbolum. Midőn ők a világot akarták kipéldázni, eggy ég színű lánggal beboríttattatott kerületet s annak közepébe pedig eggy kígyót festettek. A kerület a világot, a kígyó a daemont, az az az Istent példázta, akit eggyszersmind a világ lelkének tartottak. Azokat a geniusokat is, kik a városokat és bizonyos helyeket óltalmazták, kígyó képében adták elő a pogányok, A melly hellynek kapujára két kígyó vólt festve, az annak a jele vólt, hogy az az helly valamelly istennek vólt szentelve. Midőn Aeneas a maga atyjának az Anchises Manesének áldozatot tett, annak sírjából eggy kígyó mászott ki, mellyet ő nem tudott, annak a hellynek vagy Aeneasnak geniusa lett legyel-é? Esmeretes dolog, hogy Aesculapiust kígyó képében imádták. Erasmus Stella írja, hogy Prussiának régi lakóji, mikor az isteni tiszteletet magok köztt felállították, legelőször is kígyót imádtak. Indiának sok tartományai ma is a kígyót imádják. Ezen eretnekségnek szerzője, némellyek szerént Euphrates vólt, de azonban tagadják, hogy ezek keresztyének lettek vólna, mert magok közzé senkit be nem vettek, aki a Christust előre meg nem tagadta." (Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona - 1792)

screenshot_2019-10-18_kottakkavu_mar_thoma_pilgrim_church_founded_by_st_thomas_kottakkavu_mar_thoma_syro-malabar_church.pngSzent Tamás Kottakavu Templom
(North Parur, Kerala, India - Kr. u. 52)
(Tamás apostol alapította)

Indiában hét szír-keresztény templom van, amelyet Szent Tamás apostol alapított. Ezeknek gyűjtőnevük Ezharappallikal és külön-külön:
Kodungalloor, Kokkamangalam, Palayoor, Kollam, Niranam, Nilackal és Kottakavu.
A nesztoriánusok nem mondhatók gnosztikus-kereszténynek, mégis különböznek a görög-katolikusoktól, a római-katolikusoktól és az orosz-ortodoxoktól. Ami miatt fontos ez a felekezet, mert ez a mai napig létezik.

,,Nestorianusok - Nestoriusnak a constantinopolisi patriarchának követőji, a Kr. u. 5. században. Midőn Constantinopolisban az a kérdés támadt, lehetne-é Szűz Máriát Theotokos, az az Istent-szülőnek nevezni? Ő azt javasolta, hogy azon szó hellyett jobb vólna a Christotokos, az az, Christust-szülő szóval élni. A Theotokost ugyan nem vetette meg egészen de félvén attól, hogy az a szóllás formája alkalmatosságot adhat az Apollinaris értelmének felelevenítésére, a maga mesterének Theodorus Mopsvestenusnak példája szerént, nem akart a Theotokos szóval gyakran élni ... Nestoriusnak legnagyobb ellensége vólt Cyrillus alexandriai püspök, aki ő reá Anathemát vagy átkot mondott és másokat is kért, hogy vele hasonlóképen tselekedjenek. Nestorius Theodosius tsászárt kérte, hogy parantsoljon köznséges concoliumot, melly öszve is gyűlt Ephesusban Kr. u. 431. esztendőben. És ez az Oecumenicum Conciliumok köztt az harmadik. Ezen conciliumban mindenek a Cyrillus akaratja szerént folyván, a jó rend és igazság hellett zűrzavar és törvénytelenség uralkodott. A círillus követőji Nestoriust sietve kárhoztatták, s hivatalától megfosztották. De midőn a Napkeleti püspökök elérkeztek, a dolgot elővették, megvizsgálták s Nestoriust felszabadították, Cyrillust pedig és az ő követőjit kárhoztatták s hívatalokra méltatlanoknak ítélték. Ebből sok veszekedések lettek s az háborgás a két fél köztt mind-addig meg nem tsendesedett, míg nem mindeneknek várásakon kívül a tsászár Nestoriustól, akinek mind eddig tsudálatosan kedvezett, elidegenedett. Aztuán Nestorius a patriarchaságtól egészen elesett számkivettettetett, mellyben húsz esztendeig keservesen töltötte idejét, s tudományára pedig, mint eretnekségre, átkot mondtak. Hasonló sorsok lett az ő követőjinek is, akiket az egész Romai Birodalomból kitiltottak. De ez ő nékiek hasznokra lett, mert ők napkeletnek a persák hatalmok alatt lévő tartományaiban elszaporodtak, midőn pedig a saracenusok egész Asiát és Africát hatalmok alá hajtották, más keresztyén sectákkal eggyütt, annál inkább elterjedtek, mennél nagyobb türéssel szennyvedték őket a mahummedanus fejedelmek. Ma is sok nestorianusok vagynak napkeleten, kiknek patriarchájik Mosulban, aramitban és más hellyeken laknak. A mai nestorianusok a régiektől némelly dolgokban különbböznek, amint az ő confessiójokból megtettszik. A nestorianus keresztyének, kiket chaldaeusoknak is hívnak, Mesopotamiában a Tigris és az Euphrates vize környékén messze elterjedtek. Sőt Indiában, Tartariában és Chinában is sokan vagynak. Indiában eggy János nevű papjon alatt telepedtek meg, aki Kr. u. 1145-ben indostaniai királynak vallotta magát és a János pap név alatt igen híressé lett, melly titulust az ő utánna valók sokáig megtartottak. Noha a nestorianusok annak az országnak nyelvén beszéllnek, amellyben laknak, mindazáltal az isteni tiszteletet tsak chaldaeai és syriai nyelven viszik-végbe. Sok tudósok kételkednek , ha vallyon a mai nestorianusok a régiekkel tartanak-é valósággal, minthogy ők azt mind confessiójikban mind más közönséges actákban sokszor tagadták. Sok dolgokban eggyet értenek a Római Ekklésiával, noha más forma szóllásokkal élnek. Azok akik Diarbekben laknak, nyilván a Romai Ekklésiával tartanak. A nestorianusok sokszor jelentették a Romai Ekklésiával való eggyességeket. Mint Kr. u. 1274-ben, midőn a Nisibisi nestorianus püspök a maga confessióját a pápához küldötte. A Florentiai Concilium után, a Cyprusban lakó nestorianusok, a magok metropolitanusokkal Thimotheussal, Romába mentek, hogy magokat a Romai Ekklésiával eggyesítsék. II. Julius pápa alatt hasonlóképen tselekedtek némelly nestorianusok, akiknek eggy Simon Sulacha nevű barátot patriarchául adott a pápa, aki Mesopotamiának Caramit nevű városában hellyheztette lakó-szállását. IV. Pius pápa idejében, Abd Jesu a Tridentumi Conciliumban jelen vólt. Elias patriarcha is eggy Adám nevű archidiaconust küldött Pál pápához és ugyanez a dolog adott alkalmatosságot a pápa secretariusának Strotzának, a maga De Dogmatibus Chaldaeorum nevű munkájának készítésére." (Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona - 1792)

1523094395-4466.jpegA Szent Tűz ünnepe
(Szent Sír-templom, Ursolyma, Palesztina)

(Szent Ilona építette Kr. u. 326-ban)

Köztudott, hogy Nagy Konstantin császár anyja, Szent Ilona egy hatalmas templomot épített Izzás sírja köré. Itt tartják meg minden évben a Szent Tűz ünnepét, Izzás feltámadásának az emlékére. Innen indul a Nagy Szentföldi Zarándoklat is. Ezen tűz ünnep egyértelmű hagyatéka a zoroasztrizmusnak és a mithraizmusnak. Izzás, a szent tűz feltámadása, felizzása.
A 19. században Dr. Gál Kelemen teológus a fajelméletet hirdeti, ám hithű zsidó-keresztényként a sémitákat igyekszik a turániak és az árják fölé helyezni. Persze egyértelműen vagy téved, vagy hazudik, mivel a turáni fajnak az ősi vallása a tengrizmus, a Tengri-hit, amely monoteista, egyistenhívő vallás. Így hiába mondja Dr. Gál Kelemen, hogy egyedül a sémiták tartották meg az egyistenhitet, pont a sémiták azok, amelyek Molok bálványnak égették el a gyerekeiket. Vagyis ők nem a Jóistent imádták, hanem a gonosz istent, Ahrimant.

,,Az első és legnagyobb kört a természeti népek világa tölti ki. Ez a legrégibb mongol-turán népfaj, mely a bibliai hamiták vagy kushiták nemzetségével egyugyanaz. Ez a réteg egyetemes, mert minden földrészen találunk turan-hamita elemeket, melyek újabb néprétegek megkövesült alapjáúl szolgálnak. A második népkör, vagy az árják már nem terjednek ki oly széles körben. Ezek egy nagy félkörben az emberiség középázsiai ősfészkéből, a Pamir tetőről, a világ fedeléről kiindulva részint délre, részint nyugatra elterjednek a turanohamitákkal közös területen ... Még kisebb térre szorul a harmadik kör ... melyet délnyugati Ázsia sémi népei alkotnak." (Dr. Gál Kelemen - Egy új történetbölcseleti rendszer - 1895)

,,Ma oly betűk feltalálásán törik fejöket némely tudósok, melyen minden nemzet gyermeke ne csak olvasni tudjon, hanem a mit olvas, a maga nyelvén értse is. És már erre nézve is megtették az előkisérletet az ékiratokban, és pedig saját őseink, mi fajunk életrevalóságának nem vál kissebbségére. Ugyanis az ékiratok tudós megfejtői Oppert Lenormant és mások azon meggyőződésre jutottak, hogy a finn-ugor népcsaládnak közeli rokona volt az a turáni néptörzs, melytől az ékirást a khaldéai és assyriai sémi népek tanulták, s ily módon fajunknak Ázsia ókori mívelődésére nem csekély befolyása volt." (Rédiger Géza - A Biblia hitelességéhez - 1882)

,,Az ó-babyloni korszakba esik Hammurabi (állítólag a bibliai Amraphel), aki Kr. e. 2250 körül uralkodott, kiűzte az elamitákat, s Babyloniából és Asszyriából egyetlen jogállamot teremtett. De mindezen népek műveltségük egy részét, valamint az ékírást is egy még régibb turáni fajta néptől örökölték, a szumer-akkadi néptől, melynek története, úgy látszik, Kr. e. a 4000. évig visszanyúlik. Tekintve, hogy Izrael népének ősapja Ábrahám maga is babyloni (káld) eredetű volt, és hogy a zsidók Kr. e. a 10. századtól fogva élénk politikai összeköttetésben állottak az asszyr és babyloni világbirodalommal, sőt később Asszyriába és Babyloniába hurcoltattak fogságba, az assyriologia roppant nagy jelentőségű volt a bibliai történet szempontjából is. Sőt kitűnt, hogy az asszyr-babyloni mythologia számos elbeszélése meglepően hasonlít a bibliának az emberi nem eredetére vonatkozó értesítéseire, miáltal az assyriologia rendkívül nagy theologiai érdekességet nyert ... Delitzsch álláspontja az, hogy a Bibliának a világ és ember eredetéről szóló elbeszélései az ékiratokban fenmaradt babyloni hitregékből vannak merítve. Továbbá, hogy Mózes törvényei és a zsidók számos vallási és politikai intézményei szintén Babylonból eredtek. A biblia egyszerűen rossz másolat babyloni eredetiről. Ezen állítás nem új, mert az assyriologiai müvekben már néhány évtized óta szerepel. A protestáns rationalista theologia, mely Mózes könyveit és az egész mózesi törvényt csak a fogság utáni időből, vagy legfeljebb annak egy részét a királyok korából származtatja, örömmel karolta fel a babyloni eredet theoriáját ... Fenmaradt ugyanis a világteremtés ékiratos leírása, a Marduk-epos, Assurbanipal könyvtárában, mely Kr. e. 1500-2000 éves eredetiről másoltatott. Tartalmát Delitzsch így adja elő: Kezdetben volt a sötét chaotikus ösvíz Tiamat. Mikor az istenek ebből rendezett világot akartak alkotni, Tiamat, akit a későbbi időben hétfejű sárkány alakjában képzeltek, fellázadt az istenek ellen ... Azután az egész Tiamatot kétfelé vágta s egyik feléből az eget, másikból a földet alkotta. Az égbolt által elválasztotta a felső és alsó vizeket, s az eget égitestekkel, a földet növényekkel és állatokkal népesítette be. Végre megteremtette az első emberpárt agyagból és isteni vérből. Ez a babyloni monda. Delitzsch szerint a zsidó költők és próféták Marduk hőstettét egyszerűen átvitték Jahvéra." (Matuszka Mihály - Babel és a Biblia - 1903)

,,Audianusok ... Nevöket vették Audius vagy Audaeus syriai embertől, ki az Eklézsiának némely külső rendtartásai ellen kikelvén, az Eklézsiából kirekesztetett. Vándorlásai között tanítványokat szerzett magának ... Anthropomorphitáknak is neveztettek. Leginkább Egyiptomban szaporodtak el ezek ... Meghólt Audeus Kr. u. 370 körül." (Breznay Pál - A keresztyén eklézsiának historiája - 1836)

,,Anthropomorphiták - Eretnekek, kik az anthropos=ember és morphe=ábrzátat görög szókról neveztettettek így. Szerzőjökről Audeusról audeanusoknak is hívattattak. Azt tanították, hogy az Istennek ember formája és tulajdonságai vagynak, s azon formára teremtette az embert. A húsvétet a zsidó mód szerént innepelték. A manicheusokkal azt hitték, hogy minden dolog a setétségből, tűzből és vízből lettek, ezeket pedig az Isten nem teremtette. A több keresztyénektől azon okon váltak-el, hogy azok köztt sok istentelenek és tisztátalanok vagynak. Audeusnak első követőji némelly egyiptomi barátok vóltak, kik Scythiának pusztájiban laktak." (Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona - 1792)

Vagyis ez egy olyan gnosztikus-keresztény csoport, amelyik az ember teremtőjét nem tartotta a Mindenhatónak, hisz a fő elemeket, így a tüzet és a vizet sem ő teremtette. A fajukról nincsen szó, ám Szkítiában laktak egy időben a manicheizmus terjedésével, ami arra enged utalni, hogy Atila király, majd később Emese és fia Álmos is érintkezhetett mind az anthropomorphita, mind a manicheus tanokkal.

,,Antidicomarianiták - Eretnekek, kik a Kr. u. 4. századnak végén Rómában származtak. Másképen helvidianusoknak is neveztettetnek, a magok szerzőjöktől Helvidiustól. Ezek azt mondtták, hogy Máriának vóltak gyermekei Jóseftől, értelmeket azzal próbálták, mert Idvezítőnek atyjafijairól az evangyéliomban vagyon emlékezet."

,,Antinomusok - Így neveztettetnek azok, kik az ó testamentomi törvényeket megvetették ezen okon: mert az igaz megtérést nem a törvényből, hanem a Christus érdeméből és így az evangyéliomból kell tanúlni."

,,Antitacták - Eretnekek a Kr. u. 2. században, a gnosticusoknak eggy ágok. Ezek azt hitték, hogy az Isten mindent jól teremtett, de az ő teremtései közzül eggy hintette a konkolyt a világba, mellyből lett a gonosz. Ezt a teremtést tartották ők a törvénynek szerzőjének is, azért mind a törvénynek, mind annak szerzőjének ellenébe tették magokat, mellyért is antitactáknak mondattattak."

(Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona - 1792)

Vagyis ezen három gnosztikus-keresztény felekezetet elemezve egy olyan zsidómentes őskereszténység rajzolódik ki előttünk, amelyben Jáhvét a gonosz lénynek tartják, aki csak egy teremtménye a Mindenható Istennek. A zsidóság pedig ennek a gonosz lénynek, Jáhvénak a kiválasztott népe. Az ószövetségi törvényt éppen ezért megvetették, ráadásul ez az irányzat a Kr. u. 2. században élte fénykorát.

,,Aphthartodoceták - Eretnekek a Kr. u. 4. században. Így neveztettettek az aphthartos=romolhatatlan és dokeo=ítélem görög szóktól. Támadtak ezek Justinianus tsászár alatt, s a Chalcedoni Conciliumnak ellenemondttak. Alkalmatosságot szolgáltatott erre az eutychianusoknak ama vetélkedések. Vallyon a Christusnak teste romolhatatlan vólt-é vagy romlandó? Ezek azt mondták, hogy a romolhatatlan vólt és így meg-sem halhatott. Julianus Halicarnasseus pedig azt állította, hogy a Christus teste sem nem éhezett, sem nem szomjúhozott, sem el nem fáradt, hanem tsak úgy tettszett, mintha ezeket szenyvedte vólna, amellyekért ők phantasiastáknak, incorrupticoláknak is neveztettettek. Evagrius azt mondja, hogy Justinianus tsászár is ezt az értelmet követte s az ellenkező értelműeket üldözte, de mások ezt tagadják."

,,Aquariusok - Eretnekek a Kr. u. 3. században, kik az Úr Vatsorájában bor hellyett vízzel éltek. Ennek okául a mértékletességet hozták elő és azt hitték, hogy húst enni, bort inni vétek. Epiphanius encratitáknak, Augustinus azért, hogy vízzel éltek aquariusoknak, Theodoretus pedig aki Tatianustól hozza őket hydraparastatáknak nevezi őket."

,,Nicolaiták - Eretnekek a Kr. u. 1. században. Sokan úgy tartják, hogy ezeknek fejek vólt amaz Antiochiából való Nicolaus, aki a pogányságból zsidó vallásra tért. Zsidóból keresztyénné lett, az apostolok által pedig diaconusnak választattatott. Amint az Apostoli Tselekedetekről írtt könyv említi ... Ollyan okokat mondott, mellyek az igaz tudománnyal és tisztasággal ellenkeztek. És így adott alkalmatosságot a gnoticusoknak, nicolaitáknak s a többi tévelyésekre, kik minden zabolátlanságra vetemedvén, a legútálatosabb tselekedeteket is merték menteni ... Tertullianus azt mondja, hogy tsak neveket változtatták meg, de eretnekségek a cainitákra által-szállott. Némellyek emlegetik, hogy a nicolaiták a Kr. u. 11. században újra feltámadtak, kiknek Petrus Damianus magát ellenekbe tette. Ezek azok vóltak, akik a papok házasságokat sürgették."

(Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona - 1792)

Tatianus neve eredhet Thath (Thoth) egyiptomi mágus nevéből és így a tátosokkal kapcsolatos név. Ha így van, akkor Tatianus zsidó-mentes evangéliuma a jász tátosok története, akiknek vezetőjük a názáreti mágus, Izzás volt.
Thomas Broughton (1704-1774) lexikonjában nem található szócikk a tritheitákról. Ám két 19. századi magyar könyvben megemlítik őket:

,,A mi már ezen három szemelyeknek külümbségeket illeti, az a külömbség nem mivolti (non est essentialis), azaz, nincs három egymáson kivűl létező, vagy egymásnak alárendelt isten. Ez a tritheiták és a subordinatiánusok ellen ... De maga a dolog ezen formulák által nem lett világosabb, úgy szinte ki nem kerülődött, hogy azok, kik ezen titkot magyarázni akarták, vagy a tritheismusra, vagy pedig az áriánismusra ne tévelyedjenek ... S nem nagy mozgást okozott, midőn a Kr. u. 6. század végén és a Kr. u. 7. elején a Syriából való monophysita Ascusnages, és az ő tanítványa Philoponus tritheismussal vádoltattak, azt tanítván ők, hogy a Szent Háromság mindenik személye külön-külön, egy-egy különös individualis substantia." (Somosy János - Keresztyén Hittudomány - 1836)

,,A tatziánusokkal meg-tiltotta a bor italt. Ezeken kivűl még valának a severiánusok, phantasiasták, tritheiták, monotheliták, barsaniánusok és kanoniták." (Rippel Gergely - Anya Szent Egyháznak Ceremoniái és Szertartási - 1754)

Vagyis itt olyan gnosztikus-keresztény felekezetről van szó, amely a Szent Háromsággal kapcsolatos nézetben ellenkezett más felekezetekkel. Értelmetlen dolog lenne több szót pazarolni rájuk, hisz ezen tritheizmus csupán egy téveszme.

,,Arabicusok - Eretnekek akik Arabiában Severus tsászár és Zepherinus püspök alatt, a Kr. u. 207. esztendőben támadtak. Ezek azt hitték, hogy a lélek a testtel eggyütt meghal s azzal ismét feltámad. Origenes megtzáfolta ezeket s tévelygéseket velek megesmertette."

,,Archonticusok - Eretnekek a marcosianusoknak eggy ágok. Prateolus ezeket teszi Kr. u. 160. esztendőre, az Antioninus Pius uralkodása alatt, mások pedig Kr. u. 203. esztendőre Severus alatt. Azt tanították ezek a valentinianusok után, hogy az archontes vagy az archangyalok által, kiknek anyjokat Photoniának hívják, teremtettetett ez a világ. Tagadták a testnek feltámadását. Azt mondották, hogy az ember idvezülhet, ha neki az Istenről vagyon valamelly esmérete, melly értelem mindenféle vétkekre szabadságot adott nekik. A Zebaoth istent a hetedik égben eggy kegyetlen istennek tartották, akitől származott az ördög s akitől lettek az Eva fijai Cain és Abel. És hogy az asszonyok is az ördögnek munkáji vólnának. Ez az eretnekség elterjedett nevezetesen Palaestinában és Armeniában s némellyeknek értelmek szerént Simon Magustól származott. Mások azt mondják, hogy Cretában vette eredetét, hol ezt Diodorus gortynai püspök megtzáfolta és kárhoztatta. Tartott e Palaestinában még Epiphanius idejében. Constantinus tsászárnak utolsó esztendejében eggy Eutactes nevű ember terjesztette ezt el Armeniában, mellyet ő, midőn Palaestinában utazna, akkor tanúlt eggy Péter nevű remetétől. Ezek a magok értelmeket némelly nálok lévő könyvekből bizonyították, mellyeket ők a propheták jelentéseiknek neveztek."

,,Borboriták - Így nevezték a Kr. u. 2. században a gnosticusokat, kik minden féle véteknek sárában hevertek. Némellyek eggy különös sectának tartják ezeket, kiknek szokások vólt magokat egészen sárral bekenni, hogy azzal a bűnös embernek útálatos vóltát ábrázolnák, azonban magok minden féle vétekben éltek és az ítéletet tagadták."

,,Patripassianusok - Eretnekek a Kr. u. 2. században. Neveket vették a Patre Passo, minthogy a Christus szenyvedését az Atyának tulajdonították. Mert ollyan eggységet tulajdonítottak az Istennek, melly minden személlybeli különbbséget el-rontott és az Atyát s a Fiút eggy személlyé változtatta. Ezt az értelmet követték azután a sabellianusok és mások. A patripassianusoknak fejek vólt eggy phrygiai philosophus Praxeas. Tertullianus, ki vele eggy időben élt, írt ő ellene, sok africai ekklésiák pedig ki-átkozták őtet. Némelly historicusok azt írják felőle, hogy eretneksége előtt eggy nagy szolgálatot tett ő az Ekklésiának, midőn a Montanus eretnekségét Victor pápának kijelentette. De a kevélység azután eretnekségre vitte őtet."

,,Arianusok - Így neveztetnek az Arius követőji. Sok részekre oszlottak ezek. Vóltak semiarianusok, anomoeanusok, eusebianusok, photinianusok, eudoxianusok, acacianusok, eunomianusok, macedonianusok, aelianusok s a többi, kik mind eggyik a másikat kárhoztatták. Az arianismus kezdőtött a Kr. u. 4. századnak elején Arius által, aki alexandriai presbyter vólt és Alexander patriarchával azon eggy időben élt."

,,Artemon - Eggy eretnek a Kr. u. 3. században, tagadta a Christus istenségét és azt mondta, hogy tsak valamivel vólt nagyobb a több prophetánál. Az ő követőji, kik artemonitáknak neveztettettek, kik a theodotianusokhoz adták magokat, azzal ditsekedtek, hogy az Ekklésia mindenkor az ő tudományok szerént hitt ... A Szent Írást sok hellyeken megváltoztatta s amelly változásokat abban tsinált, azokat jobbításoknak nevezte. Megvetette a Szent János evangyéliomát és több írásait is, mivel azok néki leginkább ellene vóltak. Az ő tudományát kárhoztatta a Tomai Synodus Kr. u. 198. esztendőben ... Nem régen S. Crell Kr. u. 1727-ben ezt az értelmet új életre akarta hozni azon munkájában, mellyet Lucas Mellierius Artemonius neve alatt, illy titulussal adott ki."

,,Ascodrogiták - Eretnekek Galitiában, Commodus tsászár idejében Kr. u. 181-ben borral megtöltött tömlőt szoktak hordozni, mellyel a Christustól említett új borral tellyes tömlőt példázták. Az illy tömlő körül tántzoltak ők, végre megrészegedtek. Ascitáknak is mondattak, az askos nevű görög szótól, melly tömlőt jelent."

,,Asclepiodotaeanusok - Eretnekek Heliogabalus tsászár alatt, kiknek fejek Asclepiodotus vólt, aki legelőször tanította azt, hogy a Christus tsak ember, kit I. Urbanus pápa az Ekklésiából kirekesztett."

(Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona - 1792)

Ez utóbbi tanítás a Kr. u. 3. századból származik. Sok gnosztikus-keresztény felekezet hitvallása szerint a Krisztus egy lélek, amely független a Jézus nevű embertől. Az alámerítése után a Krisztus szállt reá Jézusra, majd a keresztrefeszítéskor eltávozott a testéből. Úgy látszik Asclepiodotus azt tanította, hogy Izzás csak egy ember, ami azt jelenti, hogy ő tényleg egy mágus volt, akinek kultuszát ötvözték a gnosztikusok Krisztus-kultuszával.
Démás követőiről nem tudni sokat:

,,Ami Démást illeti, aki elsöben az apostolt követi vala, azután pedig el-hagyá, tsak azzal vádoltatik, hogy a jelen való világot szerette. Epiphanius vádolta ezt, de minden bizonyság nélkül, hogy a Kristust tsupa embernek hitte légyen." (Bodoki Josef - Az ujtestamentomi szent irások olvasására való bévezetés - 1775)

,,Baaniták - Eretnekek, kiknek fejek vólt eggy Baanes nevű ember, ki magát Epaphroditus tanítványának mondta s a Kr. u. 9. században a manichaeusok tévelygéseket terjesztette."

,,Bagnoli, vagy Bajoli, vagy Bagnotenses, másképen Concordes és Cozoci - Eretnekek a Kr. u. 8. században, a manichaeusoknak értelmeket követték. Az Ó Testamentomot az Újnak némelly részével eggyütt megvetették, azt tanították, hogy az Isten magában előre semmit nem lát, hogy semmi új lelket nem teremt és hogy a világ öröktől fogva való."

,,Bardesaniták - Eretnekek a Kr. u. 2. században. Eredeteket vették eggy syriai Bardesanes nevű embertől, aki Mesopotamiának Edessa nevű városában születtetett és Kr. u. 172-ben elhíresedett. Ez a chaldaeusoknak böltsességekben igen jártas ember vlt s eggy darabig az igaz hitet erősen óltalmazta. Végre a valentinianusoknak tévelygésekbe esett. Ezt Epiphanius eggy szép terhes hajóhoz hasonlítja, melly a rév parton a benne lévőkkel eggyütt elsüllyed. Nem kedvellette minden értelmeket a valentinianusoknak. Mert megesmerte az Ó és Új Testamentomnak méltóságát, de a halottaknak feltámadásokat még erősebben tagadta, mint a valentinianusok. A bardesaniták három fő dologban különböztek az orthodoxusoktól. Az ördögöt magától valónak és senkitől nem függőnek mondották. Azt tanították, hogy a Jesus Christus nem asszonytól születtetett hanem a maga testét a Mennyből hozta magával. Tagadták a testnek feltámadását."

,,Barsani vagy Semidulitae - Barsaniusoknak neveztettettek Barsaniustól. Ezek a Kr. u. 4. században eretnekek vóltak, követték a gajanitáknak, severianusoknak, acephalusoknak s más tévelygőknek vélekedéseiket, s mindazokét, kik a Chalcedoniai Concilium végezéseit megvetették. Az Úr Vatsorájával való élés hellyett, újjoknak hegyeit jó féle tiszta lisztbe ütötték, mellyről a lisztet lenyalták és ezt a szokást áldozatnak nevezték."

,,Bonosianusok - Eretnekek a Kr. u. 4. században, kik a Bonosus püspök értelmét követték. Ezt Kr. u. 391-ben a Capuai Concilium előtt azzal vádolták, hogy a Photinus értelmét követi s az ekklésiai rendeléseket megrontja ... Némellyek a bonosianusokat a photinianusokkal eggynek tartják, de noha azon eggy tévelygésben vóltak is, mindazáltal a két secta különbbözött."

,,Brachiták - A Kr. u. 3. században eretnekek, kik a manichaeusoknak és gnosticusoknak értelmeket követték."

,,Anomoeanusok - Ezen nevezet által különböztettettek meg a Kr. u. 4. században az arianusok a semi-arianusoktól. Származik ez a nevezet az anomoios görög szótól, melly annyit tészen, mint különböző, nem egyenlő ... A semi-arianusok az anomoeanusokat a seleuciai ekklésiai gyűlésben, ezek pedig amazokat a constantinopolisiban és antiochiaiban kárhoztatták és a homojos szót kitörölték a riminiai és constantinopolisi formulából."

(Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona - 1792)

Természetesen a Kr. u. 10. századnál későbbi eretnek irányzatokat (főként Európában) nem tartom fontosnak ismertetni, ugyanis azok már a kanonizált Bibliára alapulnak és a római katolikus dogmákból fejlődtek ki. Így a meghamisított vallás vadhajtásai. Ezek alól természetesen a bogumilok, katharok és más ókeresztény időkből származó túlélő csoportok kivételek, ám amely irányzatok a középkorban keletkeztek, azok a reformáció előfutárai, ám nem sok közük lehet az eredeti kereszténységhez.

,,Gajaniták - Az aftartodoketizmus követőinek Gajanus alexandriai ellenpátriárkáról vett neve." (Magyar Katolikus Lexikon)

Három csoportról, az aelianusokról, az acacianusokról és a menandrianusokról nem találni magyar nyelvű írást. Így egy őrült öngyilkos-szektát vizsgálunk meg:

,,Circumcelliones - Eggy ágok a donatistáknak Africában, a Kr. u. 4. században. Bizonyos hellyek soha sem vólt ezeknek, hanem széllyel jártak s kóldúltak. És ezen élet neméről vették nevezeteket is. Sok kegyetlenséget vittek ezek véghez, fegyveresen, mint az őrülttek, széllyel futkostak, akiket elől találtak, azokkal kegyetlenül bántak, mellyért mindenek előtt útálatosok vóltak. Theodoretus a donatistáktól alig mond egyebet, hanem tsak a mi ezekről igaz. Ezeknek legnagyobb bolondságok az vólt, hogy magok vóltak magok gyilkosaik, azt vélvén, hogy így a martyr koronát elnyerik. E végre sok-féle útat választottak ők. A magas kősziklákról alá ugrándoztak, vízbe fojtották magokat, vagy tűzbe ugrottak. De magokat soha fel-nem akasztották, minthogy Júdás úgy vesztette el magát. Theodoretus azt írja, hogy akiknek tzéljon a martyrság vólt, azok a magok barátjaikat a felől előre tudósították, akik nekik jó gondjokat viselték, előre jó-féle ételekkel, mint a mészárszékre való barmot hízlalták, kik minekutánna sok ideig jól ettek és ittak, nagy magas meredek kőszikláról alá ugrándoztak. Néha másoknak pénzt fizettek, hogy őket öljék meg, néha pedig akiket előtaláltak, azokat kénszerítették, hogy legyenek az ő gyilkosaik. Néha a bírákon erőszakot is tettek, hogy azok a szolgákat, kik őket kísérték, kényszerítették arra, hogy őket öljék meg ... Ezek sokszor öszverontották a pogányoknak templomaikat, de nem azért, hogy a pogány vallást pusztítsák, hanem hogy a pogányokat magok ellen felbosszantsák, hogy azok őket megöldössék. Minden dügösségek köztt is az Istent buzgóan tisztelték. Mithogy a donatistáknak püspökeik az ő rendeletlen szokásaikat meg nem akadályoztathatták, hírül adták azt az Africában lévő hadivezérnek Taurinusnak, aki katonákat küldött ki ellenek, kik közzülök sokakat megsebesítettek és megöltek, de őket egészen meg nem győzhették." (Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona - 1792)

Úgy látszik, hogy Afrika és Arábia olyan területek, ahol a civilizált szkíta géniusz hiánya a primitív negroid gondolkodást segíti elő, így egy másik őrült embercsonkító szektát kell vizsgálnunk:

,,Valesianusok - Eretnekek, eggy arabiai philosophusnak Valesiusnak tanítványi Kr. u. 250. esztendő tájban, aki azt tanította, hogy a gonosz kívánságnak erejének az ember ellene nem állhat, sőt az isteni kegyelem sem győzödelmeskedhetik rajta. Ezen az okon azt mondta, hogy az embernek eggy úta az idvességre tsak az, ha magát kiherélteti. Az Origenes követőji épen így gondolkodtak. A philadelphiai püspök kárhoztatta Valesiust, nem különben a több napkeleti ekklésiák is. A valesianusok nem tsak magokat heréltették ki, hanem az ő közttök megforduló útazókat is. Ez a secta nagyon elterjedt Arábiában, nevezetesen Philadelphia vidékén. A valesianusoknak más tévelygéseik is vóltak. Megvetették a törvényt és a prophetákat." (Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona - 1792)

Ezen utóbbi két szektára sem a gnosztikus, sem a keresztény jelző nem illik rá. Attól, mert Mózes törvényeit és a zsidó prófétákat megvetették, még nem lehet ezen embereket a keresztények közé sorolni.
Több régi forrás is említi, hogy a szkíták embert áldoztak Diana istennőnek. Hasonlóan embert áldoztak a kelta druidák is. Ám erről a szokásról nem tudunk többet, minden esetre különböző lehet a sémiták szokásától, miszerint gyerekeket égetnek el Moloknak. És itt meg kell említeni Diana istennő híres képét, amelyet egy görög drámában Ifigénia visz magával Tauricából, amely egy tartománya Szkítiának (Kr. e. 5. század). Ezt a drámát Euripidész írta.

screenshot_2019-10-02_image00419_jpg_jpeg_kep_1500_740_keppont_atmeretezett_85.pngIV. Phraates (indo-pártus drahma)
(Szogdiana - Kr. e. 1. század)

,,Bellona ... A tudósok úgy ítélnek, hogy Orestes és az ő húga Iphigenia ennek az istennek tiszteletét Taurica Scythiából hozták és épen a vólt, mellyel az oda való Diánát szokták tisztelni." (Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona - 1792)

Minden bizonnyal Diana istennőt imádta a híres Anakharszisz is, aki királyi szkíta családból származott.
És hát ha a cionista akadémikusok ragaszkodnak hozzá, hogy a krónikás hagyományunk által említett 108 magyar nemzetség Géza és Vajk államalapítása kapcsán találkozott először a kereszténységgel, akkor az csak úgy lehetséges, hogy ha a 108 magyar nemzetség nem volt Szkítiában Krisztus idejében. Hiszen Szent András apostol közvetlenül Szkítiában hirdette az evangéliumot:

,,András ... A Jesus Mennybe menetele után sors szerént Scythia és azzal határos tartományok estek néki, ahová ő az evangyeliom prédikállására tartozott menni." (Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona - 1792)

screenshot_2019-10-02_12_apostle_bibliacal_map_google_zoeken.pngIzzás elküldi az apostolokat

Vagyis ameddig sok zsidó igyekezett létrehozni a zsidó-kereszténységet, addig Tádé, András, Tamás, Bertalan és más apostolok a szkíták, azokon belül is a pártusok és a heftaliták között hirdették az igét:

,,Apostol ... Péter ment Galatiába, Pontusba, Cappadociába, és Kis-Asiába. András Északi-Scythiába és Sogdianába. János Kis-Asiába. Filep Felső-Ásiába és Scythiának s Colchisnak némelly részeibe. Bertalan Bóldog Arabiába. Máté Chaldeába, Persiába, Parthiába. Thamás Parthiába, Hyrcaniába, Bactrianába, Indiába. A kissebbik Jakab Jerusálemben maradt, s az oda való ekkléfiának püspöke vólt. Simon ment Egyiptomba, Cyrenebe, Lybiába, Mauritániába. Júdás Syriába, Mesopotamiába. Mátyás Cappadociába, Cholchisba." (Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona - 1792)

Amikor a jelenkori zsidó-keresztény egyházak alkalmazottai az apostolok missziós utvonaláról készítenek térképet a hívek tájékoztatásának céljából, akkor igyekeznek csak a Földközi-tenger partvidékét ábrázolni. Pedig Tamás Baktriába, Szogdianába és Indiába térített, mások pedig a Fekete-tenger keleti partján, illetve Szkítiában és a Pártus Birodalom területén. Vagyis a szkíták voltak az első apostoli keresztények. A tanítvánok főként a turáni népek körében hirdették az evangéliumot és alapítottak gyülekezeteket. Tamás apostolról még többet tudhatunk meg:

,,Szent Tamás apostol ... Sors szerént Parthiába ment ő az evangyéliom predikállására, de járt Mediában, Persiában, Carmaniában, Hyrcaniában, és Bactrianában is. Azután Indiába ment szinte Taprobanáig, melly ma Sumatra. A portugallusok azt beszéllik, hogy Szent Tamás először is Scotora szigetébe ment, melly az Arabiai tengeren vagyon, onnan ment Cranganorba. Minekutánna ott sokakat megtérített, tovább ment napkelet felé és mindenütt nagy elő-menetellel predikállván, Coromandelbe vissza-tért és annak fő-városában Meliapourban Sagamot a tartomány fejedelmét meg-térítette. A braminok félvén attól, hogy az ő betsületek le-fog szállani a Tamás predikállása által, őtet meg-ölték. Az ő tanítványi testét el-temették abban a templomban, mellyet ő Meliapour városában építtetett vólt. Némellyek azt mondják, hogy onnan az ő testét Edessa városába vitték, de a napkeleti keresztyének állhatatosan azt mondják, hogy azaz ő halálának hellyén maradott, az honnan Emmanuel portugalliai király Goába, Indiának nevezetes városába vitette. Tamás apostolnak tulajdonítanak némelly apocryphus könyveket. Amelly evangyéliom az ő neve alatt vagyon, azt a Manes tanítványa írta és mind eggy a Jesus gyermekségéről írott evangyéliommal. Szent Tamást áts lineával és szegelet-mérővel festik, mellynek fundamentoma az, amit Abdiás az ő életének írója beszéll felőle, hogy tudni illik ő eggy indiai királynak, Gondofarnak eggy szép palotát épített." (Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona - 1792)

,,Szent Tamás keresztyénei - Így nevezik azokat a keresztyéneket, akik az Indiai félszigetben a tenger öblén innen laknak. Ezeknek lakó-hellyek nevezetesen Cranganor és a körül való tartományok. Vagynak Negapatanban, Meliaporban, Angamalében is, túl Cochinon, hol az ő érsekek is lakik, aki a babyloniai patriarcha alatt vagyon. Azért nevezik őket Szent Tamás keresztyéneinek, mert Szent Tamás apostol abban a fél-szigeten predikállott, amellyben ők laknak és ugyan-ott szenyvedet martyr halált is. Ezek a keresztyének különös tiszteletet mutatnak Szent Tamás eránt. Mióltátol fogva a portugallusok azon tartományban megtelepedtek, a pápa gyakran küldött oda missionariusokat. De Albuquer que Franciscanus és Goában első érsek, Kr. u. 1546-ban Cranganorban eggy collegiumot állított-fel, amellyben a Romai Anyaszenteggyház tudományára és ceremoniájira tanítanák az ifjakat. Mária Josef serrai püspök, akit a babyloniai patriarcha küldött oda, be-vette a romai ekklésiának ceremoniájit, azonban a Nestorius tudománya mellett maradt. Az ő követője Maria Abraham azon tudományt meg-tagadta s a pápa elsőségét megesmerte, de azután elébbi értelmére vissza-ment s a pápától el-állott. Alexis de Menesis goai érsek üldözte őtet VIII. Clemens parantsolatja szerént, de a Szent Tamás keresztyénei tsakugyan nem engedelmeskedtek Menesisnek, hanem a Nestorius tudománya mellett maradtak és a babyloniai patriarchát esmerték fejeknek. Menesis Kr. u. 1599-ben juniusnak 25. napján eggy synodust tartott és minekutánna sok nestorianus papokat a maga részére vont, azokkal a magok régi értelmeket és patriarchájokat meg-útáltatta. Ebben a synodusban széles határt mért a romai ceremoniáknak s a papoknak az házasságot megtiltotta." (Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona - 1792)

Tamás keresztyénei más néven tomaristák. Jól látszik, hogy az eredeti pártus-keresztény központ, Bábilon fennhatósága alá tartoztak, igaz, ekkorra már Edessa is jelentős keresztény központnak számított. Péter első levelének a legvégén, az üdvözlésben írja, hogy a kiválasztott egyház központja Bábilonban van. Így a heftaliták és más indiai népek az eredeti kereszténységet ismerhették meg Tamástól, ám a talmudzsidók portugál zászló alatt eljutottak Indiába, majd kényszerítették az ottani vallási vezetőt, hogy hagyja el a nesztoriánus gnosztikus-keresztény hitet és térjen át a római-katolikus hitre. Így terjed el a zsidók hatalma az egész világon.

,,Már Origenes értesít arról, hogy András Scythiában, Tamás Parthiában, azaz Parthusország nyugati részében az Euphrát és Tigris közt működött. Ott, Edessában volt ez utóbbinak sírja is." (Döllinger J. J. Ignácz - Kereszténység és egyház az alapítás korában - 1869)

És hogy a keresztény szkíták függetlenek voltak, arról tanúskodik ezen idézet:

,,Autocephali - Így neveztettetnek azok, akik semmi elöljárót nem akarnak esmerni ... Valesius említ ollyan senkitől nem függő püspököket is, a kik alatt semmi suffraganeusok nem vóltak, magok is semmi metropolitanusokat nem esmertek. Ezek köztt nevezetes vólt a tomisi püspök Scythiában, aki tsak maga vólt püspök az egész országban." (Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona - 1792)

,,Az egyetlen olyan cselekedetek, amelyet teljes egészében tarthatunk a kezünkben a Tamás-cselekedetek. Talán Edesszában íródott eredetileg szírül. A mű azt kívánja elbeszélni, amit Jézus halála után Tamás misszionáriusként Indiában tett és átélt, míg végül maga is vértanúhalált halt. A Tamás-cselekedetek lényegében egységes képet mutatnak, amelynek gnoszticizáló alaptendenciái félreismerhetetlenek. Az a szír változat, amely ránk maradt, már sokat enyhített ezen. A korábbi szír szövegváltozatra visszanyúló görög fordítás ezért igen jelentős az eredeti szószerinti hangzásának rekonstruálása szempontjából ... Míg az Abgár-legenda (később az apokrif levelek között Jézus és Abgár király levélváltása) Tamásra vezeti vissza Edessza misszionálását, a másik ősi tradíció úgy tudja, hogy az apostol Parthiát térítette. De a Tamás-cselekedetekben fogható számunkra legelőször az a legendás hagyomány, amely Tamást India apostolaként dicséri." (Vanyó László - Újszövetségi apokrifek - 1991)

Tamás evangéliuma az egyház hivatalos álláspontja a szíriai gnosztikus-keresztény tanokra épül, így érthető, hogy miért nincs benne zsidó-keresztény elem. Tamás olyan messzire menekítette az eredeti kereszténységet, hogy se a zsidók, se a rómaiak keze nem ért el odáig. Igaz, a középkorban indultak jezsuiták és gyarmatosító hajók is az ősi hagyomány felszámolására, de jól látszik, hogy a turáni vallások hagyományában a legnagyobb kárt az iszlám hordák okozták. Igaz, az ujgurok és szogdok között a maniccheizmus sokáig fennmaradt, viszont a muszlimok idővel oda is beférkőztek. Ez a pusztítás egészen a mongol invázióig tartott, amikor is a mongol kánok ismét védelmük alá vették az akkori, szinte egyetlenként fennmaradó nesztoriánus-kereszténységet. Indiában a tomaristák is megmaradtak, a Közel-Keleten pedig kis számú mandeus.
És ha nem hisszük el, hogy Saul rabbi létezett az apostolok idejében, akkor elképzelhető, hogy ő igazából az a Paulus volt, aki Nagy Konstantin egyik gyilkosa volt.

,,Besa - Eggy isten, kit Egyiptomnak Abydus nevű városában tiszteltek. Ammianus Marcellinus írja, hogy Constantinus tsászár Kr. u. 359-ben el-küldötte a maga sok kegyetlenségeiért híres secretariusát Paulust, némelly személlyeknek üldözésekre, kik azzal vádoltattattak, hogy ennek az istennek oraculumához mentek tanáts kérdeni. Ezen dologban a napkeleti hellytartó Modestus vólt a bíró, aki a dolog megvisgálására Scythopolis városát választotta. Miképen ment légyen végbe az inquisitio, azt rettenetesen írja le A. Marcellinus, és azt mondja, hogy minden-féle rendű közzűl sokan hóhér keze által s a tömlötzben haltak-meg." (Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona - 1792)

Vagyis adott egy Paulus nevű gyilkos, Konstantin császár embere, aki a gnosztikus-keresztényeket üldözi, majd őket kivégzi Scythopolisban, a szkíták városában. Vagyis a mi részünkről ez igencsak úgy tűnik, hogy Saul az eredeti szkíta keresztényeket gyilkolta le a bizánci csatlósokkal a Krisztus utáni 3. század végén. ezután kihirdette a türelmi rendeletet, amivel legalizálta a zsidó-keresztényeket. Ezután összehívta az Első Níceai Zsinatot (Kr. u. 325), ahol kanonizálták a jelenlegi zsidó-keresztény Bibliát, majd akik ezt nem fogadták el, azoknak nagy részét megölette. Dr. Pap Gábor művészettörténész kifejti, hogy nagy világbirodalmak kalendáriumait egybevetette és arra jött rá, hogy Nagy Konstantin 300 évnyi kitalált történelmet írt meg előre. Vagyis ezen Konstantin az Új Világrend megalapozója volt, a cionisták embere.

screenshot_2019-10-01_dombormu-emlekmu-magyar-kiraly-keresztesek_jpg_jpeg_kep_1068_801_keppont.pngII. András ursolymai magyar király domborműve (Mi'ilya, Palesztina)

,,Tudjuk, voltak idők, a midőn földrészünk nyugoti népei szent lelkesedéstől felbuzdulva, tömegesen oda sereglének, a keresztyén világ e szentelt helyeit kiszabaditandók a hitetlenek kezéből - köztük a magyar haza egyik nagyszerű királya, a jeruzsálemi II. András s jóllehet a nagy vállalat csak részleg és csak rövid időre sikerült, tömeges zarándoklásokban és búcsú-járásokban a földkerekség minden vidékéről ma sincs hiány." (Sztehlo János - Protestáns császár a Szentföldön - 1898)

És hát ha elismerjük, hogy Palesztina az őskereszténység szent földje, akkor érthetővé válik az, hogy az apostoli magyar király miért megy Ursolymába. Hisz minden keresztény tudta, hogyha a muszlimok elfoglalják Palesztinát, akkor szabad az út Európa felé, hisz övéké lesz a Földközi-tenger keleti partvidéke, majd Cyprus, Kréta, Görögország és idővel Itália is. A szárazföldi harc átkerült volna a tengerre. Igaz, a későbbiekben a szaracénok elfoglalják Palesztina nagy részét, viszont mégsem támadják meg Európát, ám ez köszönhető volt a keresztes lovagoknak, akik visszatartották az iszlám hordákat.

screenshot_2019-10-02_knights_templar_wallpapers_1.pngA templomos lovagok jelképe


Természetesen mivel a keresztes hadjáratok nagyrészét Róma szervezte, így szükséges felhívni a figyelmet a templomos lovagok visszaéléseire. Sok esetben a keresztesek rabló haramiák voltak, vagy azzá váltak. Ám számos jámbor lelkű igaz keresztény is elindult a Szent Föld felszabadítására, akik mártírként az életüket adták a muszlim elleni harcokban.

,,A zsidókérdés nem vallási kérdés, bár kétségtelen igaz, hogy a vallásnak, nemcsak a zsidó, hanem a keresztyén vallásnak is nagy része volt abban, hogy a zsidókérdés mindmáig van és mindmáig megoldatlan. Nem vallás a zsidóság. De akkor mi? A második felelet azt mondaná, hogy faj, illetve pontosabban fajta. Ez közelebb jár az igazsághoz. A zsidóság csakugyan egy olyan fajta, amelynek éppen a fajisága rendkívül erős, nehezebben olvadó, különösen tőle idegen fajiságúakkal keveredik úgy, hogy a maga faji tulajdonságait különös következetességgel megtartja. De azért faji elmélettel a zsidókérdés nincs megoldva. Hiszen Palesztinában a cionista zsidó államnak a fajrokon arabokkal kell élet-halál küzdelmet vívnia és az arab antiszemitizmus vérrel és vassal támadja legközelebbi fajrokonát, magát a zsidót ... És akkor jön Titus és széttöri ezt az ős élettőkét, a jeruzsálemi centrumot. Amikor megy haza triumfusi útján, mindenütt fel van írva a három végzetes betű: H. E. P. - Hierosolyma est perdita, Jeruzsálem elpusztult." (Ravasz László - Felsőházi napló, III. kötet - 1937)

Amiről igazán nem szeret beszélni egyik zsidó-keresztény pap sem, de amitől a cionista akadémikusok is a fejükhöz kapnak ijedtükben, azok Photius, aki Pannonia püspöke volt még Atila király születése előtt:

,,Phoetinianusok - Eretnekek a Kr. u. 4. században. Neveket vették Photiustól, aki Galatiából számazott és osztán Pannoniában sirmiumi püspökké lett. Azt tanította, hogy a Christusnak Szűz Máriától lett születtetése előtt semmi lételt nem lehet tulajdonítani, hanem a Jesust, mint puszta embert úgy kell nézni, a kiben az Isten úgy lakozott, mint régen a prohetákban. Az honnan az ő követőjit homuncionistáknak is nevezték. Sok synodusok kárhoztatták, nevezetesen a sirmiumi le-akarta a püspökségből is tenni. De a nép erőszakkal óltalmazta. Azután Kr. u. 352-ben ugyan a Sirmiumi Synodus számkivetésbe küldötte őtet. És noha Julianus alatt vissza-ment legyen is, de Valentinianus alatt ismét kihajtattatott s Kr. u. 376-ban meghalt. Különbben Photius eggy tanúltt és ékesen-szólló ember vólt. A Lateranumi Concilium III. Innocentius pápa alatt Kr. u. 1215-ben újra kárhoztatta az ő tudományát." (Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona - 1792)

És hát Sirmium Délvidéken, a Száva északi partján található város volt, amelynek legkésőbb Árpád korában, de feltételezhetően már Atila korában is Szávaszentdemeter volt a neve. És igaz, hogy Délvidék délen a Dinári-hegységgel határos, de ez a terület a Kárpát-medencéhez tartozik, így Photius püspöksége a bizonyíték rá, hogy a Kárpát-medence Atila király születése előtt már keresztény volt. Ráadásul Photius azt vallotta, hogy Izzás csak egy ember volt, egy próféta. És hát Sirmiumban a rómaiak előtt szkíták, kelták és illírek éltek.

serbien-030.jpgSirmium római-kori romjai (Kr. e. 4. század)
(Szávaszentdemeter, Délvidék, Magyarország)

,,Novatianusok - Eretnekek a Kr. u. 3. Században. Ezeknek fejeik vóltak, eggy carthagobeli pap Novatus és Novatianus, aki a romai széket erőszakosan akarta elfoglalni ... A Novatianus követőji sok más tévelygéseket is ragasztottak az ő értelméhez. Példának okáért kárhoztatták a másodszori házasságot ... Amint Theodoretus írja, a novatianusok a keresztségben semmi olajjal nem éltek és ugyan azért kenték-meg azokat, a kik közzűlök az Ekklésiába vissztértek."

,,Zenzelianusok - Eretnekek, kik sabellianusokból, eutychianusokból s a többi állottak öszve, és magoknak Jacob Barduc Zanzalest választották püspököknek, aki eggy esmeretlen familiából származott, a neve syriai nyelven alávaló embert teszen. Bizonytalan mitsoda püspökségre emeltettetett legyen ő, de hihető hogy azaz Antiochiai vólt, mert ő azazon várostól függö püspököket szentelte-fel. Kr. u. 535-ben kezdette tanítani, hogy a vízzel való keresztségnek semmi haszna nints, hanem víz hellyett tüzes vassal kell a Szent Lélek nevében az embert megkeresztelni, melly értelmét Keresztelő Jánosnak ama szavain fundálta: a Christus keresztel Szent Lélekkel és tűzzel. - Az ő tudománya fok botránkozásokat szerzett."

,,Paternianusok - Eretnekek a Kr. u. 4. században. Neveket vették eggy paphlagoniai Paternus nevű embertől. Követték a samariai Symmachusnak, és patricianusoknak tévelygéseket, s azt tanították, hogy az embert az ördög teremtette, és az házassági élet, mellynek tzélja az emberi nemnek szaporodása, az ördög munkája. Ezek minden vétkes gyönyörűségben el-merültek, és azt hitték, azzal nem vétkeznek, tsak-hogy a nemzést akadályoztassák. Azt is tanították, minthogy a testet az ördög teremtette, azért abból az ördög tselekedeteinek kellett következni, azokat nem lehet ki-gyomlálni, de jó akadályoztatni, és a nemzésnek meg-akadályoztatásával az emberi nemzetséget mennél hamarébb ki-gyomlálni."

,,Pelagianusok - Eretnekek a Kr. u. 4. századnak végén, vagy a Kr. u. 5. elején. Eredeteket vették Pelagiustól, a ki Britanniában születtetett és britanniai nyelven Morgannak, vagy Tengeri embernek neveztettetett, az honnan változtatta a maga Pelagius görög nevét. Éleinten barát vólt ő, mások Bangori Abbásnak mondják. Augustinus és Chrysostomus elöször nagyon dítsérték őtet, de Isidorus Peleusiota és Hieronymus nem igen jól emlékeznek róla, Prosper pedig britanniai kígyónak nevezi. A bizonyos, hogy ő eggy nagy tudományú és éles elméjű ember vólt, Romában a legtudósabb és legnagyobb emberekkel társalkodott, és ott sok fő embereknek gyermekeiket és ifjakat tanított, kik köztt nevezetesek Coelestius, Julianus, Timasius, Jacobu, kik azután az ő tudományát meg-tagadták s magokat Augustinushoz adták. Minthogy Felagiust eretnekséggel vádolták, azért Romából elment ő Africába, hol jelen vólt az orthodoxusoknak és donatistáknak Carthagóban tartattatott híres colloquiumokban. Onnan Egyiptomba, onnan pedig Jerusalembe ment, hol lakását is hellyheztette. Meg-halt Napkeleten, de hol, az bizonytalan. Az ő tudománya rövideden ebből állott: Ádám természet szerént halandó vólt és ha soha nem vétkezett vólna is, meg-halt vólna. Az Ádám bűne tsak az ő maga személlyére terjed-ki és más embereknek semmit nem árt. A törvény alkalmatossá tehette az embert a Mennyországra, s ollyan ígéreteken fundáltattatott, mint az evangyéliom. A Christus el-jövetele előtt némelly emberek bűn nélkül éltek. A kis gyermekek, mikor világra jőnek, épén azon állapatban vagynak, a mellyben vólt Ádám az eset előtt. Az halottaknak fel-támadások, nem a Christus fel-támadásából következik. Az ember könnyen az Isten törvényét, és tökélletes ártatlanságban élhet. A gazdagok nem idvezülhetnek, tsak gazdagságoknak bútsút nem adnak. Az isteni kegyelem a mi érdemünknek mértéke szerént adattatik. Tsak azokat lehet Isten fijainak nevezni, kik a bűntöl egészen meg-szabadúltak. Nem szükség az Isten kegyelme minden erköltsi tselekedetnek gyakorlására, mert arra elég az akaratnak szabadsága és az, hogy az ember tudja a maga kötelességét. A kísértésekben nem az Isteni segedelem, hanem az akaratnak szabadsága által győzödelmeskedik az ember. Pelagius vádoltattatott Palaestinában, a Diospolisi Conciliumban, hol a maga értelmét vissza is húzta. De midőn azt újra kezdette vólna követni, és ki-hírdette vólna, hogy ő azt hellytelenül húzta-vissza ... De így sem állhattak ellent az ő tudománya el-terjedésének, kiváltképen a Pelagius hazájában Britanniában."

,,Pepuzianusok - Eretnekek a Kr. u. 2. században, kik a montanistáktól származtak, s azoknak tévelygéseket követték. Neveket vették Phrygiának Pepuza városától, mellyet ők Jerusalemnek neveztek, és az hova minden embereket hívtak. Ezek köztt az asszonyok viselték a püspöki és papi hívatalt."

,,Qvintilianusok - Eretnekek Phrygiában a Kr. u. 2. században. Neveket vették egy Quintilla nevű asszonytól, aki Montanusnak követője vólt és a montanisták köztt prohetának tartattatott. Ezek is montanisták vóltak, de a mi őket a többektől megkülönbböztette, az vólt, hogy ők a papságra, sőt püspökségre asszonyokat is választottak azon az okon, mert a Christus eggy Priscilla nevű asszonynak, asszony képében jelent-meg s vele eggy ágyban feküdt, annak jelentésére, hogy az asszonyokat is szintén úgy választotta Isten a papságra, mint a férjfijakat. Azért is ők Evát, Mirjámot s a többi tisztelték. Vóltak közttök ifjú propheta asszonyok. Elöször a qvintilianusok értelmeket tsak bolondságnak ítélték. De midőn az gyökeret kezdett verni, a Laodiceai Concilium Kr. u. 320-ban kárhoztatta azt. Epiphanius írt a qvintilianusok ellen."

,,Prae-Adamiták - Így nevezik azokat, kik azt tartják, hogy Adám előtt éltek más emberek. Ezeknek fejek eggy Isac Peyrer nevű ember, aki Kr. u. 1655-ben eggy könyvet adott ki illy név alatt: Prae-Adamitae Five Exercitatio Super Versibus 12. 13. 14. Capitis V. Epostolase D. Pauli ad Romanos. Azután ismét illyen nevű könyvet adott-ki: Systema Theologicum ex Prae-Adamitarum Hyposhesi, mellynek foglalatja ez: Az Isten a teremtésnek hatodik napján férjfijat és asszonyt teremtett, azaz, (amint ő érti) az említett napon az Isten a földnek minden hellyein férjfijat és asszonyt teremtett, úgyhogy valamint a föld fákat, gyümöltsöt, állatokat hozott, úgy emberek is mindenütt eggyszerre lettek. Az Isten ezen első teremtés után sok idővel teremtette Adámot, aki az ő népe köztt, melly annakutánna zsidóknak neveztettetett, első ember lenne. Annak az Adámnak teremtettetése, akit Móses a 2. részben leír, külömbböz az 1. részben lévő Adámnak teremtettetésétől. Minden pogányok az elöször teremtettetett embereknek maradéki, ellenben Adám tsak a zsidóknak törsökatyjok, kit az Isten különösen tsak azért teremtett, hogy az ő népének a zsidóságnak lenne feje. Móses nem a világnak, hanem tsak a zsidóknak historiájokat írta-le. Azért is a legelső embernek eredetéről keveset szóll. A Noé idejebeli Özönvíz tsak Zsidó Országot és nem az egész világot borította-el. És így a mai emberek nem mind Noetól származtak. Noha a pogányok minden bünökre vetemedtek-legyen is, mindazáltal az Isten azt nekik nem tulajdonítja, mert az Isten nekik semmi törvényt nem adott. Söt a pogányokban a bűn nem is bűn, hanem rossz tselekedet, valamint az oktalan állatok tselekesznek ugyan rosszat, mindazáltal nem vétkezhetnek. A pogányok nem azért halnak-meg, mert vétkeznek, hanem mivel hogy természettel halandó testek vagyon. Adámot az Isten azért teremtette, hogy legyen a zsidóknak törsökatyjok, kiknek először, azután pedig a pogányoknak jelentette meg az Isten magát, hogy a két nemzetbol eggy Ekklésiát formáljon."

,,Praedestinatianusok - Eretnekek a Kr. u. 5. században, kik neveket a praedestinatio-tól vették. Kezdődtek ezek Africában, Adrumetum városának eggy klastromában ... A praedestinatianusok el-terjedtek Galliában is, kik azt mondották, hogy ők az Augustinus tudományát követik. Vóltak ollyanok s vagynak, a kik azt állítják, hogy ez tsak költött eretnekség vólt, mellyet az Augustinus tudományának gyűlölségbe való hozására a semi-pelagianusok költöttek, de ezt valóságos eretnekségnek tartják, mellyet sok conciliumok kárhoztattak."

,,Primianisták - A donatisták közzül valók, akik eggy Carthagói Primianus nevű püspöktöl vették neveket. Primianust Kr. u. 394-ben a canonok ellen választották püspöknek és ugyan-azon esztendőben eggy synodusban hívatalából le-tették, s hívatalát Maximinianusnak adták. De az hellyett, hogy ő a synodus végezésének magát alá-adta vólna, eggy ollyan szakadást tsinált, melly a Carthagói Ekklésiát elpusztította, az ellenkező résznek házait fel-égette és sokakat, kik ellent akartak állani, meg-öldösött."

,,Proclianiták - Eretnekek, eggy Proclus nevű phrygiai phylosophusnak követőji a Kr. u. 2. században. Ez a Montanus tévelygéseit terjesztette Romában, s azt is mondotta, hogy a Zsidókhoz írtt levél nem Szent Pálé. Eggy Gajus nevű tudós disputált ő vele Zepherinus pápa jelenlétében, aki hallgatásra is juttatta ötet. Ugyan Zepherinus pápa kárhoztatta s hajtotta is ki Romából őtet. Az ő tanítványit ő utánna két száz esztendőkkel sem lehetett Phrygiából ki-írtani, kik a Montanus és Proclus tévelygéséhez, a Seleucusét és Hermiásét is hozzáadták. Legnagyobb melegséggel sürgették azt, hogy a Christusnak nem valóságos emberi, hanem tsak tündér teste vólt."

,,Priscillianisták - Eretnekek a Kr. u. 4. században. Neveket vették Priscillianus avilai püspöktől Spanyol Orászgban. Eggy Marcus nevű ember Egyiptomból a gnosticufok tévelygéfeket Galliába és Hispaniába bevitte, eggy Helpidius nevű rhetor és eggy Agape nevű asszony meg-szerették azt, akiktől Priscillianus megtanúlta és azt sokak köztt elterjesztette az alázatosságnak színe alatt. A gnosticusoknak tévelygések köztt azt is tanította, hogy az embernek lelke az isteni természettel egyenlő, midőn a lélek az hét egeken által le-szállott a földre, a rossz isten kezébé esett, a ki azt a testbe küldötte, s a többi. Kárhoztatta az hús ételt, az házasságot, azt mondta, hogy az ember akaratja a tsillagoktól függ ... Amint tanította, a Christus valóságos testet nem vett magára. Az hazugságról azt mondta, hogy azt el-kell szenyvedni. Vólt eggy Libra nevű könyve, melly tizenkét kérdésekben, mint meg annyi fontokban, az ő tudományát magába foglalta. Kr. u. 381-ben a Saragossai Synodus a priscillianusokat kárhoztatta. Mindazáltal Priscillianust Justantius és Salvianus praelatusok püspökké tették. Az orthodoxusok Gratianus tsászárhoz folyamodtak, aki ezeket az eretnekeket nem tsak az Ekkléfiából, hanem a városokból is ki-verte. De Salvianus, Justantius és Priscillianus Olasz Országba menvén, a tsászártól elébbi hívatalokat meg-nyerték. Mindazáltal mind addig üldözték őket, míg-nem Maximus Tyrannus Kr. u. 386-ban Priscillianusnak Trevirisben fejét vetette."

,,Sabaiták - Némellyek ezeken a régi arabsokat, kik Chusnak Saba nevű fijától vették eredeteket, mások pedig a chaldaeusokat értik ... azt mondja Majmonides, hogy Abrahám a sabaiták religiójokban nevelkedett fel, kik a Nappal eggyütt a tsillagokat imádták ... Pater Ane Carmelita, aki napkeleten missionarius vólt, a maga írásaiban a sabaitákról sokat beszéll, s őket azoknak tartja, a kiket Szent János keresztyéneinek neveznek. Azt mondja felölök, hogy ök Mendainak vagy Bendehainak, vagy az Élőnek teremtéseinek nevezik magokat. Mások azt mondják, hogy Mendai chaldaeai szó és gnosticust teszen, és hogy a mai sabaiták a régi gnofticusoknak maradványi. Hozzá adják, hogy a gnosticusok keresztyéneknek neveztettek ugyan, de nem azok, hanem philosophusok vóltak, kik a philosophiát a chaldaeusoknak astrologiájokkal, Sethnek, Abrahámnak és más patriarcháknak költöt könyveikkel elegyítették."

(Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona - 1792)


figure-1a.jpg
Izzás és a zodiákus
(Chartres Cathedral - Chartres, Franciaország)

 
És ugye sokan a mandeusokat azonosítják a sabaitákkal, akiket pedig a káldeusokkal azonosítanak. Vagyis Keresztelő Szent János, a mandeusok vezetője egy mágus (káldeus) volt. Így hát Izzást gyerekkorában három pártus mágus látogatja meg, akik valamilyen beavatási szertartást végeznek el, majd Keresztelő Szent János, aki egy bábiloni mágus, alámeríti Izzást, így lesz teljes a beavatása.
Nem csak Alexander Hislop (1807-1865), hanem Bill Darlison unitárius pap is rájött arra, hogy Izzás története, vagyis az evangéliumok az ősi sumér és bábiloni asztrológiára épülnek, vagyis a kereszténység az ősi bábiloni vallás egy reformált változata. Írt is egy könyvet, amelynek címe: Az evangélium és a zodiákus - Rejtett igazság Jézusról (2007).

,,Elmondta, hogy a két évezredes tévedés abban áll, hogy az evangéliumot történeti műnek tekintik, holott az valójában egy jelképesen megírt ezoterikus irat, amely az ókor legátfogóbb rendszerének, a zodiákusnak a szerkezetét követve mutatja be a szellemi fejlődés és titkos bölcsesség útját. Mint olyan, nem egy emberről, Jézusról szól, hanem az emberről általában, akit itt jelképesen Jézus (a Nap) jelenít meg, és így nem azzal a szándékkal íródott, hogy azt literális értelemben értelmezzék, hanem jelképesen ... Az evangéliumot metaforikus-szimbolikus iratként érti, és amely az ember szellemi fejlődését a Nap 12 zodiákuson áthaladó kozmologikus útjának jelképiségében mutatja be. Darlison központi tétele lényegében a Kr. u. 2. században élt gnosztikus tanító, Valentinus egyik tanának a felújított változata. Valentinus azzal a nézettel szemben, mely szerint Jézus több évig tanított (János evangéliuma alapján ennek ma is érvényes konszenzusa 3 évet jelöl meg), a szinoptikusok alapján egyetlen év mellett érvelt. Az Ireneussal folytatott vita igazi tárgya azonban nem az egy vagy három év volt önmagában. Valentinus azt képviselte, hogy Jézus működése a tavaszi napéjegyenlőséggel kezdődött és a Nap 12 hónapos égi útjával párhuzamosan haladt végig a zódiákus szellemi házain, míg a halak jegyében a halállal és feltámadással végződött. Ezzel Jézus az önmagát kereső ember szellemi útját jelenítette meg. Darlison számára Márk evangéliumában a legnyilvánvalóbb zodiákus utalás a jeruzsálemi bevonuláshoz kapcsolódik: Jézus elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik: Menjetek a városba, és ott szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz. Kövessétek őt ... Darlison könyve alapjaiban szorgalmazza a kereszténység eredetének az újragondolását." (Czire Szabolcs - The gospel and the zodiac - 2013)

Egy kiváló példa arra, hogy a zsidók hogy épültek be a keresztények közé, illetve a gyülekezetek élére:

,,Sabathianusok - Régi keresztyének, kik eggy confantinopolisi zsidótól vették, aki Kr. u. 392-ben megkeresztelkedett és Marcianus Novatianus püspöktöl papságra felszenteltettetett. Midőn ő látta, hogy neki mind a zsidók mind a novatianus-keresztyének előtt kevés betsülete vólna, eggy új sectát kezdett fel-állítani. És minthogy még meg-vólt benne a zsidóknak szokások eránt való titkos hajlandófág, a quatordecimanusoknak értelmek szerént azt mondta, hogy az husvétet martiusnak 14. napján kell szentelni. Ezen értelemnek erősítésére olly tsalárdsággal élt, hogy midőn Lukács 22-ben olvasta: El-közelet vala pedig a pogátsás innep, melly mondattatik paschának - ezen szókat mondotta: Jaj annak a ki husvétet nem a pogátsás innepen szenteli. - Még pedig a maga szavait olly mesterségesen utánna tóldotta a textusnak, hogy a tudatlan hallgatók azokat a Christus szavainak gondolták lenni. Sisinnius Novatianus püspök Confantinopolisba ment s magát Sabathiusnak ellene tette. Midőn eggykor Sabathius a maga követőjivel a templomban vólt vólna, valaki hírt támasztott, mintha Sisinnius katonákkal jőne reájok, mellyet hallván a sabathianusok meg-ijjedtek, s ki akartak szaladni, de eggymásra tódúlvan, nagy részént eggymást öszve-tapodták, a többek pedig Sisinniustól való féltekben el-széledtek."

,,Sabaeusok vagy sabianusok - Eggy secta, mellynek religiója a zsidó, keresztyén, mahummedan és pogány vallásokból vagyon elegyítve. Ezek nem egyébek, hanem a fenn említett sabaiták. Némellyek ezeket Szent János keresztyéneinek nevezik, minthogy Keresztelő Jánost tisztelik. Leginkáb Perfiának, Curdistan és Arabiának Balsora nevű tartományában laknak. Meg keresztelkednek annak emlékezetére, hogy Keresztelő János a Christust megkeresztelte, de nem a Szent Háromság nevében keresztelkednek. Négy sacramentomokat hisznek, úgymint a keresztséget, az Úr Vatsoráját, a papi rendet és a házasságot ... Más szenteket nem esmernek, hanem tsak Keresztelő Jánost, és az ő atyját Zachariást, s anyját Ersébetet. Christust tsak úgy tisztelik, mint a Keresztelő János szolgáját. Hiszik a Paraditsomot és a Poklot, tagadják a Purgatoriumot ... Ricaut így írja-le a sabaeusokat: A Napot imádják, mint legfőbb Istent, az Hóldat, mint fő Istenasszonyt, a tsillagokat, mint isteneket. Ez a religio napkeletnek nagy részen el-terjedt. Mahummed emlékezik rólok a Koranban és ugyan-azon privilegiumokat adja nekik, amellyeket ád a keresztyéneknek. Ezeket a bálványozókat sok-képen nevezik. Példának okáért chaldaeusoknak, nabathaeusoknak, cananaeusoknak s at többi. Vagynak, ezek közzül némelly astronomusok és medicusok Constantinopolisban, Persiában pedig a Tabristani tenger körül igen fokan laknak ... Magokat Mendainak nevezik, s az arabiai nyelven kívül chaldaeai romlott nyelven is beszéllnek. A Papokat scheiksnek azaz öreg embereknek hívják, kik a felfőbb papoknak, barátoknak és püspököknek, kiket Chanzebrának hívnak, engedelmeskednek. Azt hiszik hogy Issa, az az Jesus, az Istennek lelke, vagy az Istennek szerelmese és hogy a zsidók nem ötet, hanem valamelly tündér embert feszítettek-meg."

(Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona - 1792)

Vagyis szerte napkeleten, vagyis a Pártus Birodalomban elterjedt volt a mandeusok vallása, amely alapjába véve azonos az egyiptomi és bábiloni napimádó vallással. Így a kereszténység eredetének keresésekor nem lehet a sátánizmust, vagyis a zsidó vallást venni, hanem így a zsidó-kereszténységet, mint valami csalást kell elfogadni.

,,Sabellianusok - Eretnekek a Kr. u. 3. században. Sabelliusnak eggy egyiptomi philosophusnak tanítványi, aki a maga tanítójának Noetiusnak tudományát Kr. u. 260 ban kezdette terjeszteni ... Ezek vóltak elöl-járójik a samosatenianusoknak, photinianusoknak, arianusoknak, macedonianusoknak, socinianusoknak, s más Szent Háromságot tagadóknak. A sabellianusokat másképen unionitáknak, monarchianusoknak és patropasianusoknak is nevezték. Unionitáknak azért, mert az három személlyből eggyet tsináltak. Monarchianusoknak azért, mert ezen értelem nélkül az Istennek eggysége fel nem állhat, a mint ők mondották. Patropasianusoknak pedig azért, mert azt mondták: az Atya vett magára emberi testet s abban ő szenyvedett. A Kr. u. 9. Században Roscellinus újra felelevenítette a Sabellius tudományát."

,,Satanianusok - Eretnekek, akiket azért neveztek így, mert azt tanították, hogy a Sátán igen hatalmas, sok veszedelemnek szerzője, mellyért is jobb vólna őtet tisztelni, mint átkozni. Minthogy a tisztelet által őtet maga jóakarójává tehetné az ember. Ezek a messalianusok közzűl származtak Kr. u. 390-ben. Sok más tévelygő értelmeik is voltak. Azt mondották, hogy egyedűl tsak ők az evangyéliomnak igaz meg-tartóji. Semmi jószágot nem bírtak, alamisnából éltek, az útszákon háltak, ha valaki őket az ő állapatjok felől megkérdezte, magokat patriarcháknak, prophetáknak, angyaloknak sőt Jesus Christusnak nevezték."

,,Saturninianusok - Saturninus tanítványi, aki antiochiai philosophus vólt és az ő előtte éltt minden eretnekeknek tévelygéseiket a Kr. u. 115. esztendőben kezdette terjeszteni. A teremtés felől különös értelme vólt néki, mert azt mondta: Az Isten hét angyalokat teremtett, azok teremtették a világot, a jó és a rossz embereket, továbbá az ember isteni lehellet által él, mellyet midőn az Isten meg-von tőle, akkor meghal. Ezekhez azt adta, hogy minekutánna az angyalok az Istennek szépségét sokáig tsudálták vólna, abban eggyeztek meg, hogy az ő képére eggy embert tsináljanak. És minekutánna az embernek elkészítésében sok időt töltöttek, eggy ollyan állatot tsináltak, a melly nem járhatott, hanem mint a kígyó tsúszott. Az Isten sok ideig ezen tökélletlenségben hagyta az angyaloknak munkájokat, hogy öket az ő magok gondatlanságok felöl meg-győzné, de végre szánakozásból ezen teremtésekkel közlött valamit a maga tökélletességeiből, lábára állította az embert, s fejét az ég felé emelte. Saturninus azt mondta: a zsidók az ő gonoszságokért sok ideig eggy rossz angyalnak hatalma alatt vóltak, de végre az Örökkévaló Atya megkönyörűlt rajtok és nékik Saturninust a világra küldötte, aki őket a gonosz angyal hatalma és az egyenetlenség alól ki-szabadítsa és ő az igaz Messiás, a Christus pedig nem egyéb, hanem tsak eggy phaenomenon, tündér, nem pedig valóságos ember vólt. Saturninusnak igen sok tanítványi vóltak, kik Syriának sok városait tudományokkal bé-töltötték. Saturninus a maga tudományának erősítésére eggy oraculummal tellyes könyvet költött, melly felől azt mondta, hogy azt az angyal dictálta neki. Az ő követöji a virtusnak leg-szorosabb követőjinek mondták magokat. Titkon pedig leg-nagyobb vétkeket követtek. Az 51. Apostoli Canon kárhoztatja Saturninust és az ő követőjit."

,,Soldinusok - Görög schismaticusok, kik az ő szerzőjöktől, Soldin nevű görög aptól vették nevezeteket. Ezek a Kr. u. 5. századnak közepén Saba és Godolia országokban támadtak. Ezek a mife áldozatjának módját egészen el-fordították: a papok aranyat, a diaconusok tömjént, a subdiaconusok myrhát áldoztak, minthogy a Napkeleti magusok illyen ajándékokat vittek a gyermek Jesusnak. Igen kevés írók emlékeznek a soldinusokról és bizonytalan ha meg-vagynak-é még."

(Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona - 1792)

Simon Mágus azt mondta a feleségéről, Helénáról, hogy ő Barbelo. János apokrifonja így ír Barbelóról:

,,Az első energia, Barbelo dicsfénye, a korszakok tökéletes dicsfénye, a kinyilatkoztatás dicsfénye, ő (nőnem) dicsőítette meg a szűzi Szellemet és ő volt az, aki imádta őt, mert köszönetet mondott neki azért, hogy létrejöhetett. Ez az első gondolat, az ő (hímnem) képe, ő (nőnem) vált mindenek méhévé, mivel ő (nőnem) az, aki mindenek felett áll." (János apokrifonja)

,,Barbelo - Így nevezte vólt Simon Magus a maga feleségét Helenát, akit ő, amint Tertullianus írja, Tyrusban épen azon a pénzen vett, amelyen az apostoloktól a Szent Lelket akarta megvenni. Ez a név annyit teszen, mint Bál leánya. De miért nevezte legyen így őtet, bizonytalan. Annyit lehet felőle tudni, hogy Simon őtet a maga okos és értelmes részének, minden dolgoknak anyjoknak, sőt Szent Léleknek mondotta lenni. Néha azt mondta felőle, hogy ő amaz híres trójai Helena. Néha magát Jupiternek, Helenát pedig Minervának nevezte.A gnosticusoknak is, kik nyóltz egeket költöttek és mindenikbe eggy fejedelmet hellyheztettek, vóltak barbelójik (mellyet kétség kívül Simontól tanúltak). Ezt a nyóltzadik égbe hellyheztették és őtet az egész világnak most atyjának, majd anyjának nevezték." (Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona - 1792)

tamas2.jpgSzent Tamás apostol tanítja az indiai embereket

A Krisztus utáni 1. században alakult egy szerzetesrend, amely igen titokzatos.

,,Keresztes barátok - Ezt a rendet a kereszt megtalálásának emlékezetére Helena tsászárné szerzette. De maga a rend régibbnek tartja magát, úgy hogy eredetét a Cletus pápa idejére, a Christus után az 77. esztendőre vigye, mellyet III. és VI. Sándor, V. Pius, és XV. Gergely pápáknak bullájikkal bizonyít. Ez a rend Europának sok részeire el-oszlott. Lakik nevezetesen Belgiumban, Frantzia és Tseh Országban." (Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona - 1792)

Öt olyan apokrif irat is létezik, amelyeket Saul rabbi írt, ám ellent mondanak a dogmáknak és a zsidó-keresztény egyházak hivatalos álláspontjának, így ezeket nem ismeri el az egyház.

,,Szent Pál apocryphus könyvei:
1. Anabaticon, Ascensio, Felmenetel, mellyet a Cajanus eretnekek tsináltak, a gnosticusok is nagyra betsűltek. Emlékezik erről Epiphanius és Augustinus.
2. Apocalypsis Pauli - Szent Pál Mennyei jelenetekről való könyve. Ezt a könyvet a Kr. u. 4. század a tudatlan barátok nagy betsűletben tartották. Azt mondják, hogy ezt Theodosius tsászár alatt, Tarsus várofában a Szent Pál hazájában s nevezetesen házában, Isteni jelentésből, a föld alatt eggy márvány-kő ládában találták meg. Említi s meg-veti ezt a könyvet Sozomenus.
3. Actus Pauli et Techlae - Szent Pálnak és Thecla szűz martyrnak tselekedetei. Említi s megveti ezt Tertullianus, Hieronymus, Gelsius, óltalmazza Baronius és Grabius.
4. Epistolae Senecae ad Paulum: Pauli ad Senecam - Senecának Pálhoz, Pálnak Senecához való levelei. Ezen levelekröl emlékezik eggy illyen titulusú régi munka: Acta Passionis Pauli. Mind ezen leveleket nem Pálénak és Senecájénak, hanem költötteknek lenni meg esmeri Lipsius, és Cardinalis Baronius, más nagy tudósokkal eggyütt ...
5. A Laodiceaiakhoz való levele Pálnak. Amelly ugyan eredet szerént görög nyelven vagyon írva ... Ezen levelet nem Szent Pál írta, hanem az ő neve alatt valaki költötte, amint azt megesmeri Theodoretus, ő utánna pedig Cardinalis Baronius. Ezen levélnek költésére Szent Pálnak ama balúl értett szavai adtak alkalmatosságot: Amelly levél a Laodicea-belieké, azt ti is el-olvassátok." (Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona - 1792)

Minden esetre, ha ez az öt könyv csak költemény, akkor Saul rabbi többi levele is az lehet. Ám lehetséges, hogy ezek az eredetiek, a kanonizáltak pedig hamisítványok, továbbá ezeken kívül még sok lehetett, amelyek elvesztek. Ez azt feltételezné, hogy Saul rabbi jó ember volt és tényleg Izzás szólítótta meg őt a Damaszkuszba vezető úton. Elképzelhető, hogy ugyanazt az erős, vakító fényt használta, mint amelyet a pálos remeték használnak Izzás sírjának őrzői ellen. Saul rabbi átmeneti vakságát pedig nem kellett meggyógyítani, hisz az pár óra múlva elmúlt.
A feltámadt Izzás megtéríthette Sault, így ő maga is gnosztikus lett, ám ez nem valószínű, ugyanis ha azt vesszük hogy Izzás és minden későbbi tanítvány a saját nevét használta, akkor Saulnak is saját nevét kellett volna használnia. A névváltoztatás egy zsidó-stratégia. Ahogyan Jákob Izraelre változtatta a nevét úgy Saul Pálra változtatja a sajátját.
A magyarokat a perzsákkal és így a pártusokkal köti össze a paradicsom szó, amely az Édenkertet jelenti. Jól látszik, hogy Mindszenti Sámuel a 18. században ezen lexikon lefordításánál nem vette figyelembe a cionistáknak azon szándékát, miszerint a magyarokat finnugoroknak fogják hazudni.

,,Paraditsom - Ez a név jő a paradeisos persia szotól, melly kertet teszen. Ezen szónak két értelme vagyon. Teszi az Éden kertét mellyben Adám és Éva laktak, mindjárt a teremtés után és a mennyei bóldogságot ez élet után. Az első főldi, az utólsó mennyei Paraditsom. Sokan keresték a földi Paraditsom hellyét, hol lehetett az? Némellyek e világon kívül, mások az harmadik égben, mások az Hóld kerűletében, mások az Hóldban, mások a levegő-égben, mások a föld felett, vagy alatt, valamelly távol lévő esméretlen hellyen, mások ott, hol most a Caspiumi tenger vagyon, mások az északi, mások a déli polus alatt állították azt lenni. Mások pedig tagadták, hogy valahol lett vólna. Huetius eggy Arabiai folyó-víznél keresi azt, melly a Tigrisnek és Euphratesnek öszve szakadásokból ered, a Persiai tenger körül. Mások Armeniába teszik, a Tigris, Euphrates, Araxis, és Phafis folyó-vizeknek eredetek körül, mellyeket a Mósesnél levő négy folyó-vizeknek tartanak. Az útazók eléggé dítsérik ennek a tartománynak bővségét, s az ott lakóknál ma is meg-vagyon az a traditio, hogy a Paraditsom az ő tartományokban vólt. A napkeletiek azt hiszik, hogy a Paraditsom Serendib, vagy Ceylon szigetében vólt és midön az Isten abból ki-hajtotta Ádámot, eggy azon szigetben a tengertől két napi járóföldre fekvő Rahoun nevű hegyre ment, mellyet a portugallusok ma is Pico de Adam, az az Adám hegyének neveznek." (Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona - 1792)

tamas.jpgSzent Tamás apostol megkereszteli az első tanítványát Malankarában

Vagyis ez utóbbi legenda megerősíti, hogy a zsidók és a cigányok Ceylonról jöttek, ahonnan a Kali-imádatot hozták magukkal. Erre jöttek rá Hitlerék is és ezért akarták a zsidókat visszavinni Ceylonra. Viszont ugyanezen szócikk erősíti Hitlerék kutatását a Belső-Föld felé, hisz a germán mitológia szerint egy Odin nevű mágus Szkítiából jött nyugatra, ám ő eredetileg Asgardból származott, vagyis a Belső-Földből jött. Nem hiába, hogy a mandeusok és más népek és észak felé imádkoztak és úgy tartották, hogy a lelkek a halál után északra mennek. Odin is azt tanította, hogy ha ő meghal, akkor a lelke visszatér Asgardba. És az imént idézett szócikk szerint a 17. és a 18. században ismerték azt a legendát, miszerint az Édenkert (Elysium) az északi és a déli pólus alatt van.
Továbbá Lukács evangéliumának ógörög nyelvű változatában a "Paradicsom" szó helyén "Paradeíso" szerepel, amely egy perzsa szó. Vagyis Izzás itt nem görög, nem is zsidó, hanem egy perzsa vallási elemről beszél, amely szintén összeköti Izzást a pártusokkal.
Mily érdekes, hogy Thomas Broughton lexikonja Rádai Gedeonnak lett lefordítva, így minden bizonnyal sok ideig a péceli Fáy Kastély könyvtárában lehetett. Ugyanezen kastély kertjében található a Péceli Református Templom, ahol a magyar emberek lelkét igyekeznek fogva tartani és velük a zsidóságot, mint az Isten kiválasztott népét dícsértetik. Miközben ezen könyv egyik példánya a 18. századtól kezdve sok évig 20-30 méteren belül, a kastélyban volt, lehet még most is ott van. Egy példány biztosan található a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Könyvtárában is. Köztudott, hogy Ráday Gedeon szabadkőműves volt, továbbá zsidó keresztnevet kapott a szüleitől, ami nem lehet véletlen. Broughton lexikonjában lévő tudás nem az átlag hívőknek való, csupán a beavatottaknak, akik már készen állnak a tudásra.

,,Az ördög fája a bodza, Isten büntetésből adta a sátánnak, mert csak ennek a vesszejébe tudott belefújni. Egy bájos székely rege Jézus kereszthalálával kapcsolatos, amelynek ősrégi rétegében prekeresztény elemeket vélünk felfedezni. A poroszlók Jézus keresztjéhez fát kerestek. A tölgy a hír hallatán megkeményedett, a baltát kivetette magából. A fenyő tűlevelei felborzadtak és összeszurkálták a favágókat. A jegenye folyton elhajlott a balta elől. A rezgőnyár azonban sorsát nem kerülhette el, de azóta reszket, nehogy a szomorú eset megismétlődjék. Másik változat szerint Jézus a rezgőnyár lombjai közé menekült, de rátaláltak, ezért haragjában megátkozta a fát, és azóta folyton remegnek a levelei." (Forrás, XVIII. évfolyam, 8. szám - 1986)

Mily érdekes az, hogy a zsidók féltik a zsidó-kereszténységet, miközben pont ők azok, akik máskor gyalázzák azt. A talmudisták és a cionisták gyűlölik a keresztényeket, viszont amikor előhúzhatják az antiszemita kártyát, akkor mindjárt meg is teszik:

,,Sajnálatos módon még mindig - vagy újra - felbukkannak olyan nézetek, amelyek tagadják Jézus zsidóságát. Egy magyar nyelvű kiadvány például hosszas és fárasztó érvekkel bizonygatja, hogy Jézus szkíta nemzetségű volt: És ezek közül a skythak közül születtek nemcsak a galileai Jézus és a judabeli zsidó eredetű Júdást kivéve a tanítványok, de az első hívők százai is. - Ezzel a szerző egyrészt egy zsidótlanított egyház képét vizionálja, másrészt Júdást természetes módon meghagyja zsidóságában. Íme az eredmény: a szkíták között Júdás volt az egyetlen zsidó - természetesen ő lett az áruló." (Fabiny Tamás - A kisziszegett és kitaszított - 2011)

És végre kibújik a szög a zsákból, mert a zsidók igazán ettől a zsidótlanított keresztény egyháztól félnek. És hát Izzás egy antiszemita király volt, így a zsidóknak a jajveszékelés helyett inkább meg kellene térniük a keresztény hitre és elfogadni Izzás tanításait.

,,A mandaizmus neve az arámi mnd (tudás) szóból származik, tehát ugyanannyit jelent, mint a görög gnósiz szó. A mandaizmusról jóformán semmit sem tudtunk, míg Petermann, Nöldeke, W. Brandt és M. Pognon (19. század) úttörő munkái után a 20. század elején Lidzbarski ki nem adta e szektának szent könyveit ... Ez iratok kivétel nélkül az iszlám korából, tehát legkorábban a VII. keresztény századból valók és igen sokban megérezték a keresztény eszmék hatását. Már ez a tény is mutatja, mily ingatag alapon áll Bultmann, amikor a mandeus gnózist tünteti fel a 4. evangélium forrásaként. A főlény (Isten) a Világosság Királya, akit az uthrák (szellemek) nagy száma vesz körül. Vele szemben áll a sötétség országa. A Világosság Királyát a mandeus könyvek a nagy Mananak is nevezik, akiből a nálánál alsóbbrendű manak nagy száma áramlik ki. Közülük a leghatalmasabbnak neve Manda de-Hajje (az élet tudása), akit Hibil-Ziwának (a dicsőség Ábelje) is neveznek. Ez a közvetítő az Isten és a világ között. A Világosság Királyának ellenfele Rûchâ (a szellem-anya), aki a sötét vizek fölött uralkodik. A világ teremtője Ptahil, Abatur fia, aki a démonokkal szövetkezve az élet ellen fellázadt, de azután Hibil-Ziwa közbenjárására a gonosz lelkeket visszaküldte az alvilágba, ő maga pedig visszatért a világosság honába. A teremtés által, nevezetesen az ember megteremtése által a világosság részecskéi (a lelkek) az anyagba jutottak. Itt is ráismerünk a régi keleti mythosra, mely a Sophia (Achamoth) vagy az ősember bukásáról beszél. A megváltás abban áll, hogy a világosság részecskéi (a lelkek) az anyagból kiszabadulnak és a fény honába visszatérnek. E célból a Világosság Királya több követet küldött a világba, hogy ezek megtanítsák a lelkeket, miként szabadulhatnak ki az anyagból. Ilyen isteni hírnökök voltak: Jawwar (Segítő), Sitii (az Isten Set-je), Manda de-Hajje, végül Jézus korában Anos (az ember), ki a mandeusok szerint Jeruzsálemben lépett fel, Jézusnak ellenfele volt és őt megcáfolta. Amint láthatjuk, a mandaizmusban szó sincsen az isteni hírnökök megtestesüléséről és így nem is lehet szó megváltó halálukról sem. A mandaizmus tana az anyagról mint a rossznak forrásáról kizárja a keresztény értelemben vett megtestesülés tanát. Az isteni küldöttek csak kinyilatkoztatásokat hoznak az embereknek, de ez a kinyilatkoztatás nem hitbeli tanokra, hanem inkább a vallási szertartásokra és erkölcsi tanításokra vonatkozik. A legfontosabb szertartás a keresztség, mely élővízzel történik. A mandeusok minden élővizet Jordánnak neveznek. Szent lakomájukon is nagy szerepe van a víznek. víznek. A mandaizmus nem ismeri sem a messiási eszmét, sem a prófétaság eszméjét. Ezért Keresztelő Szent János személye, bár a későbbi mandeus rendszerben nagy szerepet játszik, eredetileg aligha tartozott a mandaizmus gondolatvilágába." (Pataky Arnold - Szent János evangéliuma és a formatörténeti iskola - 1936)

Ezen tanulmány vitéz Gömbös Gyula halálának évében lett publikálva. Bemutat nekünk egy olyan hitrendszert, amelynek a fő nyelve arámi, amely az eredetije a Tóra-beli tanoknak és amelybe vallásba Keresztelő János is csak beleszületett. Hihető, hogy az apja, Zakariás is mandeus volt. A zsidó-keresztények igyekeznek a mandeusokat, akárcsak a gnosztikusokat, úgy bemutatni, mint amely csoport az esszénusokból alakult ki. Az ő hivataluk és életük múlhat azon, hogy mindent a júdaizmusra vezessenek vissza, hogy az egyetemes történelmünket úgy mutassák be, mintha a júdaizmuson kívül csak pogány animalista, vagy primitív politeista vallások léteztek volna. Miközben pont a júdaizmus az, amelyik sokkal ősibb vallásokból táplálkozott. A mandaizmus káldeus, tehát bábiloni eredetű. A káldeusok pedig a régi bábiloni mágusok voltak.
Megtudjuk azt is, hogy Keresztelő János anyját Enisbainak hívták.

,,A gnosztikus irányzatok hazája főként Egyiptom volt. Itt alakultak ki a nagy gnosztikus rendszerek és itt működtek az ókori keresztyénség történetéből is ismert híres gnosztikus tanítók." (Karner Károly - A testté lett Ige - 1950)

baptism-site3.jpgJézus keresztelésének helye (Al-Maghtas)
(Jordán-folyó, Jordánia és Palesztina határán)


,,Ezért részben ennek a fogalomnak, részben pedig az evangélista gondolkodásának, főként Krisztus-képének (krisztológiájának) a gyökerét újabban több magyarázó hellenisztikus pogány vallásos (szinkretisztikus) áramlatokban, elsősorban a gnosisban keresi. Az utóbbi évtizedek folyamán a kutatók figyelme a gnosisnak egyébként viszonylag kevéssé ismert keleti irányzataira terelődött. Egyidőben úgy vélték, hogy a mandeusok elfeledett gnosztikus szektájában fedezték fel azt a gnosztikus irányzatot, amely, illetve amellyel rokon irányzat döntő befolyással volt az evangélista fogalom-kincsének a kialakítására." (Karner Károly - A testté lett Ige - 1950)

Egy Izzáséhoz hasonló történetet ismerünk Kínából:

,,Laotun, Laokun, vagy Li-Laokun - Eggy igen régi secta Chinában, melly nagy hasonlatossága vagyon az epicuraeusokkal. Laotun, Tingu tsászár alatt, a Christus előtt hat száz, Confucius előtt pedig ötven esztendővel születtetett. Magát az égből mondotta ereettnek lenni, mellyet hogy annál jobban el-hitessen az emberekkel, azt beszéllte tanítványinak, hogy őtet az anyja méhében nyóltzván eggy esztendeig hordozta és mikor meg akart halni, azon szempillantásban maga tsinált az óldalán eggy lukat s úgy mászott-ki onnan. Ezen költeménynek fundamentoma a vólt, mert ő a kilentzes számot tartotta tökélletesnek, mellyet magával sokasítván nyóltzvan eggyet teszen. Laotun tsak hamar nagy betsületet szerzett magának tudományával, mellynek veleje ez: A legfőbb valóságnak teste vagyon, aki az ő alatta való isteneket igazgatja. Valamint eggy határ nélkül való hatalmú király a maga jobbágyait. A lélek a testtel eggyüt meghal, a gyönyörűség legfőbb jó, az örökké-való okosságból lett eggy másik okosság, abból ismét kettő, a kettőből pedig három. Le Compte ezen tudományból azt hozza-ki, hogy Laotun tudott valamit a Szent Háromság felől. Az ő követöji, kik a testi gyönyörüséget tartották leg-főbb jónak, mindenképen azon vóltak, mint hosszabbíthassák életeket, hogy így a bóldogsággal annál tovább élhessenek. Mellyet hogy el-érhessenek, gyermekekhez illő sok bolondságokra vetemedtek. Azzal hízelkedtek magoknak, hogy ők a magok, orvosi tudományok által halhatatlanokká tehetik magokat. Ez őket a chymiának fáradhatatlan gyakorlására indította. Hiaovu, eggy cinai tsászár, annyit hitt ezen ő halhatatlanság felől való tudományoknak, hogy magát ezer esztendeig uralkodó tsászárnak nevezte legyen. Ez a veszedelmes tévelygés észre-vehetetlenül olly hírtelen elterjedt, hogy a fő emberek közzül eggy sem vólt, akiben gyökeret nem vert vólna. Ezen sectának adeptusai magokat mennyei tanítóknak nevezték, kiknek számokra nagy épületeket készítettek, mellyekben ők társaságokat állíthassanak, aminthogy magának Laotunnak templomokat is szenteltek, akinek a néppel eggyütt a tsászár isteni tiszteletet is tulajdonított. Confucius, aki nem soká kézdett el-hiresedni, Laotunnak ezen tudományát s követöjit is semmivé tette." (Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona - 1792)

Minden bizonnyal ezen csoport legendája maradt fenn Dzsingisz Kán idejéig, ugyanis a kán magához rendelte Qui Chujit, a taoista bölcset, akitől az örök élet titkát akarta megtudni. Qui Chuji az öt északi Quanzhen-ősatya egyikének, Wang Chongyang hét tanítványa (a Quanzhen hét mestere) közül volt az egyik.
Őket a Hét Halhatatlannak is szokták nevezni, mert nagyon sokáig éltek. Köztudott, hogy nem ettek húst és sokat meditáltak. Tőlük különbözik a Nyolc Halhatatlan és a Kilenc Halhatatlan kultusza.

qiu8.gifA Quanzhen hét mestere


A Quanzhen hét mestere:

Qiu Chuji
Ma Yu
Tan Chuduan
Liu Chuxuan
Wang Chuyi
Hao Datong
Sun Bu’er

Számunkra ez azért fontos, mert turáni népről és turáni vallásról van szó. A taoista kultúrkörben is jelen vannak a mágusok, így a hét mester hét nagy mágus jelent. A szkíták szent számának, a hetesnek itt is nagy szerep jut.
Qiu Chuji, a legenda szerint végül meggyőzi Dzsingisz Kánt, hogy hagyja abba abba a háborúzást.

,,Taoizmus ... A Han-kor elején még oly divatos mágusok (fangshi), alkimisták, halhatatlanság-keresők vagy sámánok (wu), a Han-kor közepén a konfuciánus ortodoxia megerősödésével egyre inkább háttérbe szorultak. Liu An még megtehette, hogy maga köré gyűjti ezeket a mágusokat és létrehozza a Huainanzi című munkát, hasonló jellegű hozzáállást a Han-kor közepétől viszont már egyre kevésbé lehet tapasztalni ... Megszületett a halhatatlanok hiedelme, akinek birtokában van az örökélet elixírje. Általában a halhatatlanság tanának kezdetétől beszélhetünk vallásos taoizmusról. Az örök élet és a halhatatlanság hirdetésével a taoizmus terjesztői, mágusai népszerűségre tettek szert a nép körében és ez lehetővé tette számukra bizonyos társadalmi pozíciók megszerzését, de olykor egy-egy császár bizalmát is megszerezték. Az első leghatalmasabb császár, aki a taoizmust pártfogásába vette Han Wudi volt. Óriási összegekkel támogatta a taoistákat azon törekvésükbe, hogy megtalálják vagy előállítsák az örökélet elixírjét. Templomokat, szentélyeket építtetett a számukra. A taoizmus követőinek zöme a varázserejű talizmánokban, amulettekben, elixírekben és pirulákban bízott, azt remélve, hogy ezek segítségével gyorsan és könnyen halhatatlanná válhatnak. Az ilyen szerek előállítását célzó kísérletek hozták létre a taoista alkímiát, amely a waidan (külső szerek) nevet kapta. A taoista varázslók, mágusok hatáskörébe tartoztak az asztrológiai megfigyelések és értékelések, a jóslás, jövendőmondás tudománya, a földjóslás, az orvoslás bizonyos területei és még számos mágia majd minden formája ... Az Kr. u. 2. századi Kínában számos olyan jelentős esemény történt, mely megváltoztatta a taoizmus történetét. Az általában egymástól függetlenül tevékenykedő legendás és névtelen mágusokkal (fangshi) ellentétben ezek a mozgalmak határozottan szervezett formára törekedtek ... A Tianshi szekta alapítója, Zhang Daoling, aki magát egyébként mágusnak (fangshi) tartotta, Kr. u. 142-ben kapott kinyilatkoztatást az istenséggé vált Laozitől, a Legfelsőbb Lao Úrtól (Taishang Laojun), aki kinevezi Égi Mesternek (tianshi) és átadja neki a Szövetség hatalmán alapuló ortodox egység (Zhengyi, a szekta későbbi neve) doktrínáját, mely szerint a démonokat szolgáló és véres áldozatokat követelő Hat Ég eltöröltetett és helyette a Három Ég által uralt aranykor ideje jött el. Eszerint csak e szövetség isteneit kell tisztelni, a fizetségek és a véres áldozatok kora lejárt." (Terebess Ázsia Lexikon)

Milyen érdekes ezen utolsó tanítás, miszerint a véres áldozatokat a démononak mutatták be a régi emberek. Így Izzás királyunk is ezen démonoknak való áldozást törli el, ahogyan Zhang Daoling is ezt teszi. Az indonéz szigetvilág mélyén élő őslakosok nyíltan áldoznak démonoknak és szellemeknek. Ő nálluk ez a hétköznapok része. A zsidók ellenben úgy próbálják nekünk előadni a vallásukat, mintha ők a Jóistennek áldoznának állatot.
El kell ismerni, hogy a Tóra eredet-mondái mind-mind a turáni népektől származik, így az állatáldozást a turáni népek is gyakorolták. Ezt Zarathustra reformálja meg, ám az áldozatokat ő se törli el. Az Árpád-kori magyarok még áldoztak fehér lovat, ám csak ritka alkalmakkor. Ezt a táltos vágta le, miután három napig az egész nép ünnepelte a lovat. Még ritkább alkalmakkor pedig a kendét (főtáltos) áldozták fel, illetve a kende rituális öngyilkosságot követett el, esetenként más társaival együtt. Vagyis mi magyarok a Jóisten választott népeként Izzás tanításait felvéve befejeztük a véres áldozatokat, ellenben a zsidók és a muszlimok a mai napig rituálisan ölik le az állatokat, vagy éppen az embereket. Persze a Talmud szerint mi nem-zsidók is állatok vagyunk, ezért ők nem tekintik embergyilkosságnak azt, ha megölnek közülünk egyet. De köztudott, hogy mind a halal, mind a kóser vágás egy sátáni rituálé, amely kapcsán igen kegyetlen módon véreztetik ki az állatot. Hasonló módon véreztették ki a zsidók Sólymosi Esztert, akit 1882 április 1.-én becsaltak a tiszaeszlári zsinagógába és rituálisan kivégeztek.
Vagyis a zsidóknak és a muszlimoknak át kell térniük a keresztény vallásra, vagy nekünk be kell tiltani az ő állatáldozási szokásaikat, legyen az galamb, kakas, vagy bármi más állat megölése.
Egy taoista mondában, Nocha legendájában is egy szent taoista mágus kelti őt újra életre egy lótuszvirágból, miután Nocha öngyilkos lett.
A mágusok tudása pedig Egyiptomból ered, Hermes Trismegistostól, akinek egyiptomi neve Thoth/Thath. Az ő nevéből ered a "tud" ige és a "tudás" szavunk. Ez utóbbi ugyanazt jelenti, mint a görög gnózis.

,,A Poimandrész címet viselő dialógus valójában nem tartozik az apokrif iratok közé, a hermetikus irodalom összegyűjtött szövegemlékeinek első tagja. A vallásos iratoknak ez a fajtája a hellenizmus korában Egyiptomban jött létre, keletkezési idejük az első három Krisztus utáni évszázad. Az ezekben a szövegekben rögzített tanítás nem a zsidó hagyományra támaszkodik - mint az apokrif irodalom - hanem a népszerűsített, primitív platonizmusra, tanításának tartalmát pedig a gnózis tölti meg. A hermetizmus voltaképpen nem más mint a gnoszticizmus lefordítása a hellenizált Nyugat fogalmi készletébe, miközben a gnoszticizmus vallási jellege megmarad. A hermetikus iratokban Hermész, á világ teremtő szelleme, és az emberiség tanítója kinyilatkoztatja az isteni bölcsességet fiának, Tóthnak, a világot megformáló egyiptomi istenségnek. Az iratok gyűjteménye 18 darab értekezésből és mintegy huszonkilenc kisebb-nagyobb töredékből tevődik össze, a kiadványok hozzácsatolják még a különböző pogány és keresztény szerzőknek ide vonatkozó utalásait (Tertullianus, Ps-Cyprianus, Lactantius, Jamblikhosz, Alexandriai Kürillosz), ez a függelék mintegy harminchat különböző töredéket tartalmaz." (Vanyo László - Apokrifek - 1988)

Vagyis ez az a tudás, amit Izzás is tanult gyerekkorában Egyiptomban. Thébai Remete Szent Pál is ennek a vallásnak volt a papja. Ráadásul nincsenek belekeverve zsidó elemek, így ez a kopt irányzat az eredeti zsidómentes kereszténység.
A táltosokról ír Pálfi Károly kálvinista pap:

,,A zend tanítók megtanították a kosiakat a hatásosabb fegyverek készítésére és a hadviselés szabályaira, megtanították a tatosokat a papi hivatal viselésére, a közigazgatás és bíráskodás fortélyaira ... A tátos kaszt kiirtása és az írott emlékek megsemmisítése után azonban az eposz széthullott és verses formáját is elvesztette, mert a nép egyszerűbb gyermekei nem tudták azt egész terjedelmében, egységében és művészi alakjában emlékezetükben tartani ... A zend vallásos irodalom gazdag és terjedelmes lévén, a tátosoknak írástudó és az akkori viszonyok szerint művelt embereknek kellett lenniök, azonfelül mivel a vallás a tudományt, társadalmat, sőt az államot is szigorú ellenőrzés alatt tartotta, ugyanők rendkívül nagy hatáskörrel és hatalommal is rendelkeztek. Azért képtelenség azt még kérdés tárgyává is tenni, hogy volt-e a magyaroknak írásuk, irodalmuk és költészetük, mielőtt a mai hazába érkeztek ... Kr. e. 900 körül, tehát valamivel előbb, mint az izraeliták, a kosiak királya a tátosokkal együtt hűtlen lett Zarathustrához és a hétisten-imádó föníciaiak hitét vette fel ... A Tót nevű családok ősei e szerint nem szlovákok voltak, mint általában hiszik, hanem tátosok, azaz papok." (Pálfi Károly - A magyar nemzet ősvallása - 1941)

Azt szinte minden kutató felismerte már, hogy Izzás tanításai és az evangéliumok zoroasztrikus elemekkel vannak tele. Köztudott, hogy az egész Pártus Birodalom területén el volt terjedve a zoroasztrizmus.

,,Észak-Palesztina egyik lapályának kosi lakossága szintén megtartotta zend vallását és áthozta azt a mai hazába is, anélkül azonban, hogy a nemzet egyetemét elhagyta volna ... A magyar nemzet palesztinai különítményeinek egyik csoportja a szíriai pogányság átvételekor a finnek példájára hű maradt a zend valláshoz és ezt a mai hazába is átmentette." (Pálfi Károly - A magyar nemzet ősvallása - 1941)

Vagyis egy kálvinista pap ismeri el azt, hogy Észak-Palesztinában magyarok éltek, így a galieai Bethlehemben is, ahol Izzás született, illetve a galileai Názáretben is, ahol Izzás élt, miután visszatért szüleivel Egyiptomból. Vagyis Izzás egy ősmagyar táltos volt és a kereszténység sok különböző turáni vallás (buddhizmus, bön, tengrizmus, zoroasztrizmus, Thoth-kultusz, Hórusz-kultusz, mitraizmus, Baal-kultusz, mandeizmus) keveredése. A kereszténység a turáni ősvallás, az ősmagyar vallás jelenlegi formája.


cfd.jpgEgy mumifikált kerecsensólyom szarkofágja
(Egyiptom - Kr. e. 4. század)


,,Mikor a magyar nép figyelme először a keleti keresztyénség felé fordult, abban egy olyan zend vallást remélte viszont látni, amely a Zendavestában ígért szabadító (Szánk vagy Szaosiank) megjelenésével már minden emberi gyarlóságtól és tökéletlenségtől megtisztult: ami azt jelenti, hogy Jézus hamisítatlan tanítása a magyar nemzet negyedik és utolsó ősvallása. Azért ha mai tátosaink a magyar államot hatalmassá, a magyar népet és az egész emberiséget pedig boldoggá akarják varázsolni, akkor a zend vallás jézusi új formáját hozzák elő és ha lehet, a fennálló vallási szervezetek keretei között tegyék a mai kor élő törvényévé ... Munka, küzdelem, szenvedés, vér és halál a kulcsa annak a zárnak, amely mögött Zarathustra és Jézus igazságai várják a feltámadást." (Pálfi Károly - A magyar nemzet ősvallása - 1941)

Dr. Bencsi Zoltán, a Turáni Egyistenhívők táltosa ezt írta:

,,Mi a hitujitás (reformáció) befejezése vagyunk. Ősi hitre, ősi alapokra visszük vissza azt, amit 400 éve eleink elmulasztottak. A 400 év előtti hitujításnak nemzetmentő hatása volt. A mi hitujításunk pedig további évezredekre biztosítja a magyarság jövőjét." (Turáni Roham, IV. évfolyam, 4. szám - 1937)

korkyit-ata.jpgKorkyt ata (kazah regős - Kr. u. 9. század)

,,István uralkodása első éveiben a táltosok elhagyott oltárköveiből alapokat raktak első kolostorainkhoz, templomainkhoz és iskoláinkhoz s Esztergom is látta a kiirtott ázsiai vallás halál vergődéseit az elkerülhetetlen forradalom romboló viharaival." (Esztergom és Vidéke, XI. évfolyam, 80. szám - 1889)

Ha Vajk valóban felnégyeltette Koppányt, akkor az egyrészről bosszú lehetett azért, mert a filiszteusok a Tenach szerint felnégyelték a zsidó Sault és kitűzték Scythopolis várfalára.
A Kr. u. 7. században Aluben püspök megalkotta a talosta-kereszténységet, amely a szír és a perzsa kereszténységből ered.

,,A Kr. u. 635-ben Kínában járt küldöttség hivatalos voltából és a fennmaradt emlékekből arra következtethetünk, hogy ez volt az első komoly kapcsolat az egyház és Kína között. Aluben minden bizonnyal szerzetes volt, sőt valószínűleg püspök. Nevéből ítélve perzsa lehetett és a keleti egyház tagja, valószínűleg szír nyelven írt és beszélt. Valóban, a keleti egyház kőbe vésett írásai között szír írás is található, miképpen az indiai liturgikus nyelve a szír volt." (Martin Palmer - A Jézus-szútrák - 2001)

És hát Aluben iratai és tudása alapján írták meg taoista szerzetesek a Jézus-szútrákat. Az első szútra harmadik fejezetének 17. és 18. versében ezt olvashatjuk:

,,Letartóztatták és szigorú törvények szerint elítélték, majd felkötötték a magasba. A törvény szava azt mondta ki, hogy fel kell kötözni a magasba." (Martin Palmer - A Jézus-szútrák - 2001)

Ez csupán csak azért érdekes, mert a Toledoth Yeshu szerint is Izzást nem feszítették keresztre, hanem felakasztották. Vagyis Aluben püspök változata eltér a hivatalos zsidó-keresztény dogmától.
Továbbá ezen szútra szerint Arimáteai József rokona volt Izzásnak. És ha ezt összevetjük azzal hogy más apokrifok szerint Arimátiai József barátja volt Pilátusnak, továbbá az evangéliumok szerint gazdag ember volt, akkor ez ismét csak Izzás nemesi származásra utal. Hisz csak nemes emberek temetkeztek barlangokba, Izzás sírja pedig saját tulajdona volt Arimátiai Józsefnek.
A National Geographic Magazin (Botyánszki Zsolt - A valódi Jézus nyomában - 2017) szerint pedig a Gecsemáné-kert neve arámi, jelentése pedig: olajprés. Vagyis a zsidó-kereszténység alapjai inognak meg ezen tényektől.

,,Az Egyesült Turáni Világbirodalom immár játszva tud 30 millió főnyi haderőt talpraállítani, ezt csak azonos számú haderő tudná leküzdeni ... Az ébredő turáni öntudat tüzében megedzett Keletázsia nem tűr további gyámkodást." (Turáni Roham, VI. évfolyam, 1. szám - 1939)

fhsh.bmpOrszágos Céllövő Bajnokság (ezüstplakett, 1933)
(Berán Lajos)


Köztudott, hogy a zsidók között voltak olyan fanatikusok, akik sabbath napján imádkozáson kívül szó szerint semmit sem csináltak. Ennél még szélsőségesebb a következő szekta, amelynek tagjai sabbath napján meg sem mozdultak:

,,Dositheanusok - Eggy a samaritanusok köztt lévő négy secták közzűl a zsidóknál, kik semmi elő állatot meg nem ettek, a szombatot olly szorosan meg-tartották, hogy amelly hellyen az érte őket, azon maradtak megmozdulás nélkül más. Tsak eggyszer házasodtak-meg, némellyek pedig soha-sem. Ök adtak arra alkalmatosságot, hogy a ta nítványok keresztyéneknek nevezték magokat. Dositheus, midőn a zsidók azt a tiszteletet meg nem adták neki, mellyet kívánt, a samaritanusokhoz állott, kik köztt ő eggy új sectat állított, amellynek hogy annál nagyobb tiszteletet szerezne, maga eggy barlangba rejtezett, hol éhhel ölte-meg magát. Azzal vádolják, hogy magát Messiásnak mondotta lenni, a Szent Írást meghamisította s az hellyett más rossz könyveket tartott. A feltámadást tagadta s más tévelygő értelmeket is hitt. Simon Magusnak némelly követőjit is dositheanusoknak hívták."

,,Nasseri - Eggy nemzetség és secta Syriában, mellynek vallása a mahummedanusokéból és a keresztyénekéből vagyon öszve-elegyítve. Az ő vallásoknak titkait nem igen lehet tudni, mert azt az asszonyoknak és a köznépnek ki-nem nyilatkoztatják, hanem a papok tsak magok köztt rejtegetik. Vagyon nekik eggy evangyéliomok, hiszik a Szent Háromságot, húsvétet és a más keresztyén innepeket meg-tartják. Szent Barbara eránt különös tiszteetet mutatnak. Az isteni tiszteletre való öszve-gyűléseket igen nagyon titkolják, a kenyér és bor felett sok-féle könyörgéseket mondanak, mellyet osztán a jelen lévőknek ki osztanak. Semmi böjti napokat nem tartanak, tsak az állatoknak nőstényeiket nem eszik-meg. Szent Mátéra és Szent Simonra esküsznek, noha azt sem tudják, kik vóltak ezen két személlyek. Azonban ha meg-kérdettetnek, mahummedanusoknak mondják magokat, disznó húst nem esznek, bort isznak."

(Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona - 1792)

Egy idézet II. Shapur (Kr. u. 309-379) szászánida király keresztény-üldözésről elárulja nekünk, hogy az Adiabene Királyság lakossága már a Kr. u. 4. századra keresztény volt:

,,Egyébiránt minthogy Szápor rendelete szerint, amint már említők, most a többiek mellőztével csak a keresztény hit áldozárait s tanítóit kezdették befogni. A mágusok s ezek főnökei a Perzsa Birodalmat körüljárván nagy szorgalommal keresték föl s kínozták a keresztény püspököket, áldozárokat, különösen Adiabene táján. Perzsiának e tartományát leginkább keresztények lakják." (Munklátok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 1857)

Végezetül az apotacticusokról nem áll rendelkezésemre forrásanyag, de köztudott, hogy az apostolici nevű Kr. u. 3. századi keresztény felekezetet nevezik így. Az encratitákkal és a katharokkal álltak kapcsolatban, továbbá a pártus-keresztények szent iratait, András és Tamás apostolok apokrif iratait szent könyvként tisztelték. És az encratiták kapcsán Tatianus nevét kell megemlíteni, aki a Kr. u. 2. században zsidó-mentes evangéliumot írt.

,,Talán a Kr. u. 2. század második felében keletkezett a csak csekély töredékeiben ránk maradt András apostol cselekedetei. Igen terjedelmesnek kellett lennie. Először nyilván az apostol utazását írta le Pontusból Achájába ... Jellemző a szerzőre, hogy bizonyos mérvű rokonság fűzi Tatianos teológiájához is. Különösen ki kell emelni benne az enkratita tendenciákat." (Vanyó László - Újszövetségi apokrifek - 1991)

Vagyis sikerült az eredeti kereszténységet rekonstruálnunk, a legtöbb zsidó hamisítást leleplezve.
Végezetül közlöm az eretneknek bélyegzett, keresztény felekezetek listáját:

1. Manicheusok
2. Abeliták
3. Apollinaristák
4. Elcesaiták
5. Marcosiusok
6. Mandeusok
7. Paulicianusok
8. Origenisták
9. Paulianisták
10. Encratiták
11. Sethianusok
12. Naassenusok
13. Basilidianusok
14. Cerinthianusok
15. Carpocratianusok
16. Démás követői
17. Enthycheták
18. Bogumilok
19. Katharok
20. Esszénusok
21. Messalianusok
22. Macedonianusok
23. Eboniták
24. Nicolaiták
25. Valentinianusok
26. Chiliasták
27. Cainiták
28. Quatuordecimanusok
29. Cerdonianusok
30. Cataphrygiusok
31. Arianusok
32. Eutichisták
33. Simoniánusok
34. Dositheánusok
35. Severianusok
36. Alogusok
37. Artotyriták
38. Angelicusok
39. Monarchicusok
40. Arabicusok
41. Aquariusok
42. Novatianusok
43. Sabellianusok
44. Timothaeusok
45. Collyridianusok
46. Seleucianusok
47. Antropomorphiták
48. Jovinianusok
49. Bonosianusok
50. Pelagianusok
51. Nestorianusok
52. Theopaschiták
53. Praedestinatianusok
54. Aphthartodoceták
55. Monotheleták
56. Eudoxianusok
57. Sabeusok
58. Eunomianusok
59. Eusebianusok
60. Eustathianusok
61. Eutuchiták
62. Gazaresek
63. Gnosticusok
64. Heracloniták
65. Hieraciták
66. Homuncionisták
67. Hypsistariusok
68. Lampetianusok
69. Luciferianusok
70. Marcioniták
71. Masbothaeusok
72. Melchiták
73. Melitonianusok
74. Montanisták
75. Nasseri
76. Noetianusok
77. Ophiták
78. Paternianusok
79. Patripassianusok
80. Pepuzianusok
81. Photinianusok
82. Praedestinatianusok
83. Primianisták
84. Priscillianisták
85. Proclianiták
86. Qvintilianusok
87. Sabathianusok
88. Coelicolák
89. Satanianusok
90. Saturninianusok
91. Semi-arianusok
92. Semi-pelagianusok
93. Soldinusok
94. Zenzelianusok
95. Valesianusok
96. Corrupticolák
97. Cononiták
98. Colluthianusok
99. Circumcelliones
100. Donatisták
101. Christolyták
102. Chazinzarianusok
103. Caucaubartidesek
104. Brachiták
105. Borboriták
106. Bassianusok
107. Barsaniusok
108. Bardesaniták
109. Bagnoli
110. Baaniták
111. Astathiusok
112. Assuritanusok
113. Ascodruták
114. Ascodrogiták
115. Asclepiodotaeausok
116. Artotyriták
117. Artemoniták
118. Archonticusok
119. Apocariták
120. Apelleanusok
121. Antitacták
122. Antinomusok
123. Antidicomarianiták
124. Angeliták
125. Alogusok
126. Albanensesek
127. Agonnokliták
128. Agnoeták
129. Aetianusok
130. Aeriusok
131. Aeones
132. Adrianisták
133. Adessenariusok
134. Adamiták
135. Acuaniták
136. Accidentales
137. Abrahamiták
138. Tritheiták
139. Acephalusok
140. Aginnianusok
141. Anachoreták
142. Apostolici
143. Millenariusok
144. Anomoeanusok
145. Aelianusok
146. Acacianusok
147. Menandrianusok
148. Gajaniták
149. Pre-adamiták
150. Apotacticusok
151. Coenobiták
152. Schamseusok
153. Audianusok

 
205301570unubz.jpgA Turáni Egyistenhívők jelvénye

A Turáni Egyistenhívők történetét lezárni nem lehet. A feltételezések szerint 1946 után a bolsevik-zsidók sok igaz magyart kivégeztek, más magyarok külföldre menekültek, ám a legtöbb turáni egyistenhívőt a szibériai Gulágra vitték, mint a bolsevik állam számára megbízhatatlan egyéneket. Viszont Virasztó Koppány valószínűleg túlélte a bolsevik-terror kezdetét, ugyanis 1957-ben az Orosházi Anyakönyvi Hírekben felmerül a neve a házasságkötések között, miszerint Zatykó Juliannával kötötte össze az életét. Majd egészen a 70-es évek közepéig folyamatosan jelennek meg apróhirdetések Békés megye lapjaiban, miszerint az orosházi Virasztó műszerész motort, rádiót, egyéb műszereket és terményt hirdet eladásra, illetve később házrészt és földet is bérbead. Azért feltételezzük, hogy róla van szó, ugyanis a Turáni Rohamban olvasható egy mondat, miszerint Virasztó Koppány a nevét egy R-betűvel írja. Továbbá köztudott, hogy elektroműszerész volt a szakmája és Orosházán élt.

,,Az orosházi fegyveres alakulatok kezelésében lévő fegyverek közül több százat kiosztottak a polgári lakosságnak a Forradalmi Tanács határozatára, október végén, november elején. Ezek közül mintegy 200 fegyvert nem szolgáltattak vissza. Negyven olyan személy van, akik aláírták a fegyverek átvételét, de vissza nem adták a karhatalomnak. Virasztó Mihálynál katonai pisztolyt találtak töltényekkel." (Békés Megyei Népújság, II. évfolyam, 7. szám - 1957)

Vagyis Virasztó Koppány táltos 1956-os forradalomár volt, aki fegyverrel harcolt a szovjetek ellen, majd a forradalom leverése után folytatta az ellenállást. 4-5 Virasztó vezetéknevű embert találni az orosházi iratokban, ám nem bocsátkozunk feltételezésekbe.
Az biztos, hogy Virasztó Koppány táltos egy szent ember volt, aki annak ellenére, hogy gyűlölte a kereszténységet, mégis sokat elért, hisz egybekovácsolta a Turáni Egyistenhívőket és vállalta a folyamatos ellenállást a zsidó-keresztény, társadalmi-osztályokra épülő Horthy-rendszerrel szemben. Ő nélküle lehetséges, hogy a jelenkorban rendelkezésünkre álló irodalom ma nem létezne. A Turáni Egyistenhívők között volt olyan kutatók (például Magyar Adorján), akik Izzást (Jézust) elismerték turáni fajúnak és a turáni népek prófétájának. Vagyis a Turáni Egyistenhívők Táborát lehet római-katolikus és zsidó-keresztény szempontból pogánynak hívni, ám soha sem volt keresztény-ellenes, csupán nem-kálvinista református. Vagyis igazi református.



cooltext331147282342399.pngcooltext331145497549176.png

 

Források:

Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona (1792)
Keresztény Magvető (1861)
Rippel Gergely - Anya Szent Egyháznak Ceremoniái és Szertartási (1754)
Döllinger J. J. Ignácz - Kereszténység és egyház az alapítás korában (1869)
Somosy János - Keresztyén Hittudomány (1836)
Magyar Katolikus Lexikon
Vanyó László - Újszövetségi apokrifek (1991)
Keresztény Magvető (1861)
Pálfi Károly - A magyar nemzet ősvallása (1941)
Turáni Roham (1934)
Terebess Ázsia Lexikon
Martin Palmer - A Jézus-szútrák (2001)
Esztergom és Vidéke (1879)
Munklátok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától (1857)
Breznay Pál - A keresztyén eklézsiának historiája (1836)
Bodoki Josef - Az ujtestamentomi szent irások olvasására való bévezetés (1775)
Forrás (1969)
Evangélikus Egyház és Iskola (1883)
János apokrifonja
Hittudományi Folyóirat (1890)

Egyéb források:

Fabiny Tamás - A kisziszegett és kitaszított (2011)

 

*******

Írta:
Szécsi Levente

 

baalvany_logo_uj.bmp

Madai földje - Média, a magik birodalma (3. rész)

A turanista irodalom és képzőművészet méd és párszi vonatkozásai

,,Felbecsülhetetlen értékű asszír kincseket találtak Irak északi részén, az ókori Nimód városa helyén, egy kőszarkofágban. A Mószultól mintegy negyven kilométerre északra fekvő egykori Nimród helyén iraki régészek négy méter mélyen bukkantak a sírkamrára, amelyben - két holttest mellett - három rézládában arany dísztárgyak és ékszerek százait találták meg. A tudósok feltételezése szerint Ninli Somi Marmani királynénak, II. Assur-nászir-apli asszír uralkodó feleségének a sírhelyéről van szó. A király az időszámításunk előtti 884. és 858. között uralkodott az Asszír Birodalom fölött." (Heves Megyei Népújság, XL. évfolyam, 185. szám - 1989)

,,Kevesek előtt ismeretes, hogy a Tigris és Eufrátes folyók környékén Kr. e. már 6000 körül magas műveltségű nép, a szumir lakott, mely az összhangzó kutatások szerint az uralaltáji, másként turáni nyelvcsaládhoz tartozott. Az ő nevükhöz fűződik az írás feltalálása, mely pedig a szellemi élet alapja. Az ő írásuk ugyan nem betű, hanem képírás, melyből ékírás fejlődött, de érdemüket ez nem csökkentheti. Az írás birtokában nagy tudományos és szépirodalmi működést fejtettek ki. Legkiválóbbak a számtanban és a csillagászatban voltak. Tőlük származnak az első mértékegységek (láb, köbláb s egy köbláb víz súlya, a talentum), a hatvanas, illetve a tizenkettes számrendszer. A kört ők osztották 360 fokra, a fokot 60 percre. Kr. e. 4500 táján már csillagvizsgálót építettek és ismerték a Napon, Holdon kívül a Merkur, Venus, Mars, Jupiter és Saturnus bolygókat és a Venus keringésének idejét oly pontosan kiszámították, hogy mindössze 22 perc különbség van az ő és a mi számításaink között. Tőlük származik a hét napjainak megállapítása és a bolygókról való elnevezése. Naptárt csináltak már Kr. e. 5700 esztendővel, mely szerint az év 52 hétre oszlott, tehát alig tért el a miénktől. De hiszen ez is elég. Amikor másutt teljesen rendezetlen, kóbor törzsek barangoltak, náluk törvények szabályozták az állami, a társadalmi rendet, s amikor másutt még nem is hallottak az írásról, ők krónikákban megörökítették a történeti eseményeket. Nimródról, a Holdisten fiáról ősi mítosz szólt náluk, melyet később 12 énekből álló hőskölteménybe foglaltak. Lírai költészetükből pedig csak a zsoltár-jellegű énekeket említjük. Nincs helyünk arra, hogy építkezéseikről, szobrászatukról beszéljünk, hogy leírjuk csatornaépítő, folyamszabályozó munkásságukat. E néhány vonás elég világos igazolása a turáni alkotó erőnek, zsenialitásnak. Közelebbi meghatározással (nyelv, törzs szempontjából) a leletek nem szolgálnak s így meg kell elégedjünk azzal, hogy e szittyák (scythák) hazánknak kétségtelen, ha nem is kizárólagos lakói voltak, akik másfajta népek mellett századokon át itt éldegéltek ... Lényegében, sőt valószínűen nyelvben sem különböztek tőlük azután a szarmaták, akik Krisztus születése előtt az első században tűnnek föl a Duna-Tisza mellékén. Törzseik közül ismerjük a jazygokat, a limigantokat, szó van az amicentisek, meg a picentisek törzséről s egy hadjárat alkalmával itt szerepelnek a roxolánok is ... Jórészük nomád életmódot folytatott (metanastae), de azért a békés munka terén is megállották a helyüket. Kitűntek, mint ácsok, kik fából készítették kisebb-nagyobb házaikat. Állítólag Attila fapalotáit is szarmaták építették, pedig ezek a byzanci Priscos rhétor kényes ízlését is kielégítették." (Esztergom és Vidéke, XLV. évfolyam, 1. szám - 1924)

,,A Don-vadonban gázlunk újra, lelke támadt az ősregéknek, Hadúr már behódolt Krisztusnak, csak Ármány nem a békességnek. A Don-vadonban gázlunk újra, sötét vize a Kárpát sánca, a messze Alföld sorsát féltő, szívén kacskaringózó ránca. A Don ma sem lát minket másnak, mint egykor hajrázó, vad hősnek, Nimród méltó unokájának, a bátorsággal egyidősnek. A Don-vadonban gázlunk újra, nótás iramunk íjjas célja a béke mellünket megvédő, betörhetetlen szent acélja." (Magasi Artur - A Don-vadonban gázlunk újra - 1942)

,,Asmoug - Eggy ördög aki a magusoknak értelmek szerént, az Ahermannak követei közzül eggy, aki minden e világon lévő rossznak oka. Ez az ördög szerzi a familiákban az egyenetlenséget, a perlekedést az atyafiak köztt. A hadakozást a fejedelmek köztt." (Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona - 1792)

,,Ibn Ruszta és Gardizi (Gardézi Muhmud) perzsa történetírók szerint őseink tűzimádók voltak. Az utóbbi A legkiválóbb tudósítások 1049-1053 című műve a magyar őstörténet fontos forrása. A tűzimádást az ősmagyarok vonatkozásában azonban nem szabad úgy értelmezni mintha a párszizmusnak a Zoroaszter nevéhez fűződő dualisztikus vallásrendszernek lettek volna a hívei. Jóllehet nyelvünkben vannak nyomai az iráni műveltség hatásának, de ezek nem olyan erősek, hogy föltételezhessük egy vallásrendszer átvételét. Tudjuk, hogy a Pártus Királyság megújította és ápolta, támogatta a Zarathustrai hitet, amelynek a tűz volt a fő jelképe. A tűz a világmindenség urának legtisztább megnyilvánulása volt. A tűz minden formában, így a háztartásban és az áldozati oltárokon is nagy tiszteletben volt tartva." (Tűzoltó Múzeum Évkönyve 5. - 2004)

a8a096de3d798261a33230ef07ea5a92.jpgAnahita istennő szobra (Kr. e. 5. század)
(British Museum, London, Anglia)

,,Meghódítván különféle tartományokat, valamint a Perzsa Birodalom adóköteles országait. Sándor, az arbelai, persepolisi és susai győző, diadalmi bevonulást tart Ekbatanába, Media fővárosába és Babilonba, hol ünnepélyes hálaáldozatokat mutat be az égnek. Ezután Parthia, Baktria és az eddig meg nem hajolt szittyák legyőztével India ellen fordítja fegyvereit." (Leroy Lajos - A történelem katholikus bölcsészete - 1873)

,,Mesopotámiáról Kr. e. 4000 évre nyúlnak vissza történeti emlékeink. A babilóniai adatok szerint a legkorábbi királyok az agadei Szargon és fia Naramszin voltak, kik Kr. e. 3800-ban uralkodtak. Szargonról hadjáratokat is közölnek, melyek egész a középtengerig terjedtek. Ezekről az uralkodókról hiteles emlékeink vannak. Már ekkor az ország hosszú, változatos történetre tekinthetett vissza. Szargonnak igazi sémi neve van, de azt az ősrégi kulturát, melyből a hét planéta neve s a nekik megfelelő hét (a hónap négy negyede), a körnek 360 fokra s az évnek 12 hónapra, a hétnek hét napra s a napnak 24 órára és az órának 60 percre való felosztása hozzánk átszármazott, nem a Szargon népe fejlesztette ki, ez az ősbabilóniai kultúra 4000 évnél sokkal régibb s egy olyan néptől származik, mely magát szumeru-nek nevezte s mely többek szerint nem a sémi, hanem a turáni (töröktatár) népfajhoz tartozott. Ezt a nagymíveltségű népet egy erőszakos sémi bevándorlás árasztotta el. A szumeriek sémizálása után kezd csak megnyílni mi előttünk Mesopotámia története. Ezt az átalakulást már lépésről-lépésre figyelemmel kisérhetjük. Évszázadok alatt sikerült az erősebb és szívósabb sémi fajnak a szumeri népet teljesen magába olvasztani, de úgy, hogy régi kulturáját magáévá tette, írásmódját, az ékírást eltanulta tőle, mindezt egyszerűen átvette a nélkül, hogy a magáéból valamit hozzá adott volna. Előbb csak városi fejedelemségekről, egyes vidékek királyságairól van szó, a kiknek uralkodóit nagy számmal még a saját felirataikból a babilóniak tudósításaiból tudjuk kimutatni. Elég ezek közül a zirlabi Gudeát megemlítenünk, ki Kr. e. 2800 körül uralkodott s kitől nagyszámú skulptura és felirat maradt ránk. Az ő skulpturái már nagyfokú művészi jártasságot mutatnak. Felirataiban amanosi és libánoni cédrusokról beszél, mi arra vall, hogy a középtengeri tartományokkal állandó összeköttetésben volt Egyiptommal s Gudea skulptúráiban egyiptomi hatásokat vélnek felismerhetni." (Cscngey Gusztáv - A pátriárkák története - 1909)

,,Miután ezen alarod népek már az aluvium legrégibb idejében kifejlesztették individualitásukat, Előázsia területén uj színváltozás történt: az alarod népek közé egy uralaltaji, vagyis turáni nép tört be a távol északkeletről, a középiráni fensikon át és végre az alsó Eufrát mellett, annak baloldali vidékén telepedtek le. Ezek voltak a sumirok, egy nép, mely már csodálatos kultúrájának alapját az altai őshazából hozta magával. Ezen időben még a pluviális korszak volt uralkodó s Mezopotámia egyáltalán nem hasonlított a mostani területhez. Syria, Arábia, a Sahara még nem voltak sivatagok, Mezopotámia még nem volt steppe. Ott, ahol első vallási központjukat, s szent Nankit az Eufratnál felépítették, hol vízistenségeiknek első templomát emelték, csakugyan minden víz volt, miután épen Nankival szemben torkolt akkor még Arábiának óriás anonym folyója, melynek ma már csak egykori több kilométer széles, a Hedzsásból nagy kanyarulattal egész Arábián át követhetjük az alsó Eufratig futó medrét." (Tarczay Andor - A sziddimvölgyi csata - 1917)

,,Baal, Bel, Belus - Ezek a nevek, mind azoneggy pogány istennek nevei, akit a phoeniciusok és chaldaeaiak imádtak. Bál annyit teszen mint Úr és ezen nevezetet először az igaz Istennek adták. A pogányok minden dolgokat, melyeket ők isteni tisztelettel illettek, így neveztek: példának okáért a Napot, Hóldat, tsillagokat, meghaltt királyokat, nagy embereket. A chaldaeusok különösen ezen név alatt Marsot imádták, amint megtettszik Jofephusból, aki Thurusról a Ninus után való királyról így szóll: Marsnak álló képet emeltek az assyriusok, akit ők mint Istent, a Bál neve alatt tiszteltek. Úgy látszik, hogy a phoeniciusok a Bál neve alatt a Napot értették ... Amit a napkeletiek Bálnak hívtak, azt a görögök Zeusnak, a romaiak pedig Jupiternek nevezték." (Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona - 1792)

Így érthetővé válik Baalbek városának neve, amelyet a görögök Heliopolisnak, vagyis a Nap városállamának neveztek. Ennek az imént idézett szócikknek a folytatása:

,,Ezt az istent a phoenicusok megesmertették a carthagobeliekkel, mint megtettszik ezen esmeretes nevekből: Hannibal, Hasdrubal, Hierombal s a többi. Mert a napkeletieknél szokás vólt, hogy a nevekhez a magok isteneknek nevét is hozzá ragasztották ... A mahummedanusok azt mondják, hogy Abrahám, minekelötte Chaldaeából kijött vólna, eggyszer a chaldaeusok eggy mezőn nagy innepet ültek, ekkor ő azok minden bálvány isteneiket a Bálig, öszve-rontotta. Végre a fejszét, mellyel azokat öszve-tördelte, az utólsó bálványnak nyakába akasztotta, hogy a tselekedetet annak tulajdonítsák. A Korán szavai így vagynak: Mi Abrahámot megtanítottuk, s tudtuk, hogy ő arra a jelentésre érdemes, mellyre mi őtet méltóztattuk. Emlékezz-meg róla, midőn ő a maga atyjához és népéhez így szóllott: Mitsoda képek ezek, mellyeket ti olly buzgóságosan tiszteltek? - Azok pedig azt felelték: Mi úgy találtuk, hogy ezeket a mi atyaink tisztelték. Ő ekkor így szóllott: Valósággal mind ti, mind a ti atyáitok tévelyegtek. - Azok azt mondották: igaz-é az, a mit te mondasz, vagy tsak tréfálódol velünk? - Ö pedig felelt: Valófággal a ti uratok, a Mennynek és földnek ura, ő teremtette azt és én eggy vagyok azok közzűl, kik erről bizonyságot tesznek. Istenem segedelmével eggy próbát teszek a ti isteneiteken, mihellyt ti innét el- mentek. - Midőn tehát senki jelen nem vólna, be-ment Abrahám a templomba, az hol a bálványok állottak, s azokat kitsinytől fogva nagyig darabokra tördelte. Az emberek vissza-menvén s a pusztítást látván azt kérdezték: Ki tselekedte ezt a mi isteneinkkel? Bizony annak eggy istenteIen embernek kellett lenni! - Némellyek azt felelték: Hallottuk, hogy eggy ifjú ember káromlást szóllott, azok ellen, neve Abrahám. - Akkor azt mondták: Hozzátok ki hát őtet a nép elébe, hogy ellene bizonyságot tehessenek. - Midőn azért őtet a sokaság elé be-vitték, így szólltak neki: Te bántál-é így a mi isteneinkkel óh Abrahám? - Ő pedig így felelt: Nem, hanem ő közzűlök a legnagyobbik tselekedte ezt, azért azt kérdjétek meg, ha tud szóllani. - Azok azért ismét így szólltak eggymáshoz: Bizony ti istentelenek vagytok! - Azután ismét meg keményítették magokat, s így szólltak: Te tudod, ezek nem tudnak beszéllni. - Abrahám felelt: Hát miért imádjátok azt, akinektek sem ártani, sem használni nem tud? Vesszetek el azzal eggyütt, akit az Istenen kívűl imádtok! Vagyon-é eszetek? - Akkor azok így szólltak: Égessétek-meg őtet s álljatok bósszút a ti isteneitekért! - Mahummed ezt a históriát a zsidóktól vettei, tsak némely dolgokat változtatott meg benne. Mert a zsidók azt mondják, hogy ezt Abrahám a maga atyja műhelyében, annak jelen nem létében tselekedte. Midőn pedig Tareh haza ment, s látta a dolgot, Abrahám azt felelte, hogy eggy asszony áldozatra semlye lisztet vitt az isteneknek, amellyen azok meg nem egyezhetvén, öszve-vesztek, kiket a legnagyobbik közzülök, tudni illik Bál meg-győzött. Tareh igen megharagudván, őtet Nimródhoz vitte, hogy őtet a maga vakmeröségéért leg-keményebben bűntesse meg." (Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona - 1792)

Vagyis ahogyan most a felettünk uralkodót Úrnak hívjuk, ezt régebben a turáni népek Bálnak hívták, így Bál a legfelsőbb Istent jelöli. Érdekes, hogy a káldeusok Marsot tisztelték benne, amely az ősmagyarok Hadúr-kultuszára utal, hisz Mars (Árész) a háború istene.
Egy másik szócikk folytatja:

,,Bel vagy Belus - A régi chaldaeusoknak, vagy babyloniaiaknak fő istenek. E vólt a Babyloniai Birodalomnak fundálója, Nimróddal és a phoeniciai Bállal azon-eggy személlynek tartják. A görögök, kik mindent a magok nyelvekből hoznak-ki, hogy Jupiternek Junótól eggy fija lett és azt éles elméjéért Belusnak nevezte, melly név annyit teszen, mint eggy igen hegyes nyíl. Hieronymus azt mondja, hogy Bál, Bél, vagy Belus Istent, Ninus a maga atyjának tisztességére szentelte, kit az assyriusok imádtak ... Midőn Berosus a dolgoknak eredeteket a babyloniaiaknak értelmek szerént előbeszélli, azt mondja, hogy Belus isten a Chaost, vagy a setétséget középen által vágta, s így választotta el a fstétséget a világosságtól, így állította a mostani rendbe a világot. De midőn látná, hogy a világ puszta és emberek nélkül vólna, eggynek az istenek közzül parantsolt, hogy maga magának a fejét vágja-el, s az abból kifolyó vért elegyítse a főlddel a mellyből lettek az emberek s a barmoknak nemeik. Belus pedig tökélletességre vitte a Napot, Hóldat, tsillagokat és öt planetákat. Belusnak sok álló képei köztt vólt eggy temérdek aranyból, melly negyven láb magasságra emelkedett. Vólt neki Babylonban eggy pompás temploma is, melynek aranyból készűltt eszközei 8oo talentomot értek. Ezt a templomot elrontván Xerxes, ennek meg-mérhetetlen kintseit el-prédálta. Némellyek szerént ötet ezen tselekedetre vitte a magufok religiójok eránt való buzgóság, s a sabaeusok, vagy a bálványozók elleni gyűlölség, a kik közzűl valók vóltak a babyloniaiak is. De hihetőbb, hogy ő neki erre indító oka vólt a haszon, a hadakozásra tett költséget magának vissza-pótolhassa ... Bélnek és a Sárkánynak historiája eggy apocryphus könyv, mellyet a zsidó ekklésia is mindenkor annak tartott, s felőle nem lehet meg-mutatni, hogy valaha zsidó vagy chaldaeai nyelven lett vólna. Hieronymus azt a Bélről és Sárkányról való mesének nevezi. Selden pedig szent költeménynek mondja." (Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona - 1792)

Vagyis itt megjelenik Nimród alakja, mint a nagy vadász, az íjász. Két csillagkép, az Orion és a Nyilas. Nimród fiai, Napos és Pálos (Hunor és Magor / Góg és Magóg) az Ikrek, a Szíriusz csillag pedig a Tündérfő. Az ősi asztrológia elemei mind-mind a szkíta, illetőleg a bábiloni tudást őrzik. Gog és Magog az iszlám hagyományban Yajuj és Majuj.

about_zarathustra_02.jpgZarathustra (Kr. e. 18. század)

A perzsa hagyomány megőrizte számunkra, hogy Zarathustra anyjának neve Doqdu (Kr. e. 1756), Zarathustra lányának neve pedig Chista (Kr. e. 1725). Ez utóbbi név jelentése: bölcs.
Zarathustra további nevei Zarathushtra Spitama, Ashu Zarathushtra és Zartosht Spantman.

Az Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. kötetében (1597-1601) található egy irat az 1598. évi Fejérvári Országgyűlésről, ahol is Mihály vajda találkozik a tatárok követével, aki ezt mondja:

,,Junius 11-én Mihály nagy ebédet adott, melyhez borokat a biztosok szolgáltattak. Az ebéd víg volt, a tatároknak megnyílt a szívük: Mért harczolnának a tatárok a magyarok ellen, mikor mindketten rokonok s a scythák nemzetségéből származnak? - mondá a khán követe." (Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. - 1878)

,,A magyarok a skytha aggtörzs, idegenek által agathyrsiseknek nevezett népcsaládból veszi eredetét, mely népfajról a történetírás ősapja Herodot állítása és térképe szerint 480 évvel élt Kr. e. már megemlékszik és a mai Erdélybe is teszi lakásukat. Herodot a skytha aggtörzsek győzelmeit és szokásait is előszámlálta. Dárius Hystaspisnek az ellenünk viselt hadjáratábani megveretéséről emlékezik s végre előadja szokásaikat, hogy szövetségükre karjaikból a borba vért eresztettek s abba tört bárdot, nyilat, parittyát mártottak, úgy ürítvén ki a szövetség poharát. Ezen szokásban össze találkozott Kr. e. 480 - Kr. u. 888 év miután Almos vezérnek fejedelemmé választásakor a vérszerződés megköttetett. A hét magyar, Almost főparancsnokává, vagy vezérévé választja s vele rettentő esküvel szövetkezik. Egy edény körül körbe állva, bal karjaikat kifeszítvén, tőrrel ereiket megmetszik, s omló verőket az edénybe vegyítvén megesküsznek, hogy vezérökkel magoknak és maradékaiknak mindörökké Almost és utódjait ismerik, hogy zsákmányukat s a mit hóditnak közösen megosztják, hogy egymást egyenlőnek tartják s mindegyiköknek helye legyen a fejedelem tanácsában, s mialatt vérök az edénybe kiomlott, mindnyájan e szavakat mondják: Így folyón utolsó cseppig annak vére, ki a fejedelem ellen föllázad, vagy meghasonlást szerezne rokonai közt! Igy folyjon a fejedelem vére, ha valaha e szerződés feltételeit megszegné! - Ez volt a magyar állam első eredete ... A skythák megverték Dáriust. Látjuk később Almos vezér hivatkozott ezen győzelemre, melyet Herodot fentartott a magyarok lelkesítésére Kiewnél. Nem a skythák szalasztották-e meg Dárius perzsa királyt, s így az rémülten s nagy csúful futott Perzsiába s elvesztett ott 80000 embert, vagy nem a skythák vágták le Cyrus Perzsia királyát 330000 emberével, vagy magát Nagy Sándort is Fülöp király és Olympia királyné fiát, kik harczolva sok országot meghódítottak volt, nem szalasztották-e meg a skythák csúfosan? Azért is szerényen és vitézül harczoljatok ... Idézem Thierry Amadé történet író szavait: Kiew kaput nyit, s előkelő lakosai megbecsülhetlen ajándékokkal rakodtan jönnek felkeresni Almost táborában. Mit akarsz itt a mi országunkban? - kérdik tőle. Arra alá napnyugot felé, túl a havasokon van Attila régi birodalma, Pannónia földje. Nincs annál jobb föld a világon ... Scythia que in potestatem Attilá devenit. - Tehát áll, hogy a magyar törzs egy a hunnusokéval. Prokopius bizonyítja, hogy nem pásztornép, hanem fejedelemmel bírnak, s voltak társadalomban és szomszédjaik irányában törvényt és igazságot gyakorolnak ázsiai hazájokban, barátságosak és vendégszeretők. Bebizonyítottam tehát, hogy Attila minden esetre a magyarok egyik elődje. Lássuk most, mit mond Thierry Amadé, ki következőkép írja le Attila tetteit: Volt egykor Magyarországban, mond a költemény, egy nagyhírű király, kit Attilának hittak, soha párját nem fogjuk találni. Gazdagság és bőkezűségben senki soha vele nem mérkőzhetik. 12 koronás király szolgálta, 12 királyság hódolt neki, 12 herczeg, 30 gróf, lovagok, apródok, fegyveresek szám nélkül. Ez a király emberséges és igazságos volt, soha párját nem fogjuk találni." (Makray László - Országgyűlési napló, XXIV. kötet - 1869)

Ezen nagy jelentőségű felszólalás legérdekesebb része az, hogy Atila királyunk alá 12 másik király tartozott. Ám ez a szokás összeköti őt Izzással, hisz nem kizárt, hogy Izzás 12 apostola valójában pártus vezérek voltak, akikkel ő vérszerződést köt az Urolsó Vacsoránál. Ám ez arra utal, hogy Atila ezen hagyományt a pártusoktól örökölte. Viszont a krónikás hagyományunkban Atilát Nimród leszármazottja, vagyis így Izzás királyunk is. A zsidók erre egyből azt reagálnák, hogy Atila tőlük vette át a 12-es számot, ahogyan Izzás király kapcsán is a 12 jákobita törzs szimbolikájának átvételére hivatkoznak, ám pont hogy a zsidók azok, akik Jákob történetének megírásakor a bábiloni asztrológiát és korábbi sumér történeteket használtak fel, így a zodiákus 12 csillagjegye az ősi mágusok tudásából ered, akik beosztották az évet 12 hónapra. Hisz a Tóra szerint a jákobiták ekkor még nem kaptak semmilyen törvényt Jáhvétól, csupán a körülmetélkedést és az engesztelő áldozatokat kellett elvégezniük ahhoz, hogy Jáhve ne ölje meg őket. Továbbá a mágusok hagyományát a léviták mindig is őrizték, hisz a Kabbalát is Egyiptomból hozták ki. A csillagimádat és csillagjóslás tilalma csupán a köznépre vonatkozott, a lévitákra és a kohénra nem. Így az, hogy a bábiloni mágusoktól a számszimbolika miatt átveszik a 12 királyságot, mint történeti elemet, nem ütközik Jáhve törvényeivel.

magian_358x0-is-pid15791.jpgMéd mágus (bronz plakett - Kr. e. 5. század)
(British Museum, London, Anglia)


A mágusok a Kr. u. 14. században is aktívan tevékenykedtek, így lehetett az, hogy egy rózsakeresztes szerzetes elsajátította a mágikus tanokat:

,,Roseae Crucis Fratres - Eggy enthusiastákból álló tsudálatos secta, mellyet Naude így ír-le: Eredetét vette Német Országban, 1394-ben, eggy ifjútól, aki öt esztendős korától fogva klastromban nevelkedett, ez minekutánna a magiát meg-tanúlta, el-ment Arabiába, ott is a magusoktól sok titkokat tanúlt, kik néki megjövendőlték, hogy ő a Világban eggy nagy változást fog tenni. Onnan ment Barbariába, onnan Spanyol Országba, hol a Cabbalában jártas maurusokkal és zsidókkal társalkodott. Ott akart ő a maga reformatiójához fogni, de onnan ki-kergették őtet, s hazájába ment, hol 1448-ban, százhat esztendős korában meg-halt. Testét nem temették-el, hanem tsak barlangba hellyheztették, hol azt 1694-ben meg-találták. Tudniillik eggy rosen crucianus észre-vett eggy követ, mellybe eggy szeg vólt ütve. Azt a követ el-gördítvén reá talált a barlangra, amellyben a test feküdt. Abban a barlangban illyen mettszett írást találtak: Száz húsz esztendő múlva meg-jelenek. - Az epitaphiumon ezen betűk voltak: A C R C A betűk után ez az írás: Életemben a Világnak ezt a kis részét választottam temetőhellyemnek. - Az írás körül sok hieroglyphica figurák vóltak, a hóItt testnek kezében eggy arany betűkkel írott könyv látszott, amelly az hólttnak dítséretét s azt adta-elő, melly álmélkodásra méltó sok kintset fedezett ő fel és hogy minden fájdalom nélkül halt-meg. Ez a történet adott alkalmatosságot az új rosencrucianusoknak eggy különös rendnek fel-állítására, mellynek mentségét és confessiójat 1615-ben eggy német kiadta. Ezen társaságnak articulusai szerént tartozik minden társ eggymásnak hűséget esküdni és hogy a törvénynek meg tartója leszen, mellynek fő tzélja az, hogy a társaság titkait senki ki-ne jelentse és hogy tsak jegyek és allegoriák által beszéljenek. Azzal mentették magokat, hogy az ő tzéljok a religiónak jó rendbe való hozása és a tudományok, nevezetesen az orvosi tudomány, amellynek legelrejtettebb titkaival ditsekedtek. Ditsekedtek a Lapis Philosophicussal is és a természetnek Iegméllységesebb titkainak fel-fedezésekkel. Az orvoslásért semmi jutalmat nem vettek, az Isteni tiszteletből minden szükségtelen ceremoniákat kihagytak. Esztendőben eggyszer gyűjtek-öszve s megesmertető jelül rósa színű keresztet hordoztak, a religiókra nézve protestansok vóltak ... Eggy ollyan új nyelvvel is ditsekedtek, amellyen minden dolognak természetét le-tudták írni." (Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona - 1792)

Atila királyunk előtt néhány évtizeddel korábban létezhetett egy hun király, aki 200.000 emberrel támadta meg Rómát, ám elképzelhető, hogy a tudósok tévednek és maga Atila király volt az, akit a szlávok később istenként kezdtek tisztelni.

,,Radegast - Eggy isten a régi pogány slavusoknál. Némellyeknek értelmek szerént az hunnusoknak vagy gothusoknak Radagajsus nevű királyok vólt ez, aki Arcadius és Honorius tsászároknak idejekben 200.000 emberrel Olasz Országot pusztította s akit osztán halála után isteni tisztelettel illettek. Az ő képe tiszta aranyból vólt, a fején eggy értz koronát viselt, a korona felett eggy sas ült ki-terjesztett szárnyakkal, amellyet eggy pais fedezett, mellyen eggy ökör fő látszott, bal kezében két-élű fejszét tartott." (Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona - 1792)

A 19. század második felében 2000 ezer bábiloni írásos tábla került elő Bábilon városában. Ezek nem sokkal később az angolok, vagyis ezáltal a zsidók kezébe került.

,,Egy babyloni cég számadása - A mult esős időszak folytán Babylon romjai között keletkezett vízmosások egyikében régiségek után kutató arabok egy sereg látszólagosan víz korsókat találtak, melyek felnyittatván kitűnt, hogy a korsók nem víz, hanem az ősrégi Babylon egyik bankháza üzleti irományainak eltevésére szolgáltak, amennyiben minden egyes korsó, régi írással ellátott táblákat tartalmazott. Ezen, számszerint 2000 darab tábla jelenleg a britt muzeum birtokában van s a régi Babylon üzleti és társadalmi viszonyairól tanulságos képet nyújtanak. A táblák pénzelőlegek, ingó és ingatlan vagyon, rabszolgák vásárlására, fekvő birtokokra adott hitel, tehát a banküzletben előforduló műveletek fejlesztésére szolgáltak. Minden táblán az üzlet napja, hava és éve pontosan fel van jegyezve. Ezen feljegyzésekből kitűnik hogy a régi babyloni bankcég főnöke Egibi nevet viselt s Nahopolassar király alatt élt. A táblák egyike egy tökéletes üzleti naptárt tartalmazott." (Pápai Lapok, III. évfolyam, 53. szám - 1876)

Ha voltak egyáltalán jákobiták a Kr. e. 6. században, akkor annak, hogy elvitték őket Bábilonba ugyanaz lehet a magyarázata, mint amiért a fáraó nem akarta őket elengedni Egyiptomból. Mert veszélyes rablógyilkosok voltak, továbbá jó pénzért bárki oldalán harcoltak csatlósként, illetve zsoldosként. A bábiloni király viszont tudhatta volna, hogy milyen veszéllyel jár az, ha zsidókat visz Bábilonba, így a másik lehetőség az, hogy a zsidók már sokkal korábban beépültek a bábiloni király udvarába, majd ezen főemberek tanácsára lettek elszállítva a jákobiták Bábilonba, ahol rövid idő alatt átvették az állam irányítását. Ez a zsidó taktika.
Azért maradtak a zsidók 100 évig Bábilonban, mert uzsorások, majd a legnagyobb bankárok lettek.

screenshot_2019-10-14_rmk_i_142_prognosticon_prognosticon_az_wy_cometa_feloel_valo_ioevendueles_mely_ez_el_mult_1577_esz.pngCsillagjósok (egyikükön szkíta süveg)
(Misocacus Vilhelm - Prognosticon az wy Cometa feloel valo ioevenduelés - 1578)


Ha a régi bábiloni asztrológiát és csillagjóslást nyomait keresnénk a középkorban, akkor közvetlenül a Pálos Rendhez lyukadunk ki. Hogy még a 16. században is voltak magyar csillagjósok, bizonyítja Misocacus Vilhelm könyve (Prognosticon az wy Cometa feloel valo ioevenduelés - 1578). Misocacus Vilhelm egy álnév, ám a csillagok és bolygók alapján jövendölt igen részletesen.
A régi mágusok süvegét viseli egy harcos azon a festményen, amely Kapisztrán Jánosról és a magyar seregről készült az 1456-os Nándorfehérvári Diadal kapcsán. Nem lehet véletlen, hogy a festő a képen központi helyre tette és buzogányt helyezett a kezébe. Ameddig Kapisztrán János, a római katolikus pap az harcosokban tartja a lelket, addig ezen mágus-süvegben lévő férfi a sereg élén áll. A képen 5 főszereplő van:
Középen egy lándzsás magyar harcos, aki készül agyondöfni a másik központi figurát, a turbános törököt. Ezen lándzsás magyar katonát lábon szúrta egy sovány arcú néger. A negyedik főszereplő maga Kapisztrán Szent János, aki egy őrült zsidó-keresztény inkvizítor volt, ám életét kockáztatván a magyar seregek élén rontott neki a töröknek, kisegítve ezzel Hunyadit és megmentvén Magyarországot. A pápa nem küldött katonákat, így kijelenthetjük, hogy Róma feláldozta volna Kapisztrán Szent Jánost, aki viszont ezen tettével bizonyította, hogy igaz európai patrióta.
Ám az ötödik főszereplő, a mágus-süveges alak nem illik a képre. Nem mondhatjuk töröknek, hisz a törökök a kép jobb oldalán, a három magyar katona előtt vannak a földön fekve. Ez a süveges ember közvetlenül a magyar katonák előtt áll, ám jól látszik, hogy nem ellenük harcol, illetve a katonák sem harcolnak ellene. Ruhája különbözik a törökökétől. Ez a rejtélyes alak a kép bal-alsó sarkából sétált be a csatatérre, ahol nincsen senki, hisz a magyarok a bal-felső sarokból haladnak a törökök felé, akik pedig jobb oldalon vannak.
Így nem kizárt, hogy a 19. századi festő ősmagyar vallású turanista volt, aki két különböző harcot örökített meg a képen. Egy a római katolikus a muszlim ellen, a másik pedig az ősmagyar a római-katolikus ellen. Hisz ezen buzogányos kucsmás alak mindenki mástól függetlenül Kapisztrán Szent János felé halad, mintegy bosszút lihegve a meggyilkolt táltosokért és ősmagyar hitűekért.

screenshot_2019-10-14_muur.pngMagyar harcos szkíta süvegben az 1456-ös Nándorfehérvári Diadalnál
(ismeretlen festő munkája - 19. század)

,,A sarmat nevet némelyek a héber sear-madaj szótól, mi annyit tesz: méd maradék vagy utód, származtatják. Nor ris a behistuni három nyelvű felirat scytha szövegének megfejtésekor a gyakran előforduló mata scytha szót mindenütt médnek fordítja. Hasonlóan Vestergaard a méd nyelvű feliratokban a Mada szót Mediának magyarázza. Lassen szerint Mád annyi mint Madai, Medos, Media tartomány neve ... Koskinen szerint a mada szó, mely Mediának ősneve, medo-scyth szó, mat assyrúl, mad a casdo-scytha nyelven országot, tartományt jelent s azon nép, melynek nyelvéből való a mada szó, kétségkívül az árják előtt uralkodott Mediában s általok tolatott félre. E turán népet a persák szakáknak, az ékiratok szaka-humarga-nak, Herodot sküthai amyrgioi névvel nevezik." (Gyárfás István - A jász-kunok története - 1870)

,,Ismeretes dolog, hogy Thales az Isten egysége fogalmát az egyiptomi papok titkos könyveiből merítette, hogy nem sokára utána Pythagórás, Phoeniczia, Babylon s Egyiptomból, hol különösen Babylonnak Cyrus által történt bevétele után perzsa mágusok találtattak, hozta át tudományát." (Czobor Gyula - Egyiptomi es szentföldi naplóm - 1881)

fghbvc.bmpMéd mágus

,,Sumeriak és akkádok ősrégi turán származású nép az Euphrát völgyéből, Babylonia területén, a mely nemcsak az által nevezetes, hogy a legrégibb eddig ismert kultúrának megalapítója, hanem egyúttal az által is, hogy nyelvének gyökszói feltűnően megegyeznek különösen a török és magyar nyelv gyökeivel, valamint nyelvtana is a turáni nyelvek sajátságait mutatja. Az ország északi részét Akkádnak, a déli részét Sumeriának nevezték, a nép őshazája azonban a Középázsiai-fensík. Történelmét a fenmaradt emlékek (ékiratok) alapján körülbelül a Kr. e. 5000 évig kisérhetjük vissza. Eleinte patizi czimü papi fejedelmek uralkodtak a nép felett, de már körülbelül Kr. e. 4500 a sirgullai patizik helyébe sirgullai királyok lépnek. A legnagyobb patizi Gudia volt, a ki Kr. e. 3100 körül Elam, Ur és Akkad tartományok fejedelmeit legyőzi és székhelyét Sirgullából Urba helyezi át. Építményeket létesít, a szépmüvészetet és a kereskedelmet hatalmasan pártolja." (Szongott Kristóf - A magyarok eredete es őslaka - 1906)

,,Ezek a népek a Kr. e. 2. évezredben hatalmas birodalmat alkottak, melynek fővárosa a Kisázsiában Angorától 5 napi járóföldre eső Boghazkői volt. Emlékei maradtak fenn Phrygia hegyein is sírok és sziklaemlékek formájában. Winckler Hugó 1906-1907-ben Boghazkői romjait a Vorderasiatische Gesellschaft megbízásából kiásta s a romok közt a régi hettita királyok agyagtáblákból álló archívumának a töredékeit, körülbelül 2500 agyaglapot fedezett fel. Ez a felfedezés azonban egyelőre két ismeretlennel bíró, tehát megfejthetetlen egyenlet volt. Sem az írás, mely ember és állatfejekből, madarakból lábszárakból, lábfejekből, szerszámok képéből összerótt képírás, sem a hettita nyelv nem volt ismeretes. A Boghazkői Levéltárban azonban a szerencsés véletlen fenntartott számukra olyan okmányt is, amely nem hettita hieroglifekkel volt írva, hanem babiloni ékirással. A megfejthetetlen egyenletből megfejthető lett: az írást el tudjuk olvasni, csak a szavak értelmét kell kihüvelyezni. Ennek a még mindig nem könnyű feladatnak a megoldása sikerült Hrozny bécsi tudósnak, aki a berlini Deutsche Orient-Gesellschaft folyóiratának a múlt évi decemberi számában Die Lösung des hettitischen Problems címen közölte korszakalkotó felfedezését ... A magyarok őstörténetének illetve származásának a kérdésében is igen fontos szerepet juttatnak egyes kutatók a hettitáknak. Dr. Fáy Eleknek van egy A magyarok öshona című vastag munkája, melynek kimondott célja annak a kimutatása, hogy Kisázsia őslakosai turániak, még pedig épen a mi őseink voltak akiket egyfelől a sémiek, másfelől pedig az árják szorítottak ki ősi fészkükből, vagy olvasztottak be magukba. Gressmann legutóbb azt tartotta róluk, hogy a hettiták sem nem sémiták, sem indogermának, hanem a kaukázusi népfajokkal lehetnek közeli rokonságban ... Kik voltak az Egyptomot leigázó hikszoszok, az Itáliában lakó etruszkok - ezekre a kérdésekre is hihehetőleg esik némi világosság, mert a tudósok közül némelyek mindkét népet hettitának mondották. Hettiták alapították Assur városát, Babilon, Szíria és Asszíria sorsát évszázadokon át intézték vagy befolyásolták ... A hettiták azok az őslakosok, akiket a zsidók Kananban találtak ... Brandenburg doktor állítása szerint a jeruzsálemi szentély hettita templomok mintájára épült." (Evangelikus lap, VI. évfolyam, 9. szám - 1916)

Vagyis az ursolymai (korábban solymai) templom hettita, vagyis turáni templom volt. További bizonyíték, hogy az eredeti palesztinok fehér bőrű europidok voltak, így a mai palesztin lakosságnak genetikájának csak elenyésző töredéke turáni, nagyobb része negroid-sémita.

,,Az egyptomi és babyloni culturkör mellett feltűnik az ókori Ázsiában egy harmadik is, főleg Kis-Ázsiában. Ezt a hettiták (chatti) néptörzse képviseli, mely sem nem sémi, sem nem indo-germán, de róla még általában igen kevés a biztos állítás, mert kevés a forrásanyag. Fővárosuk Boghankői vidékén volt. E népek között kétségkívül volt culturális kölcsönhatás, ezért sok a közös vonás vallásukban. A Palestinában végzett ásatásokból kitűnik, hogy Bél (Baal), Istar (Astarte) és Asirat a kanaaniták istenei, ehhez járulnak az egyptomi Ammon, a babyloniai Nergal. Általában a természet kettősségét, a tenyészetet és enyészetet, az ébredést és haldoklást fejezik ki ... A babyloniai culturának óriási a jelentősége Kelet történetében. Fényesen igazolták ezt az amarnai leletek (500 ékírásos agyagtábla, a két Amenhotep állami levéltárának egy része), melyekből kitűnt, hogy Kr. e. 1400 évvel a babyloniai nyelv volt a Kelet diplomáciai nyelve. A különböző kananita, syriai és a többi helytartók e nyelven leveleztek a pharaókkal." (Evangelikus lap, III. évfolyam, 41. szám - 1913)

A magyar, a mongol és a türk nyelvekben vizsgáljuk meg a kék színre használt szavakat:

Magyar: kék
Kazah: kök
Kírgiz: kök
Üzbég: kok
Türkmén: gök
Ujgur: kök
Mongol: khökh

Ezen népek ősvallása a Krisztus előtti évezredekben a tengrizmus volt, illetve sok nomád törzs a mai napig megtartotta. Tengri a kék ég, a tenger istene, így ezen szavak mind összeköttetésben vannak:

Magyar: ég
Mongol: tenger
Türkmén: gök
Török: gök
Azeri: göy
Ujgur: kök reng

A tenger szó pedig ezen nyelveken:

Magyar: tenger
Kazah: teñiz
Kírgiz: deŋiz
Türkmén: deňiz
Török: deniz
Ujgur: déngiz
Üzbég: dengiz
Azeri: dəniz

khan-tengri-and-pobeda-peaks-content.jpgA Khan Tengri hegy
(Kazahsztán, Kirgizisztán és Ujgurisztán határán)


Ez csupán azért fontos, mert az örményben is felfedezhetünk hasonlót:

,,Kéghám évek malva Ármávirben Hármát nemzé. Hármát Ármávirben hagyja azokkal, kik vele laktak. Ő maga egy más hegy felé éjszak-keletre, egy nagy tó partjára megy, felépiti a tó partját és ott lakósokat hagy és nevéről ezen hegyet Kégh-nek, a falut Kéghákuni-nak nevezi. Így neveztetik a tenger is." (A Szamosújvári Örmény Katolikus Algymnasium Értesítője - 1890)

Vagyis ezen ősi "Kégh" név jelentése: tenger. Ám szinte megegyezik a magyar "kék" szóval, amelyhez hasonló az legtöbb türk nyelv ezen színt jelölő szava. Vagyis a tengrizmus nyomai megtalálhatóak Örményországban, illetve a korábbi Urartu Birodalomban is. Sajnos ma már csak az ujgur és a török nyelvek őrizték meg az Isten eredeti nevét, ugyanis, amit mi magyarok Istennek mondunk, az törökül Tanrı, ujgur nyelven pedig Tengri. És ugye köztudott, hogy a Tengri név másik alakja Tangri.

,,Az örmény történelemirók által sokszor említett khusok, harczias és a gyakori portyázásokban pusztító nép volt; laktak éjszakra Armeniától és Persiától. Úgy látszik, hogy ez közös neve volt az akkori skythák, sarmaták, gothok, hunnok, tatárok és törököknek. Mechithár örmény szótárában azt mondja, hogy az árják tartománya, khusok, khusánok országának is neveztetett. Ezen ország határai voltak éjszakról Skythia, nyugatról a Kaspi-tó és a médok országa, délről Persia. Ez az ország hosszban terjedt el a Káspi-tótól India határáig. A hunmagyarok hajdan az örményektől, perzsáktól és Ária többi népeitől általában chus, chusan és chusita néven neveztettek és ugyanazok, kiket görög és római írókból saca, daha, massageta, scytha neveken ismerünk. Laktak pedig a Kaspi-tenger délkeleti partjain az Oxus és Jaxartes folyóktól öntözött tájékokon, délszakon a Paropamisus hegységig és Indiáig terjedtek, keletről a nagysivatag választotta őket Chinától, az Altai hegység pedig a mongoltatár fajtól." (A Szamosújvári Örmény Katolikus Algymnasium Értesítője - 1890)

Érdekes, hogy az ujgurok használják az Isten megnevezésére az Ilah nevet is, ami nem csak férfi, hanem női istent is jelent. Persze lehet azt mondani, hogy az Allah névből ők csináltak Ilaht, de sokkal valószínűbb, hogy az elarabosodott Allah szó eredetijét (El / Ilu / Ilah) őrizték meg. Ugyanis ezen szó az ősi sumér időkből származik, több ezer évvel az iszlám és a zsidó vallás előttről.

screenshot_2019-10-27_indo-parthians_sanabares_usurper_1st_century_ad_ae_drachm.pngIndo-pártus drahma (Kr. u. 1. század)
(Gongopharid-dinasztia)

,,Az örmény Faustus Byzantinus (élt Kr. u. 350-450 körül) a Kaukázustól északra lakó nomádokat maszkhitoknak nevezi, belefoglalva az alánokat is, királyukról azt mondja, hogy az Arszakida-házból származott. A maszkhitok nemzetiségére nézve nagyon fontos azon adata, hogy a Kaspi-tenger északnyugati partvidékén elterülő pusztaságot Vatnának hívták." (Budapest Régiségei 5. - 1897)

Vagyis a masszagéták királya a Krisztus utáni 4. században pártus volt. Így ez már a sokadik szál, amelyik bizonyítja a szkíta-hun-pártus-magyar folytonosságot.
Érdekes szó a nyelvünkben a méreg, amely szóban benne van a "mér" ige, már az ősi időkben a mágusok kikísérletezték, hogy mennyi méreg szükséges egy ember megöléséhez. Ugyaninnen ered a mérleg szavunk is, mint az eszköz, amellyel súlyt lehet mérni. Ez magas szintű fejlettségre utal és az első lépés az alkímiához.

,,Igen tisztelt ház! Az egész akkori zsidó sajtóban ez a vak és mohó gyűlölet élt a magyar középosztály ellen. Ebben a nagy liberális korszakban mindennaposak voltak a nagy világlapoknak nevezett lapokban az ilyen kifejezések, mint például nemzetiszínű szittyavitézek, hazafias kuruc bitangok, szűzmáriás lovagok, sujtásos turániak. Ezzel a gyűlölettel iparkodtak a lebecsült parasztot az úr ellen lázítani. A Huszadik Század a zsidó intelletktuellek lapja írja a következőiket." (Rajniss Ferenc - Országgyűlési napló, XVIII. kötet - 1935)

A Viraág Béla által szerkesztett turanista folyóiratban, a Budai Naplóban található egy írás, amely a magyarok szent küldetéséről szól:

,,A magyarok európai megtelepüléséről az avult történetírások úgy emlékeznek meg nagy általánosságban, hogy a magyar nép a nagy nép-vándorlások hullámaival sodródott a nyugati kultúrnépek szomszédságába, ősi múltjukat különben homály fedi. Pedig a magyar népet nem a véletlen játéka sodorta mai szent helyére. A magyar nép itt, Magyarország területén, küldetésszerűen azon a helyen áll őrt, ahol másfélezer esztendővel ezelőtt hun őseink nagy fejedelme, Attila hun király, mint Isten ostora osztogatott parancsokat kelet felé el Indiáig és nyugaton a mai Franciaországig. Isten kezében nyugodott ez az ostor akkor is, amikor a keresztények iránt annyira türelmes Attila, hogy megkímélje Rómát, a szent várost, a földre bocsátja le az Isten kardját. A hun népet követte a Nagy Károllyal birkózó avar, majd apró törzsek és végül a magyar és ide, Európa szélére magával hozta évezredekem át gyarapított ősi ösztönös képességeit, amelyhez egy-kettőre megszerzi nyugat kulturáltságát, úgyhogy rövid idő alatt öt szenttel erősíti a keresztény egyház szentjeinek táborát. Emellett megvédi a népáradatok ellen Európa társadalmi berendezkedését és kultúráját, míg maga ezer sebből vérzett. És hogy megtörhessék a magyart, megfosztották ősi történelmi múltjába vetett hitétől. Krónikáinak hitvallás-szerű írásaiban hiába akar továbbra is hinni, hitetőket küldtek közéjük alattomban, akik hun őseiket fajuktól idegennek és vad barbárnak rajzolták előttük és végtére ím feladták bennük való rajongó hitüket." (Budai Napló, XXVII. évfolyam, 983. szám - 1930)

,,A világ köztudatába újból bele kell vinni, hogy a magyar, az erdélyi székely, ahogy ők mindig is hitték, Attila népe, a régi, 3000 éve ottlakó Teke-törzs utóda. A világnak meg kell tudnia, hogy Attila és népe nem volt barbár. Az Isten ostornak is csak így használhatta Attilát. Attila nem pusztította el Rómát, csak megintette a jóra." (Budai Napló, XXXI. évfolyam, 1153. szám - 1934)

,,Különösen fontosnak tartja Anderson az örmény Nerses-víta egyik adatát, amely azt látszik igazolni, hogy a hunok már II. Sapúr korában szerepeltek a Kaukázuson túl. Ha azonban Anderson, aki egyébiránt a középkori apokaliptikus irodalom kitűnő ismeretéről tesz tanúságot munkájában, alaposabban ismerte volna a steppei népek történetét, bizonyára óvakodott volna attól, hogy olyan forrásra hivatkozzék Kr. u. 4. századi eseményekkel kapcsolatban, amely nemcsak a hunokról, de az úzokról és az íjjasok népéről (szeldzsükök) is beszél. Egyébként, amint az örmény adatokról szóló fejezetben láttuk, Anderson egész sor más, hasonlóan hiteles örmény adatra is hivatkozhatott volna. Az Ephraemnek tulajdonított beszédben említett edesszai hun betörés a valóságban húsz évvel Ephraem halála után, Kr. u. 395-ben játszódott le, annak a hatalmas hun portyázásnak a során, amelyről sok nyugati és keleti forrás és természetesen az edesszai helyi krónika is megemlékezik. Ehhez a betöréshez kapcsolódik Marquart szerint Ibériai Péter szír vitájának egyik helye, ahol arról van szó, hogy Arkadios császár korában a fehér hunokat, Ibéria szomszédait Pharasmanes ibériai fejedelem szabadította rá a rómaiak alattvalóira. Marquart szerint ez az adat hiteles és kifogástalanul bizonyítja, hogy a Kaukázus vidékén a fehér hunok is megfordultak, jelentősége tehát rendkívüli a steppei történelem szempontjából ... A vita szerzésének idején, a Kr. u. 6. század közepe táján ugyanis az európai Hun Birodalom már régen felbomlott, az Irán keleti határán levő chionita-fehér hun (heftalita) birodalom azonban még félelmes erőt képviselt s mint Perzsiának Bizánc ellett legfontosabb ellensége a bizánciak érdeklődésének központjában állt. Ez az érdeklődés világosan tükröződik a Kr. u. 6. századi bizánci (Prokopios) és szir (Ps. Josua Stylites) irodalomban. Különösen tanulságos Josua Stylites krónikájának bevezető része, ahol szó van Péröz (Kr. u. 459-485) perzsa király chionita vagyis hun ellenségeiről, majd néhány sorral később a hunok Kr. u. 395. évi nagy kaukázusi betöréséről. Ez a hely világosan mutatja, hogy a Kr. u. 6. századi szír szerző számára már csak egyféle hun létezett, a chionita (heftalita) hun s hogy az ő számára a Kr. u. 395-ben betörő hunok is a chionitákkal voltak azonosak." (Czeglédy Károly - Kaukázusi hunok, kaukázusi avarok - 1955)

diyarbakir_harput_gate3.jpgA Harput-kapu (Amida, Diyarbakir, Törökország)
(Kr. u. 367)

És itt eljutottunk I. Kidara vörös hun királyig, aki a Kidarita-ház első királya. Peroz ebből a családból származott, így ő maga is kidarita-hun uralkodó volt. Őt magát a Kusánok Királyának is nevezték. II. Shapur szászánida seregeivel együtt megtámadták a Római Birodalmat, pontosabban Amida, ami egyben örmény és kurd város is, ma pedig hivatalosan Törökországhoz tartozik, de Kurdisztán területén található Diyarbakir néven. A híres Amidai Győzelem (Kr. u. 359) történetét Ammianus Marcellinus írta le. Ekkor a kidarita-hunok és a szászánida-perzsák közösen legyőzték a rómaiakat, vagyis ezt nevezhetjük a turániak győzelmének. Vagyis a Római Birodalmat keletről a heftaliták (chioniták) és a vörös hunok (kidariták) fenyegették. Ám őket egységesen huna néven említik a források. A Kaukázuson túlról, észak felől pedig a szkítiai hunok fenyegették a rómaiakat, vagyis a Pártus Birodalom kezdetétől a szkíták a rómaiak legfőbb ellenségei voltak.

,,Az említett szentek régi aktái Dioeletianus és Licinius korára vonatkoznak s csak később kapcsolták hozzájuk edesszai Eufémia legendáját. Ezt a legendát szír és görög változatokban ismerjük. A heftalita név csak a legkésőbbi, Symeon Metaphrastes (Kr. u. 10. sz.) nagy hagiográfiai gyűjteményébe beillesztett görög változatban szerepel, de ott is csak a legenda bevezetésében, ahol az események kronológiai vonatkozásairól esik néhány szó. Pár sorral később már csak a hun név fordul elő, és a későbbiek folyamán is csak hunokról történik említés. A bevezetésben egyébként Symeon változatában a szerző Krisztusnak Abgár edesszai királyhoz intézett állítólagos üzenetét is idézi, amely szerint a várost sohasem fogják bevenni a barbárok. A továbbiakban arról van szó, hogy a legenda eseményei kevéssel a Diocletianus alatt kivégzett edesszai martírok halála után játszódtak le, amikor a perzsákkal határos, keleten lakó heftalita hunok római területre törtek és egészen Edesszáig hatoltak. A másik görög verzió csak hunokról tud és Abgárt sem említi, az események dátumát azonban a Szeleukida-éra 707. tehát a Kr. u. 395. évi nagy hun betörésre való utalással pontosan meghatározza. Mindkét verzió megegyezik abban, hogy a történetben szereplő gót vitéz kétszer is megfordult Edesszában s hogy ezeknek az eseményeknek az idején Eulogios volt Edessza püspöke, akinek tudomására is hozták Eufémia esetét. Maga a legenda nyilvánvalóan hagiográfiai mese : Eufémia egy gót vitézzel gót földre kerül, majd mikor gót földön egy kriptába bezárva várja a halált, segítségül hívja az edesszai martírokat és az ő segítségükkel egy szempillantás alatt, csoda révén Edesszába jut." (Czeglédy Károly - Kaukázusi hunok, kaukázusi avarok - 1955)

screenshot_2019-11-01_crucifixion_of_st_andrew_cbraccesco_jpg_jpeg_kep_1257_750_keppont_atmeretezett_88.pngEgy narancssárga ruhájú mágus Szent Bertalan apostol kivégzésénél
(La Crocifissione di Sant Andrea)

(Carlo Braccesco festménye - Kr. u. 15 század)

,,Turáni, ősmagyar gondolatok szólalnak meg benne és a szent Gellertről szóló fejezet a szellem szárnyain viszi vissza az olvasót Ur városa vidékére, ahol a mágia népeinek bölcsője ringott. Kühár Flóris professor: A lélek szemével című műve Kurdisztánban is megíródhatott volna, ott az Úristen kertjében, ahol világhódító őseink már hosszú évezredekkel ezelőtt hirdették a magába-szállást, a Három-egy-Ős-Ten dicsőségét és a Boldogasszony kultuszát ... Az ős magyar: Bál tava az Isten (Ős-Ten) szent tava. Mindezen elnevezések máraz Attila-ős, világhódító Firudun (Füreddin) király uralma alatt keletkeztek (Kr. e. 3600 körül), amikor is a bölcs uralkodó papok gondozására bízta a szent vidéket, a Balaton környékét és a Bakonyt, ahol táltosai s egyéb papjai, a gyulák, kajárok, bocsorok, gézáük, gecsők, zoltánok és bogdánok számára templomokat és kolostorokat alapított, hogy a népet Ős-Ten tiszteletére, erkölcsös, becsületes és dolgos életre tanítsák, a szent tüzeket élesszék és a magyar fajt kulturális hivatására előkészítsek, figyeljék a természet jelenségeit, amelyek Ős-Ten parancsolatjára keletkeznek és soha meg ne feledkezzenek az őshazáról. Ur vidékéről, a Turánról, ahonnét Ős-Ten népei erednek." (Budai Napló, XXXI. évfolyam, 1169. szám - 1934)

,,Aseth a hyksosokat kiűzé, mikor a 18. 19. fényes dynastiák jöttek létre, mellyek a khamitai befolyást Ázsiában újra föléleszték. Az assyri s égyiptomi hatalmat a médusi dönté meg s itt és ezzel kezdődik az irániak fölemelkedése, melly a persában tetőpontjára hágott ... A kigyótiszteletben és schamanismusban egyaránt osztozó khám és scytha, mint különben is legrégibb néptörzsök fejleszték ki az illy mythusok első csiráit, mi a két törzs koránti és huzamosan tartott érintkezéseire hagy következtetni. A Gog vagy Magogról szóló hagyományok is igazolják azt, mert hogy azok a scytha törzsöt illetik, rég fölismert tény." (Kállay Ferenc - Kígyótisztelet a khámita és scytha népeknél - 1856)

,,Zend - A perzsa nyelvek legrégiebbike. A zend tanulmányok atyja Anquetil du Perron, hogy az indiai parsok irodalmát tanulmányozhassa, matrózul szegődött egy hajóra, mivel pénze az átmenetelre nem volt. Kr. u. 1754-tól 1761-ig maradt Indiában s tíz évvel visszatérte után bocsátotta közre a Zendavesta fordítását világosító és magyarázó észrevételekkel. Ezen munka a zend tanulmányok felett minden uj kutatásoknak alapjává lett. Burnouf Jenő pedig volt az első, ki a Zendavestából nem paraphrasist, hanem szabatos fordítást is adott, a Yacna két fejezetét. Legujabban Dr. Haug Márton keríté kezébe az ujonnan alapított tudományt, ő kezdettől fogva figyelmét különösen a Gáthara, vagyis a Zendavesta legrégibb, legnemesebb részeire irányozta, melyeket bár lefordított Anquetil, de amelyeknek fordításában még csak az értelmet sem találta el, minthogy azok, mint bölcselmi és elvont gondolatokat tartalmazók, a parsi papok előtt is már évezredekóta hét pecsétes könyv voltak. Ezen bevehetlen vár ellen kezdte aknáit megnyitni a nyelvtudós. Elsőben is a nyelvhasonlítás kedveért hatalmába kelle kerítenie a Rigveda Samhitát, egy 1000 régi sanskrit-hymnusból álló gyüjteményt. De minthogy annak csak nyolczadrésze volt kinyomva, ő Hermann G. W. segélyével leirta a többit. Aztán az örményt és pehlewit, a persa és chaldnak a Sassanidák korábóli vegyületét tanulmányozta. Az uj perzsával már ismeretes lévén. Későbben Kr. u. 1858-tól 1860-ig az öt gáthanak szövegét adta ki latin és német fordítással s jelenleg Essayében a zend nyelvnek nyelvtana folyik." (Ismerettár a magyar nép számára, X. kötet - 1864)

Az ősi tűzimádó vallás szent könyvéről pedig ezt jegyezték fel:

,,Zendavesta - Hamis nyelvszokás, inkább volna helyes Avesta-Zend. A mai parsi papok azonban roszul magyarázzák a nevet, vagy hamisnak nyilvánítják, azt állítván, Zend jelenti az Avestának pehlewi fordítását, mert Zend átalánosan csak magyarázatot jelent. A parsoknak szent könyvei tehát magukban foglalják az Avestát és Zendet s megkülönböztethető mindkét korábbi és későbbi eredetű anyag. Az Avesta nevezetesen főként azon részben foglaltatik, mely Yacna vagy Izeschne nevet visel, a többi pedig mind különösebben Zend. Zendnek elsőben csak a magyarázatok neveztettek, melyek Zoroaster és tanítványaitól származtak, de az idő folyamában a magyarázat is szintoly szentté lett, mint a szöveg s a kettő együtt neveztetett Avestának. A Sassanidák korában azonban már oly érthetetlen lett a régi Zendavesta, hogy uj Zend, azaz egy pehlewi fordítás lőn szükségessé. Csak ezen Zendet értik a mostani parsi papok, a régi szövegek pedig előttök teljesen zárva vannak. Eredetileg azonban valamivel többet jelentett a Zend, mint az Avestának puszta bővitését, mert maga ezen magyarázat számos uj tanokat hozott létre, melyek zend-tanoknak (zendi-ágáhi) neveztettek és ezen czim alatt említetnek fel a Bundehesch pehlewi könyv megnyitó versében. Mivel már a Bundeheschben foglaltatnak tanok, mint a világ korának 12.000 évre való megállapítása, mint némely egyes helyek a halottak feltámadásáról s a többi, melyeknekcsirái már az Avestában megvannak, és más részről Krisztus születése előtt élt görögirók már ismerték a magusok ezen tanait, önként következik, hogy az ugynevezett zend-tannak a Sassanidák kora előtt már 500 évvel teljesen kifejlődöttnek kelle lennie. Jelen korban már a Zendavesta aránylag vékony könyvvé olvadt le. Tetemes veszteségeket kellett tehát szenvednie, mert Hermippos állította, hogy Zoroaster 2 millió verset írt és Abu Dschafir Attavari arab történetíró beszéli, hogy Zoroaster iratai 12.000 tehénbőrnél (pergamen) többre terjedtek. A parsok ugy állítják, hogy régi irataikat macedoniai Sándor pusztította el, de az a világhódítóról annyira föl nem tehető, hogy a parsok valószínüleg a muhamedán üldözéseket cserélték fel a macedon hóditással. De bizonyosan ártalmas lehetett a régi vallásnak a görög müveltségnek terjedése Elő-Ázsiában, különösen Kr. e. 336-tól Kr. u. 235-ig vagya Sassanidák uralma megalapításaig. Ugy látszik, hogy a Zoroaster vallását Iránban egy udvar sem támogatta. A magusok szent irata 21 darabból vagy Noskból állott, megfelelőleg a 21 szónak, melyet a Zoroaster követőinek legszentebb imája tartalmaz. Minden Nosk foglal magában avestát és zendet s mindezen részekből még csak a feliratot és tartalmat ismerjük, csak egyetlenegy a huszadik vagy a Vendidad mindennemű tisztátalanságok eltávolításáról, melyekből a világon nagy kárszármazik, teljes tartalmú. Ezenkívül vannak még a Zendavestában részek Yacna (Izeschne) és Visparad név alatt, melyek tartalmuknál fogva nem tartoznak a 21 Noskhoz s ezektől elkülönítve is voltak, sőt velök egyenlő rangban állottak, minta Schástrás és Puranas a Védákkal a brahmin-irodalomban vagy az 5 mózesi könyv s az Ó Testámentom más iratai a Talmuddal. A Noskok mindenféle nemvallási anyagot is tartalmaztak, állami rendeleteket, polgári törvényeket, földleírást, csillagászatot, orvostudományt s a többi. A görögök jól ismerték a zoroasteri könyveknek ezen külön-nemű tartalmát, melyek már Kr. e. 400 évvel nagyon valószínűleg befejezve léteztek. Egy olyan irodalom, mely az akkori tudalomnak minden ágait felkarolta, csak évszázadok műve lehetett, különösen ha az író anyagnak (állatbőröknek) akkori ritkaságát és drágaságát, valamint a régi betűknek esetlenségét figyelembe veszszük. A héberek szent iratainak Mózestől (Kr. e. 1300 vagy 1500) a talmud-irodalom végeig (Kr. u. 960) 2400 évi időköz kelle a teljes kifejlésre. Ha Zoroaster irataira is hasonló időt volnánk hajlandók fölvenni, létrejövetelét Kr. e. 2800. évre kellene tennünk. De minden esetre - mondja Haug - 1000 év föltétlenül szükséges volt, míg azon theologiai anyag egymás fölött teljesen megülepedhetett.  A szent iratoknak szerzőjeül már több századdal időszámlálásunk előtt Zoroaster mondatik s bár meglehet alapja s jogosultsága ezen valószínű fölvételnek, de az újabb kritikának lehetlen csak egy szerzőt gyanítani egy olyan irodalomnál, mely oly soknemű tárgyat karolt föl. A parsok hagyománya ugyan azt állítja, hogy profétájuk magához Istenhez intézé kérdéseit s mindig döntő feleletet kapott, melyet aztán tanítványaival és népével közlött. Kitől és mikor irattak le a szent szavak, nem tudható. Valószinűleg jó ideig csak hagyományosan származtak tovább, valamint most is a brahmanok, mint papagályok egy vedának egész tartalmát eltudják mondani a nélkül, hogy egy szóba vagy csak egy vonásba tévednének s a mi a legnevezetesebb és legbotorabb anélkül, hogy belőle egy igét értenének. Ezen név Zoroaster (Zarathustra) nem tulajdon név, hanem a parsok vallási főnökeinek czímje. A vallásnak alapítója vagy az első zarathustra a Zendavestában Spitama családi névvel jelöltetik meg. De már mindenutána következő főpapról azt hitték, hogy az a proféta szellemét örökségül kapta. A Zendavestában tehát az Ópersa Birodalom főpapjainak közös munkáját kell látnunk, mely századok folyamában nőtte kimagát. Így világosul meg azon tény is, hogy a mai desturoknak vagy parsok főpapjainak csak a Zendavestát kell érteniök és senki ki azt átalában vizsgálta, valódi desturnem lehet. A Zendavestának különös része volt a fölebb emlitett Yacna. A régibb Yacna külön gátha-dialectusban készült, s azért kölönbözik azujabb Yacnától, mely közönséges zend nyelven van írva. Minden esetre az egész Zendavestában a legrégibb alkatrész s a többihez ugy viszonylik, mint egy őshegység a másod, harmad és negyedrangú rakodványhoz. A Yacnának főfőtartalma az öt gátha vagy ének. Ezen öt ének Spitana Zarathustrának és tanítványainak munkája. Rang és korra nézve a gáthák után a Yacna hét fejezetben következik, mely nem magától Spitamától, hanem a zarathustra méltóságban valamelyik korábbi utódjától származik, ki Zarathustrótemó, azaz fő zarathustra, vagy Pontifex Maximusnak neveztetik. A Yacna hét fejezetben korra nézve megelőzi az újabb Yacnát, melynek szerzője egy későbbi zarathustra, azt látszik megkisérteni, hogy a régi sokisten-imádó vallás követőit további engedmények és a régi szertartások és szokásokhoz való visszatérés által engesztelje ki. A valláskönyvnek ezen darabjával egyvonalon áll a Visparad egy imagyűjtemény. Ha a parsoknál a Yacna és Visparad a vedák helyét foglalja el, akkora Vendidád a smirtiseknek, vagy jogi szokások és büntetőtörvények gyüjteményeinek felel meg. A Vendidád a régibbekkel egyenlő szentnek tartatik. A szent zend-iratoknak legujabb darabjai a Yaschtok, melyek akkor keletkeztek, midőn az ős-zoroasteri egyistenhívés már tetemesen elfajult. Haug nézete szerint a Gatha keletkezését, tehát Spitama Zarathustrának fölléptét nemlehet későbbre tenni, mint Kr. e. 1200, a Vendidád régibb darabjait Kr. e. 1000 vagy 900, az újabb Yacnát Kr. e. 800 vagy 700 és a Vendidádnak Pazend részeit Kr. e. 500. évre. Mint ezekből látni lehet, a Zendavesta egyelső alapítónak vallásos iratait tartalmazza, ki egyistenimádást tanított, míg minden későbbi alkatrésze régibb többistenimádásba való visszahanyatlást mutatnak. A brahmanok és a régi iraniak hajdan közös isteni tisztelettel bírtak s a szakadás azon karban jött létre, midőn Indra lett a brahmanok főistene, vagy azon korban, midőn a védai hymnusok nagy része előállott. Az okok, melyek az árja népek vallásosszakadását előmozdíták ott ugy látszik nem csak vallási, hanem társadalmiak is voltak. Minden valószínűség szerint az árják őslakó helyei hideg tartományban voltak, hol baromtenyésztés és leginkább időszaki földmívelésből nyerték élelmüket. De midőn nehány törzs a Jaxartes és Oxus közt új hazát talált, mely a földmívelésre kedvezőbb volt, elhagyták - a későbbi iraniak - nomád életöket. A brahmán-törzsek ellenben pásztorok maradtak az előbbi vedai korban is minaddig, míg az öt folyam tartománynak csupán felső részét lakták s nem szállottak le a valódi Indiába. Vándorló pásztortörzsek már természet szerint rablók is s a rablásra kínálkozó fekvéssel bírtak a szomszédságban megülepedett iraniak termékeny határai. A rablások eredménye a titkon meglátogatott földmívelőktől a hinduk jós-mondatokbani (mantra) s áldozati fogásokbani ügyességének tulajdonítatott. A rablók iránti gyülölet önkénytelen az azelőtt közös Dévák ellen is fordult s visszahatásból jött létre abból az Ahura-hit. Ezen hit magvainak már Spitama Zarathustra előtti időkben meg kelle lenniök, mert a proféta dicséri énekeiben (gáthák) Soschyantos vagy tűzpapjainak bölcseségét s az Angraknak vagyis a vendai Angirának - amint neveztettek az árja népek legrégibb papcsaládjai - tiszteletét tanítja. Az Angirák ismét gyakran jőnek elő együtt az Atharvanokkal, vagy tűz papjaival, mely szó Athrava alakban a zend nyelvben a papi osztály átalános nevévé lett, míg ezek a brahmanoktól az Atharva Veda szerzőitől tekintetnek, mely épen Atharvangirák védájának, azaz Atharvánok és Angirák vedájának neveztetik. Hogy Zoroaster vallása közeli érintkezésben állott az Atharvánok és Angirák hitével, nem jöhet kétség alá, de megegyezésük csak a magusi tartalomban állott. A Soschyantok vagy tűzpapjai voltak Zoroasternek valódi elődjei, mert a Zendavestában világosan említetik, hogy nekik ki volt nyilatkoztatva a helyes Ahura hit. A harcz tarthatott már századokkal azelőtt, mikor az elválás határzó lépését Spitama Zarathustra végrehajtotta, ki csak is ezen értelemben tekintethetik a valódi Mazdáyasna vagy párs vallás alapitójaul. Mindent amit életfolyamáról görögöknél, rómaiaknál vagy Zendavestában találunk, legendaszerűnek kell tartanunk. Sőt a későbbi Vendidádban a történelmi személyből hittani lett, természetfölötti, isteni adományokkal felruházva, az ősangyalok fölé emelve, Isten után első rangban. A régi Yacnából csak annyit vehetünk ki, hogy Zarathustra a Spitama család tagja volt, mely egyik ága a Hetschatáspanak, továbbá, hogy atyja Pouruscháspa, egyetlen leánygyermeke pedig Pourutschista nevű volt. Hogy a zarathustra név a régieknél zoroaster, a pársiknál zerdoschtá változva, eredetileg csak papi méltóságot jelent, már fentebb megjegyeztük. Spitama a maga korában épen az volt, mi a mostani pársoknál a destur és a Zendavestában a zarathustrotemó méltóság, melyet egy későbbi utód vitt, megfelel a mostani desturi=desturánnak, vagy legmagasb főpapnak. A proféta hazája úgy látszik Bactria volt, mely a Gáthában neveztetik, s azon állítás, hogy Rághában (Rai Teheran mellett) született, csak azon alapszik, hogy ezen nagy városban valószínűleg magok a Zarathustrák uralkodtak. Kora nem határozható meg szabatosan. Lydiai Xanthos (Kr. e. 470) a legrégibb görög iró, ki róla emlékezik, a Trójai Háború kitörése előtt 600 évre teszi. Aristoteles és Eudoxus szerint Plato előtt 6000 évvel, mások szerint a Trójai Háború előtt 5000 évvel élt s Berosus őt egy uralkodó családnak teszi alapitójává, mely Kr. e. 2200-2000-ig Babylon felett uralkodott. Magok a pársoknak nézete, kik profétájukat Darius Hystaspes atyjának kortársaul hiszik, nem helyes. Zoroasternek régibb koráról azon körülmény is tanuskodik, hogy a Zend irodalmat ő nyitotta meg, mely pedig kifejlésére végképeni befejezteig Kr. e. 400 évszázadokat szükségelt. Továbbá a Zendavesta ugy emliti, mint aki Airyana vaejoban, tudni illik a régi árja hazában is tiszteltetett, melyből vándoroltak ki mind az iraniak, mind a hinduk." (Ismerettár a magyar nép számára, X. kötet - 1864)

,,Zendik - A görögökön kivül az armeniak is adnak tudomást a zoroasteri tanok követőiről és Eznik és Elisaeus - az 5. keresztyén századnak két szerzőjéből tudjuk, hogy az ő idejökben a parsok két hitvallásra oszlottak, nevezetesen a mogra (magi, maghava), kik csak az Avestat vagy a régi szent ős szöveget ismerték el kötelezőnek s főleg Iran keleti részében Media és Perzsiában laktak és a zendikre, kik a Zendet vagy is az Avestának hagyományos tanait is elismerték kötelezőnek és nyugaton, különösen Bactrianában voltak elterjedve." (Ismerettár a magyar nép számára, X. kötet - 1864)

,,Ceneus egyiptomi mágus, a ki Strabo szerint Boerbistas góth fejedelem belső tanácsadója volt." (Méhészeti lapok 8. - 1887)

A muszlimok gyűlölnek minket keresztényeket, mert mi egy embert tisztelünk istenként, azt az Isa-t, akit ők prófétaként tisztelnek. Továbbá bálványimádóknak mondanak minket, mert ugye a világ keresztényei ma egy keresztet, illetőleg egy feszületet imádnak, vagy Mária szobrát, kezében a kis Izzással. Azt viszont elfelejtik a muszlimok, hogy pont ők a legnagyobb bálványimádók és képmutatók, hisz a Kaaba-szentélyt és benne a Fekete Követ imádják, ahhoz elzarándokolnak és körbejárják. És elképzelhető, hogy a "kábulat" és a "kába" szavak a magyar nyelvbe a Kaaba-szentély nevéből erednek, mint a hely és az ott lévő meteor-darabka, amelytől kábává, kábultá változnak az emberek.

main-image.jpgKhnumnakht koporsója (Kr. e. 2134)
 

,,Berosusnál a legfontosabb közlemény, amelyre az iró a legnagyobb súlyt helyezi, hogy a szentirások nem vesztek el a Vízözönben, hanem Xisuthros Sippar városában a földbe elásta s így az elpusztulástól megőrizte azokat. Ez a mozzanat az ékiratos elbeszélésben egészen hiányzik s világosan mutatja, hogy Berossus tudósítása oly korból való, a melyben már a theologia volt a szóvivő. Hasis-adra, aki a Vízözön történetét élőszóval plántálja tova, sokkal antikabb alak, mint az a Xisuthros, aki a szentirásokat a földbe elássa s így a régi eseményeket írásban hagyja az utókorra ... Az Őstörténet Könyvében levő teremtési történet is babyloni minta után idomult. Ezen babyloni teremtési elbeszélés ugyancsak Berossus, valamint Damascius följegyzéseiből már régebben ismeretes volt. Hasonlósága az izraeli hatnapos teremtési történettel azon következtetésre vezetett, hogy az utóbbi babyloni forrásokból van merítve. E következtetés nem veszít valószínűségéből semmit az által, hogy a babyloni és izraeli teremtési képzetek között külömbségek is vannak s hogy a megegyezés sokszor lehet esetleges, vagy hogy e megegyezés sokszor kisebb, mint a phoeniciai mythosok és a Genesis előadása között. A míg a babyloni és a papi iratbeli őstörténetnek egyes érintkezési pontjait hasonlítjuk össze, például a teremtés történetét, a tíztagú genealógiát, a Vizözönt és a többi, addig ingadozhatunk ítéletünkben. De ha az egészet hasonlítjuk össze, akkor nem. Ugyanis azt látjuk, hogy ugyanazon szerzők egyike, akik a Vízözön elbeszélését közlik, ennek bevezetése gyanánt egy genealógiát nyújt, amelyet a Seth, Enos és Noah nevek betoldása által tesz héttagúból tíztagúvá. Ez eljárását látva nem maradhatunk kétségben az iránt, hogy indítást ehez neki a Teremtés és Vízözön között levő tíz babyloni király adott." (Pukánszky Béla - Az anyag, a bűn és a halál eredete az Ó-Testamentom szerint - 1898)

,,Vallásukra nézve sabeisták voltak, imádták a Napot, Holdat, csillagokat és a Földet. A zsidó iratok Nemrodot, a későbbi görögök pedig Baal vagy Bel istent állítják az első babyloni birodalom alapitójának. Ezek is a babyloni népről, mint olyanról szólanak, mely állandó lakhellyel és rendezett államszervezettel bírt. Történelmi hitregéje ezen népnek, egy Semiramis, egy Ninus és egy Belus neveiben látszik öszpontosulni, kiknek tulajdonított hősi tettekből, habár túlzottaknak látszanak, mégis azt következtethetjük, hogy a babylon-chaldei birodalom alapitása előtt hatalmas hóditók uralkodtak Ázsia ezen részeiben, kik alapitói lettek ezen kettős birodalomnak." (Értesítvény Szent Benedek-rend Esztergomi Főgymnasiumáról - 1874)

,,A régi keleti (például babyloniai, egyiptomi) vallások emlékei között rendkívül tanulságosak erre a szakrális stílusra az Isis hellenisztikus szinkretisztikus kultuszával kapcsolatos szövegek. Az egyik ilyen szövegben olvassuk: Én vagyok Isis, minden ország királynője, akit Hermes nevelt. Amit én adtam törvényül, azt senki sem hatálytalaníthatja. Én vagyok a legifjabb Kronos-istennek a legidősebb leánya, én vagyok Osiris királynak a nővére és felesége. Én vagyok, aki elsőnek adtam gyümölcsül az embernek. Én vagyok Kronos király anyja, én vagyok, aki a kutya csillagképében felragyogok. Nekem építették Bubastos városát. Örvendj, örvendj, Egyiptom, hogy engem tápláltál! ... A Diodorus Siculus által feljegyzett szöveg csak kivonata egy ősrégi szövegnek, mely az ujabb kutatások során több régi feliraton napvilágra került, legteljesebb formában a Kymae-i feliraton. E szövegek ősképe, illetve eredetije úgy látszik Memphisben, az ottani Isis-templomban volt." (Dr. Karner Károly - Jézus az élet kenyere - 1947)

,,A kegyetlen Cambyses - ki méga sirokat is felkutatta s az ottan nyugvók csontjait elégette, szétszórta - magát az egyiptomi trónra helyezte és a 27. persa dynastiát alapitá. Cambyses katonailag kormányozta Egyiptomot s a barbarismus nyilt harczra kelt a polgárosodás ellen. A médiai mágusok foglalták el Egyiptom szentélyeit." (Orbán Balázs - Utazás Keleten - 1861)

,,Nimrod, vagy Nemer Chus (Cush - Kuth - Bál) fia, hatalmas vadász és óriás, a körülbe barangó népeket, sőt Mediát, Persiát, Baktriát a Hinduig lehóditván, megépíté Ashurt (Assyria) többvárasokkal mint Erech (Edessa) Ninneve (Nisibis), ez kezdé Babylont is épiteni, s a regeszerint Ábrahmot itt a tüzbe hányta, végre Bál(Bábel) omladéki közzé ütötte, vagy Abráhm paloskasergeit küldvén rá, egyik fülén vagyorrán áthatolt s megölte Tacharansár várasban." (Bodor Lajos - Álmos a honkereső - 1842)

nimrod24.jpgNimród király és a Bábel Tornyának építői
(Pieter Bruegel festménye - 1563)
(Kunsthistorisches Museum, Bécs, Ausztria)

,,A szittyák chamiták voltak, és azért Afrika lakosai, Mózses szerint, kinél hitelesebb bizonyságot nem gondolhatni. Lakhelyek volt Nubia és Abissinia, hol ma is magyaroknak, kunoknak, vagyis bissenusoknak s a többi, hazájokat könnyű feltalálni Afrika abroszán ... Nemrút éjszak-keletre, Perzsaország nyugat-éjszaki szélére, azon vidékre tért, melyet krónikáink Evilálh, Eiuláth, Eulát és Ejulót földének is neveznek s ma igen hihetőleg az Oszmán Birodalom diarbekri helytartósága éjszak-keleti szélén, a Van tó és Nimród-hegy szomszédságában eső Achlat város vidékében találunk fel, hol első nejétől, Ökétől két fiat nemzett, Hunyort és Magyart, a hun és magyar nép törzsökatyjait." (Jászai Pál - A magyar nemzet napjai a legrégibb időktől - 1852)

,,Láttuk továbbá azt is, hogy a bálványozók Sem patriarkát pokol istenévé tették." (Kállay Ferencz - A kígyótiszteletről a khami és scytha népeknél - 1855)

A magyar nyelvről, amely később a legnagyobb segítség lett a rokonság bebizonyításánál azt tartották, hogy testvériden ősnyelv, régibb a legősibb nyelveknél: a szanszkritnál és a hébernél is. Volt egy egyetemi tanár, Horváth István, aki többek között azt bizonyítgatta, hogy Ádám és Éva magyarul beszéltek a Paradicsomban." (Délamerikai Magyarság, XI. évfolyam, 1539. szám - 1940)

Ha elfogadjuk az állítást, miszerint a hét magyar törzs közül mind turáni volt, de nem volt mind magyar, akkor feltehetjük a kérdést, hogy miért hívjuk a vezéreiket ma is Hétmagyarnak? Hát erre rávezethet minket a Méd Törzsszövetség, amely ugyan hat törzs szövetségéből állt, ám minden bizonnyal a magi törzsről lettek elnevezve médeknek. Ám valószínű, hogy csak a magi törzs volt az, amelyik Madai ősatyától származott. Vagyis a mágusok vezetésével megalakult a Méd vagy Mada Törzsszövetség és így Álmos idejében is ez történhetett:

,,A 16 turk kunugor törzsből hét törzs Kézai szerint a magor király, vagyis magus, magyar, megyer nemzetségből származó Álmosnak vezérlete alatt a visszamaradt, már régebben mozlimokká vált kunugor törzsek által, vallásuk miatt ősi otthonukból kiszoríttatván, a turáni-iráni-perzsa nép egységnek egyik tartományából, Chorazinból kiszoríttatván, északnak távozott és a Kaspi tengernek keleti partján a kazároknak szomszédságában, a szkíta népeknek Herodot szerinti ősi földjén ... Gardizi a mozlimokká vált törzseket feketéknek, a Jézus hitűeket pedig fehéreknek is nevezi. Bennünket a bizanczi császárok, akik a kazárok fő-khágánaival sűrű érintkezést folytattak, sőt velük rokonságban is állottak, állandóan, még a későbbi Árpád királyoknak idejében is turkoknak neveztek, sőt a Szent Korona egyik alkatrészén is, mely mint ajándék a bizanczi császártól került hozzánk, a turkok királyának felirata olvasható görög nyelven. Ez a megszólítás, miként a fent elmondottakból kitűnik, teljes joggal illette meg népünket. A partus elnevezés mindössze arra vonatkozik, hogy a partusok is turáni turk népek voltak és hosszú időn keresztül közülök kerültek ki a perzsa egységnek a főkirályai, amiről az elnevezést használó Ottó császárnak a bizanczi rokonaitól tudomást kellett szereznie." (Rudnay Béla - Őseink és rokonaik - 1928)

,,Épp így kétségtelen, hogy a pogányok vagy a „gojim név alatt csak a Babilon északi tartozékát képező Gutinin guti = kuti népe értendő. Ezek királya Targhul nevének a khéta névösszetételekben is gyakran előforduló Tar-chu istennével való frappáns hasonlatossága pedig arról tanúskodik, hogy a kuti, valamint a khéta-nép sem semita, sem árja nem volt, hanem az ural-altáji családnak ahhoz az ágához tartozott, amelyet némelyek már nálunk is „alarod néven emlegetnek." (Művészet, II. évfolyam, 3. szám - 1903)

Ez csupán azért fontos, mert Sulmanu-asaredu asszír király említi a kuti népet egyik feliratán, miszerint legyőzte a kuti népet, vagyis a khítákat/khitteusokat:

,,Sulmánu-asarédu, Bél helytartója, Assur főpapja, a hatalmas király, a nemzetek sokaságának királya, a népek nyájának pásztora, Assur, a magasztos Isten fölséges templomának gondozója, a gonoszok irgalmatlan hatalmába kerítője, a harczok hőse, az ellenségek, az engedetlenek tömegének megtörője, a rosszak megnyomorítója, a hatalmaskodók letiprója, az összes hegységek meghódoltatója, az, aki a leigázott vidékeken a kuti nép kiterjedt hadát érett vetés módjára letarolta, Lullubí és Subari meghódítója, a gonosz ellenségek foglyulejtője fönt és alant, Adadnirári, Bél helytartójának, Assur főpapjának fia, Arik-dén-ili, Bél helytartójának, Assur főpapjának unokája." (Kmoskó Mihály - Assur régi uralkodóinak feliratai - 1912)

tb1.jpgA médek, a bábiloniak és a szkíták kiűzik a zsidókat Palesztinából
(Kr. e. 605)

,,Ninive - asszír nevén Ninua: A felséges város, Isten kedvence, a mai Mosszullal szemben a Tigris balpartján épült, ősi települési hely. A Kr. e. 3. évezred fordulóján még Hammurapi babiloni király uralja, de Kr. e. 1100-tól kezdve nagyot nő jelentősége a fölfelé törekvő Asszír Birodalomban, amennyiben nemcsak Asszíriának, hanem II. Szárgontól kezdve (Kr. e. 707) Elő-Ázsiának is fővárosa. Kr. e. 612-ben azonban az egyesült skytha, méd és babiloni haderők megvívják s az Úr pusztává teszi a szép várost és úttalanná és sivataghoz hasonlóvá, amint Szofoniás próféta jövendölte. Nagyságát, falait Diodorus Siculus Bábeléhez teszi hasonlóvá s Jónás próféta 3 napi járóföldnek mondja kerületét." (Bangha Béla S. J. - Katolikus Lexikon - 1933)

A bábiloni nyelvet, illetőleg a bábiloni népet a külföldi zsidó-barát kutatók igyekeznek sémitának megtenni, ami viszont teljesen tudománytalan, ugyanis Nimród építé Bábel Tornyát, Nimród pedig nem volt sémita, hisz Hám unokája volt. Bábel (Bábil) az Isten kapuja, a Tündérkapu. Ez a szkíták ősi mitológiájának alapja. Vagyis a szabír és sumér városállamok ideje nem választható el a Bábilon (Bábelon) elnevezéstől, igaz a mai kutatóink a Bábiloni Birodalmat és ennek királyait a sumér és akkád korszakok utánra teszik. A sémiták a korábbi népek kulturális és vallási elemeit használták fel, így a Bábilon név nem sémita. Hisz El a kánaáni népek főistene és Melkizédek is El-Elyon, vagyis a Magasságos Isten papja volt. Így mikor a bábiloniak, a médek (madák) és a szkíták egyesülnek, akkor turáni fajúak törzsszövetségéről beszélhetünk. Ez volt az a történelmi pillanat, amely megelőzte az Eszter könyvében lévő zsidótörvényt. Ahogyan az egyiptomi mágusok meggyőzték a fáraót, hogy ölesse le a héber újszülött fiúgyermekeket, úgy a méd mágusok vezetésével a turáni népek összefogtak, hogy a zsidók által megszált területekről őket kiűzzék. Vagyis a Tenachban két ellentétes vallásról van szó, ez a kettő a magyar és a zsidó. A magyar vallás a Jóisten tisztelete, a zsidó vallás pedig Jáhve tisztelete, vagyis sátánizmus. A Tenach történetei két faj örökös harcát mutatja be, az egyik faj a turáni, a másik pedig a sémita. Így a hamisításokat leszámítva, nekünk turániaknak a Tóra és a Tenach olyan őstörténeti forrás, amely segítheti a nemzeti és faji önvédelmünket. A Bábiloni Fogságot mai zsidó-keresztény teológusok úgy magyarázzák, hogy a zsidók először északra mentek Szíriába, majd a Tigris és az Eufrátesz mentén pedig Bábiloniába. Pedig erre nincsen semmi bizonyíték, ellenben ez a nép 40 évig kóborolt a Sínai-félsziget sivatagában, vagyis nem kizárt, hogy az elűzött zsidók nem rabláncon lettek vezetve, hanem a Palesztinától keletre lévő sivatagon keresztül átvándoroltak Bábilonba.

1280px-egitto_ellenistico_papiro_con_testo_magico_in_greco_papiro_x_di_leida_da_tebe_200-300_ac_ca.jpgPapirus Leyden X (Kr. u. 250)
(Leiden University, Leiden, Hollandia)


A szabadkőműves cionisták birtokában van a Papyri Graecae Magicae, vagyis a Mágikus Papirusz, amelyet Thébában találtak és amely ógörög és kopt nyelven íródott Kr. e. 100-ban. Található benne egy Mithrász-liturgia. Hasonló ehhez a Papirus Leyden X (Kr. u. 250), amely ógörög nyelvű és szintén Thébában találták. Ehhez tartozik a V és a W papirusz is, amelyeken gnosztikus-keresztény szövegeket is találhatunk. Thébai a Papyrus Graecus Holmiensis (Kr. u. 300) is, amely alkímista szöveg ógörög nyelven íródott.
Feltehetik nekünk a kérdést, hogy miért gondoljuk azt, hogy Noé egy király volt? Hát, mert nem maga építette a bárkát, hanem számos emberével:

,,Továbbá készíts magadnak gongot a nem rothadó puszpángfából. Hossza három könyök, szélessége másfél könyök legyen. Készíts hozzá ütőt is. Napjában háromszor üsd meg vele a gongot, egyszer reggel, hogy összegyűljenek a kézművesek a bárka építésére, egyszer délben, étkezéskor, egyszer meg napnyugtakor, hogy megpihenjenek. Ha meghallják a gong hangját s megkérdeznek, szólván: Mit csinálsz? - mondd nekik: Bizony vízözönt bocsát Isten a földre. Úgy viselkedett Noé, ahogyan Isten megparancsolta neki. Száz év leforgása alatt született három fia: Sém, Hám és Jáfet. Vett nekik feleséget Metúselah leányai közül." (A törzsek származásáról, avagy a Kincsesbarlang)

Ezen könyvből megtudhatjuk, hogy Sét leszármazottai azon a hegyen voltak, amelyen Éva és Ádám is éltek. Ezen a hegyen volt a Kincsesbarlang, ahova áldozni jártak. Majd Ádám csontjait is a Kincsesbarlangba viszik. Viszont azon népek, akik nem a hegyen laktak, erkölcsileg megromlottak, így a hegyen lakók, vagyis Sét leszármazottai egy elszigetelt szerzetesi közösséget alkottak. Ekkoriban szó sincs a Halál Angyaláról, vagyis Jáhvéról, hanem itt Melkizédek és Nimród istenét, El-Elyont tisztelte Ádám is és leszármazottai is. Az Özönvíz előtti nagy mágus-dinasztia a későbbi kánaániak El istenét, vagyis a Magyarok Istenét, a Jóistent imádta.
Noénak valahogyan ki kellett fizetnie az építőmunkásokat, akik a bárkát építették. Ám az sem kizárt, hogy Noé volt a királyuk, így ingyen dolgoztak neki. Viszont az teljes mértékben kizárt, hogy ezen építőmunkások a családjaikkal együtt ne mehettek volna fel a bárkára, mikor kezdődött az áradás. Ők voltak az a 72 ember, akikről a noachidák beszélnek, miszerint Noé családjával együtt felmentek a bárkára és túlélték az Özönvizet.
Ennél a hegyi egyistenhívő-közösségben az egynejűség szigorú szokás volt, ahogyan azt a Kincsesbarlangból, továbbá más apokrifokból tudjuk. A többnejűséget Ábrahám, vagyis a sémiták kapcsán fedezhetjük fel. Ez csupán azt jelenti, hogy mikor Noénak három fia születik, akkor azok egy nőtől születnek. És mivel Noé a fiainak nagyapja, Matuzsálem lányai közül választott feleségeket, ezért kizárt, hogy Sém (Zeruán) eltérő genetikájú, negroid-fajú lett volna. Tehát a ma sémitának hívott népek nem származhattak Noétól, illetőleg Sémtől. Persze ezen történet mitológikus, hisz ha Ádámtól kezdve a férfiak a rokonaikkal házasodtak volna, akkor a vérfertőzés miatt rövid idő alatt meghaltak volna. De ha a zsidó-keresztények ragaszkodnak a Tórához, akkor mi nekünk ragaszkodnunk kell az apokrif forrásokhoz.

32332.jpgSzent Ephrem (Kr. u. 306-373) edessai író


A Kincsesbarlang szerzője az edessai Szent Ephrem (Kr. u. 306-373), aki maga szír-keresztény volt. Nagyon fontos, hogy kommentárt is írt Tatianus Diatessaronjához, amely köztudottan a zsidó-mentes gnosztikus evangélium.
Matuzsálemet ugyanabba a Kincsesbarlangba temeti Noé, mint amelyben Ádám, Sét, Énos, Kénán, Járed, Mahalálél és Lámek teste volt. Noé és három fia aranyat, tömjént és mirhát visznek az áldozáshoz. Ő közülük már többen évszázadokkal korábban meghaltak, vagyis ha Noé meg tudja csókolni a testüket, a történet szerint, akkor minden bizonnyal mumifikálták a testeket. Továbbá elképzelhető, hogy szarkofágba lettek helyezve. Noé nem Ádám csontjait, hanem Ádám holttestét viszi fel magával a bárkára, majd annak közepére helyezi. Ezután Noé parancsot kap, hogy bízza Sém fiára Ádám holttestét, akinek majd azt el kell vinnie a föld közepére és leszármazottai közül őrt állítani mellé.

,,Vért ne ontson, tartóztassa meg magát élte minden napján, feleséget ne vegyen magának és otthona ne legyen ott. Állat és madáráldozatot ne mutasson be, csak bort és kenyeret áldozzon Istennek. Ott lesz ugyanis része a megváltásban Ádám atyánknak és minden gyermekének!" (A törzsek származásáról, avagy a Kincsesbarlang)

Vagyis itt a véres áldozatok tilalma hangzik el. Minden esetre a kenyérre és borral való áldozást Melkizédek követte, akinek örököse Izzás volt. Vagyis Izzás az Özönvíz-előtti máguskirályok vallását követte. Ádámot pedig Sém és Melkizédek eltemették a Golgotán. Melkizédek anyja Józédek volt, amely arra utal, hogy a mindkettőjük neve összetett, a "melki" és a "jó" az előtagok, a "zédek" pedig az utótag.

jontonesnimrod_tulipan_tamas_2017_2.jpgJontón és Nimród
(Tulipán Tamás festménye - 2017)

,,Nimród, vitéz király napjaiban tűz tűnt fel. mely a földből szállott föl. Odament hát Nimród, meglátta és leborult előtte. Papokat állított mellé, hogy ottan szolgáljanak s tömjént vessenek reá. Ettől az időtől fogva imádják a perzsák a tüzet, mind a mai napig. Sziszán király pedig egy forrásra bukkant Derógínban. Elkészítette egy fehér ló mását, odaállította s mindenki, aki csak megfürdött a forrásban, leborult a ló előtt. Ettől az időtől kezdve imádják a perzsák a lovat. Nimród Jókdórába, Nód országába ment s midőn az Atrasz-tóhoz ért, ott találta Jóntónt, Noé fiát. Leszállt, megfürdött a tóban, áldozatot mutatott be és leborult Jóntón, Noé fia előtt. Így szólott hozzá Jóntón: Te király vagy, mégis leborulsz előttem? - Nimród így felelt: Hiszen a te kedvedért jöttem el idáig. - Ott maradt hát nála három évig, Jóntón pedig megtanította Nimródot a bölcsesség és Kinyilatkoztatás Könyvére, majd így szólt: Ne térj vissza hozzám többé! - Útra kelt hát kelet felől és sokak csodálkozására jövendölni kezdett ezen nagy kinyilatkoztatásokból." (A törzsek származásáról, avagy a Kincsesbarlang)

Vagyis Nimród közvetlen Noé egyik fiától tanult három évig. Miért lett volna Nimród gonosz? Az, hogy elvándorol egy bölcs mesterhez és három évig ott tanul nála, becsülendő és szilárd jellemre vall. Ezzel szemben a zsidók és a muszlimok a mai napig átkozzák Nimród nevét. Noé fia, Jóntón egy csillagjós volt, vagyis egy mágus. Ráadásul egy olyan könyve van, amelyet minden bizonnyal Noé mentett át az Özönvíz előttről. Miért volt ezen könyv Jóntónnál? Hiszen ekkor még mindhárman éltek. A hagyomány szerint Jáfet volt a testvérek közül a legidősebb, vagyis őt illette volna, viszont Ádám csontjait Noé Sémre bízta. Az is lehet, hogy ezen könyvet Jóntón írta, ez esetben viszont nem csak olvasni, hanem írni is tudott, továbbá jósolni. Az is biztos, hogy valaki ezekre megtanította, ez pedig az apja, Noé lehetett.

,,Idasérm, a pap, aki a földből felszálló tüzet szolgálta, látván, hogy mily ősi és magasztos titkokkal foglalkozik Nimród, könyörögni kezdett a tűz körül megjelenő démonnak, hogy tanítsa meg Nimród tudományára. Minthogy pedig a démonoknak az a szokásuk, hogy bűnbe viszik és megrontják azokat, akik hozzájuk közelednek, a démon azt mondotta ennek a papnak, hogy - úgymond - senki ember fia nem lehet pap, sem mágus, hacsak nem hál előtte anyjával, leányával és húgával. A pap pedig aszerint cselekedett, amit a démon mondott neki. Ettől az időtől kezdve veszik feleségül a perzsák anyjukat, húgaikat és leányaikat. Idasér, a pap foglalkozott először csillagjóslással, jövendőmondással, a sors és a véletlenek kifürkészésével, a nyílvetésből való jóslással és ehhez hasonló mindenféle káldeus tudománnyal.Minden tévelygő tanítás a démonok szüleménye s mindazok, akik művelik, a démonokkal együtt nyerik el méltó büntetésüket az ítélet napján. Nimród jövendőmondását azonban, minthogy Jóntón tanította meg rá, senki sem vetette el az igazhitű tanítók közül, hisz maguk is gyakorolták. A perzsák ezt kinyilatkoztatásnak, a rómaiak pedig asztronómiának nevezik. Az azonban, amit a mágusok alkalmaznak, asztrológia, varázslás és az ördögök téves tanítása. Vannak, akik azt állítják, hogy - úgymond - valóban megismerhető a sors, a végzet és véletlen, ezek azonban tévednek. Nimród erős városokat épített keleten, Bábelt, Ninivét, Reszainát, Szeleukiát, Ktészifónt és Ádorbajgánt és további három erődöt emeltetett." (A törzsek származásáról, avagy a Kincsesbarlang)

,,A szittyák, médiaiak és partusok után későbben és gyorsan egymás után az ostyákok, uralok, mongolok, nogaiak, keleti és nyugati gothok, hunnok és magyarok jöttek. Valamennyien Kelet-Azsia nagy rónáiról, azon rónákról, melyeket méltán nevezünk a nemzetek bölcsőjének s mint ezek lovas nemzetek valának, kik gyakorta kétszázezer és több lovassal szállottak síkra s kiknek vad betöréseik, rohamjaik, nyílsebes hátrálásaik mind a harczosok, mind lovaik kitartásáról tanúskodnak." (Földmivelési Érdekeink, II. évfolyam, 3. szám - 1875)

map1.jpgA Pártus és a Kusán Birodalmak

,,Az így kialakult nemzet azonban nem hívta magát magyarnak, hanem a pártus név alatt jelenik meg a történelem színpadán, noha mint láttuk, az Indiából jött magyarok is csatlakoztak hozzájuk s nevük ettől fogva folyton előfordul az ókori íróknál, a görögöknél mazaroknak, a perzsáknál és örményeknél madsaroknak nevezve és pedig a pártusokkal és kazárokkal kapcsolatban. A pártusok hazája Parthia, Media szomszédságában, de attól északkeletre terült el, a Kaspi-tengertől kelet felé húzódó hegyvidéken. Szomszédjaik észak felé a hyrkánok, kazárok, sogdok, massagéták, mind rokon hún-szkíta népek. Ε hazájukban, mint egy korukbeli latin író, Dio Cassius mondja, várakban, várkastélyokban és városokban laktak. Fővárosuk volt Parthaunisa, később görögösen Nisaea, hol a pártus királyok temetkezési helye is volt. Itt volt az első Arsák által alapított és bevehetetlennek tartott Dara város is, melyről Theophylactus Simocatta görög író több mint 300 évvel a Pártus Birodalom bukása után is úgy emlékezik meg, mint a mazarok egykori városáról, melyet Heraclius császár Kr. u. 588-ban csak hosszú ostrom után tudott a perzsáktól elfoglalni." (Dr. Kézdy Vásárhelyi Zoltán - A magyarok útja Indiától Pannoniáig - 1939)

Balaton nevének elemzésénél eszünkbe juthat a Tóra eleje:

,,A föld puszta és üres volt és sötétség volt a mélység felett és Isten Lelke a vizek felett lebegett." (1Mózes 1, 2)

Vagyis Isten Lelke (Pneúmati Theoú) volt a vizek felett. És a Tihanyi Visszhang, amely a Tihanyi-félszigeten hallható, egyértelműen erre vezethető vissza, miszerint Baal a tón (tavon) van.

,,A Bala-szó értelmének kutatásánál, gondolatban végigfutva mindama helyneveken, amelyekben e szó, vagy magas hangú azonosa megtalálható, a következők jöhetnek figyelembe: Balassa, Balavásár, Balatony, Balazsér, Bakonybél, Bél-Pélmonostor. Mindez alakok egybevetése után ama meggyőződésre jutunk, hogy mindannyi név közös tövei a következő szótagsorozatban találhatók: bal, bál, bél, pél - amelyeknél az ajakhang keményedését és a magánhangzók magasodási és rövldülési fejlődési folyamatát figyelembe véve s a mostani P-t B-nek, a mai Á-t mély AA-nak visszakövetkeztetve, e szótagokhoz jutunk: Baal, Bel, Beel. E hangtörténeti következtetés oda juttat, hogy a Balaton s a többi hasonló kezdetű név eredeti kezdöszótagja Baal lehetett. Ezekután még tisztázni kell a Baal jelentését. E szó az őskori pogány turáni fajú sumer akkadok alkotta Baal isten neve, amely a khaldeusokhoz átmenve s ott meggyökeresedve, magashangú alakjában vált közhasználatúvá, Bél néven ... A khaldeusok ez ősvallása átterjedt a pheniciaiakhoz, elámitákhoz, assyrokhoz s valószínűen már Semiramis babyloni királynő korában Baktria és Turán felé is, ahonnan az alánokhoz eljutnia már könnyű lehetett. De ha nem is fogadjuk el, hogy a Baal-vallás tanai Phoeniciából a Pontus Euxeinoson át ugyanegy időben juthattak a Duna torkolatához s onnan fölszivárogva a Duna-Tisza közére, majd a Dunántúlra, mégis valószínű, hogy későbbi turáni betörések, talán éppen az alánok nyugatra vonulása eredményezhette Baal-vallású lakosság Ietelepedését a Duna-Tisza közére és a Dunántúlra. E folyamat semmi esetre sem következhetett be a hun vándorlás korában, mert a hunok Kr. u. 375 körül már javarészt Buddha tanait és a sámánismust követték, esetleg természetimádók lehettek, e folyamat valószínűen a Krisztus születése előtti évezred valamelyikében folyt le. A Balaton-név nem más tehát, mint a beszivárgó Baal-tanok Belit-Balati istenének rövidített neve." (Magyarság, IX. évfolyam, 1. szám - 1928)

,,Média (ópersa: mada, középső ország) - Fontos ókori tartomány Belső-Ázsiában, melynek határai voltak északon a Kaspi-tó, keletre Pártusország és Hirkánia, délen Szuziána és Persis, nyugaton Asszíria és Örményország. A mai földrajz szerint tehát megfelelne Aszerbeidján és Ghilan, továbbá Irak Adsmi tartományoknak és Mazenderan nyugati felének. Legnagyobb része termékeny volt, híresek voltak lovai és déli gyümölcsei. Az árja eredetű lakosok a hagyomány szerint csak később kapták a médek nevét, amivel ellenkezik az országnak ótestamentomi neve, mely következetesen: Madai. Vitéz harcosok voltak, akik azonban később elpusztultak. A csillagokat imádták, papjaik a mágus nevet viselték. A délkeleti részben (Nagy-Médiában) volt Ekbatana vagy Akbatana (persa nyelven: Hagmatana, most Hamadan). 12 stadiummal délre az Orontes folyótól, gyönyörű vidéken és viruló környezetben. Fővárosa a Méd Birodalomnak és később nyári székvárosa a persa és pártus királyoknak. Másik nagy város Médiában Rhagai (most: Rai nevű romváros), más neveken Arsakia és Europos is. Némelyek szerint az egész országnak legnagyobb városa. Atropateneben (Tűzország, a számos nafta-forrásról) volt Gaza vagy Gazaka, a méd királyoknak nyári székes fővárosa, a Spautatónak keleti oldalán. A Kaspi-tóra néző részeken és vidékeken gyülevész barbár népek laktak és ennek a tengermelléki vidéknek semmi közös neve nem volt. Kr. e. a 8. században a médek fölszabadították magukat Asszíria uralma alól s független fejedelmeket választottak, akik közül Deiokes, Herodotos szerint királyi címet vett föl. Egymás után következtek a trónon Phraortes, Kyaxares és Astyages. Ez utóbbit a persa Kyros megbuktatta, országát pedig a Persa Birodalomba olvasztotta, de az uralkodó méd nemességnek a persákéival egyenlő jogokat biztosított. Később a médek teljesen összevegyültek a persákkal s osztoztak emezek sorsában ... Az Arsacida I. Mithridates, a partusok királya foglalta el." (A Pallas Nagy Lexikona - 1893)

1940-ben ezen írás jelent meg:

,,Villamosság az ókorban - A Buvár januári száma írja: Az ókor történelmében elég gyakran szerepelnek a pártusok. Róluk azonban jóformán csak annyit jegyeztünk meg, hogy szerettek lóháton harcolni. Most Bagdad közelében érdekes leletre bukkantak. A lelet bizonysága szerint a pártusok már ismerték a villamosságot. A Kr. e. 250. esztendő tájáról származó lelet egy cserépedényből áll, amelyben rézhenger, meg vasrúd foglal helyet. Minthogy a bagdadi ezüstművesek ma is ehhez hasonló kezdetleges berendezéssel végzik egyszerűbb csecsebecséik aranyozását, valószínű, hogy a napfényre került lelet ezeknek az aranyozóknak ókori őse." (Dunántúl, XXX. évfolyam, 14. szám - 1940)

Érdekes, hogy a magyar "tarló" szó azeri nyelven "tarla".

,,Thaut, a legvénebb még Aegyptus tudósai között is, kit később Hermes Trismegistusnak neveztek el, Berosus és Sanchoniathon, Chaldaea és Phoenicia első évkönyviről és Zoroaster, kinél nem egy átirt hitrege vagy mese eredetije volt, vele a chaldaeusok, kik a csillagokat csillagképletekbe rendezték. Erre Ammon sötét libyai titkainak föltalálói következtek. A varázslat megalapítói s az etrusk műveltség teremtöi vonultak fel azután, sorban elfoglalva a legmagasb üléseket. India gymnosophistái, azon braiminok, kikhez Pythagoras fordult tanácsért, Orpheus és Hesiod, a hellen isteni tisztelet első apostolai és dalnokai kíséretében közeledtek. Velük voltak azok, kik a hieroglypheket gondolták ki, meg azok, kik a megszámlálhatatlan sok chinai betüt formálták s a legrégibb sanscrit nyelvtan roppant ágait terjesztők ki ... Ezeket az aegyptusiak követték, azon sötét, borongós, komoly tudósok, kik a héberek törvényhozóját Mózest oktatták ifjúsága éveiben s leányukat, Asterathot Józsefnek, Jákob fiának nőül adták. Ezek fölött pyramisok csúcsán a Napot, mint Osirist s a Holdat, mint Isist hozták ... Médek, baktrok és scythák nyomulnak utánuk , de megint félre is vonulnak, s úgy látszik, mintha a persa satrapák fénye, pompája s papjaik serege mellett, kiknek fején á Mitra tüzistenük teljes fényében ragyog, végkép elenyésznének." (Manahan Ambrus - A katholikus egyház diadala az első századokban - 1864)

,,Melyiket valották ezek közül őseink, Lucianusnak eme szavaiból kiviláglik: a perzsák, parthusok, chorasmirek, baktrianusok, szakák, medusok és sok más népek a mágusok vallását követték, hogy őseink ezek közül valók, kétségbe nem lehet vonni. Ami tehát az imént említett vallások eltéréseit illeti, mindaddig míg azok különféle babonaságokkal, mesékkel be nem undokítattak, a legegyszerűbbek voltak. Ez terjedt el Perzsiában, Margiában, Scythiában, ezt hozták be valószínűleg őseink is hazánkba. Következéskép mindazon sarktételek, melyek a mágusok eredeti vallás tanának alapelveit teszik, a régi ősmagyarok vallásának is sarktételei s alapelvei." (Kováts Frigyes - A magyar böltsészet - 1866)

 

cooltext331147282342399.png

 

 

 

Források:

Heves Megyei Hírlap (1953)
Esztergom és Vidéke (1879)
Pápa és Vidéke (1923)
Pápai Lapok (1874)
Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. (1878)
Misocacus Vilhelm - Prognosticon az wy Cometa feloel valo ioevenduelés (1578)
Országgyűlési napló (1869)
Országgyűlési napló (1935)
A Pallas Nagy Lexikona (1893)
Manahan Ambrus - A katholikus egyház diadala az első századokban (1864)
Földmivelési Érdekeink (1874)
Dunántúl (1911)
Akadémiai Értesítő (1840)
Kováts Frigyes - A magyar böltsészet (1866)
Bangha Béla S. J. - Katolikus Lexikon (1933)
Egyetemes Philológiai Közlöny (1877)
A törzsek származásáról, avagy a Kincsesbarlang
Művészet (1902)
Biblia - Káldi-Neovulgáta
Gyárfás István - A jász-kunok története (1870)
Értesítvény Szent Benedek-rend Esztergomi Főgymnasiumáról (1874)
Evangélikus Egyház és Iskola (1883)
Uj Magyar Muzeum, II. evfolyam, 2. kotet (1851)
Uj Magyar Muzeum, VI. évfolyam, 2. kötet (1856)
Ismerettár a magyar nép számára, X. kötet (1864)
Rudnay Béla - Őseink és rokonaik (1928)
Czobor Gyula - Egyiptomi es szentföldi naplóm (1881)
Budapest Régiségei 5. (1897)
Czeglédy Károly - Kaukázusi hunok, kaukázusi avarok (1955)
Délamerikai Magyarság (1930)
Budai Napló (1914)
Orbán Balázs - Utazás Keleten (1861)
Dr. Karner Károly - Jézus az élet kenyere (1947)
Szongott Kristóf - A magyarok eredete es őslaka (1906)
A Szamosújvári Örmény Katolikus Algymnasium Értesítője (1890)
Magyarság (1921)
Theologiai Szaklap (1902)
Meheszeti lapok 8. (1887)
Bodor Lajos - Álmos a honkereső (1842)
Dr. Kézdy Vásárhelyi Zoltán - A magyarok útja Indiától Pannoniáig (1939)
Evangelikus lap (1911)
Leroy Lajos - A történelem katholikus bölcsészete (1873)
Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona (1792)
Tűzoltó Múzeum Évkönyve 5. (2004)

 

*******

Írta:
Szécsi Levente

 

baalvany_logo_uj.bmp

Az eredeti kereszténység - Gnosztikusok, eretnekek és apokrif iratok (4. rész)

A pártus hagyaték örmény iratokban és a hungarizmus turanista vonatkozásai

fsfghitld2.jpgAz őskereszténység

Az első századok eretnek irányzatai tárgyalásakor fontos megemlíteni, hogy ekkoriban a muszlim valláson belül is számos eretnek csoport volt, akiknek sok esetben hasonló hittételeik voltak, mint a gnosztikusoknak. Így feltételezhetjük, hogy ugyanazon társaság, amelyik az Első Niceai Zsinatot szervezte, ugyanaz később kiképezte Mohamed prófétát, aki elment először a khaibari zsidókhoz, majd utána egy másik nem-zsidó törzset felhasználva elfoglalta Mekkát. Köztudott, hogy ezelőtt Mekka és Medina térségében három istennőt imádtak (Allat, Aluzza, Manat), illetve számtalan vallás keveredett az Arab-félszigeten. Így ott is voltak gnosztikusok, akikkel Mohamed, majd utódai szisztematikusan leszámoltak. Ezen csoportok nevei fennmaradtak számunkra, mint eretnek csoportok a muszlim valláson belül.
Minden bizonnyal az "üdv" szavunk is egy spiritualitással kapcsolatos szó, miszerint a dualista vallásokban (főként a kereszténységben) a túlvilágon üdvözülünk. De az üdvözlés is gyakorlatilag egy áldás. Ha valakinek azt mondjuk "üdvözöllek", akkor azzal üdvösséget és üdvöt, vagyis boldogságot és jókedvet kívánunk neki. Ez a szó is jól példázza az ősi magyarok isteni lelkületét.

Számunkra azért fontos az őstörténet kutatás során végzett pontos forrásmegjelölés, mert enélkül a cionisták a hiteles őstörténet kutatást azonosítják a jelenkori képzelgésekkel, amelyek az ősmagyar vallás és hagyomány kapcsán beteg emberek, vagy köreinkbe beépített ügynökök által kreált szédelgések (Yotengrit, Arvisurák). A cionisták számos tanulmányt készítenek a jelenkori magyar őstörténet kutatásról úgy, hogy előtérbe helyezik a források nélküli fantázia-műveket, illetve a név nélkül szerkesztett anyagokat.

,,A populáris világból érkező új kihívások, megformált legendák,szervezeti és élményközösségi építkezések ugyanakkor elvezetnek a vallási mező mikromiliőjébe, ahol végső soron mindenütt emberek, közösségek, összetartozások, vágyképek,hitbéli univerzumok találkoznak és küzdenek meg egymással vagy környezetük racionális/univerzalisztikus másságával. Ezt a szinkretizmust, a hitek és vallások kevercsét, a lokális közösségek szintjén keletkező szekuláris és spirituális tünetegyüttest tárja föl a vallási kultúrakutatás szegedi műhelyének szervezésében megtartott konferencia, amelynek előadásai önálló kötetben érhetők el immár, s ha a hétköznapi élet vitele és a neopogány-kultuszok konstruálása nem is mindig látványos, a kutatókat éppen a megújuló szertartásrendek és a sámánság alapkérdései kitartóan foglalkoztatják. Mintegy akként is, hogy a sokasodó sámánizmusok és a kortárs pogányság miképpen tekinthető át többféle tudásterület, harmonikus vagy kontrasztos feltárásmód révén.Ahol egyesületek, önjelölt sámánok, szertartásrendek, rituális találkozók, a keresztény hitvilágba néhol beillesztett, másutt kontrasztokba fogalmazott természetvallási jelenségek összképe bontakozik ki ... Kifejezetten ellenkultúrává erősödő sajátos megnyilvánulásai (turulemlékművek, nyugatellenes és EU-ellenes, globalizációkritikus nemzeti tónus térnyerése, rovásírási, baranta és Kurultaj-csoportok éledése, Csodaszarvas-interpretációk, hun-magyar-szkíta ősnép víziói, emlékezetkultusz térnyerése) nemcsak Európa és a földrész múltjának újraértelmezési törekvéseit tükrözik, de a fenyegető jövő és az elérhetetlen múlt közé ékelődő jelen kitágítását, határok helyetti spirituális szándékok (paratudományos) prioritását éppúgy hordozzák. A globális keresztény (főként katolikus) vallási színtérrel összhangot nem kereső, sőt azt a multikulturalitás mézesmázával együtt ellentételezni próbáló önszervező gyakorlat persze nem eléggé tud önmaga fogyasztóiságának tudatára ébredni, hisz a világképek, stílusok, életmódváltó gyakorlatok csak részben szolgálják a mítosz és kultúra hiteles kapcsolatát. Így lesznek kortárs ősmagyarok a historizmusba átfordult világképek új harcosai, kultuszépítői, miután a spirituális mélystruktúrák átvevőiként, követőiként kívánják önnön kulturális örökségük szelektált rendjét kialakítani ... Az alternatív mitológiák és szent helyek megnevezésére, kisajátítására irányuló narratívák térnyerése egyre inkább a misztikus ideológiákat hirdető,online hálózati diskurzusokban teret hódító felületeken válik jellemzővé (például írásformák, ábécék, ősműveltségi toposzokra épülő virtuális leigázások, öröklött magyar életrendet és hitet favorizáló agresszió, idealizált hősi kultuszok minimál műveltségi redukciója, párthus Jézus és Pilis szívcsakra jellegű víziók szolgálnak az évezredes tudás hivatott átadóinak, hogy mintegy hidat építsenek és igazságot nyilatkoztassanak ki a maguk szellemi összekötő szereptudata révén. Az Arvisura (Igazszólás), a Yongerit apokaliptikus nyelvezetű rábaközi titkos sámánok révén népszerűsödő tana, a Tamanamint az Özönvíz előtti emberiség Hawaii-szigeteki üdvtörténete, vagy más tucatnyi misztikus őstudássugárzó weboldal párban-ellentétben áll a magyar mitológia konvencionális interpretációival, Szent Koronatannal, szakrális földrajzzal, népmesei hősök asztrálmítoszokba átvezetett kulcsfiguráival, kirajzás-teóriáival is. Révükön új mitizálódott istenalakok, misztikus fogyasztói piacon megjelenő sok tucatnyi hevületek mind-mind teret és helyet keresnek a mitikus narratívák számára - szemben a hivatalos állami kanonizált narratívákkal, a képi és nyelvi, szélesebben a kulturális emlékezetben éltető és működtető hatású kiegészítésekkel egyre fényesebbé váló paradigmaváltás csoport kulturális tükröződéseiként." (A. Gergely András - Alternatívumok - 2019)

A 40-es évek bírálatakor, egy turáni fajú ember számára a helyes megközelítés az, hogy minden, amit a nyilasokról írnak, az elferdített zsidó hazugság, leszámítva azokat a bűntetteket, amelyeket a Nyilaskeresztes Pártba beszervezett zsidó bűnözők követtek el. Ezen alakok 1946 után ávósként folytatták antimagyarita karrierjüket. Így Kun páterről is mindenféle hazugságot írnak, miközben pont azért végezték ki, hogy ne tudja elmondani az igazságot.

,,A nyilaskeresztes, karszalagos, zöldinges párttagok csoportosan jelentek meg egyházi felvonulásokon, mindegyre miséket rendeltek a nemzetvezetőért és egyéb célokra, annak ellenére, hogy ezt a legtöbb kolostorban és templomban visszautasították. Mikor a lelkészkedő papság között nem találtak megfelelő kollaboránsra, a reverendából önként kivetkőzött Kun András, volt minorita szerzetest vették rá arra, hogy a papi ruhát újra felöltve propagandacéljaik szolgálatába álljon. Mikor Serédi Jusztinián hercegprímás értesült a szerzetesi csuháján nyilas karszalagot, oldalán revolvert viselő Kun páter tevékenységéről, szigorú parancsban utasította őt Budapest azonnali elhagyására, a szerzetesi öltöny levetésére, s megtiltotta neki mindennemű papi tevékenység gyakorlását. Kun a prímás parancsát megtagadta, s azzal fenyegetőzött, hogy karhatalmi alakulataival fog a prímás ellen vonulni. Mivel az egyházi hatóságok őt a templomokba be nem engedték, a nyilasok csaláshoz folyamodtak, s a rádión közvetített mise alatt a prédikáció idején átkapcsoltak a stúdióba, ahonnan Kun beszélt a mikrofonba, míg a templomban szónokló pap szavát csak a jelenlevő hívők hallhatták." (Egyháztörténeti Szemle 18. - 2017)

,,A hercegprímás a jó békéről szólott a békekötés küszöbén, de ezzel kapcsolatban csodálatos módon egy szót sem szólt azokról a papokról, akik kézigránátos szervezkedéssel és gyilkosságokkal legfőbb akadályozói a belső békének és legfőbb megrontói a békekötéssel való reményeinknek. (Juhász István: Kun páter! - Drózdy Győző: Kiderült, hogy ez mind hazugság!) ... Csak fájdalommal és szánalommal lehetett hallgatni a magyar rádión keresztül a karácsonyi üdvözletet és a karácsonyi krónikát, amelyben a magyar rádió legendának minősítette a Szentírás tanát, Krisztusról pedig azt mondotta, hogy letévedt a reális útról. (Gúnyos derültség a szabadságpárt soraiban. - Sulyok Dezső: Nem lépett be a kommunista pártba!)." (Lábady Antal - Nemzetgyűlési napló, V. kötet - 1947)

Kun páter egyértelműen a Tenach hitelessége ellen beszélt. Vagyis ez volt a hungaristáknak a hivatalos álláspontja a zsidó-keresztény Bibliával kapcsolatba, így senki sem mondhatja rájuk, hogy nem akarták befejezni a reformációt.
Vagyis ugyanaz volt a helyzet a Hungarista Birodalmon belül, mint ami a Harmadik Birodalomban. Cionista szabadkőműves szervezetek (például Római Katolikus Egyház, Kálvinista Egyház, Lutheránus Egyház...) közönséges szolgái, pribékjei megkapták a parancsot a cionista főnökeiktől, miszerint minden eszközzel bomlasztani kell a megszilárdult hungarista-rendet. Az Első Niceai Zsinat (Kr. u. 325) idejére sikeresen meghamisították az evangéliumok üzenetét, miszerint a zsidó Yeshua rabbi internacionálét hirdet. Ezen hamisításra hivatkozva a mai napig rengeteg pap azt hirdeti, hogy nem számít a nemzet, sem a faj, hisz Saul rabbi is közvetlenül a nemzeti érzelműség ellen beszélt (Kolosszeieknek írt levél 3, 11). Vagyis a zsidók azt akarják, hogy mi önszántunkból fogadjunk magunk közé mindenféle muszlim vallású vagy ateista niggereket és arabokat. Így akarnak minket a zsidók meggyengíteni és végül uralkodni rajtunk, mint az történik napjainkban Nyugat-Európa országaiban. Így mi nekünk védenünk kell ősi hazánkat Közép-Európát zsidótól, muszlimtól és ateistától egyaránt. További szent ereklyéről olvashatunk régi iratokban:

,,Désiné Kun Páterral közeli kapcsolatba került ... Kun Páter gyöngyházzal kirakott revolvert ajándékozott Désinének, aki azt aranyláncra fűzve retiküljében őrizte." (Magyar Országos Tudósító - március 24. - 1948)

A bolsevik-zsidók szeretnék velünk elhitetni, hogy ezen istenfélő szent ember, Kun páter minden ok nélkül ártatlan civileket ölt, miközben a totális háború idején kivégezte a kommunista kémeket és az árulókat.

,,Kun páter csapata a frontvonal harcaiban nem vett részt, hanem a Városmajor utcai Nyilasházból kiindulva, rendszeresen razziáztak, melynek során önkényesen honvédeket és tiszteket végeztek ki, kúriai bírákat vertek össze, rendőröket és tiszteket tartóztattak le. Nem ismertek kegyelmet a hamis papírokkal rejtőzködő zsidók elfogásakor, akiket kirablásukat követően agyonlőttek." (Szekeres József - A pesti gettók 1945 januári megmentése - 1997)

screenshot_2019-08-12_varosmajor_utca_37_1942_oktober_15-en_fenyk_kepcsarnok_hungaricana.pngA Nyilasház (Városmajor utca 37.)
(1942. október 15.)

Főhadiszállásukat, a Városmajor utca 37. szám alatti ingatlant azóta a zsidók lebontották. Egy Tiziano Conzadori nevű olasz által bejegyzett Városmajor Projekt Kft. és az ingatlan kezelője, a Marco Novali által irányított Gestim Kft. felelős ezért.
Jól látható Kun páter elítélésekor, hogy koncepciós perről van szó, ahol hazug zsidók a tanúk.

,,Minder Rezső orvosalezredes halálraítélése miatt állították hadbíróság elé és azért, mert katonaszökevényeket bántalmazott. A gyilkosságokra és kivégzésekre adott parancsokban nem érzi magát bűnösnek. Részt vett emberek előállításában és bántalmazásában. Védelmére csak azt tudta felhozni, hogy a propaganda vezette félre. Korniczer Simon tanu elmondotta, hogy Kun András több alkalommal bántalmazta őt és édesanyját meztelenre vetkőztetve előtte verte ájultra. Brunner Oszkárné, akit szintén előállítottak vallomásában elmondta, hogy Kun András és másik papruhába öltözött nyilaskeresztes és több pártszolgálatos előtt levetkőztette és olyan dolgok elkövetésére kényszerítette, amelyeket nem hajlandó még csak megnevezni sem. A bíróság még több tanut hallgatott ki, akik mind Kun András ellen vallottak. A vád és védbeszédek elhangzása után a népbíróság kihirdette itéletét, amely szerint Kun Andrást bűnösnek találta és ezért kötéláltali halálra ítélte." (Új Dunántúl, II. évfolyam, 208. szám - 1945)

Egy teológus 1888-ban a protestáns felekezetek egyesülését szorgalmazta a Római Katolikus Egyházzal szemben. Ő egy szkíta király példáját hozza fel, aki a fiai előtt eltört egy nyílvesszőt, amivel azt példázta, hogy egyen-egyenként gyengék vagytok. Ám amikor egy köteg nyílvesszőt próbált eltörni, akkor az már nem sikerült, ezzel példázva, hogyha összefogtok, akkor együtt erősek vagytok.

,,Mig ha összetartunk, széttörhetlenek leszünk, mint Scyluros scytha király vessző csomaga, most is azon nézetben vagyok." (Dunántúli Református Egyházkerület Jegyzőkönyve - 1888)

Ha létezett Álmos idejében Kazár Birodalom, akkor a zsidó-keresztény, a muszlim és a zsidó vallás is ismert volt ott, hisz a zsidók által terjesztett legenda is ezt bizonyítja, miszerint a kazár kagán behív magához egy zsidó-keresztény papot, egy muszlim imámot és egy zsidó rabbit, megtudakolni tőlük, hogy melyik az igazi hit.
Köztudott, hogy Szkítiában már 500 évvel Árpád kora előtt ismert volt a kereszténység, vagyis teljes hazugság az, hogy az áruló Vajk fejedelem előtt a magyarok nem ismerték az evangéliumokat.

,,Így tudjuk a 13-14. századbeli hiteles történetírók emlékeiből, hogy már a hunoknak, és ezek őseinek a scytháknak sajátjegyű betűik, keleti szabású, jobbról balra menő, papír és tenta nélkül könnyen megeshető irásmódjok volt. Berosus őskori iró állítja, mikép a scythák a hunok ősei, nagyon kedvelvén a történet-írást, egész könyveket irtak fejedelmeik és vitéztársaikról. Szent Jeromos Laetushoz írt levelében így szól: Letette tegzeit az örmény, hunnok tanulják a zsoltárokat, a hideg Scythia gőzöl a hit melegétől. - Krisztus urunk születése után 427-ben azt mondja: A zsidó szent könyvek nem csak görög, hanem scytha nyelvre is le vannak fordítva ... Mennyire érzék nemzeti nyelvök határtalan becsét a hunnok Etele alatt Pannóniában, abból is kitűnik, hogy a leigázott tartományokba azt bevinni s terjeszteni iparkodtak: Etele - úgymond Alcyonius - a meghódított olasz földön eltiltván a latin szó használatát, országából mestereket küldött, kik az olaszokat hunn nyelvre tanítanák. - Hogy az e nemzetségből származott Árpád népe kellemdús nyelvét fentartotta, egyedül annak tulajdonítható, hogy iránta különös vonzalommal viseltetvén, azt, mint legbecsesebb kincsét szerette s féltékenyen őrizte." (Eger - hetilap, 23. szám - 1876)

Viszont az, hogy a zsidó iratokat lefordították szkíta nyelvre, nem jelenti azt, hogy minden szkíta áttért volna a zsidó-kereszténységre. A legenda szerint a kazár kagán minden vallást szeretett (akárcsak Salamon) és minden ősi szimbólumot kedvelt. Éppen ezért a gnosztikus tanok is jelen lehettek. Ez lehet az oka annak, hogy egy bizánci író Álmos király hitéről azt jegyezte fel, hogy hasonlít a manicheizmusra. De az sem véletlen, hogy egy évszázaddal Álmos királyunk után Vatha táltos mellé beállnak a bogumilok harcolni, hisz az ősmagyar hitből ered a gnosztikus-kereszténység.

,,Gnózis (a görög ginoszkó=megismer igéből) tudás, titkos ismeret." (Magyar Katolikus Lexikon)

,,Bogomilek - Eretnekek Alexius görög tsászár és III. Sándor P. alatt, 1179-ben. Ezek a messalianusoknak fajtájik vóltak. A Szent Írásnak tsak hét könyveit vették-bé. A templomba való járást, a sacramentomokat, az imádságot, a Mi Atyánkon kívül haszontalannak tartották, a keresztséget megvetették, a Szent Háromság személlyeinek egyenlőségeket tagadták, kik nekik sokszor látható formában megjelennek. Azt mondták, hogy az ördögök a templomban laknak, valamint a Salamon templomában is, míg az el nem pusztúlt, ma pedig Constantinopolisban a Sophia nagy templomában." (Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona - 1792)

És mivel ismerhetjük a naassenusok nevű gnosztikus-keresztény csoport hitét, miszerint Zakariás (Keresztelő János apja) ebben a bizonyos Salamon templomában áldozatot mutatott volna be, mire megjelent neki egy szamárfejű férfi (Jáhve). Zakariás halálra rémült, majd a kint lévő zsidók megölték őt, hogy ezt senkinek se mondhassa el.

,,Számtalan hamisított és szemtelenül összekoholt iratuk van. Ilyen az a könyv, amelynek címe: Mária származása, amelyben borzasztó és utálatos mondásaik foglaltatnak. Így többek között: hogy ő volt az oka Zakariás halálának a templomban. Midőn ennek látomása volt s félelmében azt el akarta mondani, először betömték a száját. Látott ugyanis, mondják, midőn a tömjénezés órájában áldozatot mutatott be, egy férfit szamár alakjában, és mikor ki akart menni, így szólt: Jaj nektek, kit imádtok? - Hogy azonban ne szólhasson, az, ki neki a templomban megjelent, megfosztotta őt beszélő képességétől. Mikor azonban később ismét visszakapta hangját és e titok a zsidók közé szivárgott, megölték őt." (Dr. Erdőssy Gyula - Az 1. és 2. század eretnekeinek tanuskodása - 1913)

Fontos leszögezni, hogy a mai zsidók közül sokan már visszatért az eredeti ősi sátánhithez, a Baphomet-kultuszhoz, illetve sok zsidó egyenesen Lilithet imádja, akit ők bagoly-formában képzelnek el és aki a Kabbalából ismeretes, mint Ádám első felesége. Ezekkel mind összekapcsolódik a Molok-kultusz, amelyhez a Tenach-béli történetekben a héberek állandóan visszatérnek, elhagyva a Jáhve-hitet.
Vagyis a bogumilok nem véletlenül mondták, hogy a zsidók temploma az ördög temploma. Hisz számos más gnosztikus-keresztény csoport is volt, amelyek Simon mágus hitrendszerét követték, miszerint más istenről prédikált Izzás és más a zsidók istene. És ez a manicheizmusnak is eleme, hisz ezen hitrendszer a dualista mágusvallásra épül, amiben a jó és a rossz, a fény és a sötétség örök harca játssza a központi szerepet.
Zajti Ferenc pontosan leírja a dualista mágusvallás eredetét és annak megreformált változatát, a zoroasztrizmus kezdetét:

,,Krisztus előtt vagy ezer évvel, a prehisztórikus idők táján, két testvérkirály élt Iránban és Turánban. Az egyiknek Ardjaszpa, a másiknak Visztaszpa volt a neve. És ez a két testvérkirály két testvérnépnek volt az uralkodója. Aztán előtámadt egy máguspap, aki egyszer csak meglelte a Mazdaznánt, a tiszta kinyilatkoztatás imádkozását és elhirdette a két nép között. Zoroaszternek, népszerűbben Zaratrusztánuk hívták. Ő a hétszer tisztított tűz szentségének prófétája, aki ennek a hét oltáron égő héttűznek szent lángjával mégis testvérbékét gyújtott fel. Mert akkor is ugy volt, mint mindig azóta: csak az egyik törzs - a turáni - fogadta el az uj áldozati szépségeket. Mire a másik megrohanta a békés imádkozókat és három évezredre szóló testvérviaskodás keletkezett. Ma is tart. Itt, a magunk irán-turáni átkos viszályainkban. Zoroaszter mágus megbújt a véres testvérháború elöl egy járatlan ősvadon sűrűjében. Imádkozott, kegyelmet rimánkodott a Turán Átokra, megírta a Nagy Kinyilatkoztatás hitvallását és ezt a csuf-véres testvérviadalt is. A Zend Avesztába. Ami gyönyörű ősi valláskönyv is, történelem is. Magyar őstörténelem. Amit szent eredetiségben ott őriz Bombayban egy a scytha-hun néptestről a népvándorláskor leszakadt legősibb és legkevertelenebb scytha törzs: a párszi." (Délmagyarország, XIV. évfolyam, 230. szám - 1938)

Vagyis érdemes belegondolni, hogy bizonyos legenda szerint Zoroaster maga Ábrahám. A zoroasztrikus hagyományban Ábrahám az, aki összetöri Nimród királyunk szobrait és aki egy új monoteista vallást vezet be. Ekkor Nimród őt egy tüzes kemencébe veti, ám Ábrahám valamilyen mágiát alkalmazva túléli ezt.

,,Andeschan - Neve annak a legelső áldozó papnak, akit Nimrod a tűznek tiszteletére rendelt. A persiai magusok azt beszéllik, hogy ez a fejedelem a Zoroaster religioját követte és ez az áldozó pap Ábrahammal az Istennek eggységéről beszéllgetett s azután pedig Nimrodot arra vette, hogy Ábrahamot vettetné eggy tüzes kementzébe, hogy a tüznek istensége felöl gyözettetnék meg. De Ábraham az Isten Angyalának segítsége által minden sérelem nélkül megszabadúlt. 1Mózes 11, 31 mondattatik, hogy Ábrahám Úrból Chaldeából jött ki, melly úr szót sokan a rabbinusok itten a tűzre visznek, noha a keresztyén tudósoknak nagyobb részek eggy várost ért rajta. Ez a szó adott a mesére alkalmatosságot." (Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona - 1792)

Hisz Ábrahám születését Nimród mágusai előre megjövendölték, amikor egy bizonyos csillagot láttak az égen. Minden bizonnyal Mózes idejében is ugyanezt a csillagot látták a fáraó mágusai, mivel Josephus Flavius szerint a mágusok mondják a fáraónak, hogy meg fog születni a héberek nagy királya, aki bajt hoz Egyiptomra. Hisz korábban bajt hozott Nimród birodalmára is, megteremtvén a szakadást Irán és Turán között. A három pártus mágus is ezen okból látogatja meg az ursolymai királyt, hogy jelezze ezen zsidó messiás (antikrisztus) megszületését. De ha a dualista mágusvallásból származik az antikrisztus, akkor a krisztus is, így a sátán gyermekével egyidőben megszületik az Isten Fia is. Minden bizonnyal Izzás királyunk idejében sikerrel járt az akkori ursolymai király, hisz a zsidó messiás nem született meg. Izzás pedig megszületett, akit a három pártus mágus felszentelt királlyá.
Bizonyos legendák szerint Ábrahám elégett Nimród kemencéjében és egyúttal démonná (szerintük istenné) változott. A hamvait összegyűjtötték és a sémiták ereklyeként tisztelték.
Persze külön személyként kell kezelnünk Nimródot, Zarathustrát és Ábrahámot, hisz más legendák pont Nimródot azonosítják Zarathustrával, miszerint ez utóbb szkíta máguspap volt. Vagyis több egymásnak ellent mondó legenda él, így mi nem dönthetjük el több ezer év távlatában, hogy melyik az igaz.

,,Artotyriták - Eretnekek a Kr. u. 2. században a montanisták közzül származtak. Így neveztettettek, a görög szó: artos (kenyér) és tyros (sajt), mert ők az Úr vatsorájában a kenyér mellé sajtot is tettek, ezen az okon, hogy régen az emberek a földnek gyümöltével és juhokkal áldoztak. Azzal is vádolják őket, hogy ők a Szent Írást megváltoztatták és papi hívatalra az asszonyokat is felvették, sőt püspökökké is tették ... Epiphanius azt írja az artotyritákról, hogy nekik szokások vólt, hét fejér öltözetű szűzeket a templomba bevinni, hol azok az emberi életnek nyomorúságait s szomorú eseteit siratták."

,,Melchiták - Így nevezik azokat a Syriában, Egyiptomban és más napkeleti tartományokban lakó keresztyéneket, kik a jakobitáknak ellenekbe teszik magokat, kik az Eutychus tudományát követik. Ezek a melchiták nem görögök ugyan, de mindazáltal görögöknek ceremoniájikat és tudományokat tartják s a chalcedoniai conciliumnak végezéseit be veszik. A melchiták nevek a zsidó melech szótól vagyon, melly királyt teszen. Az ő ellenségeik azért nevezték őket melchitáknak, mert a Marcianus tsászár parantsolatja szerént a nevezett concilumnak végezéseihez erősen ragaszkodtak. A melchiták, ha némelly kevés ceremoniákat kiveszünk, a görögökkel tökéletesen megeggyeznek. A görög ritualénak arabs fordításával élnek, de a melly hibás, aminthogy a napkeleti keresztyéneknek görögből való minden fordításaik igen hibások, minthogy azokat a magok tettszések szerént tsinálják. Világos példája ennek a nicaeai concilium canonainak arabiai fordítások. Mert a melchiták a jacobiták ellen, ezek pedig amazok ellen, ugyanazon canonokból erősítik a magok értelmeket. A melchitáknak magoknak vagyon patriarchájok, aki Damascusban lakik és magát antiochiai patriarchának nevezi. Minthogy igen ritka közttök aki görögül értene, az az oka, hogy a misét arabiai nyelven olvassák, sőt akik görögül tudnak, azok is arab evangyéliomokkal és epistolákkal élnek. Az ő szerzeteseik Basilius regulájit követik, mint minden görög barátok, Damascushoz eggy napi járó földre négy szép klastromaik vagynak, mellyekből soha ki-nem mennek."

,,Melitonianusok - Eretnekek, Melitónak tanítványai, kik a Christusnak a földön ezer esztendeig lejendő uralkodását állították, az Istennek valamelly testet tulajdonítottak, az Istennek az emberen lévő képét nem a lélekben, hanem a testben állították lenni."

(Mindszenti Sámuel - Broughtonnak a religióról való históriai lexicona - 1792)

screenshot_2019-08-25_kathedraal_van_etsjmiadzin.pngNoraduz-temető (Gavar, Örményország)


Az örmény katolikusok által nagyra becsült Nagy-Örményország Története (Kr. u. 5. század) című könyvben a Tóra eredeti történetei találhatóak. Chorenei Mózes írta meg korábbi forrásokból.

,,Némely történelemíróknak Adám és a többi patriarkhákra vonatkozó vélemény-különbségéről. Az egész emberi nem eredetére, vagy ha talán jobban tetszik e szólam csúcsára vonatkozólag rövid szavakkal el kell mondanunk azt, hogy a Szentlélekkel nem egyező többi történelemírók, értem Berosust, Polyhistort és Abydenust nemcsak ez iránt nem voltak egyhangú értelemmel, hanem a bárka épitője és a többi patriarkhák iránt is úgy, hogy ezeknek nemcsak nevei és idejére nézve van közöttünk különbség, hanem az emberiség eredetét is máskép adják elő. Mert Abydenus másokhoz hasonlóan Ádámról így szól: Őtet tette a mindenről gondoskodó Isten a nép pásztorává és vezetőjévé - és tovább: Alorus 10 sár-ig uralkodott, a mi 36000 esztendőt tesz. - Hasonló módon Noéra nézve is más nevekkel élnek és végtelen időközökkel számlálnak, habár a mi a Vizözönt és a föld elpusztítását illeti, a Szentlélek szavaival egyetértenek. Épen így a patriarkhák számát is Ksziszuthérrel együtt 10-re teszik. Ezen kívül éveik eltérnek egyrészről a mi - különösen az isteni - éveinktől, a mennyiben szerintünk egy év, a napnak négy évszakra osztott körforgásából ered, másrészről ők nem számítanak, mint az egyptomiak új hold szerint." (A Szamosújvári Örmény Katolikus Algymnasium Értesítője - 1890)

Szó esik arról, hogy az Özönvizet már az Édenkert-utáni időkben tudták. Josephus Flaviust idézik, aki szerint Ádám volt az első mágus (táltos/tátos), majd fia, Seth lett az utódja.

,,Manethon, igen nevezetes egyptomi pap (élt: Ptolemaeus Philadelphos idejében Kr. e. 300) azt mondja, miszerint Thauthnak (Thoth vagyis Hermes) hieroglyph oszlopai voltának legyen. Hiába fürkészték a magyarázók e Seriadica terra hollétét: azt magunk sem mondhatjuk meg. Csupán arra figyelmeztetjük az olvasót, miként Josephus Flavius előadása szerint Seth patriarkha még Ádám által értesülvén róla, hogy egykor vízözön és tűz pusztítandja el a világot, nehogy az első, főleg csillagászati ismeretek elenyésszenek, két oszlopra véste föl azokat, melyek egyike kőből, a másika téglából vala, s ezek mai napig is (Manethon idejéig) megtalálhatók Siriád földjén. A Kr. u. 13. században élt jelentékeny örmény történelemíró Vártán is tesz ezen oszlopokról említést. Semmi híresebb nincs az Egyptomi Históriában annál a személynél, ki az egyptomi nyelven volt Theuth vagy Thóth, vagy Theyth vagy Tat. Görögül Hermes, déák nyelven Mercurius, mert ez mind a három csak egy. Sok könyveket tulajdonítanak ennek, de ő írta a maga tudományát, mint az akkori időben szokás volt, míg a papiros fel nem találtatott, négy szegeletű kövekre, melyeket az egyptomi templomok falaiba becsináltak s azokból tanítottak a papok másokat. Ezért jártak a régiek Egyiptomba tanulni ... Már Artapanus azt mondja, hogy ez a Hermes nem más volt, hanem Mózes. Mások keresik ő benne Józsefet, mások ismét (mint Chorenei is) Enoszt ... Hanem ez a titkos Theufh vagy Toth nevezet alatt értették azt az istent, aki minden bölcseségnek adója. Mikor a papok valami tudományra, vagy vallásra, vagy külső igazgatásra tartozó dolgot feltaláltak, azt megvizsgálván közönségesen, ha helybe hagyódott, felmetszették az említett kövekre s hogy a nép annál jobban bevegye, azt mondották, hogy azt ők isteni jelentésből tanulták. Hasonlóképpen jegyzettek fel minden emlékezetre méltó történeteket azon oszlopokon. Innen terjedt minden tudomány Egyiptomban és e volt mintegy az egész ország közönséges tanítója. És mivel az oszlopot Egyiptomi nyelven hívják Thuothi vagy Thyothi, így kellett a dolognak esni, hogy elébb ezen nevezeten értették a tulajdonképpen való oszlopot, mely minden bölcs találmányokat magán írva tartott, azután ezen nagy becsületre méltó régi oszlopokat az egyiptomiaknak szokása szerint személlyé tették, és némi titkos szentségű istenségnek képzelték, mások pedig valami régi bölcsnek gondolták, úgy hogy mikor azt mondották a papok. Ezt vagy amazt a Theuth mondja, parancsolja, az ugyan a papok titkos nyelvén azt tette: az oszlopon e vagyon írva, de a nép így értette: A Theuth Istennek rendelése ez." (A Szamosújvári Örmény Katolikus Algymnasium Értesítője - 1890)

,,Ádám az első teremtmény, 230 éves korában nemzé Szethet, Szeth 205 éves korában Enoszt. Ezé a két oszlopon a két felírás, miként Flavius József mondja, habár az, hogy azok hol vannak, ismeretlen. Enosz az első, ki az Istent reménynyel szólítja meg ... Enosz telve reménynyel és jámborsággal megszólítja az Istent. De a megszólításnak két értelme van, vagy annyi, mint megnevezni az elfelejtettet, vagy valakit segítségül hívni. Istent, mind elfelejtettet nevezni nem talál, mert e közben oly sok esztendő még nem telt el, melyek alatt az Isten nevezet, és maga az, kié a név, feledékenységbe mehetett volna. Aztán az, ki Istentől teremtetett, még nem volt meghalva és eltemetve. Miért is ez Istent segítségül hívta. Enosz 190 esztendős korában nemzi Káinánt, Káinán 170 éves korában nemzi Málálielt, Máláliel 165 éves korában Járedet, Járed 162 éves korában Henochot; Henoch 165 éves korában nemzi Máthusálát, Máthusálá nemzése után még 200, méltó és megérdemlett életévvel jutalmaztatott meg, miként az tudja, a kinek megtetszett, azután az istentelenek közül - mint mondják - felvitetett, ennek okát később fogjuk adni." (A Szamosújvári Örmény Katolikus Algymnasium Értesítője - 1890)

,,De miként az általános történelem, részint valóval, részint valótlannal kezdődik, úgy az első teremtményt is nem első embernek, hanem királynak nevezik, idegen és jelentménytelen névvel illetik és neki 36.000 élet-évet tulajdonítanak. A patriárkhák számában és a vízözön megemlítésében Mózessel megegyeznek. Hasonlólag igazuk van a krónistáknak, midőn a vízözön után, de a toronyépítés előtt és Ksziszuthernek Örményországba hajokázása után, három híres férfiút sorolnak, de már a nevek felcserélésében és sok más dologban hazudnak. Most azonban örvendek azon, hogy jelen elbeszéléseimet az én kedvelt és sok másnál igazabbat mondó berosusi Sybillával kezdhetem el. A toronyépítés - mondja ez - és az emberi nem nyelvének megsokasítása előtt és Ksziszurthernek Örményországba hajokázása után. Zeruán, Titán és Jápetosthe valának a föld fejedelmei. Nekem úgy tetszik, hogy ezek Szem, Khám és Jáfet voltak. Alig osztották fel - mondja - maguk közt az egész földet már is a másik kettő felett a hatalmassá lett Zeruán gyakorolt uralmat, a kiről Zoroaster mágus a báktriaiak, az az a médok királya azt mondja, hogy ez volt eredete és atyja az isteneknek. És még sok egyebet mesélt el róla, melyeknek ismétlése reánk nézve alkalmatlan. De mihelyt zsarnokoskodni kezdett - mondja a Sybilla tovább - Tirán és Jápetosthe ellenszegültek neki és harczra ingerelték, mivel fiait akarta mindnyájok felett uralhatni. Ezen harczban - mondja a történelemiró - elfoglalta Titán, Zeruán birtokainak egy részét. Erre Ászdghig nővérük rábeszélése véget vet a háborúnak. Megnyugodnak Zeruán uralkodásában, de esküvéssel fogadott kölcsönös egyességre lépnek, hogy minden fiúgyermeket, kiket fog nemzeni, megölnek, hogy ivadékai által is ne uralkodjon felettök. Ezért a Titánok közül erős férfiakat állítanak ennek asszonyai mellé, kik őrködjenek azok szülöttei felett. Miután ezek két fiút - hogy a szerződési esküt megtartsák - megöltek, a jövőre nézve nővérük Aszghig, Zeruán feleségeinek azt az ajánlatot teszi, hogy beszéljék rá a Titánokat, hogy a többi fiúkat mentsék meg és élve küldjék el nyugat felé azon hegyre, melyet Titzéngetznek neveztek és írtak, mely ma Olympusnak hivatik. Tartsák bár ezt mesebeszédnek vagy igaznak, én úgy vagyok meggyőződve, hogy ebben sok igaz vagyon. Mert a Cyprus szigetén levő Constancia város püspöke Epiphanius is az eretnekség megczáfolásában, midőn igyekszik bebizonyítani, hogy Isten igaz és igazságos ítéleteiben, a hét nemzetségnek Izrael fiai által történt elpusztítására vonatkozólag ezeket mondja: Isten igazságosan pusztította el ama népeket Izrael fiai tekintete elől, mert ezen földbirtok a Szem fiainak jutott osztályrészül, de Khám erőszakkal azt birtokába ejtette. Mivel pedig Isten védi az esküvel erősített egyesség jogait, Khám nemzetségét meglakoltatta, midőn tőlük Szem örökségét visszavette. A Titánok és Rápháimokról a Szentírás is tesz említést. Azonban el kell nekünk ismételnünk nehány íratlan régi elbeszélést, habár igen röviden is, a melyeket régen a görög tudósok egymás között elbeszélték, és melyek hozzánk Gorgi és Bánán nevűek és még egy harmadik áltál, kinek neve Dávid, jutottak el. Ezeknek egyike, ki a bölcsészeiben jártas volt, így szólott: Oh öregek, midőn a bölcsészetet tanulmányozva Görögországban tartózkodtam, bizonyos napon a bölcs és tanult férfiak közt a beszéd tárgyát a népek földrajza és elkülönődése képezte. Némelyek így, mások másképen idéztek a könyvekből. De közülök a legderekabb, egy Olympiodorus nevű, így szólott: Elbeszélek nektek - mondja - le nem írt hagyomány útján hozzánk jutott elbeszéléseket, melyeket sok paraszt még most is ismétel. Van egy könyv Ksziszutherről és fiairól, mely most sehol meg nem található, a melyben - mint mondják - ilyen szakasz vagyon: Ksziszuthernek Armeniába hajokázása és a szárazföldre való kiszállása után - mondja a könyv - elmegy fiai közül egy Szim nevű éjszaknyugatra az ország megvizsgálása végett. Miután egy kiterjedt hegy alatt Assyria felé haladt, folyók mentén egy kis rónaságra bukkant. Két hónapig vesztegelt a folyó mellett, a hegyet elnevezi nevéről Szimnek és délkelet felé visszatér oda, a honnan jött volt. De ifjabb fiai közül egy Dárpán nevű 30 fiával és 15 leányával és ezek férjeivel elválik apjától és letelepszik ott ugyanazon folyó partján, ki nevéről elnevezi a tartományt Dáronnak és a helynek nevét, a hol letelepedett Tzéronkhnak, mert itt kezdettek fiai tőle legelőször elválni. Azután - mondják - a bákriaiak tartományának határai felé fordult, itt azonban csak rövid napokig lakott. Fiai közül egyik e helyütt maradt, mert a keleti tájak Szim Zeruánnak és a tartomány még mindig Záruántnak neveztetik. Igen gyakran mondogatják ezt Árám öreg ivadékai a czimbalom zöngéje, a dal hangja mellett és táncz közben emlékezetből." (A Szamosújvári Örmény Katolikus Algymnasium Értesítője - 1890)

,,Záruánt (Zarevánt) Perzsa-Örményország kerületeinek egyike, mely Zeruán, Ksziszuther fia nevéről neveztetett igy, ki e tájakon lakott. Mechithár, örmény szótár 277. - Pliniusnál Zoaranda vagy Zuroanda név alatt fordul elő. (VI. cap. XXVII.)" (Lábjegyzet - A Szamosújvári Örmény Katolikus Algymnasium Értesítője - 1890)

,,Choreneivel megegyeznek Ozséb, Sz. Jeromos, Sz. Ágoston és mások, kik azt mondják, hogy Bel volt a Szentirás Nemrodja. Macrobius azt állítja, hogy az, kit a görögök Kronosz, a latinok Saturnus név alatt imádtak, Nap nevezet alatt a chaldaeaiaknál Bel vagy Baal volt. Mon. Arm. Storia, pag. 23." (Lábjegyzet - A Szamosújvári Örmény Katolikus Algymnasium Értesítője - 1890)

,,Rövid bebizonyítása annak, hogy a külső ivóknál említett Bel az isteni irat szerint valósággal Nemrod. Belről, ki alatt élt elődünk Háik, sokan különféle dolgokat beszélnek, én pedig azt mondom, hogy az úgynevezett Kronosz és Bel - Nemrodot tesz, a mennyiben az egyptomiak Mózessel egyezőleg Hephesztoszt, a Napot, Kronoszt, a mely Khámmal azonos, Khust, Nemrodot felsorolják, de Mesztráimot kihagyják. Mert azt mondják, hogy Hephesztosz volt első emberük és a tűz feltalálója. És miért ez a tűznek feltalálója? És miért mondják, hogy Prometheus a tűzet az istenektől rabolta el és azt az embereknek ajándékozta? Ez képbeszéd, de munkám rendje úgy hozza magával, hogy erről ne szóljak. Az egyptomi uralkodóházak sora és az uralkodásban való következés, a pásztorok uralkodó családjától kezdve Hephesztoszig arról tanúskodik, hogy ezekkel megegyezik a hebraeusok dynastiája, kezdve a számítást József korától fel Szem, Khám és Jáfetig. De erről ennyi elég. Mert ha én arra törekednék, hogy mind azt, a mi a toronyépítés óta korunkig történt, tudomásodra hozzam, mikor fognék vágyakodásod tárgyához, történelmünk elbeszéléséhez jutni, főleg mivel jelen munkám hosszú, a halandónak ideje pedig rövid és bizonytalan. És most történelmünk kezdetén megmutatom neked, hogy azt honnan és mikép származtatom." (A Szamosújvári Örmény Katolikus Algymnasium Értesítője - 1890)

Itt megemlítik, hogy Mózes maga Hephaesztosz. akinek római változata Vulcanus, akkor máris megértjük a Szináj-hegy történetét, amely egy vulkánisten-kultusszal keveredett. Ezért van, hogy mikor Jáhve leszáll ezen hegyre, akkor óriási füst és tűz van a hegyen és a héberek halálra rémültek. De kik ezek a bizonyos pásztorok, akik Egyiptomban uralkodtak a héberek előtt?

,,Herodot leírja a mezzagetakat, vagyis nagy szittyákat, kik a régiség felett vitatkoztak az egyptomiakkal, sőt az egyptomiaktól még földjöket is elfoglalták: úgy hogy nem kételkedhetni rajta, mikép a pásztorok scythák voltak. A hyksos név, melyet a történetíró a pásztoroknak ad, keleties kiejtéssel, a scythák természetes schotz nevét foglalja magában és a Hik, Háik nevet mai napig is a Kaukasus egyik legszebb népe, az örmények hordják. Diodor a scythákat egyenesen Armeniába és Ibériába (Georgia) viszi ki. Cantu, I. köt. 204 lap." (Lábjegyzet - A Szamosújvári Örmény Katolikus Algymnasium Értesítője - 1890)

Természetesen a mai örmény lakosságot tekintve észre vehetjük a sémita-arab és sémita-zsidó gént, ám ugyanúgy, mint Palesztina esetében, az eredeti Krisztus idejében élt örmény lakosság turáni-fajú volt. A zöld és a kék szemszín gyakori a jelenkori örményeknél.
A Nagy-Örményország Története című krónikának eredete visszanyúlik az első pártus királyig, Árságig (I. Arsaces), aki testvérét, Válársákot teszi meg Örményország királyává. Majd ez Valársák egy asszír tudóst elküld Árság királyhoz, aki a Ninivei Levéltár összes könyvét az asszír tudós elé rakatta, a tudós pedig megírta a krónikát. Vagyis ezen könyvben Tórától teljesen eltérő történetekről van szó, amelyek még a sumér-korból maradtak ránk. Ez a Turáni Egyistenhit legfőbb alapja, amely a legősibb időktől kezdve elmeséli a szkíták történetét.

nergalgate_standing.jpgNergal-kapu (Ninive, Irak)

,,Míg ez minden könyvet általvizsgált, talál egy görög iratú könyvet, melynek, mint mondja, következő volt a czíme: A könyv kezdete. - Ez a könyv Sándor parancsára a cháld nyelvből fordittatott görögre és tartalmazza a régiek eredetét és az elődök történetét. A könyvnek kezdete - mondja Már Abász - szól Zeruán, Titán és Jápetosztheról, ebben ezen fejedelmi családból származott minden hírneves férfiú rendben, mindenik a maga helyén, sok esztendőre van sorolva. Már Abász Kátiná ebből a könyvből csak a nemzetünkre vonatkozó igaz történelmet szedte ki és azt görög és assyr betűkkel leirva, Válársák királyhoz viszi Medzpinbe. Miután a szép, íjlövésben jártas férfiú, az ékesszóló és eszes Válársák azt átvette, ezen elsőnek tartott kincsét nagy gonddal - megőrzés végett - palotájába tette le és abból egy részt oszlopra vésetett." (Lábjegyzet - A Szamosújvári Örmény Katolikus Algymnasium Értesítője - 1890)

A Szamosújvári Örmény Katolikus Gimnázium a 19. században kapott egy képet, amelyen megölik Nimródot:

,,Kép és rajzgyüjtemény: Ferencz József király és Erzsébet királyné ezüst lakodalmának emléke, acz